apjaink politikai problémái közt az ukrán kérdésnek is jelentős szerepe van. Ukránia, magyarul „Határ- vidék", másnéven Kis-Oroszország a történelmi Orosz- országnak azt a területét foglalja magában, amely a Dnyepertől és Djeznától a Donecig terjed, tehát nagy- jából mindazt, amit az 1667-iki, Andrussowóban kötött béke Moszkvával egyesített. Ez nem kevesebb, mint 208 km2-t és 13 millió lakost jelent. Azonban a történelmi Ukránián kívül még ide számítjuk Volhíniát, Podóliát, Ó-Galiciát és Dél-Oroszországot egészen a Don és a Fekete-tenger partjáig, tehát kb. 700 ezer kmr
területet, 35 millió lakossal. Ezek közül kb. 25 milliónyi az úgyneve- zett ukrán. Fővárosuk: Charkov.
Hogy kik is azok az ukránok, azt közelebbről meghatározni nagyon nehéz. A tudományos irodalomban ruténeknek és ruszinok- nak is nevezik őket. Vannak, akik a kisoroszokat is hozzájuk szá- mítják, ámbár a kisoroszok külön tartományban élnek és nyelvjárás
szerint is külön törzset alkotnak. A nyelvi eltérés mellett azonban maga a nép is teljesen különbözik a kissé mélabús nagyoroszoktól.
Karcsúak, barnák, mozgékonyak, szeretik a munkát és valami „déli"
élénkség jellemzi őket, igen sok poétikus vonással. Természetesen ez a jellemzés sem áll az ukránok mindegyikére. Az oroszokkal való sok keveredés itt is sok válfajt hozott létre. Az ukránok nemcsak a politikai Oroszország területén laknak, hanem mélyen benyúlnak Galíciába is, ahol ruténeknek nevezik okét s a románokkal vegyesen ők lakják Besszarábia egy részét is.
Az ukránok nagyon büszkék a multjukra. önként csatlakoztak az oroszokhoz, akik az ukránoknak, élükön a hetmanokkal, eleinte sok kiváltságot adtak, de azután mind jobban megszorították őket és megkezdték eloroszosításukat. Az oroszok birtokvásárlási tilal- mát is megszüntették Ukrániában, úgyhogy az ukránoknak több ízben fegyvert kellett ragadniok. Nevezetes utolsó felkelésük az 1711-iki Mazeppa-féle volt. Azóta csend és béke honol, de ez csak látszólagos megnyugvást jelent. Az ukránok sohasem tudtak beletörődni eloroszosításukba, aminek végső következménye 1914- ben az ukrán sajtó végleges betiltása volt.
Az ukránok különösen a tatárjárás előtti multjukra nagyon büszkék. Arra az időre, amikor Kiev Oroszország művelődési köz- pontja volt és az ukránok magas kulturális színvonalra emelkedtek.
Ukránia legnagyobb része az orosz steppe-régióhoz tartozik.
Rendkívül termékeny, fekete földje a legjobb termőterület egész Oroszországban. Mezőgazdasága nagyon fejlett, valóságos élés-
tára Oroszországnak. De nemcsak mezőgazdaságilag és állattenyész- t é s i i g ellátója úgyszólván a kedvezőtlen éghajlatú és talajú többi
"118
Oroszországnak, hanem a Donec-medence nagy vas- és szénbányái Oroszország gyáriparának is megannyi központja. Ide tartoznak a Fekete-tenger fontos kikötői is, ahonnan az orosz kivitel bonyoló- dik le. A folyók, a tenger közelsége, Közép-Európa szomszédsága mind rendkívül előnyös helyzetet alakítanak ki s ha Oroszország elveszítené Ukrajnát, teljesen kontinentálissá válnék, s még távolabb kerülne Európától. Ezért minden valószínűség szerint minden ukrán megmozdulással szemben a legerélyesebb ellentállást fogja kifejteni.
Hiszen ha Ukránia kiválik, akkor erejének felét veszíti el és másod- rangú hatalommá süllyed.
Emellett szinte lehetetlen a két nemzet között megfelelő határ- vonalat húzni. Dél-Oroszország annyira át van szőve igazi oroszok- kal, hogy itt az elválasztás és határmegállapítás úgyszólván lehetet- len. Ugyanez a helyzet a lengyelországi területeken és Besszarábiá- ban is. Arról nem akarok szólni, hogy a mi ruszinjaink kisoroszok-e,
vagy sem, de ha el is fogadnók azt a kívánságukat, hogy egyesek Ukrániához akarnak csatlakozni, akkor sem fogadhatjuk el azt, hogy Szent István koronájának területét az ukrán területhez kapcsolják.
Legfeljebb, ha ki akar vándorolni néhány ezer „ukrán", nyugodtan kiengedhetjük őket területünkről, hadd találjanak a termékeny ukrán síkságon jobb megélhetést, mint a mi hegyeink között.
Emellett téved, aki azt hiszi, hogy az ukránok nemzeti öntudata valami nagyon fejlett. Ők maguk sem biztosak abban, hogy valóban ukránok-e és ez a nemzeti öntudat tulaj donképen csak a városi lakosságra szorítkozik. A falu, ha az utóbbi időkben forradalmi jellegű megmozdulásokat láttunk is, inkább a kizsarolás ellen küz- dött, mint nemzeti célokért. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy történelmi, politikai és egyházi szempontok nagyon szorosan az oroszokhoz kapcsolják őket. Még az is kétséges, hogy az ukrán nép, amely lágy, délvidéki jellegű, könnyen lelkesedő, de könnyen el- lanyhuló, nem állhatatos, inkább összeesküvésekre alkalmas, mint nyilt politikára, tud-e egyáltalában önálló államot alkotni? Mert ma az a helyzet, hogy Ukránia ugyan egység, de elmosódott határokkal és Oroszországon belül, nem mellette. Vannak ugyan különbségek, de ezek a különbségek nem emelnek válaszfalat, hanem elősegítik az egyesülést.
A lengyelek semmiesetre sem vennék szívesen Ukránia létre- jöttét, mert ukránok csakugyan laknak Ó-Galiciában is s az ukráno- kat és a lengyeleket évszázados ellentétek választották el egymástól.
A lengyel történeti állameszmével szemben az ukránok ma „népi"
elveket kezdenek vallani és így összeütközésbe jutnak Lengyel- országgal, mert Kelet-Galiciát maguknak kívánják. Ismeretes az is, hogy annak idején a lengyel miniszterek ellen szőtt halálos össze- esküvés tagjai főkép az ukránok köréből kerültek ki. Lengyelország- ban külön ukrán nemzeti demokrata párt él, amely rendkívül sok bajt okozott, különösen az ifjúság terrorisztikus beszervezésével.
Sokkal kevesebbet hallunk a romániai ukránokról. Arról sincs biztos tudomásunk, hogy vájjon hány ukrán lakik Besszarábiában.
Ahány könyvet vagy cikket olvasunk, annyiféle a vélemény az ukránok számáról s az ukrán terület nagyságáról.
Hogy a németek igyekeznek keleti befolyásukat növelni és Ukrániát függetleníteni, érdekkörükbe kapcsolni, az természetes.
A régi Csehszlovákia mindig úgy szerepelt Németországgal szem- ben, mint orosz sarkantyú a német lágyékban. Most Németország szeretné megfordítani az egész dolgot. Mindenáron teljes befolyása alá akarja venni Csehszlovákiát. Minden valószínűség szerint nem kívánja, hogy Kárpát-Oroszország visszakerüljön Magyarországhoz, mert ezen keresztül jutna el Ukrániához, ahol megtalálná azt, ami ma neki hiányzik: élelmiszer- és ipari nyersanyagszükségletét.
Emellett gyarmatosítható terület is. A német gyarmatosítási törek- véseknek legfőbb ellenzői egyideig nem az angolok és a franciák
voltak, hanem Oroszország. Oroszország, amely Ukránia elvesztése után egy az európai politikában már szerepet egyáltalában nem játszó, harmadrangú hatalommá süllyedne. De Németország most azt a játékot folytatja, hogy vagy adnak neki gyarmatokat Afriká- ban, vagy pedig szabad kezet kap Ukránia felállítására, amely a maga államberendezésében a némethez teljesen hasonló lenne és amely gazdaságilag teljesen összeforrna Németországgal. A „korri- dort" itt Csehszlovákia alkotná.
Magyarországra nézve, éppúgy, mint Lengyelországra és Romá- niára nézve is ez a megoldás súlyos hátrányokkal járna és csak elenyésző előnyökkel, mert ez az új, felvirágzó terület a hátunk mögött csak nagyon kis mértékben lehet kiviteli piacunk. A német befolyás valószínűleg mindent magának fog fenntartani. Ha pedig
"120
meggondoljuk azt, hogy az orosz búzakivitel 80—90%-a erről a területről származik, akkor könnyen megérthetjük a német törekvé- sek szívósságát Ukránia irányában.
Nem jelent kevesebbet az óriási állatállomány sem, amely e pillanatban rendkívüli mértékben csökkent ugyan, de rövid öt év alatt oly mértékben gyarapodhatik, hogy Németország állatszükség- letét sokkal olcsóbban el tudná látni, mint az eddigi beszerzési terü- letek. Ez megint súlyosan érinti azokat az államokat, amelyek Németországnak búzát, zsírsertést, marhát és egyéb termékeket szállítottak. Ukránia minden valószínűség szerint annyit tudna szál- lítani — ha mezőgazdasága német befolyás alatt fejlődik —, mint amennyit Románia és Magyarország együttvéve. Ebben az esetben Németország természetesen függetlenítheti magát Romániától és Magyarországtól és nekünk súlyos gondot okoz majd, hogy termé- keink számára megfelelő piacot találjunk.
Németországra nézve azonban még a mezőgazdasági kincseknél is fontosabbak a nagy ipari értékek. A Donec-medencében találják a legjobb antracit-szenet. Oroszország innen szállítja gyárai számára a szükséges mennyiséget. Oroszország szénszükségletének kb. 78%-a kerül ki a Donec-medencéből. Tekintettel arra, hogy Németország nemcsak magának akar előnyöket, hanem ősi ellenségeit is tönkre akarja tenni, a szénmedence elkaparítása Oroszországtól Német- országnak elsőrangú érdeke. Oroszország iparosodása azonnal meg- akadna és Németország függvényévé válna, mert Németország csak súlyos feltételek mellett szállítaná Oroszországnak a szenet. Viszont olyan olcsón, mint Ukrániából szállítja Oroszország az ipari szenet, még Angliából vagy Lengyelországból sem kaphatja.
Ugyanígy állunk a vassal. Oroszország mangánérctermelésének több, mint 90%-a innen származik, úgyszintén vasérctermelésének 70%-a. Oroszország nagy ötéves tervei és a vele kapcsolatos erő- feszítések itt virágzó gyáripart teremtettek. A vas- és gépipar majd- nem 400 ezer embert, az acélművek 150 ezer embert, a vegyi gyárak majdnem 60 ezer embert foglalkoztatnak. Azonkívül vannak még mezőgazdasági gépgyárak, mozdony- és vagongyárak, hajógyárak és kisebb gyáripari vállalkozások.
Minden valószínűség szerint Ukránia déli részein, a Fekete- tenger szomszédságában gyapotültetvényeket is lehetne létesíteni és ezek a gyapotültetvények Ukránia erdőkincsével együtt Német- ország számára igen fontosak volnának. Hasonlóan fontos volna a szójabab termelése is. Természetes az is, hogy Németország kelet felé való törekvése egyszerre megoldást találna és utat kapna a Közeli Kelet felé közvetlen csatlakozással a Fekete-tengeren át.
Oroszország viszont visszasüllyedne és legfeljebb csak a Finn-öböllel csatlakozhatnék az európai tengeri forgalomhoz.
Ukránia népessége nem sűrű. Népsűrűsége alig több a 70-nél, ami, tekintettel arra, hogy földje kevés kivétellel termékeny, rend- kívül csekély és további fejlődésre még alkalmas. Tehát a német gyarmatosok itt helyet találhatnának. De már most is több, mint félmillió német él szétszórt falvakban. II. Katalin cárnő, hogy a parlagon heverő steppéket hasznosítsa, bevándorlókat hívott s
k.
széleskörű autonómiát és jogokat ígért nekik. Németországból ebben az időben majdnem 30 ezer német érkezett a Volga kozelebe.
Ukránia német telepítése később, a napoleoni háborúk alatt kezdő- dött és ma Ukrániában kb. ezer önálló életet élő német telep van, amelyek minden elnyomatásnak és sanyargatásnak ellenálltak.
A világháború vége óta az a reménység fokozza ellenállásukat, hogy Ukránia valamikor újból önálló lesz és ebben ők jelentős szerepet fognak játszani. Hiszen a világháború végén, amikor az orosz koz- ponti hatalom meglazult, azonnal feltámadt az ukrán önálló kormány és Petljura ismeretes alakja állt ennek a mozgalomnak az élén.
A breszt-litovszki béke kötelezte is a szovjetet az ukrán független- ség elismerésére. , . . ,
Sajnos, a németek szerepe az újonnan alakuló es vajudo Ukra- niában nem volt szerencsés. A németek által kiküldött tábornagyot, mivel az ukrán törekvésekkel, különösen az oroszok kezén levő nagybirtok felosztásának kérdésében nem értett egyet, agyonlőtték.
A világháború végén a németek elvonulásával kezdődött Ukránia utolsó harca, amelyet az jellemez, hogy teljesen rendszertelen volt és szétesésre vezetett. Lengyelország közben visszanyerte önállósá- gát, a maga részét elvette Ükrániától és lassan Oroszország is meg- valósíthatta — az ismétlődő parasztforradalmak ellenére — a nagy orosz államot.
Ha már most Németország arra törekszik, hogy Ukramat ujbol létrehozza, azok az erők, amelyeket eddig elfojtottak, s amelyek oly zűrzavaros összefonódottságban érintik az európai viszonyokat, új- ból felszabadulnak és súlyos összeütközéseket fognak még okozni.
Reméljük, hogy közben Magyarország meg tudja találni ezeréves területi egységét, mert különös lenne, ha a későn beszivárgott néhány ukrán miatt ezeréves területünkről le kellene mondanunk.
Milleker Rezső
KÁRPÁTALJA ÖRÖK VEZÉRÉNEK ARCKÉPE FRANCIA EMLÉKIRATAIBAN
