1848-AS KATONADALOK ES KOSSUTH-NÓTÁK SOMOGYBAN

SOMOGY MEGYEI MUZEUMOK IGAZGATÓSÁGA

VÁLOGATÁS EGYUD ÁRPAD NÉPRAJZI GYŰJTÉSEIBŐL 1

1848-AS KATONADALOK ES

KOSSUTH-NÓTÁK SOMOGYBAN

SOMOGY MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA

VÁLOGATÁS EGYÜD ÁRPÁD NÉPRAJZI GYŰJTÉSEIBŐL

1

A SOMOGY MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA É S A MEGYEI ÉS VÁROSI KÖNYVTÁR

KIADVÁNYA (2. bővített kiadás)

Szerkesztő SZAPU MAGDA

A dalokat lejegyezte MOLNÁR ÉVA

Kottagrafika FÁBIÁN ZITA

A címoldalon: Együd Árpád (1921-1983) Gyertyás László felvétele, 1980

ISBN 963 7212 16 7

FELELŐS KIADÓ DR. KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS múzeumigazgató

Készült: Kaposváron, a Megyei és Városi Könyvtár nyomdájában A nyomdai rendelés törzsszáma: 6.98

A sokszorosításért felel: Varga Róbert igazgató

KOSSUTH, MINT A PESTI HÍRLAP SZERKESZTŐJE (Franz Eybl kőlenyomata 1841-ből)

Fotómásolat: Gőzsy Gáborné

ELŐSZÓ

"Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből" címmel egy sorozatot indítunk ú t n a k e szerény kiadvánnyal. A sorozat elsődleges célja Együd Árpád - jeles folklorista, múzeumunk egykori m u n k a t á r s a , Somogy neves gyűjtője és kutatója - több évtizedes termékeny gyűjtőmunkáját közkinccsé tenni.

Együd Árpád életművét, harminc év alatt felhalmozott kincsestárát - az Együd-hagyatékot - a megyei múzeum őrzi. A hagyaték zöme - kétszáz magnószalag és ötven kazetta - h a n g z ó a n y a g , jobbára néprajzi magnófelvétel.

A másik nagy egység a kéziratanyag, azon belül is hatszáz levél. Együd levelezése m á r feldolgozott és publikált. Harmadik nagy egység az a százötven archív filmanyag, amelyről szintén készült áttekintés.

A bőséges - majd húszezer méternyi - magnófelvétel feldolgozása, t a r t a l m i mutatózása, szöveghű lejegyzése megindult. A zenei anyagnál a szöveg és a kotta lejegyzése párhuzamosan készül. Ám a szakszerű lejegyzés e hatalmas, de sok esetben igen rossz minőségű hangfelvételnél hosszadalmas, időigényes. A gyakran pontatlanul, hiányosan adatolt felvételek utólagos adatolása - tekintettel az adatközlők életkorára, illetve a gyűjtés idejére- szinte lehetetlen feladat. A technikailag igen rosszul felszerelt m ú z e u m n e m tette lehetővé a minőségi munkát. Maga Együd is többször sürgette a h a n g a r c h í v u m átjátszását, a lejegyzési munkálatok megindítását. A felvételek minőségén m á r az sem javított lényegesen, hogy Olsvai Imre irányítása mellett a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete 1990-ben elkészítette a hangzóanyag másolatát.

Tartalmilag viszont a n n á l igényesebb a gyűjtemény. Együd Árpád, Vikár és Gönczi nyomdokait követve, bejárta a megyét (de gyűjtött más megyékben és a határainkon túl is). Gyűjtött valamennyi folklórműfajban (népzene, néptánc, balladák, néphit és szokások, szakrális néprajz, legendák, mondák), k u t a t t a valamennyi társadalmi réteg életmódját (betyárok, pásztorok, cselédek), a katolikus, a református és a zsidó lakosság hagyományait. Nemzetiségek (német, horvát) és cigányok szöveges és zenei anyaga is része e hagyatéknak.

Sorozatunkkal, amire vállalkozunk, vállalkozhatunk, n e m több, m i n t forráskiadvány, egy-egy témára vagy témakörre felfűzött szöveg — és dallamközlés. "Csupán" az első közlés jogát tartjuk fenn, hogy az így megszerkesztett köteteket szakember és helytörténeti k u t a t ó , t a n u l n i és

t a n í t a n i akaró, a magyar kultúrkincs e részét, a somogyi népköltészetet megismerni szándékozó érdekló'dó' is haszonnal forgathassa.

Válogatásunk elsó' száma - mint ahogy azt a kiadvány címe is jelzi—

Kossuth Lajosnak és az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc emlékének kíván tisztelegni a Kossuth-centenárium alkalmából. Az anyag előkészítése - a hagyaték részleges feldolgozottsága, valamint a m á r fent említettek miatt — nehéz feladat elé állított bennünket. Maga a téma ugyan népszerű volt ország­

szerte, á m a műfaj - a lírai dal, katonanóta, melyek között sok a hazafias műdal - igen képlékeny. Mint ahogy az jellemző az új stílusú lírai dalokra, a katonadalok is többnyire csak egy versszakosak, legfeljebb azonos dallamra énekelt több szakaszból állnak. Mivel a szöveg és a dallam között laza kapcsolat van, a szövegek könnyen átalakíthatók, hely, név és idó' vonatkozásában is szabadon variálhatók, a változásokra gyorsan reagálnak és az adott környezethez könnyen alkalmazkodnak. így kerülhetett be a hazafias dalok szövegébe a huszár, mint "császár katonája"; Kossuth helyett Ferenc Jóska neve; stb. Bizony e kiadvány nehéz helyzetbe hozta a válogatni szándékozó folkloristát, a szerkesztó't.

Sorozatunk újabb köteteit - a feldolgozás ütemétől függően - k é t évenként szándékozunk megjelentetni; természetesen lényegesen nagyobb terjedelemben. Következő t é m á n k pedig - Együd Árpád egykori szándékát is tiszteletben t a r t v a - a feldolgozás alatt álló "Somogyi balladák és m á s folklórműfajok" lesz. А későbbiekben pedig a somogyi gyermekjátékok, a somogyi jeles napok és szokások, valamint a tekintélyes mennyiségű szakrális anyag közzétételét tervezzük.

Befejezésül idézzük Együdöt: A kiadványt "használják mindazok, akik egészséges lokálpatriotizmussal szeretik népünket, a n n a k hagyományértékeit.

Ezáltal szebbé, gazdagabbá tehetik saját életüket, valamint hasznos társadalmi ügyet szolgálva azon iparkodnak, hogy a felnövekvő' nemzedék jobban értse, világosabban értelmezze a múltat, s ezáltal a jelen valóságát is".

A szerkesztő

BEVEZETŐ

A szabadságharc népköltészete Magyarországon igen gazdag és változatos. Két műfajban - a lírai dalban és a rövid prózai mondákban, a történeti mondákban - találkozhatunk a 48-as dalokkal, illetve Kossuth Lajossal. A Kossuth-kultusznak az Alföldön nagy hagyománya van, kevesebb emléket őriz a D u n á n t ú l . Kossuthról, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezetó' egyéniségéről 110 dallamtípusnak mintegy 600 változatát ismeri a szakirodalom. De megtalálható alakja a cseh, a szlovák és a k á r p á t u k r á n népköltészetben is. A dalok többsége katonanóta, amely egy részre összefonódik a Garibali-dalokkal és az erőszakkal besorolt katonák tiltakozó dalaival. A harcok eseményein túl megénekli a nép a népszerű vezérek - Bem, Perczel, Nagy Sándor, Damjanich, Klapka, stb. — alakját is, de a negyvennyolcas dalok többsége Kossuthról szól. A későbbi évtizedek dalanyaga is összefonódik Kossuth nevével. E dalok egy részébe Kossuth neve behelyettesítéssel került. A dalok dallamának és szövegének eredete eltér. A legtöbb dal bizakodó, optimista hangvételű, elüt a későbbi katonadaloktól. A Kossuth-dalok hosszú életére és népszerűségére jellemző, hogy a katonaságnál egyszerű névcserével Ferenc Jóskát és Horthy Miklóst énekeltettek helyette!

(Katona Imre)

A szabadságharc bukásáról, a világosi fegyverletételről, az aradi v é r t a n ú k kivégzéséről és a bujdosókról kissé szentimentális, szintén félnépi dalok szólnak (Jaj, de búsan süt az őszi n a p sugara!).

E katonadalok —mint minden népköltészeti alkotás - szóbeli jellegüknél fogva változatokban élnek, variálódnak. Ugyanakkor az egymással eszmeileg és formailag legközelebb rokon alkotások, típusok vegyülnek. A népi líra - szemben az irodalommal - sohasem szöveges formában él, h a n e m azt ének, zene, esetleg tánc kíséri. Fejlett fokon kicsiny méretű, könnyed és változatos.

Közösségi jellegéből adódóan az egyén a közösségen keresztül létezik, s így fogalmazza meg mondanivalóját. Erre is jó példa a Kossuth-nóta.

Kossuth több epikus alkotásnak is hőse, nagy eszmék szolgálója, jelentős tettek végrehajtója. Petőfivel és Rózsa Sándorral is összekapcsolódik neve. A monda Kossuth nevéhez fűzi a jobbágyság eltörlését, s Mátyás mellett ő az

"igazságos királyok" megtestesítője (Lengyel Dénes, Dobos Ilona).

Somogyi "katona és hazafias dalokat" először a hetesi születésű Vikár Béla publikált. A folklorista, a nyelvész, a műfordító, a magyar

néprajztudomány nagy alakja elsőként Európában fonográffal gyűjtött népdalokat. 1895-ben Somogyban, majd később az egész országban gyűjtéseket végzett, szövegeit gyorsírással jegyezte le. E gyűjtésekből készült el az első hiteles dallamokkal kiadott népdalgyűjtemény, a "Somogy népköltése", amely 1905-ben Budapesten jelent meg a Kisfaludy Társaság kiadásában, a Magyar Népköltési Gyűjtemény Új Folyam VI. köteteként. A kötet "Dallamok" címen (447-461 1.) harminckét dal kottáját és szövegét adja közre. Az általa csoportosított dalok egyik alcsoportját a "Katona és hazafias dalok" képezik (109-130. 1.) harminckét dalszöveggel Ferenc József katonájáról, a k a t o n a s á g keserves éveiről, a huszárokról. Sajnos itt kottalejegyzést nem közöl.

Együd Árpád a k é t zenetitán — Bartók és Kodály — szellemi- tudományos előképének véli Vikárt, és ő maga is Vikár nyomdokain járt. Két t a n u l m á n y t is szentelt Vikárnak (Vikár Béla és a somogyi népköltészet gyűjtése. A folklorista Vikár Béla nyomában. A J a n u s P a n n o n i u s Múzeum Évkönyve. 25:287-290. 1. Pécs, 1981.; valamint Vikár Béla nyomában.

Emlékezés Vikár Bélára. Somogyi Múzeumok Közleményei. 7. Kaposvár. 1985.

123-157.1.).

Együd tanulmányaiban beszámol arról, hogy Olsvai Imrével közösen

"kb. 800 néprajzi egységet" jegyeztek fel és "közel 300 adatközlőtől" sikerült olyan anyagot felvenni, amely azonos, vagy rokon változata a Vikár- gyűjtésnek is. Az 1985-ös kiadású tanulmányban Együd "Kottamelléklet"

címen huszonnégy dallam szövegét és kottáját közli, melyek dallamát Vikár és Együd egyaránt felgyűjtötték.

Együd Árpád gyűjtéseinek első, reprezentatív kiadványa a "Somogyi népköltészet" 1975-ben, Kaposváron jelent meg. A kötet célja az volt, hogy egy összefoglaló képet nyújtson Somogy népköltészetének főbb részeiről. A publikált anyag a gyűjtött anyagnak csupán egyharmadát tette ki. Akkor még még n e m volt szándéka az, hogy az énekelt szöveg mellé dallamokat is csatoljon, csupán a "Zenei jegyzetekben" (444-461. 1.) ad közre dallampéldákat.

A kötethez csatlakozó hanglemez-összeállításban pedig Olsvai Imre a somogyi népzene keresztmetszetét adja Együd gyűjtései alapján. A "Somogyi népköltészet" negyvenkét katonadal szövegét közli (157-174.1.), és a jegyzetekben azokról így ír: "Az elnyomott parasztság és a városi szegény nép

az 1848-as forradalomtól v á r t a szabadulását. Kossuth, Bem, Garibaldi, akiket dalaiba is foglalt. Nem hiányoznak azonban ezekből a dalokból a kedves s a szülő iránti hűség és szeretet kifejezései. Sok dalunkban megleljük a v a s ú t emlegetését is, amelyhez rossz emlék fűzi a bevonulókat. A régi huszárdalok és a 48-as dalok szövege és dallama átnyúlik a világháborúk idejére is."

Az általunk válogatott dalok közül h a t dalszöveg m á r itt is szerepel (a 198, 199, 206, 215, 218, 220. számot viselő katonadalok), egy dal pedig következő gyűjteményes kötetének, a "Száz somogyi népdal"-nak címadó dala:

"Kaposváron megverték a rézdobot." E kiadvány 1981-ben jelent meg Kaposváron Várnai Ferenc szerkesztésében. A kötet egy sorozatnak indult, á m a szerző halála csupán az első szám megjelenését tette lehetővé. Az itt szereplő

dalokat nem csupán Együd gyűjtötte, hanem "nagyszerű gyűjtó'-eló'dök" kitűnő anyagából is válogatott, mint pl. Kodály, Làjtha, Vikár stb.

A "Száz somogyi népdal"-ban - a megyében gyűjtött mintegy ötvenféle műfajból — a közölt anyag többsége gyermekdal (57 darab), de foglalkozásdalok, tréfás és mulatós dalok, jelesnapi és szokás énekek, balladák is szerepelnek a kötetben. Minden dalszöveg kottával együtt szerepel, a zenei lejegyzést Olsvai Imre, Paksa Katalin és Várnai Ferenc végezték. Ugyanitt négy katonadalt is közöl Együd (58-61. számúak); a címadó dalon kívül még

"Mikor mentem sorozásra...", "Sej, őrmester úr...", és a "Tótszentpálon megkészült a vasút..." címmel és "48-as katonadal" megjegyzéssel.

Ugyancsak forrásként használtuk fel Együd még kéziratban lévó', kiadásra előkészített anyagából—a "Somogyi népköltészet" második köteteként tervezett gyűjteményből az aradi vértanúk balladájára vonatkozó megjegyzéseit: "Az aradi tizenhárom hos emléke méltán ragadta meg a szerző' (feltehetően Lévay József) és a nép képzeletét. Ez a műköltési epikus ének országosan terjedt a múlt század második felében, mintegy emléket állítva a vesztett szabadságnak s hos áldozatainak. A keserű-borongós hangnemen azonban átsugárzik a honi szabadság reménysugara, amely a személyi vonatkozású "bús líraiság" emelkedettségével magával ragadó hatást ér el.

Ezek a tényezők költői erővel tárják elénk a (költői) révedezés nagyon is valóságízű emócióin keresztül a szabadságszeretetet, a hos példaképeket. Ez a folklorizációs folyamatba került ének népköltési aspektusból is érdekes, értékes példa: a balladában feszülő' drámaisággal párhuzamosan a lírai vonások együttesen fejezik ki a meggyőző erővel ható tényt, annak ellenére, hogy szó sem esik a szövegekben a történelmi esemény konrétságáról (hiszen ez már a történelmi tudat része).

Minden bizonnyal először a polgáriasult rétegkörben fejtett ki érzelmi és gondolati hatást, majd innen vagy talán egyidőben a népi mentalitásban is kifejtette kívánt eredményeit. A terjedés módjáról vannak ismereteink konkrétabban is: hazafias érzésű mesterek-tanítók, vándor truppok, s minden bizonnyal kézírásos úton-módon stb. (is terjedt)".

Szapu Magda

EGYÜD ÁRPÁD NÉPRAJZI GYŰJTÉSEIVEL FOGLALKOZÓ TANULMÁNYOK JEGYZÉKE:

Szapu Magda:

- Együd Árpád és Somogy népköltészete. In: Somogyi Múzeumok Köz­

leményei 9. Kaposvár, 1992. 339-345.1. (A "Melléklet" Együd Árpád bibliográfiáját adja.).

- Együd Árpád hagyatéka. I. Együd Árpád levelezése. II. Az Együd- hagyaték archív filmanyaga. In: Somogyi Múzeumok

Közleményei 10. Kaposvár, 1994.

- Az Együd-hagyaték a Somogy megyei Rippl-Rónai Múzeumban. (Az Együd Árpád halálának 10. évfordulója alkalmából Siófokon

megrendezett tudományos emlékülésen elhangzott előadás kézirata nyomdában van.).

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE:

RRM - Rippl-Rónai Múzeum (archív szalagok)

M - Múzeum (múzeumi szalagmásolatok, munkapéldányok) E - özv. Együd Árpádné anyagából

..JA- ...ÍB - A jelzett szalagok oldala

- Hiányzó adatok. Néhány felvétel helye, ill. ideje a szalagon adatolatlan

Kossuth Lajos édesapánk . . .

Temesi Józsefné /Tóth Regina/1913. Heves megyei születésű

Somogyvár, 1973.

Szalagszám: M 153/A

Kossuth Lajos édesapánk . . .

Nemesdéd, 1973.

Kossuth Lajos íródeák,

I I

Nem kell annak gyertyavilág, Megírja ő a levelet

l I

Egy ragyogó csillag mellett.

Éljen a magyar szabadság!

Éljen a haza!

Esik esó' karikára,

Kossuth Lajos sírhalmára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája.

Éljen a magyar szabadság!

Éljen a haza!

Szalagszám: M 138/A

Hosszú a kisbári utca . . .

Tóth Imre 1902. Karád

Kisbárapáti, 1971.

2. Ferencz Jóska édesapám, Felesége édesanyám, Azért vádolt el fiának, Mert beváltam katonának.

3. Ferencz Jóska szobájába, Vas közé a nevem zárval, Elveszett a láda kujcsa, Meg sem szabadulok soha.

Szalagszám: M 118/B

Most jó lenni katonának . . .

Pintér Pálné /Balogh Lídia/ 1912. Kapoiy

Tihany,

2. Gyere pajtás katonának, Téged tesznek kapitánynak, Pár esztendő nem a világ, Éljen a magyar szabadság!

Éljen, éljen a nemzet!

Szalagszám: E/4 kazatta

Már Szentpálon megkészült a v a s ú t . . .

Hosszú Lázár 1898. Varjaskér

Somogyszentpál-Varjaskér, 1972.

Z.

Kurucoknak kedves földje . . .

Pintér Pálné /Balogh Lídia/ 1912. Kapoly

Tihany,

Vitézek fblne velője.

Bő áldásban éltetője, Jaj de messze estem tőle!

Szalagszám: E/4 kazetta

Már mihozzánk jönnek v e r b u v á l n i . . .

Nagyberki, 1964.

Sűrű erdő lakója vagyok én, I I I. h

Nappal alszom,éccaka járok én.

Az én b a b á m otthon sírdogál,

П

Szeretője a bujdosó betyár.

Mégsem leszek a császár katonája!

Szalagszám: RRM /75.

Süvegemen nemzetiszín rózsa . . .

Pintér Pálné /Balogh Lídia/ 1912. Kapoly

2. Nem kerestek engemet kötéllel, Zászló alá magam csaptam én fel.

0 J 1. I> I. J I.

Szülő anyám.te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Szalagszám: E/4 kazetta

Huszárgyerek ha fölül a nyeregbe . . .

Váczi István 1909. Szőló'sgyörök

Szólósgyörók, 1970.

2. Ha a huszár tiszta szívből szeretne, Maga mellé a nyeregbe ültetne.

Gyönge vagy még kisangyalom a lóra,

П П П ГТМ.1

Táncol a ló, könnyen leesel róla, ism.: Majd ha egykor én ülök a nyeregbe,

Ugrálhat is a csillagos egekbe.

Szalagszám: RRM/118.

Beváltam huszárnak . . .

Váczi István 1909. Szőlősgyörök

Szőlősgyörök, 1970.

Kérem az urakat, Adjanak paripát,

Úgy viselem gondját, hogy Nem talál benn hibát.

Aranyos angyalom, Ülj föl a lovamra,

i n I I

Mához egy hétre Úgysem leszek tied.

n

Száz darab remonda közt Föl alá sétálok,

.П П I

Egy szilaj csikónak a Faránál megállok.

Kikötöm lovamat Szomorúfűzfához, Lehajtom fejem a Két első lábához.

Ez a ló, ez a jó,

П

Az igazi pej csikó, Ez igazán csak a Betyár alá való.

Szalagszám: RRM/118.

* Kaposváron megverték a rézdobot (48-as katonadal) Zóka Gyurkó Jánosné (1904), Szenna

Tempo poco rubato, Moderato

d a c

E.Á.

lej.: Paksa

2.El kell menni a csata mezejére, 1)

lu kell hagyni a babámat,nincs kire.

Terád hagyom,jó pajtásom.

Éljed vele világodat, nem bánom.

3. A kardcmnakmarkolatja ezüstből, 1)

Kicsavarom én a kozák kezéből.

Vágok vele jobbra-balra,

Úgysem jön az többet vissza de soha.

* Nyomtatásban megjelent- Együd Árpád: Száz somogyi népdal (Kaposvár, 1981. 53. o.)

Őrmester úr kiadta a szigorú p a r a n c s o t . . .

Nyári György 1898. Szenna

Szenna, 1972.

2. Megy а gőzös, megy а gőzös Olaszország felé, Elviszi a katonákat a harctér elején,

M P I .

Szólnak az ágyúk a gépfegyverek,

I п rm

Folyik a sebesültek vére, y Sírhatsz kedves kisangyalom kinn a temetőbe.

Szalagszám: M 120/A

Huszár az én babám . . .

Vasznek János 1890. Értény

Kánya, 1974.

3. Nem illik a lánynak Kaszárnyába járni,

Tudom én azt, de mikor a babám Szabadnapos, mégsem jöhet hozzám, Honvéd huszár a szeretőm nékem, Nehéz azt kivárni.

2. Magos a kaszárnya, Előtte a strázsa.

Strázsa uram az egekre kérem,

Engedjen hozzája.

Szalagszám: M 125/B

Nyíregyházi honvéd huszár vagyok . . .

Nagyberki, 1964.

Szalagszám: RRM 75.

Honvéd huszár fölül a lovára . . .

Gelencsér Sándor 1896. Nagyberki

Nagyberki, 1964.

Szalagszám: RRM 75.

Megjöttek a szabadságos huszárok . . . Gelencsér Sándor 1896. Nagyberki

Nagyberki, 1964.

Szalagszám: RRM/75.

De sok szegény buszárnak . . .

Gelencsér Sándor 1896. Nagyberki

Nagyberki, 1964.

i. n,

Pécs városi temető, nyitva a kapuja,

Huszár gyerek holttestét most viszik be rajta, Kis pej lova nyeri ti,hol van a gazdája,

I Г!

Pécs városi temető annak a hazája.

De sok szegény huszárnak oda van az élete, Rugós, harapós lovat adtak kezébe.

Rezes banda kisérte ki a temetöbe,

Árván maradt kedvese, jó szülei könnyeznek.

Szalagszám: RRM/75.

Onnand felől, észak-kelet f e l ő l . . .

Nagyberki, 1964.

2. Nem szállok le vitéz kapitány úr, Míg csak le nem esek róla.

Míg csak, míg csak, míg csak el nem fárad a Kispejlovam kese lába.

ГП П I n

Hadd folyjon a vérem a szép magyar hazáért, Őrmester úr azt se bánom.

Oda haza van egy barna kislány, Csak egyedül azt sajnálom.

Szalagszám: RRM/75.

Aradi vár, aradi vár . . .

Tislér Katalin 1900. Nemesdéd

Nemesdéd, 1973.

Felsütött a ragyogó nap fénysugara, Jertek elő hős magyarok a halálra!

I П

II-* Számotokra nincs irgalom, nincs kegyelem,

I !

Számotokra páros csillag lesz fenn az égen '•

(Színészektől tanulta 1908-ban.)

Szalagszám: M 138/B

Kisütött a késő őszi nap s u g a r a . . . Nagy Mózes Lajos 1914. Büssü

Büssü, 1981.

Elítélték sorban mind a tizenhármat, Szőttek, fontak a nyakukba ezer vádat.

Elnevezték felségsértő pártütőknek, Kik a magyar szabadságért harcba keltek.

Uramfia, az ítélet akasztófa, Mintha gyáva útonállók lettek vóna, Mintha méltók sem volnának egy lövésre, Katonákhoz, férfiakhoz illő végre.

Nyílik már a börtönajtónak vas zárja, Készüljetek hű magyarok a halálra!

Búcsúzzatok el egymástól mindörökre, Úgy menjetek, úgy szálljatok fel a mennybe!

5. Ki is jöttek vérző szívvel, haloványan, Elbúcsúztak egypár szóval, katonásan.

Gyerünk fiúk az Istenhez fel az égbe, Hadd fordítsa szemeit a magyar népre!

6. Jaj de boldog, kit elsőnek nevezének, Ki a halált legelőször öleié meg.

Ej, de akit legvégsőnek hagytak hátra, Ki bajtársi szenvedésit végig látta.

7. Damjanichot hagyták végső vértanúnak, Aki mindig a csatában elöl állott.

Kegyetlenül haragszik rá minden német, Számtalanszor végig verte őkelméket.

8. Ott áll köztük mankójára támaszkodva, Mint egy szélben düledező templom tornya.

Mint egy tigris, mely rost közé vagyon zárva, Ingerkedő gyereksereg j átékára.

9. Dörgő villám, ezek hát az én bíráim, Kiket összetörtek az én katonáim.

Mondhatom, hogy derék hősök, szép vitézek, Nincs is kedvem az élethez, ha rájuk nézek.

10. És megállott olyan hősen, olyan bátran, mintha honvédek közt állna a csatában.

Bajtársai már ott függnek mind előtte, ő t is viszik, ő is ballag már előre.

11. És megállott akasztófa közelébe, Megöleli megcsókolja keservébe.

Isten hozzád szabadságharc bitófája, Rajtad halok meg hazámért nemsokára!

12. Sürög-forog már a hóhér a kötéllel, Számolni egy magyar hősnek életével.

Damjanich most így kiált fel nyugalmában:

Vigyázz fattyú, föl ne borzaszd szép szakállam!

13. Mintha amit szenved, nem is halál lenne, Mintha nem is sírba, hanem bálba menne.

A németek buta képpel bámulának, Ő bátran mond jó éjszakát e világnak.

14. Aradi vár, aradi vár, halál völgye, Tizenhárom magyar hősnek temetője.

Nyíljon ki a környékén a sírvirág is,

T A R T A L O M

Előszó 5 Bevezető 7 Dalok 11-31

Kossuth Lajos édesapánk 11 Kossuth Lajos édesapánk 12 Hosszú a kisbári utca 13 Most jó lenni k a t o n á n a k . 14 Már Szentpálon megkészült a vasút 15

Kurucoknak kedves földje 16

Már mihozzánk jönnek verbuválni 17 Süvegemen nemzetiszín rózsa 18 Huszárgyerek h a felül a nyeregbe 19

Beváltam h u s z á r n a k 20 Kaposváron megverték a rézdobot 21

Őrmester ú r kiadta a szigorú parancsot 22

Huszár az én babám 23 Nyíregyházi honvéd h u s z á r vagyok 24

Honvéd huszár fölül a lovára 25 Megjöttek a szabadságos huszárok 26

De sok szegény h u s z á r n a k 27 O n n a n d felől, észak-kelet felől 28

Aradi vár, aradi vár 29 Kisütött a késő őszi n a p sugara 30

Katona Imre: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

népköltészetünkben 33

KATONA IMRE

AZ 1848-49-ES FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC NÉPKÖLTÉSZETÜNKBEN

A tudomány szempontjából az oly gyakran emlegetett történeti távlat elősegítheti az események és a bennük szereplő személyek tárgyilagosabb megítélését, a köztudat viszont idővel mindezt feledni látszik, sarkít és tömörít.

Míg a k u t a t á s a felmagasztalás-elmarasztalás elfogult szélsőségeit előbb-utóbb levetkezi, a népi történelemszemlélet másként alakul. A48 óta nem fog az átok!

szólásunk á t t é t e l e s e n jelzi, hogy a történeti k ö z t u d a t szempontjából is vízválasztóról van szól.

1848 előtt a jobbágyi köztudatban a természeti-társadalmi-faluközösségi és vallási szemlélet még nem különült el, a múló időt inkább visszatérőnek, mint végleg lezártnak tekintették, a bün és a bűnhődés gondolatát kiterjesztet­

ték a történelemre, melynek eseményeit és szereplőit saját érdekeik szűrőjén átrostálva költői síkra emelték. E tértől-időtől fokozatosan szabaduló általáno­

sítás az egyes népköltészeti műnemek-műfajok szerint azonban kissé eltérő módokon zajlott, 1848 szempontjából elsősorban a kötött formájú dalok és a kötetlen, prózai mondák kívánnak külön említést.

A népdalok váza, tartósabb szerkezeti összetevője a dallam, mely (a szöveg által sugallt) kisebb-nagyobb változtatásokkal akár több száz, kivétele­

sen még ennél is hosszabb időn át fennmaradhat. Dallamból mindig kevés van, ezért időnként új és új szöveggel öltöztetik fel, mely azonban nemcsak cserélődik, h a n e m önmaga is módosulhat. így talán érthetőbb és elfogadhatóbb a legnépszerűbb Kossuth-nóta egész életútja, b á r egyes állomásai további pontosításra szorulnak: félnépi dallama valószínűleg 18. századi toborzó (—Beállottam katonának...), melyre a 19. század elején szerelmi szöveget (-Esik eső karikára...) is énekeltek. Kossuth 48 őszi toborzó útján keletkezett a leg­

népszerűbb versszak (- Kossuth Lajos azt üzente...), de a másik szövegbe is beillesztették a nevét (- Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára...). E szövegek tovább variálódtak, újak is születtek, úgyhogy egy évszázad alatt félezernél is több változatát sikerült összegyűjteni. A dallam külön is olyan nép­

szerűnek bizonyult, hogy további 110 nem 48-as szöveget is h ú z t a k rá, igaz, ezek többsége olyan kortes- vagy mozgalmi dal, amely 48-as szellemben fogant.

Kicsinyben a többi 48-as dallal is hasonló a helyzet, mint alábbi összefoglalá­

s u n k b a n látni fogjuk.

A 48-as dalok madártávlatból követhették ugyan az eseményeket, és be is m u t a t h a t t a k egyes hősöket, de minden részletezés nélküli pillanatfelvételek módján, legfeljebb Világos és Arad eseményeinek b e m u t a t á s a pontosabb és reálisabb is; igaz, ez esetben lírai dalokról, ill. (műkőitől eredetű) bal- ladafélékról van szó. (- Honnan jössz te oly leverten, jó pajtás?; - Jaj, de búsan süt az őszi nap sugara!...). Ami a kötetlen, prózai mondahagyományt illeti, a megtartó és megtanulható dallamok nélkül ezek változása még gyorsabb, áta­

lakulásuk gyökeresebb, ugyanakkor viszont meglepően sok (ős-)régi részletet őrizhetnek, építhetnek be korszerűsített keretekbe. Száz év m ú l t á n még azok­

ban a helységekben is mindössze h a t 48-as monda m a r a d t fenn átlagban, ame­

lyek pedig közvetlenül is érintve voltak a mozgalmakban. Ugyanakkor Kossuth ezekben is álruhában j á r t a a országot, és esetenként ő is megleckéztette az u r a k a t (tiszteket), mint valaha Mátyás király, és az említett Őszi toborzóút során egy idős alsótanyai parasztember szentül meg volt győződve, hogy a Szegedre érkező Kossuth voltaképp a visszatérő II. Rákóczi Ferenc. A tértől és az időtől való távolodás t e h á t a kötetlen műfajok esetében rendszerint azzal jár, hogy az egyedi, egyszeri és helyi eseményből, ill. személyből általános és tipikus lesz. Szerep- és helycserék e műfajban is előfordulnak, de az igazán jellemző személyi vonások nem mindegyike azonos m á s hősökével: Mátyás továbbra is igazságosztó, Rákóczi szabadságharcos, Kossuth pedig elsősorban a jobbágyság felszabadítója, aki nem kis ügyvédi furfanggal éri el célját az udvarban.

Akárhogyan is van, népünk egyáltalán nem rossz ízléssel válogatta kis saját hőseit, és h a Rózsa Sándor és önkénteseinek 48-as szerepére gondolunk, e népi szemlélet jogosságát még a betyárok esetében is némileg meg lehet érteni.

Több visszaemlékezésben is olvashatjuk, hogy soha nem daloltak annyit, mint 1848-ban, a Bach -korszakban még tiltott, utóbb engedélyezett gyűjtések még száz esztendő m ú l t á n is igazolják ezeket az állításokat, ill. megfi­

gyeléseket. E gazdag szellemi termés ismeretében bízvást mondhatjuk, hogy n é p ü n k ekkor vált államalkotó tagjává a nemzetnek, s a korábbi feltétlen úrel- lenesség jórészt feloldódott, a tömegek hallgattak vezetőikre, a honvédek nem érezték kényszernek a katonáskodást. 48-ban a nép fogalma kibővült, csaknem az egész t á r s a d a l m a t átfogta, ennek megfelelően a népköltészet is bőven fogadott be műkőitől hatásokat, az irodalom pedig „népiesedett". Hivatásos és népművészet a kölcsönhatások révén soha nem látott közelségbe került egymáshoz, egységben egyesült. Erre a szellemi-művészi egységre sem koráb­

ban, sem pedig később nem volt példa, ennek megfelelően kell t e h á t szemlél­

n ü n k a 48-as hagyományok körét! (Nem rekesztve ki a félnépi, műkőitől alkotá­

sok körét.)

A 48-as hagyományok gazdagsága és tartóssága szorosan összefügg a korabeli aktívabb részvétellel, ennek megfelelően mindig is az Alföldön, közelebbről a Viharsarokban volt a leggazdagabb, és e gócponttól távolodva halványodott a kép. Hasonló a helyzet a időbeli távolsággal is: a centenáris gyűjtések után megjelent mintegy 60 népköltészeti szövegválogatásból mindössze 26 gyűjteményben találtam 48-as dalokat, 11 esetben bizonytalan

változatokat csupán, és 23 antológiában egyetlen Kossuth- vagy honvéddal sem akadt; igaz, ezek többsége Romániában és Jugoszláviában jelent meg, tehát valamiféle cenzúra érvényesülhetett. Ami a gyűjtéseket és a nyomtatásban való közzétételeket illeti, nem véletlenül szerepel elsőit között a szegedi Kálmány Lajosi mások mellett ő az egyik legkövetkezetesebb hirdetője a népköltészet történeti jellegének. Már 1881-ben így ír: „A nép költésébe szövi mind azt, ami őt érdekli: dalol, mesél róla, de érintetlenül nem hagyja... Azt állítani, hogy a magyart hazája sorsa nem érdekli, nem lehet, sőt ha népköltésébe beletekin­

tünk, az látjuk, hogy nagyon is kiválólag érdekli..." (Szeged népe, I. Arad, 1881.

182.) Majd tíz évvel később megállapítását tovább árnyalja, r á m u t a t a népi szemlélet sarkító jellegére is: „Áld vagy átkoz, dicsér vagy gyaláz a nép, rettent- hetetlenül teszi. Felmagasztalja az előtte kedves embereket, leteszi az kit megvet. Lelkesül a harczra, h a szereti uralkodóját s meg van békülve a czéllal, melynek elérésére vérét kell o n t a n i a ; zokog az ellenkező esetben... A történetírónak t e h á t katona és hazafiúi dalainkat kell tekintenie, h a a népnek valamely korról szóló ítéletét akarja megismerni." (Szeged népe, III. Szeged, 1891. 235./

E n n e k értelmében az egész 48-as néphagyomány különleges jelentőségű, főként a történeti, politikai és a katonai vonatkozású dalok, amelyek a fonto- sabb eseményekkel, a kiemelkedő egyéniségekkel, ül. h a t á s u k k a l és emlékük­

kel foglalkoznak. E daltermés jelentős részben korábbi és aktualizált, kisebb h á n y a d a korabeli, új alkotás, s a többség szabadságharc u t á n i szellemi termék.

A 48-as dalhagyomány történeti rétegződése t e h á t meglepően hasonló a kuruc költészetéhez. 48-ban feléledt vagy átalakult a kuruc énekek egy része, áta­

lakították a korábbi katonadalokat, új indulók, félnépi és műkőitől versek-dalok keletkeztek és terjedtek meglepő gyorsasággal, széles körben. Több korabeli leírás is említi a honvédség rendkívül tevékeny befogadó-rögtönző és átalakító szerepét. A honvéddalok hangvétele tér el legjobban az elő- és az utókor katona­

dalaiétól: a korábbi - Már minálunk verbuválnak kötéllel... p a n a s z r a mintegy felel Arany J á n o s széles körben elterjedt, énekelt verse: -Nem kerestek engemet kötéllel... Hasonlóképp folklorizálódott Petőfi harcra buzdító Csatadal-a is, de hasonlóan bizakodó hangvételűek a népi-félnépi honvéddalok is (- Most szép lenni katonának...; —Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot... stb.), főként, amelyek Kossuth nevéhez, ill. személyéhez ( - Kossuth Lajos édesapám...) kap­

csolódtak. Elsősorban ezek a honvéddalok kísérik végig a harci cselekményeket (toborzás, délvidéki, erdélyi harcok, a dicsőséges szolnoki csata, a főváros visszafoglalása stb.); b á r az ütközeteket egyáltalán nem részletezik, és a b u k á s u t á n i visszatekintő dalok még a sikersorozattal lezajlott tavaszi daljáratot is mintegy gyászfátyolba öltöztetik (egy saját gyűjtésű honvéddal):

Pákozd alatt kezdtem ontni véremet, Isaszegnél érte golyó kezemet, Kápolnánál vesztettem el lábamat, Világosnál szentnél-szentebb hazámat.

(Pusztamérges, 1953.)

A 48-as honvéddaloknál jóval kevesebb félnépi politikai dal szól a job­

bágyság felszabadításáról, holott ez éppen hogy hangsúlyosabb volt az ország függetlenségénél. Hasonló aránytalanság jellemzi a 48-as hősökről szóló alkotá­

sok összetételét is. Petőfi pl. a bukás u t á n vált igazán ismertté: halálát nem hit­

ték el, á l r u h á b a n vélték mutatkozni, és verseit úgyszólván mindenki ismerte.

Énekeltek ugyan alkalmi dalokat több hadvezérről is (Bem, Klapka, Nagy Sándor, Perczel és másokról, pl. Gábor Áronról), de Kossuth u t á n valójában csak Damjanich volt igazán népszerű, és б is elsősorban a bitófa alatti hősies viselke­

déséért. Kossuthtal azonban egyik felsorolt személy sem versenyezhet, minden vívmányt, győztes csatát neki tulajdonítanak, valósággal glorifikálják, és б az egyetlen, akinek idők h a l a d t á n sem fakul a dicsfénye: mindent neki panaszol­

n a k el, hazavárják, és temetése napján a régi népdal (-Esik eső karikára...) m á r az б sírbatételéról szól. Nemcsak dalok és mondák foglalkoznak vele, h a n e m gondolatban-gyakorlatban a közrendűek - mágnások soha! - meg is látogatják, népszerű lett a Lajos keresztnév, (ld. Kálmány Lajos, Katona Lajos), a Kossuth- kalap és szakáll, a palócoknál volt Kossuth-gyász, a Kunságban a politizálás kosútozás, a Viharsarokban a portuláka virág neve kosútka. (Némileg hasonló volt a helyzet a kuruc mozgalmak leverése u t á n is.) A48-as pártok a kiegyezést nem fogadták el, és egyáltalán minden ellenzéki és agrármozgalmi megnyil­

vánulás is az б nevét igyekezett viselni. Utcák, terek, szobrok százai hordozzák nevét, és még az 1970-es években is a magyar felnőtt lakosság 2/3-a t u d t a a nevét, sot azt is, hogy mi volt történelmi szerepe. (Ugyanekkor mindössze 40 % tudott érdemben Marx kilétéről nyilatkozni, kinek nevét, tetteit, képeit és szob­

rait évtizedeken át hallhatta és láthatta.)

Amennyire idealizálták Kossuth személyét, annyira tekintik hitvány árulónak Görgeyt, a sarkítás és ebből következően, a bűnbakkeresés lélektani törvényszerűsége pl. úgy érvényesül, hogy 36 félnépi dalból 32 neki tulajdonít­

ja a bukást, míg a prózai mondáknak nem egészen fele tartja őt árulónak.

(Ismét hasonló a helyzet a kuruc felkelés egyik vezéralakjával: Károlyi Sándor­

ral kapcsolatban is.) Ez a torz kép napjainkig sem változott, legfeljebb a szűk körben ismert szakirodalomban.

Kossuth töretlen népszerűsége a hazavárás időszakában Garibaldi és Türr sorsával és nevével társult, és Kossuth u t á n az olasz szabadsághős a ma­

gyar történeti népköltészet második leggyakrabban emlegetett alakja; erre kevés példa van a Monarchia és szomszédai népeinek költészetében. így pl. a divide et impera (oszd meg és uralkodj) elv alapján 1848-ban sikerült a velünk együttélő nemzetiségek (főként a horvátok és a románok, valamint a szerbek) egy részét ellenünk fordítani, ezt korabeli rövidlátó nemzetiségi politikánk is elősegítette, így szomszédaink költészetében egyaránt találunk 48-as szellemű és Kossuth párti, valamint magyarellenes dalokat; kutatóink eddig jóformán csak a velünk rokonszenvező alkotásokat ismerik valamelyest. (A Bach-kor­

szakról szólván, hivatásos történettudományunk némi elégtétellel állapíthatta meg, hogy a nemzetiségek azt k a p t á k ,jutalmul", amit mi büntetésül.) További k u t a t á s t kíván az a meglepő' tény is, hogy 48-ban ellenünk majdnem ugyan-

annyi magyar harcolt, mint mellettünk idegen.

A borongós magyar szemléletre jellemző' a bukásról szóló énekek nép­

szerűsége, mely vetekszik a Kossuth -nótáéval. A- Honnan jössz te oly leverten...

kezdetű ének szerzője máig ismeretlen, a - Jaj, de búsan süt az őszi nap su­

gara... viszont az üldöztetést szerencsésen elkerült Lévai József hírlapíró szerzeménye. Ez utóbbi sokáig névtelenül terjedt és variálódott írásban és szóban, a változatok száma megközelíti a százat. Mellette még tucatjával lehetne említeni névtelen és utóbb nevesített alkotásokat is, de ezek közül alig egy-kettő" bizonyult m a r a d a n d ó n a k (pl. a Klapka-induló). Minden lírai költő, vásári ponyvaszerző, magyar nótaszerző" és mások is igyekeztek 48 és Kossuth révén h a l h a t a t l a n n á válni.

A centenáris gyűjtés félezernél is több helységből kb. 20.000 adatot, emléket hozott felszínre, ebből mintegy 1600 verses és prózai emlék vonatkozik Kossuth Lajosra. A népköltészeti gyűjtések egyéb eredményeihez viszonyítva a 48-as hagyományok gazdagsága várható volt, holott száz éven keresztül hol feléje fordult, hol pedig elfordult tőle a k u t a t á s . A „rideg" számoknál maradva, a 49-es b u k á s u t á n i megtorlás során majdnem kétszáz személyt végeztek ki, igaz, 1956 u t á n háromszáznál is többet; hajdan 1765 embert ítéltek súlyos börtönre, és tízezreket kényszerítettek katonának. E n n e k ellenére, 1867 u t á n még azok a 48-asok is honvédeknek vallották magukat, akik nemzetőrként ki sem mozdultak hazulról. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy korabeli középhatalom, a Monarchia csak egy (cári) nagyhatalom segítségével t u d t a a 48-as harcosokat leverni, és 1956-ban akkora haderő vonult fel Budapest ellen, amekkora német hadsereg a II. világháborúban Párizst elfoglalta. Az jogtörté- netileg igaz, hogy a 13 aradi vértanú kivégzése „szabályos" volt, de az uralkodó­

n a k lehetősége lett volna kegyelmet gyakorolni. Ez elmaradt akkor is, és 1956 u t á n is, sőt Ferenc József íróasztalával szemben lógott a 13 aradi vértanú cso­

portképe, úgymond „örök" mementónak. Hasonló „felfüggesztésre" 1956 u t á n m á r nem került sor. Azt hiszem, lassanként jó irányba fordul az ország szekere.

Ideje!...

Néhány alapvető" mű, további bőséges irodalommal:

DEGH Linda: A szabadságharc népköltészete. Bp. 1952.

KATONA Imre: P a r a s z t s á g u n k történelemszemlélete. Bp. 1974. Idő' és Történelem. A Marót Károly Emlékkonferencia Előadásai.

Az ELTE Ókori Történeti T a n s z é k é n e k Kiadványai, 7. 103-124.

ORTUTAY Gyula: Kossuth Lajos a m a g y a r nép h a g y o m á n y a i b a n . Ethnographia 63/1952/3-4. sz. 263-307.

UJVÁRY Zoltán: Kossuth Lajos a népdalokban. E t h n . 106/1995/1. sz.

31-37.