K O Z M A TAMÁS
S V É D O R S Z Á G I T A P A S Z T A L A T O K A N E V E L É S T U D O M Á N Y ] K U T A T Á S T E R V E Z É S É S - I R Á N Y Í T Á S L E H E T Ő S É G E I R Ő L
A neveléstudományi kutatások tervezésének, szervezésének és irányításának lehetőségeivel egyrészt azért kell manapság fokozottabb mértékben foglalkozni, mert megváltozott — vagy legalábbis megváltozóféiben van — magának a ne- veléstudománynak a pozíciója: a szűkebb iskolai keretekből kilépve m i n d i n k á b b az oktatásügyi döntések előkészítésének eszközévé válik. Másrészt, a kutatáster- vezés és -irányítás tanulmányozását olyan társadalmi-politikai tények is sürgetik hazánkban, m i n t az MSZMP 1970-es tudománypolitikai irányelvei, v a l a m i n t a X . pártkongresszusnak a közoktatással foglalkozó irányelvei és határozatai.
E dokumentumok ismeretében ugyanis nyilvánvaló, hogy
minél hatékonyabban
kell folytatni a neveléstudományi kutatások súlypontozásának és koordinálásának munkáját, ha tudományunkkal az egész oktatásügyet — mint a gazdasági növekedés tényezőjét — kívánjuk segíteni.Jelen tanulmány — amely a svéd neveléstudományi kutatások országos ter- vezésének és irányításának rendszerét mutatja be — néhány tapasztalat és kri- tikai megjegyzés erejéig éppen ezt a munkát szeretné segíteni.
Társadalomtervezés, iskolareform, pedagógia
Divatossá vált manapság Nyugaton a „svéd modell" emlegetése. A svéd szociáldemokrácia — amely a harmincas évek óta megszakítás nélkül kormányzó- párt Svédországban — a nyugati világban valóban szokatlan méretű és hatású társadalmi-gazdasági reformokkal lepte meg a világ közvéleményét (és saját állampolgárait is). E reformpolitika nyomán jött létre és épült ki a svcd ipar állami szektora, a szakszervezetek és a tőkés vállalatok folyamatosan tovább- fejlesztett kollektív szerződései, a tőke és a személyi jövedelmek polgári viszony- latban ismeretlen méretű megadóztatása, a társadalombiztosítás rendszere — hogy csak néhány példát mondjunk.
Ez a reformpolitika — amely természetesen nem vonatkoztatható el a természeti adottságai és történelmi föltételei révén rendkívül fejlett gazdasági alaptól — kezdettől fogva tudatosan igyekezett a társadalomtudományok eredményeit segítségül hívni és fölhasználni. A világhírű svéd közgazdaságtan (példaként hadd idézzem GON.VAK MYKDAT. nevét) s a hozzá fölzárkózó demográfia és szociológia nem keveset tett a gazdaság- és társadalompolitikai intézkedések meg- tervezése és hatékonnyá tétele érdekében. Erre az eszközeiben tudományos, lényegét tekintve mélyen politikus tevékenységre használják Svédországban előszeretettel a társadalomtervezés kifejezést.
A svéd „társadalomtervezés" (és a mögötte m ű k ö d ő reformpolitika) egyik legutóbbi teljesítménye az az iskolareform, amelynek során :L950-től kezdve kísérleti jelleggel, majd L962-ben törvényerejűleg is egységes, kilenc évfolyamos
általános iskolát hoztak létre. Ezt az iskolareformot — amelyről a húszéves reformperiódus lezárulásakor ma már világszerte elismerik, hogy az összes okta- tási reformok közül az egyik leggondosabban előkészített volt — nagyszámú és egyre koordináltabb pedagógiai, neveléslélektani és nevelésszociológiai vizsgálat előzte meg. Voltaképpen azt mondhatjuk, hogy
e munka során lépett a nevelés-
tudomány a ,,társadalmat tervező" társadalomtudományok sorába, és építette ki a kutatástervezés és irányítás ma ismert rendszerét.Nem minden tanulság nélkül való ennek a fejlődési útnak néhány fő állomását fölvázolnunk. A pedagógia a harmincas években Svédországban is „Csipkeró- zsika-álmát" alussza; sőt 1939-ben a hagyományos egyetemi pedagógiai tanszé- keket is föloszlatják a m i n d divatosabbá váló pszichológia bevezetésének jegyé- ben. E t t ő l kezdve az egyetemeken a pedagógiát is a neveléslélektani tanszékeken oktatják. Ennek negatív következménye, hogy a teoretikus munka a svéd neve- léstudományban meglehetősen háttérbe szorult; néhány vezető tudóson kívül ( W I L H E L M SJÖSTRAND. S V E N E D L U N D ) a l i g v a l a k i m ű v e l i . P o z i t í v e r e d m é n y n e k könyvelhető el viszont, hogy megindultak s mind terjedelmesebbek lettek a kísérletes pszichológiai vizsgálatok. Igaz, hogy ezek ekkor még általában beszo- rultak az egyetemi diplomamunkák és doktori disszertációk keretei közé; mód- szereikben azonban már igyekeztek lépést tartani a pszichológia egyetemes fej- l ő d é s é v e l ( D Á V I D ' K A T Z , S t o c k h o l m : k í s é r l e t i p s z i c h o l ó g i a ; GÖSTA E K M A N , S t o c k - holm: differenciálpszichológia; H. SIEGWALD, L u n d : ikerkutatás; TORSTEN HÚSÉN, L u n d : pályaalkalmassági tesztek; J . ELMGREN, Göteborg: matematikai statisztikai adatföldolgozás).
Talán nem alaptalan, ha a svéd neveléstudomány fejlődésének második szaka- szát 1946-tal kezdjük. Ebben az évben alakult ugyanis meg az a parlamenti bizottság, amely az iskolareformot volt hivatva előkészíteni, s amely — a munká- jához kiutalt pénz segítségével — a konkrét iskolai kutatásoknak nagy lendületet adott.
Ehhez a munkához mindenekelőtt kutatási bázist kellett létrehozni. 1944 óta állott fönn az Áll ami Neveléslélektani Intézet, 1948 óta pedig Állami Társada- lomtudományi Kutatási Tanács is működött; nyilvánvaló volt azonban, hogy a tervezett nagy munkához ekkora bázis és kizárólag pszichológiára szűkülő pedagógiai kutatás mégiscsak kevés. Ezért 1948-tól az uppsalai egyetemen, majd a következő esztendőkben más városokban is föl-, illetve visszaállítot ták a neve- léstudományi tanszékeket (1953: Stockholm, 1955: Lund, .1.956: Göteborg).
E tanszékeken ma is túlnyomó többségben pszichológiai, iskolázottságú kutatók működnek, s témaválasztásuk leginkább pszichológiai; a társadalmi (iskolare- form diktálta) követelmények folytán azonban a kutatások célja és tárgya az iskola vagy tágabban értve az oktatásügy. — Ugyancsak e fejlesztési program keretében hozott; az országgyűlés határozatot 1954-ben az új típusú pedagógus- képző főiskolák fölállításáról; ezt az új általános iskola szakemberszükséglete követelte. E pedagógusképző főiskolák azután az. iskolareform diktálta nevelés- tudományi kutatások központjává váltak.
Ezért szokták a svéd neveléstudományi kutatások legújabb szakaszát 1956- tól, a Stockholmban alapított első pedagógiai főiskola megnyitásától számítani.
A stockholmi — s ennek mintájára később a többi — pedagógiai főiskolán ugyan- is a pedagógiai tanszéket számottevően kibővítették, ilyenformán neveléstudo- m á n y i kutatási állomássá emelve őket (1962: Malmö; 1965: Göteborg; 1968:
Umea). Ezekhez a tanszékekhez-— ille'tve magukhoz a főiskolákhoz — csak viszonylag későn kapcsoltak kísérleti és gyakorló iskolákat; az elsőt a stockholmi
79
főiskolához (de nem Stockholmban, hanem Linköpingben). 1968 óta azonban minden pedagógiai főiskola mellett működik gyakorló iskola, amelyet nemcsak tanárképzésre, hanem pedagógiai kísérletekre is fölhasználnak.
E fejlesztéssel párhuzamosan leépítették azokat az országos intézményeket, ame- lyek eddig kutatással foglalkoztak. (A már említett Állami Neveléslélektani Intézet munkatársai alkották például a stockholmi főiskola kibővített neveléstudományi t a n s z é k é t . ) Ezek az intézmények ehelyett kutatást koordináló és finanszírozást intéző, mintegy ,,tudományos menedzseri" központtá alakultak át. H a s o n l ó k ö z p o n t létesült az ország közoktatását irányító Iskolaügyi Főigazgatóságon is, amely föladatának tekintette a régi népoktatás és az ú j egységes általános iskola ered- ménveinek folyamatos összehasonlítását és kiértékelését.
Kutatóhelyek, kutatók, anyagi alapok
A svéd neveléstudományi kutatás ma lényegileg nyolc számotlevő intézményben
történik:
a göteborgi, a lundi, a stockholmi és az umeai egyetem neveléstudo- mányi intézeteiben, valamint a stockholmi, a malmöi, a göteborgi és az umeai pedagógiai főiskola neveléstudományi és lélektani intézeteiben. A közeljövőre tervezik, hogy az uppsalai és a linköpingi pedagógiai főiskola is hasonló intézetet kap, ami azt jelenti, hogy a hét és fél millió lakosú Svédországban tíz számot levő pedagógiai kutatóintézet működik majd.Neveléstudományi — v a g y az oktatásügyet bármiféle módon érintő-érdeklő — vizsgálatokat természetesen nemcsak ezekben az intézetekben végezhetnek.
Az egyetemek szociológiai tanszékei is időről időre olyan kutatási t é m á k k a l jelentkeznek, amelyeknek eredményei egy vagy más ponton érintik az oktatás- ügyet. Emellett újabban tartományonként (városonként) a mi továbbképzési
1. melléklet
Neveléstudományi kutatással foglalkozó intézménye!.
kabinetjeinkhez hasonló helyi intézmények alakulnak — a legszámottevőbb a fővárosban — , amelyek szívesen vállalkoznak egy vagv néhány kutatási téma kidolgozására. Nem hagyhatjuk ki természetesen az egyetemi pszichológiai inté- zeteket sem a számításból; sőt a neveléstudományi kutatással kapcsolatba léphetnek olyan intézmények is, mint például a svéd Központi Statisztikai Hi- vatal (amely az ötévenként megismétlődő országos teljesítményszintmérések adatbankja). (Lásd az :l. mellékletet.)
Az egymás mellett működő egyetemi és főiskolai intézetek természetesen gyakran kooperálnak egymással — Umeaban például olyannyira, hogy a két tanszéknek egy professzora van — , bizonyos munkamegosztás mégis fönnáll közlük. Az egyetemi intézetek — főként ha elsősorban pszichológus munkatár- saik vannak — előszeretettel választanak pszichológiai, gyógypedagógiai vagy felnőttoktatási témákat. (Például az A D L jelzésű kutatási téma a lundi egyetem intézetében, amely értelmi fogyatékosok továbbképzésének programját dol- gozza ki; vagy az uppsalai egyetemi intézet egyik.kutatási témája, amely a felnőttoktatás beiskolázási és módszertani kérdéseivel foglalkozik a svéd „dol- gozók esti általános iskolájában".) A főiskolai intézetek ezzel szemben elsődle- gesen a módszertani jellegű kutatások központjai. A malmöi főiskolai intézet- ben például egyszerre három tantárgy-módszertani kutatási témán dolgoznak:
matematikából, középiskolai német nyelvből és középiskolai történelemtanítás- ból. Emellett egy-egv kutatási téma a csoportoktatás hatásával és a 4.—6.
osztályos anyanyelvi fogalmazástanílással foglalkozik. A munka ilyenfajta megosztása — amely azonban nem tekinthető kizárólagosnak: egyetemi intéze- tekben csakúgy találunk didaktikai témákat, mint a főiskolai intézetekben pél- dául nevelésszociológiaiakat — főként abból adódik, hogy a főiskoláknak vannak kísérleti, illetve gyakorló általános és középiskoláik, az• egyetemi intézeteknek azonban (mivel a középiskolai tanárképzés nem ott, hanem a főiskolákon folyik), ilyen iskoláik nincsenek. Ebből a helyzetből következik az is, hogy a főiskolai neveléstudományi és lélektani intézetek egyetemi ranggal rendelkeznek; ami azt jelenti, hogy éppen úgy adhatnak tudományos fokozatot:, mint: az egyetemi tanszékek, vezetőik pedig egyetemi tanári fokozattal tagjai a székhelyükön jevő egyetem tanácsának. (A malmöi főiskola Lundhoz tartozik.)
Az alá- és fölérendeltségnek ezt a rendszerét a 2. melléklet szemlélteti. Leolvas- ható róla, hogy a főiskolai intézetnek három fő funkciót kell betöltenie. Egyrészt neveléstudományi és lélektani képzést kell adnia az általános és középiskolai, valamint a gyógypedagógiai tanárjelölteknek; másrészt; bizonyos témákban dolgozó tudósjelölteknek és fiatal kutatóknak szakmai továbbképzést kell bizto- sítania; harmadrészt kutatóintézetként, kell működnie. Mint pedagógusképző intézmény a pedagógiai főiskolának van alárendelve; mint tudósképző intézet az egyetemnek; mint kutatóhely a kutatást megrendelő és finanszírozó alap- nak — leggyakrabban az iskolaügyi főigazgatóságnak.
Hogyan képes egy főiskolai tanszék ilyen sokrétű feladatnak eleget tenni?
Ennek magyarázata jórészt kutatási részlegének fölépítésében rejlik.
Minden főiskolai neveléstudományi és lélektani intézetnek kétfajta munka- társa van: állandó és ideiglenes. Az állandó munkatársak túlnyomó többsége az oktatómunkával van elfoglalva; néhányuk pedig a kutatási részleg vezetője és fő munkatársa. A kutatási részleg azonban főként ideiglenes munkatársakat foglalkoztat: doktorjelölteket, diplomamunkájukat készítő (egyetemi) hallga- tókat és szerződéses szakembereket. Hogy kutatások ilyen ideiglenes stábbal is folynak — és hatékonyan folynak —, annak az a magyarázata, hogy a kutató-
6 Magyar Pedagógia / 81
•I pénzügyi atapitvanyok
2. melléklet
A pedagógiai főiskola neveléstudományi és lélektani intézetének kapcsolatai
m u n k a itt nem más, mint önálló kutatási témák kidolgozása egy-egy munka- csoport együttműködése révén. Ezért az intézet kutatási részlege tulajdonképpen többé-kevésbé ideiglenes munkacsoportok együttese, amelyek a kutatás idő- tartamára „szövetkeznek" a kitűzött kutatási cél elérése, illetve a kutatási terv- végrehajtása véget t. A munkacsoportot rendszerint egy állandó munkatárs, doktorjelölt vagy olyan szakképzett kutató vezeti, aki más munkaterületről (munkapszichológia, üzemszociológia stb.) szerződött ide a kutatás időtarta- mára. A munkacsoportok létszáma igen változó; lehetnek hárman-négyen, de tízen-tizenöten is. Tagjaik vagy tanárjelöltek, akik diplomamunkájukon dol- goznak, vagy más doktorjelöltek, szerződött munkatársak vagy az intézet oktatói, esetleg gyakorló pedagógusok. Az intézet e munkacsoportok számára mintegy használatba bocsátja helyiségeit, fölszereléseit, könyv- és dokumen- tációs anyagát és adminisztratív személyzetét; az intézet vezető professzora vagy az a professzor, aki a kutatási részlegért felelős, felel a pénzeszközök föl- használásáért is.
Mivel a kutatási témákra és munkacsoportokra való tagoltság teszi lehetővé, hogy egy-egy intézet kutató munkája áttekinthető, tervezhető és irányítható legyen, kissé részletesebben is ismertetnünk kell e munkacsoportok beilleszkedé- sét az intézet egészébe. (Lásd a 3. mellékletet.) A munkacsoport és vezetője részben a főiskolai (egyetemi) intézettel tartja a kapcsolatot, amelynek kereté- ben megalakult és működik, részben pedig azzal az intézménnyel, amely finan- szírozza a m u n k á j á t . Az „anyaintézettel" való kapcsolatot biztosítja egyrészt az, hogy — mint említettük — a munkacsoport vezetője nemegyszer az intézet állandó munkatársa, a munkacsoport pénzügyeiért (azaz a kapott dotáció föl- használásának mikéntjéért) pedig az ún. „tudományos vezető" a felelős, aki rendszerint vagy az intézetvezető professzor vagy annak a helyettese. Az inté- zettel való együttműködést biztosítja továbbá az is, hogy a munkacsoport eredményei és módszerei időről időre megbeszélésre, elemzésre kerülnek az inté- zet oktatómunkája során. Nemcsak úgy, hogy végzős hallgatók is részt vesznek egy-egy kutatási téma kidolgozásában, hanem úgy is, hogy egy-egy szemináriumi foglalkozás tárgya egy-egy folyamatban levő kutatási téma lehet.
3. melléklet
Egy kutatócsoport intézeten belüli és kívüli kapcsolatai
A munkacsoportot azonban több szál fűzi a pénzügyi fedezetet biztosító alaphoz — esetünkben leggyakrabban az iskolaügyi főigazgatósághoz — is. Részben egy tanácsadó testület, amely időről időre fölülvizsgálja a munkacsoport m u n k á j á t , és értékeli a „tudományos vezető"-vel együtt. Ez a tanács nemcsak az intézeten belül dolgozókból alakul, hanem külső munkatársak- ból is; olyan szakemberekből, akik az illető kutatás különféle módszereivel tisztában vannak.
Fölülvizsgálatai részben az ellenőrzést, de sokkal inkább a szakmai segítségnyújtást célozzák.
Amennyiben a munkacsoportnak különleges segédeszközökre van szüksége, kapcsolatot létesíthet az állami tanszerellátóval; eredményeit pedig különféle dokumentáció vagy folyóirat-közlemény formájában teszi — hivatalból — közzé. A kutatási t é m á t kutatási jelentés zárja le, amelynek copyrightja rendszerint azé az alapé, amely a m u n k á t és a munkatársakat finanszírozta.
Minthogy gyakran szóba került, szólnunk kell a tudományos káderképzésről;
de mert ez jórészt felsőoktatási probléma, csak egészen röviden érintjük. A neve- léstudomány területén m ű k ö d ő svéd kutatók ma rendszerint három foglalkozási körből toborzódnak: a tanárok, illetve pedagógiakutatók, a pszichológusok és a szociológusok köréből. Annak a tudománytörténeti sajátosságnak követ kezté-
e* 83
ben, amelyről az imént már szóltunk,
a neveléstudományban dolgozók jó része ma
;— különösen az idősebb korosztály — pszichológiai alapképzettséggel rendelkezik.
A kutatóképzés az egyetemeken történik — kivéve bizonyos pedagógiakutatókat, akik. mint említettük, a pedagógiai főiskola neveléstudományi tanszékén is megvédhetik disszertációjukat — , mégpedig két szakaszban. Az első szakasz három évig tart, s ez idő alatt rendszerint két szak különféle szaktárgyait kell hallgatni és vizsgázni belőlük. (A szakválasztás m a már kötött. 1969 óta peda- gógiát lehet főszakként választani, hozzá mellékszakként. a szociológiát; s lehet pedagógiát mellékszakként hallgatni — a szociológiával együtt — , ha az ember a pszichológiát választja főszaknak.) Az alapv izsga letétele u t á n kétfelé ágazik az út. H a valaki tudományos kutató kíván lenni, akkor (a doktori fokozat megszerzéséért) további négy esztendőt kell az egyetemen dolgoznia, beleszá- mítva félév vagy egy év kutatási gyakorlatot is; ha valaki alkalmazott pszicho- lógus, szociológus stb. kíván lenni, akkor az alapvizsga után még két évet kell tanulnia.
Joggal merül fül a kérdés: mi történik azokkal a szakemberekkel, akik egy-egy kutatási téma levezetésére szerződtek, s a téma befejeztével nem kötnek velük további szerződést? Meglehetősen fogas kérdés. A megoldás útja rendszerint az, hogy az illetők fizetés nélküli szabadságon v a n n a k , amely idő alatt a szerződtető intézmény fizeti őket a munkacsoport számára kiutalt összegből;
ha a szerződés lejár, visszatérnek munkahelyükre. Előfordul az is, hogy az illetők tudományos fokozatot szereznek, amelynek birtokában — bár nem jár érte államilag szavatolt tiszteletdíj, mint hazánkban — sokkal előnyösebben lehet elhelyezkedni. A vállalatok, üzemek és iskolák amúgy is igen szívesen veszik, ha valaki továbbképzi magát — s hátha még nem is az ő költ- ségükön ! A neveléstudományi intézetek kiépítésének korszakában — gyakorlatilag még m a is — nem egyszer fordult elő, hogy a jól beváló munkacsoport-vezetőt az intézet állandósította.
Az elmondottak során többször eselI szó a munkacsoportok, illetve az általuk kidolgozott kutatási téma finanszírozásáról.
Ha a munkacsoport-szervezés a svéd
kutatástervezés és irányítás egyik kulcspontja, akkor a kutatások finanszírozása a másik döntő kérdés.Statisztikai adatokból ismert, hogy Svédország a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek aránya tekintetében egyike az elsőknek a világon. Áz elmúlt évtizedben évenként átlag 10%-kal emelkedett a nemzeti jövedelemből tudo- mányos kutatásra fordított összeg, ós az 1968/69. költségvetési évben elérte a nemzeti jövedelem 1,7%-át.. A tudományos kutatások országos összehangolásá- ért a miniszterelnök elnökletével m ű k ö d ő tudományos tanács felel: a k o r m á n y kezelésében levő összegeket (a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek mint- egy kétötödét) pedig hat állami kutatási tanácsadó testület tartja számon. A kutatásokat finanszírozó pénzügyi alapítványok (Noorland Alapítvány, Svéd Nemzeti Bank, Műszaki Fejlesztési Tanács stb.) e testületek megkérdezésével döntenek egy-egy kutatási program finanszírozásának sorsáról.
A neveléstudományi kutatásokra fordított összegek Svédországban négy intézménytől, illetve pénzügyi alapítványtól származnak: a Svécl Nemzeti Bank társadalomtudományi kutatási célokat szolgáló alapítványától, a svéd Társadalomtudományi Kutatási Tanácstól (amely egyike a fönt említett hat tanácsadó testületnek, s amelybe — mintegy aloszlélvként — 1957-ben beolvadt, az Állami Neveléslélekt a ni Intézel), az egyetemi kancelláriai hivataltól (a. m.
felsőoktatási minisztérium) és az iskolaügyi főigazgatóságtól. A 4. melléklet az 1966—1970 között neveléstudományi kutatásra fordított összegeket m u t a t j a . A táblázatból világosan látható, hogy évről évre hogyan vált mind dominálóbbú az iskolaügyi főigazgatóság szerepe a neveléstudományi kutatások finanszíro-
4. melléklet
.4 neveléstudományi kutatásokat finanszírozó testületek és alapítványok (Összegek millió koronában)
Testület, v. a l a p í t v á n y 1966/67 1967/68 .1968/59 1969/70
Iskolaügyi főigazgatóság 1:7 2,9 5,8 6.4
Egyetemi kancelláriai hivatal 0,3 0,5 0,6 1,2
Svéd Nemzeti Bank alapítványa 0,4 . 0,1 0,9 1,2
Társadalomtudományi K utalási Tanács 0,7 0,5 0,8 0,0
Összesen 3,1 4,0 8,1 8,8
zásában: míg az 1966/67. tanévben a neveléstudományi kutatásokra fordított összegnek csak kb. 50%-a származott a költségvetéséből, addig az 1969/70.
tanévben ez az összeg már elérte a 80%-os arányt.
Az anyagi alapok e megoszlá-
sában és a finanszírozás mértékében rejlik a. svéd neveléstudományi kutatások irá- nyításának eszköze és tervezésének szükségessége.. I3 L 4-e.s ügyosztály
Említettük, hogy a neveléstudományi kutatások országos szervezésének szükségessége a svéd iskolareform kapcsán merült föl sürgető igénnyel; és hogy az iskolaügyi főigazgatóságon külön szerv foglalkozott a régi és az új típusú általános iskola eredményeinek egybevetésével. Ez volt az első lépés egy országos neveléstudományi koordináló központ létrehozására;
ezt a. funkciót az iskolaügyi
főigazgatóságon belül a hatvanas évek eleje óla. az úti. L 4-es ügyosztály látja el.Helyének és szelepének megértése végett rövid kitérőt kell tennünk a svéd közoktatás irányítási rendszerére.
A közoktatás problémaköre a kormány oktatás- és művelődésügyi miniszté- riumához tartozik. Ez az oktatáspolitika legmagasabb szintű meghatározója és irányítója Svédországban, amely az országgyűlésnek felelős. Viszonylag kevés munkatársa van; főként politikusok, akik olyan horderejű kérdésekben döntenek mint a költségvetésből az oktatásügy különböző ágazatait megillető rész vagy az is- kolareform bevezetésének üteme stb. Akult urális terület; különböző részletkérdéseit azonban nem a politikai változásnak kitett minisztériumban intézik, hanem külön- böző, a minisztérium elvi-politikai irányítása alatt álló kormányhivatalok- ban. Igy például az egyetemek kérdése az egyetemi kancelláriai hivatalhoz
(•Universitelskanslersam.bel.et)
tartozik, a közoktatás a már több ízben említett Királyi Iskolaügyi Főigazgatósághoz(Skol.överstyrelsen),
a színházak, múzeu- mok ügyét, egy kulturális hivatal intézi, míg a tárca gazdasági ügyeit kii lön gazdasági hivatal rendezi stb.Az iskolaügyi főigazgatóságon — ahol oktatásügyi szakemberek dolgoznak, s amely nincs kitéve a kormány változásoknak — hozzák meg az olyan szintű intézkedéseket, mint. amelyekkel hazánkban a Művelődésügyi Minisztérium illetékes területe foglalkozik. Mivel az iskolák —- néhány kivételtől eltekintve — Svédországban is állami kezelésben vannak, itt; írják elő központilag a tanterve-
85
ket, óraszámokat, tantárgyi rendszert; itl állapítják meg az ország területére szükséges pedagóguslétszámot, illetményüket, munkaidejüket; itt szabályozzák az iskolák házirendjét, a nevelőmunka tartalmát stb. Bizonyos kérdések köz- vetlenül az iskolaügyi főigazgatóság hatáskörébe tartoznak, más kérdésekben csak az elvi irányítás a föladata. Az általános és középiskolák például a helyi (városi, községi) közigazgatás jogkörébe vannak utalva, míg a pedagógiai fő- iskolákat a főigazgatóság irányítja. Ugyancsak közvetlenül a főigazgatóság diszponál a különféle formájú felnőttoktatási formák és a nyilvános k ö n y v t á r a k fölött. (A felnőttoktatás ugyanis — a régi hatosztályos, illetve az ú j kilenc évfolyamos általános iskolát végzett munkavállalók egyenlőtlen elhelyezkedési esélyei miall — fontos oktatáspolitikai, sőt politikai kérdéssé nőtt Svédország- ban.)
Az iskolaügyi főigazgatóság szervezeti fölépítése 5. mellékletünkön tanul- mányozható. Látható, hogy két kiemelt osztály (tájékoztatási, szervezési) és a felnőttoktatás mellett az érdemi ügyintézést öt főosztály végzi: a közoktatási, a szakképzési, a pedagógusképző és oktatásfejlesztő, a tervezési, valamint az adminisztrációs főosztály. Az iskolaügy távlati tervezésével és fejlesztésével két főosztály foglalkozik. Az oktatásügy „infrastruktúrájának" kérdései (iskola- épületek, pedagógus- és tanulólétszám stb.) a P, vagyis tervezési főosztály terü- lete; reprezentatív és országos statisztikai adatok birtokában ők végzik az ún.
mennyiségi tervezést. Az oktatásügy tartalmi vonatkozásainak az előkészítését
•J. melléklet
Az Iskolaügyi Főigazgatóság szervezeti falépítése
(oktatási-nevelési eélok, hagyományos és technikai segédeszközök, oktatási- nevelési módszerek, különböző kollektívák szervezeti kérdései, eredményvizsgá- latok stb.), azaz tehát az ún. minőségi tervezést az L, vagyis pedagógusképző és oktatásfejlesztő főosztályon végzik.
Az k 4-es ügyosztály ennek a főosztálynak
egyik részlege, s a hatvanas évek elején azzal a céllal létesítették, hogy megkísérelje áttekinteni, rendszerezni és irányítani az országban folyó pedagógiai kutatásokat.Az L 4-es ügyosztálynak kezdetben mindössze két munkatársa volt: ma már azonban négy munkacsoport dolgozik ilt. Az L 4 :1 jelű csoport a módszertani kutatásokat koordinálja; az L 4 : 2 az oktatási segédeszközök fejlesztéséért felel; az L 4 : 3 feladatkörébe tartoznak az eredményértékelő eljárások, országos teljesítményszintmérések stb.; végül az L 4 : 4 az ügyosztály hatáskörébe tartozó kutatások ellenőrzésével és eredményeik elterjesztésével foglalkozik. Az L 4-es ügyosztály ilyenformán a tanítás megkezdésétől az eredmények értékeléséig valamennyi ebben a témában mozgó kutatás tervezésén, irányításán, ellenőrzésén és hasznosítható eredményeinek elterjesztésén rajta tartja a kezét. Az L 4-es ügyosztály tehát a svéd neveléstudományi kutatások tervező és irányító szerve.
6. melléklet
A kutatásra és fejlesztésre fordított összegek növekedése Hdil—1971 között (millió koronában)
87
.1; L 4-es ügyosztály jelenleg a közoktatásra fordított összes évi kiadások 0,6—0,7
%-íd
kapja meg;
ezt az összeget a következő években azonban szeretnék még tovább emelni, ameddig el nem érik a közoktatás költségvetésének 1,2—l,3°/0-át.Ez nemcsak igen tekintélyes pénzösszeg, hanem — amint az a 6. melléklet grafi- konján látható — valóban ugrásszerű fejlődést is jelent. Összehasonlításul ogv a n g l i a i a d a t o t e m l í t h e t ü n k . C Y R I L BTTRT szerint (British Journal of Educational
Psychology,
1960) a hat vanas évek elején a brit neveléstudományi kutatásokra fordított összeg nem érte el az oktatásügyi költségvetés 0,008%-át. (Hazai adattal nem áll módunkban a költségvetést összehasonlítani, minthogy Magyar- országon a neveléstudományi kutatók — egy ( XESCO-fölmérés szerint kb.kétszázan — vagy nem foglalkoznak főhivatásban kutatással, vagy állandó munkatársak valamelyik intézetünkben. A svéd kiadások jelentékeny része viszont a szerződött munkatársak illetményének fizetését szolgálja.)
7. melléklet
.1; L4-es ügyosztály kutatástervezésének (a pénzügyi alapok biztosításának) ügymenete
Az L 4-es ügyosztály költségvetésében szereplő összeg azoknak a kutatási témáknak a finanszírozását célozza, amelyeket az ügyosztály — tágabban:
az iskolaügyi főigazgatóság és tanácsadó testületei — oktatási-nevelési szem- pontból a legfontosabbaknak és gyakorlati szempontból leginkább hasznosítha- tóknak tart. A megfelelő kutatási témák kiválasztása az első lépés tehát, s mindjárt egyike a legnehezebb föladatoknak. Különféle szervek javasolhatnak oktatásügyi szempontból fontos kutatási témákat: maga az L 4-es ügyosztály, a kutatóintézetek egyes munkacsoportjai (akik témájukhoz keresnek anyagi támogatást), az iskolaügyi főigazgatóság vezetősége vagy más főosztályai, de származhat a témajavaslat a főigazgatóságon kívüli szervektől is. (Lásd a 7.
mellékletet.) L javaslatokat az ügyosztály gyűjti egybe, és a témajavaslatok sokszorosított listáját szót küldi a különböző kutatóintézményeknek.
S. melléklet
Egy módszertani (áj taneszközt kialakító) kutatási téma tervezete (Malmö. 1969)
Sít
9. melléklet
A ..Közösségi nevelés" cimű kutatási téma tervezete ( M a l m ö , 1969)
Általános föladatok F« terülelek
eszközük 2
fejlődés 3
módszerek
w W — 1 W — 2 W — 3
R R — 1 R — 2 R - 3
C C - t C — 2 C - 3
Magyarázat
Általános föladatok:
1. a mérőeszközök kidolgozása;
2. a közösségi m a g a t a r t á s fejlődésének t a n u l m á n y o z á s a k ü l ö n b ö z ő é l e t k o r o k b a n ; 3. a közösségi nevelés módszereinek kutatása.
A közösségi nevelés fő területei:
W : felelősségérzés a v i l á g népei i r á n t ; R : önállóság külső befolyásolással szemben;
C: együttműködésre v a l ó készség.
Minden munkacsoportnak előnyös, hogy a központi témajavaslatokból válasszon; hiszen így eleve biztosra vehető az iskolaügyi főigazgatóság anyagi támogatása. Természetesen jogukban áll egyéb'_témákat választani; ez esetben azonban maguknak kell gondoskodniok a pénzügyi fedezetről.
A központi témajavaslatokból tématerveket kell készíteni, és a finanszírozás iránti kérelemmel visszaküldeni az L 4-es ügyosztályhoz. 8. és 9. mellékletünkön egy didaktikai és egy nevelésmódszertani tématerv táblázatos összefoglalása található. Mindkét terven jól látható a törekvés az egzakt természettudományos kutatási modell megközelítésére; valamint a kísérlet arra, hogy magát a téma- tervet több altémára bontsák, ezáltal biztosítva a munkacsoport tagjainak aktív együttműködését,. — Ezeket a tématerveket m i n d az intézet igazgatója (a leendő „tudományos vezető"), mind a főigazgatóság által fölkért, külső szak- emberekből álló tanácsadó szerv, m i n d a főigazgató mellett m ű k ö d ő ellenőrző testület megjegyzésekkel látja el. E megjegyzések alapján az L 4-es ügyosztály összeállítja az anyagi támogatásra javasolt kutatási t é m á k a t , s a főigazgató és ellenőrző testülete elé terjeszti. Ez a testület dönt végül is az elfogadandó kuta- tási témákról, és megállapítja fontossági sorrendjüket is. Végül javaslatot tesz pénzügyi fedezésükre az L 4-es ügyosztály költségkeretéből. Az ügyintézésnek ez a menete — amely nem nélkülözi a bürokratizmus egyes vonásait — körül- belül egy fél esztendeig tart; ami azt jelenti, liogy az egyik év végén fölterjesztett témajavaslatok felőli döntést a következő év derekán kapja kézhez a javaslat- tevő munkacsoport.
Az L 4-es ügyosztály m u n k á j a nem ér azonban véget az anyagi fedezet fölötti döntéssel. A következő munkafázis, amelyet el kell látnia,
a különböző kutatási
munkák számontartása és ellenőrzése.
Ennek két m ó d j á t alakították ki az u t ó b b i időben. Az egyik: a munkacsoportok időről időre jelentést tesznek közzé elért eredményeikről és további föladataikról. Ezeket a jelentéseket, m i n t mondot-tuk, maguk az intézetek is ellenőrzik, és kézben tartja az ügyosztály is. Mint- hogy azonban sok kutatási témát finanszíroz egyszerre, az ügyosztályon dolgozó néhány ember képtelen volna szakmailag is folyamatosan figyelemmel kísérni a haladást. Erre szolgál a főigazgató mellett működő ellenőrző testület, amely voltaképp a kutatási intézmények igazgató professzoraiból, valamint meghívott társadalomtudósokból áll. Ennek a szervnek föladata szakmai szempontból
„menedzselni" egy-.egv kutatási tervet, s. évről évre javaslatot tenni a munka- csoportban dolgozók szerződésének meghosszabbításáról. A másik módja a k u t a t ó m u n k a számontartásának az a legutóbbi időkben kibontakozó gyakorlat, hogy az L 4-es ügyosztály munkatársai vagy megbízottai időről időre személye- sen is meglátogatnak egy-egy kutatási témát; elbeszélgetnek a munkacsoport vezetőivel és tagjaival, s így közvetlenül is meggyőződhetnek az ott folyó munka intenzitásáról.
A z L 4-es ü g y o s z t á l y f ö l a d a t a v é g ü l a megvásárolt kutatás eredményeinek minél
szélesebb körben való terjesztése.
Ennek módszere — s nemegyszer eredményes- sége is — az illető kutatástól függ. A részeredményeket már a kutatás stádiumá- ban időről időre közzéteszik a főigazgatóság sokszorosított tájékoztatójában („Iskolai Kutatási Értesítő" címen angolul is megjelentetik),, valamint két, a főigazgatóság gondozásában megjelenő pedagógiai folyóiratban. H a módszertani újításról vagy tanítási segédeszközről van szó, azt a bemutatóiskolák gyakorla- tán és a pedagógus továbbképzés csatornáin keresztül igyekszenek az iskolai gyakorlat minél szélesebb körével megismertetni. (Ezeknek az érőfeszítéseknek ellenére az L 4-es ügyosztály elégedetlen az eredmények elterjedésének ütemével és körével. Ezért jelenleg arról is folynak vizsgálatok, hogyan lehetne hatéko- nyabban átvinni a különböző neveléstudományi eredményeket az oktató-nevelő gyakorlatba; és milyen tényezők gátolják a minél gyorsabb terjedést.)A neveléstudományi kutatás fő irányát,
A finanszírozott kutatási témák számontartásával és követésével az L 4-es ügyosztálynak megközelítően teljés áttekintése van az országban folyó nevelés- tudományi kutatásokról. E nyilvántartások nyomán mi is futó képet alkotha- tunk magunknak e kutatások irányairól — s egyúttal arról is, hogy a főigazgató- ság milyen irányban igyekszik befolyásolni az iskolai oktatás-nevelés munkájával foglalkozó kutatásokat.
Az.L 4 : 1 jelű főigazgatósági munkacsoport, az 1969/70. iskolaévben 44 kutatási témát tartott nyilván és finanszírozott országszerte; az 1970/71. iskolai évben ez a szám 56-ra emelkedett. Néhány most. van az indulás állapotában; más kuta- tási témákon m á r évek óta dolgoznak, van, amelyiken a hatvanas évek eleje óta.
Egy-egy kutatási témára 50 000—150 000 korona támogatás j u t átlagosan; az.
egyéves témákra ennél jóval kevesebb (15 000—20 000 korona); de van olyan kutatási téma is, amely már bét éve tart, s költségei jócskán túlhaladták a 2 milliót.
Érdekes tájékoztatást kaphatunk a svéd neveléstudományt különösképp foglalkoztató kérdésekről, ha a főigazgatóság nyilvántartásából kiválasztunk néhány olyan témakört, amellyel különösképpen sok munkacsoport foglalko- . zik. Így például kilenc kutatási téma tárgyául szolgálnak a különféle tantárgyak, évfolyamok és iskolatípusok számára kidolgozandó teljesítménytesztek. Tizen- nyolc munkacsoport dolgozik különféle iskolai tantárgyak tananyagának elem-
91
zésén, strukturálásán és taníthatóság szerinli csoportosításán. Huszonhat olyan kutatási téma van, amely az általános iskolai m u n k á t érinti. Hét különböző kutatási terv foglalkozik az angol nyelv tanításával az általános és a közép- iskolában, s ugyanennyi azoknak a vizsgálatoknak a száma, amelyek a mate- matikatanítás korszerűsítését tűzték ki munkájuk céljául.* Az elmondottakból a z o n n a l k i d e r ü l , h o g y az L 4-es ügyosztály által számontartott és finanszírozott vizsgálatok nagyobb része módszertani-didaktikai jellegű, s közvetlen célja a jelenlegi általános iskolai gyakorlat jobbá tétele.
10. melléklet
Az L 4-es ügyosztály kutatási költségvetése az 1971j7l. tanévben
K u t a t á s i témacsoportok
K u t a t á s i témacsoportok (ezer koronábun)
Oktatásfejlesztés általában trendek
szükségletek 538
célok
Az iskola m i n t intézmény, az iskola szervezete 860
Oktatószemélyzet 760
Oktatás
célok 410
módszerek 2845
taneszközök 1170
eredményértékelés 380
A személyiség alakítása és nevelése 590
Összesen 7553
Ugyanez a következtetés vonható le 10. mellékletünkből is, amely az 1970/71.
tanévben az. L 4-es ügyosztály által kutatásra fordított összegek fölhasználását mutatja be. A táblázat adataiból kiderül, hogy a rendelkezésre álló összeg körül- belül 60%-át az oktatómunkáv al foglalkozó kutatások k a p t á k : mégpedig olyan megoszlásban, hogy a költségvetésnek kb. 50%-a jutott az oktatási módszerek és eszközök vizsgálatára, 1 0 % pedig az oktatási célkitűzések és az eredmény- vizsgálat kutatására. Még egv kiugró adat szerepel a táblázatban: a rendelke- zésre álló összegek több mint 1.1.%-a az iskolaszervezeti vizsgálatoknak jutott}
minden valószínűség szerint részben az új általános iskola tökéletesítése, részben a küszöbön álló középiskolai reform előkészítése végett. Ugyancsak 10%-os aránnyal szerepel az oktatószemélyzet vizsgálati témaköre is.
Az elmondottakból levonhatjuk a következtetést:
az L 4-es ügyosztály első-
sorban didaktikai-metodikai tématerveket finanszíroz: és a legfontosabbnak tartja éppen ennek a témakörnél: a szélesítését. E z m i n d e n b i z o n n y a l k a p c s o l a t b a n á l l az e téren kidolgozott, viszonylag megbízható kutatási eszközökkel és eljárások- kal, valamint azzal a szándékkal, hogy az ügyosztály a szerkezetileg kiépített új általános iskolák minőségi fejlesztését kívánja szolgálni.* A magas számok abból adódnak. hogy egy-egy kutatási téma egyszerre több témakör- be is besorolható.
Tanulságok •
Jelen tanulmány a svétl neveléstudományi kutatások tervezésének és irányí- tásának rendszerét kívánta bemutatni. Nem vállalkozhatunk ezért — már csak helyhiány miatt sem — e rendszer részletes bírálatára; kritikai megjegyzéseinket a bemutatás során néhányszor amúgyis megleltük már. Szeretnénk azonban
— mintegy összegezésképpen — a kutatástervezés bemutatott rendszeréből egy-két fontosnak tűnő jellemvonást külön is kiemelni.
1 . Vizsgálati témákra épülő neveléstudományi kutatás. — A k u t a t á s t e r v e z é s és -irányítás svéd rendszerének egyik kulcsa, hogy a tervező fórum nem intéz- ményekkel van kapcsolatban, hanem csaknem közvetlenül munkacsoportokkal.
Ennek is megvannak a maga hivatalos útjai, mint láttuk (s meglehet, útvesztői is); lényegében azonban arról van szó, hogy
a tervezést, és irányítást, végző intéz-
mény a finanszírozás segítségével a. konkrét, kutatásokig ér el, egyenesen ezeket befo-lyásolja.
(Itt most eltekintünk attól, hogy a kutatási munkacsoportokra oszló intézmény felei meg az empirikus neveléstudomány követelményeinek; kizáró- lag azt hangsúlyozzuk, hogy a kutatások ilyenforma megszervezése milyen előnyökkel jár a tervezés és irányítás szempontjából.)Hozzá kell azoiilum tennünk: nem tudjuk — s erről a szakirodalomból sem rendelkezünk adatokkal — , vajon a pedagógusképző intézményekre és egyetemi tanszékekre épült kutató- helyek mennyire felelnek meg a kutatási bázis fogalmának. A szerződött munkatársak rendszerét, többen kritizálták már: s bármekkora előnynek látszik a folyamatos kádercsere, kérdés, sikerül-e megtalálni a helyes egyensúlyt az állandó és az ideiglenes munkatársak munkája közölt.
Arról sincs megfelelő információnk, vajon mennyire sikerül koordinálni az egy témában különböző helyeken folyó kutatási munkát. Az L 4-es ügyosztály egyik szakértője sürgeti, hogy a mozaikszerűen széttöredezett kutatási tervekről minél hamarább térjen át a svéd pedagógiai munka is az átfogóbb, nagyobb lélegzetű programokra — még ha kevesebbel sikerűi is meg- valósítani belőlük.
Azt hiszem, hazai helyzetünket nagyjából althoz az állapothoz lehet hason- lítani, amikor a konkrét kutatások megindultak már, de jobbára egy-egy publi- káció vagy disszertáció előkészítésének keretei közé zárva. A csoportmunkára nem egy kutató- vagy oktatóintézményünk tanszékein van példa; s véleményünk szerint az ilyen típusú csoportmunkát kellene szorgalmazni (kisebb témák kidol- gozása vagy nagyobb lélegzetű kutatási programok végrehajtása során) nemcsak kutatásmódszertani, hanem kutatástervezési és irányítási meggondolásokból is.
2 . Finanszírozási politikával, irányító országos szerv. — A k u t a t á s i t e r v e k r e épülő pedagógiai munka, m i n t mondottuk, lehetővé teszi az adminisztratív vezetés helyett a kutatás közvetett irányítását, befolyásolását:. Ehhez két dolog szükséges: központi nyilvántartó és irányító szerv, valamint egyesített anyagi alapok. A svéd tapasztalatok egyik tanulsága az, hogy a kutatási irányító munka akkor kezdett valóban föllendülni, amikor a különféle állami és társadalmi (adminisztratív' és tudományos) szervek hatáskörét egyesíteni sikerült egy fő- igazgatósági (ti. minisztériumi) intézményben. Nem egyébről van tehát szó, m i n t egy koordináló szerv kiépítéséről azon a területen, ahol a neveléstudományi kutatások a gyakorlat közvetlen segítőivé válhatnak: az oktatásügy területén. A s v é d kutatásszervezés centralizálás cs decentralizálás kettősségében ment végbe:
a központi kutatási intézményeket nyilvántartó és finanszírozó központokká tették; a tényleges kutatások súlypontját, (vagy legalábbis egy lényeges hánya- dát) az oktatási intézmények fölfejlesztett pedagógia tanszékeire bízták — és ott ellenőrzik. Az egyetemek és a pedagógusképző intézmények tanszéki kutató- m u n k á j á n a k ilyen fajta megszervezése hazánkban szintén küszöbön áll.
93
3 . Alapkutatások, alkalmazott kutatások, fejlesztés. — H á r o m o l y a n m o z z a n a t a a neveléstudományi kutatásnak, amelyet soha sem szabad sem elhanyagolni, sem összekeverni. Különbségét kell azonban tennünk nyilvánvalóan azok k ö z ö t t a kutatások között, amelyek tudományunkat megalapozzák — elméleti alap- kérdéseink megválaszolására irányulnak —, s azok között, amelyeknek célja az oktatásügy által föladott egy-egy gyakorlati kérdés megoldása. A svéd kutatás- tervezés áttekintéséből az derül ki, hogy
a. kutatásoknak az a szférája, amelyet az
iskolaügyi főigazgatóság irányít, igyekszik minél szorosabban a gyakorlat kérdéseivel lépést tartani s elsődlegesen a közoktatás (minőségi) fejlesztésének szolgálatába állni.
Nem az alapkutatások elhanyagolásáról van itt szó. Történeti visszapillan- tásunkban utaltunk rá, hogy Svédországban ugyancsak számottevő alapkuta- tások folytak és folynak. Hanem arról, miként tehetnénk a neveléstudományt olyan társadalomtudománnyá, amely — a közgazdaságtanhoz, a demográfiához vagy (esetenként) a szociológiához hasonlóan — bizonyos társadalmi-politikai döntések előkészítésére alkalmas lehet. Nem is akármilyen döntésekre gondo- lunk, hanem kifejezetten a közoktatást illető, az oktatáspolitikai döntésekre.
Nyilvánvaló, hogy a neveléstudomány csak úgy fog fölnőni ebhez a föladatához, ha szakmailag megbízható alapkutatások talaján állva képes alternatív meg- oldásokat kínálni az oktatásügy problémáira. Sőt, az igazán kívánatos éppen az lenne, ha nem a pillanat diktálta szükségletek szerint cselekedne így, hanem idő és tudományos kapacitás jutna rá, hogy elébe menjünk a várható föladatok- nak. A napi szükségletekkel szemben ezt az előnyt, meggyőződésünk szerint, a neveléstudományi kutatások további szervezése és koordinálása, sőt megter- vezése fogja biztosítani.
F O R R Á S O K
E t a n u l m á n y a n y a g á t 1970 szeptemberében tett u t a m során g y ű j t ö t t e m , és 1970 októberében z á r t a m le. Személyes információkon túl az a l á b b i közlemények a d a t a i t h a s z n á l t a m föl:
BJERSTEDT, AKE: Current researcli á n d development activities at t h e M a l m ö School of Edu- cation. Didakometry and Sociometry (Malmö), 1969, N o . 1. 1—42.
HTJSÉN, TORSTEN—BOAKE, GUNNAR: Educalional Research and Ediicaliimnl Change: The Case of Sweden. New Y o r k — S t o c k h o l m : W i l e y — A l m q u i s t , 1968.
HtrsÉN. TORSTEN: TWO decades of educational research in Sweden. School Research Ne:vsletter (Stockholm), 1969. No. 13.
PASSOW, A. HARRY: Bureau L-4 and educational researcli and p l a n n i n g i n Sweden. School Research Newsleller, 1968. No. 9.
PASSOW, A . HARRY—POSTLETHWAITE, T. NEVIJ.T.E: A further look a t educational researcli and p l a n n i n g in Sweden. School Research Newslelter, 1970. N o . 13.
( Skolöverstyrelsen) Educational research a n d development in Sweden. School Research News- letter, 1969. No. 9.
(Skolöverslyrelsen) Current school researcli projects. School Research Neivsletler, 1970. N o . 10.
