Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa

Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa

25000 tájszó és népies szó magyarázata,

köznyelvi értelmezése, gyakran ekvivalens szinonim szóval

TINTA KÖNYVKIADÓ

© TINTA Könyvkiadó

Minden jog fenntartva.

A mű sem részleteiben, sem egészében nem reprodukálható semmilyen eljárással a jogtulajdonos előzetes engedélye nélkül.

ELŐSZÓ

A tudományos értelemben vett nyelvjáráskutatás hazánkban is, mint más európai országokban közel két évszázados múltra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt szakemberek és önkéntes vállalkozók igen nagy mennyiségű nyelvi adatot – tájszavakat, hangtani, morfológiai példákat – gyűjtöttek ösz- sze a területileg elkülönülő tájnyelvek jelenségeinek bemutatására.

Három nagy magyar tájszótár

1. A lelkes magyar gyűjtők munkájának első összegzése a Magyar Tudós Társaság ösztönzé- sére 1838-ban jelent meg Budán Magyar tájszótár címen. Előszavában ezt olvashatjuk a célkitűzé- sekről: ,,A Magyar Tudós Társaság, mindjárt legelső nagy gyűlésekor 1831-ben februáriusban tette meg rendeléseit, alaprajzához képest, magyar tájszavak, szólásmódok, elavult szavak, magyar mes- teremberek között divatozó műszavak összegyűjtése végett, hogy azok a Társaság által készítendő nagy magyar szótárba felvétessenek.’’ A Magyar tájszótár lelkes támogatója és munkatársa volt Vörösmarty Mihály is. A szótár 9500 tájszót és kifejezést tartalmaz a magyar nyelvterület majd minden részéről, de különösen jól reprezentálja a Dunántúl és a Székelyföld tájszókincsét.

2. A tájszavak gyűjtése nem állt meg a Magyar tájszótár 1838. évi megjelenését követően sem, ezért később szükségesnek látszott az újonnan összegyűjtött tájszavaknak ismételt rendsze- rezése és szótárban való közreadása. Ezt a feladatot a Magyar Tudományos Akadémia megbízásá- ból Szinnyei József szinte egyedül végezte el 16 esztendei munkával. Munkájának eredménye a Magyar tájszótár két vaskos kötete, amelyek 1893-ban és 1901-ben jelentek meg. (Reprint kiadás- ban a Nap Kiadó tette közzé 2003-ban.) Szinnyei József ezekkel a szavakkal kezdi a Bevezetést: ,,A.

M. Tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága 1884 végén elhatározta, hogy új Magyar Tájszótár-t ad ki, és szerkesztésével engem bízott meg. Első teendőm a nyomtatásban megjelent népnyelvi közlemények földolgozása, vagyis a bennük foglalt tájszavak összeírása volt.’’ A szótár becslések szerint a két kötetben hozzávetőleg 30−35000 népies és tájszót tartalmaz.

3. Bárczi Géza vetette fel 1950-ben, hogy újra meg kellene alkotni a magyar nyelv tájszótá- rát. A munkálatok vontatottan elindultak B. Lőrinczy Éva főszerkesztő vezetésével. Az Új magyar tájszótár első kötete 1979-ben látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál. Sajnálatos módon a szótári munkálat igen elhúzódott, és az utolsó, az 5. kötet csak 31 évvel később, 2010-ben jelent meg.

(Ennek már B. Lőrinczy Éva főszerkesztő halála miatt Hosszú Ferenc volt a főszerkesztője.) Az Új magyar tájszótár az 1890 és 1960 közé eső időszak nyomtatott és kéziratos, nyelvjárási és néprajzi természetű forrásaiban szétszórtan megtalálható, s így a tudomány számára addig szinte hozzá- férhetetlen tájszóanyagot adta közre. Az öt kötetben gazdagon dokumentáltan hozzávetőleg 120000 tájszó található.

A magyar nyelvjárások atlasza

Az Új magyar tájszótár munkálataival párhuzamosan, de attól függetlenül a 20. század közepén a magyar nyelvjáráskutatók nemzetközi példákat követve elhatározták, hogy az addigi szótárszerű feldolgozás helyett térképlapokon fogják ábrázolni egy-egy szó tájnyelvi változatainak földrajzi eloszlását. A magyar nyelvjárások atlasza (rövidítve: Atlasz) munkálatai az 1950-es évek elején indultak meg. Hazánkban és a szomszédos országok magyarlakta részein 396 helységet, ún. kuta- tópontot jelöltek ki. A kutatópontokon összegyűjtötték, hogy az előzőleg gondosan kijelölt 1162 szónak-szóalaknak mi a tájnyelvi megfelelője. A gyűjtés a magyar nyelv szókészletbeli eltérésének vizsgálata mellett hangtani, morfológiai kutatásokra is irányult. Az Atlasz 1162 térképéből 617 lexi- kai, 356 morfológiai, 189 fonetikai jelzetű, ezek segítségével szókészletbeli, toldalékolási és hang-

tani ismereteket nyerhetünk a magyar tájnyelvről. Alapos szerkesztőmunka után hat nagy doboz- ban adták közre az 1162 térképlapot 1968 és 1977 között, Imre Samu és Deme László főszerkesz- tők vezetésével. A második világháborút követően egy nagy nyelvészgeneráció olyan kiváló egyé- niségei, mint Bárczi Géza, Benkő Loránd, Deme László, Imre Samu, Kálmán Béla, Kázmér Miklós, Lőrincze Lajos, Végh József, közel két évtizedet szántak A magyar nyelvjárások atlaszának létreho- zására.

A Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisának felépítése

A Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisában az egyes mezők élén egy-egy tájszó (népies szó) áll. Ezt követi a magyarázat, meghatározás. Az egyes magyarázatok új sorban, ◊ jellel bevezetve állnak, pl.:

kokotka

◊ láncon függő hajtott szeg, melyet az ekegerendelyben levő lyukak egyikébe állítanak, hogy a talyiga tengelyének a gerendelyre húzott lánca vissza ne csússzék

sugárító

◊ vessző, amelynek kihegyezett végére a gyerekek almát v. agyaggolyót szúrnak, s aztán megcsóválván elhajítják

Mint a köznyelvi szavaknak, a tájszavaknak, népies szavaknak is gyakorta több jelentése is van.

(Köznyelvi többjelentésű szó pl.: költ, egér.) A többjelentésű tájszavak különböző jelentését új sor- ban kezdve, ◊ jellel bevezetve, sorszámozva tartalmazza az adatbázis.

kalitka

◊ 1. a disznóólnak az az elrekesztett része, amelybe a hízót teszik

◊ 2. nádfalakból készült, sulyokkal az iszapba bevert, tehát át nem he- lyezhető, a halak betévedésére számító halászó készülék

rudas

◊ 1. a szekérrúd mellé jobb felől fogott ló

◊ 2. petrence

◊ 3. szőlőlugas

◊ 4. mézeskalács, mézesbáb

Abban az esetben, ha az egyes aljelentések között nem fedezhető fel összefüggés, akkor római számok (I., II.) is elkülönítik a jelentéseket, jelentéscsoportokat.

fartat

◊ I. 1. farával ide v. oda fordul, hátrál (ló, marha, szekér, szán)

◊ 2. faránál fogva (lovat v. marhát) tovább léptet, félre nyom v. szorít, hátráltat

◊ II. 1. vallat, kérdezősködéssel faggat

◊ 2. erősen unszol, kényszerít

sisak

◊ I. pálinkafőző rézedénynek púpos födele

◊ II. káka, szittyó (szalmaszál vékonyságú, egy méter magasra is megnövő, teljesen

sima, csomótlan, gömbölyű szárú sásféle növény, amelyet megszárítva szőlőkötözésre használnak)

A Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisának a célja

A tájszavak a mára szinte teljesen eltűnt paraszti-gazdálkodó világ lenyomatai. Korunk gyermeké- nek már gyakran ismeretlenül csengenek az áspa, borona, járom, kapca, kéve, tiloló stb. szavak.

Ezért a gyűjtemény ismerteti is a letűnt paraszti−gazdálkodó kornak ezeket a ma már a minden- napokban nem használt tárgyait, eszközeit.

Globalizálódó, uniformalizálódó világunkban szellemi csemege a magyar nyelv hajdani szó- kincsbeli sokszínűségére, gazdagságára való rácsodálkozás.

A MAGYAR NYELVATLASZOK Válogatott bibliográfia

A magyar nyelvjárások atlasza. Az anyagot gyűjtötte a Magyar Nyelvatlasz munkaközössége: B^ENKŐ L^ORÁND, D^EME L^ÁSZLÓ, I^MRE S^AMU, K^ÁLMÁN B^ÉLA,K^ÁZMÉR M^IKLÓS,K^ERESZTES K^ÁLMÁN, L^ŐRINCZE L^AJOS, V^ÉGH J^ÓZSEF. A munkaközösség elnöke: B^ÁRCZI G^ÉZA.Szerkesztette:D^EME L^ÁSZLÓ,I^MRE S^AMU.Buda- pest, Akadémiai Kiadó, 1968−1977.

B^ALOGH L^AJOS –K^IRÁLY L^AJOS: Állathangutánzó igék, hívogatók és terelők somogyi nyelvatlasza. Bu- dapest, Akadémiai Kiadó, 1976.

B^ÁRCZI G^ÉZA (szerk.): Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. Budapest, Magyar Nyelv- atlasz Bizottság, 1947.

G^ÁLFFY M^ÓZES –M^ÁRTON G^YULA –S^ZABÓ T.A^TTILA (szerk.): A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. I–II. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 193. sz. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Tár- saság, 1991.

G^UTTMANN M^IKLÓS –K^ÖBÖLKUTI K^ATALIN: Hangutánzó igék vasi és muravidéki atlasza. A Magyar Nyelv- tudományi Társaság Kiadványai, 182. sz. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1987.

H^EGEDŰS A^TTILA (szerk.): Szilágysági nyelvatlasz. Anyagát gyűjtötte Márton Gyula. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2000.

J^UHÁSZ D^EZSŐ (szerk.): A romániai magyar nyelvjárások atlasza I–XI. Az anyagot gyűjtötte és a kézira- tot összeállította Murádin László. Szerkesztette és a kiadást előkészítő munkacsoportot Juhász Dezső irányította. Magyar Nyelvtudományi Társaság – Pharma Press Kiadó. Budapest, 1995–2010.

K^IRÁLY L^AJOS: Nyelvjárási jelenséghatárok a Dél-Dunántúlon. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 186. sz. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1990.

K^IRÁLY L^AJOS: Somogy–Zalai nyelvatlasz. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 223. sz.

Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2005.

L^IZANEC,P.N.: A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza. I. Szerk. Balogh Lajos. Budapest, Akadé- miai Kiadó, 1992. II. Szerk. Horváth Katalin. Ungvár, Patent Nyomdaipari Vállalat, 1996.

P^ENAVIN O^LGA: A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 116. sz. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1966.

P^ENAVIN O^LGA: A jugoszláviai Baranya magyar tájnyelvi atlasza. Újvidék, 1969.

P^ENAVIN O^LGA: A szerémségi magyar szigetek nyelve. Nyelvtudományi Értekezések, Budapest, Aka- démiai Kiadó, 1972.

P^ENAVIN O^LGA: Horvátországi (szlavóniai) magyar nyelvjárási atlasz. Újvidék, A Magyar Nyelv, Iroda- lom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1984.

P^ENAVIN O^LGA: Bácskai magyar nyelvjárási atlasz. Újvidék, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungaroló- giai Kutatások Intézete, 1988.

P^ENAVIN O^LGA: A jugoszláviai Bánát magyar nyelvjárási atlasza. Cnesa/Kanizsa, CNESA Kiadó, Okta- tási és Művelődési Intézmény, 1995.

P^ENAVIN O^LGA –M^ATIJEVICS L^AJOS: A jugoszláviai székelytelepek nyelvatlasza. Újvidék, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1978.

R^ÓNAI B^ÉLA: Zselici nyelvatlasz. Pécs, Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Csoportja, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1993.

S^ÁNDOR A^NNA: A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza. Pozsony, Kalligram, 2004.

S^ZABÓ T. A^TTILA (szerk.): Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből. 424–463 + 25 térk. Erdélyi Múzeum, 1944.

T^IMAFFY L^ÁSZLÓ: A kisalföldi kocsik és szekerek szakszókincsének nyelvatlasza és szótára. Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok, 22. sz. Budapest, ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tan- szék – MTA Nyelvtudományi Intézet, 1985.

V^ÉGH J^ÓZSEF: Őrségi és hetési nyelvatlasz. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959.

V^ÖŐ I^STVÁN: Hétfalu nyelvjárási atlasza. Kolozsvár, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, 1971.

A MAGYAR TÁJSZÓTÁRAK ÉS NYELVJÁRÁSI SZÓTÁRAK Válogatott bibliográfia

Á^BRAHÁM I^MRE: Nyúl község nyelvkincse. Budapest, 1991.

B^ÁLINT S^ÁNDOR: Szegedi szótár I–II. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957.

B^ALOGH L^AJOS: Büki tájszótár. Szombathely, Vasi Szemle Szerkesztősége, 2004.

B.L^ŐRINCZY É^VA (szerk.): Új magyar tájszótár I–III. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979–1992.

C^SŰRY B^ÁLINT: Szamosháti szótár I–II. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1935–1936.

[Reprint kiadása: Nap Kiadó, 2004.]

D^ALLOS N^ÁNDOR –P^ESTI J^ÁNOS: Hosszúhetényi szótár. Hosszúhetény, 1999.

G^ÁGYOR J^ÓZSEF: Tallósi szótár. I–II. kötet. Pozsony, Mádách-Posonium, 2003–2004.

G^ÁLFFY M^ÓZES –M^ÁRTON G^YULA: Székely nyelvföldrajzi szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987.

H^ÁZI A^LBERT: Okányi tájszótár. Budapest, ELTE és MTA Nyelvtudományi Intézet, 1995.

H^EGEDŰS A^TTILA: Kisnémedi tájszótár. Budapest, ELTE és MTA Nyelvtudományi Intézet, 1992.

H^EGEDŰS A^TTILA: Kisnémedi tájszótár. Hiányszótár. Budapest, ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelv- járástani Tanszék, 1996.

I^MRE S^AMU: Felsőőri tájszótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973.

J^ANKUS G^YULA: Kéméndi tájszavak. Budapest, ELTE, 1990.

K^ÁLNÁSI Á^RPÁD: Debreceni cívis szótár. Debrecen, A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 83. sz. 2005.

K^ISS G^ÉZA –K^ERESZTES K^ÁLMÁN: Ormánysági szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952.

K^ISS J^ENŐ: Mihályi tájszótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.

K^RIZA J^ÁNOS: Erdélyi tájszótár. Budapest é. n., [1926.] [Reprint kiadása, Gladiátor Kiadó, 1996.]

K^UN J^ÓZSEF: Fekete-Körös-völgyi magyar tájszavak és magyar szavak a dél-bihari román nyelvjárás- ban. Budapest, ELTE és MTA Nyelvtudományi Intézet, 1993.

Magyar tájszótár. Buda, 1838.

M^ARKÓ I^MRE L^EHEL: Kiskanizsai szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981.

M^ÁRTON G^YULA: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1972.

M^ÁRTON G^YULA –P^ÉNTEK J^ÁNOS –V^ÖŐ I^STVÁN: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Bukarest, 1977.

M^AZURKA K^ÁROLY:Szuhogyi palóc tájszótár. Szerk.: N. Fodor János. Budapest, Magyar Nyelvtudo- mány Társaság – TINTA Könyvkiadó, 2008.

N^AGY G^ÉZA: Bodrogközi tájszótár. Pácin, Bodrogközi Kastélymúzeum Baráti Köre, 1992.

P^ENAVIN O^LGA: Szlavóniai (kórógyi) szótár I–III. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1970–1978.

R^ÁCZ S^ÁNDOR: Földeák és környéke tájszótára. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 168.

sz. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1984.

S^ARUSI M^IHÁLY: Kisiratos tájszótár. Budapest, ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Dialektológiai és Szocio- lingvisztikai Tanszék, 2008.

S^ILLING I^STVÁN: Kupuszinai tájszótár. Újvidék, Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, 1992.

S^ILLING I^STVÁN: A kupuszinai nyelvjárás és szótára. Budapest, Loisir Könyvkiadó, 2007.

S^ZABÓ J^ÓZSEF: Koppány menti tájszótár. Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum, 2000.

S^ZABÓ T.A^TTILA (szerk.): Erdélyi magyar szótörténeti tár. I–XIII. Bukarest, ill. Budapest (A VIII. kö- tettől Vámszer Márta, a XII. kötettől Kósa Ferenc a főszerkesztő), 1975–2000.

S^ZINNYEI J^ÓZSEF: Magyar tájszótár I–II. Budapest, Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, 1893–1901.

T^ÓTH I^MRE: Ipoly menti palóc tájszótár. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 176. sz.

Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1987.

T^ÓTH I^MRE: Palóc tájszótár. Budapest, Nap Kiadó, 2007. [A könyv az Ipolymenti palóc tájszótár 2., javított és bővített kiadása.]

V^ÁRKONYI I^MRE: Büssüi tájszótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988.

V^ÁZSONYI E^NDRE –K^ONTRA M^IKLÓS: Túl a Kecegárdán. Calumet-vidéki amerikai magyar szótár. Buda- pest, Teleki László Alapítvány, 1995.

V^ILLÁM J^UDIT: Nagykőrösi tájszótár. Budapest, ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tan- szék, MTA Nyelvtudományi Intézet, 1987.

Y^RJÖ W^ICHMANN: Wörterbuch des ungarischen moldauer nordcsángó und des hétfaluer Csángódialektes. Helsinki, 1936.

Z^ILAHI L^AJOS: Sárréti tájszótár. Budapest, Argumentum, 2011.

Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ ... 3

Három nagy magyar tájszótár ... 3

A magyar nyelvjárások atlasza ... 3

A Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisának felépítése ... 4

A Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisának a célja ... 5

A MAGYAR NYELVATLASZOK ... 5

A MAGYAR TÁJSZÓTÁRAK ÉS NYELVJÁRÁSI SZÓTÁRAK ... 6

A, Á ... 9

B ... 30

C... 111

Cs ... 130

D ... 194

E, É ... 230

F ... 310

G ... 397

Gy ... 438

H ... 450

I, Í ... 525

J ... 545

K ... 555

L ... 727

M ... 802

N ... 919

Ny ... 935

O, Ó ... 958

Ö, Ő ... 974

P ... 993

R ... 1095

S ... 1152

Sz ... 1224

T ... 1308

Ty ... 1407

U, Ú ... 1409

Ü, Ű ... 1419

V ... 1426

Z ... 1496

Zs ... 1514

A, Á

abafinál

◊ derekasan megvesszőz, elver abajdoc

◊ I. 1. keverék, zagyvalék

◊ 2. kétszeres, kevert gabona, rozzsal kevert búza

◊ 3. vad gabona, gabona alja v. akárminek az alja, hitványa ◊ 4. az olyan szemes gabona, amely nem tiszta, hanem szemetes ◊ II. kuszált

abajdok

◊ 1. idomtalan, aránytalan, olyan, hogy minden pillanatban ledőléstől félthetni ◊ 2. lepcses, lompos

◊ 3. együgyű, ügyetlen abajgalódik

◊ veszekedik abajog

◊ panaszkodik abálék

◊ a megfőzött disznóaprólék leve abanyudik

◊ megalszik, megsűrűdik (a tej) abázol

◊ bőven bánik vmivel, pazarol, veszteget vmit abbavét

◊ zavarában, meglepetésében v. ijedtében abbahagy abbavét

◊ zavarában, meglepetésében v. ijedtében abbahagy abdál

◊ tákol abora

◊ széna- v. takarmánytartó és -védő alkotmány, mely négy vastag karóból v. faoszlopból és föl- jebb v. lejjebb csúsztatható könnyű födélből áll

ábrázatlan

◊ 1. rút arcú, csúnya

◊ 2. illetlen, arcátlan, szemtelen ábrázatos

◊ szép arcú

abronica

◊ 1. vízhordó rúd, amelynek két végére akasztják a sajtárokat

◊ 2. hálószerű kötélfonadék, amelyben az ételes fazekat viszik a mezőre acat-macat

◊ icipici acintos

◊ 1. acélos

◊ 2. kemény, pl. a nagyon kiszáradt föld, a jófajta búza acintoskodik

◊ akaratoskodik acsa

◊ szitakötő acsalapi

◊ vizenyős helyeken termő, keserűlapuhoz hasonló növény ácsánkodik

◊ 1. erősen vágyakozik, sóvárog, áhítozik

◊ 2. irigykedik acsari

◊ fanyar acsít

◊ kiabál, ordít ádábézkodik

◊ áldázkodik, fohászkodik, jajveszékel adaj

◊ limlom adál

◊ kínál, ígér

ádázik, ádázkodik, ádáz-bogáz

◊ erősen vágyakozik, esenkedik adonyi

◊ magát könnyen odaadó (nő) adornyáz

◊ hordó tartalmát megméri ágár

◊ fűzcserjékkel benőtt zátony ágész

◊ száraz ágakat szedeget az erdőn agg

◊ aggódik, törődik, gondol vmivel aggacsol

◊ aggat

aggaszt

◊ I. túrót készít, úgy, hogy az aludttejet megmelegíti s azután zacskóba kötve fölfüggeszti

◊ II. alkalmatlankodik, akadékoskodik, útban van, akadályoz aggasztal

◊ túrót aggaszt aggasztó

◊ vászonzacskó, amelyben a túrót aggasztják aggaték

◊ 1. fogas

◊ 2. fogadott gyermek

◊ 3. lazán összeállított, összeaggasztott ruha aggatódzik

◊ 1. aggaszkodik

◊ 2. kötekedik, kötelődzik, beleköt vmibe v. vkibe aggatolódzik

◊ aggatódzik aggfű

◊ az a fű, amelyet legelőször kaszálnak, s amely megszárítva széna aggin

◊ szőlőtőke vastag dereka agglamos

◊ vén korában is ágybavizelő aggódik

◊ túróvá képződik (aludttej meleg helyen) aggság

◊ aggodalom gond, baj aggságoskodik

◊ I. aggódik

◊ II. akadékoskodik, útban van, akadályoz ághegy háló

◊ két keresztbe összekötött abroncsnak a négy végére, tehát négy ág közé kifeszített négyszög- letes háló, hosszú rúdra alkalmazva

ágin

◊ vesszős hajtás, szőlővessző, sarjvessző, fattyúhajtás, kivált cseresznyefán v. mogyoróbokron áglál

◊ told-fold, hevenyében összetákol, összeaggat, tataroz, pl. megbomlott kertelést, házfödelet, ruhát

aglálódik

◊ akadékoskodik áglik

◊ a jég alatti halászatnál a kétoldalt futó, soros, apró lékek, amelyeken át a háló vezérrúdját a jég alatt hajtják

ágoda

◊ fái eper ágónizál

◊ az időt haszontalanul tölti, tétovázik, ámolyog agos

◊ szőrösen született, szőrnyavalyában sínylődő (csecsemő) ágy

◊ ágyásol, gabonakévéket cséplés v. nyomtatás alá a szérőre tereget agyar, agyaras

◊ irigy, kaján agyargós

◊ mérges, dühös agyarkáztat

◊ csíráztat agyarkodik

◊ 1. fogait csikorgatja dühében

◊ 2. mérgeskedik

◊ 3. nagyon erőlködik

◊ 4. visszatetszően mosolyog

◊ 5. irigykedik, gyűlölködik agyarodik

◊ dühösen kiált, rivall agyarog

◊ 1. fogait vicsorgatja, csikorgatja dühében

◊ 2. mérgeskedik, dühösködik

◊ 3. sivalkodik, ordít, éktelenül lármáz

◊ 4. vihog, nevetgél ágybeli

◊ ágynemű ágyékos

◊ sérves agyfa

◊ a szarvazatokban az épület tetejét összefoglaló fa agyfúró

◊ kerékagy-fúró agyintus

◊ uradalmi segédfelügyelő, ispán (adjunktus) ágylás

◊ ágyás agyon-üt

◊ nagyon megver (de nem holtra)

agyonvarrás

◊ két szél vászon összevarrása agyonvarrás

◊ két szél vászon összevarrása agyonver

◊ nagyon megver (de nem holtra) agyonver

◊ nagyon megver (de nem holtra) agyvígyez

◊ 1. a labdázni készülő gyermekek vezérei agyvigyeznek, vagyis aggy (adj) és vígy (végy) szavakat intézve egymáshoz fölváltva egy-egy labdázó társat választanak a maguk csapatába

◊ 2. munka megkezdéséhez sokáig készülődik, afölött beszélget, szót vált ahaddig

◊ addig ahajon

◊ azonnal

ahajos-ahajt, ahajt

◊ 1. ott

◊ 2. azonnal aharra

◊ oda aharról

◊ onnan ahattótól fogva

◊ attól fogva áj

◊ I. 1. (erdő-, szántó-, rét-, völgynevekben)

◊ 2. területmérték

◊ 3. V alakú jegy, amellyel a juhok fülét jegyzik meg

◊ II. ás ajak

◊ áll ajang

◊ 1. restell, szégyell, átall

◊ 2. haboz, kétkedik ájas

◊ fecskefarkú, ami fecskefark módjára van nyitva ájaz

◊ kifeszít, szétfeszít, fölpeckel, pl. állat száját, láda födelét ájer

◊ 1. levegő

◊ 2. szellő, szél

ájeres

◊ szellős, hűvös ájkál

◊ áskál, vájkál ájó

◊ I. ásó

◊ II. félhold metszetű jegy a szarvasmarha fülén ajog

◊ kissé fél ajtófejfa

◊ ajtófélfa ajtófül

◊ fülke ajtólék

◊ a jég alatti halászatnál az a nagy lék, amelyen a hálót kihúzzák ajtószárfa

◊ ajtófélfa, ajtóragasztó ajtószemöld

◊ az ajtó fölső része ajtótölgy, ajtótügyfa

◊ ajtófélfa, ajtóragasztó ajtupelhelik

◊ kulcslyuk ajúl

◊ lohad áj-váj

◊ (titkot) fürkész ákáció

◊ izgágaság, akadékoskodás, kötekedés ákációs, ákációzus

◊ izgága, akadékoskodó, kötekedő, gáncsoskodó ákációskodik

◊ izgágáskodik, akadékoskodik, kötekedik, gáncsoskodik akad

◊ I. akadó, azaz oly hely, ahol a háló tőkébe, keleviszbe akad

◊ II. 1. jut, kerül

◊ 2. talál akadék

◊ akadály akademikus

◊ akadékoskodó

akadó

◊ földdel töltött fűzfakosarak, amelyeket a halasvíz örvényes helyein, ahol a hal tartózkodni sze- ret, hosszú gallyaknál fogva május elején elsüllyesztenek, hogy ott hálóval halászni ne lehes- sen

akadótörés

◊ az akadók fölszedése akarcsál

◊ akar akasztal

◊ akadályoz ákcentus

◊ ecetesség ákics

◊ tüske, tövis akkorácsi, akkorátsó

◊ azon korú akkurátos

◊ akkurátus aklos

◊ lóólas akna

◊ 1. kémény

◊ 2. hordó szája, lyuka

◊ 3. hordó dugója

◊ 4. hordódonga aknasöprő

◊ kéménysöprő ákovita

◊ 1. pálinka

◊ 2. petróleum alacsonykodik

◊ aljaskodik alafa

◊ ételporció alafál

◊ megver alája súg

◊ alája lop (csirkét a kotlónak v. a kappannak, idegen szopós malacot a megmalacozott disznó- nak, idegen bárányt a bárányos juhnak)

alak

◊ 1. báb, baba

◊ 2. kép, festett kép

◊ 3. kedves, szerető

◊ 4. szép alakjátékos

◊ komédiás alakozik

◊ bábuzik, babázik alamár

◊ lusta, rest, álomszuszék alamázia

◊ pálinka alamáziázik

◊ pálinkázik alamuszta

◊ 1. aluszékony, lomha, tunya

◊ 2. ügyetlen, ügyefogyott, energia nélküli

◊ 3. alattomos, sunyi alangyár

◊ 1. szelíd, jámbor

◊ 2. ügyefogyott, bárgyú, hülye alárma

◊ riadó alármáz

◊ riadót fúj álás

◊ édes pálinka alásfelez

◊ 1. föl s alá jár

◊ 2. hímez-hámoz, tétováz, kifogásokkal él alász

◊ aljas alatka

◊ a tönkölynek kalásztalan szára alattfennez

◊ rendetlenkedik alattonnyába

◊ alattomban alattság

◊ hajó- v. ladikvontató kötél aláz

◊ meggyőz alcserény

◊ a szekér alján levő két deszka áldázkodik

◊ áldásokat mond, hálálkodik áldázódik

◊ hosszasan búcsúzik alél

◊ émelyeg (a gyomor) alélt

◊ nagyon éhes alfa

◊ a járom alsó keresztfája alföldség

◊ alföld alickább

◊ alább aligocska

◊ csak alig, alig-alig aligos

◊ gyenge erőben levő aligség

◊ alig aligség-alig

◊ alig-alig alín

◊ 1. az öregháló alsó, kettős, ólmos és pősös kötele

◊ 2. a keceháló alsó ina alinas

◊ az a halászlegény, aki a galacséros inat húzza alít

◊ I. 1. vél, sejt, gondol, gyanít

◊ 2. ügyet vet rá, számba vesz

◊ II. 1. altat

◊ 2. alélttá tesz, bódít

◊ 3. bágyaszt, fáraszt

◊ III. alábbhagy, enged, tágít alítkozik

◊ ájuldozik, elájul alítozik

◊ 1. ájuldozik

◊ 2. émelyeg, émelygése van álivány

◊ gyönge teremtés, vékony bordában szőtt ember aljas

◊ zömök, vaskos aljaz

◊ ló v. szarvasmarha alá almot hint aljazó

◊ kinyomtatott szalma alkalmatoskodik

◊ kedveskedve forgolódik alkum

◊ alku alkuvász

◊ alkudozik alkuzás

◊ alkuvás, alku áll

◊ a horog szakája, visszhorga álladzó

◊ 1. szíj v. szalag, amellyel a kalapot az állhoz erősítik

◊ 2. kisgyermeknek álla alá kötött ruha

◊ 3. a kantárhoz tartozó lánc v. szíj, amellyel a szilaj paripa állát fölszorítják álldeszka

◊ az ökör álla alatt levő deszka aller

◊ ellenkezés, civódás allerkedik

◊ ellenkezik, civódik állingol

◊ álldogál állítófa

◊ másfél méter magasságú erős cölöp, amelyhez hálóállításkor a háló inát odakötik állítótű

◊ nagy hálótű, melyet a hálódarabok összefűzésénél használnak álló

◊ 1. dohányszárító állvány

◊ 2. állószék állogat

◊ állítgat álloma

◊ állomás

állovány

◊ víz mélye állszárny

◊ a hal hónalj-úszószárnya álltatás

◊ karókerítés álltit

◊ állít almakiszi

◊ almaleves almavíz

◊ almaecet aloes

◊ pálinka álom-fikom

◊ lappantyú álomszíj

◊ a gyeplő száráról még hátrább nyúló egy ág szíj, mely a lőcs köré van kötve, hogy a gyeplő szá- ra, ha a kocsis el talál aludni, a lovak közé ne essék

alperes

◊ esperes alsóserte

◊ a ponty alsó sörényének első, fogas sertéje alszél

◊ 1. déli szél

◊ 2. északi szél

◊ 3. fing általaski

◊ általában

általegyenesbe, általegyenest

◊ átellenben általfog

◊ keresztül indul általgyak

◊ átfúr általhalál

◊ megátalkodott gonosz ember általjában

◊ egészben, mind egybe véve, summásan általjás

◊ 1. általjában vállalt

◊ 2. olyan munkás, aki vmely munkát általjában vállal el általkodó

◊ 1. makacs, nyakas, ellenszegülő

◊ 2. restelkedő, szégyenkező általkölt

◊ átszállít, áthord általlag

◊ 1. keresztül

◊ 2. átlag

általméltat, átméltat

◊ átszolgáltat, átad általos

◊ széles által-ugord

◊ átugor általút

◊ a rendes útról letérő, rövidebb út általvilágosodik

◊ megvilágosodik általvilágosodik

◊ megvilágosodik áltány

◊ 1. erkély

◊ 2. kőművesállvány ámbolya

◊ ámolygó ampolna

◊ 1. templomi ampulla

◊ 2. cókmók, dibdáb portéka amúgyosan

◊ helytelenül, rendetlenül andac

◊ a szeszgyárakban a burgonya összegyűrve és átdesztillálva andamonya

◊ ekeszeg angalit

◊ ácsorgó, lebzselő, lassúskodó ángária

◊ I. fizetési részlet nagyobb időközről, pl. negyedévről

◊ II. zűrzavar anglia

◊ angol posztó angyalbakkancs

◊ a leölt disznó lábáról lehúzott köröm angyalcsík

◊ karácsonyböjti mákos metélt angyali

◊ adventi angyalszem

◊ rézvirág (Zinnia) ángyélika

◊ színes papiros ánkál

◊ lanyhán dolgozik ánslóg

◊ boroshordó büdöskövezésére való kénlap, kénrudacska ánslógol, ánslógoz

◊ kénez, büdöskövez (hordót) anuvál

◊ beleegyezik, rááll anyáca

◊ anyácska anyafű

◊ székfű anyájos

◊ anyányi (madárfi, leány) anyaka

◊ 1. anyácska

◊ 2. öreganya anyalapi

◊ szennalevél anyalevél

◊ 1. szennalevél

◊ 2. dohánylevél

◊ 3. vmely állatnak (különösen lónak) leszármazását kimutató levél anyalog

◊ kelletlenül tesz vmit anyalog-fanyalog

◊ kelletlenül tesz vmit anyameder

◊ a patak eredeti medre, amelytől a dugát ássák

anyaponty

◊ öreg ponty, amelyet tenyésztésre használnak anyási

◊ 1. anyányi

◊ 2. anyás, anyjához szokott anyaszarv

◊ az eke nagyobbik szarva, amelybe a gerendely vége van befoglalva annyikó

◊ 1. annyicska

◊ 2. akkorácska annyotlan

◊ anyátlan anyók

◊ madarak, bogarak s egyéb kisebb állatok nősténye ányolog

◊ ámolyog, bámészkodik anyolog

◊ ügyetlenül enyeleg apacs

◊ vezérfa az öregháló két végén apacsalfa

◊ Prunus padus apacshorog

◊ horgas fa, amellyel az apacsot kifogják apacsin

◊ evező, talpevező, tutaj evezőlapátja apacskő

◊ az apacs súlyozója apacsos

◊ 1. a jég alatti halászatnál az apacsot tartó ember

◊ 2. gyermekjáték apacsúr

◊ 1. apacs

◊ 2. az apacs villája, mely a súlyozó téglát körülfogja áperté

◊ nyíltan, egyenesen, tartózkodás nélkül apetitus

◊ étvágy apjók

◊ madarak, bogarak s egyéb kisebb állatok hímje apoka

◊ homokkő apolgat

◊ 1. csókolgat

◊ 2. ápolgat áporkodik

◊ kakaskodik, ingerkedik, berzenkedik (gyengébb az erősebb ellen) áporog

◊ áporodik apradán

◊ apródonként, apránként apró

◊ 1. himlő

◊ 2. kanyaró aprogat

◊ aprítgat

aprókőte, aprókőtes

◊ himlőhelyes aprós

◊ 1. apró

◊ 2. himlős

◊ 3. himlőhelyes áradalmas

◊ bőbeszédű, áradozó beszédű aránka

◊ félkupás csupor aranyállú

◊ sárgarigó, aranybegy (Oriolus galbula) aranyáruló

◊ citromsármány aranyka

◊ réti szironták aranymál

◊ sárgarigó, aranybegy (Oriolus galbula) aranymálú

◊ sármány aranyoscsíz

◊ tengelic aranypehely

◊ aranyfüst, aranyozó lemez arbájtos

◊ napos

arcal-jászol

◊ olyan jászol, amelynek mindkét oldalára lehet lovat állítani árdéj

◊ paprika árendáz

◊ árendál, bérel árguvál

◊ 1. rimánkodik, kunyorál

◊ 2. alkudozik

◊ 3. álldogál, ácsorog árguválódik

◊ 1. rimánkodik, kunyorál

◊ 2. felesel

◊ 3. céltalanul ide s tova lézeng árik

◊ romlik, rothad, poshad árjányos-hitű

◊ hitetlen árkány

◊ félig lószőrből, félig kenderből font s a végén hurkos kötél, mellyel a szilaj lovat a ménesből kifogják

árkos

◊ gödrös árla

◊ szűz leány ármás

◊ községi szolga ármozott

◊ ármányos, átkozott armurár

◊ 1. marha-tályog

◊ 2. marhatályogot gyógyító növény árnics

◊ színes gyapotfonál árnyad

◊ elernyed, ellankad, elerőtlenedik, elalél, félholttá lesz árnyadoz

◊ döglőfélben van árnyang

◊ csak árnyéka már annak, ami volt árnyékalja

◊ félszer, szín árnyéka-víz

◊ arnica árnyékol

◊ 1. árnyékban hever, hűsöl

◊ 2. lustálkodik, tétlenkedik árnyéktartó

◊ napernyő árpa-lángos

◊ katonai vászonruha árpári-alma

◊ aratáskor érő, kellemes ízű, jó fajú savanyú alma árpika

◊ árpácska árt

◊ romlott, rothadt, poshadt arté

◊ 1. egyenesen, nyíltan, a szemébe (megmondani)

◊ 2. derék, pompás ártogat

◊ alkalmatlankodik árvaleves

◊ hús nélkül, hagymával készített vékony rántott leves, amelybe tarhonyát v. metéltet főznek bele

árvaszájú

◊ kevés szavú, csendes, jámbor (ember) árvaszíj

◊ a ló marján és szügyén levő hámokat összefogó szíj árvatôke

◊ más helyről hozott és elültetett szőlővessző árvaviola

◊ árvácska ásingol

◊ ámuldoz ásítozik

◊ áhítozik ás-nyes

◊ fúr-farag, faragcsál áspa, áspáló, áspálófa

◊ motolla

áspál

◊ motollál áspálóvas

◊ az a kis vasrudacska, amelyet a rokka orsójába dugnak, midőn róla a reá font fonalat föl akar- ják motollálni (ezen forog az orsó)

ás-vés

◊ fúr-farag, faragcsál aszalék

◊ mindenféle aszalt gyümölcs aszaly

◊ szoknya s egyéb hosszú köntös alja v. szegélye aszalyos

◊ bizonyos módra varrt s pántlikákkal kicifrázott kis női fölöltő aszat

◊ szántóföldeken élősködő szúrós, tüskés, tövises növény aszatol

◊ aszatot gyomlál aszó

◊ olyan völgy, amelyen végig esős időszakokban és tavaszi olvadáskor kisebbszerű patak folyik, de egyébkor száraz

ászokoltat

◊ pihentet, rajta hagy az ászokon aszovány

◊ sorvadás aszoványos

◊ sorvadásos asszekuráció

◊ biztosítás asszekurál

◊ biztosít asszonyiálkodik

◊ asszony-módra viselkedik asztalborító

◊ asztalterítő asztalfia

◊ asztalfiók asztalpénz

◊ a katolikus papnak készpénz-fizetése asztalszék

◊ alacsony asztal, amelyet széknek is használnak

asztalszög

◊ az utolsó hely az asztalnál ásztorka

◊ vastag vászondarab, amellyel a tele töltött zsák száját befödik és befűzik aszú

◊ aszott, aszalt, száraz aszúság

◊ száraz ág-bog átalfekü

◊ keresztben fekvő (szántóföld, gyep) átalfogy

◊ átömlik (folyadék egyik edényből a másikba, vagyis: elfogy az egyikben, mikor a másikba átön- tik)

átalkelő

◊ átjáró hely átallep

◊ átfog átalsuttyan

◊ átsurran átaltanól

◊ átszokik átal-üt

◊ átjár, áthat átalütő

◊ vasszál, amellyel lyukat ütnek a vasba átalvető

◊ kettős tarisznya (a nyakba v. a vállra akasztva viselik) átalvető

◊ kettős tarisznya (a nyakba v. a vállra akasztva viselik) átdarókol

◊ derékon átfog átfázajt

◊ átfázat áthempörödik

◊ áthenteredik atilla

◊ kardos, feleselő (menyecske) átizkódik

◊ átjön átjáró-való út

◊ átjáró út átkamcsul

◊ átkarol átkelet

◊ átjárás, átjáró hely átkőt, átkőtöztet

◊ átszállít, áthord átlyukajt

◊ átlyukaszt átol-lábol

◊ vizet taposva átúszik átoski-rág

◊ egészen átrág, keresztül rág (almát a féreg) átpeccen

◊ átszökken átrugaszkodik

◊ átszökik, átugrik átsikít

◊ átcsúsztat átszán

◊ átenged átszán

◊ átenged átszegődik

◊ 1. máshoz szegődik szolgálatra

◊ 2. átpártol

◊ 3. elfordul (a szekér rúdja egyik állásból a másikba) átszegődik

◊ 1. máshoz szegődik szolgálatra

◊ 2. átpártol

◊ 3. elfordul (a szekér rúdja egyik állásból a másikba) átszök

◊ átugor átszök

◊ átugor átszörcög

◊ átszivárog átszörcög

◊ átszivárog átszürenkedik

◊ átszivárog

áttapos

◊ átjön áttőkeszt

◊ átver, átdug áttöveszt

◊ átszúr, átver átuszakatt

◊ sovány, beesett átuszakatt

◊ sovány, beesett átüt

◊ átjár, áthat átvidesül

◊ átvizesedik, átnedvesedik átvidesül

◊ átvizesedik, átnedvesedik átvillan

◊ elsurran átvillan

◊ elsurran avad

◊ 1. ócskává, elnyűtté lesz (ruhanemű, bőr, kötél)

◊ 2. avasodik

◊ 3. megmaródik, megfő, megpuhul ( a hús, forró vízben v. ecetben a tűzön állva)

◊ 4. evesedik, gennyed avalkodik

◊ óbégat avaska

◊ füstölt hús avatag

◊ ócska, elviselt, elnyűtt avatagság

◊ ócska holmi ázalék

◊ 1. főzelék

◊ 2. disznóaprólék ázalog

◊ (hordó v. más efféle edény) a benne tartott folyadékot apródonként átereszti, kiszivárogtatja ázaszt

◊ áztat ázolódik

◊ ázik azonbakság

◊ szószaporítás azsag

◊ 1. piszkafa

◊ 2. pemete

◊ 3. dorong, pózna

◊ 4. nyárs

◊ 5. mutatóujj

B

bábabokor

◊ szivárvány bábafergeteg

◊ hófergeteg bábafog

◊ bukta (sütemény) bábaguzsaly

◊ közönséges zsurló babajkó

◊ I. ifjú ponty

◊ II. eszelős bábakakas

◊ 1. legyeskedő, vékony hangú, rossz tojozó, minden tyúknak hízelkedő kakas

◊ 2. legyeskedő, nők után járó ember bábakalács

◊ kuglóf bábakenyér

◊ kuglóf

bábál, bábálkodik

◊ gyöngéden, kényeztetőleg ápol babarus

◊ rossz pénz bábásodás

◊ a növények szárának, pl. a káposzta-palántának kövér föld okozta fölpuffadása v. ellaposodása bábásodik

◊ férgesedik, üszkösödik bábaszilva

◊ üszög v. egyéb baj miatt korán lehulladozó, belül többnyire üres szilva bábazile

◊ hófergeteg babernyál

◊ babrál babica

◊ 1. kisbaba, gyermek

◊ 2.szerető bábikó, bábilló

◊ lósóska babilon

◊ pavilon babirka

◊ petty babirkál

◊ 1. babrálgat, motozgat

◊ 2. szőlőt böngész bábittu

◊ nagylevelű vízinövény (Sagittaria sagittaefolia) babizáz

◊ markokba szed babka

◊ házfödélnek való fejes zsúp babkalevél

◊ babérlevél babkár

◊ házaló kereskedő bablon

◊ gyapot babó

◊ I. vad bab

◊ II. 1. juhszőrből készített bolyhos utazópokróc, amelyet a térdre v. a hátra terítenek

◊ 2. guba, szőrével kifelé fordított juhbőr-bunda

◊ III. tetű babócs

◊ 1. bögöly

◊ 2. cserebogár

babócsás

◊ babos, pettyegetett babogat

◊ pettyeget babóka

◊ petty bábolódik

◊ bíbelődik, szaporátlan v. alkalmatlan munkával bajlódik babós

◊ mumus, ijesztő babugos

◊ csecses, tőgyes babuk

◊ csecs, tőgy babuka

◊ I. babácska, szerető

◊ II. 1. büdös banka (Upupa epops)

◊ 2. aki a fejét a kendőjébe egészen beburkolja

◊ 3. magába vonult szentes vénasszony babukol

◊ 1. sötétben botorkál, búva dolgozik

◊ 2. akadozva olvas

◊ 3. kukucskál baca

◊ csendes természetű, szelíd, jámbor, együgyű gyermek bács

◊ juhász bacsó

◊ 1. bács, juhász

◊ 2. öregember badár

◊ szép baderka

◊ hordócska badi

◊ szép bádián

◊ süteménybe való szeges fűszerszám (illicium, stern-anis) bádogzik

◊ homályosodik bagancos

◊ kócos bagazia

◊ fölhajtott, színes szegélyű szoknya bagdán

◊ vágómarhának vmely része baggad

◊ szenderül baggadoz

◊ 1. akadoz (beszédben olvasás közben)

◊ 2. bóbiskol baggat

◊ I. akadozva olvas

◊ II. (nagy öltésekkel) varr, fércel bagifona

◊ bogáncs baglinca

◊ apró légy bagóca

◊ rácbab bagófő

◊ 1. pikó, premonda cipó

◊ 2. tökfilkó, ostoba fajankó

◊ 3. nagy hópehely bagolyláb

◊ 1. a meggyengült kerékfalhoz támaszul odaütött ágasfa

◊ 2. eszterha-deszkát tartó láb bagolysüveg

◊ kétrétű süveg bagolytüdő

◊ aszalt alma, körte bagoz

◊ párosodik bagrena

◊ akácfa, akácvirág bagúleppencs

◊ éjjeli lepke bagzadík

◊ uborkaszaporító növény (Centoria) bágyirka

◊ bágyadozó báhomos

◊ gazos bajdora

◊ 1. bamba, féleszű

◊ 2. ezermester bajdorgat

◊ bolygat bajka

◊ rövid női kabátka bajkó

◊ I. 1. rövid női kabátka

◊ 2. férfiak mándlija v. dolmánya

◊ II. eszelős

bajladozik, bajlakodik, bajlókodik

◊ bajlódik, vesződik bajmász

◊ lehajolva, tapogatva keres vmit bajnár

◊ korán érő szőlő, bajor szőlő, gohér bajnok

◊ alkalmatlan, kötekedő, akadékoskodó, nehéz természetű bajnoka

◊ bajvívás bajor

◊ korán érő szőlő, gohér bajuszkura

◊ bajuszpödrő bajuszmók

◊ nagybajuszú ember bajuszpedrő

◊ rosszabb vetésekben előforduló kórófaj bajzik

◊ közösül baka

◊ marha lábszárbőre, amelyből bocskort készítenek bakacs

◊ háromélű sás bakacsin

◊ feketére festett vászonszövet, amilyennel a koporsót szokták bevonni bakádzik

◊ lökés következtében bukdácsol, bukfencezik

bakádzó

◊ vastag túró bakafántos

◊ kötekedő, kapcáskodó, csökönyös, nyakas bakafántoskodik

◊ kötekedik, kapcáskodik, nyakaskodik bakafityere

◊ kötekedő gyermek bákány

◊ I. kákabot, kákának buzogányos vége

◊ II. fürge bakarász

◊ 1. keres, kutat, fürkész

◊ 2. keresgélve legelész (a marha)

◊ 3. bukdácsol (pl. a nyúl)

◊ 4. összevissza, kapkodva, akadozva beszél v. olvas bakarasz

◊ a hüvelyk- és a mutatóujjal mért arasz, kurta arasz, előarasz bákász

◊ mumus, ijesztő bakasszon

◊ csira, hermafrodita bakator

◊ egy fajta szőlő bakcsacsa

◊ vesszőből csinált szánforma gyermekjáték bakcsas

◊ fésületlen, kócos bakfejérnép

◊ csira, hermafrodita bakfinc

◊ bukfenc

bakfincál, bakfincoz

◊ bukfencezik bakfingoz, bakfingozik

◊ bukfencezik, bukfencet vet bakfitty

◊ bakugrásos gyermekjáték bakhát

◊ 1. a két kerékvágás között levő földemelkedés

◊ 2. a szőlőtőke sorok között töltésszerűen, nyergesre fölkapált föld

◊ 3. hosszú homokdomb

◊ 4. szőlőnek fával beültetett, partos széle bakkan

◊ zökken bakkanó

◊ kátyú, zökkenő hely a szekérúton bakkant

◊ vakkant, vakkantással megijeszt bakkapocs

◊ kajmós kapocs, amelyet a nősténykapocs gyűrűjébe beleakasztanak baklat

◊ koslat (kutya, macska, farkas) baklevel

◊ a szövőszék vmely része baklós

◊ olyan ló, amely folyton csóválja a fejét v. gyakran megcsökönyösödik bakó

◊ I. cölöpverő fa- v. vassulyok

◊ II. szőr- v. vászontarisznya

◊ III. kis szán, gyermekszánkó, gyalogszánkó

◊ IV. karikára tekergetett cérna bakóallya-kender

◊ az a csomó kender, amelyet egyszerre tesznek a törő alá bakóc

◊ tűzre való apró ág-bog bakókál

◊ bukdácsol (a nyúl) bakol

◊ 1. cölöpöt ver

◊ 2. kendert tilol, tör

◊ 3. bólintgat (a ló: fejét le s föl mozgatja), bóbiskol

◊ 4. kötélen v. gúzson bakot (hurkot) csinál

◊ 5. karót hegyez bakolódik

◊ 1. öklelődzik (kos), lökdösődik

◊ 2. akadékoskodik, makacskodik, dacoskodik bakonca

◊ fakószekér, négykerekű fahordó szekér bakonta

◊ faeregető bakszán v. talpszán, erdőlő szán bakonyás

◊ kiskereskedő, szatócs

bakos

◊ I. kanos, kurafi, ledér, fehérnép után bolonduló

◊ II. olajütő malomban dolgozó munkás

◊ III. négy lóra való ostor bakós

◊ mumus, ijesztő bakosgyeplő

◊ négyes lófogathoz való gyeplő bakos-ostor, bakostor

◊ négy lóra való ostor bakóz

◊ cölöpöt ver baksa

◊ I. bak kecskegödölye egy éves koráig

◊ 2. egy éves berbécs

◊ II. Aspius rapax baksál

◊ szőlőt böngész bakszakáll

◊ 1. famoha

◊ 2. vajfű, bütykös, fehérnedvű réti növény bakszán

◊ 1. vontató szán

◊ 2. vesszőből csinált szánforma gyermekjáték bakszaralma

◊ egy almafajta bakszarvú fű

◊ Trigonella foenum graecum bakszekér

◊ 1. kétkerekű káré, kordé

◊ 2. targonca

◊ 3. vesszőből csinált szánforma gyermekjáték baktüske

◊ aszat, szántóföldön élősködő szúrós, tüskés növény bakzsupp

◊ kettős zsupp bál

◊ nagy árucsomag (pl. dohányé, halé) balafánt

◊ szőlőfajta balakovács

◊ juhtetű

balálka

◊ kísértet balamuta

◊ baj, galiba, alkalmatlanság, kellemetlenség balán

◊ I. fehér

◊ II. 1. szőke szőrű juh

◊ 2. butaszarvú moldvai ökörfaj balaska

◊ rövidnyelű kis fejsze, faragó fejsze balatetű

◊ juhtetű bálaz

◊ dohányt bálba (nagy csomagba) köt bálazó

◊ 1. dohánybálazáshoz való készülék

◊ 2. az a kunyhó, amelyben a bálokba kötött szárazhal el van téve baléta

◊ cédula, melyet a fogyasztási hivatalban adnak a juh- és sertésvágónak bálfa

◊ nagy árucsomag talpfái és leszorító fái balfülű

◊ süket balidó

◊ női nyári kabátka baliga

◊ kulcsra kötött fakolonc bálikó

◊ kákabot, kákának buzogányos feje bális

◊ házaló olasz balka

◊ balog, balkezes balkány

◊ vízállásos hely, amely esős időben v. árvizek alkalmával valóságos tó balla

◊ nádnak bogláros, buzogányos feje, bugája, bojtja ballang-hel

◊ rossz hely ballangó

◊ ördögszekér (Salsola tragus)

bálmos

◊ kukoricalisztből íróval v. tejföllel készített étel balóc

◊ balog, balkezes balog-ir

◊ szar balog-ir

◊ szar balogméh

◊ olyan méhraj, amely sejtjeit szabálytalanul, összevissza építi balogol

◊ balkézzel tesz vmit, balkézzel üt balogos

◊ 1. balkezes, balog

◊ 2. befelé álló balogökör

◊ olyan ökör, amelynek az egyik szarva előre, a másik hátra áll balogsete, balogsüti

◊ balog, balkezes balsarkú

◊ megesett személy balsó

◊ balfelől való balszemez

◊ félrenéz, sandít baltat

◊ botot mesterségesen hajt, forgat bálvánfa

◊ Rus typhina bambó

◊ vízinövény tömött, pelyhes bojtja v. bunkója bambuc

◊ I. mogorva, szótalan, bamba, buta

◊ II. mumus, ijesztő bammog

◊ magában dünnyög bánatmalom

◊ olyan malom, amelynek ritkán van őrlője v. vize nincs bánatosruha

◊ gyászruha

bánatság

◊ bánat, bánkódás bancsókos

◊ csókásszemű (akinek a kancsalsága miatt a szeme fehére nagyon kilátszik) bandár

◊ kősüllő (Lucioperca volgensis) bandó

◊ I. ostoba, együgyű, ügyefogyott

◊ II. 1. bendő

◊ 2. bőszájú hasas korsó

◊ III. szegélydísz szoknyán v. kötényen bándor

◊ pacal bandurka

◊ burgonya bangat

◊ vonít (a kutya) bangita

◊ Viburnum lantana bangy

◊ ringy-rongyból való göcs bangyalász

◊ gondosan begöngyölget, beburkolgat bangyalista

◊ főkötő bangyalodik

◊ bágyad

bángyorgós, bángyori

◊ beteges, göthös bángyorog

◊ betegeskedik, göthösködik bangyos

◊ bőszájú hasas korsó bánka

◊ seborvosok köpölyöző harangja banka, bankus

◊ mumus, ijesztő bankol

◊ vonít ( a kutya) bánomárok

◊ bánomkerten át ásott árok

bánomkert

◊ olyan kert, amelyet a víz gyakran meg szokott nyomni bánya

◊ 1. meleg fürdő

◊ 2. azon gödör, amelyben a vályognak való agyagot tapossák

◊ 3. sertésnek összetúrt fekvőhelye bányagödör

◊ gödör, amelyből vályogot, sárga földet v. homokot szednek ki banyak

◊ balkezes banyakemence

◊ sárral tapasztott parasztkemence, boglyakemence banyalód

◊ anyalúd bányaparaszt

◊ a kubikgödrök között levő érintetlen föld, amely az egyes gödröket elválasztja egymástól bányapásztor

◊ bányarém banyaposz

◊ pöfeteggomba banyatapló

◊ érett és kifőzött cserfatapló bányavirág

◊ szép alakban kristályosodott ásvány bannya

◊ bolyhos gubaszövet bannyas

◊ bolyhos, bozontos, gubancos banyóka

◊ öreget játszó kis leánygyermek banyos

◊ megnyálkásodott, megpimpósodott (túró) baraboly

◊ vad turbolya (Chaerophyllum bulbosum) baráncsik

◊ selyem fátyolkendő báránycsécs

◊ bárányhimlő bárányfark

◊ Chenopodium botrys

bárányfarsang

◊ húsvét és pünkösd közötti időszak báránymosó-hó

◊ kései, tavaszi hó, amely a legelőre kihajtott bárányokat éri a mezőn baratina

◊ barátnő barátok tepertője

◊ paptöpörtyű, ajakvar barázs

◊ a föld színét kapával vékonyan fölszíja, legfölső rétegét v. a gyepet róla kapával lehúzza barbanók

◊ Hedera helix minor barbora

◊ bőgő, brúgó barborás

◊ bőgős, brúgós bárdkeszeg

◊ Abramis brama báreszte

◊ kényes, rátartós bargó

◊ maskara bárgya

◊ hitvány, silány bari

◊ akin jegy van baris

◊ barna disznó v. kutya bariska

◊ I. bárányka

◊ II. maszlagos redőszirom bárka

◊ 1. lyukacsos láda, amelyben a halakat elevenen tartják a halászok

◊ 2. koporsó borítékául szolgáló deszkafoglalvány

◊ 3. kőműveseknek deszkából csinált négyszögletes mésztartója

◊ 4. gát, töltés bárkababa

◊ az állóbárka orrán az a faragott rész, amely a bőgő fejéhez hasonlít barkács

◊ 1. mézárus, aki faluról falura járva maga veri ki a méheket a kasból s vékaszámra veszi lépesmézet

◊ 2. fúró-faragó, ügyeskezű ember, ezermester

◊ 3. enyveskezű ember, tolvaj, aki nem lop éppen egyenesen, hanem mégis meg nem engedett úton-módon szerez

barkál

◊ imitt-amott meghánt barkás

◊ bárányfelhős bárkasütő

◊ fanyélbe erősített vas, amellyel a bárka haltartó részének a lyukait kisütögetik barkázó

◊ vmely tímáreszköz barkóca

◊ I. furkósbot

◊ II. barka barla

◊ mankó barokháló

◊ két keresztbe összekötött abroncsnak a négy végére, tehát négy ág közé kifeszített négyszög- letes háló, hosszú rúdra alkalmazva

barom-élő

◊ legelő baromkert

◊ akol

bárondos fölhő

◊ bárányfelhő barsóka

◊ varsinta (Acerina cernua) bársonvirág

◊ a compositákhoz tartozó sárga kerti virág bársonykupak

◊ kopaiva balzsam bársonyrózsa

◊ pirosas színű Tagetes erecta v. patula bástol

◊ púpozva fölhalmoz, föltölt baszagurda

◊ ami nagy izgalmat okoz baszárka

◊ 1. tarisznya

◊ 2. ház körül viselt könnyű női fölöltő baszárkeszeg

◊ Abramis ballerus baszatyi

◊ szatyor, kosár baszgurál

◊ bolygat, bizgat, bosszant, ingerel batla

◊ 1. fekete szalonka

◊ 2. halászmadár batona

◊ gödény batony

◊ a horog inán az a vékonyabb rész, amelyre a horog reá van kötve bátor

◊ 1. gyors

◊ 2. szelíd, jámbor, jó (ember, állat), szép batramoskodik

◊ 1. lábatlankodik, alkalmatlankodik, félsötétben ide-oda kóvályog batykó

◊ álarcos, maskara batyuka

◊ maskara, álarcos baukol

◊ vonít (a kutya) bazsalikus

◊ kötekedő beaszalyoz

◊ (a szűrt) a bőségéhez megkívántató darabokkal ujjával együtt összevarrja bebámul

◊ betölt bebán

◊ 1. ellát

◊ 2. betakarít, begyűjt bébangyal

◊ begöngyöl, beburkol bébillér

◊ 1. vmely háznál bejáratos, bennfentes, kotnyeleskedő, hírhordó személy

◊ 2. kisegítő asszony bébíró

◊ akinek más község határában is van földje, birtoka bébírol

◊ bepanaszol