Lucius Junius Moderatus Columella XII könyvei a' mezei gazdaságról, és egy különös az élőfákról

Teljes szövegt

(1)

» I f l . J '

7

< V i Lr / i \ ’ (/ '■

LUCIUS JUNIUS 'MODERATUS | |

COLUMELLA

, ^ XXI K ö n y v e i ,

b‘ ;l < A MEZEI GAZDASÁGRÓL,

es e g y különös

A Z É L Ö F Á K R Ó L ,

m elly e l

Nemzete ja v á ra , inint eddig tsak nem egészszeft , esnaéretlen és m egbetsiilhetetlen Kintset vilá­

gosságra h o z o tt, és M agyar nyelvre fordít-

*«L vá felfedezett-:

Nemes F Á B I Á N JÓ ’SEF

• a’ Veszprémi Hef. Ekklésiai Társaságnak Esperestje , és Tóth Yasanyi prédikátor.

(2)
(3)

íú á n n

i^m A, Betóoae^wy-sa^rÉi &

:

L U C I U S J U N I U S M O D E R A T U S

C O L U M E L L A

A ’ MEZEI GAZDASÁGRÓL.

H E T E D I K KÖNYV.

riitottak. JNem is ok nélkül. Mert ezt, mégaz ol- lyan mezőn is el lehet tartani, a'hol legelő nints;

kevés és akarniinemü eledellel megelégszik, tudniillik , tsupa levelekkel, és tövisekkel, vagy fűzfa ágakkal is táplálhatni, vagy eleibe vetett venyikékkel. A’ polyváktöl pedig, a'm ellyekkel tsak nena. minden tartományok bövölködnek, meg is hízik. Azomban, az ostoba pásztornak gon­

datlanságát lég jobban kiállja y az ütéseket és szükséget mindenekfelett elszenyvedi^ a' miért későbben döglik el, mint más falkás marha $ mert a’ munkát és éhséget nagyön győzvén, ritkán bántják a' nyavalyák. Erre a' kevés gondviselést kívánó állatra, több és szükségesebb munkákat lehet bízni, mint az ember gondolná, holott a*

puha földet is, mint a’ miilyen van Boetikában^

és egész Lybiában, könnyű ekével megszántja ^

1

, A ' Szamárról»

(4)

4

és a’ net» mód nélkül nagy terheket is elhúzza»

£,9 gyakran , mint ama nagy Poéta Virgilius mondja: a B a jtó. rest szam arára , F a g y roszsz alm át ra k

3

köveket vagy viszsza jö ­

vet hoz , A ‘ F árosból y vagy fe h e t éllö szurkot is eggyütt.^*) E ’ mellett, a’ malmokban, és a’ gabona éíkészitésébenn is y majd közönséges ennek a’ baromnak a’ munkája. Azért minden gaz­

daságban, mint, legszükségesebb a’ szamár meg is kívántatik, a’ melly a’ mint mondám a' gaz­

dasághoz tartozó. eszközöknek nagyobb részét, aJ4 nyakán vagy hátán könnyen béviheti aJ Város­

ba, és onnan viszsza hozhatja. Melyik nemű jobb pedig, és melyik gondviselés legyen hozzá leg- alkalmatosabb a’ fellyebhvaló Könyvben, a’ hoj.

a’ drágábbakról volt szó , elöladtam.

II A ' Juhok vételéről és gondviseléséröL A’ nagyobb négylábúak után;;, a’.jub-toövet- tiezik, mclIv-jKjdAba első , ha a’ haszon nagysá- Mert leginkább e’ fedez minket a’

felnek keménysége ellen, és a’ mi testünknek is ez ád alkalmatosabb takarókat. De e’ mellett bö tejével es,Sajtjával nem tsak a! mezei embereket tartja j ó l , hanem az Urak asztalát is , drágalátos és sokféle eledelekkel ékesíti. Némelly Nemzetek­

nek pedig, a5 kik gabona nélkül szűkölködnek, élelmet ád; a’ honnan sokan a’ Nomások és Ge- ták közül Téjivoknak neveztetnek. Azért, ez a’

barom , ámbár a’ leggyengébb természetű , a* mint böltsen mondja Celsus, még js a’ legbizonyo­

sabb egésségii, és éppen nints baja a’ dög miatt;

De mind e’ mellett is, a' helynek természetéhez kell ezt választani, a’ mellyre nem tsak itt kell

*) Creorg 1: »73. v.

(5)

mindég1 nézni, hanem az egész mézei gazdaság­

ban is , mint Virgilins javasolja íg y szóllván:

M e r t n em is adhatnak m indent a' földek akárhol A’ kövér és sík föld 5 magas juho­

kat 5 a’ sovány és dombos, izmosokat; az erdős .és hegyes pedig hitsinyeket szokott nevelni;

a5 réteken, és lapályos ugarokon, a’ betakart barmot legjobb legeltetni. Mind ez pedig nem tsak a’ fajokra', hanem, a’ színekre nézve is le g ­ többet tesz. Mi nállunk a 'lé g - derekabb neműek közé számlálták, a’ Milesiumi, a’ C alabriai, ’s Apuliai juhokat, legjobbaknak gondolták pedig a' Tarentumiakat. Most a’ Galliaiak bétsessebbek- nek tartatnak, ezek közt pedig leginkább az Al- tinumiak. Ú gy azok , a’ mellyek Parma és Mutina körül fekvő sovány mezőkön tanyáznak. A’ fehér színű legjobb lévén, leghasznosabb i s , mert eb­

ből legtöbb szín kerül, e’ pedig egyből se lesz.

A ’ magok természete szerént betseseknek lehet mondani a’ barnát'ésUfejj^tét is, áJ miilyen van Italiában Pollentióban ; és TSaéttCaban Cordubá- ba. Nem kűlömben Asiában a’ p iroso llók, a’ mel- lyeket vereseknek hívnak. De más kü- lömbségeket is mutatott a' baromnak ezen neme között a' tapasztalás. Mert midőn Gádix Városá­

ba , Afrika szomszédságából, tsudálatos színű er­

dei vad kosokat cs más fene vadokat vittek vol­

na a’ kiosztásra., M. Columella az Atyám testvér­

ié , ez a’ gyors elméjű férfiú , és híres gazda, egynéhányat vévén, a' mezőre vitte , és megszelí­

dítvén a’ betakart juhokkal öszvebotsátotta. Háti ezek elsőben borzas, de az apjok színét megtar­

tott bárányokat ellettenek , a’ mellyek oszlán a’

Tarentümi juhokra botsátlatván puhább gyapjuju kosokat: nemzettek. Ezektől ismét, valamennyi *)

* ) Georg. 8: 89..v, , ’

5

(6)

6

tsak fogantátotl, az annyának puhaságát, ’s ősi nemzőjének színét víszsza vette* lllyen módonn, azt mondotta Columella, hogy az a fa j, a melly volt a’ vadokban, letévén vadságokat, az uno­

kák gráditsain víszsza k'erűlt. Elkezdett beszéd demre víszsza térek. Két neme vagyon tehát a’

juhnak, puha, és borzas szőrű. Mindeniknek vételében é$ gondviselésében sok közönségesek vágynak, de különösök is a5 nemesebbekében, a’

mellyekre igen kell vigyázni. Közönségesek a’

nyáj yevésében tsak nem ezek. Ha a' fehér színű gyapjú tetszik leginkább: mindenkor a’ legfehéV rebb kosokat válaszd, . mivel a’ fehérből sokszor fekete bárány származik; a verhenyöböi vagy feketéből soha se lesz fehér,

III. AKosoh kiválasztásáról.

Azért is, nem tsak az a’ Kosnak a’ próbája , ba a* gyapja fehér, hanem az is, ha az ínye, és nyelve egyforma ^ irói a' gyapjával. mert mikor a’ test^oék'ifzek a’ részei feketék vagy tarkái:, fekete vagy tarka lesz a’ bárány is, és ezt a’ töb­

bek közt illyen szép versekkel adta elő , az a’ kit fellyebb említettem :

A z t a \ k o s t, mellynek fe k e té lló nyelve van $ ámbár

M inden gyapja fe h é r , az anyáktól tiltsd egészszen, Másként-l fo lto k k a l turkállak lesznek azoktól A ’ kis bárányok. * )

Éppen íg y vagyon a dolog a' verhenyö és feke­

te kosokra nézve is, mellyeknek hasonlóképpen eggyik részeknek sem kell kűlőmböző szinüek-

Virgilius Georg. 3: 387.

(7)

neU lenni a’ gyapjoktol, sokkal inkább az egéss hátok iiaotskokkal netarkuljon. Azért mikor gyap­

jasok, akkor kell megvenni a’ juhokat, hogy színek egyformasága annál inkább hitessen : a’ mi, ha különösen meg nintsá’ kosokon , többnyire az apai jegyek a’ fiakra, ráragadnak. &’ mi pedig a’ test állását nézi, legjobbnak tartják, ha ma­

gas és szálas, hoszszas és gyapjas hasú, lioszszi farkú, tömött gyapjuju, széles homloku, nagy tökgolyóju, behorgadt szarvú , nem azért mintha, ez hasznosabb volna (mert jobb a’ suta kos) ha­

nem azért hogy nem ártanak annyira a’ behor­

gadt szarvak , mint a’ felnyúltak és kiterjedtek, némelly, tartományokban m indazáltal, a’ hol a’

levegő nedves és szeles, azt kívánnánk, hogy a.’

hetskék és kosok minél nagyobb szarvuak volná­

nak, hogy azok felállván és felnyúlván a’ fejek­

nek nagyobb részét az idő viszontagsága ellen oltalmaznák. Annakokáért ha többször keményebb a’ té l, , ezt a’ nemet válaszszuk$ ha engedelme­

sebb , a’ suta kost jobbnak tartsuk: mert az az alkalmatlanság van aJ szarvas kosban, hogy mi­

dőn é rzi, hogy mintegy természeti fegyverrel van a’ feje felkészítve , a’ harczra sokszor k iá ll, és nagyobb hatalmat vesz az anyákonn is. mert az űző társát, (noha maga elégtelen az üzésre (dii- liőssen üldözi, se meg nem engedi, hogy a’ má­

sik annak idejében meghágja a’ nyájat, hanem Ibikor már kifáradt a’ bujaságból. A' suta pedig, midőn mint egy fegyvertelennek érzi magát, nem olly kész a’ küszködésre, és szelidebb a’ hágásba is. Azért is a’ pásztorok a5 verekedő baknak vagy kosnak dühösségét ezzel a’ ravaszsággal verik víszsza. Valami egy láb hoszszu erős táblát, he­

gyes szegekkel tele vernek, és ennek a’ szúrós;

oldalát a’ homlokaik felöl hagyván, a’ szarvaik­

hoz oda kötik, ez a’ dolog tartóztatja, a’ vészé-

(8)

fedéstől a szemlelent, ttiidön izgathatván*, maga áébésili meg', magát az ütéssel. A ’ Siracúsái Epi- cíiarmus'pedig, aJ ki a’ barmok orvoslásáról: igen bolyésen Írt azt1 íViondja, hogy a verekedő kos még ‘szelídül, ha a’ fülei melleit fóróval kifúr­

ják a’ szarvaity^ ínelly?tól,;lefelé görbülnek. Ez a négylábú, báróm esztendős korában legjobb az juzésre, ipindazáítal nyolcz; esztendeig nem alkal­

matlan. A’ jerkéket két esztendős korok' után , koskoz kell bótsátani, és öt esztendeig fiatalnak tartják, két . esztendő után megvénül. A zé rt, a' mint mondottam, nyiretlén jük'ókat v é g y : á! tar?

ka.és szürke szőrűt hagyd o t t , mert bizonytalan színű. A5 károm esztendősnél* idősebbet, a’ vi- fsorit, és meddőt',-meg ne vedd. Válaszd a5 két esztendőst, nagy testűt, nyúlánk nyakút, koszszu szőrűt, nem kemény hanem puha gyapjújut , és - széles tö lgyü t; mért a’ kopaszt és kitsinyt kerül­

ni kell. És ezek szinte közönségesek a’ juhoknak szerzésében. Azoknak gondviselésében pedig ezek:

iliogy alatsonyok „legyenek az istállók, éá rókább 'böszszára^óri^-síéíire. nyúljanak k i: hogy egy- szer’smind télben melegek legyenek, és a 's z o ­ rosság miatt meg ne nyomják a’ fiaikat 5 delre beli azokat helylieztetni, mert ez a’ barom, noha minden állatok között, legruhássabb, mégis leg­

kevesebbé .szeny védi el a’ hideget, és a’ nyári nedvességet, azért is , az istálló eleibe magas ke- xitésü színeket kell 'állítani, hogy abba szabad kimenetel legyen a’ piritkozásra, és azon hpll lenni, hogy ott valami nedvesség meg ne álla­

podjon , hogy mindenkor minél szárazabb izéitek­

be! vagy szalmákkal legyen az istálló megtérít­

v e , melly állal minél tisztábban és puhábban fe- bügyenek a’ fiasók. A ’ rátsok a’ legtsinosabbaU legyenek , hogy azoknak egésségek , á5 mellyre l?gíkbább kell vigyáznip a’ nedvesség miatt né

(9)

szenyvédjen. Minden juhot pedig jól kell tartani:

mert a kévés számú juh is , ha jól tartják, több hasznot ád a' gazdának, mint a' lagnagyobb nyáj, ha .szükséget lát. Ném tsák a* füves legelőket kell pedig keresni , panem azokat, a’ melíyek legtöbb-’

szőr üresek a’ tövisektől, mert ama' ditsö vers­

nek . hasznát kell gyakorta vennünk : H ogy ha b'etses g y a p ja t k ív á n sz, berkekbe ne jártasd ci ju h o k a t, es bojtorján közi. * ) mert ez , a’

mint ugyan ö mondja, mezítelenekké teszi a’ ju­

h o k a t, iés akopaszokra ragad a z Izzadtság:

's a hegyes tüskék t e s t e li b em etelik : mind pe­

dig napról napra hevesedik a’ gyapjú is , melly mennél, hoszszabbra megnő a' barmon, annál job­

ban ki van tétetve a’ töviseknek, mellyek rpint valamelly vonyogók bele kapaszkodván, a’ ha­

tókról letépetik. A' pubaszörü p ed ig, elveszti a' takarót is, a' mellyel fedeztetik , és ezt nem ked­

ves költséggel lehet megujjítani. Majd minden írók megegyeznék abban , hogy az Öszvebotsá- tásnak első ideje a’ tavasz a’ hasonlókra nézve, ha a’ juh elérte a' fajzásra alkalmatos időt ^ ha pe­

dig fias, Julius holnapja körül. Az első mindaz^

által, minden kéttségkivül jobb , hogy valamint az aratást a’ szüret, úgy a’ szüreti gyürnöltsöta’ Juli­

nak ellése kövesse, és az egész ősz takarmányá­

val tartott bárány, a' szomorú h id e g , és a’ téli szőkébb élés előtt megerősödjön, mert jobb az őszi bárány a' tavaszinál, mint Celsus helyessen mondja, mivel többet tesz a’ d ologra, hogy in«

hább a' nyár, mint a’ lél kezdete elölt erősödje­

nek meg 5 és maga egy minden állatok közt az, a’ melly télben jókor születik. És, ha a' dolog úgy kívánja , hogy több kosokat kell szármáz- ta.tni, ama bölts természelvisgáló Aristotelea, azt f ) y irg iliu s Georg, y. 344 és 342,

(10)

tanítja, hogy öszve botsátás idején száraz napo­

kon rá kell vigyázni az északi szellőkre, hogy a’

szél ellenébe legeltessük a’ juhnyájat, és azzal szemközt kell öszve botsátani; ha pedig jerké­

ket kell származtatni, a’ déli szeleknek kell for­

dítani, ’s így kell megüzetni az anyákat, mert az a’ mit aJ fellyebbvaló Könyvben tanítottunk , hogy tudniillik a’ hágójuhnak jo b b , vagy bal golyója köttessék meg-, a’ nagy nyájakban igen fáradtsá­

gos. Az elles után osztán ineszsze vidék legelő­

jére szándékozván hajtani a’ juhász, a’ fajzatnak nagyobb részét a’ város körül való legelésre tar­

tsa ; mert a’ majoros a’ gyenge bárányokat, mig még füvet nem esníernek, a’ mészárosnak adja, mivel kevés költséggel be lehet azokat vinni, és rajtok előbb adván , több téjbeli haszon jő bé az anyáktól, mindazáltal meg is kell néha a’ város szomszédjában hagyni, mert a' hazai barom, sok­

kal hasznosabb az idegennél. Azt sem kell meg­

engedni , hogy az egész nyáj a’ vénség miatt' med­

dő legyen, és a’ gazda kifogyjon belőle, hanem a’ jó pásztornak a! légyén a' legfőbb gondja min­

den esztendőben , hogy a’ megdöglött és hibás juhok helyébe, ugyan annyi, vagy több darabo­

kat is állítson : mivel gyakran a’ hidegeknek, és a’ télnek keménysége megtsalja a’ pásztort, és azokat a’ juhokat Öli meg, a’ mellyeken öszszel, azt gondolván , hogy még maradhatok, ki nem adott, minél inkább ezen történetekért is, hanem ha igen erős, mellynek nem árt a’ tél, ujj nem­

zetiséggel szaporítsa a’ számokat, mellyel a’ ki fog tseíekedni, rá vigyázzon, hogy négy eszten­

dősnél kissebbnek, és nyolcz esztendősnél idő­

sebbnek a’ fiát meg ne hagyja, mert azeggyik ko r sem alkalmatos a szaporításra; azomba a’ mi vén vérből származik, többnyire az annyátol vele köz­

lőt? yénséget megtartja. mert vagy meddő , vagy

(11)

erőtlen. Az előhasi juhnak az ellésére pedig1 szin­

te úgy kell vigyázn i, mint a’ bába szokott, mert éppen úgy teszi le ez az állat is aJ terhét, mint az aszszony ember, és gyakorta noha nintsen okossága, vajúdik az ellésben. minekpkáérta’ ba­

rom orvoslásban jártasnak kell lenni a’ juh gond­

viselőjének, hogy ha a’ dolog úgy jkívánja, az egész magzatot is , ha keresztül akadt a’ méh­

száján , kivonja , vagy késsel elvagdalván , az anyá­

nak minden sérelme nélkül kiszedje, mellyet a’

Görögök m agzat hiveuesnek hívnak. A‘ bárányt p e d ig , mikor előjött, fel kell emelni, és a’ tsets- hez vinni, azután a’ száját széllyel vonván, ’s a’

tsets bimbót nyomván, meg kell azt nedvesíteni, hogy tanuljon meg az annyátol szopni. De mineke- lötte e' lenne, egy keveset ki kell fe jn i, mellyet á’

pásztorok gulásztának . hívnak5 ha ezt valahogy ki nem fe jik , árt a’ báránynak, mellyet két nap­

pal azután mikor lett, az annyával öszve rekesz- tik , mind hogy ez azt melengesse, mind hogy az is az annyát tanulja megesmerni. Majd tovább .inig nem pajkoskodik, homályos és meleg kerí­

tésbe kell őrizni, azután, ha viczkándozik, a’

magához hasonlókkal tserény rekeszekkel be kell zárni, hogy mintegy a* gyermektelenvaló ugrán­

dozásbán meg ne soványodjon } és reá kell vigj áz­

ni, hogy a’ gyengébb az erössebbektől külön vá-’

lasztassék , mert a’ tehetősebb elnyomja az eröte- lent. és elég re g g e l, minekelötte a’ nyáj kimen­

ne a’ legelő re, azután estve, mikor aJ juhok jól lakva viszsza jönnek, közéjek ereszteni a' bárá­

nyokat, mellyek midőn kezdenek erősödni, táp­

lálni kell az istállóban zanóttal, ló h errel, úgy szintén korpákkal i s , vagy ha a' termés bősége megengedi árp a, vagy lednek lisztéi. Annakután- na mikor megerősödtek, dél tájban, a' majorhoz közel lévő rétekre vagy ugarukra az anyákat oda

(12)

12

Ítéli botsátani, és a’ kerítésből a’ bárányokat ki kell ereszteni, hogy tanuljanak kinn legelni. Az élelemnek a' neméről, mint az előbb mondottuk volt., és azokról is a’ mellyek elmaradtak , emlé- Itezetet tegyünk , legkellemetesebb füvek a zo k , V mellyek ekével felszántott földön teremnek, az után a' mellyek motsár nélkül váló réteken nőnek, V tóbeliek , és erdeiek éppen nem alkalmatosok.

nintsenek mind azáltal olly ked ves eledelek, vagy legelők,a’ mellyekbe a’ szüntelenváló vele élés által bele ne unjanak, hanem ka a’ pásztor eleit veszi a’ barmoknak unalmának, sót adván nékiek , meU lyet mint valamelly füszerszámát az eledelnek, nyáron által, faválukbatéve , mikor a’ juhok visz- sza jönek a’ legelőrő l, nyalnak, és ez áltál evés-:

re és ivásra való kívánságot vesznek. De ellen­

ben a’ téli idő szükségén úgy segítenek , hogy berni eledeleket vetnek eleikbe a’ jászlokba. Lég jobban tápláltatnak pedig eltett szilfa vagy kö­

rösfa lombokkal, vagy őszi szénával, mellyet sar- junak neveznek, mert e’ puhább, és azért kelle,, mclessebb ", mint az érett. Zánóttal és vetett bük- könnel is igen jó tartani, szükségesek mindazák-»

tál, a"’ hol egyebek elfogytak, a’ hüvelyes ■ véle­

mények polyvái is. mert magába az árpa, vagy a’ hüvelyeivel megörlött bab, vagy bagoltsa, költségesebb, mint hogy a' város körül lévő vi­

dékeken oltson lehetne nekik adni, de ha a’ bő­

ségek megengedi, minden kéttségkivül legjobbak.

Az etetés, és a’ vízre való hajtás idejéről pedig, nem másképpen értek, lienem a’ mint Maró elöl adta:

H ajnali tsillag után mindjárt a 'fr is s gyepet

' * etesd

'S míg tart o ’ reggel, ’s mig meg őszülnek az erdőit

(13)

É s a barm ok előtt gyepeken kedves lesz a ’ h a r m a t, M a jd szom jú sá g ot m ikor a' tíz óra hoz , akkor K útra vagy atóhoz n y a já sto l — hajtsuk é lj és délbe, a’ mint ugyan ö mondjaj a vö lgyb e, H o l Jupiternek erős és ven t ser fá j a k in y ú jtja, R etten etes vastag k e z e it, vagy a hol fe k e té ik é Szent árnyékot tart a tölg yfá k erdeje széllyeU*

Azután ismét, mikor megenyhült az iclö, hajtsuk a’ vizré (nyárban is íg y kell tselekedni) ’s ujjo*

lag a' legelőre vezessük. N a p n yu g oton n , m i­

kor a' m eleget m érsékli az estve. Es már a' nedves h old is frissíti az erdőt. De vigyázni kell a’ nyári tsillagra a’ Canicula feltetszésének, hogy a5 nyájat délelőtt nap nyugottal hajtsák szem közt és a1 felé legeltessék, délután nap keletre, ha ügyati igen sokat tesz az, hogy a' legelésben, fővel né* legyenek fordulva a’ nap fe lé , a’ melly sokszor írt ezeknek az állatoknak, feltetszvén az említett tsillag. Télben, és tavaszszal reggeli idő*, ben kerítésekbe kell tartóztatni, mig a’ dereket a’ riap. a’ szántóföldekről le nem tö rli: mert a’

zúzös fü azdkban az időkben, náthát szerez, és liás menést ohoz. Azért az esztendőnek hideg és nedves részeiben tsak égyszer kell néhieh azivást megengedni. Továbbá, a* ki a’ nyájnak utánnft megy, szemes és vigyázó lévén j nagy szelídség*

gél vezesse azt, (a’ mi mindeneknek, és minden négylábú állatok őrzőinek kötelességekké tétetilt) és ugyán ö inkább vezetője, mint Ura legyen an­

nak , és a1 juhoknak hajtásában és öszve gyűjté­

sében , szóllongatással és bottal feoyegetödzön^

sem soha azok közé fegyvert ne hajítson, sem föllök meszsze ne menjéh, se le ne fekugyöhj

•s-

»3

*1 Georc. 5 : és a ’ következendő!;.

(14)

vagy le ne Üljön, mert lia Mák nem m egy, álla- ni kell néki, mivel a nyáj ezt; a’ pásztori köte­

lességet, a’ fenn és magosam való vigyázást meg­

kívánja p hogy sem a1 lassúbbakat és terheseket ha elmaradnak, sem az elevenebbeket, és megel­

letteket ha előre szaladnak, a’ többektől elválni ne engedje y hogy a’ tolvaj vagy. fenevad a’ této­

vázó pásztort meg né tsalja. .De ezék majd kö­

zönségesek minden juh baromban, most azokat fogjuk elő adni, a mellyek a’ nerneseknek-.tu-

ÍV , Á s takart juhoJirol.

Görög juhot yj mellyel többen Tarentutninak neveznek , ha tsak a’ gazda mindég ott nints, nem igen tanátsos tartani: ha ugyan mind gon­

d ot, mind eledelt is többet kíván. Mert közön­

ségesen minden gyapjas állat a’ több barmoknál gyengébb lévén: mindenek között, lé g gyengébb a’ TarentumiivttneMy a’ gazdának és vele bánónak gondatlanságát lu nem-állja, sokkal inkább azok­

nak fösvénységét; sem a- melegét sem a’ hideget el nem szenyvődheti. Ritkán kivűl, hanem több­

nyire benntartják, és igen nagy ehető , úgy hogy ha a'majoros tsalárdságból elfogja az eledelét, az egész sereg rakásra hull. Télben, egynek egynek, ez a’ rendes eledele a’ jászolnál: . három meszszely árpa, vagy hüvelyestől megdarált bab, vagy négy meszszely bagoltsa, úgy hogy ^záraz lombokat is kell hozzá'adni, vagy szára? vagy zöld lókért, és zanótot, hasonlóképpen sarju szénát bét fontot, vagy hüvelyes vetemény pely­

váját bövönn. A ’ bárányok eladásából ebben a’

baromban legkevesebb a' haszon , a’ tejből pedig semmi sintsi Mert azok is , a' mellyeken előbb kell adni, kévés napok múlva mikor kiellették,

(15)

neveletlen korokba megölelnek, és az anyák a*

magok fiaiktól megfosztatván, a’ mások fiait szop.

tátják, tudniillik minden egy bárányt, két dajkák

«alá ts'apnak, és tsak valamit elfogni és az oda tsapottaktol nem tanátsos, hogy annál jobban jó l lakván a’ bárány te jjel, hirtelen megerősödjön, és az, az anyához tárául adatván a' dajka, annál kevesebbet szenyvedjen a’ maga fiának felnevelé­

sében. Minekokáért szorgalmatos gondot kell rá tartani, hogy mind az annyaikkal mindennap a”

bárányokat megszoptassák, mind az idegenek­

kel is$ a’ mellyek azokat nem szeretik. Az illyen nyájakból pedig több kosokat kell megtartani, mint a’ hoszszú szőriiekböl, mert minekelötte a’

kiherélt kosok meg tudnák hágni az anyákat, mikor már a’ két esztendőt kitöltötték, lemetszet­

nek, és azoknak bőreik, gyapjok -szépségéért, nagyobb áron adattak e l,, mint más bőrök. E l ne félejtsük pedig , hogy á*Görög juhot, szabad es minden ágosnogívs es tövis nélkül való helye­

den kell legeltetni , hogy a’ mint fellyebb mon­

dottam, se a’ gyapja, se a’ takarója le n e szag- gáttássék. Mindazonáltal nem kíván oda ki olly nagy gondot, mivel nem megy ki mindennap a’

legelő re, mint óda haza $ mert gyakran le kell rólla a* takarót venni, és meg kell szellőztetni, a’ gyapját széllyel választani , és borral ’s olajjal megnedvesiteni : néha pedig egészsZen is meg kell mosni, ha az idő meleg volta megengedi, és ezt egy esztendőben háromszor tselekedni elégséges.

Az istállókat pedig gyakran ki kell sepreni és tisztítani, ’s a vizelletnek minden nedvességét elsikálni, melly jegjobban megszárad, ha meg­

fordulják azokat a’ pallatokat, mellyekkel a’ juh áldok bevagynak pallatolva , hogy a’ nyáj azok­

ra fekugyék. Nem tsak a’ sártol, vagy ganejtől, hanem a’ veszedelmes kígyóktól is meg kell sza-

(16)

faaditani a’.‘juh. ablokat: a’ .melly hogy; nie^tor*

tenjen , : . V .

IV éh a szagos czedrust végy , és fü stö ld m eg . , , az a k ló t, És gálbán szaggal kergesd ki az annya ki-

v .. -gyökat í.<

Sokszor az ott álló jászolban kattog. afr

• v ú;»; . álnok\ : Á

Pipera-, ’s eljedvénn szalad a’ napfény-tői

•.&#'' !>::. -’Üregbe^i:8 v Vagy már a b eszó lo tt tsúszó,.--- - --v A zé rt a’:mint ugyan'ő mondja. ' : -1 ‘ .'/ti Kapj köveket P á sztor! botokat fo g j, ellene

~z ' :: .L'.pn y r \ . a z z a l, .■ :r:

B á r fe n y e g e t,'s fe lfú jt nyakkal pesz’szegjén ,!;;'v'- ,:V -á-*: • - - ? < > • ; el őtted ■ - Üsd, haj t s df ' ^J :

Vagy hogy azt veszedelemmel ne kelljen tseleked- rii, aszszony hajat, vagy szarvas szarvat égess gyakran j mellyeknek szaga, éppen , nem* engedi ? hogy az istáilóhau, az. említett gonoszok megái- lápööjáháü. A’ nyirésben bizonyos időt tártani nem lehet mindén tartományokban, mert minde­

nütt se nem későn, se nem hamar jelenik .meg a’ nyár: és légjobb tekinteni az időket, inellyek- ben a’ juh sem a’ hideget meg nem érzi, ha meg- hyítted^ sem . a’ meleget, lia még a’ gyapját le nem vetted. Hanem akármikor nyirted azt meg j illyen orvossággal kell megkenni, főtt tsillag- fürt levét, ó bor seprejét, és olaj törkölyt egyen­

lő mértékkel öszve kell elegyíteni, ’s ezzel az ol- Vasztékkal a megnyirt juliot kend be , és midőn harmad nap. alatt a’ háta beitta az orvosságot ,

a,

*) Virgilius Qeorg. g. 414,

(17)

1.7

ö,’ negyedik nap , ha teng'er van közel vidd oda és fereszd meg ^ ha nints, a’ sóval erre a’ végre hinn megerősített esső vizet egy hevessé főzd m eg, és azzal a’ nyájat mosd meg az íg y meg- orvoslott ju h , abban az esztendőben, azt mondja Celsus , meg nem riihesedih: az is bizonyos , h ogy attól a’ gyapja is puhábbra és hoszszabbra nő.

F . A ' Juhoknak orvoslásáról.

És mivel az egésségesehnek tartását és gond­

viselését elöladtuk: most már arról fogunk re­

gulákat adni, hogy kell a’ hibáikon segíteni, és aJ betegeket orvosolni 5 noha ezt a’ részét ta­

nításomnak már ki merítettem , tsak nem egész- szen, mikor a* fellyebbvaló Könyvben a’ nagyobb barmoknak orvoslásáról tanítottam. Mivel tsak nem ugyan azon lévén a1 kissebb és nagyobb négylábúak testeiknek természete, kevés és ki- tsiny hülömbséget lehet találni azoknak nyava­

lyáik és orvoslások közt is, mellyek akarmelly kevesek légyenek is, nem fogom azokat elmel- lözni. Ha az egész nyáj b e te g , a’ mint fellyebb mondottuk, most ismét azt állítjuk (a’ mit leg­

jobbnak gondolunk) hogy ekkor az eledeleket és itatásokat, az egész vidékre nézve változtas­

suk, és más levegőt keressünk, és azon legyünk, hogy ha a’ melegségtől és forróságtól szárma­

zott a’ dögleletesség, árnyékos mezőket, ha a’ hi­

d egtől, napfényeseket keressünk, de tsak lassan és minden siettség nélkül kell hajtani a’ barm ot, hogy annak lanhadtlsága a’ hoszszu utak által meg ne erőltessék: mindazonáltal nem is tsupa restül és immelámmal. mert valamint a’ betegség miatt el­

fáradt barmokat nem illik nagyon hajtani: és szorí­

tani: ú g y, jó azokat mértékletesen gyakoroln i, és a’ lankadtságból mintegy ébreszteni, ’s nem enr

I//?. Jl/n T\/írt/7 Ti ri/tK- o

(18)

gedni a' puhaság miatt megvénülni és elalunni.

Mikor osztón a’ nyáj a’ feltett helyre megérke­

ze tt, tsapatonként a’ lakosoknak ki kell osztani , mert részenként könnyebben m eggyógyul mint 'eggyütt, vagy mivel a’ nyavalyának mérge kis- sebb a’ kevesebb számuakban, vagy mivel jobban gondot lehet viselni a1 kevesebbekre. Ezeket kell tehát és a’ többeket (hogy most azokat ujj- ra elő hozzuk) a’ mellyeket a’ fellyebb való Könyvben előszámláltunk, tselekedni, ha mind betegek lesznek: amazokat ha eggyenként. A ’ juhok gyakrabban bántatnak 5 mint más egyéb állat, a’ rühtől , melly akkor származik, a’ mint a’ mi Poétánk mondja;

*~y — —* — m ikor a friss zápor egészszen A lta lv e r te ; vagy a( hideg is gyötrötte f a ­

gyával , A ’ télenn által. * )

Vagy nyírés után, ha a’ fellyebb említett orvos­

sággal nem" érteted, ha a’ nyári izzadtságot ten­

ger — • vagy folyóvízzel le nem mosod, ha a’ meg- nyirt nyájat megengeded az erdei bokroktól ’s tövisektől sebesittetni, ha ollyan istállóba tartod, a’ mellybe öszvérek, lovak, vagy szamarak állot­

tának: mindazáltal leginkább a’ kevés eledel so­

ványságot , a’ soványság pedig riihességet okoz.

Melly mikor kezd elragadni, abból lehet észre venni; a’ hibás helyet a’ barmok most fogaikkal rágják, majd szarvokkal és körmökkel vágják , vagy fához dörgölték , és falakhoz tsiszolják. Ha látod hogy valamelyik így tselekszik, azt meg kell fogn i, és a’ gyapját széllyel választani, mert az alatt tarjagos a’ bőr és viszketeges. Ennek mi- Vjrgilius Georg. 3. 441.

(19)

nél hamarább eleit Leli venni, lvogy az eg-észse­

reget bé ne motskolja, még pedig hirtelen, ho­

lott más barmok is , de kivált a’ juhok a' ragadó nyavalyáknak ki vágynak tétetve. Sok orvossá­

gok vágynak ped ig, mellyeket elöfogúnk szám­

lálni , nem azért, mintha, mindenikkel szükség volna élni, hanem hogy némelly tartományok­

ban némelyiket nem lehet feltalálni , 's így a' sok közül a’ melyiket kaphatja az ember, azt használja. Első hát itten az az öszve tsinált jó­

szá g , mellyről kevéssel ez előtt emlékeztünk, ha a’ bor seprővel, olaj törköllyel és megfőtt tsil- lagfürtel ugyan annyi porrá tört fehér hunyort öszve elegyítesz, eloszlathatja a’ rühességet aJ zöld bürök leve is,m ellyet tavaszszal , mikor már szárba indult, de még nem magzik, lemetélvéa öszve törnek , és a’ levét kinyomván tserép edény- 1 be tesznek , két illyen kánná folyadékhoz fél véká pergelt sót kevervén, e' meg lévén az edényt bé kenik és elássák a’ ganéjba, ’s egy egész eszten­

dő alatt a’ ganéj gőze által öszve fővén, kiveszik*

’s ezen orvosságot megmelegitvén , a’ ruha részre ken ik, mellyet előbb éles tseréppel , vagy tajték­

kővel megdörgölvén kisebesitenek. Ugyan ennek jó orvossága a.’ félig lefözött olaj törköly is. úgy a’ régi emberbúgy, ha tüzes tserepekkel beolt­

ják. eztmindazáltal némellyek főzés által egyötöd részszel kevesítik, és ugyan annyi zöld bürök le­

vet kevernek közibe: azután tserepeket öszve tör­

nek, és hig szurkot, pergelt sót, mindenikböl egy egy meszszelyt töltenek bele. ugyan ez a*

baszna van a’ tört büdös kőnek és hig szuroknak*

ha ezeket egyenlő mértékbe vévén, lassú tűznél öszveelegyíted. de a’ Georgicon nevű vers azt állítja, hogy nintsen jobb orvosság: m in t ha k i a' sebnek völgyét el fo g ja m e té ln i Késsel*'

(20)

20

mert élled, ’s no a gonosz a ’ takarással Azért fel kell azt nyitn i, valamint a' több sebe­

ket is orvosságokkal kell értetni. Azt mond ja to­

vábbá éppen olly böltsen,h ogy a’ hideglelős ju­

hoknak a' bokájokbol, vagy a’ két körmeik kö- , zni vért kell ereszteni: mert sokat H asznált a fe lg y ű lt m eleg et szét ű z n i, ’s alolrol K örm e

között ugró ereit m egnyitni fo ly á s r a . Mi a' szeme a ló l, és füleiből is vért szoktunk botsá- tani. A’ körömfájás is kétféleképpen bántja a’ ju­

h o t, vagy mikor pállottság és törés származik a’

körme választékja között, vagy mikor azon a he­

lyen kelése van, mellynek majd a’ közepéből mint a’ kutyaször ollyan áll ki, és kukacz van alatta.

A’ pállatságot .és törést, híg szűrőkből, vagy timsóból , és büdös köböl ’s eczetböl készült ke- nöttsel kell elűzni, vagy gyenge poma gránátot, míg még magva nintsen timsóval öszve kell tör­

n i, arra eczetet tölteni, vagy réz rosdát kell be­

le morsolni, vagy égetett gubacsot savanyu bor­

ral öszve törni, ’s azt rá tenni. A’ kelést, melly alatt kukacz van, nagy vigyázással kell felmet- szeni, ne hogy mikor felvágódik az állatot is alól megsebesítsük: mert ha ezt megsértik, mér­

ges genyetséget botsát magából k i , melly a’ se­

bet elborítván , olly gyógyíthatatlanná teszi, hogy az egész lábat el keli vágni, és mikor a’ kelést vigyázva felvágtad, égő fáklya által meleg fagy- gyút kell tsepegtetni. A ’ rothadt tüdejii juhot éppen úgy kell gyógyítani, mint a’ disznót,tud­

niillik azt a' füvet kell a’ fülébe húzni, mcllyet a’ Baromorvosok gálnafünek hívnak} erről már szóllottunh, mikor a'nagyobb barmok orvossá­

gát elöl adtuk. — Hanem ez a nyavalya többnyi­

re nyárban támad , ha nintsen vizek: minekokáért

*,) V irgilius Georg, 3: 453.

(21)

nagy nielegekben minden négylábú állatnak töb­

bet kell inni adni. Celsus úgy tartja, hogy habi­

ba van a’ tüdőkben, annyi erős eczetet kell a*

juhnak adni , a’ mennyit elszenyvedhet, vagy ré­

gi; megmelegített ember hugyot,m int egy három hemina formán, a’ bal orra lyukába szarvon kell tölteni, és egy hatod rész hajat a’ torkába dug­

ni. Gyógyíthatatlan az Orbáncz is , mellyet him­

lőnek hívnak a’ Pásztorok: ha ennek mindjárt az első juhon eleit nem veszik, a’ melly ebben a’

gonoszban sínlik, az egész nyájat dögbe e jt i, ha ugyan azonn, sem orvosságokkal, sem késsel nem lehet segíteni, mert tsak nem a’ legkissebb illetésre is kitüzesedik: a’ ketske téj mindazonál­

tal enyhit rajta, melly annyit meg tesz, h o gy h a bele tö ltik , kitsalja a’ tiizességet, inkább hal- lasztván, mint megakadályoztatván a ’ nyájnak el- döglését. De az az Egyiptom i nemzetből való hí­

res író , Bolus Mendesius , a’ kinek Könyvei, mel- lyeket a’ Görögök vno[iv>jiixm névvel neveznek,a Democritus neve alatt hamissan forogn ak, azt mondja, hogy erre a’ nyavalyára nézve, gyakran és figyelmetesen meg kell a‘ juhok hátát nézeget­

n i, hogy ha történetből illyen nyavalya talál va­

lamelyiken lenni, az istálló küszöbénél egyszeri­

ben gödröt ássunk, és abba a’ himlös barmot, hanyatt lefektetve 5 elevenen temessük e l , és a’ fe­

lett az egész sereget hajtsuk által, hogy íg y a' nyavalya elüződjÖn. A ’ Sárgaság nem a’ legkis­

sebb gonosz nyári időben, ezt úgy űzik e l, hogy régi emberhugyot adnak in n i, melly az epében lévő barmot is m eggyógyítja. Ha pedig taknyos- ságba szenyved, a’ szurok füvet, vagy erdei mats- kamenta szárat, gyapjúval he tekergetvén, bele dugják az orra lyukaiba , 's addig forgatják azok­

b a , mig nem prüszszent a’ juh. Ha a'barmok láb­

szárai eltörnek, éppen úgy gyógyítják miot az

(22)

emberekét, olajjal és borral megnedvesitett gyap­

júba takarják, és azután deszkátskákkal körűivé- vén bekötözik. Igen veszedelmes a’ vérfű is , mel­

lye l ha megeszik a’ juh, az egész teste felpuffad, és két rét görnyed, és valami vékony és iszonyú büdös tajtékot hány kil Hirtelen vért kell botsá- tani a' farka a ló l, arról a’ részről melly közelebb esik az alfeléhez, nem külömben a' felső ajakán lévő eret meg kell nyitni.' A’ fulladozással baj- lódóknak, a’ füleiket meg kell metélni, ’s a’ he­

lyet változtatni , a’ mit minden nyavalyákba és dögleletességekben szükségesnek tartunk. A’ bá­

rányokon is kell segíteni, akár hideglelősök le­

gyenek , akár más nyavalyákkal küszködjenek, a5 mellyek ha betegek, nem kell az annyaikhoz eresz­

teni, hogy azokra a’ betegséget át ne vigyék, azért is külön kell megfejni a’ juhokat, és ugyan annyi essö vizet kell abba tölteni, és a'h i­

deglelősöknek ezt kell inni adni. Sokan ketske- té/jel orvosolják azokat, mellyet szarvon tölte­

nek a’ torkokba. A’ szájfájás is , vagy a’ mit a’

Pásztorok szájkihányásnak hívnak, dögleletes a’

szopós bárányoknak e’ többnyire úgy származik, ba a’ kibotsátott bárányok a’ pásztor gondatlan­

sága miatt, vagy a’ gödölyék is, nedves füvetet­

tek, mellyet tellycsséggel nem kell megengedni.

De mikor e’ megtörtént, mint az orbáncz a’ szá­

jokon és ajakaikon undok fekélyek támadnak. Or­

vossága az isóp , és só, egyenlő mértékkel öszve törve, ezzel a’ keverékkel az Ínyét és nyelvét, ’s az egész száját megdörgölik, majd a’ fekélyeket eczettel mossák meg, 'sekkor liig szurokkal disz­

nó sírral eggyütt megkenik. Némellyck harmad­

rész rézrosdát, két rész ó hájjal kevernek öszve,

’s ezt megmelegítvén, azzal orvosolják. Némel­

lyel* ismét cupressus leveleket törnek öszve, ezt vízzel m egelegyítik, ’s ezzel mossák meg a’ sebe-

(23)

két és ínyeiket. A ’ kiherélések módja már elől adatott, mert nem másként megy a’ végbe a’ bá­

rányok, mint a’ nagyobb négylábúak körül.

V I. Á ' . R étikéről.’

Mivel a’ juhokról eleget beszéltem: most mar­

it’ ketskékre által megyek. A ’ baromnak ez a’ ne­

me, inkább a’ bokros-, mint a’ sik helyeket sze­

re ti, és a5 kösziklás-és erdős vidékeken legjob­

ban jóllakik. Merbsem a’ bokroktól nem irtózik, sem a’ tövisektől nem fél , ’s a’ tseréket és tse- meteket legjobban kedvelli, tudniillik, a’ vadal- ma-és vadolajfát, a’ mezei zanótot, úgy a’ tö lgy és tserfa tsemetéket, a’ mellyel*, magasra nem nyúlnak fel. Legjobbnak tartják azt á’ ketskeba- ko t, mellynek az álla alatt két gömö fityeg le a’ nyakáról, a’ melly nagy testű, vastag szárú, tömött és rövid nyakú, lefüggö vastag fülű, ki- tsiny fejű, fekete, tömött, fényes, és igen liosz- szú szőrű, mert ezt is m egnyírik T á bori dolgok­

h o z , ’s a hajósok köntöseiknek. Hét holna- pos korában pedig elég alkalmatos a’ szaporítás­

ra , mivel telhetetlen lévén a’ bujaságba, míg még szopik az annyát meghágja , azért is hamar és még hat esztendő előtt m egvénül, mert az idő előtt va­

ló üzésbeli kívánságtól még gyermekded korá­

ban megemésztetik. azért is öt esztendős lévén, már nem igen alkalmatos az anyák megterhesité- sére. Azt a’ nyöstént tartják legjobbnak, a’ melly leghasonlóbb azon bakhoz, a’ mellyet leirtunk, ha e’ mellett nagy tö lg yü , és bő tejii is. Hlyen barmot, bugót szerezzünk a’ tsendes vidéken, a*

szeles és esős lielyenn pedig mindenkor szarva­

sokat, mert minden tartományban a’ nyáj hímjei­

* ) Virgilius Georg 3: 313.

(24)

nek Bugáknak kell lenni, mivel a* szarvasok töBB- nyire veszedelmesek a’ pajkosság miatt. De Hlyen nemii állatot száz darabnál többet nem hasznos tartani egy zár alatt, noha juhot ezeret is alkal­

matosán lehet tartani egy akolban. És midőn va­

laki elöszször ketskéket vesz, jobb egy egész nyájat megvenni, mint részenként a’ sokakból, hogy se a’ legelésbe tsapatokra el ne oszolja­

nak , mind pedig az akolba is annál nagyobb Bé­

kességbe és tséndességbe maradjanak. Ennek a’

Baromnak árt a5 meleg, de inkább a’ h ideg, ki­

vált a' hasasoknak,, mert a5 jeges tél elrontja a’

terheket. De nem tsak ezek okoznak elvetéllést, hanem a’ makk is 5 ha ezt nem adják néki a’ jó lakásig. Azért ha tsak bövön nem lehet a" sereg­

nek adni, nem kell megengedni. Az öszveeresz- tés idejét, őszre, majd December elejére tesz- azük , hogy a' tavasz közelgetésével, mikor a’ tse- rék már bimbóznak jöjjenek elő a’ gödölyék. Kets- ke akolnak pedig, vagy természettel kévés, vagy kézzel kirakott helyet kell választani, mert ez alá a’ barom alá semmit se hintenek , és a’ gondos pásztor az aklot mindennap kisepri, és meg nem engedi hogy a’ ganéj vagy nedvesség Öszve gyűl­

jön és sárt tsináljon, melíyek mind ellenségei a’

ketskéknek. Kettőt ellik p ed ig, ha jó fajtu, gya­

korta 5 néha hármat. Legroszszahb elles az, mi­

kor a’ kettős anyák, hármas gödölyéket hoznak elő. mikor elő jöttek, mint a’ bárányokat, úgy nevelik azokat fel , hanem hogy a’ gödölyék paj- kosságát jobban kell zabolázni, és szorosabban tartóztatni. Továbbá, a’ bővebb téj kedvéért, szilfa barkát, vagy zanótot, vagy borostyánt kell nekik adni, vagy mastix begyeit, és más gyenge lombokat kell eleibek vetni. Hanem a’ kettősök­

b ő l, minden darabokat a’ mellyek erősebbeknek látszanak, a’ Sereg pótolására meg kell hagyn i.

(25)

a’ többeket a’ vevőknek adni. Az esztendős ,v a g y két esztendős ketske alatt (mert mind a’ két ide­

jű ellik) gödölyét nem kell hagyni, tsak a’ három esztendős neveljen fiakat. Hanem az esztendőstől mindjárt el kell a’ fiát választani, a5 két esztendős alatt mind addig meg kell h agyni, míg eladóvá lehet, nyolcz esztendőn túl az anyákat se kell tar­

tani, mert a’ gyakori ellésbe elfáradván, mag­

talanokká lesznek. A ’ ketske pásztornak p ed ig , virgontznak, keménynek, serénynek, a’ munkát eltürönek, vidámnak, és bátornak kell lenni, a' ki a’ kősziklákon, puszta helyeken,, töviseken és bokrokon könnyen járjon , nem úgy mint más pász­

torok , hogy utánna menjen a’ seregnek, hanem többnyire előtte, minekokáért néki igen eleven­

nek kell lenni. A’ nyöstén ketskék, midőn a’ tserékbe legeln ek, a’ bakok előtt járnak, mindenkor kell tartóztatni, a’ melyik előre m egy, hogy meszsze ne fusson, hanem lassan és tsendesen legeljen , mind hogy aJ tölgye jó l megteljen, mind hogy a’

teste el ne soványodjon. "

V II. AK etslíéli

1

orvosságáról.

Mert ugyan is, más nemei a’ barmoknak, mi­

dőn a' dögleletesség által rongáltatnak, elsőben a’ betegség és lankadtság miatt elfonnyadnak, egye­

dül a’ ketskék azok, a’ mellyek noha kövérek és vidámak , még is hirtelen megtsappannak , és mint valami romlás által seregenként elhullanak, ezt leginkább az eledel bövsége szokta tsinálni és okozni. Minekokáért, mihelyt a’ dögleletesség ezt vagy amazt m egütötte, egyszeribe eret kell vágatni mindnyájokon egész nap is , nem kell le­

geltetn i, hanem a' középső négy órákon keríté­

sekbe kell tartóztatni. Ha már lankadtság bánt­

ja: nádból és fehér tövis gyökereiből készült ital­

(26)

lal orvosolják, mellyeket vastörőkkel apróra Ösz- vetöriink, ezek közé esső vizet elegyítünk , stsak magát adjuk inni a’ baromnak. Ha az a’ betegsé­

get el nem űzi, el kell adni a’ barmokat, vagy ha e’ sem eshetik m eg, le kell metélni , és be­

sózni. Majd azután bizonyos idő múlva lehet sze­

rezni más seregeket, de nem előbb, hanem mi­

kor a’ dög ideje elmúlt, úgy hogy , ha télen volt az, nyárban, ha őszön, tavaszszal. Ha pedig ott­

hona van bajok az istállóban: éppen azokkal or­

vosoljuk, a’ mikkel a’ juhokat, mert m iko ra’

víztől kifeszül a’ bőrök, melly nyavalyát a’ Gö­

rögök áá^awa-nak hívnak, a’ szügyök alatt lévő bőr gyengén megmetszetvén, az a’ veszedelmes nedvesség ki fog folyni yazután az úgy tsinált se­

bet híg szurokkal kell gyógyítani. Ha az ellőnek meg fog dagadni a’ teste, vagy a’ poklája élném menne, félig lefűzött mustból egy meszszelyt, vagy ha e’ nem volna, jó borból ugyan ánnyit kell tölteni a’ torkába, és a’ természeti részét híg viasz kenettel, bé kell tömni, De hogy most min­

deneket eggyenként elő ne számláljak, a’ mint a*

juhokról megmondatott ,NV ketskét is úgy keli orvosolni.

V ili . A ' sajt tsinálás m ódja.

A ’ sajt tsinálás módját is nem kell elhalgat- n i , a’ távolabb lévő vidékekre nézve, a’ honnan a’ tejet nem lehet bevinni a1 városba. Egyébaránt, ha a’ sajtot sovány léből tsinálják, minél hama­

rább el kell adni, migmég nyers, és ki nem szá­

radt ; ha ’sirosbol és kövérből, hoszszabb ideig el lehet tartani. Hanem tiszta és minél újjabb te­

jet kell ehez venni, mert az állott vagy elegyített, hamar megsoványodik, ezt többnyire bárány vagy ketske oltóval szokták ntegoltani? noha erdei bor

(27)

gátskóró virágával és vadsáfrány maggal is meg*

lehetne azt sugoritani , nem külömben figefa te­

jé v e l, mellyet ez a’ fa kibotsát magából , hazöl- dellö korában megsérted a' héjját. De legjobb sajt a z, a’ mellybcn kevés szer van. E g y edény téj , legalább egy ezüst pénz neliézségnyi oltót vesz magába. Kéttségkivüí a’ figefa ágakkal oltott sajt legjobb ízű. De mikor a’ tejes edényt fele töltik tejjel , éppen nem kell ennek minden meleg­

ség nélkül valónak lenni, mindazonáltal nem kell a’ tűzhöz tenni, mint némellyek akarják, hanem, attól nem igen távol, és mihelyt öszve ment, egy­

szeriben kosarakba, vagy vékákba, vagy formák­

ba kell önteni. Mert sok függ a ttó l, hogy a’ sa­

vót minél előbb leszűrjük, és az öszve ment ma­

tériától elválaszszuk. minekokáért nem is hagy­

ják a’ mezei gazdák hogy az fsak magába és no- kára follyon k i, hanem mikor egy kévéssé kemé­

nyedé» a’ sajt, terélivel megnyomtatják5 h ogy attól a’ savó kinyomódjon. Azután, mikor a1 for­

mákból vagy kosarakból kivétetik, árnyékos és hűvös helyre, a’ legtisztább deszkákra rakják , hogy meg ne rom oljon, tört sóval m eghintik, hogy a’ savanyu nedvességet magából kiizzadja t és mikor megkeményedett, erössebben megszo­

rítják, hogy megtömödjön. és pergelt sóval ujjo- la g megsózzák, ’s terhekkel ismét megnyomtnt- ják. Mikor ez ig y ment' kilénoz napig, . édes víz­

zel kimossák, és árnyékon erre a' végre készí­

tett rátsokra úgy rakják l e , hogy egyik sajt a’

másikat meg ne é rje, és hogy lassanként szárad­

jon k i : annakutánna , hogy annál gyengébben meg maradjon, bezárt, és szél nélkül való tsendeshe- lyen, több deszkázatokra öszve rakják, íg y , se lyukatsos , se sós, se száraz nem lesz, melly hi­

bák közül az első attól esik, ha kévéssé van ki­

nyomva, a’ második, ha,nagyon meg van sQzya,

(28)

a’ harmadik, ha a nap kiszáraztotta. Az illyen nemű sajtot; a tengereken túl is el lehet külde­

ni. Mert az ujjat , a’ mellyet kevés napok alatt el kell költeni, kevesebb gondal tsinálják. tud­

niillik kivétetvén a’ kosarakból, sóba vagy sós lébe botsátják, és azután a’ napon egy kevéssé megszárasztják. Némellyek minekelötte nyaklóba tennék a’ barmot, zöld fenyödiókat hánynak a’

fejő edénybe, és azután azokra fejik a’ tejet, és ezeket ki nem veszik addig, mig a’ m egaggott matériát formákba nem öntik. Némellyek mago - Isat ezeket a’ zöld diókat öszvetörik, és a’ téj kö­

zé elegyítik, ’s úgy oltják be. Vágynak a’ kik ösz vetört és szitán által eresztett kakuk füvet tesz­

nek. a’ tejbe, ’s úgy sugoritják meg. íg y akár miltsodás izüvé tsinálhatod , azt aJ szert hozzá ad­

ván , a’ mellyet választottál. A ’ pedig legesmére­

tesebb módja a’ sajt tsinálásnak , a’ mellyet kéz­

zel nyomott sajtnak hívunk, mert ez egy kevéssé megaluván midőn a fejő edényben meglágyult,, elválasztatik, és forró vízzel megöntetvén , vagy kézzel kiformál tátik, vagy puszpáng formákba kiayomatik. nem kedvetlen izüa’ sós lével kem é­

nyített , és ekképpen az almafa és szalma füstéi megszínesített sajt is. De menjünk viszsza od a,

a* hol elkezdettük.

/X . A ’ D isznókról és azoknak oruoss ágairól.

A ’ négylábú állatoknak minden nemeiben, a’ hímet szorgalmatosán meg kell választani, mert sokszor az apához hasonlóbb a’ fajzat, mint az anyához. Azért a5 disznóstiemü baromban is,, lég jobbak azok, a’ mellyek egésztestekre nézve ter­

metesek, a’ mellyek inkább négyszegletesek , mint huszszak vagy kerekek, lelóggó hasuak, nagy fa- w l i , ’s nem magas lábszárnak vagy körmüek,

(29)

ízéles és izmos ny ahual*, rövid és felálló orruak, és a’ mi a’ dologra legjobban tartozik, legtüze­

sebbeknek kell lenni a’ kanoknak, a'mellyel*esz­

tendős koroktol fogva alkalmatosán szaporítanak egész négy esztendeig: mind azáltal fél esztendős korokban is megtölthetik az anyákat. Legjobbak­

nak tartják a’ hoszszu termetű koczákat vagy em­

séket, és hogy egyéb tagjaikra nézve hasonlók le ­ gyenek , a’ leírt kanokhoz. Ha hideg és zúzos ai*

tartomány, minél keményebb, tömottebb és fe­

kete sertéjü sereget kell választani, ha mérsékelt;, vagy napfényes, simát vagy malombelit és fehé­

ret is lehet venni. Az emse disznó majd hét esa:- tendeig alkalmatosnak tartatik a’ malaczozásra., melly mennél termékenyebb , annál hamarább meg vénül. Esztendős korában alkalmatos a’ fogadás­

ra , de meg kell görögtetni Februarius holnap­

ban. N égy holnapig hordozván a’ terhét ^ az ötö ­ dikben m alaczozik, mikor már a’ füvek erőssel»*

b ek , hogy érettebb téj is jusson a’ malaczoknak, és mikor elváltak a’ tsets,től gabona szárral és más hüvelyes vélemények elhervadt magvaival élhes­

senek. E ’ pedig a’ meszsze lévő vidékeken van í g y , a’ hol azokat meg kell hagyni, mert közel a’ városhoz, a’ szopós malaezot pénzé kell tenni., mert íg y az anya nem nevelvén , megmenekszik a’ munkától, és ujjra hamarább fo g , és malaczo­

zik. ezt pedig kétszer tselekeszi esztendőben A' kanokat, vagy mikor elöszször meghágják a’ fél- esztendősöket , vagy mikor gyakran szaporítottak, három vagy négy esztendős korában kiherélik, hogy megbízhassanak. Az emséknek is kimetszik késsel a' malacz tartójokat, azután begyógyítják

& sebjeket, hogy ne szaporítsanak, mellyet nem tudom, mi okért tselekesznek, hanem ha az ele­

del szűk voltáért, mert a’ hol bő az eledel: ott mindenkor jó meghagyni a’ malaezot. Mindenfele

(30)

J'olclön meg’ van továbbá ez az állat $ mert mind a 5 hegyes, mind a’ sik föld alkalmatos legelője , inindazáltal inkább a’ motsárosok mint szárazok.

Legalkalmatosabbak azok a3 berkek, a’ mellyekbe vágynak nőve, tölgyfával, parafával, bikkfával, tíierfával, magyalfával, vadolaj-és tamariskus fával, mogyoró-fákkal, és egyéb erdei gyümöltstermö fiákkal $ minémüek a’ fehér tövisek $ Görög szent­

jánoskenyere ,' b oróka, kövi lóher., fe n yő fa , siomfa, vadalma-szilva-galagonya-és körtvélyfa.

mert ezek kiilömbözö időben érnek meg, és majd egész esztendeig táplálják a’ sereget. A3 hol pe­

dig szüki van a’ fának, földi eledellel tartjuk, és a’ száraznál a5 sárost jobbnak tartjuk, hogy a3 tóba turkáljanak, és a’ kukaczokat áskálják, ’s a sá rba heverészszenek, a’ mi legkedvesebb ennek a’ baromnak;; sőt hogy a’ vizekkel viszsza is él­

hessenek, mert ezt tsclekedni is kivált nyárban, hasznos, úgy a’ vizenyős erdő edes gyökereit ki­

turkálni, mint a’ kákáét, a3 tsuhuét, és a3 len­

ge náciét, mellyet. a’ köznép tseplésznek hív. mi­

vel a’ szántott föld kövérekké teszi a3 disznókat füves, és sokféle gyümöltsökkel he nőtt lévén, annyira, hogy az esztendőnek kiilömbözö részei­

ben, almát, szilvát, körtvélyt, sokféle diókat és figét szolgáltat: mindazonáltal ezek mellett is nem kell kedvezni a3 tsüröknek. mert gyakran kézből kell nékiek adni, mikor kinn elfogy az eledel, azért sok makkot kell eltenni a’ vízfészkekbe , és füstös pallásokra. Babbal, és más hasonló hüve­

lyes veteményekkel is kell értetni őket, ha bövi- be vagyunk, kivált tavaszszal, mig a’ zöld ele­

delek még tejelnek , mellyek a’ disznóknak töb!b- riyire ártanak, azért is re g g e l, minekelötte ki­

mennének a legelőre, ellett eledelekkel kell jól tartani, hogy az éretlen füvek el ne tsapják a’

kasokat, és e3miatt a’ hiba miatt el ne soványod-

(31)

janak. nefn is kell mind együvé zárni, mint más seregeket, hanem aJ falak mellé óllakat kell tsi- nálni, mellyekbe vagy a’ malaezozás után, vagy a5 hasasokat is he kell rekeszteni. mert kivált a’

disznók midőn seregestöl és rendetlenül egyfor­

mán záratnak he, egymásra feküsznek , és elhányják malaczaikat. Azért a'mint mondám a’ falak mellé óllakat kell építeni, négy láb magasságra, hogy a’ disznó által ne ugorhasson a’ kerítésen, mert nem kell befedni, hogy fellyülröl a’ gondviselő a5 malaczokat számba vehesse, és ha valamelyiket az anya lefeküvén, megtalálná nyomni, alóla ki- vehesse. V igyázó, fris, szorgalmatos, és értel­

mes legyen p ed ig , emlékezzenmindenikre a’ mel- lyeket legeltet , úgy az anyákra mint a’ fiaikra, és mindeniknek malaczát esmérje. mindenkor számon tartsa a5 malaezozni akarót, és rekeszsze b e , hogy az ólban malaczozzon. Azután egysze­

ribe jegyezze m eg, hány és mitsodások lettek?

és mindenekfelett rá vigyázzon, h ogy egyik a’ má- sik anya alatt ne éljen: mert a’ malaezok, ha ki­

szabadulnak az ó lb ó l, igen könnyen öszve keve­

rednek, és a’ szoptató anya lefeküvén, úgy szop­

tatja a’ másét mint a’ magáét. Azért is fő köte­

lessége aJ malacz pásztornak, hogy mindeniket a’

maga malaczaival rekeszsze bé , és ha annyi em- lökezö tehettsége nintsep, hogy mindeniknek a’

malaczát meg tudná esmérni, hig szurokkal ol- lyan jegyet tsináljon az annyára mint a’ fiára, és akar hetükkel akar más formákkal a’ malaczot uz annyával kiilömböztesse meg. mert a1 nagyobb számuaknál kiilömbözö jegyek szükségesek , hogy az őrzőnek emlékezete meg ne zavarodjon. Mind- azáltal, mivel ezt tselekedni a’ nagy seregek kö­

rül terhesnek látszik, legjobb a’ disznó óllakat úgy alkalmaztatni, hogy azoknak a’ küszöbjök ollyan magasra legyen felemelve) mellyen , az

(32)

■—

3

z —r

anya ki tudjon u gorn i, a’ malacz pedig- ne.

így a’ másé se meg-y bele, és az ólban is min­

den fészekbeli a’ mag-a annyát oda várja, a5 mellynek nyoltz darabnál nem kell többnek len­

n i, nem mint ha nem tudnám az emsék termé­

keny voltoknak nagy óbb voltát, hanem hogy hamar elnyomorodik, a’ melyik többet nevel. És azokat, a’ mellyek alatt a’ malaczok meghagyat­

nak , főtt árpával kell táplálni, hogy nagyon el ne soványodjanak, és abból más veszedelembe ne essenek. A’ szorgalmatos kanász pedig a’ disz­

nó istállót gyakorta kiseperje, és még gyakrab­

ban az óllakat. Mert noha az említett állat az evést — rondán teszi: mindazáltal igen tiszta ala- mot kivan. Az egésséges disznónak szinte ebből áll a’ gondviselése.

X . A ' Disznók orvosságáról.

Következik, hogy azt mondjuk m eg, mint kell bánni a’ beteggel. A’ hideglelősöknek ezek a3 je le i, midőn a’ disznók lesütik és félre hor­

dozzák a’ fejeket, és ha a’ legelőn egy kitsin- nyé megfutamodván , hirtelen megállnak , és el­

szédülve lerogynak. Ezeknek vigyázni kell a’ fe­

jekre, melyik oldalra tartják, hogy az áltáléi- lenbe való részen a5 füléből vért ereszszünk. ha­

sonlóképpen a’ farkok alatt is, két ujjnyi távol­

ságra a’ faroktol, vágjuk meg az eret, de azt, a’

melly azon a’ helyen legvastagabb, hanem azt előbb veszszövel meg kell verni: és mikor fel­

dagad a3 veréstől, úgy kell megmetszeni, ’s ki- vévén belőle a' vért, fűz-vagy szilfa hársal be kell kötni. Mikor ezt véghez vittük, egy vagy két nap benn tartóztassuk a’ sertést, ’s lágy me­

leg vizet adjunk néni a’ mennyit mcgihatik , és mindeuikneh egy egy meszszely árpa lisztet. —

A'

(33)

A ’ gugásoknák á’ byélvek alól vért kell botsáta- ríiy:íHélly kifolyván, tört sóval buza-líszttel együtt, meg kell dörgölni az egész szájokat. Némellyel*

hathatósabb na k gondolják ezt az orvosságot, ha mind^niknek, szarvon , három pohár sós hallevet töltenek le a’ torkába* azután hasogatott ferula darabokat kender sinorotskával öszvekötnek, és azt togy függesztik a* nyakába , hogy a’ gugákat érjék; a' ferulakw A ’ tsömörlötteknek is hasznosnak tartják az elefánt tsOnt port, pergelt sóval, és apróra darált bábbal- öszveelegyitve, és éhomra adva, minekelötte kimennének a’ legelőre. A z egész' sereg is 'szokott beteg lenni, ollyan for­

mán , Hogy elsoványodik , és nem eszik , ’s ha ki­

hajtják a3 legelőre’, a- mező közepén lefekszik, V a ! lankadtságtól mintegy nyomattatván, ugyan keresi az álmot a' nyári meleg napokban. Ha ezt tselekszíy az egész sereget istállóba be kell zár­

ni, és egy nap az ételt és italt meg kell tölle fogn i: más nap a' kigyó-ugorka gyökerét meg kell tö rn i, vízzel Öszve elegyíteni, 's mikor ihat­

nának, nekik adni: mellyet mikor megittak a barmok , .megundorodván , kezdenek okádni, ’s kitisztulnak, és minden epét kihányván, bagol- ts á t, és sűrű sós lével meghintett babot adnak enni, azután (mint az embereknek) meleg vizet in­

ni. De valamint minden négylábúnak terhére vart nyárban a’ szomjaság: úgy kivált a’ disznónak el­

lensége. Azért mint a’ ketskét v a g y a 'ju h o t, nem kétszer kell ezt az állatot a’ vízre hajtani , ha­

nem ha lehettséges Canicula kezdetekor, folyó vagy tó mellett kell tartóztatni: mivel igen he­

ves lévén, nem elégszik meg a’ víz ivással, ha tsak a’ potrohos, és eledeltől kiíészült hasát is bele nem márthatja a' fertőbe, ’s meg nem hüs- sitheti , nen is szeret annyira semmit, mint a*

patakokban , és sáros tokban bengergődzni. Ha a’

(34)

bely állapota ellent áll , hogy az íg y lehessen, lmtbol beli vizet .meregetni, ’s válókba minél bővebben kell nekik adni, mert ha ezzel bővön nem élhetnek, tüdö-gyluladásbaesnék. Ez a’ nya-í valya legjobban m eggyógyul, ha a" füleibe ,gálná füvet húznak, melly fű gyökeréről már s'okszor és több ízben szóllottunk, A', hibás lép. fájdalma is szokta azokat háborgatni, a mi akkor esik m e g , mikor nagy szárazság van ,, és a’ :mint ;a'-

Bucolícon nevű verselő, könyv mondja: 'minden, f á k a l l y o k beterítve van alm a gyütnölt&él'*) Mert ez az állat telhetetlen, a' disznók ugyan is szerfelett kapván az édes eledeleken, nyárban lépdagadással küszködnek. ,Ez;enn úgy segítenek, ha tamariskusfábol és egerfábpl válukat tsinálfiak,;

ezeket vízzel m egtöltik, és mikor, ihatnának ,• eleik­

be teszik, tudniillik ezen fának orvosi nedvességét megivánn, a5 belső daganatot megszünteti.

X I . A ' Disznók kiheréle'séről-

Ennek az állatnak kiherélésének pedig két ideje van , a’ tavasz , és ősz. és a’ végbevivésének lveitő a' módja, az e lső 'a z, a’ mellyet már elől­

adtunk, midőn két sebet ejtvén, mindenik seben egy egy golyó nyomatik ki. a’ másik szebb, de veszedelmesebb, mindazonáltal ezt semhalgatom el. Mikor az egyik tökgolyót felmettszelted és kivetted a’ tsinált seben dugd bé a’ kést, és azt a’ közép b ő rt, melly a’ két golyók közt vagyon , mesd el, és az ujjodat meggörbít­

vén , a másik golyot is vond ki $ így tsak egy lesz a seb, a több orvosságokkal úgy értetvén, mint fellyebb mondottuk. Azt pedig a mi a’ há­

zi gazdának vallására tartozik, méltónak Ítéltem a megemlítésre. Vágynak ollyan emse disznók ,

*) YiigiliuB Ecclog. 7 ; 54 v;

(35)

mellyek megeszik a’ magok malaczaikat, melly nem tsüda , ha megtörténik. Mert a’ disznók min­

den barmok között, legnehezebben szenyvédik az éhséget , úgy hogy néha , ha nintsen eledelek, nem tsak a’ más (ha lehettséges) hanem a' magok fiaikat is felfalják. A ’ marhákról , és egyéb barmok­

ró l, ’s azokról a’ gondviselőkről, kik által a’ négy­

lábúnknak a' serege , mind benn mind kinn’ em­

beri szorgalom által tápláltatnak és őriztetnek (ha meg nemtsalódom) eléghelyesen beszéltettem*

X II, A ’ Kutyákról

.

M ost, a’ mint a* fellyebb váló Könyvben meg­

ígértem , a’ néma őrzőkről fogok szóllni ; jólle­

het a’ kutyát helytelenül mondják néma önzők­

nek. Mert melyik ember jelenti ki világosabban, vagy nagyobb lármával a’ ragadozó állatot, vagy tolvajt, mint e z , a’ maga Ugatásával? melyik szolga szereti jobban az U rá t, mint ez ? hitsoda bőségesebb társa? hitsoda megvesztegetethetetle- nebb őriző? melyik sírása vigyázóbb ennél? és v é g re, kitsoda áíhatatosabb elégtevö vagy bo- szuálló ? Azért ezt az állatot kell mindenekfelett megszerezni a’ földmivelöriek, és erre gondot vi­

selni, mivel a* máj őrt, á’ gyiim öltsöket, és a''ház­

népet, ’s a’ barmokat is őrzi. Ennek szerzésének és gondviselésének pedig bárom módja van. Ugyan i s , egyik nemet az emberek leskelödéseik ellen veszik, és e z , a’ m ajort, és azokat ő rz i, a* mel- lyek a’ majorhoz tartoznak, a’ másikat az embe­

rek és ragadozó állatok kártételeinek elhárítá­

sára, és ez otthonn az istállóra vigyáz, kinn a*

legelő barmokra, a’ harmadikat, vadúszásért szer­

zik , és ez 5 nem tsak nem segit a’ földmivelön semmit, hanem még elvonja a’ munkától, és he- nyélövé tészi. A ’ majori és pásztori kutyáról szóljunk tehát ; mert £1’ vadász kutya nem tartó-

■ g *

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :