Metzger, Hans: Az exportkvóta, mint statisztikai mutatószám

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

Kindleberger, Charles P.:

Külkereskedelmi cserearány

és gazdasági fejlődés

(The terms of trade and economic development.)

—— The Review of Economics and Slaiistics. Supp—

Lement, 1958. februar. 72—90. p.

A külkereskedelmi cserearány távlati

alakulására vonatkozóan eddig több

alapvető feltevés látott napvilágot. Va—

lamikor azt hitték, hogy a cserearányok elkerülhetetlenül a nyersanyagtermelés javára alakulnak; később arra mutattak rá, hogy kedvező konjunktura esetén a cserearányok a nyersanyagok számára, rossz konjunktura esetén pedig az ipar—

cikkek számára kedvezők; végül leg—

utóbb az a tétel vált általánossá, hogy az Engel—törvény értelmében az iparcik—

kek kereslete nagyobb mértékben emel—

kedik, mint a mezőgazdasági cikkeké és

így —— habár a termelékenység nagyjá—

ból azonos ütemben fejlődik itt is, ott is

—— az iparcikkek cserearányai kedvezőb—

ben fejlődnek.

A szerző részletes statisztikai vizsgá—

latok eredményei alapján próbálja el-

dönteni, hogy melyik feltevés a helyes.

Elöször azzal a problémával foglalkozik.

hogy megválaszolható—e ez a kérdés ál- talánosságban, tehát a nyerstermények

és iparcikkek közti cserearány alakulá—

sának formájában. Hosszasan foglalko—

zik a statisztikai módszertani problé-

mákkal (milyen indexszel lehet repre—

zentálni az iparcikkek vagy a nyers- anyagok általános átalakulását stb.), vé—

gül arra az eredményre jut, hogy ez a

kérdés nemcsak hogy nem válaszolható

meg, hanem egyenesen értelmetlen,

mert az összefüggések világrészenként másképpen alakulnak és az ilyen eltérő alakulást mutató adatsorok átlagolása

nem mond semmit.

A következő rész

európai országok és az Egyesült Álla- mok külkereskedelmi cserearányának alakulásával foglalkozik.

Már a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok cserearányainak ala—

kulása is azt mutatta, hogy a csereará-

nyoknak nem annyira cikkcsoportok, mint inkább országok szerint van értel—

mük, ezt a tételt még jobban mutatja a nyugat—európai országok és a viszonylag

elmaradt területek kereskedelmének ala—

a fejlett nyugat—

kulása, mely viszont egyértelműen a

nyugat-európai országok javára alakult.

A cserearányok kérdését tehát nem a különböző árucsoportok közti árarányok, hanem a fejlesztési politika szemszögé—

ből kell vizsgálni.

Két hozzászólás követi a cikket. H. W.

Singer, az elmaradt országok kérdésé—

nek egyik ismert szakértője ebből a

szempontból foglalkozott a kérdéssel, s rámutatott arra, hogy a kereslet hosszú—

távú változásaihoz alkalmazkodnia kell

a termelésnek. Gerald M. Meier azt a

nézetet fejti ki, hogy az elmaradt terü—

letek problémája teljesen belső, struktú- rális jellegű kérdés és így értelmetlen ezt a problémát a nemzetközi oldalról,a külkereskedelmi cserearányok felől megközelíteni.

(Ism.: Szakolczai György)

Metzger, Hans:

Az exportkvóta mint statisztikai

mutatószám

(Die Exportauote als statistische Kennziifer.) w—

,S'talislische Praxl's. 1958. 2. sz. Mi. p,, 1958. ili sz_ 61—65. 1).

Az exportkvóta számszerű kifejezése a termelésből exportra menő hányadnak, más szóval: mekkora az az árumennyi—

ség, amely a termelésből nem áll a belső

fogyasztás rendelkezésére.

A szerző ismerteti a korábbi német

polgári törekvéseket az exportkvóta

meghatározására. Rolf Wagenführ 1936—

ban az exportot megtisztította a keres—

kedelem, a közlekedés és a biztosítás hatásaitól, a teljes ipari termelésből

pedig az iparágon belüli kettőzéseket, a

külföldi eredetű nyersanyagokat és fél- gyártmányokat, valamint a belföldi ,,nem

ipari" eredetű nyersanyagokat vonta le.

Ily módon arra az eredményre jutott,

hogy a német ipar exportkvótája 1934—

ben 13 százalék volt. Kissé eltérő mód—

szert alkalmazott a hivatalos statisztika.

A teljes ipari termelésből nemcsak az

anyagfelhasználást vonták le, hanem ——

bizonyos közgazdasági meggondolások alapján —-- a leírások egyébként nagy—

ságrendileg nem túlzottan nagy tételét is, a levont anyagfelhasználást azonban megkisebbitették a külföldről, valamint a mező- és erdő—gazdaságból származó

238

nyersanyagokkal (ideértve a vámokat is), valamint a szállítási költségekkel. A számítások eredményeképpen kitűnt,

hogy a német ipar exportkvótája 1933 és 1938 között 18,8—-ról 10,4 százalékra csök—

kent.

Az exportkvóta kiszámításánál két alapvetően súlyos statisztikai nehézség van. Egyrészt, ami az egyik gyár vagy iparág szempontjából késztermék, az a másik szempontjából csupán anyagfel—

használás (pl. golyóscsapág). Az egyes iparágak termeléséből közvetlenül ex—

portra kerülő mennyiség tehát sokszor csak töredéke a teljes exportmennyiség—

nek, ami lecsökkenti a kapott eredmé—

nyek értékét. Másrészt, az ipari terme—

lésnek a termelési statisztikákból kapott

adatai gyakran nem hasonlíthatók össze az exportnak a külkereskedelmi statisz—

tikákból kapott adataival. (Ez az utóbbi probléma nem korlátozható a kül— és belföldi árak közti eltérésekre.) Egy—

értelmű eredményekre csak akkor lehet

jutni, ha mind az export, mind a teljes

termelés kifejezhető természetes mérték—

egységben.

STATl SZTlKAl IRODALMI FIGYEDO

A kettős számbavételek elkerülésére (iparági szinten) a következő formulát ajánlja a szerző:

át(exp)

exportkvótax: "—"T*'W . 100 át (telj) ———af ul- m. 4— Inga,

ahol

át (exp) ___, az árutermelés exportra. kerülő része, át (telj) —— a teljes árutermelés,

a_l' —— az anyaglelhasználás,

ia —— az importanyagok mennyisége és mga w a mező— és erdőgazdasági eredetű

anyagok mennyisége.

Mind a teljes árutermelés, mind az

árutermelés exportra kerülő mennyisé—

geit üzemi önköltségi árakon kell figye—

lembevenni.

A szerző egy másik eljárást is javasol,

melyet azonban jelenleg — megfelelő

adatok híjján —- még nem lehet alkal—

mazni. Ennek alkalmazása esetén a ne—

vezőben az azonos iparág más vállalatai- nak eladott termékeket, valamint az al—

vállalkozóként készített termékeket kel—

lene levonni, a mutatószám tehát figye—

lembe venné a belső kooperáció fokának változásait.

(Ism.: Szakolczai György)

ÁRAK, ÉLETSZINVONAL, FOGYASZTÁS, HÁZTARTÁS STATISZTIKA

Jacobs, Alfred:

A létfenntartási költségindex nemzetközi összehasonlítása. Módszertani kísérlet

bemutatása. Németország és Francia- ország példáján

(Der internationale Vergleich der Lebenshalrtung-s—

kosten. Eine methodologische Untersuchung. dar—

gestellt an Deutschland—Frankreich.) Berlin, 1957.

Duncker őz Hummel, 117 p.

A nemzetközi kapcsolatok fokozódása egyre inkább előtérbe helyezi az árszín—

vonalak összehasonlításának kérdését, vagyis azt a problémát, hogy az egyes valuták belföldi vásárlóereje hogyan vi—

szonylik egymáshoz. Amilyen világos és egyértelmű az ilyen vizsgálatok végső

célkitűzése, olyan nehéz a felmerülő kér-

dések határozott megválaszolása.

A nehézségek elsősorban a mérlegelés

kérdésével, vagyis az egyes fogyasztási

javak egyedi árváltozásainak átlagolásá—

Val kapcsolatban merülnek fel. Nem két-

séges ugyanis, hogy az átlagos árszín—

vonal változását a fogyasztásra kerülő összes cikkek árváltozásainak átlaga mutatja. Két vagy több ország árszin—

vonal—változásainak összehasonlítása ese—

tén azonban felmerül az a kérdés, hogy a számításnál (az átlagolásnál) melyik

ország fogyasztási arányait vegyük fi—

gyelembe.

Szerző véleménye szerint az össze—

hasonlított országok közül bármelyiknek

fogyasztási struktúráját vesszük is ala—

pul, minden esetben fiktív eredményhez jutunk. A figyelembe vett fogyasztási struktúra ugyanis csak az egyik ország fogyasztási viszonyainak felel meg, a másikétól esetleg alapvetően eltér. A szá—

mításnál tehát azt a feltételezést fogad- juk el, hogy mindkét ország fogyasztási struktúrája azonos, ami természetesen nem felel meg a valóságnak.

Az ilyen alapelvek szerint végrehajtott számítás elvi helytelenségét szerző pél—

dákkal is igazolja. Rámutat. hogy a szá—