SZÖVEGGYŰJTEMÉNY ,
A REGI MAGYAR IRODALOM
.. , ,
TORTENETEHEZ KÖZÉPKOR
(1000-1530)
TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST 1992
Egyetemi segé1yv
Kiadását a művelődési és közokt miniszter rendelte el
Szerkesztettt MADAS EDI
A régi magyar szövegek átírásáb~özremüködött:
Szabó T. Ádám
Főszerkesztő : TARNAI ANDOR
Bírálta:
BITSKEY ISTVÁN
f'f;f
.4 i'1il
1ME FÖKÖ"ffVT ÁR
2004
LELT-E LI. L.'\Öttzts
ISBN 963 18 4335 1
©Tarnai Andor, Madas Edit, 1991
Előszó
A Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez középkori kötete az államalapí- tástól az 1530-as évekig terjedő korszak írott emlékeiből nyújt bő válogatást. (Az utolsó nyolcvan évben a késő középkori kultúra utóvirágzásával párhuzamosan kibontakozó rene- szánsz irodalom a következő kötetben kapott helyet.)
A kötet két nagy szerkezeti egysége a latin és a magyar nyelvű irodalom. Ezen belül az anyagot témakörök szerint csoportosítottuk, tekintetbe véve a kronologikus rendet is. A két fejezet szerkesztési elvei némileg eltérnek egymástól. A latin nyelvű irodalmat - a lírát kivéve - csak fordításban közöljük. Ezeken nem változtathattunk, legfeljebb a különböző fordítások között válogathattunk. Ez az anyag így stilisztikailag nem elemezhető, csak Kurcz Ágnes tett
erőfeszítéseket a rímes próza visszaadására. (A kötet végi jegyzetekben hivatkozunk az eredeti szövegkiadásra. A jegyzeteket a szövegben felsőindexben, zárójelben megadott számok jelzik.) A magyarországi irodalom részének tekintjük Szent Gellért Deliberatióját, bár a
szerző műveltségét külföldön szerezte, s csak a művet írta itt; ugyanígy Leibici Márton Senatoriumát, tekintettel a bécsi apát felvidéki származására, illetve emlékiratainak hazai vonatkozásaira. Amennyiben lehetséges volt, igyekeztünk teljes műveket közölni (Anony- mus, Kézai). Az olyan munkák esetében, melyeknek sok kiadása van és kevésbé koncepciózu- san szerkesztettek (Képes Krónika, Thuróczy-krónika) vagy fejezeteik lazán kapcsolódnak egymáshoz (Gyöngyösi Vitaefratruma, Senatorium, Ferences krónika stb.), csak az irodalom- történeti szempontból fontosabb részeket emeltük ki.
A magyar nyelvű irodalom sokkal rövidebb szövegegységekből áll. Itt a forrást közvetle- nül a szöveg után jelezzük. A folyamatos olvashatóság érdekében lábjegyzeteket is haszná- lunk (ezeket felső indexben, zárójel nélküli számokkal jelezzük), de a tartalomra vonatkozó jegyzetek ez esetben is a kötet végén kaptak helyet. (A tartalomjegyzékben az első oldalszám a szöveg, a második a jegyzetek helyére utal.) A szövegek egy része természetesen megjelent már egyéb, jól használható kiadásban is (V KovÁcs SÁNDOR: A magyar középkor irodalma.
Bp. 1984; MEZEY LÁSZLÓ: Középkori magyar írások. Bp. 1957. stb.). Az átírást minden esetben ellenőriztük vagy újat készítettünk.
A bibliai idézeteket mind a latin, mind a magyar részben a szövegben jeleztük.
Mivel a középkori magyar irodalom oktatása-kutatása a későbbi korszakokkal szemben
meglehetősen háttérbe szorult, a puszta szövegközlésen túl több szinten igyekszünk segítséget nyújtani a további tájékozódáshoz. A szöveggyűjtemény jegyzetapparátusa rövid műfaji bevezetések mellett ezért tartalmazza a legújabb szakirodalmat: (A STOLL BÉLA-VARGA IMRE-V Kov Ács SÁNDOR: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. Bp. 1972.
kötetben szereplő szakirodalomra külön nem hivatkozunk.) A Latin nyelvű egyházi költészet fejezet kétnyelvű, feltételezve, hogy a könyv használói között egyre többen lesznek a latinul
értők. A fordítások összegyűjtése révén viszont a latinban járatlanok előtt is megnyílik irodalmunk egy eddig nehezen hozzáférhető területe. A magyar nyelvű kódexirodalomból kölcsönzött szövegek egy részét nemcsak az olvasatnak megfelelő átírásban közöljük, hanem esetenként betűhíven is, mintegy felkészítésül a Nyelvemléktár, a Codices Hungarici sorozat és a Régi magyar kódexek köteteinek önálló használatára. Mivel kódexirodalmunk javarészt
fordításirodalom, a latin eredetivel való összevethetőség kevéért a magyar szöveggel párhuza- mosan többször megadtuk a latin forrás szövegét is.Ugyanazon szöveg különböző fordításai- nak, illetve másolatainak párhuzamos közlésével a szöveg-összehasonlítás módszereinek megismertetéséhez kínálunk segédanyagot.
A kötetet az idézett kódexek rövid ismertetésével, rövidítésjegyzékkel és a magyar királyok uralkodási táblázatával egészítettük ki.
A Szöveggyűjtemény középkori kötetének összeállítására először V. Kovács Sándor kapott megbízást. Hirtelen halála sajnos megakadályozta abban, hogy címjegyzék formájá- ban felvázolt tervét megvalósítsa. Az elkészült könyvvel az ő emlékének is tisztelettel adó- zunk.
Madas Edit
Latin nyelvű 1. irodalom
A) PRÓZAI EMLÉKEK
1. Az államszervezés irodalma
Szent István király
elsőtörvénykönyve
( 1001 körül)
Előszó a királyi törvényhez Az isteni kegyelem uralkodása alatt.
A királyi méltóságnak a keresztény hit tápláló erejével véghezvitt alkotásai fényesebbek és erősebbek szoktak lenni más méltóságok műveinél. És mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen tisztes- séges és békés életet. Hogy amiként isteni törvényekkel gazdagabbá lett, ugyanúgy világiakkal is legyen ellátva, hogy amennyire ama isteni törvények által a jók gyarapodnak, ugyanúgy
bűnhődjenek a gonoszok emezek által. Amiket pedig elhatároztunk, a következő sorokban jegyeztük le.<1l
1. Az egyházi javak állapotáról
Bárkit is, aki a kevélység gőgjétől pöffeszkedve, az Isten házát megvetendőnek véli, és az Istennek szentelt és az Isten tiszteletére a királyi mentesség védelme alá helyezett birtokokat gyalázattal illeti, vagy megkárosítani merészkedik, mint Isten házának megtámadóját és
megsértőjét, közösítsék ki. - Illik, hogy magának a király úrnak a haragját is érezze, akinek jóakaratát megvetette és intézkedését megsértette. Azért nem kevésbé parancsolja meg a király, hogy az általa engedélyezett mentességet mindenki, aki uralma alá tartozik, sértetlenül tartsa meg, és ne támogassa azokat, akik meggondolatlanul azt állítják, hogy nincs szükség egyházi vagyonra, vagyis olyanra, amit az Uralkodók Urának adtak át. Eppúgy a király oltalma alatt állnak ezek, mint az ő saját örökösei, és még nagyobb gondot fordítson rájuk, mert amennyivel nagyobb az Isten az embernél, annyival előbbre való a vallás ügye a halandók birtokainál.
Azért csalatkozik az, aki inkább a saját dolgaival dicsekszik, mintsem az isteniekkel. Eme egyházi javaknak isteni rendelésből odaállított védelmezője és őre azokat szorgalmas gon- doskodással nemcsak megőrizni tartozik, hanem szaporítani is, és szükséges, hogy inkább azokat védelmezze és gyarapítsa, melyeket előbbre valóknak mondottunk, mint a sajátját.
Ha pedig valaki esztelenül, a maga gonoszságának helytelenségével megkísérelné, hogy a királyt helyes szándékától eltérítse, és úgy látszanék, hogy őt semmi szerrel nem lehet lecsendesíteni, még ha ideiglenesen valamely szolgálatokra alkalmas lenne is, le kell őt metszeni, és eldobni az evangélium ezen szavai szerint: ha a te lábad, kezed vagy szemed megbotránkoztat téged, vágd le vagy vágd ki azt, és vesd el magadtól (vö. Márk 9 ;42,44,46).
2. A püspököknek az egyházi javak feletti hatalmáról és a világiakkal való
egyetértéséről
Akarjuk, hogy a püspököknek legyen hatalmuk az egyházi javakat gondozni, igazgatni s kormányozni, és azok felett rendelkezni az egyházi törvények határozatai szerint. Akarjuk, hogy a világiak is engedelmeskedjenek a püspököknek szolgálataikban az egyházak igazgatá-
sa, az özvegyek és árvák védelmezése érdekében, és hogy engedelmesek legyenek kereszténysé- gük megtartásában. És legyenek egyetértők az ispánok<2) és a bírák főpapjaikkal, az igazság- nak az isteni törvény parancsai szerint való kiszolgáltatásában. És semmiképpen meg ne rontsák az igaz törvényt valamely részében valakinek a hazugsága, hamis tanúbizonysága avagy esküszegése vagy megvesztegetése folytán.
3. Milyeneknek kell lenniök az egyházi személyek tanúinak és vádlóinak
Az egyházi személyek<3) tanúi és vádlói pedig feddhetetlen erkölcsű, nős és családos emberek legyenek, és akik teljesen Krisztus tanítását vallják.
4. Hasonlóképpen ugyanarról
Világi személy tanúbizonyságát egyházi személy ellen senki se fogadja el. Senki se merje ugyanis egyházi személy ügyét világi nyilvánosság előtt kivizsgálni, hanem csak az egyházban.
5. A papok munkájáról
Tudjátok meg, testvérek, valamennyien, hogy a pap mindnyájatoknál többet dolgozik.
Közületek ugyanis mindenki csak saját munkáját végzi, ő pedig mind a magáét, mind az összesekét. És ezért, miképpen ő mindnyájatokért, úgy ti is mindnyájan őérette a legnagyobb buzgalommal tartoztok dolgozni, olyannyira, hogy ha szükség lenne rá, életeteket is feláldoz- zátok érte.
6. A magánvagyon királyi engedélyezéséről
Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak és leányainak és rokonainak vagy az egyháznak adományozni, és ezt halála után se merje senki érvénytelenné tenni.
7. A királyi javak megtartásáról
Különösen akarjuk, hogy miképpen mi másoknak megadtuk a lehetőséget, hogy javaik felett szabadon rendelkezhessenek, úgy azok a javak is, valamint vitézek,<4> szolgák<5) és bármi, ami királyi méltóságunkhoz tartozik, maradjanak meg változatlanul, s azokból senki semmit el ne raboljon vagy el ne vegyen, sem pedig valaki az említett dolgokból magának valamiféle
előnyt szerezni ne merészeljen.
8. A vasárnap megtartásáról
Ha valamely pap vagy ispán, avagy más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várjobbágyoknak<6) elfogyasztásra. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el tőle a lovat, amit gazdája, ha akarja, ökörrel megválthat, és az ökröt egyék meg, ahogy mondottuk. Ha pedig valaki más szerszámokkal dolgozik, vegyék el tőle a szerszámokat és ruháit, amelyeket, ha akarja, bőrével megválthat.
9. Ugyanarról más
A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak,<7J hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.
10. A négy böjti időszak<3> megtartásáról
Ha valaki hús evésével megsérti a mindenki előtt ismeretes négy böjti időszakot, akkor egy héten át bezárva böjtöljön.
11. A péntek megtartásáról
Ha valaki pénteken, amelyet az egész kereszténység megtart, húst eszik, egy héten át sötétbe zárva böjtöljön.
12. Azokról, akik gyónás nélkül halnak meg
Ha valaki oly megkeményedett szívű - ami távol legyen minden kereszténytől-, hogy bűneit
jó tanács ellenére sem akarná a papnak meggyónni, az ilyen minden egyházi szertartás és könyörgések nélkül feküdjön, mint a hitetlen. Ha azonban rokonai és hozzátartozói mulasz- tották el a papokat hívni, és ezért hal meg gyónás nélkül, gazdagítsák öt imádságokkal és vigasztalják könyörgésekkel, rokonai azonban hanyagságukért böjtöléssel vezekeljenek a papok ítélete szerint. Akik pedig hirtelen halállal halnak meg, azokat temessék el minden egyházi végtisztességgel, mivel az isteni végzések előlünk el vannak rejtve, és számunkra ismeretlenek.
13. A keresztény vallás megtartásáról
Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkod- va az ellen bármi vétséget követ el, a vétek természetének megf elelöen ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha pedig ellenszegüléstöl indíttatva a reá rótt bünte- tést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét ugyanazon büntetéssel fegyelmezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben. És ha mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának - tudniillik mint a kereszténység védelmezőjének.
14. A gyilkosságokról
Ha valaki haragra gyulladva, vagy dölyfösségtől kevélyen szándékos gyilkosságot követ el, tudja meg, hogy tanácsunk végzése szerint száztíz aranypensát<9> fog fizetni. Ebből ötvenet a király kincstárába kell vinni, ötvenet adjanak a rokonoknak, tízet pedig a bíráknak és közbenjáróknak ajándékozzanak. A gyilkos ezen felül az egyházi törvények rendelkezése szerint vezekeljen.
Ugyanarról más
Ha pedig valaki véletlenül öl meg bárkit is, tizenkét aranypensát fizessen, és ahogy az egyházi törvények parancsolják, vezekeljen.
Szintúgy a rabszolgák meggyilkolásáról
Ha valakinek a szolgája másnak a szolgáit megöli, a [gyilkos] szolgát adják a [megölt] szolga helyébe, vagy váltsa meg [ura], és [a gyilkos] vezekeljen, ahogy mondottuk.
Ugyanarról más
Ha pedig szabad [ember]<1°l öli meg valakinek a szolgáját, az értékét térítse meg, és az egyházi törvények szerint vezekeljen.
15. Azokról, akik feleségüket ölik meg
Ha valaki az ispánok közül, megrögzött szívvel és lelkéről megfeledkezve - ami távol legyen a hűséget megtartók szívétől - felesége meggyilkolásával mocskolja be magát, a királyi tanács határozata szerint ötven tinóval egyezzék meg az asszony rokonaival, és vezekeljen az egyházi törvények parancsai szerint. Ha pedig valamelyik vitéz vagy gazdagabb ember esik ugyan- azon bűnbe, ugyanazon tanács végzése szerint fizessen a rokonoknak tíz tinót, és vezekeljen, ahogy mondottuk. Ha pedig a népből való(l 1l ember követi el ugyanezt a bűnt, öt tinóvai<12l egyezzék meg a rokonokkal, és vessék alá az említett böjtöknek.
16. A kard kirántásáról
Hogy minden tekintetben erős és sértetlen béke honoljon mind az idősebbek, mind a fiatalab- bak között, bármilyen jogállásúak legyenek is, teljességgel megtiltjuk, hogy valaki másnak a bántalmazására kardot rántson. Ha ezt a jövőben vakmerőségétől ösztönöztetve megkísé- relné, ugyanazzal a karddal öljék meg.
17. A hitszegőkről
Ha valaki a hatalmasok közül hitét beszennyezve, szívét bemocskolva, s esküjét megtörve, hitszegés bűnét követi el, az esküszegésért keze elvesztésével fizessen, vagy ötven tinóval váltsa meg a kezét. Ha pedig a népből való ember lesz hitszegő, keze levágásával bűnhődjék, vagy tizenkét tinóval váltsa meg azt, és böjtöljön, ahogy az egyházi törvények rendelik.
18. A szabadosokról
Ha valaki könyörületességtől vezéreltetve, saját rabszolgáit vagy szolgálóleányait tanúbi- zonyság mellett szabadsággal ajándékozza meg, úgy határoztunk, hogy halála után azokat,
irigységtől vezéreltetve, senki szolgaságba visszavetni ne merészelje. Ha pedig szabadságot ígért, de halála miatt ezt kinyilvánítani nem tudta, hátramaradt feleségének, illetőleg fiainak legyen joga ugyanezt a szabadságot kinyilatkoztatni, és a férj lelki üdvéért szeretetlakomát
19. A templomba járásról és azokról, akik mise alatt mormognak és beszélgetnek Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségü
kért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.
20. Arról, hogy a rabszolgák és rabszolganők vádaskodását vagy tanúskodását uraikkal vagy úrnőikkel szemben ne fogadják el
Hogy ennek az országnak a népe a rabszolgák és rabszolganők mindennemű támadásától és vádaskodásától mentes és nyugodt maradjon, a királyi tanács határozata szerint teljességgel megtiltottuk, hogy bármiféle bűnügyben valamely szolgaszemélynek urával vagy úrnőjével szemben vádaskodását vagy tanúbizonyságát elfogadják.
21. Azokról, akik más rabszolgáinak szabadságot szereznek
Ha valaki meggondolatlanul másnak a rabszolgáját urának tudta nélkül a király vagy az ország vénei és főemberei elé vezeti, hogy levéve a szolgaság jármát, számára a szabadság könnyebbségét szerezze meg, tudja meg, hogy ha gazdag, ötven tinót fog fizetni, amiből negyvenet a királynak kell adni, tízet pedig a szolga urának. Ha pedig szegény és alacsonyren-
dű, tizenkét tinót, amiből tíz a királynak jár, kettő pedig a szolga urának.
22. Azokról, akik szabadokat szolgaságba hajtanak
Mivel tehát Istenhez méltó, és az embereknek legjobb, hogy ki-ki életének futását a szabadság serénységével végezze, a királyi végzés szerint elhatároztuk, hogy ezután az ispánok vagy katonák közül senki ne merészeljen szabad személyt szolgaságba hajtani. Ha ezt dölyfösségé- nek vakmerőségétől ösztönözve megtenni merészelné, tudja meg, hogy ugyanannyi kártérítést fog fizetni a sajátjából, s ez a kártérítés a király és az ispánok között osztassék szét, mint a többi.
Hasonlóképpen ugyanarról
De ha valaki, akit idáig szolgaságban tartottak, szabadsága védelmére törvényes ítélethez folyamodván szabaddá lesz, elégedjék meg szabadsága élvezésével, és az, aki őt szolgaságba tartotta, semmi kártérítést ne adjon.
23. Azokról, akik más vitézeit magukhoz fogadják
Akarjuk, hogy mindegyik úrnak legyen meg a maga vitéze, és senki se beszélje rá valamelyik vitézt, hogy régi urát elhagyja, és hozzá jöjjön, ebből ugyanis civakodás támad.
24. Azokról, akik más vendégeit magukhoz fogaják
Ha valaki jóakarattal vendéget(13l fogad be, és ennek eltartásáról tisztességesen gondoskodik, a vendég, ameddig a megegyezésnek megfelelő eltartásban részesül, ne hagyja el eltartóját, és ne vigye másvalakihez az ő szolgálatát.
25. Azokról, akik megostorozzák a saját [embereiket] keresőket
Ha valakinek vitéze vagy szolgája máshoz szökik, és az, akinek a vitéze vagy szolgája elszökött, követet küld ezek visszahozására, és ezt a követet ott bárki megveri és megostoroz- za, előkelőink gyűlésén úgy határoztunk, hogy az ilyen verekedő tíz tinót fizessen.
26. Az özvegyekről és árvákról
Különösképpen akarjuk, hogy az özvegyek és árvák is legyenek a mi törvényünknek részesei ilyen módon, hogy ha valaki özvegyen marad hátra fiaival és leányaival, és ígéretet tesz, hogy
őket felneveli és velük marad, amíg csak él, legyen meg neki az a tőlünk nyert joga, hogy ezt megtehesse, és senki ne kényszerítse őt újabb házasságba. Ha azonban fogadalmát megváltoz- tatva, ismét férjhez akar menni, és az árvákat el akarja hagyni, az árvák vagyonából egyálta- lán semmit ne követelhessen magának, csupán az őt illető ruhákat.
Hasonlóképpen az özvegyekről
Ha pedig valaki gyermek nélkül marad özvegyen, és azt ígéri, hogy megmarad özvegységében újabb házasság nélkül, akarjuk, hogy legyen hatalma minden javai felett, és bármit akar azokkal tenni, megtehesse. Halála után azonban e javak szálljanak vissza férje rokonaira, ha vannak rokonai, ha pedig nincsenek, a király legyen örököse.
27. A leányrablásról
Ha valaki a vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskolva, valamely leányt szüleinek enge- délye nélkül feleségül elrabol, elrendeltük, hogy a leányt adja vissza szüleinek, még akkor is, ha valami erőszakot követett el rajta, és a rabló tíz tinót fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a leány szüleivel. Ha pedig valamely szegény és a népből való merészkedik ezt elkövetni, öt tinó kártérítést fizessen a rablásért.
28. Más szolgálóival fajtalankodókról
Hogy a szabadok mocsoktalanul megőrizzék szabadságukat, miheztartás végett szabályt akarunk nekik adni. Aki ezt áthágva, másnak a szolgálójával fajtalankodik, tudja meg, hogy
bűnben vétkes, és ezért a bűnért első esetben korbácsolják meg és nyírják le. Ha pedig másodszor is fajtalankodik ugyanazzal, ismét korbácsolják meg és nyírják le. Ha pedig harmadszor is, legyen rabszolga a szolgálóval együtt, vagy váltsa meg magát. Ha pedig a szolgáló teherbe esik tőle, és szülni nem tud, hanem szülésben meghal, kárpótolja őt másik szolgálóval.
A rabszolgák fajtalankodásáról
Ha valakinek rabszolgája másnak szolgálójával fajtalankodik, őt is korbácsolják meg és nyírják le. És ha a szolgáló tőle teherbe esik, és a szülésben meghal, a szolgáját adják el, és árának felét adják a szolgáló urának, másik fele pedig maradjon a szolga urának.
29. Azokról, akik rabszolganőt vesznek feleségül
Hogy senki azok közül, akiket szabad névvel becsülnek meg, valakinek valami jogtalanságot ne merjen okozni, tilalmat és szabályt állítunk fel, amennyiben ezen a királyi gyűlésen elhatároztuk, hogy ha valamely szabad ember a rabszolganő urának tudtával másnak a
rabszolganőjét választja feleségül, elveszítvén saját szabadságának élvezését, örökös rabszol- gaságra vettessék.
30. Azokról, akik feleségük elől külföldre menekülnek
Hogy mindkét nem meghatározott törvény alatt maradjon, és minden jogtalanság nélkül élhessen, ebben a királyi törvényben elrendeltük, hogy ha valaki szemtelenségből, feleségének megutálása miatt hazájából elmenekül, az asszony mindent, ami férjének birtokában volt, bírjon mindaddig, amíg férjét vissza akarja várni, és senki se merészkedjék őt más házasságba kényszeríteni. És ha magától férjhez akar menni, szabad leg:xen neki, az őt megillető ruhákat magához véve és egyéb javakat otthagyva, házasságra lépni. És ha a férje ezt hallván visszatér, ne legyen neki szabad más feleséget venni az övén kívül, csak a püspök engedélyével.
31. Az asszonyok tolvajlásáról
Mivel már az is mindenki számára visszataszító és mindenki előtt utálatos, ha a férfinem lopást követ el, és még sokkal inkább, ha az asszonyi nem; a királyi tanács szerint elhatározta- tott, hogy ha valamely férjes asszony lopást követ el, férje váltsa meg, és ha másodszor ugyanabba a bűnbe esik, hasonlóképpen váltsa meg, ha pedig harmadszor is, adják el.
32. A szállások felgyújtásáról
Ha valaki ellenségeskedésből másnak az épületeit tűzzel elhamvasztja, úgy határoztunk, hogy mind az épületeket építse fel, mind pedig ami felszerelés elégett, és azonkívül adjon tizenhat tinót, ami negyven solidust ér.
33. A boszorkányokról
Ha valami boszorkányt találnak, bírói szokás szerint vezessék az egyházba, és adják át a papnak böjtölés végett és a hitben való oktatásra, böjtölés után pedig menjen haza. Ha másodszor is ugyanabban a bűnben találják, hasonló vezeklésnek vessék alá, vezeklés után pedig az egyház kulcsát a mellére, homlokára és a vállai közé kereszt alakjában süssék rá, és menjen haza. Ha pedig harmadszor is, adják át a bíráknak.
34. A varázslókról
Hogy az Isten teremtménye a rosszindulatú embereknek minden ártalmától mentes marad- jon, és senki mástól ne kelljen veszteséget elszenvednie, csupán az Istentől, aki a gyarapodást is adja, a tanács végzése szerint nagy tilalmat és rendszabályt állítunk a kuruzslók és varázslók elé, hogy semmiféle személy ne merjen varázslással vagy kuruzslással bárkit is elméjének állapotában megrontani vagy megölni. Mégis, ha valaki, akár férfi, akár nő, a jövőben ezt merészelné, adják át a varázslással megrontott kezeire vagy rokonai kezére, hogy azok akaratuk szerint ítélkezzenek fölötte. Ha pedig jóslással foglalkozókat találnak, amit a hamuban csinálnak hasonló módon, a püspökök ostorozással javítsák meg őket.
35. A házak megtámadóiról
Akarjuk, hogy erős béke és egyetértés legyen öregek és fiatalok között, mint az apostol mondja: Mindnyájan egyetértők legyetek stb. ( 1 Péter 3,8). És senki se merjen mást megtámad- ni. Ugyanis, ha ennek az általános gyűlésnek a határozata után valaki az ispánok közül olyan konok lenne, hogy otthonában keresne fel valakit, hogy őt elveszítse, és javait feldúlja, ha a tulajdonos otthon van, és [az illető] vele harcolni kezd, vagy őt megöli, bűnhődjék a kard kirántásáról hozott törvény szerint. Ha azonban az ispán esik el, elégtétel nélkül feküdjön.
Ha pedig nem személyesen megy el, hanem katonáit küldi, száz tinóval tegye jóvá a támadást.
Ha pedig valamely katona támadja meg a másik katonának udvarát és házát, tíz tinóval tegye jóvá a támadást. És ha a népből való ember támadja meg valamely hozzá hasonlónak a kunyhóját, öt tinót fizessen a támadásért.
Szent István király második törvénykönyve
( 1030-1038 közöttj!14!
1. A király adományáról az egyháznak
Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két házzal, ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel és harminc aprójószággal. Ruhákról és oltárta- karókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.
2. A királyi adományok öröklőiről
Hozzájárultunk tehát az egész szenátus [azon] kéréséhez, hogy mindenki szabadon rendelkez- zék mind a saját [öröklött] vagyona, mind a királytól nyert adományok felett, míg él - kivéve„
ami a püspökséghez és ispánsághoz tartozik -, és halála után fiai hasonló tulajdonjoggal örököljenek. És senkinek se kelljen valamely vétek miatt birtokainak pusztulását szenvednie, kivéve, ha a király halálára vagy az ország elárulására összeesküvést szőtt, vagy idegen országba menekült; ekkor ugyanis javai a király birtokába jussanak. De ha valakiről törvé- nyesen megállapítást nyert, hogy a király halálára, vagy a királyság elárulására törekedett, az ilyen halálos ítélet alá essék, javai azonban változatlanul szálljanak át ártatlan gyermekei- re, akik bántódás nélkül maradjanak.
3. A rabszolgákról és a rabszolgák gyilkosairól
Ha valakinek a rabszolgája másnak a rabszolgáját megöli, a gyilkosnak az ura a szolga értékének felét fizesse kártérítésül a megölt rabszolga urának, ha tudja, ha pedig nem, akkor negyven nap elteltével adják el a szolgát, és árán osztozzanak meg.
4. Az ilyennek a megszabadításáról
Az olyan rabszolgát, aki szabad embert ölt meg, ura, ha úgy tetszik, száztíz tinóval váltsa meg, vagy adja át.
S. A rabszolgák felszabadításáról
Ha valaki idegen rabszolgáknak megkísérel szabadságot szerezni, ahány rabszolgát akar felszabadítani, ugyanannyi szolgát adjon, akik közül kétharmad rész a királynak, egyharmad a rabszolgák urának [adassék]. A király pedig a maga részéből egyharmadot adjon az is- pánnak.
6. A rabszolgák tolvajlásáról
Ha valaki a szabadok közül lopást követ el, úgy határoztunk, hogy eme törvény szerint adjon elégtételt: ha először: váltsa meg magát, ha tudja; ha pedig nem tudja, adják el. Ha pedig eladása után is lopást követ el, a rabszolgákról szóló törvény szerint bűnhődjék.
7. Úgyszintén
Ha másodszor [követ el lopást szabad ember], hasonló törvény alá essék; ha pedig harmad- szor is, élete vesztésével bűnhődjék.
8. A királynak nyújtandó elégtételről
Ha valaki az ispánok közül a király részét elsikkasztja, adja vissza a csalást, és annak kétszeresével adjon elégtételt.
9. A megokolatlan fellebbezésről
Ha valaki a vitézek közül az ő ispánja által igazságosan hozott ítéletet megvetve, a királyhoz fellebbez, azért, hogy ispánját igazságtalannak tüntesse fel, tíz aranypensát fizessen az ő ispánjának.
10. Az ispán hatalmaskodásáról
Ha az ispánok közül valaki valamely ürüggyel egy vitéztől elvesz valamit, adja vissza, és azonfelül a sajátjából ugyanannyit [adjon].
11. A hazugság büntetéséről
Ha pedig a vitézek közül valaki az általa önként adott ajándékról hazug módra azt állítja, hogy azt erőszakkal vették el tőle, veszítse el azt, és ezenkívül ugyanannyit fizessen [bünte- tésül].
12. A kard[-rántás] büntetéséről
Ha valaki karddal embert öl, ugyanazon karddal öljék meg őt.
13. A testcsonkításról
Ha pedig valaki kirántott karddal másvalakit megcsonkít, akár a szemén, akár a lábán, akár a kezén, testének hasonló sérelmét szenvedje.
14. A karddal való megsebesítésről
Ha pedig valaki karddal megsebez valakit, és a megsebesített a sebből teljesen felgyógyul, az, aki a sebet ejtette, a gyilkosságra kiszabott elégtételt fizesse meg.
15. A kard kirántásáról, ha sebesítés nem történik
Ha valaki dühtől eltelve kardot ránt, de nem üt meg senkit, csupán a kardrántásért a gyilkosságra kiszabott elégtétel felét fizesse meg.
16. A királyi udvar vagy a vár élére állított rabszolgák tanúbizonyságáról Ha [a király] a rabszolgák közül valakit a királyi udvar(15l vagy vár élére állít, annak tanúsko- dását az ispánok között kell elfogadni.
17. A király és a királyság elleni összeesküvésről
Ha valaki a király vagy a királyság ellen összeesküvést sző, menedéket ne találjon az egyház- ban.<16l És ha valaki a király élete vagy méltósága ellen bármilyen módon bármiféle összeeskü- vést szőni megkísérel, avagy olyannal, aki effélét megkísérel, tudva egyetért, ki kell átkozni, és az összes hívek közösségéből kirekeszteni. És ha valaki ilyesféle személyt ismer, és - bár bizonyítani tudná - nem jelenti fel, az előbb mondott büntetés alá essék.
U gyszintén, ha a szolga urát, ha a katona ispánját megöli.
18. A tizedről
Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek elkülönített [félretett] tizedet meglopja, mint tolvajt ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen.
19. Az ispánok álnokságáról
Ha valaki álnokságból azt mondja valamelyik ispánnak vagy más hű személynek: „Hallottam a királyt a te vesztedre szólni'', és ez rábizonyul, vesszen el.
20. A cselszövőkről
Ha valaki hamis bizonyságot vagy cselszövő beszédet terjeszt mások között, és hallgatásra kéri őket, hogy az ördög ravaszsága által őket egymástól szétválassza, hazug nyelvének kétszeres váltságdíját fizesse a hazugság vétkéért. Hacsak egy személynek szólt, nyelvétől fosszák meg.
21. Hogy a tolvaj tanúbizonyságát ne fogadják el
Ha valaki azok közül, kiket közönségesen udvarnokoknak mondanak, lopást követ el, a szabadok törvénye szerint ítéljék meg, az ilyenek tanúbizonyságát azonban [ezután] a szaba- dok között ne fogadják el.
Fordította SZILÁGYI LORÁND
Kálmán király törvénykönyve
( 1100 körül)
(Részlet)
Albericus ajánlólevele Seraphin érsekhez
Seraphinnak, az isteni erények tüzével égő érseknek, Albericus, ámbár csak egyike a legkisebbeknek, mégis az égi szemlélődés palotájában az istenségnek elhivatott szolgája.
Mivelhogy ilyen bizodalmunk van Krisztus által: nem mintha elegendők lennénk valamit is magunktól gondolni, mintegy magunktól, hanem a mi erősségünk az Istentől van (2Kor 3,4-5) - a lelki sugallat kegyelme a te elmédet mennyei bölcsesség kincseivel gazdagította, és palotád fényes termeit igen sok ékesszólású és nagytanultságú férfiúval, mint megannyi drágakővel
ékesítette, az én csekély tehetségem a maga csiszolatlanságával nem kis mértékben aggodal- maskodik, amikor azt parancsolod, ó, főpap, hogy én, akinek hogy úgy mondjam, nyelvem sincs, és csaknem minden csiszoltságot nélkülözök, a királyi rendelkezések gyűjteményeit
átvizsgáljam, és az egész ország szenátusi határozatait az én vézna, mintegy böjttől legyengült
előadásommal egybefoglaljam.
Engem ugyanis a királyi tanácskozásokra sem tanácsadói bölcsességem műveletlen volta nem hívhat meg, sem szerény állapotom és lenézett szegénységem nem kérhet bebocsátást, mikor az ajtók előtt állok; mivel azonban inkább óhajtok az engedelmességnek eleget tenni, mintsem a szeretettől, mely mindent remél, valamit megtagadni, inkább akarok az engedel- mességben erőmön felül merészkedni, semmint merészen egyáltalában nem engedelmeskedni.
Ezért, bár járatlanságom a fogalmazásban nem mutat semmi ékesszólást, mégis a szeretet nem tagadhatja meg az engedelmességet; egyébként is ebben a munkában nem saját elgondo-
lásom szerint lépdelek, hanem mások útjának előttem levő nyomain haladok, s ezért, ha olykor a bizonytalan nyomokról messzebb tévedve, valamiben hibát követ el tollam, nem kételkedem, hogy nálad könnyű lesz a megbocsátás, s ez a körülmény adott ösztönzést eme tanácskozás lassú késedelmeskedésének is.
De talán vannak némelyek, akik a dolog kellő meggondolása nélkül ezt a tarcali gyűlést - amelyről szó van - fölöslegesnek állítják, kevésbé bölcsen azt állítván, hogy inkább az
elődök régi kezdeményezéseinél kell megállni. Hogy ezeknek az ellenvetése valóban mily csekély értékű és mennyire megfontolatlan, nem lesz hiábavaló kissé megvizsgálni; mivel az országnak eme ócsárlói inkább a saját véleményükkel törődnek, semmint azzal, hogy az ország előrehaladását közösen szolgálják. Ugyanis ki kételkedik abban, hogy az a törvény, melyet a mi Szent István atyánk, amaz apostoli férfiú, népünknek adott, némely dolgokban keményebb volt, némely dolgokban pedig könnyebben elviselhető: amazokban szigorúbban torolván meg a bűnt, és másokban szelídebben engedékeny lévén, azonban senkit sem bocsátott el a fegyelemnek vesszeje nélkül, mivel az eleve elrendelés ideje akkor még nem hozta meg a hitnek egyetlen igaz megvallóját sem, és mégsem szabad azt hinni, hogy mindez az isteni elrendelés tervén kívül történt volna.
Ugyanis, midőn az említett atyánk idejében, az ő egész országa barbár műveletlenségnek
hódolt, és a tudatlan és kényszerből lett keresztény a szent hit figyelmeztető ösztökéje ellen rugódozott, sőt a fenyítő vessző büntető ütései ellen még vissza vicsorított: nagyon is szüksé- ges volt, hogy a szent fegyelemnek kényszere a hívőket a hitre térítse, a megtérteknek pedig a bűnbánat megigazulására szolgáljon. De a legkeresztényibb királyunk, Kálmán, aki a galamb szelídségének kegyességével és minden erény jelességével van felruházva - miután látta, hogy a felserdült hit elérte a tökéletes vallásosság erejét, bölcsen úgy gondolta, hogy a törvény bilincsének a szorítását meg lehet lazítani, vagyis méltatlannak találta, hogy a hitnek önkéntes vitézét még mindig a törvény büntetésétől való félelem gyötörje, akit a megismert hit megvallásától már maga a halál sem tudna visszatartani.
Ő - miután látta, hogy a belső háborúskodások miatt, melyek egészen az ő koráig tartottak, az ősi hagyományokból már nagyrészt kivetkőzött ország törvényes rendje hanyat- lásnak indult, a királyi udvar tisztelete szétfoszlott - félve, hogy a harcos, aki a békétől
elszokott, s az otthoni polgár, aki viszont a hősi erénytől idegen, kiegyenlíthetetlen ellentétet fog eredményezni: az ország főembereit összehíván, az egész tanács hozzájárulásával az előbb említett, szent emlékű István király törvénykönyvét felülvizsgálta; s abból, ha a dolgot jól megnézed, semmit el nem vett, hanem (inkább) növelte; nem úgy mint alapító, hanem mint
továbbépítő, hogy a zsenge oltványok mintegy áldásos öntözés vizével felüdítve, az igazság növekedését érjék el. És amíg amaz (- Szt. István) a hitetlenek lerontója volt, s a törvény
ellenőrzője az áthágókkal szemben, emez (-Kálmán) már a helyes életet követő híveknek a támogatója a megigazulásban. Amaz a hit pajzsával látta el a népet, emez a fölösleges földi hiúságot az igazság övével övezte körül; az a lelkeket az Isten szavának kardjával félemlítette meg, ez az üdvösség sisakjával díszítette.
Végezetül: mindkét király azt tűzte ki célul, hogy miként a megérdemelt, bosszuló büntetés a kárhozat fiait emészti, az üdvösség fiait gyámolítsa. Nem ok nélkül hord ugyanis a király kardot, ugyanis az Istennek a szolgája ő, haragos megbosszulója annak, aki gonoszt cselekszik, mivel a fejedelmek nem a jó cselekedetnek szolgálnak félelmére, hanem a gonosz- nak. Ki az ugyanis, aki árthat nektek, ha jóban vetekedtek egymással? (lPéter 3, 13). Eddig
ezekről.
Ennek a gyűlésnek fent említett gáncsolóival szemben ugyan minden egyes fejezettel kapcsolatban, melyeket haszontalannak állítanak, meg tudnék írásban is felelni, ha nem félnék attól, hogy eme levélbeli előadásnak a mértékét túlhaladva, a te szerénységednek, ó
főpapok dísze, untatására leszek. De mind azokat meg lehet érteni ezekből is, melyeket eléggé mérsékelten és röviden megírtam.
Mindazonáltal tőled, uram, aki tudod, hogy ennek a népnek a nyelvében kevésbé vagyok járatos, ha tollam a megkezdett út ösvényétől valahol eltér, azt kérem, hogy irántam való
szokott jóakaratoddal egyrészt a fölöslegeseket nyesegesd le, másrészt a hiányosságokat egészítsd ki, a tévelygéseket javítsd ki, a helyesen mondottakat pedig atyai kegyelmességgel támogasd, és mielőtt a nyilvánosság füleihez jutnak, a te gondoskodó ujjaiddal érintsd kegyesen, hogy legalább az, amit a legbölcsebb vizsgálatod szerint helyesen alkottam: ítéleted alapján az ócsárlók irigységével szemben is védelmet nyerjen.
A tihanyi apátság alapítólevele
(1055)
Az oszthatatlan Szentháromság nevében! András, Isten kegyelméből a magyarok legyőzhe
tetlen királya.
Mivel néhányan a halandók közül többnyire ostobaságuk vagy lustaságuk, akár vétkes hanyagságuk, de leggyakrabban hamar elenyésző világi gondjaik miatt elfeledkezve és mit sem tudva arról, amit láttak és hallottak, hitelt adnak bárminek, ezért bölcs és okos atyáink, valamennyien bölcsességük, okosságuk és iparkodásuk révén kitalálták, hogy mindazt, amit az emberi nem fiai elhatároztak, a szorgalmas írástudók kezével az emlékeztető betűkre
bízzák, nehogy az avítt régisége által az utánuk jövő nemzedék emlékezetében elmosódjék.
Ez, mivel egykor azoknak hasznosnak és jónak tűnt, ezért valamennyi mai okos embernek is igen hasznosnak és nagyon jónak tűnik.
Tehát így a legkeresztényibb uralkodó, András, hatalmával megparancsolta, hogy mind- az, amit a nép által tichon-nak nevezett balatin fölötti helyen Szűz Mária, valamint Szent Ányos püspök és hitvalló tiszteletére szentelt egyháznak a maga és felesége, valamint fiainak és leányainak, szüleinek, valamennyiüknek, élőknek és megholtaknak a lelki üdvéért adott
megművelt és műveletlen földben, szőlőkben, művelési eszközökben, szolgákban és szolgá- lókban, ökörben, juhban és disznóban, méhekben és őrizőikben, valamint az egyház méltósá- gához tartozó ékességekben, ezen ünnepélyes oklevél hártyájára hiteles tanúbizonyságul feljegyeztessék, ahogy ezt egy jelenlévő lista sorban mutatja. Odaadta ugyanis e fent említett
dicső király a fent nevezett helyet ott a szigeten, ahol az egyház alapíttatott, s ennek határai így jegyeztetnek fel.
Egy tó van körülötte és egy töltés, amely a régiek keze munkájával készült; ezeken belül minden nádas és halászó hely ide tartozik. Ugyanebben a tóban van egy petra nevű hely, amely a többiekkel együtt ide tartozik. És tudja meg mindenki, hogy ami gyümölcsös, kaszáló és más egyéb - a szőlőkön kívül - a szigeten van, ide tartozik. A királyi rétek pedig, amelyek a szigethez legközelebb fekvő falu mellett terülnek el, ugyanezt az egyházat illetik. Van egy rév is ezen a tavon, s ez hasonlóképpen hozzá tartozik. Azon afuk'1> nevű patakon ugyanis, amely a mondott tóból folyik ki, van egy hely, ahol a népek átjárnak, néha a hídon, gyakran pedig a gázlón át, s ez szintén ide tartozik. Másik hely az, amelyet huluoodi-nak'2> mondanak; ez szintén a tónál kezdődik és egészen ide tartozik; hasonlóképpen mindaz, ami ettől a huluoodi-tól a kis hegyig és ettől a turku tóig fekszik, amelynek a fele a népé, fele pedig az egyházé. Ez a hely egészen a zakadaat-ig, innen a nagy útig, azután az aruk szögig, majd a seg-ig(3> és tovább ursa-ig,(4l innen pedig a nagy tóig terjed. Ezen kívül van egy másik, szénakaszálásra alkalmas és megfelelő hely a zili kut és a kues kut<5> között, amely ide tartozik. Hasonlóképp ide tartozik egy másik jó szénatermő hely, a kert hel.'6> A fent mondott egyházhoz tartozik továbbá egy hely, amely ugyancsak a bolatin tónál kezdődik, s koku zarma<1> a neve; ez a keuris tue-re'8> vezető nagy útig és innen megint a már gyakran említett tóig terjed. Mindaz pedig, amit ezek a határok foglalnak magukban, legyen az sziget, szénatermő hely vagy rét, kétség kívül ezé az egyházé.
Rajtuk kívül ide tartoznak ennek az egyháznak a szolgái a földjükkel és a halászó helyeikkel, amelyeket előbb a többi néppel együtt bírtak. Azt a sok körös-körül fekvő cserjést pedig az
említett király a tisztjei kezével jelölte ki ugyanennek az egyháznak tulajdonául. U gyanezé az egyházé lettek mindazok a halászó helyek és nádasok, amelyek a seku ueiezé91 és a révhez vezető út között fekszenek. A fent megírtakkal együtt van egy másik hely is ugyancsak a bolatin-ban putu uueieze<10> és knez<111 között, s ez is a szentegyházhoz tartozik halászó helyeivel és nádasaival együtt. Hasonlóképp hozzá tartozik ezeken kívül terméseivel a lupa nevű hely, ahol különböző fajtájú fák, kaszálók és rétek vannak, s ide tartozik három másik hely is, amelyek nagyon alkalmasak szénakaszálásra. Másutt van egy falu, amelyet gamas-nak02> hívnak; ebben a mondott egyháznak van földje, s ezt két út határolja: az egyiknek a neve ziget zadu,031 a másiké nagy út, s ezek Szent Kelemennél végződnek. Az az erdő pedig, amely itt a királyé volt, amelyet
mezők vesznek körül, az említett egyházat illeti, kivéve mindazt, amiről, mint láttuk, már fentebb említés történt. Egy másik helynek, amelyet gisnav-nak'14> mondanak, ezek a határai: kezdő
dik :fizeg munorau kereku-nél,<15> innen uluues megaia-hoz<16> megy, aztán a monarau bukurea- hoz,<17l innenfizeg azaa-hoz,<13> majdfizeg-en túl brokinarea-hoz<19> és innen a közútig, s ezen vonul a kurtuel fa-ig,<20> innen pedig a hurhu-ig,<21> azután egy másik útig, amely megint a monorau kerekv-höz vezet. Mindaz pedig, ami ezeken a határokon belül terül el - a szőlőket kivéve - a már említett egyházhoz tartozik. Van azután még egy mortis'221 nevű hely, amelynek határa a sar feu eri iturea-nál<23J kezdődik, innen ohut cutared24> megy, innen holmodi rea-ra,<25>
majd gnir uuege holmodia rea-ra<26lés innen mortis uuasara kuta rea-ra<21> s ezután nogu azah fehe rea-ra,<231 innen castelic-hoz<29> és afeheruuaru rea meneh hodu utu rea-hoz,<30> azután petre zenaia hel rea-ra.<311 Ezek mellett másutt van egy falu, amelyet fotudi-nak<321 hívnak, s ebben ennek az egyháznak van szántóföldje, amelynek ezek a határai: a nagy út, innen az aruk tue-ig, amely völgy a kangrez03l útig nyúlik, tovább lean syher-ig,<34l innen aruk fee-ig majd luazu holma-ig,<35> azután pedig a kaztelic-ba vezető útig. Mindaz, amit e határok zárnak körül, hasonloképp az említett egyházé. Másutt van egy hely és szántóföld rétekkel, amelyet hasonlóképp a király tisztjei jelöltek ott ki. Ennek a birtoknak a határában van egy erdő, amelynek határa az ecli',361 révnél kezdődik ésfidemsi-ig'31> megy, innen az aruk tue-hez vezető nagy útig, tovább pedig a petra fejéig, azután bagat mezee-ig<33> vonul, majd innen asauuagi- hoz.<39> Ebben az erdőben sok kis halastó van, s ezek mind a fent írt egyházéi, három kivételével, amelyek közül kettő a királyé, a harmadik pedig Szent Mihályé; opoud;<40> és lopdi a királyéi. Ha pedig vannak termő és nem termő cserjék és fák, ugyanazt az egyházat illetik mindazzal együtt, amit előbb feljegyeztünk. Van egy lólegeltető hely, amelynek határa
keletről a baluuand41> útnál kezdődik, innen aui-hoz,<42> azután az eleuui humuk-hoz,<43> majd a harmu ferteu-höz,<44> azután a ruuoz licu-hoz<45> s innen a harmuhig-hez<461 megy, innen a iohtucou-hoz,<47l azután a babu humca-hoz<43l ér el, innen az oluphel( rea)-re,<49> azután pedig cuesti-hez, <50> innen a culun'51> vize közepén vonul, ettől a fekete kumuc-ig, innen pedig a fuegnes humuc-hoz,<52> aztán a cues humuc-hoz megy, majd gunusara-ra,<53l innen a zakadat-ig és tovább a serne holma-ig,<54> azután a baluuan-ig vezető aruk-ig. Mindaz, ami e helyeken bozótosban, nádasban és rétekben található, ezen szentegyházhoz tartoznak. Mindazzal, ami
előbb már megíratott, a jó király ennek a szentegyháznak adta a sumig-i<55> vásárvám egyhar- madát és hasonlóképpen a harmadrészt thelena-n<56l a révvel és a vámmal és a segisti'511 tavat.
Isten szolgálatának buzgó és fáradhatatlan végzésére, de a szentek dicsőítésére és tisztele- tére is a szerzetesek seregét gyűjtöttük ide, és királyi bőkezűséggel gondoskodtunk számukra
mindenről, ami ételükhöz, italukhoz vagy ruházatukhoz szükséges, hogy Isten szolgálatában ne lanyhuljanak, vagy ne legyen okuk az ebben való restségre.
Hogy pedig az idők folyamán ne szenvedjenek rágalmat arra nézve, amit Krisztus tiszteletére és az ott élők és neki szolgálók fenntartására a mondott egyháznak adományoz- tunk, mindazt egyenként a jegyző keze erre az oklevélre jegyezte. Van tehát húsz eke hatvan mansio-val, szőlőművesek húsz szőlővel, húsz lovas, tíz halász, öt lovász, három gulyás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két varga, két kovács, egy aranyműves,
két ács, molnárok két malommal, egy esztergályos, egy ruhamosó, egy tímár, tíz szolgáló. Van ezen kívül 34 kancákkal, száz tehén, hétszáz juh, száz disznó, ötven kas méh. Ezenkí-
vül a barátok szükségletére a királyi ménesből ötven csikót rendeltünk évente. Vannak tehát az összes közt az egyház szolgái száznegyven mansiónyian.
Mindezt szabadon adományozva adtuk az előbb mondott monostornak. Átok alatt tiltjuk meg, hogy a következő időkben bárki is csalárdul elvenni vagy eltulajdonítani meré- szeljen mindebből valamit. Ha pedig akadna ezen oklevelünknek gonosz szándéktól rossz útra tévedt megszegője, azt kitaszíttatván, Istentől sújtsa örök büntetés, és kényszerítsék tizenkét font arany fizetésére. Hogy pedig ez az összeíró oklevél érvényesen és sértetlenül maradjon, pecsétünk rátételével jelöljük meg, és megerősítés végett átadjuk híveinknek.
Benedek érsek jele, Mór püspök jele, Kelemen püspök jele, Lázár apát jele, Gilkó ispán jele, Száka nádor jele, Woiteh ispán jele, Miklós püspök jele.
András király
Lajos ispán jele, Ernye ispán jele, Vid ispán jele, Márton ispán jele, Illés ispán jele, András ispán jele, Fancel ispán jele, Nána lovász jele, Koppány bíró jele, Preca étekfogó jele, Celu minister jele.
A hét mennyország és az egész teremtés egy Istene üdvöt adó testet öltésének l 055.
évében, amikor az előbb mondott győzelmes fejedelem királyságának kilencedik évében szerencsésen uralkodott és vele a nemes Béla herceg, akkor állította össze ezt az oklevelet Miklós, a szentséges főpap, aki az idő szerint a királyi udvarban a jegyző szerepét töltötte be, és megjelölte a már annyiszor említett király keze, tanúk jelenlétében.
ÉRSZEGI GÉZA és HOLUB JÓZSEF fordítása alapján
2. Királytükör
Szent István király intelmei Szent Imre herceghezOJ
( 1010 körül)
Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormá- nyozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácso- kat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól: „Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanításait! akkor nagy lesz száma élted éveinek" (Péld. 1,8 és 4, 10). Ebből a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen!-, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező teremtője a maga hasonlatossá- gára formált (vö. 1 Mózes 1,26-30), s minden méltóság örökösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli lakást (vö.
1 Mózes 3, 1-24). Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét (vö. 2Mózes 31, 18), különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el (vö. 4Mózes 16,32), részben tűz emésztette el (vö.
4Mózes 16,35), részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető szavait,
gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan (vö. 3Királyok 12,1-18). Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyel- messé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra.
Fejezetekre osztás A katolikus hit megőrzéséről
Az egyházi rend becsben tartásáról A főpapoknak kijáró tiszteletről
A főemberek és vitézek tiszteletéről
Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A tanács súlyáról
A fiak kövessék az elődöket Az imádság megtartásáról
A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről
1. A katolikus hit megőrzéséről
Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden
Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal (vö. Jakab 2, 17), sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük.
Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is (Ef. 6, 12). Mert e lelki fegyverekben
szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: „Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd" (2Tim. 2,5). A hit tehát,
melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény
teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen. „Ez a katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja - ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül. "<2> Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok - távol le- gyen! -, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszúló- nak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.
2. Az egyházi rend becsben tartásáról
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen.
És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, vala- mint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert aki a szentegyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat" (Máté 16, 18). Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a
