748
SZEMLEsúlyos következmények egy része a Hivatalt sem kímélte.
A csapások és a veszteségek közül a legsúlyo- sabb és a legfájóbb számunkra a Hivatal számos kiváló munkatársának elvesztése volt és marad örök időkre.
Az első világháborúban hősi halált halt Andor László, Baly László, Bognár János, Chambré Mik- lás, dr. Csepesányi Tibor, dr. Dánér István, Derzsi Dénes, Erős Kálmán, Illés János, dr. Kapossy Béla, Krassovszky Dezső, Sályi Károly, Sulyovszky Vil—
mos, Szentkirályi Oszkár, Urbanek Ferencz, dr. Vár- nai Árvéd és Weinmann Ferenc.
A második világháború harcaiban elesettek kö- zül sajnos csak két személy, Mohai Jenő és Végvári Dezső hősi halottak nevét ismerjük.
A Hivatalt a második világháborúban, az ost- rom idején, jelentős anyagi károk érték, és nem kevés olyan iratanyag is elpusztult, amely feltehető- en lehetővé tette volna a Hivatal veszteségeinek pontosabb számbavételét.
1947-ben, a Hivatal részleges helyreállítása ide- jén, az akkori információk szerint, még 60 munka-
társ sorsa volt ismeretlen, s sajnos a nem sokkal ezután bekövetkezett ,,átszervezés" után a hősi ha—
lottak és áldozatok nevének felkutatása, megállapí- tása nem történt meg, így a második világháború hősi halottairől ás áldozatairól feljegyzés nem ma- radt.
Az eredeti, az első világháború hősi halottainak emléket állító tábla l944——l945-ben súlyos károkat szenvedett, és az 1956-es forradalom harcai során is belövések érték.
A most felavatásra kerülő táblával kívánjuk em- lékeztetni a Hivatal jelenlegi és jövőbeni munkatár- sait azokra a kiváló személyekre, szakemberekre, akik a legtöbbet, az életüket adták a két világhábo- rú során hazájukért, és áldozatai lettek az értelmet- len pusztításnak.
Az emléktáblával tisztelegni szeretnénk volt munkatársaink emléke előtt, melyet örökké megőr—
zünk.
Ezekkel a gondolatokkal helyezem az emléktáb- lára intézményünk, a Központi Statisztikai Hivatal nevében a tisztelet és emlékezés koszorúját, és felké—
rem dr. Klinger András elnökhelyettest, hogy a Hi- vatal munkatársai nevében helyezze el a megemlé- kezés koszorúját,"
Dr. Gy. F.
MAGYAR SZAKIRODALOM
A JANUS PANNONIUS EGYETEMI KIADÓ KÖZGAZDASÁG—TUDOMÁNYI KÖNYVEI A Janus Pannonius Egyetemi Kiadó 1991-ben kezdte kiadni az egyetem Közgazdaság-tudományi Kara oktatóinak könyveit. Eddig 6 kötet látott napvilágot, és még több mint 10 kötet megjelentetését tervezik.
A sorozat megjelenését támogatja a Cultura Oeconomica Alapítvány, valamint a Magyar Közgazdászke'p- zésért Alapítvány,
A kiadó elsősorban a hallgatók igényeit tartja szem előtt, a megjelent műveket azonban haszonnal forgathatják mindazok, akik fel akarják frissíteni gazdaságtani ismereteiket.
A szerzők elsősorban az Egyesült Államokban, Németországban és Angliában végzett kutatómunkájuk eredményeire támaszkodtak, A köteteket megjelenésük sorrendjében ismertetjük.
BÉLYÁCZ IVÁN:
VÁLLALATI ,
TÖKEFINANSZYROZASJanus Pannonius Egyetemi Kiadó. Pécs. 1991. 234 old.
E munkája l. és 2, részében Bélyácz Iván az üzleti vállalkozás fogalmát, jellemzőit, illetve céljait, majd működési elveit és finanszírozását foglalja össze.
Birálja a profitmaximalizálási elv statikus voltát, és olyan modelleket ajánl, amelyek segítségével megte- remthető a rövid és a hosszú távú proüt közötti kapcsolat. Figyelembe veszi a számviteli összefüg—
géseket, bemutatja a pénzügyi mérleg és a finanszí- rozási beszámolók készítésének módját.
A könyv 3. része a vállalati tőkeköltségvetés készítésének elvi alapjait, míg a 4. rész az amortizá—
ció kérdéskörét tárgyalja.
A szerző megállapítja, hogy ,,az erőforrásokat növelő döntéseket megalapozó folyamat a tőke- költségvetés készítése". Ez magába foglalja mind az eszközberuházási, mind a finanszírozási döntést.
Bélyácz grafikus ábrákkal és számpéldákkal illuszt- rálja az elvégzendő számításokat. Különösen fonto—
sak az annuitás-számitások (például normál vagy
késleltetett annuitás, növekvő annuitás stb.) és az
azokat segítő táblázatok. Az amortizációs módsze- rek összehasonlitása, az esetpéldák a gyakorlati szakemberek munkáját is segítik.
SZEM LE
749
A könyv a tőkeértékelés általános eljárását és egyes eseteit (5. rész), a kockázat és a megtérülés kapcsolatát (6. rész), a fedezetszámítást (7. rész) és a vállalati forgótőke-gazdálkodást (8. rész) is bemu- tatja. A tárgyalt modellek közül kiemeljük a tőkeér- tékelés (CAMP) modelljét, amely lehetővé teszi a kockázat számszerűsítését, és ezt felhasználja a részvénytőke remélt megtérülésének becsléséhez. A CAMP-modell a vállalati részvénytőke költségének becslését is lehetővé teszi.
A szerző széleskörűen alkalmazza a statisztikai indukció módszereit és a matematikai statisztikai módszereket; alaposan feldolgozta, illetve adaptál- ta a témakör egyesült államokbeli irodalmát.
VÖRÖS JÓZSEF:
TERMELÉS MANAGEMENT
Janus Pannonius Egyetemi Kiadó. Pécs. 1991. 347 old.
A termelési menedzsment a termelési folyamat eredményességének növelésével foglalkozik, s en- nek során a nyersanyagok beszerzésétől a készter- mékek fogyasztókhoz való eljuttatásáig minden té—
nyezőre ügyeimet kell fordítani. A döntések meg- alapozásához megfelelő információs rendszerre és módszerre van szükség. A könyv célja, hogy model- leket ajánljon a vállalatvezetés számára, bemutatva több esettanulmányt is. A szerző a 2. fejezetben a döntési típusokat a szakirodalomban elfogadott stratégiai, taktikai és operatív típusokra osztja, és először a stratégiai döntésekre mutat be példákat.
A 3. fejezet részletesen tárgyalja a taktikai terve- zésre használható módszereket. Nyilvánvaló, hogy hosszabb távon inkább a szakértői (intuitív) mód- szerek használhatók, míg rövidebb távon, amikor több kérdés megoldódott (például az üzem kész a termelésre, a Ex inputok mérete adott, ismertek a piaci igények és a költségstruktúra stb.), szélesebb körben alkalmazhatók az ökonometriai modellek.
Először az egytermékes vállalat esetét ismerjük meg. Ebben az esetben a termelési függvény leírható egy tényezőváltozóval, és legtöbbször másodfokú vagy harmadfokú polinommal közelíthetjük az ősz szefüggésti Példa lehet erre a mezőgazdaságban a műtrágya—felhasználás és a kukoricatermelés kap—
csolata.
A szerző a termelési és keresleti függvények ösz- szefüggéseivel, illetve a profitmaximálás kritériu- maival is foglalkozik. Az egytermékes vállalat a gyakorlatban ritka, ezért a könyv részletesen tár—
gyalja a többtermékes vállalat esetén alkalmazható módszereket.
Szélesebb körben a lineáris modellek alkalmaz- hatók, természetesen rövid távon, mivel ez a modell statikus és determinisztikus, így nem veszi figyelem—
be a változásokat. Az ún MMMS—modellekben a linearitásra vonatkozó feltételt feloldották, viszont minden terméket egyetlen aggregált termékkategó- riába kellett tömöríteni.
A szerző a többszintű és a hierarchikus termelés- tervezés több módszerét is bemutatja a gyakorlati alkalmazásokon keresztül. A készletgazdálkodás (4. fejezet) témakörében a gazdaságos sorozatnagy—
ság meghatározását emeli ki, míg az 5. és 6. fejezet- ben a műveletek ütemezésére szolgáló matematikai modelleket tárgyalja. Mindegyik modellnél ponto- san definiálja az alkalmazás feltételeit, és legtöbb—
ször példát is bemutat.
A könyv moduláris felépítésű, így az olvasó a számára érdektelen részeket kihagyhatja.
BÉLYÁCZ IVÁN:
AMORTIZÁCIÓ És PÓTLÁS
Janus Pannonius Egyetemi Kiadó. Pécs. 1992. l74 old.
A szerző akadémiai doktori értekezését foglalta össze, illetve fejlesztette tovább (lásd: Sipos Béla:
Bélyácz Iván doktori értekezésének vitája. Statiszti-
kai Szemle, 1991, évi 4-5. sz. 384—388. old.), mi- közben áttekinti az amortizáció 75 éves előtörténe—
tét és számviteli, tőkeelméleti, adópolitikai közelítév sét, valamint a hazai kutatási eredményeket.
Bélyácz Iván vitatja azt az álláspontot, hogy az amortizáció alapvetően nem értékelési, hanem költv ségallokációs kérdés. Ezért keresi a probléma mé- lyebb elméleti kapcsolódásait és tőkeelméleti alap—
jait. A könyv elsősorban elméleti jellegű kutatási eredményeket tartalmaz és a különböző irányzatok (számviteli megközelítés, tőkeelmélet, adópolitika mint az állam gazdaságszabályozó szerepének hatá- sa) egyesítésére törekszik.
ULBERT JÓZSEF:
A BERUHÁZÁSOK GAZDASÁGTANA Janus Pannonius Egyetemi Kiadói Pécs. 1992. 278 old.
A könyv I, része a beruházások fogalmát és jellemzőit, a II. rész a pénzügy—matematikai fogal- makat, a III. rész a beruházásgazdaságossági szá- mításokat mutatja be. Az utolsó (IV, rész) a bizony—
talanság esetén alkalmazható eljárásokat ismerteti.
A mű erénye, hogy az alapoknál kezdi (például
750
kamatszámítás, törlesztési számítások, rátatörlesz-
tés, annuitásos törlesztés, járadékszámítás), majd bonyolultabb eljárásokat is tárgyal (például dina—
mikus beruházásgazdaságossági szamitasok, belső
kamatláb módszere, beruházásprogramozás, érzé-
kenységvizsgálat stb), Minden esetben közli az al- kalmazható képletet és egy számpéldát, befejezésül pedig egy képletgyújteményt is összeállít. Az olvasó így könnyen elsajátíthatja a beruházások értékelé—
sével kapcsolatos módszereket, illetve megtanulja
alkalmazni a magmár szélesebb körben rendelkezés—
re álló szoftvereket. Különösen a kamatlábmódsze-
rek ismertetése indokolt, mivel korábban, az igazi
tőkepiac hiányában, ezek az eljárások kevésbé vol- tak ismertek a hazai szakirodalomban. A belső ka- matláb azt mutatja, hogy mekkora a perióduson- ként lekötött tőke határjövedelmezősége, milyen kamatlábbal kell diszkontálnunk a nettó hozamsort ahhoz, hogy annak jelenlegi értéke éppen zérus le- gyen. A szerző ugyanakkor, a hagyományos beruhá- zásértékelési módszerek mellett, a teljes körű pénz- ügyi tervezés modelljeinek ismertetésére is vállalkoo zott, amely modell a dinamikus beruházásgazdasá- gossági számítások horizontját kiterjeszti a vállalat teljes tevékenységére. Ez újdonság a magyar szak- irodalomban,
oaoszr SÁNDOR:
A MAKROÖKONÓMIA ALAPVETÖ ELMÉLETEI
Janus Pannonius Egyetemi Kiadó. Pécs. 1992. 169 old.
A szerző három, posztulátumaiban, feltételrend- szerében eltérő elméletrendszert tárgyal.
Az I. rész a keynesi rendszert, a 2. rész a neo-
klasszikus szintézist, míg a 3. rész a monetarizmus elméletét mutatja be. A 4. rész a neoklasszikus és a keynesi kamatelmélet hiányosságait kiküszöbölő módszereket (IS— és LM-görbék) tárgyalja röviden.
Oroszi Sándor a könyv bevezetésében utal a newtoni világkép gazdasági alkalmazásának korlá- taira, illetve problémáira. A neoklasszikus elmélet nem igényelte és nem is ,,türte" meg az állami be- avatkozást, amely viszont ]. Mi Keynes koncepció—
jának lényeges eleme.
Keynes osztotta fel a közgazdaságtant mikro- és makroökonómiára, amely a pénzelméletet is magá—
ba foglalja. A szerző didaktikusan összefoglalja a keynesi rendszert, bemutatva foglalkozás-, összke- reslet- multiplikátor-, pénz- és kamat-, valamint konjunktúraelméletét, Keynes bizonyos értelemben
neoklasszikus szintézist alkotott, a válságba került teória általa hibásnak tekintett tételeit elvetette, a
SZEMLE
kritikáját kiállókat kiegészítette saját, újkeletű makroökonómiai gondolataival.
A M. Friedman nevéhez fűződő monetarizmus kialakulásával és térhódításával kapcsolatban a szerző hangsúlyozza, hogy az nem egy aprólékosan kidolgozott, hierarchikusan felépített elmélet.
A monetarizmus szerint a piaci automatizmusok képesek a megfelelő, hatékony szabályozásra. A gazdaság azonban árugazdaság, igy a tranzakciók lebonyolításához szükséges a pénz, A kormányzati
beavatkozást Friedman, Keynessel szemben, káros- nak minősíti. A könyv számpéldákkal is alátá—
masztva bemutatja a friedmani pénzelméletet.
KAPOSI ZOLTÁN:
MAGYARORSZÁG GAZDASÁGTÖRTÉNETE (l700———-—I83Ö)
Janus Pannonius Egyetemi Kiadó. Pécs, 1992. 123 old.
A szerző a gazdaságtörténetet önálló tudomány—
nak tekinti, és interdiszciplináris módszertani meg—
közelítést alkalmaz e művében, amelyben a XVIII.
századtól 1870—ig terjedő korszakot a magyar gaz- daságtörténet egységes idöszakaként értelmezi, amelyben a magyar gazdaság hagyományos kötelé- keitől folyamatosan megszabadult, és a modernizá- ció előfeltételei kialakultak.
Ez az időszak szerinte két korszakra bontható.
Az általa bemutatott első korszakban (1700 és 1830 között) alakultak ki a modernizáció előfeltételei. (A szerző tervezi újabb kötet összeállítását, amelyben az 1830 utáni időszakot kívánja összefoglalni.)
A könyv I. részében a keresleti és kínálati görbék egyensúlyát mutatja be, majd a kereslet oldaláról négy tényezőt emel ki, amelyek 1700 és 1830 között jelentősen befolyásolták Magyarország makrogaz-
daságát. Ezek a következők:
A a folyamatosan szaporodó és szerkezetében is átala- kuló népesség;
— a belföldi kereslet bővülése. a piacosodási folyamat;
-——— a birodalmi külsö kereslet hatása;
— a hazai jövedelmek növekedése, piac felé fordulása,
Kaposi a felsorolt tényezőket gazdag statisztikai anyag feldolgozásával elemzi (például a születési és
halálozási arányszámok alakulása, a vásárok for- galma, a külkereskedelem szerkezete, a jövedelem- koncentráció mutatói stb.).
A II. részben a mezőgazdaságot, a III. részben az ipart, a IV. részben a vállalkozói attitűdök megjele- nését tekinti át.
Dr. S. B.
