A P E D A G Ó G U S I H I V A T Á S ÉS A P E D A G Ó G U S K É P Z É S
A Magyar Pedagógia szerkesztő bizottsága az elmúlt év folyamán szük- ségesnek ítélte, hogy folyóiratunk az iskolai nevelés terén az egész világon végbe- menő változásokra, a .neveléssel szemben .támasztott igények folytonos növe- kedésére való tekintettel foglalkozzék a pedagógusképzéssel és a pedagógusokra a jelenben és a belátható jövőben háruló feladatokkal. A szerkesztő bizottság n.em intézményes reformra gondolt, hanem a számbajövő összes teendők együttlátá- sára a pedagógusképzés adott lehetőségein belül.
Levéllel fordultunk a pedagógusképzéssel foglalkozó intézményekhez.
A levélben a következőket adtuk elő:
Az elmúlt évtizedekben számos olyan tényező hatása vált érezhetővé, melyekkel pedagógiánk napjainkig csak kevéssé számol.
Ilyenek:
1. Társadalmi átalakulásunk és a szocialista pedagógiának az a feladata, s hogy minden tanulót vezessen el minden téren addig a szintig, ameddig csak
eljutni képes.
2. Ezt a feladatot olyan körülmények között kell megoldania, melyek nem minden tanulónál egyértelműen kedvezők. Itt főleg arra kell gondolni, hogy a család, a közvetlen környezet nem minden esetben ösztönző: az iskolá- r nak jóvá kell tennie, esetleg folyamatosan ki kell egészítenie a családi nevelés
i elégtelenségét. i 3. Erősen fokozni kell az iskola általános nevelő hatását: a megfelelő
(időben és módon kell nyújtani azokat a ráhatásokat, melyektől a hazafias, erkölcsi, politikai, világnézeti, esztétikai stb. nevelés eredményessége függ.
4. A pedagógusnak jól kell ismernie minden egyes tanulóját, hogy érté- kelése abban erősítse meg, ami benne valóban jó, hogy eljuttassa a tanulót a i helyes önértékeléshez, önismerethez, a neki való egyéni foglalkozások, végül a . neki való hivatás megtalálásához.
5. Mindezt olyan korban kell tennie, .melyben a tudásanyag nagyméretű kiterjedése és gyors ütemű növekedése az „emlékezet didaktikája" mellett a cselekvés és gondolkodás didaktikáját juttatja érvényre, és az iskolának a
•műveltség megalapozásával egyidőben meg kell szerettetnie és életszükségletté kell tennie az egész életen át tartó folytonos önálló továbbtanulást.
6. Az iskola általánossá válása és a tanulmányi idő meghosszabbodása a . -pedagógusok számának.erős növekedésével járt együtt. Ennek az a következ-
ménye, hogy ilyen nagyszámú pedagógus nem lehet művésze hivatásának.
• .A mesterségbeli tudást, a folytonos önálló továbbképzés igényét, a felelősség-
4
tudatot, az elengedhetetlen odaadást azonban ki lehet alakítani, és a pedagó- gusképzésben ennek a szemléletnek változatlanul kell érvényesülnie.
7. Már ma úgy van — és a jövőben fokozottabban úgy lesz —, hogy az!
új módszerek, technikák, az ezektől lehetővé tett új szervezeti formák lényege- sen változtatják meg az iskola eddigi belső életét. A pedagógusképzésnek' tehát élénk figyelemmel kell kísérnie az átalakulást, annak várható további hatásaira a hallgatókat elő kell készítenie.
8. Számolni kell a pedagógiai munka nagyobb gazdaságosságára irányülő igényekkel, a tanuló ésszerű megterhelésének meg kívánásával, azzal, hogy lehetőleg az iskolában töltött idő alatt végezzen tanulmányaival. A tanuló- nak kell szabad időt biztosítani, és meg kell tanítani arra, hogy azt okosan
— egyszerre fejlesztő és pihentető módon — töltse el.
9. Elengedhetetlennek látszik a pedagógus bevezetése bizonyos vizsgá- lati módszerekbe annak érdekében, hogy a hivatása teljesítése közben, felmerülő nehézségeket tudja problémákként megfogalmazni, tudja azok okát feltárni, magukat a nehézségeket kiküszöbölni stb., stb.
Kérésünk az volt, hogy az intézmény illetékes személyisége röviden szóljon- hozzá a problémához, esetleg tényszerűeri foglalja össze, milyen téren történtek és történnek (a tervek szerint) lépések annak érdekében, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő fiatal pedagógusok korszerű szemlélettel és tudással, fejlő- - désképesen kezdjék meg hivatásuk gyakorlását.
A kérésünkre eddig beküldött három hozzászólást közöljük most. Meg- győződésünk, hogy az év folyamán további megoldások és elgondolások érkeznek majd hozzánk. A magyar anyaghoz hozzávettük 0 . K. KYOSTIÖ finn egyetemi tanár egy tanulmányát, melyet az elmúlt év végén, budapesti tartózkodása alkal- mával ajánlott fel folyóiratunknak.
A problémára megfelelő időpontban visszatérünk.
FÜLE SÁNDOR (Esztergom, Tanítóképző):
\ T a n í t ó k é p z ő s h a l l g a t ó k p e d a g ó g i a i k é p z é s é n e k n é h á n y m ó d s z e r e .
Az érettségire épített felsőfokú tanítóképzés hazánkban — sok évtizedes leőzmények után — 1959-ben indult meg. S mégis, számos tényező hatására, az lemúlt hét évben már két program alapján végeztük a tanítóképzés munkáját.
Jelenleg az új korszerűsített program harmadik évében vagyunk. Bizonyos tapasztalataink vannak e program tényleges korszerűsítéséről. Most elsősorban a hallgatók pedagógiai képzéséről van szó. Egy rövid „hozzászólás" keretében nem lehet kitérni az új pedagógiai programok értékelésére, ezt megtettük rend- szeresen az Országos Tanítóképzői Pedagógiai Szakbizottság és az illetékes Művelődésügyi Minisztériumi Osztályok kéréseire. Annyit megállapíthatunk, hogy a pedagógiai tudomány fejlődése, iskoláinknak a szocialista társadalom igényeinek megfelelő fejlesztése már ismét szükségessé teszi a tanítóképzői pedagógiai programok felülvizsgálatát, tényleges korszerűsítését. A jelenlegi program keretei természetesen lehetőséget adnak arra, hogy az oktatók — ha lépést tartanak a pedagógia elméletének és gyakorlatának fejlődésével — az
„életre" készítsék elő a fiatal tanítókat. E területen, mivel a.tanítóképzős peda- gógiai oktatók egymástól meglehetősen elszigetelten dolgoznak, nagy különb- ségek lehetnek jelenleg a tanítóképzők között. Észrevehetően hiányzik a peda-
5
gógia oktatók rendszeres tapasztalatcseréje. A tapasztalatcsere nemcsak mód- szertani, hanem alapvető tartalmi kérdésekben is fontos lenne, hiszen „forrongó", igen bonyolult a mi tudományunk. A tapasztalatcsere híján ezt a lehetőséget megragadom és néhány új próbálkozásról beszámolok.
Az új pedagógiai programon belül a legnagyobb változás a neveléselmélet oktatása terén történt. Az eddig külön tárgyalt ifjúsági-elméleti és napközi- otthoni nevelési ismereteket is e tárgy keretében kell oktatni. Tehát a nevelés- elméleti program mennyisége növekedett. Az előadások óraszáma maradt. Igaz, egy félévben heti egy óra szemináriummal javult a helyzet. A neveléselméleti oktatás így valójában eredményesebb is lehet. A szemináriumi órák bevezetése a mi intézetünkben is pozitívan éreztette hatását. Ez különösen abban mutatkozott meg, hogy a hallgatók valójában látják az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát.
Tanítási gyakorlataik során differenciáltabban felismerték a nevelési lehetőségeket, problémákat, ezeket eredményesebben oldották meg. A szeminá- riumok az .elmúlt tanévben még csak kísérleti jellegűek voltak. így nem is térek ki azokkal kapcsolatos tartalmi és módszerbeli próbálkozásaimra. A. szer- zett tapasztalatok és a hazai, valamint külföldi, elsősorban csehszlovákiai tanul- mányutam tapasztalatai alapján1 a legutóbbi félévben a következőket tettem, hogy hallgatóim minél jobban felkészüljenek gyakorlati nevelői munkájukra.
Arra törekedtem, hogy hallgatóim korszerű pedagógiai szemlélettel és tudással rendelkezzenek, hogy bevezessem egyes tudományos módszerekbe, annak érdekében, hogy a hivatásuk teljesítése közben felmerülő nehézségeket tudják problémákként megfogalmazni, tudják azokat, ill. azok okát feltárni, magukat a nehézségeket kiküszöbölni, stb. . . . stb. . . . 2 Mindezt elsősorban az előadásaim- mal és az azokhoz kijelölt, jól megválogatott kötelező irodalommal igyekszem biztosítani! Szigorú követelményeket támasztok az előadás és a kötelező iro- dalom jegyzetelésével, egybevetésével, elsajátításával kapcsolatosan az első évfolyam I I . félévétől az-államvizsgákig. E téren sok jó tapasztalatot szereztem, erre a hallgatók tudásából, a pedagógia tudomány iránti érdeklődéséből követ- keztetek.
Jelenleg az új programok alapján bevezetett neveléselméleti szemináriumok adta lehetőségekről, az alkalmazott módszerekről számolok he. Az általam veze- tett szemináriumok típusai többségben az ún. „alkotó szemináriumok", majd az önálló, hallgatók által végzett gyakorlati munka megbeszélése és a kiegészítő (elmélyítő) szeminárium.3 Hallgatóim, a legutóbbi félévben, az alábbi szemi- náriumi témákra készültek, az alábbi módszerekkel. A kötelező feladatokat és az önként vállalható feladatokat az éveleji első szemináriumi foglalkozáson kiadtam.
Ez jelentősen hozzájárult az elmélyült munkához. A hallgatók, sokféle feladatuk megoldása mellett, hosszabb ideig, gondosabban tudtak felkészülni a nevelésel- méleti szemináriumokra.
Első téma: A g y e r m e k a n e v e l é s i f o l y a m a t b a n volt.
Minden hallgató részére megjelöltem a feldolgozandó irodalmat. A követ- kező egyéni feladatokat adtam. Égy hallgató a neveléselméleti és pszichológiai
1 FÜLE SÁNDOR: Tapasztalataim a csehszlovákiai pedagógiai oktatásról. Felsőoktatási Szemle 1966. 5. sz.
- Kiss ÁRPÁD—NAGY SÁNDOR aláírásával intézetünkbe érkezett levél — a pedagógus- képzés korszerűsítésének fontosságára felhívás. 1966.
3 L. DR. BERENCZ JÁNOS: AZ előadás és a szeminárium kapcsolata a főiskolai neveléselmélet és neveléstörténet oktatásában. Előadás, szeminárium, gyakorlat a felsőoktatásban. (Felsőokta- tási Pedagógiai Kutatócsoport.) Tankönyvkiadó 1966,'43—47. lap.
tanítóképzői, főiskolai és egyetemi tankönyvek alapján, egy másik hallgató a pedagógiai sajtó vonatkozó cikkei alapján és egy hallgató I. éves korában szerzett tapasztalatai, megfigyelései alapján készített rövid referátumot. A szemináriumi vita során a közös tényezőket, azonosságokat, különbségeket kerestük. Összegez- tük a témával kapcsolatosan a személyiségformálást, ill. e téren az eredmé- nyes nevelő munkát biztosító pedagógiai elveket és helyes módszereket. Ehhez a témához kapcsoltan az is feladata volt mindenkinek, hogy a kollokviumig elké- szíti az I. éves korában megfigyelt gyakorló iskolai tanuló „mintaszerű" személyi- ségrajzát.
Második szemináriumi foglalkozáson (mindig két órát tartottunk együtt) A z ó v o d á b ó l a z e l s ő o s z t á l y b a és a n e g y e d i k b ő l a z ö t ö d i k b e v a l ó á t m e n e t nevelési problémáit összegeztük. Minden hallgató önálló kereséssel, egyéni választással két cikket és a vitát lezáró cikket dolgozta fel a Tanító Munkája c. lap 1965. és 1966. évfolyamaiból, a „Negye- dikből az ötödikbe vitánkhoz" cikkeiből. Két hallgatót előzetesen kijelöltem.
" Nekik az volt a feladatuk, hogy önálló anyaggyűjtés és elemzés alapján egymás- nak ellentmondó irodalmi anyagokat keressenek a témával kapcsolatosan. Saját álláspontot foglaljanak el, azt elvileg indokolják. Egy hallgató az átmenet prob- lémáival foglalkozó — előző évben készült — kitűnő szakdolgozat önálló fel- mérési eredményeit ismertette. A szemináriumi foglalkozás alkalmával az volt a fő feladat, hogy összegezzék a nevelési problémákat és azok lehetséges megoldási módjait.
A harmadik szemináriumi foglalkozás anyaga A f a l u s i , t a n y a i i s k o l á s o k h e l y z e t e c. téma volt. Erre minden hallgató a „Pedagógia időszerű kérdései hazánkban" sorozat hasonló című I. kötete alapján készült fel kiselőadásra. Közvetlenül a szemináriumi foglalkozás megkezdése előtt bíztam meg egy hallgatót az előadás tartásával. A vita során az volt a feladat, hogy összegezzék a mai magyar falusi, tanyai iskolai munka nevelési lehetőségeit, problémáit és ezek megoldási módjait. Használják fel saját tapasztalataikat is, hiszen hallgatóink többsége falusi, tanyai származású.
Négyedik szemináriumi foglalkozáson arra a kérdésre kerestünk választ, hogy m i t j e l e n t a k o r s z e r ű s í t é s a n a p k ö z i o t t h o n i n e v e l ő m u n k á b a n ? Szemináriumonként tíz hallgató egy hónappal előre megkapta Komárom, Nógrád megyei szülők, pedagógusok írásos véleményeit erről a kérdésről. (Előző évben egy másik évfolyam hallgatói azonos szempontok és módszerek alapján végezték a felmérést.) Ezeket a véleményeket kellett feldol- gozniok. A statisztikai adatokat elemezniök, összegezniük kellett a szemináriumi témának megfelelően. A szeminárium két hallgatója ezeknek az anyagoknak felhasználásával készített referátumot (a jobb referátum hangzott el) és előzete- sen összeállították a szemináriumi vitakérdéseket is.
Ötödik szemináriumi téma az o s z t á l y n e v e l t s é g i s z i n t - f e l m é r é s volt. Minden hallgató egy-egy ismerős pedagógustól kért egy alsó- tagozati osztályról készített évvégi jelentést, szintfelmérést. Ezt írásban röviden elemezte, a tanult neveléselméleti ismeretek alapján. Az írásos elemzést, a szint- felméréssel együtt, a szemináriumi foglalkozás előtt egy héttel beadták.
Ezek alapján jelöltem ki a referátumot tartó hallgatót. A legjobb szintfelmérést és elemzést, sokszorosítva, minden hallgató megkapta. Tervbe vettük szeminá- riumonként egy osztály neveltségi szintjének közös elkészítését is.
Hatodik szemináriumi foglalkozás során a I I . évfolyamban végzett fél- éves kisdobos raj vezetés tapasztalatait összegeztük. Előzetesen mindenki röviden
7
rögzítette tapasztalatait. A vita során, arra kerestük a választ, hogy mit kell tenniök majd a gyakorlatban az eredményes kisdobos munka érdekében. Két rövid referátum hangzott el, egy hallgató tapasztalatai alapján,, egy hallgató a szakirodalom alapján igyekezett választ adni a felvetett kérdésre.
S végül egy szemináriumi foglalkozáson azt vitattuk meg, hogy m i l y e n l e g y e n a n e v e l ő k é s a t a n u l ó k k a p c s o l a t a a s z o c i a l i s t a i s k o l á b a n . Minden hallgató által kötelezően feldolgozandó irodalom volt a vita alapja.4 Egy hallgató a neveléselméleti és neveléslélektani tankönyvek alapján, egy a pedagógiai sajtó vonatkozó cikkei alapján készült fel. Fenti ese- tekben is mindig önkéntes jelentkezés alapján. (Egy hallgató saját diákélményei, tapasztalatai alapján tartott rövid referátumot.)
A fenti témák rendkívüli módon érdekelték a hallgatókat. A szemináriumi munka, de egyáltalán a pedagógia iránti lelkes érdeklődéshez a kidolgozott és a hallgatók előtt ismertetett követelmény-és értékelési rendszerem is hozzájárult.
Ennek ismertetése már nem fér bele a pedagógusképzés korszerűsítésével kap- csolatos rövid hozzászólásomba.
Remélem, neveléselméleti előadásaimmal, szemináriumi munkámmal
— amelyet folyamatosan tökéletesíteni kívánok saját tapasztalataim és az ide- vonatkozó szakirodalom megismerése alapján — hozzájárulok ahhoz, hogy az intézetünkből kikerülő hallgatók rendelkezzenek a szocialista iskola továbbfej- lesztéséhez szükséges korszerű pedagógiai tudással, de kialakuljon bennük . . . . a folyamatos önálló továbbképzés igénye, a felelősségtudat az oktató-nevelő mun- kával, a gyermekekkel, a szocialista társadalommal szemben . . . Arra törekszem
— a neveléselméleti szemináriumok ezt igen jól szolgálják —, hogy a nevelés iránti'elengedhetetlen odaadás.is kialakuljon a 6—10 éves gyermekek jövendő tanítóiban.5
S Ü T Ő S Á N D O R (Debrecen, Tanítóképző):
A p e d a g ó g u s k é p z é s k o r s z e r ű s í t é s e
A közelmúltban lehetőségem volt beszélgetni a megyénkben működő fiatal pedagógusok olyan csoportjával, akik 2—4 éve végeztek pedagógusképző intéz- ményeinkben. É tanácskozást abból a célból hívtuk egybe, hogy konzultáljunk velük a legfontosabb művelődéspolitikai kérdésekről. Szó esett többek között az oktatási reform alapelveinek érvényesüléséről a gyakorlatban, a nevelőmunkáról, különösen a világnézeti nevelés helyzetéről, a-fiatal pedagógusok nehézségeiről.
Azokról a gátló szemléletbeli és szervezési kérdésekről, felkészültségbeli hiányos- ságokról is beszélgettünk, melyek akadályozzák oktató- nevelőmunkájuk haté-' konyságát.
Nem lehet célom, hogy a tanácskozáson felvetett valamennyi értékes és vitatott hozzászólással foglalkozzam. Csupán azokat a felvetéseket próbálom röviden exponálni, amelyek arra az alapvető kérdésre adnak választ, hogy pedagógusképző intézményeink hogyan készítették fel őket választott szakjuk, nevelői hivatásuk gyakorlására, és rendelkeznék-e azzal a marxista—leninista felkészültséggel, szemlélettel, aminek birtokában — politikai és pedagógiai
4 A Pedagógia alapjai. (Összeállította Vág Ottó) ELTE Bölcsészettudományi Kar. Tan- könyvkiadó 1965. .383—415.1. Szarka József, Makarenkó, Kuzmina, Nagy Sándor tanulmányai- ból részletek.
8 V ö . K i s s Á B P Á D — N A G Y S Á N D O R i d é z e t t l e v e l é b e n í r t a k k a l .
I
önképzésük növelésével — képesek a szocialista iskola célkitűzéseit megvaló- sítani.
A tanácskozáson résztvett, mintegy 25 különböző pedagógusképző inté- zetekben végzett fiatal pedagógus egyértelműen hangoztatta, hogy nagy vára- kozással kezdte meg oktató-nevelői munkáját, és ezt ma is szívesen, örömmel végzi.
Elért sikereik biztonságot adnak munkájukhoz, de kudarcuk, problémájuk is bőven akad. Ezeket legtöbbször egyedül kell megoldaniuk. Felkészültségük még eléggé hiányos, és többen a pedagógusképzésben is keresik ennek okát, forrá- sát. Idézzünk néhányat a hozzászólásokból:
,,Az egyetemen elsősorban vizsgára készültünk. Igen nagy és sokféle anyagot kellett elsajátítani, mely nem érett meg eléggé bennünk, nem vált teljesítményképes tudássá."
. ,,A túlzott elméletieskedés miatt arra nem jutott időnk, hogy pl. a gimná- zium I—IV. osztályának tankönyveivel megismerkedjünk, és a tanmenet készí- tését megtanuljuk. Nem is szólva arról, hogy a gyakorló félév alatt igen keveset taníthattunk. Nem érvényesült képzésünkben megfelelően az elmélet és gyakor- lat egysége, aminek hiányát már az első hónapokban — de még ma is — érezzük."
„Olyan fontos pedagógiai feladat megvalósítására —'mint pl. az osztály- főnöki munka, a KISZ szervezet keretében végzendő nevelői tevékenység, szak- köri és egyéb más feladat — alig kaptunk gyakorlati felkészítést."
„A marxizmus—leninizmus elméletét- igyekeztünk jól megtanulni. Szak- tárgyainkban, tanítási óráinkon, egész nevelői munkánkba azonban nem tudjuk még megfelelően érvényesíteni, mivel kevés a gyakorlatunk. J ó lenne, ha á kép- zés során erre is több példát látnánk, több gyakorlási lehetőségünk lenne."
„Egyetemi éveink alatt pedagógiából sok mindent megtanultunk. Gyen- gének tartom a neveléselméleti, szakmódszertani felkészültségemet, és most kell pótolnom sok mindent, amiből akkor nem, vagy nagyon keveset kaptam."
„Pl. Osztályom nevelési tervét kellett összeállítanom, amelyben teljesen tájékozatlan voltam. De sorolhatnám a problémáimat a hátrányos helyzetben levő tanulókkal foglalkozást, a tanulói aktivitásra nevelést, a fegyelemre nevelést és a közösségi nevelést, a szülőkkel való foglalkozást illetően. Az egyetemi képzéstől a korszerűbb, az életben, a gyakorlatban általában megnyilvánuló pedagógiai feladatokra való jobb felkészítést vártuk."
„Én maximálisnak tartom azt a szaktárgyi követelményt, amit tőlünk a főiskolán megkívántak. A pedagógiai és pszichológiai felkészítésünk és a gyakor- lati képzésünk színvonalát kell magasabb szintűre emelni. Gyakori, hogy szak- tárgyunk ihellétt más tárgyat is kell tanítani, ami a jobb általános pedagógiai képzést igényelné."
„Napközi otthonban dolgozom. Alig kaptam tanulmányaim során erre a konkrét feladatra valamit."-
„Mint úttörővezető, igyekszem jól elvégezni nevelő munkámat. Sajnos, gya- korlatlanságom, gyenge felkészültségem és a nevelőtestület néhány tagjának helytelen szemlélete miatt még kevés eredménnyel. Szükséges lenne, hogy min- den pedagógus az ifjúsági szervezet munkájával jobban megismerkedne, mert erre nagy szükség van, s jobb lenne az úttörőmunka."
„Mi a tanítóképzőben igen jó felkészítést kaptunk, és az alsótagozatban végzendő pedagógiai munkához elégséges alapunk van. Úgy látom azonban, hogy a képzés során túlzott a szakmódszertanok anyaga, mely néha sablonossá válik.
Hiányosnak tartom a gyermekotthoni, tanyai nevelőotthoni munkára való elő-
készítést. Többen felsőtagozatban tanítanak, amire nem kaptak semmiféle / képzést."
,,Az iskolánkívüli nevelőmunkára s így a népművelési tevékenység vég- zésére kaptunk indítékokat. Hiányos azonban a szakkörök, öntevékeny művészeti együttesek vezetésére irányuló előképzettségünk."
A problémafelvető hozzászólások, de társadalmi gyakorlatunk tapasz- talatai is azt mutatják, hogy helyes és időszerű a Magyar Pedagógia Szerkesztő
Bizottságának elgondolása, hogy a pedagógusképzés korszerűsítésével mint soronlevő egyik fontos oktatáspolitikai kérdéssel kíván foglalkozni. Úgy vélem, hogy a pedagógus közösségek érdeklődése mellett a társadalom körében is visszhangra fog találni a probléma sokoldalú elemzése és a korszerűbb pedagógus- képzés érdekében tett javaslatok, elgondolások felvetése.
Mindez dialektikus összefüggésben van gazdasági.és társadalompolitikai célkitűzéseinkkel. Nem lehet közömbös az, hogy milyen felkészültségű és szem- léletű pedagógusok elégítik ki szocialista társadalmunk igényeit, milyen ú j kom- munista szakemberek — óvónők, tanítók, tanárok — nevelik ifjúságunkat, és valósítják meg kultúrpolitikai céljainkat. E vonatkozásban is szükséges a konk- rét helyzet konkrét elemzése, és fontos feladat, hogy eredményeinket, fogyatékos- ságainkat művelődéspolitikai céljainkkal egybevetve keressük a hatékony, ered- ményeket biztosító eljárásokat, a pedagógusképzés és pedagógusok nevelési munkájának maximális kibontakoztatása érdekében.
Véleményem szerint gazdasági, társadalmi és politikai átalakulásunk feladatai és a társadalmi szükséglet, valamint szocialista pedagógiánk egyes elméleti kérdésekben jelentkező kiforratlansága és gyakorlati eredményei még nincsenek szinkronban.
A megjelent művelődéspolitikai határozatok, a Központi Bizottság ideo- lógiai irányelvei, az oktatási reformtörvény és az ennek szellemében készült tan- tervek, a tan- és kézikönyvek, a nevelési terv, a célok és feladatok egyöntetű értelmezéséhez és gyakorlati megvalósításához elégséges alapot, útmutatást biztosítanak. Mégis sokszínűséggel találkozhatunk a nevelői munka különböző szintjein az értelmezést és gyakorlati végrehajtást illetően.
Azok a nem antagonisztikus ellentmondások, amelyek a tudat viszony- lagos elmaradottságából adódnak — mint pl. gondolati bátortalanság, konzer- vativizmus, prakticista értelmezés és leszűkítés, vagy a polgári és kispolgári né- zeteknek a pedagógia területén tapasztalható megnyilvánulásai — még erőteljeseb- ben gátolják a szocialista pedagógiai koncepció uralkodóvá válását.. A hatéko- nyabb nevelői tevékenység kibontakozását akadályozza még — többek között — a nem megfelelő hozzáállás és a politikai és pedagógiai tudatosság hiá'nya. A tar- talmában és módszereiben új, korszerű szocialista pedagógiai elvek, eljárások ismerete és gyakorlata még az új pedagógusok körében sem terjedt el általánosan.
A hazánkban végbement gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulást, struktúrálódást figyelmen kívül hagyva még a régi módon készítjük fel pedagó- gus jelöltjeinket eljövendő hivatásukra. Ezért a legfontosabb tennivaló vélemé- nyem szerint az, hogy a pedagógus közvéleményben szemléletileg tisztázzuk széles körben, hogy mit értünk korszerűségen. Fel kell vértezni a pedagógusokat és pedagógus jelölteket olyan eszmei fegyverrel, mellyel képesek és készek lesz-
• nek ifjúságunkat a szocializmus ügyének szolgálatára nevelni. Társadalmi igé- nyünk többek között az, hogy a pedagógusok a szocialista pedagógia segítségével vezessenek el minden tanulót képességeinek határaiig. Ennek feltétele, hogy maga a pedagógus legyen olyan szakember, aki képes például a differen-
ciált-foglalkozással az ifjúság képességének maximumát kibontakoztatni. Ennek elméleti kérdéseit, gyakorlati tapasztalatait meg kell ismerni a pedagógusoknak.
Jelenleg azonban nincs ilyen neveléselméleti rendszer, sőt Í959 óta nevelés- elméleti tankönyvet sem adtak ki a tanítóképző intézeti hallgatók számára.
Ismeretes, hogy iskoláinkban még. gyakoriak a nagylétszámú osztályok.
Ezekben még a legjobb felkészültségű pedagógus sem tudja a képességeket maxi- málisan kibontakoztatni. De milyen speciális képzést adunk pedagógusjelölt- jeinknek, hogy differenciált foglalkoztatással oldják meg a túl koros tanulókkal való foglalkozást? A korszerűbb pedagógusképzés segít majd azt a pedagógiai ellentmondást megoldani, ami abban nyilvánul meg, hogy a pedagógusképző intézet rendet teremt a hallgatók világnézetében, erkölcsében, hivatástudatá- ban, szakmai felkészítésében, s ugyanakkor a fiatal pedagógus kapja a nagy- létszámú' osztályt, a még hátrányos földrajzi és kulturális viszonyok között levő iskolákat, az eszmei-politikái, és pedagógiai szempontból különböző arculatú nevelőközösségeket.
A korszerűbb pedagógusképzésnek jobban figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a tanulókat az esetek nagyrészében különböző előjelű hatások érik. A csa- ládokban beállt változás a gyermekekben is realizálódik. A nevelőknek olyan hatásokkal szemben is harcolniuk kell, melyek a gyermekeket a rendszertelen életmódú családokban a laza erkölcsű szülők részéről érik. De ott van még a gyak- ran nem ismert rossz társaság demoralizáló hatása is. Az élet bonyolultságának megismerésére és a negatív környezeti hatások elleni harcra a pedagógusjelölteket még nem készítjük fel megfelelően. Másrészt 'még kevés a bentlakásos iskolák száma, és a napközi kollégiumi nevelőmunka sem problémamentes.
A felsőoktatási intézményekben a pedagógusképzés érdekében is szükség lenne nevelési programra. Tervszerűbben kellene kialakítanunk pedagógus- jelöltjeinkben a tájékozódó képességet, az ideológiai és politikai ismeretek mellett az alapvető pedagógus morált, a munkaerkölcsöt, az emberekkel való bánni tudást, a vezetői felelősséget, a szuggesztivitás pedagógiáját (ráhatás, ösz- tönzés,) és az önnevelés, önképzés igényét. Jobban meg kellene ismertetni a közösségi nevelés problémáit, s az eszményeket és eszményképeket is fokozottabb igénnyel kell a nevelés szolgálatába állítani.
Intézetünkben egyre általánosabbá válik az a felismerés, hogy szükséges a tanítóképzők célkitűzéseit konkretizáló, egy-egy állami csoport viszonylatában megvalósítandó nevelési terv. Fokozatosan és tervszerűen bevezetjük hallgatóin- kat a főiskolai életbe, munkába és elő készítjük őket hivatásuk gyakorlására (hivatás-stúdiót hoztunk létre, pedagógiai vetélkedők rendszerét dolgoztuk ki s valósítunk meg, stb.).
A szabadidő helyes felhasználásával kapcsolatban már több tanácskozást szerveztünk a KISZ szervezettel. Hatékonyabb nevelőhatásokra lenne itt szük- ség, melyekhez az elméleti ismereteket a pedagógia adja. Ennek a pedagógiája sincs azonban kidolgozva. A társadalmi gyakorlat jelenleg már 'előtte jár az elméletnek, s igényli a probléma korszerű elméleti-gyakorlati kidolgozását.
Véleményem' szerint tehát az a korszerű, ami szocialista társadalmi cél- jaink megvalósítását, ifjúságunk szocialista nevelését szolgálja. A pedagógus- képzésben a jelöltek feladatra történő felkészítését, szocialista pedagógussá válását, személyiséggé formálódását eredményezi.
Ezért helyes és szükséges a közvélemény figyelmét a pedagógusképzés kor- szerűsítésére ráirányítani, ami társadalmi előrehaladásunk egyik fontos köve- telménye.
11
SZÁNTÓ KÁROLY (Pécs, Tanárképző):
A z á l t a l á n o s i s k o l a i t a n á r o k k é p z é s é n e k k o r s z e r ű - s í t é s e a P é c s i T a n á r k é p z ő F ő i s k o l á n
Az általános iskolák korszerűsítésével kapcsolatban sor került a tanárkép- zés korszerűsítésére is. Ez a korszerűsítés bizonyos vonatkozásban már befejező- dött, más vonatkozásokban már elkezdődött, vannak azonban a reformnak olyan momentumai, amelyeknek megvalósítására még csak ezután kerül sor. Termé- szetesen az újonnan felmerülő igények, problémák arra kptelezik a tanárképzés dolgozóit, hogy a képzést állandóan korszerűsítsék, s a kikerülő ifjú nevelők korszerű szakmái-politikai-pedagógiai szemlélettel, színvonalas tudással, a továbbképzés állandó igényével kerüljenek az iskolákba tanítani.
A főiskolai reformprogramok már elkészültek. Az e programok alapján írt jegyzetek egy része is megjelent,.másik részük éppen íródik. A jegyzetek további tökéletesítését célozzák az elkészült jegyzeteknek a tanszékeken történő megvita- tása, valamint az országosan szervezett jegyzetviták. Ezek az alkalmak lehetővé teszik, hogy az oktatásban szerzett tapasztalatokat széles körből megismerhes- sék a szerzők, oktatók, de lehetővé teszik azt is, hogy az adott tudomány leg- újabb eredményeit, az iskolák legújabb igényeit is bele lehessen dolgozni a jegy- zet új kiadásába.
Igen fontosnak tartjuk, hogy a fiatal pedagógusok a nevelő-tanuló új viszonyát képesek legyenek kialakítani. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy a tanár alaposan meg tudja ismerni tanítványait.. Ebbe a gyermek-megismerő munkába kapnak a hallgatók gyakorlati bevezetést azzal a feladattal, amit a Pszichológiai Tanszék ad minden I. éves hallgatónak: 3—3 hallgató egy teljes éven át figyeli 1—1 kiválasztott tanuló iskolai, iskolánkívüli életét, tevékenységét, magatartását, családbeli viszonyait, teljesítményét, érdeklődését, stb., hogy e konkrét tapasztalatok alapján elkészítsék közösen az adott tanuló személyiség- rajzát és az egyes területeken megállapítsák a gyermek fejlettségi szintjét. Ez ui.
komoly feladata lesz majd a nevelőnek, mint osztályfőnöknek, s a gyakorlatban ezen a téren ma még komoly problémák találhatók.
Az új módszerek rohamos megjelenése az oktatásban szükségessé tette, hogy ezekről alapos tájékoztatást kapjanak hallgatóink. Ezért a didaktika előadási anyagába beiktattunk egy témát a programozott oktatásról, külön is foglalkozunk a korszerű oktatási eszközökkel, az audio-vízuális oktatási móddal.
A' Módszertani Kiadványok c. kiadványsorozatunknak 8. kötetét a programo- zott oktatásnak szenteljük, s ezt a kötetet' szemináriumon is feldolgozzuk, hogy minden hallgató szaktárgyaira lebontva láthassa azokat a változásokat, amelyek manapság elkezdődtek iskoláinkban. Ugyancsak külön kötetet adtunk ki a tanu- lók aktivizálásáról (Módszertani Kiadványok 7. sz.), amelyet ugyancsak szemi- náriumon a legfontosabb szakirodalommal együtt feldolgozunk s konkrét 'óra- vázlatokon megértetjük, mi itt a lényeg. Talán mondanom sem kell, hogy ezen elméleti megállapítások, megbeszélések Gyakorló Iskoláink tényleges oktató- nevelő munkájában életszerű konkretizálást nyernek. A Módszertani Kiadványok nemsokára megjelenő 9. száma az iskolareform kérdéseit öleli fel a reál-tárgyak oktatásában.
A szemináriumokon igyekszünk a hallgatókat ránevelni arra, hogy tudato- san meg tudják figyelni a pedagógiai tényeket, jelenségeket: ezért tanítjuk őket a csoportos hospitálásokon arra, hogyan kell megfigyelni és rögzíteni az oktató- nevelő munka folyamatát, majd velük közösen elemezzük különböző szempont-
b ó l a közösen szerzett tapasztalatokat, hogy az elméletben tanultakat a gyakor- lati tapasztalatokkal azonosítani tudják. Az egyéni hospitálásokra adott külön feladatokat már e bevezetés után végzik. A reform értelmében a I I . éves hallgatók egy egész éves feladatként egy-egy nevelési területen meghatározott feladatokat kapnak: ebben megfigyelés, tapasztalatgyűjtés, aktív nevelőmunka, egyes tanu- lóval való foglalkozás, csoportfoglalkozás, végül a tapasztalatok elemzése és ezekből a pedagógiai következtetések lévonása szerepel. Tapasztalataink szerint a hallgatók szeretik ezt a munkát, s komoly előrehaladást tesznek a pedagógiai problémák felismerésében, a különböző tényezők hatásának elemzésében, az okok komplexitásának felismerése mellett a legfőbb 1—2 ok kielemzésében s a probléma megoldására irányuló eljárásaikban. Hogy ezen a téren tovább halad- hassunk,' legújabban tervezzük, hogy a legelemibb statisztikái feldolgozási mód- szereket is megismertetjük hallgatóinkkal, mert ezekre is szükségük lesz mint osztályfőnököknék, s ezek nélkül ma már egyre nehezebb a pedagógiai tanulmá- nyok mondanivalójának megértése, értékének megítélése, a szubjektivizmus le- küzdése.
Szükséges, hogy a pedagógus a maga munkája színvonalas végzéséhez világosan lássa, milyen helyzetben van a közoktatásügy a világon: milyen közös jellemzői és problémái vannak a szocialista országoknak, a burzsoá országoknak és a gyarmati sorból legújabban felszabadult nemzeteknek. Meg kell ismernie, hogy milyen törekvések figyelhetők meg a közoktatás terén, milyen főbb tenden- ciák erősödnek, mert ezek még nagyobb biztonságot adnak mindennapos munká- jához. Ezt a feladatot próbálja ellátni a főiskolás képzés azzal' (természetesen a többi pedagógiai tárgy mellett), hogy a neveléstudomány programjába most elsőízben iktatott be egy új tárgyat, az összehasonlító pedagógiát.
Mivel a neveléselmélet oktatásában a feszített időkeret miatt nem kaphat nagyobb teret a családi nevelés, igyekszünk speciál (fakultatív) kollégium kere- tében (persze csak á hallgatók önként jelentkezett kis részének) bővebb tájékoz- tatást adni a családok mai helyzetéről, fejlődési tendenciájáról, nevelési problé- máiról, megoldásuk módjáról.
Aránylag elég sok hallgató ír szakdolgozatot pedagógiából, s ez módot nyújt nekik arra, hogy a gyakorlati oktató-nevelő munka egy-egy kisebb területét vegyék alaposabb vizsgálat alá, továbbá feldolgozzák a kérdés legfontosabb iro- dalmát, saját tapasztalatokat, megfigyeléseket, esetleg vizsgálódásokat szervez- zenek a választott témában, s mindezek alapján végezzék el az általánosítást. E hallgatók továbbképzése szempontjából, dé a pedagógiai kutatások szempont- jából is nagyon hasznos volna, ha ezek a fiatal pedagógusok oklevelük megszer- zése után is munkatársi kapcsolatban maradnának a neveléstudományi tanszék- kel és résztv'ennének a kutatómunkában. Ebből az adott iskolák, területek is sokat nyernének.
A hallgatóknak a gyakorlati oktató-nevelő munkára való felkészítésében igen nagy szerepet játszik a IV. évesek ún. falusi gyakorlata: ez 3 heti összefüggő pedagógiai tevékenységet jelent a hallgatók számára előre kijelölt vidéki általá- nos iskolában, ahol szakmai és pedagógiai vezetésük biztosítva van. Itt nem a gyakorló iskola légköre veszi már őket körül, hanem minden szempontból az élet.
Hallgatóink nagyon sok pozitív élményt, tapasztalatot hoznak innen magukkal, de általában is megszerettetik magukat a kartársakkal, tanulókkal egyaránt.
Sokat jelent a IV. év elején, a főiskolai oktatás megkezdése előtti hospitálás a hallgató lakóhelyének általános iskolájában, ahol ízelítőt kap a tanév beindí- tásáról. Igen jó hatást várunk attól is — ha sikerül megoldani —, hogy minden
13
hallgatónk egy-egy úttörőcsapat nyári táborában mint aktív vezető vegyen részt.
Reményeink szerint a hallgatók korszerű pedagógiai szemlélete kialakítása . szempontjából nagy jelentőségű lesz a V I I I . félévben bevezetésre kerülő külön lélektani és külön pedagógiai szeminárium heti 1—1 órában. Ezen fogjuk majd megvitatni a hallgatókkal a bennük felgyülemlett problémákat, s itt fogjuk elemezni gyakorlati munkájukat (személyiségrajz, a nevelési területen végzett munka, amiről fentebb tettünk említést). Itt már szintetizált módon lehet m a j d megvilágítani közös munkával a komplex pedagógiai kérdéseket, s rá lehet mutatni az oktató-nevelő tevékenység szükségszerűen alkotó jellegére.
A fenti rövid összefoglalás csak azokat a legfontosabb kérdéseket tartal- mazza, melyek most munkánk előterében állnak. Ezek mellett még sok egyéb módon is törekszünk jobbá tenni a tanárképzést, ezekről azonban ezúttal nem szólunk. A kép teljességéhez még az is hozzátartozik, hogy elmondjuk: a többi tanszéken is hasonló erőfeszítéseket tesznek, hogy a kikerülő fiatal pedagógusok minél jobban megállhassák helyüket az új szocialista iskolában'.
