STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ
767
mint korábban. és hogy ennek fő oka az ál- lások tartalmának módosulása.
A vizsgálódások során azt tapasztalták.
hogy számos munkáltató toborzó rendszert dolgozott ki az egyetemet, főiskolát újonnan végzettek munkába állítására. Összefüggő képzési—gyakorlási programmal rendelkez- nek, és lehetőséget biztosítanak a vezető be- osztásokra való gyors előrelépésre. (Egyre nehezebben tudnak ugyanis kivülről szerezni alkalmas vezetőket.) Bejuttathatiák a jobban képzetteket magasabb oktatási intézmények- be. változatos studiumokba. ki is zárnak azonban ezzel egyeseket. a felvettek közül;
magas béreket adnak a legmegfelelőbbek- nek, és a továbbképző—gyakorló tanfolya- mokra egyidejűleg kevésbé iskolázottakat — s egyben fiatalabbakat - is beengednek. A cél az. hogy ezek az ifjak, ha tehetségesek, versenyezzenek a diplomásokkal és viszont.
A sikeresen tanuló és működő ,,középfokúak"
ugyanúgy eljuthatnak a vezető beosztásokba, mint az egyetemet. főiskolát végzettek.
A szerzők megjegyzik, hogy számos válla—
látnál, intézményben a már ott dolgozó, többnyire diploma nélküliek eléggé rosszul fogadják a toborzási rendszerek nyomán be- áramlókat. Figyelemre méltó az a tapaszta- lat is, hogy ha az egyetemet, főiskolát újon- nan végzettek korábban kevésbé iskolázottak által betöltött állásokba kerülnek. akkor so- kan közülük hamarosan elégedetlenekké válnak. Kiábrándítja őket. hogy a munkál- tató akaratából ugyan, de mégiscsak egysze—
rűbb szakértelmet igénylő munkaköröket lát- nak el, mint amilyenekre felsőfokú végzett- ségük képesíti őket. A szerzők nem tagad- ják. hogy színvonalbeli inkongruencia túlkép—
zés miatt is előfordul. és hogy a kérdéses feladatokat -— előzőleg - a középfokú vég- zettségűek gyakran ugyanolyan jól teljesitet- ték. mégis meg vannak arról győződve, hogy a diplomások gyorsabban igazodnak el a szóban forgó pályákon, és kezdeményezői:- bek is akár az alkalmazott technológiákról, akár azok fejlesztéséről van szó. Az egyete- met, főiskolát végzettek átformálják az érin—
tett munkaköröket. növelik a ,.kihozatalt". ja- vítják a termelékenységet. vallják a kutatók.
(Ism.: Somogyi Miklós)
BUGAKOVA. SZ. :
A KOLHOZPlACOK ANYAGI—MÚSZAKI ELLÁTOTTSÁGÁNAK FELMERÉSE
(Edinovremennüj ucset material'no—tehnicseszko]
bazü kolhoznüh rünkov.) — Vesztnlk Sztatlszlikr'. 1985.
10. sz. 40—43. p.
Az élelmiszerprogramban fontos szerep jut a kolhozkereskedelem fejlesztésének. Felada—
ta az. hogy az állampolgárok személyi tulaj-
donában levő kisegítő gazdaságok, a kert- szövetkezetek. a kolhozok és a szovhozok mezőgazdasági termékeit a lakossághoz el- juttassák. E célból a kolhozpiac hálózatát bő- víteni, anyagi—műszaki eszközeit fejleszteni kell. A kolhozpiacok különösen a lakosság növénytermelésből származó termékekkel va- ló ellátásában töltenek be jelentős szerepet.
Az összes burgonya egyharmadát, a gyü- mölcs egynegyedét, a zöldségfélék több mint 10 százalékát a kolhozpiacok forgalmazzák.
A Szovjetunió déli köztársaságaiban és egyes városokban a kolhozpiacok szerepe ennél is
nagyobb. '
A tervidőszak eddig eltelt éveiben 0 kal- hozpiacok száma növekedett. 1981 januárjá- ban 5900 kolhozpiac működött. 1.4 millió el—
árusitóhellyel. Négy év elteltével 6100 piac.
1.5 millió elárusítóhellyel. Új szolgáltatást szerveztek, az egyéni termelők és a mezőgaz- dasági vállalatok mezőgazdasági termékei- nek eladását a piacok szervezetében levő
irodák segítségével.
A kérdés fontosságára tekintettel a Szov- jetunió Központi Statisztikai Hivatala egysze- ri adatfelvételt hajtott végre az 1985. szep- tember 1-i állapotnak megfelelően. A felvé- tel valamennyi hatóság irányítása alatt ál—
ló. az ország minden települési formájában működő piacra kiterjedt. A kérdőív 9 kérdés- csoportból állt. A kérdések általában az esz- mei időpontra vonatkoztak, de 1985. első fél- évére vonatkozóan kérdezték meg azoknak a termelőknek (vállalatok és kistermelők) a számát. akik termékeiket (: piaci irodáknak adták át. Az áruforgalom volumenéről 1985.
augusztusi adatokat, a gépkocsiszállitásról pedig 1984—es adatokat kérdeztek.
Az első kérdéscsoport a piac létesítésének időpontját, az esetleg végrehajtott felújításo- kat, valamint a hatósági hovatartozást ölel—
te fel.
A második fejezet a piac területét, jelle—
gét. szakosodását és kereskedelmi létesítmé—
nyekkel való ellátottságát tartalmazza. így például az állandó épületek befogadóképes- ségét, a hűtő- és tárolókapacitást, az eláru- sítóhelyek területének nagyságát. a pavilo- nok, bódék. fedett és tető nélküli elárusító asztalok számát. Azokat a piacokat, ahol az elárusítóhelyek 20-nál több százaléka tető nélküli. nyitottaknak minősítették. Ebben a kérdéscsoportban kérdezték meg a nyitvatar—
tást és a piac közműellátottságát is.
A harmadik rész a piac állományában dolgozók létszámát.- bérét. a helypénzt. a szolgáltatásokért fizetett díjakat tudakolta. A könyvelési adatokból nyert bevételi összeget a piacokon árusítók számának ellenőrzésére
is felhasználták.
A negyedik kérdéscsoport az elárusítóhe- lyek számát. technikai felszereltségét tartal—
mazza. itt kellett beszámolni a nem közvet-
768
lenül kereskedelmi célú létesítményekről. to—
vábbá a kolhozoknak, szovhozoknak tartósan bérbeadott létesítményekről.
Az ötödik fejezetben a működőképes hű—
tő, tároló és egészségügyi létesítményeket ti- gyelték meg, valamint a piac saját szállító- eszközeit.
A hatodik részben az élelmiszerek hatósá- gi egészségügyi ellenőrzési rendszeréről és létesítményeiről kérdeztek.
A hetedik kérdéscsoport a piacok értéke- sitő irodáinak bizományosi tevékenységére
vonatkozott.
A nyolcadik fejezet a piacok és a termelők közötti szerződéses kapcsolatok helyzetéről. a szerződések teljesítéséről és nem teljesitésé- nek okairól tett fel kérdéseket.
A kilencedik részben a piacok szociális el—
látottságát, a szállásokat, a közétkeztetési helyeket és formákat. a szolgáltató létesítmé—
nyeket figyelték meg.
A hivatalos statisztikai szervek részletes el- lenőrzése után a kérdőívek adatait— közigaz- gatási határok szerint — dolgozták fel. A fel—
dolgozás programjában többféle csoportosi—
tás alapján is értékelik az adatokat. igy pél- dául a piacok jellege. működésük földrajzi helye. a település formája és az irányító ha—
tóság szerint.
(Ism.: Molnár István)
MYATT. A.:
A REALBEREK ÉS A FOGLALKOZTATAS (The real wage employment relationship: a com- ment on the time series approach.) - Applied Eco- nomics. 1985. 6. sz. 947—963. p.
A reálbér alakulása és a foglalkoztatott- ság összefüggései, a feltételezett okozati kapcsolat iránya és időbeli eltolódásai (:
gyakrabban tárgyalt ökonometriai kérdések közé tartoznak. A témának több módszerta—
ni elágazása is van, így mindenekelőtt a munkabérek deflátorindexe'nek a megválasz- tása. valamint az oksági tesztek alkalmazá- sa. A tapasztalatok szerint mind az oksági teszt, mind a deflátorindex megválasztása jelentősen befolyásolja az erdeményeket.
Ez volt a tapasztalat a témában folytatott korábbi vizsgálat (a Geary—Kennan-féle ta—
nulmány) esetében is.
A kauzalitás-teszt feladata annak eldön- tése. hogy a reálbér és a foglalkoztatottság tekinthetők-e egymástól statisztikailag füg- getlen változóknak vagy sem. A kérdés gya—
korlati vizsgálat segitségével dönthető csak el. Mivel pedig a priori nem rendelkeznek ismeretekkel sem az okság irányáról (tehát, hogy a toglalkoztatottság mértéke befolyá—
solja-e a' reálbérek alakulását vagy meg- fordítva), sem pedig arról, hogy a két je—
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELD
lenség — amennyiben a hatásmechar'lithrs tényleg érvényesül — mekkora időbeli kés—
leltetéssel hat egymásra. a szerző 1961—
1978. évi kanadai adatsorok alapján kank—
rét vizsgálatokat végzett. és ezeket a to- pasztalati eredményeket hasonlította össze Geary és Kennan eredményeivel. Ezt annál könnyebben megtehette. mert a két kutató által választott megfigyelési időszak .meg—
egyezett a szerző által választott megfigye—
lési időszakkal.
Myatt, valamint Geary és Kennan azon—
ban nem ugyanazt a deilátorindexet alkal—
mazták vizsgálataikban. Az utóbbiak a kis—
kereskedelmi árinclexet, Myatt a nagykeres- kedelmi árindexet használta. Eljárásmádjuk egyébként azonos volt: regresszió—számítás segítségével vizsgálták a két jelenség felté—
telezett kapcsolatát. Először a foglalkozta—
tottságot magyarázták (: különféleképpen késleltetett reálbérek alakulásával (0-től 10 hónapig); a második esetben a reálbérek alakulását magyarázták a hasonlóképpen késleltetett foglalkoztatottsági adatokkal.
A szerző megállapításai —- az eredmények részletes áttekintése után — abban foglal—
hatók össze, hogy a reálbér és a foglalkoz- tatottság közötti kapcsolat valóban fennáll olyan értelemben. hogy az okság iránya a reálbérek alakulása felől hat a foglalkoz—
tatottságra. A kapcsolati szorosságot muta—
tó együttható leginkább a négy megfigye—
lési időszakkal való késleltetés esetén a legnagyobb: a kapcsolat '! százalékos szig- nifikanciaszinten is fennáll. A reálbérválto- zó késleltetését tovább növelve a kapcsolat egyre gyengébb. de még 8 hónappal való késleltetés esetén is fennáll 5 százalékos szignifikanciaszinten, sőt 12 hónapos késlel- tetés esetén is 10 százalékos szignifikancia- szinten. A közgazdasági mondanivaló tehát az. hogy Kanadában az 1961 és '1978 kö- zötti időszakban minél inkább nőttek a re—
álbérek, annál inkább növekedett a mun- kavállalók munkakereslete: a hatás bekö- vetkezéséhez azonban minimum négy hónap
volt szükséges.
Az eredmények alakulásába a deflátor- index is belejátszik. bár az indexek közötti eltérés nem olyan nagy. Mindkettő magá—
ban foglalja a szállítási költségeket, az im—
porttermékek árait; ám a szerző által vá—
lasztott index elkerüli a kiskereskedelmi ár- rés esetleges torzító hatását. A szerző kifo- gásolja is. hogy a Kanadai Statisztikai Hi—
vatal megszüntette a nagykereskedelmi ár- index rendszeres közzétételét.
A szerző egyben óvatosságra int az idő—
soros vizsgálatok alkalmazásánál. mivel a becslések nem robusztus jellege eléggé nyilvánvalóvá vált a becslés során. Külön- böző oksági tesztek alkalmazása elég elté- rő eredményekhez vezethet. Ugyanakkor
