A hatás-visszahatás-kölcsönhatás determinációján k í v ü l t a l á n sikerülne figyelmünket kiterjeszteni olyan jelenségekre is, amelyeket „ i n d e t e r m i n á l t n a k "
v a g y u n k kénytelen vélni, a m í g keletkezésüket meg n e m f e j t j ü k . S h o g y m i l y fontos jelenségek t a r t o z h a t n a k az okaikban m é g „megfejtetlenek" közé, elég, h a csak egyet-kettőt e m l í t ü n k .
A dolgozó osztályok egyes rétegeinek gyermekei n e m kis mértékben tanúsíta- nak érdektelenséget a tanulással s a tanuláshoz k ö t ö t t p á l y á k k a l szemben. A z okok minden bizonnyal kétoldaliak; egyrészt összefüggnek ennek a tanulótípus- nak a családjában általános életstratégiákkal, másrészt az iskola k ö z ö n y é v e l olyan t a n u l ó k k a l szemben, akik elvetik a sztereotip pedagógiai kliséket. A prob- l é m á t csak tetézi az, hogy éppen ebből a család- vagy rétegtípusból kerül k i a szakmunkásképző intézetek t a n u l ó i n a k többsége — az általános iskolát elvég- zett s t o v á b b t a n u l ó fiataloknak szinte fele — s ez a h a g y o m á n y o s , , d i á k " - n a k egyáltalán nem is m o n d h a t ó típus a tradicionális tanulással szemben n a g y f o k ú érdektelenséget tanúsít — amely szerencsére a szakma közvetlen ipari elsajátí- tását m á r nem érinti — , s ráadásul olyan iskolai szervezetben, amelynek o k t a t á s i hajlékonysága és színvonala — kevés kivételtől eltekintve — a szerény iskolai felszerelés b i r t o k á b a n nem is alkalmas a t a n u l ó b a n k i a l a k u l t belső ellenállást a tradicionális képzés fogyatékosságaival szemben lebontani, s átépíteni a pályá- hoz igazodó korszerű érdeklődéssé a kultúra iránt.
Ugyancsak nevelésszociológiai, művelődésszociológiai megközelítésre volna ahhoz szükség, hogy megértsük, hogy él rejtve egy szervezeten belül a g i m n á z i u m - b a n egy olyan középiskola, amely alkalmas a felsőfokú előkészítésre s egy olyan középiskola, amely a serdülő fiatalok szervezett nevelési-képzési igényű n a p p a l i tartózkodási helyének felemás színvonalát is alig t u d j a meghaladni.
A m i kérdésfeltevéseink természetesen mások, m i n t pl. a kapitalista Francia- országban élő nevelésszociológusoké. D e a nevelésszociológia jelzett á g a z a t á n a k lehetőségei n á l u n k sem kevésbé jelentősek, m i n t ott.
V E R E S S J U D I T
A U S Z T R I A K Ö Z O K T A T Á S Ü G Y E
E cikk célja d o k u m e n t u m o k és személyes tapasztalatok a l a p j á n elsősorban az osztrák közoktatásról vázlatos keresztmetszetet a d n i és utalásszerűén foglal- kozni az egyes iskolatípusok pedagógusképzésének, ellátottságának helyzetével.
E m e áttekintés előtt emlékeztetünk arra, hogy a Magyar Pedagógia tíz évvel ezelőtt képet adott az iskolareform indulásáról.1 Most egy rövid t ö r t é n e l m i k é p és a reformtervek ismertetése mellett m á r utalni lehet az elgondolások megvalósu- lásának helyzetére, ütemére is.
Történelmi előzmények
A z osztrák iskolai oktatás kezdetei a középkori kolostori iskolákhoz n y ú l n a k vissza, virágzásuk a X I . század végén kezdődött. A I I . H e n r i k herceg által 1115- ben alapított m a i S c h o t t e n g y m n a s i u m n a p j a i n k b a n is a főváros egyik jeles oktatási intézménye. A n é m e t nyelvterület első egyetemét 1365. március 12-i
1 Pásztor József: Az ój osztrák iskola törvények és Ausztria nevelés- és oktatásügye. Magyar Pedagógia, 1963. 2. sz.
alapító levelével IV. R u d o l f Bécsben n y i t o t t a meg. A z egyetem alapítását 1365.
június 18-i levelében V. O r b á n p á p a is megeró'sítette. Az alapító levelet I I I . Albrecht herceg m e g ú j í t o t t a és 1848-ig érvényben volt.
A grazi egyetemet 1585-ben, a salzburgit 1617-ben m i n t g i m n á z i u m o t alapí- tották, 1622-ben azonban m á r p á p a i privilégiumot k a p o t t az egyetemi rangról.
A salzburginak 1721-ben kétezer hallgatója volt.
A felvilágosult abszolutizmus kezdetével az állam beleszólást igényelt az oktatás ügyeibe. Mária Terézia 1760. m á r c i u s á b a n létrehozta a Studien u n d Bücherzensur Hofcomission-t azzal a céllal, hogy — folytatva az 1749-es államigazgatási reformját, — az oktatás ügyét is m i n d e n partikuláris érdekkel szemben az ural- kodó gazdasági, h a t a l m i , politikai céljainak megfelelően centrálisán igazgassa.
1774-ben a k i r á l y n ő rendeletet adott ki a normál-, felső- és népiskolák működésé- ről. A rendelet alkotói — k ö z t ü k a sziléziai I g n a t z FELBIGER — a 6— 1 0 , illetve 12 éves korig tartó iskoláztatás szükségességét hangoztatták. E z a rendelet 1869-ig meghatározta az osztrák népiskolai oktatást. B á r megjelenése u t á n Bécs- ben h á r o m év alatt háromszorosára növekedett az iskolások száma, e korban korántsem lehet még az általános népiskolai kötelezettség gyakorlati bevezetésére gondolni.
A z egyetemek növekvő feladata lett az á l l a m i tisztviselők kiképzése. I I . József 1782. november 25-én utasította az udvari t a n u l m á n y i bizottságot, hogy az egyetemekkel és a t ö b b i főiskolával közölje az ú j állami oktatási célt, amelyet így fogalmazott meg: ,,Az i f j a k n a k n e m kell megtanítani azt, a m i t az állam fennmaradása érdekében alig, vagy egyáltalán nem t u d n a k hasznosítani vagy alkalmazni, m i n t h o g y az egyetemi t a n u l m á n y o k az állami tisztviselők kiképzésére és nemcsak tudósok kinevelésére szolgálnak."
A z 1848-as forradalmi, demokratikus követelések — melyek mindenekelőtt a katolikus egyház iskolai befolyásának csökkentését célozták — nem realizálód- h a t t a k , sőt az 1855-ös k o n k o r d á t u m t o v á b b növelte az egyháznak az iskolák feletti h a t a l m á t .
Ausztria königratzi veresége, a kiegyezés Magyarországgal olyan helyzetet teremtett, amelyben a liberális polgárság követelését, a 6 — 1 4 éves korig t a r t ó iskolai kötelezettség törvénybe i k t a t á s á t a feudális uralkodó osztály m á r nem akadályozhatta meg. Az 1869-es népiskolai törvény m a g á b a n foglalja nemcsak ezt, h a n e m a tanítóképzés reformját is. E n n e k keretében a korábbi egy-két éves képzést 1874-ben 4 évre emelték. A törvény szellemében megtiltották a testi fenyítést az iskolákban, és k i m o n d t á k a t a n k ö n y v k i a d á s állami m o n o p ó l i u m á t . Az 1869-es törvény intézkedett a pedagógusok fizetéséről is, mértékének meg- állapítását azonban a t a r t o m á n y o k r a bízta.
E törvények realizálása nem történt meg, sőt amikor a parlamentben a Bosznia-Hercegovina annektálását opponáló liberális burzsoázia kisebbségbe került, a konzervatív parlamenti többség 1883-ban az iskolakötelezettséggel kap- csolatban k ü l ö n b ö z ő engedményeket tett, és csökkentette annak liberális polgári jellegét is. A X I X . század utolsó évtizedében valamelyest változott a helyzet.
Ennek keretében nemcsak az oktatásüggyel szemben növekedtek a követelmé- nyek, az ipari forradalom kibontakozása következtében, h a n e m az is fontos jelentőségű volt, hogy a szélesedő munkásmozgalommal együtt a pedagógusok követelményeinek alátámasztására erős pedagógus egyesületek jöttek létre.
A századforduló u t á n — amikor m á r a m u n k á s m o z g a l o m is n ö v e k v ő erőt kép- viselt — 1905-ben kiadott rendelet gyakorlatilag visszaállította jogába az 1869-es törvényt.
A monarchia összeomlását követő első osztrák köztársaság 1920-as reform- j a v a s l a t a 4 iskolatípust t a r t a l m a z : 4 éves elemi iskolát (6—10 éves korig), 4 éves általános középiskolát (10—14 éves korig), 4 éves felsőiskolát — differenciált képzési i r á n n y a l — , illetve szakiskolát (14—18 éves korig), és a felsőoktatást.
A javaslat nagy v i t á t v á l t o t t ki, és az 1927-es iskolai törvénnyel zárult. A javas- lathoz képest a törvény visszalépés volt, a m e n n y i b e n a 4 éves elemi iskola u t á n 4 éves felsőtagozatra (Hauptschule), illetve 8 éves g i m n á z i u m b a lehetett m e n n i . A 8 osztályos általános kötelező iskola (népiskola) u t á n 5 éves kiegészítő iskola (Aufbauschule), illetve a dolgozó fiataloknak 4 éves m u n k á s k ö z é p i s k o l a (Arbeiter- Mittelschule) adott lehetőséget felsőiskolai t o v á b b t a n u l á s r a . E z a t ö r v é n y a társadalmi egyenlőtlenség iskolai tükörképe, és lényege a m o s t a n i t ö r v é n y b e n is fellelhető. Ezzel együtt is jelentősnek kell t a r t a n u n k a két v i l á g h á b o r ú k ö z ö t t i osztrák pedagógiai r e f o r m m u n k á l a t o k a t , m i n d e n e k e l ő t t Bécsben. A m a i mun- k á r a nevelés, a politechnikai, esztétikai nevelés sok értékes előzménye esik erre a z időre.
Az Anschluss u t á n az osztrák közoktatást n é m e t m i n t á r a á t a l a k í t o t t á k , a reformeredményeket megsemmisítették.
Ausztria felszabadulása u t á n az újjáépítés jelentette a fő feladatot. A széles- k ö r ű összefogás eredményét jól m u t a t j a , hogy a bécsi egyetemen m á r 1945. m á j u s 29-én megindult az oktatás. 1945-ben egységesítették a pedagógusok fizetését.
A z oktatás szerkezetét tekintve általában az 1938 előtti o k t a t á s i rendszert f o l y t a t t á k . A z osztrák államszerződést (1955) követően A u s z t r i á b a n is megkezd- t é k egy ú j oktatási reform előkészítását.
A mai osztrák közoktatás
A tudományos-technikai forradalom folyamata A u s z t r i á b a n is oktatási reform bevezetését tette szükségessé a hatvanas években. E n n e k keretében a p a r l a m e n t megalkotta az 1962/95—104-es kerettörvényeket. Ezek a l a p j á n 1963-tól folyama- tosan megjelentek az ú j tantervek és egyéb oktatási a l a p d o k u m e n t u m o k .
A kötelező oktatás. Az 1962. évi iskolai törvény a tankötelezettséget 6 — 1 5 éves k o r b a n határozta meg. A gyermekek iskolát megelőző ó v o d a i ellátottságát a következő adatok m u t a t j á k : Ausztriában 1962-ben 1543 óvodába 87 310 gyermek j á r t . E z a szám 1968-ra 1921 ó v o d á r a illetve 110 400 óvodásra emelkedett. E z
azt jelenti, hogy 1962-ben a 3 — 5 éves gyermekek 19%-a, 1968-ban 2 2 % - a j á r t
•óvodába. Ausztriában az óvodák döntő többsége — 1155 — á l l a m i , de m é g sok az egyházi is (530 katolikus, 23 evangélikus), 156 p r i v á t egyesületeké, és 46 üzemi óvoda is m ű k ö d i k . E g y óvónőre országos á t l a g b a n 32 gyermek j u t , természetesen jelentős szóródással. Bécsben 25 gyermek j u t egy óvónőre,
B u r g e n l a n d b a n 67.
A kötelező oktatás a következő iskolatípusokban valósul meg:
a ) népiskola (Volksschule) b) népiskola (Volksschule) felsőiskola (Hauptschule)
c) politechnikai évfolyam (politechnischer Lehrgang)
d ) általános képzést nyújtó magasabb iskola (gimnázium — allge- meinbildende höhere Schule). A gimnázium 8 osztályos, a 6—8. osztály azonban már nem tartozik a 15 éves korig tartó iskolakötelezettséghez.
1—8. osztály 1—4. osztály és 5—8. osztály
9. osztály 1—5. osztály
Emellett természetesen működnek még speciális — gyógypedagógiai — iskolák is (Sonderschule).
Az érettségit nyújtó és a felsőoktatásra előkészítő iskolatípus, az általánosan képző magasabb iskola: a gimnázium. A népiskolát és felsőiskolát végzett fiatalok, ha egyetemen akarnak tovább- tanulni, elvileg 14. életévüktől folytathatják tanulmányaikat a gimnáziumban.
A felsó'iskola és népiskola korántsem biztosít olyan előképzést, mint a gimná- zium, így gyakorlatilag a szelekció, az esélyek különbözősége 10 éves korban tovább növekszik. A gyermekek döntő többsége ugyanakkor a népiskolát, illetve a felsőiskolát végzi 10 éves kora után is.
Az 1969/70-es tanévi statisztikai m u t a t ó k ezt egyértelműen bizonyítják. A tan- köteles körű — 15 éves korig — fiatalok t a n u l m á n y i megoszlása iskolatípuson- ként a következő:
Tanuló létszám %
népiskola 599 954 55,07
felsőiskola 287 036 26,35
gyógypedagógiai iskola 28 302 2,60
politechnikai évfolyam 29 163 2,68
általánosan képző középiskola (gimnázium 1—5. oszt.) 91609 8,41
különböző szakiskolák (első osztály) 48 586 4,46
magántanulók 180 0,02
nem tanul, mert testi vagy szellemi fogyatékos 4 453 0,4
egyéb ókból nem tanul 145 0,01
1 089 428 100,0
A népiskolák között mindössze 959 a teljesen osztott, 224 155 tanulóval; a többi osztatlan vagy részben osztott. Egy statisztikai kimutatás szerint 100 osztrák népiskola közül mindössze 21 felel meg a követelményeknek. A tovább- tanulást tekintve a népiskola felső osztályaiban s a Hauptscbuleben tanulók hátrányos helyzetben vannak az általánosan képző középiskolák (gimnáziumok) 1—5. osztályú tanköteles korú gyermekeivel szemben, akiknek a létszáma az adott évfolyamon 91 609.
A népiskolák komoly gondja az osztályismétlők magas száma. Az 1—8. osz- tályban a tanulók 40%-a megbukik és 100 elsős közül csupán 60 végez időben.
Bécsben a bukási átlag 25%-os, egyes tartományokban a 60%-ot is eléri. Az osztrák oktatásügynek ez a bizonyos értelemben „történelmi h a g y o m á n y a " ma egyre súlyosabb gondot okoz, s megoldásán most fáradoznak. Ez ugyanis az állam számára jelentős megterhelés, nem is szólva a bukások pedagógiai-pszicho- lógiai problémáiról. Tervezik a kisegítő iskolák rendszerének bővítését,, reálisabb követelményrendszer kialakítását, a pedagógus-társadalom szemléletének meg- változtatását.
A fentiekből érthetően a közoktatás legtöbbet vitatott kérdése a népiskolai képzés, hiszen ebben a formában a korai szociális szelekció kétségkívüli, mint ezt az adatok m u t a t j á k . A mai oktatási rendszer az Osztrák Néppárt koncepció- jában gyökerezik, amely elsősorban a konzervatív polgárság érdekeit képviseli.
E koncepció lényege, hogy ma, amikor a tanultsági fok növekvő szerepet játszik
az egyén társadalmi előrehaladásában, a társadalom termelő osztályainak gyer- mekeit; eleve elzárják attól, hogy tömegesen veszélyeztessék a n a g y p o l g á r s á g gyermekeinek képzettségi m o n o p ó l i u m á t .
Az osztrák oktatásügy k o m o l y ellentmondása az is, hogy A u s z t r i á b a n az ok- tatásban iskolafenntartóként is jelen v a n az egyház. A 4018 népiskola k ö z ü l 88 egyházi, az 1008 felsőiskola k ö z ü l 64, a 190 gyógypedagógiai iskola k ö z ü l 7 tar- tozik az egyházhoz. A g i m n á z i u m o k n á l magasabb az egyházi iskolák a r á n y a : 208 állami, 2 községi, 67 egyházi, 5 egyesületi és 1 a l a p í t v á n y iskola t a r t o z i k ide.
A közgazdasági leányiskolák k ö z ö t t 12 állami, 1 t a r t o m á n y i , 6 városi, községi és 9 egyházi m ű k ö d i k . A z egyházi iskolák államilag elismertek és t á m o g a t á s t k a p n a k . Több iskolatípusnál k i m u t a t h a t ó , hogy az egyházi iskolák felszereltsége jobb, m i n t az államiaké.
Az Osztrák Szocialista Párt korábban, ellenzéki pozíciójában állandóan bírálta volt a néppárti oktatáspobtikai koncepciót. A szocialista párt oktatási programja tartalmaz progresszív eleme- ket, és kormányra jutása után tett is bizonyos lépéseket e koncepció megvalósítása érdekében, de ezek eddig elég lassúak voltak.
Most — az Osztrák Szocialista P á r t programja a l a p j á n — ú j a b b reform kör- vonalai b o n t a k o z n a k ki. A parlament az u t ó b b i években is többször foglalkozott a továbblépés lehetőségeivel. A megoldáskeresés érdekében az 1971/72 t a n é v t ő l számos oktatási kísérletet i n d í t o t t a k el. Ezek t ö b b területen a svéd modellhez hasonlítanak, vagyis a 10—14 éves életkorúak oktatása keretében a tehetség—
adottság—érdeklődés kibontakozásához igyekeznek az o k t a t á s f o l y a m a t á b a n megfelelő teret biztosítani és a pályaválasztást ez u t á n megvalósítani („meg- figyelő osztályok", „orientáló f o k o z a t o k " bevezetése). Ezzel egyidejűleg kísér- leteznek a k ü l ö n b ö z ő adottságú, tehetségű, érdeklődésű gyermekek k ü l ö n b ö z ő csoportokba tömörítésével — egyelőre elsősorban a számszerű t a n u l m á n y i ered- mények alapján. A 10—14 évesek képzésében a differenciálás mellett k ö z p o n t i lárgyként k í v á n j á k szerepeltetni a németet, angolt, m a t e m a t i k á t .
Az Osztrák Kommunista Párt oktatási programjának gerince az egységes általános iskola meg- valósítása, azonos feltételek biztosítása a tehetség kibontakozásához, a t a n u l m á n y i előmenetel- hez. A párt már 1948-ban egységes, 18 éves korig tartó általános iskola bevezetését javasolta, és az oktatásügyet azóta is állandóan napirenden tartja.
Az O K P 1971. február 13-án tanácskozást szervezett az oktatáspolitika kérdéseiről. A tanács- kozás bevezetőjében Franz MUHRI, a párt főtitkára megfogalmazta, hogy Ausztria fejlődése a hetvenes években nagymértékben függ az oktatás alakulásától. Alapkövetelménynek a 9 éves egységes általános iskola bevezetését határozta meg. A kommunisták feladataként jelölték meg, hogy részt vegyenek egy ilyen oktatási rendszer megoldásának gyakorlati feladataiban és javas- latokkal lépjenek a közvélemény elé. A tanácskozás nagyra értékelte a szocialista országok közoktatásának eredményeit és rámutatott azokra az ellentmondásokra, amelyek a kapitahsta társadalomban a tudományos technikai forradalom feltételei között tovább mélyülnek. A felszó- lalók fontosnak tartották, hogy az egységes iskoláért folyó küzdelemben a pedagógusok a mun- kásosztály és a kommunista párt szövetségesei lehetnek.
Számos felszólaló adatokkal bizonyította az alsó fokú oktatás gondjait, problémáit és ezen belül különösen a munkás-paraszt gyermekek tanulmányi nehézségeit. A párt nagy fontosságúnak tart- ja az egyházi befolyás csökkentését az osztrák közoktatás egészére.
A középfokú képzés. A középfokú képzés szerkezete r e n d k í v ü l összetett. A z egyik — legnagyobb h a g y o m á n y ú — oktatási f o r m a az „ á l t a l á n o s a n k é p z ő magasabb iskola", a gimnázium.
Első és második osztályában egységes oktatás folyik.
A harmadik-negyedik osztályban k ü l ö n v á l i k a h u m á n - és r e á l g i m n á z i u m , illetve a közgazdasági leány-reáigimnázium. A g i m n á z i u m i képzés során k ü l ö n ö s
hangsúlyt helyeznek a nyelvi képességek kibontakoztatására. A l a t i n t a h a r m a d i k osztálytól t a n u l j á k ; a r e á l g i m n á z i u m b a n t ö b b m a t e m a t i k á t , fizikát és ábrázoló geometriát o k t a t n a k , u g y a n a k k o r nincs l a t i n ; a közgazdasági leány-reálgimná- ziumok képzésében a praktikus ismeretek (pl. kézimunka) k a p n a k jelentős hang- súlyt. A t a n a n y a g t ö b b i részében nincs lényeges különbség az egyes típusok között.
A z ötödik-hatodik osztályban t o v á b b i specializálódás megy végbe és h a t oktatási forma m ű k ö d i k : h u m á n g i m n á z i u m , élő idegen nyelvi g i m n á z i u m , rea- lisztikus g i m n á z i u m , természettudományos reálgimnázium, m a t e m a t i k a i reál- g i m n á z i u m és közgazdasági leány-reálgimnázium.
A humán gimnáziumban az első idegen nyelv, és a latin mellett központi tárgyként görögöt tanulnak; az élő idegen nyelvi gimnáziumban az első élő idegen nyelv és a latin mellett központi tárgyként megkezdik a második élő idegen nyelv tanulását; a realisztikus gimnáziumban az élő idegen nyelv és a latin mellett matematikát, fizikát és ábrázoló geometriát tanulnak központi tárgyként. A természettudományos reálgimnáziumban az élő idegen nyelv mellé központi tárgyként a latin és természettudományos képzés vagy ábrázoló geometria kerül; a matematikai reálgim- náziumban az első idegen nyelv mellé központi tárgyként erős matematika, fizika, ábrázoló geo- metria és második élő idegen nyelvi képzés kerül. A közgazdasági leány-reálgimnáziumban az első idegen nyelv mellett központi tárgy lesz a második élő idegen nyelv vagy a latin és a gyakor- lati tárgyak.
A g i m n á z i u m és a reálgimnázium mellett m ű k ö d i k az ún. „Aufbau"-gimnázium.
és „Aufbau"-reálgimnázium. (Nehéz e fogalomhoz magyar megfelelőt találni, legközelebb áll hozzá a mi általános g i m n á z i u m u n k . E z a forma általános elméleti és bizonyos gyakorlati felkészítést n y ú j t . Népszerűségének alacsony szintjét jelzi, hogy 1970-ben mindössze 900 t a n u l ó járt e két iskolatípusba.) A n n á l népesebb forma a múzsái—pedagógiai reálgimnázium: az ötödik osztályban első élő idegen nyelvet t a n u l n a k , h a t o d i k osztálytól latint vagy második élő idegen nyelvet.
A t ö b b i t a n t á r g y megfelel az egyéb típusok tantárgyainak. A „ m ú z s á i " elnevezés azt jelzi, hogy különös súllyal foglalkoznak a zenei és képzőművészeti oktatással, pedagógiai jellege pedig abban m u t a t k o z i k meg, hogy speciális feladata a pedagó- gus u t á n p ó t l á s előképzése is.
A gimnáziumi oktatásban különféle kísérleti íormákkal is találkozunk. Az egyik ilyen laka- tos, asztalos, rádiótechnikus szak, illetve segédmunkás képzettséget nyújt az érettségi mellett.
Hasonlóan kísérleti jellegű a zenei- és sport-reálgimnáziumi képzés is.
Ausztriában 1969—70-ben 283 általánosan képző középiskola (gimnázium) 4414 osztályába 130 813 t a n u l ó járt, akiket 8718 pedagógus oktatott.
A fiatalok számára adottak a szakmai irányú képzés lehetőségei is. A z egyik forma a politechnikai évfolyamot követő segédmunkás kurzus, amelynek kereté- ben az üzemben dolgozó fiatal heti egynapos vagy évi nyolchetes iskolai kikép- zésen vesz részt. A segédmunkás — megfelelő tanfolyam u t á n •— később szak- munkásvizsgát tehet.
Ausztria 248 k ü l ö n b ö z ő képzési i r á n y ú szakiskolájában 1968/69-es tanévben 112 521 fiatal t a n u l t és 3144 oktató dolgozott. Ezen belül a legtöbben ipari szakterületen (82 499), illetve a kereskedelemben (28 589) képezte m a g á t . A szak- m á t adó középiskoláknak számos f a j t á j a v a n •— 1 — 2 — 3 — 4 éves f o r m á k : az ipari, iparművészeti szakiskola 3 éves. A gyors-gépíró iskola egyéves, az államigazgatás adminisztrációs a p p a r á t u s á b a n dolgozókat 2 évig képezik (1969/70-ben a 7 képzőintézetben 795-en t a n u l t a k ) , a kereskedelmi iskolák 3 évesek, a háztartási
iskola egyéves, a vendéglátóipari iskola 2 éves. K ö z é p f o k o n , 4 éves iskolában képe- zik az iskolai m u n k a o k t a t ó k a t és óvónőket. A mezőgazdasági szakiskolák külön- böző i d ő t a r t a m ú a k .
Ezek mellett ugyancsak 14 éves korban a tanulók felső szakiskolába is m e h e t n e k , ahol a képzés 5 évig tart. E z az iskolatípus idegen nyelvi, közismereti, elméleti, gyakorlati felkészítést n y ú j t . A végzett fiatalok 4 éves gyakorlat u t á n elnyerhe- tik a m é r n ö k i címet. A kereskedelmi akadémia a felső szintű kereskedelmi kádereket képezi. 1969/70-ben 46 kereskedelmi a k a d é m i á n 9429 hallgató t a n u l t . A z érettségi u t á n i felső fokú ipari és kereskedelmi intézményekben az e m l í t e t t tanévben összesen 14 460-an t a n u l t a k (közöttük csupán 451 n ő volt).
E számadatokkal nem törekedtünk a teljes keresztmetszetet bemutatására. Azt azonban érzé- kelni lehet, hogy az általános és középfokú képzés területén az erőfeszítések ellenére is kevés elő- relépés történt a reform első évtizedeiben. Az óvodai ellátás területenként nagy eltéréseket jelez s összességében jelentős mennyiségi gondokkal küzd még, nem is szólva előiskolai funkciója gyakorlásának minőségi problémáiról. Az alapképzés is komoly strukturális gondokkal terhes, amit csak nehezít az osztrák települési szerkezet történelmileg kialakult képe. A tíz éves korban erősödő szelektálás nem pedagógiai, képességi-tehetségi alapon történik, hanem a szülők társa- dalmi-anyagi helyzete szerint, nem kis mértékben a települési viszonyoktól befolyásoltan. A jelenlegi helyzetben a tendencia nem igér rövid távon nagy változásokat a képzési különbségek felszámolása terén. Ügy tűnik, hogy az osztrák közoktatásnak ezek az alapvető gondjai.
A politechnikai évfolyam is több helyen fejlesztésre szorul. A középfokú képzésben a speciali- záció a mai viszonyok komoly problémája, mindenekelőtt a gimnáziumok egyetemre készítő jellegéből adódóan. A tanulók tíz éves korban intézményesen is elkezdődő különválasztása olyan hátrány a népiskola, sőt a felsőtagozatos tanulók számára, amelyet később csak kevesen tudnak pótolni.
Az Osztrák Gazdasági K u t a t ó Intézet 1967-ben elkészítette az.egyetemet vég- zett t a n á r o k s z á m á n a k prognózisát 1980-ig. E z azért volt szükséges, mert Ausztri- á b a n bizonyos területeken és szakokon nagy a pedagógushiány. K ü l ö n ö s e n kevés a kémia, természetrajz, angol, latin, rajz és testnevelő t a n á r . E h i á n y h o z hozzá- j á r u l a pedagóguspálya vonzásának problémája é p p ú g y , m i n t a képzési g o n d o k sora vagy a fejlődő ipar elszívó hatása. A jelzett Intézet prognózisa a k ö v e t k e z ő tanárigénnyel számol:
tanárok | tanulók tanárok tanulók száma
1964. január 1. várható száma 1980-ban
Általánosan képző középiskola (gimnázium) Múzsái—pedagógiai reálgimnázium
Műszaki—ipari felső iskolák Kereskedelmi akadémia
Közgazdasági leányiskolák felső tagozata
5673 583 469 682 261
85 582 4 417 12 066 6 958 1874
16 015 1584 1476 718 218
241609 12 000 37 968 17 859 1564
H a a pedagógus létszám 1968—1971 k ö z ö t t i növekedési ü t e m é t v i z s g á l j u k , amely a k ü l ö n b ö z ő i n t é z m é n y t í p u s o k b a n 1 0 — 5 0 % k ö z ö t t mozog, b i z t a t ó a k é p a program teljesítését illetően. A jelzett időszakban pl. a g i m n á z i u m i t a n á r o k létszáma 1 9 , 4 % , a szakiskolai t a n á r o k száma 1 2 , 4 % , a pedagógiai a k a d é m i á k t a n á r a i n a k létszáma 50%-os növekedési ütemet ért el. H o z z á kell t e n n i , h o g y Ausztriában is gondot okoz a képesítés nélküliek viszonylagos magas s z á m a a népiskolákban, illetve szakmunkásképző intézmények számára t ö r t é n ő tanárkép- zés rendszerének megoldatlansága.
Felsőoktatás, pedagógusképzés. Ausztria 16 egyetemére és főiskolájára az ered- ményes érettségi vizsga u t á n a u t o m a t i k u s a n lehet felvételt nyerni.2 A közel 54 ezer n a p p a l i hallgató k ö z ü l alig m i n d e n negyedik nő. A hallgatók összetétele- a kapitalista országok szokott képét m u t a t j a . Áz 1970-es hivatalos minisztériumi statisztikák, felmérések a l a p j á n azonban nézzünk n é h á n y k o n k r é t u m o t a hall- gatók összetételéről.
Tekintettel a kollégiumi ellátottság alacsony fokára — a hallgatók 11%-a k a p diákotthoni elhelyezést — , a gyermek egyetemi t o v á b b t a n u l á s á t nagymérték- ben befolyásolja a szülők lakhelye. 1970-ben Ausztria 46 városából került ki a férfihallgatók 71, a nőhallgatók 79%-a. (Ez is hozzájárul a nőhallgatók alacsony arányszámához a felsőoktatásban.) A z össznépesség 57%-át kitevő 3614 község- ből a n ő h a l l g a t ó k n a k csupán 21, a férfiaknak 29°/0-a származik. A statisztika évében 1625 ( 4 5 % ) községből egyetlen hallgató sem t a n u l t a felsőoktatásban, és 2767 (76,6%) községből nem volt első éves hallgató. E súlyos egyenlőtlenség felszámolásához hatalmas szociális erőfeszítésekre lenne szükség.
A statisztika azt is m u t a t j a , hogy a hallgatók d ö n t ő többsége a 8 osztályos g i m n á z i u m b ó l , illetve az 5 éves magasabb fokú szakiskolákból került az egye- temre. E két iskolatípusból j ö t t a hallgatók 96%-a, ezen belül is az első évesek 83%-a a 8 osztályos g i m n á z i u m o t végezte. Ü g y v é l j ü k , hogy a 10 éves k o r b a n erősödő intézményes szociális differenciálás következményei itt jól mérhetők..
A hallgatók összetétele származás szerint a következő képet m u t a t j a :
A társadalmi struktúra és az egyetemi hallgatók szociális összetételének e fordított piramisa v á r h a t ó a n még hosszú évekig fennáll, hiszen a legutóbbi években is az első évesek k ö z ö t t csupán 1 — 2 % - k a l növekedett a munkásgyerme- kek aránya. Tekintettel azonban a nagyfokú lemorzsolódásra, az összképen ez nem fog lényegesen változtatni.
A z egyetemi oktatás, s ennek keretei k ö z ö t t a pedagógusképzés alapját az- 1955-i szervezeti és az 1966-i képzési törvény határozza meg. A parlament külön alkotott törvényeket az egyes képzési ágak számára.
A változás k o r á t éli az osztrák pedagógusképzés rendszere. 1968-ig fokozatosan megszüntették a középfokú tanítóképzést, és kiépítették a 4 szemeszteres pedagógiai a k a d é m i á k rendszerét. A z a k a d é m i á k o n tanítóképzés folyik, és a felső tagozat szaktanárképzése csak levelező ú t o n történik a t a n í t ó k sorából.
Felsőtagozatos szaktanárnak természetesen egyetemet végzett pedagógusok is mehetnek, ez azonban a gyakorlatban csak r i t k á n történik. A z 1971/72. t a n é v t ő l kezdődtek kísérletek Bécsben és K l a g e n f u r t b a n a felsőtagozatos szaktanárok intézményes képzésére.
2 Az osztrák felsőoktatásról és pedagógusképzésről részletesebben 1. Koncz János: Pedagógus- képzés Ausztriában. Felsőoktatási Szemle, 1972. 7—8. sz. 504—511.
egyetemet végzett jómódúak és szabadfog- lalkozásúak gyermekei
önálló szabadfoglalkozásúak, egyetemi végzettség nélkül
mezőgazdaságban dolgozó parasztok vezető alkalmazottak és hivatalnokok középvezető alkalmazottak és hivatalnokok kisbeosztásó hivatalnokok és alkalmazottak szakmunkások
segéd- és betanított munkások
15%
Hosszú v i t a u t á n az osztrák parlament 1971. j ú n i u s 30-án t ö r v é n y t a l k o t o t t a bölcsészet- és természettudományi karokon képesítő oklevél elnyerésére i r á n y u l ó
úgynevezett diploma-tanulmányok, doktori tanulmányok és rövidített tanulmányok végzéséről.
A diploma-tanulmányok háromfélék lehetnek: gyakorlati foglalkozásokhoz megkívánt tudo- mányos előképzés, tanári pályára felkészítés cs kiegészítő képzés. Képzési időtartamuk 8—10 félév, amely két szakaszra osziik. Azok a hallgatók, akik előírt tantárgyaikból rövidebb idő alatt eredményesen vizsgáztak, félév-kedvezményt kaphatnak. A vizsgák elővizsgákra (kollokvium) illetve első és második diplomavizsgára oszlanak. Az első diplomavizsga az oktatók előtti részvizs- gák, vagy bizottság előtti vizsga formájában folyik. A második diploma vizsga két részből áll:
az első részben az előírt vizsgatárgyakból kell vizsgázni bizottság előtt vagy részvizsgák kereté- ben, a második részben a teljes vizsgabizottság előtt a diplomafeladat témáját érintő tárgy egy részéből kell vizsgázni, továbbá egy másik olyan tárgyból, amely a diplomafeladat tárgyá- val kapcsolatos. A diplomafeladat elkészítésére másfél év áll rendelkezésre.
A tanárképzésnél a pedagógiai képzés a t a n u l m á n y második szakaszában tör- ténik, s m a g á b a n foglalja az általános pedagógiát, s z a k d i d a k t i k á t és a g y a k o r l a t i képzést. A tanítási gyakorlat t a r t a m a 12 hét. A kiegészítő t a n u l m á n y o k kereté- ben t o v á b b i szakokból lehet képesítést szerezni.
D o k t o r i t a n u l m á n y o k r a az bocsátható, aki a második diplomavizsgát letette.
A rövidített képzésben fordítókat képeznek 6 féléven keresztül. Az egyes tanul- m á n y i szakok t á r g y á t , a n y a g á t a paritásos alapon m ű k ö d ő t a n u l m á n y i bizottsá- gok állapítják meg, amelyek 2 — 2 tanárból, asszisztensből és h a l l g a t ó b ó l áll- h a t n a k .3
Jelentős eredményeket t u d h a t m a g á é n a k a neveléstudomány A u s z t r i á b a n . A pedagógia mégis gondokkal küzd, és ahogyan R . GÖNNER salzburgi professzor egy cikkében megfogalmazta: „a t u d o m á n y ü g y i és az o k t a t á s ü g y i m i n i s z t é r i u m k ö z ö t t senki földjén helyezkedik el". A cikk írója megállapítja, h o g y — b á r sok szó esett a parlamenti v i t á b a n a tudományos elméleti pedagógiáról — , érdemben, t ú l a nyilatkozatokon, nem sok t ö r t é n t . V a l ó j á b a n a pedagógia érdekeit n e m vet- ték eléggé figyelembe. U g y a n a k k o r jogos igény a t a n á r o k j o b b pedagógiai, d i d a k t i k a i felkészítése, a pedagógiai a k a d é m i á k t a n á r a i n a k j o b b előkészítése, a felnőtt- és felsőoktatási d i d a k t i k a alapos művelése. G o n d o t okoz, hogy a pedagó- gia jogi, adminisztratív és anyagi szempontból a t u d o m á n y ü g y h ö z t a r t o z i k , u g y a n a k k o r a felhasználó az oktatásügy. E visszás helyzet megoldása fontos kutatás- és oktatáspolitikai döntéseket k í v á n .
KONCZ JÁNOS
3 Bundesgesetz über geisteswissenschaftliche und naturwissenschafthche Studienrichtungen.
Verordnungsblatt für die Dienstbereiche der Bundesministerien für Unterricht und Kunst, Wis- senschaft und Forschung. 1971. 10. sz. 352—365.
