Felbzer, Stefan: Helyes-e a mezőgazdasági árak mai rendszere

1024

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

évente mezőgazdaáági összeírással kap—

csolják egybe. Ennek programját statisz- tikusok tervezik meg.

A Minisztériumon belül a statisztika gazdája az Agrárközgazdasági Hivatal (Bureau of Agricultural Economics). E hivatal vezetője alá négy ,,csoport" tar—

tozik, melyek élén helyettes hivatalveze- tők állnak. A csoportok egyike a Mező- gazdasági Becsle'si Csoport, melynek ve—

zetője egyben a Termésjelentési Tanács elnöke is. Ez a testület a Hivatal szak-—

értőiből, valamint 41 állam kiküldötteiből

tevődik össze és feladata a folyó munkák

tapasztalatainak megvitatása és ennek

alapján fejlesztési javaslatok kidolgozása.

A,Mezőgazdasági Becslési Csoport általá—

nos jellegű és szakosztályokra oszlik.

A minisztérium statisztikai tájékozta—

tása rendkivül széleskörű. Rendszeresen

közölnek becsléseket országosan és álla—

mok szerint 150 mezőgazdasági termék

várható és tényleges termésére, valamint

a készletekre és árakra vonatkozólag.

Közlik a vetésterületek és az átlaghozam adatait. Jelentést adnak az állatállomány alakulásáról (beleértve a baromfit is), a tej, tojás és gyapjútermelésről. Kiterjed

a megfigyelés a nyerstermékek feldolgo-

zására, így például 45 fajta tejtermék ter-

melésére. üzemgazdasági vonatkozásban

megfigyelik a mezőgazdaságban foglal—

koztatott munkaerőt, a földárakat, a far—

merek jövedelmét stb.

A jelentések forrásai a következők:

!. levelezés t'vűités,

2. kikérdezés útján történő

gyűjtés.

. az apparátus által végzett mérések.

* . az 5 évenkénti teljeskörű összelrás adatai, . az (egyes államokban végrehajtott) évenkénti

teljeskörű összeírás adatai,

. cevób som-iális információk. például cukor- gyárak. dohánygyárak, rizshántolók. öntö7ási vállalatok, vágóhidak, hajózási vállalatuk, rak—

tárak stb. közlései.

A források között tényleges különbség áll [fenn a felhasználás szempontjából. A

folyó (havi vagy egyéb periódikus) jelen- tések alapját ugyanis mindig az 1—3.

alatt felsorolt források alkotják. Ezeket az

alapadatokat azután a feldolgozás során helyesbítik a 4—6. alatti kiegészítő infor—

mációk figyelembevételével, a korábbi útján ,törtónő reprezentativ adat

reprezentativ ad al—

a01-53:

év'ek tapasztalataira támaszkodva.

A források részletes taglalása után a könyv a mintavételi eljárásokat ismerteti.

Három legfontosabb módszerként a réteg—

zett kiválasztást, a térkép alapján történő

mechanikus kiválasztást és a lépcsőzetes kiválasztást jelöli meg. A rétegzés leg—

gyakoribb alkalmazása a területi rétegzés, földrajzi körzetek szerint, a tájjelleg

figyelembevételével. Ritkábban fordul elő nagyság szerinti rétegze's. Vitás kérdés—

ként exponálgák a szerzők a rétegen be—

lüli kiválasztás kérdését: jelenleg mind a

tudatos (önkényes), mind a matematikai statisztika alapján szervezett, véletlen mintavétel előfordul. A jövőben ez, utób—

binak egyre nagyobb jelentősége lesz,

mert torzítatlan becslésre ad lehetőséget.

A begyűjtött adatok feldolgozása során ,, különféle számítási, becslési módszereket

alkalmaznak. A legjellemzőbb —— szinte általánosan használatos —- ezek közül a

regressziós becslés, melyet gyakran gra—

fikus formában alkalmaznak. Ennek kü—

lönös jelentősége van a már említett kor- relációk végrehajtásánál. Szerepel emel- lett a hányados becslés is a vetésterületi statisztikánál és az állatállomány nagysá—

gának megállapításánál. A becslés lebo—

nyolítása után a standard hiba kiszámí- tásával ellenőrzik, hogy a becslés meg—

felel—e a szokásos pontossági és megbiz—

hatósági követelményeknek.

A hiányos válaszadásból (csonka minta) eredő torzítás kiküszöbölésére különféle

módszerek terjedtek el. Újabban egy valószínűségszámítási módszert alkalmaz—

nak. _ * ,

(Ism.: Pármczky Gabor)

*

Felbzer, Stefan:

Helyes—e a mezőgazdasági árak mai

rendszere

(Czy obecny nkla—(l een artikulow rolnich jest wlasciwy.) — Gospodarka Planowa. 1958. No. 5.

12—17. 1).

A mezőgazdasági termelői áraknál a funkcionális összefüggés különleges ese—

tével találkozunk. Ez a különlegesség ab—

ból származik, hogy nincsen közvetlen kapcsolat a termelés és a kínálat között.

Ha a termelést P—vel, a kínálatot S—sel, az üzemen belüli felhasználást (termelői

és emberi fogyasztást) N—nel jelöljük, ak—

kor

S : P —— N

A kínálat a termelés változatlansága

esetén emelkedhet az esetben, ha az üzemen belüli felhasználás bármely oknál fogva csökken. A kínálat viszonylagos

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'Ö

1025

emelkedése akkor igen nagymértékű, ha

a termelés színvonala is számottevően emelkedik. Ezzel magyarázható, hogy jó termés esetén rendszerint a termésnöve—

kedés mértékét többszörösen meghaladó

árcsökkenésre kerül sor.

A kínálat fejlődése rendszerint ellenté- tes irányú, mint az áralakulás. Árcsök- kenés esetén a kínálat abszolút volumene növekszik, áremelkedés esetén pedig csökken. Ha az árak csökkennek, akkor viszonylagosan nő a mezőgazdaság adó—

terhe és megdrágul az iparcikk. A pa—

rasztság ilyenkor a kínálat fokozásával igyekszik fékezni reáljövedelmének csök- kenését, ami által elősegíti az árak to—

vábbi hanyatlását.

A mezőgazdasági árstruktúrán belül az

egyes árak között horizontális vagy ver—

tikális kapcsolat állhat fenn. A horizon-

tális kapcsolat abból származik, hogy a

termőterület korlátozott volta miatt az egyik termék termelésének kiszélesítése egy másik termék termelésének összeszű—

kítését vonja maga után (búza, rozs).

Vertikális kapcsolat az olyan termékek között van, amelyek közül az egyik amá—

siknak nyersanyagát képezi (kukorica, sertés).

Az árarányok alakulását az alábbi álta—

lános képlet fejezi ki:

DI

Kl- _

e _ 61

792 Kz' D2

32

ahol:

101 és pg — az egyes cikkek egyedi árai,

K1 és K:— —— az egy termékegységre

eső költségösszeg,

Dl Da , .

és —— a kereslet es kinalat

31 sz

aránya.

Ha a kereslet és a kínálat egyensúly—

ban vannak, akkor az árak az egység—

költségnek megfelelően alakulnak. Az ár- arányok aktiv befolyást gyakorolnak a kínálat struktúrájára. Végső soron tehát az árarányok szabják meg a vetésterület

megoszlását, az állatállomány összetéte—

lét, a betakarított termékmennyiségek fel-

használását' stb.

Az elmúlt hét esztendő (1950—1957)len—

gyelországi tapasztalatai igazolják a fenti elvi megállapítások helyességét. Az ár—

arányok eltolódása igen gyorsan éreztette a hatását a termelés struktúrájának ala—

kulásán. A háború utáni mezőgazdasági

árrendszer fokozatosan közeledik a há- ború előtti években kialakult árszerke—

zethez.

A kötelező beadási árrendszert a növé—

nyi termékek árainak viszonylagos ala—

csonysága jellemzi. Ez az egészségesnek nem mondható árstruktúra 1957 óta he- lyes irányba történő fejlődést mutat.

A szabadpiaci (magánforgalmi) árak

színvonala az elmúlt években jelentősen meghaladta a felvásárlási árak szintjét.

Az új felvásárlási árrendszer életbelépte—

tése óta azonban a szabadpiac árai a fel—

vásárlási árak szerint igazodnak és azt csak néhány százalékkal haladják meg.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a felvá- sárlási árak gyakori változtatása nem kedvező a termelés fejlődése szempontjá-

ból. A termelő csak hosszabb időre rögzí—

tett árak mellett tud kalkulálni és ennek lehetetlenné válása a termelési kedvet

csökkenti. A rögzített árak rendszere

mellett szól az a körülmény is, hogy a piac a legtöbb cikk szempontjából soha sem mondható telítettnek, amikor pedig a teljesen szabad áralakulás feltétlenül az árak állandó emelkedéséhez vezet. A fogyasztói árszinvonal rögzitettsége ese—

tén a termelői árak gyakori változtatása az árképzés szempontjából is nehézsége—

ket okoz.

(Ism.: Hajpál Gyula) Jövedelmezőség-számítás az állami

gazdaságokban

(Krause O.: Zur Rentabilitátsmessung.) —— Die Deutsche Landwírlschaíi. 1958. No. ], SAT. p.

(Hoell, G.: Zur Messung der Rentabilitát in den VÉG.) _- Díe Deutsche Landwirlscha/t, 1958. No. 4——

163—165, p.

(Hoffmann, E.: Zur Rentahilitátsmessung.) —— Die Deutsche Landwírlschalt. 1958. No. 4. IGE—167. p.

A folyóirat dr. E. Hoffman professzor cikkével 1957—ben vitát indított a mező—

gazdasági jövedelmezőség—számítás kérdé-

seiről.

Krause szerint a jövedelmezőségi mu—

tatószámok megítélésénél a jövedelmező—

ség fogalmából kell kiindulni. így aHoff—

mann által javasolt, ,,egy hektár haszno—

sított földterületre jutó tiszta jövedelem"