A választékeltolódás önköltségre gyakorolt hatásának vizsgálata

SZEMLE

téshúsé, mosószappané -—— 1955. első fél—

évében általában alacsonyabb az '1954. évi

szintnél. ' -

Meg kell azonban mondani, hogy bár

rövid idő alatt is számottevő eredménye—

ket értünk el a munkafegyelem megszi-

lárdítása terén, korántsem állhatunk meg és még nem tekinthetjük ezeket az ered—

ményeket kielégítőnek. így például a munkafegyelem —— bár az 1954. évi nagy—

fokú lazaságokat jelentősen csökkentettük ,— még mindig lazább, mint 1953 első fél—

évében. Az ipar termékeinek többségét még mindig magasabb önköltséggel állítja

elő, mint 1953 első felében.

927

Nem kétséges, hogy a munkafegyelem frontján még igen komoly harcokat kell vívni. A munkásosztály nagy többsége ön—

ként vállalt fegyelmével jelentős mérték-

ben hozzájárul terveink teljesítéséhez, a

szocializmus építéséhez. További fejlődé—

sünk azonban megkívánja, hogy azt a ki—

sebbséget is, amely még nem ismerte fel a kapitalista és szocialista munkafegye—

lem közötti különbséget, szívós nevelő és felvilágosító munkával megnyerjük és a *

munkafegyelem megszilárdításában to-

vábbi eredményeket érjünk el. *

Körmendyné Szegedy Éva

A Választékeltolódás önköltségre gyakorolt hatásának Vizsgálata

Hozzászólás a Ves'ztnik Sztatisztikí c. folyóirat cikkeihez

Az utóbbi másfél évben élénk vita zaj—

lott le a Vesztnik Sztatisztiki hasábjain

az önköltség elemzésének egyes módszer-

tani kérdéseiről. A vitát I. Bivsev: ,,A -

termék önköltségelemzésének módszer—

tana" c. cikke váltotta ki a Vesztnik Szta- tisztiki 1954. évi 2. számában. A továb-

biakban B. Petrokanszkij fejtette ki vé—

leményét az 1954. évi 6. számban, majd

G. Gromiko és J. Kabacsm'k foglalko-

zott a felvetett kérdésekkel, mindkettő az említett folyóirat 1955. évi 3. számában.

Megkíséreljiik, hogy röviden áttekintést

adjunk a vita menetéről, a vitában kiala-

kult álláspontokról, majd egyes kérdé—

sekkel kapcsolatban kifejtjük vélemé- nyünket is.

A vita alapja D. V. Szavi'nszkij pro—

fesszor ,,Az iparstatisztika tankönyve"

c. művének egyik az önköltséggel fog-

lalkozó megállapítása. Szavinszkij nro—

fesszor az említett mű XI. fejezetének 7.

pontjában a következőket fejti ki.

Ha valamely adott terméket különbözé minőségben gyárt egy vállalat, s az egyes minőségek termékegységeinek önköltsége különböző, felmerül az a kérdés, hogy az

önköltség változásában milyen szerepet játszott a különböző minőségű termékek aránylagos súlyában bekövetkezett válto—

zás, vagy másszóval a választékeltolódás.

,,Ennek a kérdésnek "az eldöntésében

két önköltségindexet kell kiszámítanunk -——- írja a továbbiakban D. V. Szavinszkij

— 1. az árufajták tényleges megoszlása szerint kiszámított indexet (a tényleges súly szerint); 2. az árufajták bázisidő—

szakban való megoszlása szerint kiszámí—

tott indexet (a bázissúly szerint). Az első

indexnek a másodikhoz való viszonya a

minőségekben bekövetkezett változások

befolyásának mutatószáma. Emutatószám

kiszámítását a következő példán mutat—

juk be:

Az egység önköltsége Előállított egységek

A bázisidőszak gyártm. értéke

Éőíáíáíiági'iáőézak"

gyártm. értéke

. _ a beszá- a beszá- bázis beszámo- bázis beszámo-

Falták _ % hám molási idő- . a bázis momsi idő— önköltség .. lési önköltség " lési

időszakban szakban időszakban szakban szerint onkoltség szerint onkoltség

_ szerint szerint;

po Pl (10 (11 (11 Do 01 131 (10 Do M (10 pi

A ... 8 7,5 100 120 960 900 800 750

B ... 6 5,0 80 160 960 800 480 400

Összesen _ _ __ _ 1920 1700 1280 1150

[5928

A beszámolási időszak súlyai szerint ki—

): 41 Pi E 91 Pl)

:0,885, vagy 88,50/0.

számitott index ( ) egyenlő

1760

1920

A bázisidőszak súlyai szerint kiszámí-

2 g., 10, 1150

): 90 p., 1280

30398, vagy 89,8%.

A két index összehasonlítása azt mu-

tatja, hogy ha a gyártmányok minőség

szerinti megoszlása a bázisidőszak szín-

vonalán maradna, akkor a termékek ön- költségének csökkenése 10,2 százalék len—

ne. Minthogy azonban a minőségek meg-

oszlásában az alacsonyabb önköltségű gyártmányok részarányát felemelték, az önköltség csökkenése ll,5 százalék.

Ilymódon az első indexben az önkölt—

ségváltozás két tényezőjének befolyása jut kifejezésre: az egyes termékek ön—

költségének változása és ezek aránylagos súlyának a termékek általános összegé- ben bekövetkezett változása. A másik indexben az utóbbi tényező befolyása

nem érvényesül. Ebből következik, hogy

e tényező részéről az önköltségi indexre

gyakorolt befolyás mértékének kimutatá—

sához az első indexet el kell osztani a másodikkal, tehát:

88,5

89,8

_ Ez azt jelenti, hogy a minőségek meg—

oszlásában bekövetkezett változás hatása

az első indexben 1,5 százalékos csökke- nésben jut kifejezésre, más szavakkal az

(291771 EGGPO):(291P1

291 290 291

' *tottiindex ( ) egyenlő :

: O,985, vagy 98,ő%.

önköltség nemcsak az egyes minőségek önköltségének csökkentése hanem a

gyártmányok minőségek szerinti össze—

tételének megváltozása következtében is

csökkent."1

Szavinszkij professzornak ezzel a gon- dolatmenetével száll szembe 1. Bivsev ,,A

termék önköltségelemzésének módszer- tana" 0. cikkében. Bivsev szerint a Sza- vinszkij által javasolt eljárás — a

2 2

A index elosztása a M

291700 5190 Po

indexszel —- erősen mesterkélt. Az ilyen osztás útján kapott hányados semmikép—

pen sem jellemzi a választékeltolódás ha—

tását a termelés önköltségére, és merő—

ben elvont. szám lévén, semmilyen köz- gazdasági értelme sincs.

Ugyanakkor Bivsev más módszert java—

sol a választékeltolódás hatásának meg—

figyelésére. Véleménye szerint először is

meg kell állapítani az átlagos önköltség

tényleges változását kifejező indexet. En—

nek kiszámítási módja:

291101 : Enzo *

2 91 2 90

Ezután ki kell számítani egy olyan in—

dexet, amely azt fejezi ki, hogyan válto—

zott Volna az átlagos önköltség akkor, ha

a bázisidőszakban is a beszámolási idő-

szak választéka szerint oszlott volna meg a termelés. Ennek kiszámítási módja:

291201 : 291720 3

2 91 E 91

Az előbbi és utóbbi index hányadosa-

ként egy olyan indexet kapunk, amely a választékeltolódás önköltségre gyakorolt hatását fejezi ki.

):?1770 'l ::

291 /

241170 291

399250 '

290

Ezt a számítási módot Szavinszkij példájára alkalmazva a következő ered-

ményhez jutunk:

1920 1280 ( 1 700

1280 ) _ ( 1700 1920 ) "

280

180

'

280 280

—

Vagyis a Választék eltolódása következ—

tében az önköltség 3,6 százalékkal (100 ——

—— 96,4 :: 3,6) csökkent. Ez a szám lénye—

gesen eltérő a Szavinszkij által javasolt módszerrel kapott eredménytől, amely ——

mint ahogy ezt korábban kiszámítottuk

—-— 1,5 százalékos csökkenés volt.

*

280

180 :: 6,857 : 7,11———0,964, vagy 96,4%

1 D, V. Szavinszkij: Az iparslatisztika tankönyve.

Statisztikai Kiadóvállalal, Budapest. 1951. 328—329.

01 al.

* Ez az index nem más. mint ami! a statisztikai irodalomban általában változó állományú önkölt—- ségi indexnek neveznek.

? Ezt az indexet a statisztikai irodalomban álla—

lában változatlan állományú önköltségi indexnek nevezik.

4 Az ilyen tipusú indexet (a változó állományú és változatlan állományú indexek hányadnsát) a magyar statisztikai irodalomban arányeltolóddsi indexnek szokták nevezni,

* szauna 929

B., Petrokanszkij ,,A számtani átlagér- tékek dinamikájának elemzése" c. cikké—

ben —— többek között —— szintén foglalko-

zik a szóbanforgó vitatott kérdéssel. Ál—

láspontja nagyon közel áll Bivsev néze—

teihez. aki —— szerinte —— ,,helyesen oldotta meg a kitűzött feladatot, de igen bonyo—

lulttá tette a megoldást, ami nyilvánvaló- an megakadályozta abban, hogy további

általánosításokat tegyen."5

A választékeltolódás hatását kifejező

indexet Petrokanszkij szerint is ponto—

san úgy kell kiszámítani, mint Bivsev szerint —— csupán más gondolatmenettel

jut el ugyanahhoz az eredményhez. Az

egyedüli lényeges különbség Bivsev és Petrokanszkij módszere között az, hogy

míg a három index között (változó állo—

mányú, változatlan állományú és arány—

eltolódási index'i) Bivsev szorzatszerű ösz—

szefüggésekre törekedett, Petrokanszkij összegszerű összefüggéseket akart meg-

valósítani. Ebből az eltérésből természet—

szerűen következik az, hogy a három in- dex közül legalább az egyiknél más—más módszert kell alkalmazni akét szerzőnek.

Ez a különbség a változatlan állományú index számításánál fordul elő, ahol Petro— ,

kanszkij a következő képletet javasolja: ,

290170 4_(291131 __ 291700)

290 291 291

EGOPO 290

Az áttekinthetőség kedvéért táblázatba

foglaljuk a Bivsev által, illetve Petrokan—

szkij által javasolt indexek rendszerét.

. Index Bivsev által Petrokanszkii által

megnevezése javasolt indexek javasolt indexek

291 P] 291 Pl

Változó állományú index "Ea— 29!

x% Po 270 Po

290 Zflo

291 Pl 290 Po _*__( 291 Pi __ 291 Po )

_ 291 290 291 '291

Változatlan állományu index 291 Po ? Ego Po

29; 290

291 Po 2411 Po

291 291

Arányeltolódási index 299 Po 2390 PL

290 240

Bivsevnél az egyes indexek között szor— $ 91 Pl __ E % %

zatszerű összefüggés áll fenn: 2 g, ): go :

5 9031

Ivó :: Ivlan' Iar.eLt., azaz 2'90

Eíhpl 291101 291130 fiaim—291290

E 91 E 91 E 91 2 g! ): g! 4—

290190 291770 290170 290133

): % 2 g, Z! 90 E 90

.. , . .. 291P0 290700

Petrokanszkunal az egyes indexek ko— ): g! 2 %

zött összegszerű összefüggés áll fenn: 4— 2 g ? o ()

Ivó -—1 : (Ivlan—l) 4— (Iar.elt. —1), azaz E 90

5 B. Peirokanszkü: A számtani átlagértékek dina—

mikájának elemzése. Vesztnik Sztvawtiszliki. 1954. évi 6. sz, 38. old. _

5 Az egyszerűség kedvéért használjuk ezeket az elnevezéseket, meg kell azonban jegyeznünk, hogy sem Bivsev. sem Petrokanszkii nem használja eze- ket a megjelöléseket.

930

Behelyettesítve a Szavinszkij könyvé—

ből idézett példa adatait a következő

eredményekhez jutunk:

Bivsev által Petrokanszkii Index megnevezése javasolt által javasolt

indexek indexek

' Változó állományú

index 85,4 85,4

Változatlan állo-

mányú index 88,5 89.43

Arányeltolódási

index %A 96,4

Az összefüggések Bivsevnél: 0,854 :

:: 0385 ' O,964;

Petrokanszkijnál

(0,854———1) :: (0,890——l) 4— (O,964-——1)

n-

A következő cikk, amely a vitatott problémával foglalkozik G. Gromiko tol—

_ *lából származik, s ,,A választékbelieltoló—

dásoknak a termelés önköltségére gyako- rolt hatása feltárásáról" címet viseli.

_ Gromiko vitába száll Bivsev cikkének egyes állításaival. Nem ismeri el, hogy a Szavinszkij által javasolt index

(__291731 _ 290271) izgipo . 2907'0

mesterkélt lenne,. s nem rendelkezne sem-

miféle közgazdasági tartalommal. Véle-

ménye szerint Szavinszkij professzor tan—

könyvében tárgyalt módszer alapjában véve helyes, csak a gondolat tárgyalásá—

ban követett el a szerző az emlitett tan—

könyvben bizonyos hanyagságot.

Gromiko a választékeltolódás hatásá-

—nak vizsgálatával kapcsolatos feladatokat

két csoportra bontja: '

1. amikor egynemű, csak különböző

minőségű termékek önköltségválto—

zását vizsgáljuk, s ezzel kapcsolat- ban akarjuk a választékeltolódás ha—

tását megállapítani;

2. amikor különnemű termékek önkölt-

ségalakulására vonatkozóan akarjuk a választékeltolódás hatását megálla—

pítani.

A szerző szerint a feladatok első cso—

portjába tartozó vizsgálatoknál elsősor—

ban azoknak a mutatószámoknak a ki-

számítása indokolt, amelyeket Bivsev ja—

vasol. Tehát a választékeltolódás hatását

szanta

a változó állományú és változatlan állo- mányú index hányadosával, vagyis az

arányeltolódási indexszel célszerű itt ki—

fejezni.

A feladatok második csoportjába tarto—

zó vizsgálatoknál azonban nem lehet a

Bivsev által javasolt mutatószámokat al—

kalmazni. Különnemű termékek esetén ugyanis nem lehet átlagos önköltségi mu-

tatószámokat számitani. Ha ilyen felada—

toknál kivánjuk a választékeltolódásnak

az önköltség változására gyakorolt hatá—

sát megállapítani, akkor —- írja Gromiko '

—— kizárólag a Szavinszkij professzor

tankönyvében tárgyalt módszert alkal—

mazhatjuk. Vagyis a választékeltolódás

hatását úgy állapítjuk meg, hogy a be—

számolási időszak súlyai szerint kiszámí-

tott indexet elosztjuk a bázisidőszak sú—

lyai szerint kiszámított indexszel.

A teljesség kedvéért meg kell jegyez—

nünk, hogy Gromiko a feladatok első csoportjába tartozó vizsgálatoknál is le—

hetségesnek tartja a Szavinszkij által ja-

vasolt módszer alkalmazását. Szerinte egynemű termékek önköltségváltozásának vizsgálatánál a választékeltolódással kap- csolatban két kérdés is felmerülhet:

a) Milyen hatása volt a választékbeli eltolódásnak az átlagos önköltségre?

Erre a kérdésre a választ a Bivsev

által javasolt index adja meg.

b) Milyen hatása volt a választékbeli

eltolódásnak általában az egész ter—

melés önköltségcsökkentése're? Erre a kérdésre pedig a Szavinszkij által javasolt indexszel adhatjuk meg a feleletet.

*

Gromiko cikkével egyidőben jelent meg J. Kabacsnikt ,,Milyen hatással van a Vá- laszték megváltozása a termelés önkölt—

ségének dinamikájára" c. cikke, amely

szintén a szóbanforgó problémákkal fog—

lalkozik.

Kabacsnik főként azt a kérdést tár—

gyalja, hogy különnemű termékek ön-

költségváltozásának vizsgálatánál hogyan

kell a választékeltolódás hatását megha—

tározni. Hasonló álláspontot képvisel mint Gromiko: szerinte is a Szavinszkij által javasolt indexekből kell kiindulni. De tovább megy mint szerzőtársai, s meg—

állapítja hogy a ÉÁÉL ___—2 g"?!

2 91 Po E 90 %

: SZEMLE

931

indexek hányadosa nemcsak a válasz—

tékeltolódás hatását fejezi ki, hanem a termékegységek önköltségváltozása és a termelés volumenváltozása együttes ha—

tása— következtében létrejött változást is.

Kabacsnik ehhez a végső következte—

téshez úgy jut el, hogy kiindulásképpen

leszögezi, hogy a termékegységek önkölt—

ségváltozásá—t csak a bázisidőszak súlyai

szerint számított index (iga—pl..) tük—

27 Yo Po , rözi helyesen. A beszámolási időszak su-

291221):

291290 vagyis az az index, amelynek alkalmazá-

sát Szavinszkij is ajánlja —— nem mutatja helyesen az önköltségváltozás mértékét.

Ez utóbbi index az önköltségváltozáson kívül még két másik tényező hatását is visszatükrözi, nevezetesen: a választékel—

tolódás hatását és az önköltségváltozás

és termelési volumenváltozás együttes ha-

tását.

Ebből a kiindulótételből levezetve jut

el Kabacsnik a már említett Végső kö—

vetkeztetéshez, miszerint a két index há—

nyadosa a választékeltolódás hatásán kí—

vül még egy másik tényező hatását is visszatükrözi. A szerző ezután részletesen

ismerteti, hogy miként kell e két tényező hatását különválasztani, s megállapítani,

hogy tisztán a választékeltolódás hogyan

hatott az önköltség alakulására.

lyai szerint számított index (

*

A Vesztnik Sztatisztiki hasábjain le—

zajlott vita igen hasznos és tanulságos nemcsak elméleti, hanem gyakorlati

szempontból is. Az ismertetett cikkek je- lentős mértékben továbbfejlesztették az

önköltségelemzés módszerét. Úgy gondol—

juk azonban —— főként J. Kabacsnik cik- ke nyomán, —'——- hogy a felvetődött Vitás

kérdések még koránt sincsenek teljes

mértékben tisztázva, s ezért ki szeretnénk

fejteni egyes problémákkal kapcsolatban saját véleményünket is.

Mindenek előtt hangsúlyozni szeret—

nénk, hogy feltétlenül különbséget kell tenni a választékeltolódás hatásának vizsgálatával kapcsolatban a feladatok két típusa között: 1. ahol egynemű termé—

kek önköltségalakulását vizsgáljuk, s 2.

ahol különnemű termékek önköltségala-

kulását vizsgáljuk. Ebből a szempontból

teljesen azonos a véleményünk G. Gro—

mikoéval.

Egynemű termékek önköltségalakulá—

sának vizsgálatánál a választékeltolódás hatását -— véleményünk szerint —— kizá—

rólag az arányeltolódási index segítségé—

vel fejezhetjük ki. Ezt az indexet a Bivsev vagy Petrokanszkij által javasolt

módon kell kiszámítani. Nem értünk

egyet ezzel kapcsolatban Gromiko azon nézetével, hogy egynemű termékek ön—

költségvizsgálata esetén is lehet alkal—

mazni a Szavinszkij által javasolt mód—

szert. Véleményünk szerint nem lehet a kérdést úgy kettéválasztani, ahogy Gro- miko teszi: a) milyen hatása volt a Vá—

lasztékbeli eltolódásnak az átlagos ön—

költségre és b) milyen hatása volt általá- ban az egész termelés önköltségcsökken—

tésére. Csak az első kérdés felvetését tart- juk helyesnek, erre pedig kizárólag az '—

arányeltolódási indexszel adhatjuk. meg a feleletet.

Felvetődik az a kérdés, hogy a változó

állományú, változatlan állományú és arányeltolódási indexek kiszámításánál melyik index—rendszer alkalmazása cél—

szerűbb: a Bivsev által javasolt rendszer Vagy pedig a Petrokanszkij által javasolt rendszer? Vagy másképpen felvetve: in—

kább szorzatszerű vagy inkább összeg- szerű összefüggésekre törekedjünk az egyes indexek között? I

Nézetünk szerint a Bivsev által java—.

solt rendszer, vagyis a szorzatszerű össze—

függésekre való törekvés a helyesebb.

Egyrészt azért, mert az ehhez az index—

rendszerhez tartozó indexek kiszámítása viszonylag egyszerűbb, másrészt azért, mert a Petrokanszkij által javasolt vál—

tozatlan állományú index túlságosan

mesterkélt, s nem bír megfelelő közgaz—

dasági tartalommal. Ennek az indexnek

a számlálójában a beszámolási időszak ,

átlagos önköltségének és a bázisidőszak feltételezett átlagos önköltségének kü- lönbsége szerepel.

__2_ 91 Pi __ E 91 770

E 91 2 91

Ezt a különbséget azonban se nem a kisebbítendő, se nem a kivonandó száza—

lékában fejezi ki, hanem a nevezőben egy

932

harmadik fogalom szerepel, a bázisidőszak tényleges átlagos önköltsége:

Míg az egynemű termékek önköltség—

alakulásának vizsgálatával kapcsolatban

álláspontunk egészen közel állt a vitában résztvevő szerzők véleményéhez, a válasz—

tékeltolódásnak különnemű termékek ön—

költségére gyakorolt hatásával kapcso—

latban nézeteink lényegesen eltérnek a Vitában kifejtett álláspontoktól.

Véleményünk röviden a következő. Kü—

* lönnemű termékek esetén -— tekintettel

arra, hogy a különnemű termékeknek nem lehet átlagos önköltsége — helytelen annak a kérdésnek felvetése, hogy a vá—

lasztékeltolódás hogyan hatott az önkölt-

ségre. A választékeltolódásnak nincsen és nem is lehet hatása az önköltség ala—

kulására.

Véleményünkkel szemben természete—

sen jogosan merül fel az a kérdés, hogy

mit mutat akkor a Szavinszkij által ja—

vasolt

291771 , 290191

291100 290100

mutatószám. Ahhoz, hogy erre a kérdés—

re válaszolhassunk, kissé részletesebben kell foglalkoznunk az indexszámok sajá—

tosságaival.

A több különnemű termék együttes ön—

költségváltozását kifejező index — amely egyébként típusát tekintve teljesen meg—

egyezik a statisztika általános elméleté—

ben tanított árindexszel — csak úgy tud

megfelelni feladatának, ha számlálójában s nevezőjében ugyanaz a termelési meny—

nyiség szerepel. Ha ugyanis más—más ter—

melési mennyiség szerepelne a számláló—

ban és nevezőben —— az index nemcsak az önköltségváltozást, hanem a termelés vál—

tozásának hatását is tükrözné.

Attól. függően, hogy melyik időszak ter—

melési mennyiségeit szerepeltetjük az in—

dexben, kétféle önköltségi indexet szá—

míthatunk: '

1. vagy a beszámolási szerint számított indexet

E 91 Pl E (11 pl)

időszak súlyai

2. vagy a bázisidőszak súlyai szerint

számított indexet

290101

z"90100

Mindkét indexszel ugyanarra a kér-

désre akarunk válaszolni (hogyan válto- zott több terméknek együttesen az ön- költsége), s mindkét indexnél csak bizo—

nyos feltételezéssel tudjuk a felvetett kér—

désre a választ megadni. Az első index—

nél azt kell feltételeznünk, hogy a bázis- időszakban is a beszámolási időszak

mennyiségeit termelték, a második in—

dexnél pedig a beszámolási időszakra vonatkozóan tételeztük fel a bázisidőszak termelési mennyiségeit.

A két index mintegy egyenrangú, s hogy közülük melyiket alkalmazzuk az önköltség dinamikájának mérésére —-—

megállapodás kérdése.

Ezzel kapcsolatban semmiképpen sem érthetünk egyet J. Kabacsnik azon né- zetével —— ez egyébként egész elméleté—

nek kiindulópontját képezte, —— amely szerint az önköltség változását helyesen csak a bázisidőszak súlyai szerint számi—

tott index mutatja, míg a beszámolási

időszak súlyai szerint számított index az önköltség változásán kívül más ténye—

zők hatását is tükrözi. A bázisidőszak

súlyai szerint számított index éppen olyan

jellegű feltételezést tartalmaz, mint a beszámolási időszak súlyai szerint számí—

tott index, semmiképpen sem lehet ezért a másikkal szemben előnyben részesíteni.

A két index számszerű értéke általában

eltérő nagyságú, mivel az index értékét a súlyarányok is befolyásolják, s abe—

számolási időszak súlyarányai (Választé-

ka) eltérők lehetnek a bázisidőszak súly—

arányaitól. Igaz az, hogy a két index számszerűen csak azért különbözik egy- mástól, mert más abeszámolási és más a bázisidőszak választéka. De mégsem lehet szerintünk azt állítani, hogy a két index

közötti különbség (vagy hányados) a vá-

lasztékeltolódás önköltségre gyakorolt hatását tükrözi. A Választék eltolódásnak nincs hatása sem az egyik, sem a másik indexnél az önköltségre, hiszen mindkét index számlálójában és nevezőjében azo—

nos választék szerepel. Ennélfogva a két

index különbsége sem mutathatja a Vá—

SZÉMLE

lasztékeltolódásnak az önköltségre gya—

korolt hatását. *

Más oldalról megközelítve ugyanezt a

kérdést: ha a két index hányadosa a Vá- lasztékeltolóclás hatását tükrözi —— akkor

fel kell tételeznünk, hogy a két index közül csak az egyik mutatja helyesen az önköltség tényleges alakulását, a másik

nem, mert vagy az a hibája, hogy" a vá—

lasztékeltolódás hatását is tükrözi (ezt ál-

lítja egyébként J. Kabacsnik is), vagy az a hibája, hogy a választékeltolódás hatását nem tükrözi (ilyen gondolatok

húzódhatnak meg azoknak a szerzőknek

E 111 Pl

E 91 Po index mellett kardoskodnak, szembeállít-

E 90 Pl

E 90 770

tételezést pedig — mint már korábban is leszögeztük —-— nem tartjuk helyesnek.

A két index mintegy egyenrangú, egyfor-

mán jól (vagy ha úgy tetszik: egyformán

rosszul) tükrözi az önköltség alakulását.

az álláspontja mögött, akik a

va a indexszel). Az ilyen fel-

Mi más akkor a jelentése a két index

hányadosának? Minthogy a két index

csak annyiban különbözik egymástól, amennyiben más-más feltételezést alkal—*

maz, hányadosa azt fejezi ki, hogy a fel- tételezések különbözősége milyen eltérés—

re vezet az indexszámítás során.

933

Ennek a hányadosnak a nagysága attól függ, hogy milyen mértékben tolódtak el

az arányok a különböző önköltségi indexű termékek között. Tehát más a jelentése,

mint az egynemű termékek esetén számí-

tott arányeltolódási indexnek, amely a

különböző önköltségű indexek közötti

—arányváltozás hatását fejezi ki.

Összefoglalva véleményünket: Az ön-

költség elemzése során a Választékeltoló—

dással kapcsolatban elsősorban azt kíván—

juk megállapítani, hogy a választékelto—

lódásnak milyen hatása volt az önkölt—

ség nagyságára: növelte vagy csökken—

tette az önköltséget, s hány százalékkal?

Erre a kérdésre a helyes választ kizáró—

lag a Bivsev által javasolt arányeltolódá—

si index kiszámításával adhatjuk meg.

A gyakorlatban felmerülhet annak a

szükségessége "is, hogy megállapítsuk,

hogy az indexszámításnál alkalmazható különböző feltételezések a választékelto- lódás következtében milyen eltérő ered- ményekre vezethetnek. Ennek a célnak megfelelően alkalmazhatjuk aSzavinszkij professzor által javasolt módszert. Hang—

súlyoznunk kell azonban, hogy az így ki—

számított mutatószámmal nem az önkölt- ségcsökkentési tevékenységet jellemez—

zük, hanem csupán az önköltségi index számítási módszerét.

Drechsler László