Zsebkönyvtár. Magyar írók' remekei

Teljes szövegt

(1)

MAGYAR ÍRÓK'

fc n m k h n i.

MÁSODIK KÖTET

A N T H O L O G I A

ROKONAI VITÉZ MIHÁLY' MUNKÁIBÓL

K A S S Á N .

N y o m t a t t a W c r f e r K á r o l y .

1836.

(2)
(3)

^ S ö H O S A I

VITÉZ MIHÁLY'

n i 1 1 i i k á i b ó 1 .

MÁSODIK K Ö T E T .

K A S S Á N .

^ y o ro t a t t » \ V e r f e r K á r o l y -

isr>6.

(4)
(5)

^ Ö I J T I I I I É I Y D H .

(6)
(7)

H O M E R U S '

BAÍRACHOMYOMACHIÁJA

U T Á N .

(8)
(9)

elkezdeném énekem, Instálom a' M u s á m a t , Pindusi dohánnyal nekem T ö l t s e meg a' p i p á m a t ; Ilogy kezdhessek é n e k e m b e , Mellyet minap hevertembe' F i r k á l t a m a' térdemen.

E L S Ő P I P A D O H Á N Y .

"fiftprinczneli a ' b í k a k l r á l l y a l való e.mcrctsége h halála.

A m a ' rettentő l á r m á n a k Kezdek leírásába,

Fegyverek hogy ropogának Mars' szörnyű c s a t á j á b a ' ; M i k o r , mint a ' földtől nemzett H a t a l m a s óriás nemzet' Granatéros serege,

(10)

Hatalmas armadája A' b é k á k r a , bár ezeknek Sűrűn tüzelt puskája.

A' mint láttam a' novákban, Írva a' hadi actákban, Jgy volt első kezdete :

Egyszer az e g é r , nem jutott Hogy a' macska' körmére, Szomjan egy nagy tóhoz futott, 'S annak külső szélére

Szakállát leeresztette, Édes vizét hörpölgette, Egész gyönyörűséggel.

Meglátván ezt egy körmös hal, Így szóllitá meg : »Bon j o u r ! Kérem egész barátsággal, Hol lakik és ki az űr?

G r ó f , b u r g e r , paraszt vagy nemes Mert ha hozzám lesz érdemes, Ajánlom barátságom'.

»En princz Vizignátus vagyok, E ' nagy tónak királya,

A' vitéz békahadnagyok' Hatalmas generálja, E n y é m , mint örökös űré, Haereditario jure, Vízvári birodalom.«

(11)

Peleus fejére teszi, Kát hétre megházasodik

\S feleségi! elveszi Madame Vizellősi S á r á t , A' ki birta Mocsár' v á r á t , ' S ettől nemzett engemet.«

»Én az u r a t nagymarsainak Gondolom termetéből,

'S ha szemeim meg nem csalnak, T á m királyok véréből?

D e , kérem alázatosan, Beszélje cl világosan G e n e a l ó g i á j á t ! «

O r r á t fejét megvakard P s i c h a r p a x bosszúsággal,

5S nagyot köpvén , így szólla rá, Királyi m é l t ó s á g g a l :

»Felségedet megkövetem ; Nemzetségem' 's eredetem' Valljon miért kérdezi?«

»Esmérik azt az egerek, Esmérik az istenek,

T u d j á k a' linczi schusterek, E n g e m ' kik n e m z e t t e n e k ; Van e I m - H o f f - j a > . v a g y j á r e Felségednek titular'e

Kalandozója Bécsből ?

(12)

Ezen néven hetedik, Születésem nagy T r o x a r t a x ' Vérével dicsekedik ;

A n y á m , kit a' gözíí nemzett, Hatalmas királyi nemzet V o l t : Donna Lisztnyalóczi.«

»Szült engem pompás lyukában Mint rang hozta magával,

I'ólálván selyemrongyában, T a r t o t t almacsutkával;

A' mivel csak bír egy donna, P i s k ó t a , avas szalonna, Dió 's fiige elég volt.«

»Barátságot felségeddel De miként köthetnék én?

Holott egész gárdéjével Lakik a' víz' fenekén.

Én pedig az embereket Nem h a g y h a t o m , mert ezeket Kell énnékem dézmálni.«

»Tudom é n , hol kell keresni A' kényért a' fiókban,

' S hol kell jól felporczogtatni, A' mákos kalácsokban ; Hol tartják a' sodorokat, És a' töltött galambokat, 'S a' jó kunsági sajtot.«

(13)

A' fánkot és csőrögét, A' herczegi szakácsokat Dicsérő sok csemegét,

Mellyet borssal 's foghagymával Púnizúlnak parúdával,

Az úriás vendégek?«

»Az ütközetről kudarcczal Soha vissza nem tértem, Az ágyuknak álltam arcczal, Soha pardont nem kértem ; Nem régiben nyertem eztet A' kettős arany keresztet, Jerusalemi hadban.«

»Vitéz ellenségek bútor Életemre törjenek ;

Szívem mégis mindég bútor, 'S könnyen meg nem rettenek ; Égy embertől még nem félek Hogy megöljön , a' míg élek, Bár hústorony legyen is.«

»De mégis vagy két ellenség Kunékem nagy kárt teve, Az egyik hatalmas felség Monsieur ölyv a' neve ; A' másik már nagyobbacska, A' neve madame de macska, K' kettőtől rettegek.«

(14)

Ez már siket és néma,

Ez egy kis fa-festung 's nagyon Fortélyos stratagenia;

H á j van fűzve a' kapura, 'S ha béniegyek , a' vár' ura A' padlást rám szakasztja.«

»Nem kell nékem t ö k , káposzta, Sás és békák' lencséje,

Elmaradhat az ebhozta Sok hitvány csemegéje;

Nem kell nékem g y é k é n y , káka, Mellyet terem B a j o m , Zsáka, Ez felségtek' étele.«

E ' szókra víg nevetéssel Megnyitván ajakait

Vizignát, egy kis késéssel Így kezdette szavait:

»Uram! te sokkal kérkedel, Igen nagyon dicsekedel Erűd- 's hasadra nézve.«

»Nékünk a' nationalis Industria azt tette,

Hogy , mint az Anglusoknál is, Birodalmunk' vetette ;

Élünk vízen és szárazon, Mind e z e n , mind pedig azon Egyaránt kereskedünk.«

(15)

»Mindenünnen gyűl a ' sok kincs ; Gazdagodik országunk,

E g y heverő hazafi sincs, M u t a t j a a' nadrágunk ; Már mi is a' világéból, Mint Görög a' M a g y a r é b ó l , F a r k a s b u n d á t vehetünk.

»Járnak fahajszín' dolmányban Minden előkelőink,

Talpi g d r á g a zöld bársonyban Minden k e r e s k e d ő i n k ; Sehol sincs a ' bandérium, Melly —• pro salute civium Agyon tánczolta magát.«

» I l a ügy tetszik felségednek, I l o g y ezeket meglássa.

Leszek Ancbisességednek Mingyárast Aeneasa ; Un béviszem a' hátamon, De t a r t ó d z é k a' nyakamon, Hogy hasa fel ne ázzék.«

Ezt mondván, legugyorodik-'"

A' tó' alsó p a r t j á r a , Felsége felkuczorodik

Collegája' h á t á r a ;

Feltűzvén bodros t á s z l i j á t , Kezébe fogja czalliját^

Fel séges t r a g e r j á n a k .

(16)

Nagyot k u r j a n t : »JubiJute!«

Köréből majd kiszalad, L á t v á n , liogy illy delicate Ú s z i k , 's a' part csak h a l a d ; K i á l t o z z a : »Vivát ! Vivát!«

Kivévén egy perspectivát, L á t j a , hogy már jól be van.

D e , hogy kezde a' vizekbe Lejebb lejebb süllyedni, Két szeme lábbad könyekbe, 'S elkezde keseregni, Már úszását nagyon bánja ' S Vizignátnak nem kívánja További szolgálatját.

Reszket neki keze lába, Mint a ' fagyos kocsonya, Nyögve néz a' t ó ' partjára

Eszébe jutván honja ; F a r k á t hosszan lebocsátja,

Hogy mint evedző lapátja Segítsen a' vizeken.

De hasztalan '. a' babokat Mind jobban kezdi nyelni,

»Mord ! Rettung !« kiáltja sokat, Senkit sem hall felelni;

Hiába kap mindenfelé, Rúgja magát hátra 's elé, 'S végre így fakada k i :

(17)

»Nem így vitte ám a' bika E u r ó p á t C r e t á b a , -

Mint engem ez. a' gaz. béka Kesidentiájába.

Ördög vigye palotádat, Ví/.be z.árt Venetiádat, Már ez, nem politia.«

H á t egy kígyó kitsuszamla.

Tiizelf sz.eme p i l l á j a , A' fején feliil csillámla Nenv/.eti k o k á r d á j a ; Ez.t meglátván a' k á k á b a ' , Mind a' kettő

Viz.ignát a ' tó' fenekét É r v é n , magát e l r e j t é ; Hogy ő egy király g y e r m e k é t ö l n é m e g , elfelejte ;

Bújván a' tónak mélyére, Megszabadult szerencsére Ebek' harminczadjától.

Ő pedig maga maradván, A' mint csak lehet úszik, Öjait öszveszorítván, A' vízen hanyatt csúszik ;

l á t v á n , hogy el kell patkolni, Bús hangon kezdé danolni A' R á k ó c z y ' n ó t á j á t .

(18)

Néha magát felnigdalá A' vizek' tetejére,

Majd ismét siillyede alá A' tónak fenekére ; Bár akármint próbálgatja, De el nem távoztathatja Még is lucskos halálát.

Egy anglns rock volt nyakába', Bő mint a' japonika,

Dugva vala kaputjába Poesis 's r h e t o r i c a ;

Ez volt legnagyobb terhére, 'S lehúzván a' víz' mélyére, Végre így kiálta f e l :

»Vizignát így kell csinálni, Ez é a' jus gentinm?

Hundsfutnak fog declarálni Ezért a' synedrium ; E z t a' vén atyák jól látják, Ezért fejedre bocsátják Tüzes anathemájok'.«

»Nálam erflsebb nem valál A ' s z á r a z o n , hitetlen!

A z é r t , hogy most így megcsalál, Nem maradsz büntetetlen ;

Ne félj, még bosszút fog állni, Siklóson fog captiválni Ez egerek' serege.«

(19)

MÁSODIK P I P A DOHÁNY.

M i n d a' k é t r é s z r ő l v a l ó o r s z á g g y ű l é s .

E z t mondván, meghaláloza, Már véres tajtékot t ú r ;

'S épen ott karazéroza Olierster Pörcznyali úr:

Elmereszti szemét s z á j á t , Elbocsátja szép (lámáját

"S az aulának hírt teszen.

Kik beszédén ott valónak, Méreggel elteiének;

Mingyárt egy ország5 nagyának llly jelentést tevének:

Hirdesse ki a' diaetát 'S mindenfelé gyors stafétát Küldjön a' statusokhoz.

Nékik illy jelentést tégyen, Hogy helye diaetának

'Xrnxartasnak háza légyen, A' Psicharpax' a t y j á n a k ; Ki már szerencsétlen épen Lebegett a' tófenéken, Elnyúlva 's megmeredve.

(20)

Hogy pedig ad sextant Maji A' rendek bégyülének,

Az ország' tarka bandáji Velek fele'rkezének :

Mingyárt az ország' nagyait,—

A' had' környűlállásait

E l h a g y v á n , — más gond főzte.

Öt hétig dévánkozának Az egéri hit felett, He a' sok mendemondának Egy szálnyi haszna se' l e t t ; Troxartas végre felálla, Hatalmasan perorála

Utoljára ekképen:

»Hatalmas rendek ! jóllehet A' kár engem illete,

Ellenségem nékem lehet Csak a' békák' serege ; De egy kron-prinez' megölése A' közjónak megsértése, 'S publicumra tartozik.«

»Három fiam volt nékem már, Mind a' hármat megölék,

Az egyiket ama' favár Által széllyeldörzsölék ; Másként veszett el másikja, A ' kannibálok' kaczikja - Macska úr evé meg azt.«

(21)

»A' harmadik, ki anyjának 'S nékem is kedves vala, Most az egész hazájának Bánatjára meghala;

Mert Vizignát úr megcsalá És az átkozott tó alá Fojtotta hitetlenül.

»Azért kérem a' rendeket, Fegyverbe öltözzenek, Készítsék regimentjeket, Menjünk haddal ellenek ; Senkinek nem lesz panasza, Tele a' bellica cassa, 'S az armamentarium.«

így buzdítja a' sessiót, 'S ez nagy hanggal pengeti, Hogy o ígér négy milliót, A5 köznép megfizeti ; A' fő hadi ministernek Coucredálják a' fegyvernek

*S holmi egyébnek gondját.

Felfegyverkezik fejenként Az egész militia,

Contrahálja seregenként Magát az armádla ; Velek a' sok társzekerek, Sokféle rendű fegyverek, P u s k á k , ágyúk , mozsarak.

(22)

Aztán a' Nyírbe küldenek Egynehány legényeket, Kik a' seregnek szednének Posztót és egyebeket;

Ezek sok dámának 's úrnak Selymét el rágván, montournak És zászlóknak elvivék.

Tollsíp vala troinbitájok, Dobjok bőrből készüle, Egynehány tő a' szablyájok, Ez dámáktól k e r ü l e ; Kalapjok szép makktokokból, T a r k a pillangószárnyakból Volt kötve bokrétájok.

A' félénk dragonyosoknak Dióbaj volt melleken, A' vidám bakkancsosoknak

Megymag volt lábfejeken;

Szép volt cavalleriájok, 'S mindnyájoknak paripájok Volt egy egy szuka egér,

Bajuszokat kipedrették Hol 111 ivei huszárosán, Nadrágjokat felkötötték 'S kardjukat magyarosan ; Ezzel a' trombitát 's flótát F ú v á n , a' mohácsi nótát Hangoztatják b ú i szóval.

(23)

Hányják vetik az eszeket, Vágynák mind in anxio,

A' hadi ministereket Kérdik , kell hány millió ? Egyszersmind az ellenséges Nemzet ellen nevetséges Beszéddel prophetálnak.

Hallván avanciroztatni Annyi sok regimentet, Vizignát kezdi hívatni A' nemzeti conventet;

Hé is gyill a' sok clubbista, Ki mint hajdan novellista Tudta a' politikát.

Azonban gróf Nagy-Kákai Belép a' palotába,

Ez lakott az ágyaljai Troxartasnak h á z á b a ' ; A' békeség' idejében, A' béka nemzet' képében, Ambassadeur vala ott.

Ezt mint ellenség' követét ElkiUdék királyához,

Hogy tudósitsa nemzetét, S készüljön a' csatához ; Ki felállván nagy pompával, Troxartas király' szavával így szállott a' conventbeu:

(24)

»Hatalmas béka-nemzetek, A' hazának képei.

Véres haddal fenyegetnek, Az egerek' rendei ; Engemet haza küldenek, Hogy a' mit ők végezének, Jelentsem meg tinéktek.«

Hallván ellenséges czélját A' Troxartás' népének, Felgerjesztő a' haragját A' clubb' kevély lelkének ; Felháborodva zugának, Mint a' halálának Hírére a' Magyarok.

Hogy a' vád mind Vizignátra Jobban jobban tiizele,

Látván hogy nincs egyéb hátra, A' conventben f e l k e l e ;

Generalissimus ranggal Bírván , méltóságos hanggal így kezde kuruttyolni :

»Barátim! hát már az oka Annak Viziguát vala, Hogy az ű rút királyok a' Tónak vizébe h a l a ? Nem tudván úszni, valóban, Ezen nagy mocsáros tóban Nem csuda, ha elmerült.«

(25)

»Most már az ó emberei, Látom , engem okolnak ; Azért a' nemzet' képei Árulással vádolnak,

Hát a' mit egy nagy tó csinál, Annak már egy hazafinál Kell az okát keresni '<«.

»De tudom én , csak várjanak, Mit kell csinálni velek,

Hogy mind megbolonduljanak Amaz Achitophelek;

Én velem egyet érthetnek, l l a úgy t e t s z i k , a' nemzetnek Bölcs 's hatalmas képei.«

»Gyüjtsük öszve a' sereget, Fegyverbe öltözzenek,

Mindenütt a' tópart mellett Von junk cordont ellenek;

Erősítsük a' grániczoí, A' mozsarat e's haubiczot Kettőztessük várunkon.«

»Mihelyt népünkre rontanak És határunkhoz érnek,

Verjük m e g , r a j t a ! fúljanak Oszönébe a' vérnek ; Verjük meg győzödelmescn, Hogy haza egy se' mehessen Épen fegyverünk elől.«

(26)

»A' kiket hadi foglyokká Teszünk ezen csatában, Legyenek új polgárokká Az új respublicában;

H a négy öt krajqzárt találunk Zsebjekben, jó lesz az nálunk A' nemzet' fundusának.«

Felkiált a' clubb v i v a t t a l :

»Kljén a' n e m z e t ! éljen ! Éljen a' had Vizignáttal!«

Kettőzteti kevélyen.

Azután a' sok Barrére A' convent' ítéletére Más holmikét említett.

Végtére egy, a' többeknél Okosabb, most felálla ;

»Eddig,« úgymond, »mindeneknél A' balnyelv vigeála,

Kárára egész hazánknak, Nemzeti polituránknak Nagy hátráltatására.«

»Hanem anyai nyelvünket Vegyük bé a' hazában, E ' segíti nemzetünket Kipallérozásában.«

Erre sokan ráállának, Látván hasznát tanácsának Ezen okos embernek.

(27)

SoÁan a' tudatlanok is Ellenére szólítanak, Bár a' halnyelven magok is Imígy amúgy tudtunak;

De csakugyan rámene'nek Hogy már vég búcsút vennének Ez idegen halnyelvtől.

A' belső rendeléseket Hogy a' gyűlés megtette, A' hadi fő vezéreket Készületre k é s z t e t t e ; Azért a' cönvent' szavára Mind felkészül a' csatára Az egész béka-gárda.

Truppban áll az egész sereg Zöld és veres ruhában,

A1 nemzeti nóta pereg Kuruttyoló szájában,

Talpig jól készült fegyverbe' Béállának az ezerbe

A' buzgó .hazafiak.

Vizignát a' trombitára Seregét békerengi,

Zörög,

ropog dob' módjára A' rezgő alkekengi ; Buzdúl itt a' béka-gárda, Lobog fején a' kokárda, Eélre nyomja kalpagját.

(28)

V határon táborjokat Kürülsánczolták mélyen, Belől csörgetik karéjokat 'S poskájokat kevélyen ; Bár belől szívekbe' fáznak, De vitéz tűzzel szikráznak Kívül jó Chanipagnitól.

A' lármától megrendiile Jupiter' palotája,

A' serbedlije feldiile, Lehulla az ó r á j a ;

Nem nynghatik már ezektiil, A' feleségén keresztülJ Leugrik az ágyáról. '

L e n é z , látja fegyveresen A' Vizignát' seregét,

Földliöz csapja nagy mérgesen, Singes háló süvegét,

Mellyre szörnyű szélvész omla, Csaknem ég föld öszve romla, 'S jó hogy elmosolyodék.

Egyet csendít, a" szobába Mercurius bémegyen :

»Menj , m o n d j a d , tíz óra tájba' Minden isten itt legyen.«

Elmegy Mercnr, 's az istenek Mind egy lábig felgyűltének, Reggeli templom után.

(29)

Ekkor nékik megmutatja A' szörnyű sokaságot, Velek rendre csudáitatja E ' nagy hatalmasságot;

Millyen az Óriásoknak, Avagy a' Centaurusoknak Hettentő nagy táborok.

Kérdi nyájas mosolygással, Mellyre a' föld megéle, 'S még a ' vaczkor is rakással,

Fügévé válik véle, Mellyik akarna lemenni, És segítségére lenni Valamellyik tábornak ?

A' többek közt Minervához így szólla megölelvén,

Szakállát gyenge állához Nyájassággal dörgölvén:

»Hát te, leányom, leszállasz, Segítségére kiállasz

Az egész armadának ?«

»Mert a' te templomodba' is A' magyar nemeseknél

Alig lehet látni ma is Egyebet egereknél,

Még a' szent Musáknak rakott Egy két templomba' sem lakott

5S lakik egyéb egérnél.«

(30)

»Atyám !« így felele Pallás Jupiter' tanácsára,

»Nem tets/.ik e-/, a' javallás, Nem állhatok szavára ; Nékem igen nagy kárt tettek, Selymet mindent öszveettek Templomomba' ők nekem.

Öszverágták szép sleppemet, Mellyet szőttem selyemből ; Kipusztítottak engemet Már minden költségemből, H a meg nem adom a' selyem' Á r á t , rólam a' pendelyem' Rövid időn lehúzzák.

»De ezzel semmit sem mondok A' békáknak hasznára,

Mert ők csak ollyan bolondok Először 's utoljára ;

Hogy a' hadban elfáradtam, Miattuk el nem alhattam Ki világos virradtig.«

»Segítségekre hozzájok L e se' m e n j ü n k , istenek, Hogy éles kardjok 's szablyájok Meg ne sebesítsenek ;

Mert vakmerők a' statión, B á r egy egész bataillon Isten menjen ellenek.«

(31)

»Innen legszebb lesz nézni a' Magas égből reájuk,

Bátran , mint most a' — a Hadra némelly királyok.«

Nagy complimentet rágának Az istenek 's felhágattak Az ég' kéménye mellé,«

U. r : ,

(32)

HARMADIK PIPA DOHÁNY.

A' c s a t a a ' n e v e z e t e s e b b t ö r t é n e t e k k é ' '

H á t egyszer a' trombitákat Elkezdik harsogtatni,

A' dobokat és flótákat Nagy lármával kongatni;

Jupiter is a' csatára, Ráütvén a' pap' tyúkjára, Jelt ád a' kémény mellől.

Elsőben is kimozdúla Báró de Grand Brekeke ; Mingyárt ellene indúla Nyalnádtői' serege

Sem ez, sem az meg nem retten, Bátran vívnak mind a' ketten, A' vezérek kiállnak.

Öszvecsapnak. Grand Brckekit Nyalnádtői levágja,

Grand Brekeke megharagszik, A' tromfot visszarágja;

Ötször vették egymás' nyakát, Ötször mondtak jó éjtszakát Mind ketten az életnek.

(33)

Végre <le Grand Brekekének Hatalmas csapására,

Nyalnádtői életének Jutott vég órájára ; Mikor a' feje leesett, Gondolkozván egy keveset, Csak úgy nézett utána.

Erre megbúsult szívében Üregjári, hevesen

Kiáll, 's oberster Krötébe Üti kardját mérgesen;

Kröte nemes lelkű vala Szégyenletébe' meghala, Hogy r a j t a illy stich esett.

Kröte" szomorú halála Uöbretét orron ütjé, Egy pár pisztolt vala nála, Azt megtöltvén elsüté ; Azzal fő hadnagy Csuprait, Ki biztatta pajtásait, Agyon lövi vitézül.

A' mint az avuutgardének Így folytának csatái,

Mind együvé érkezének A' nagy sereg' osztályi;

Bezzeg ekkor volt a' mi volt, Ijedtében az is megholt, A' kin semmi sem esett.

o *

(34)

Ekkor a' kenyérmezei Bán vitéz seregével, 15 év ág a' békák' rendjei Közé nagy vitézséggel;

Marsai Crien két regiment Vasasokkal ellene ment, Igen kemény tűz alatt

Ez a' Crien egy oktalan, De nagy szájú úr vala, A' hazának egy hasztalan Hasnál mást nem h i z l a l a ; Nálunk is vágynák ollyanok, Kik nagy szájúk 's tudatlanok,

Csak hasokat hizlalják.

Crieu kezdé nagy lármával Csúfolni ellenségét,

De a1 bán is szablyájával Megnyomá kevélységét;

Mert rávágván köldökére, Kiomlott a' föld' szinére Bélével egyiltt hája.

Bufó, Crieu' adjutantja, L á t v á n estét urának, Megáll, sárkányát felrántja Mérgesen puskájának ; Üregjárira rásüti, 'S szép bokrétáját leüti A' halálos golyóbis.

(35)

így hala meg Üregjári Csillaga hazájának, Kinél a' földnek határi Bölcsebbet nem tartanak ; Ez nem bálban nevekedett, Mint sok elnémetesedett Magyar nemes úrfiak.

Üregjári nak halála Bufónak káros leve, Mert meglátá, mit csinála Nyalnádtoi e l e v e ; Bufó' fejét elragadá,

És sok kérésére adá Vissza szegény Bufónak.

Major de Szúk megpillantván A' Bufó' harminczadját,

A' tó felé elillantván, Oda hagyá századját.

De míg ő a' tóba' fered, Néki is utána ered Nyalnádtoi lóháton.

Ott a' tóban általvervén, Megölé dárdájával,

Most már a' parton hevervén, Elnyúlt kövér hasával, Mellyet sok jobbágyok' zsirja H i z l a l t , mint Klimius írja Sok honi földes úrról.

(36)

Markászó fő kapitánynak Ekkor látták csatáját, Elvette gróf Túródványnak Pixise't és ó r á j á t ;

Hogy madame de Grenonillnak H a vidámabb idők nyílnak, Megnyerhesse egy csókját.

Más részről az ellenséget Mézvájó r e t t e n t e t t e ;

Hogy a' szörnyű veszteséget De ltoso észrevette, Hazafut a' szállására, l t á bizván de majorjára Az egész kompániát.

Ez Szaladfttszt, egy nagy szájú Tokos marsalt levága,

Bátor nagy familiájú Princz vala ő nagysága ; Sok honi, köz emberekből, Mint az illy gyáva lelkekból Jobb katona lenne ám.

Elég , hogy princz Szaladfiisznek Illy véletlen halála,

A' pór sógor egereknek Kémülésekre vála ; Kihajigálták zászlójuk, 'S szaladtak szerte'szélij ei.

(37)

L a t r á n ezt gróf Deszkarági, Egy nagy vitéz generál, Hogy már a' belsőországi Nép is mingyárt retirál, Biztatja a' széledőket, Jól összeattázván őket, Visszaűzi mérgesen.

Gróf Blatorszki ott cserkésze, Hogy neki gátot tegyen ;

Deszkarági rá se' néze, F a r b a rúgja 's elmegyen : Blatorszki most azzá leve, A' mi volt hajdan eleve

Századok előtt neme.

T ó t Blatorszki púpos valn, llekett torkú és siket,

Hét lyukra folyt az oldala, Szú ette mindeniket;

A' nevét maga kezével Ee nem tudta í r n i , mivel Kondás volt az apja is.

Mégis kapitánnyá leve, Mert száz aranyat kapott, Ezen vitézséget reve Egy iIlyen ütött kapott.

Meg van az országszerte már, Hogy pénzért egy gyáva szamár Azzá l e h e t , a' mi nem.

(38)

Oberster Monsienr d e T ú r j i t t Sergét bejebb vezeti,

Lábon kapja Pecsenyésit 'S a' tóba bpld v e t i ; Ekkép' szegény Pecsenyésit, Megvetvén a' könyörgésit, Belé fojtja a5 tóba.

Báró Morzsakapó álla Bosszút a' megholtakért, Ötven nyakat lekaszála 'S vága le egy vén n y a k é r t ; Limonnót a' többek között, Bár eleget esedezett, Vitézül megfricskázta.

De meglátván ezt messziről A' Limonno' testvére,

ltagad a' tónak széliről Egy csomó sárt kezére ; Morzsakapóhoz megy azzal, 'S hozzá csapván egy halmazzal, Szinte megvakította,

Amaz méreggel megtelvén Csaknem a' földre bukott, De a ' partról felemelvén Egy ott hevert ladikot;

I.iinonnóhoz hozzá sujtá, Ki magát hanyatt elnytijtá A' porba' öszvezúzra.

(39)

Hanem Cnisseur bosszút álla Morzsakapón érette,

Mert vele szembe kiszálla 'S fejét elcsippentette ; Ki hogy fő nélkiil maradott, F e j é t megcsóválván, adott Egy keserves adient.

Magrág únván a' had szagát, Félre niéne peselni,

Ellövék gatyamadzagát, Courage azt elszívelni ; He végtére eljujdúla, Mind ,két lábra megsántúla 'S bukik egy mély árokba.

Vigyázz hát, bár hátúi kesely Légy i s , vigyázz magadra, Minden bolond helyt ne peselj, Mert gatyumadzagodra ttá találnak pecczenteni, Pedig jó ám azt félteni Emberséges embernek.

(40)

NEGYEDIK P I P A DOHÁNY.

A' c s a t a n a g y a é s k i m e n e t e l e:

M a g a Troxartas álla ki Utoljára a' gátra,

Egy töltött pisztolyt húza ki, Rálőve Vizignátra.

Ez is elsüti puskáját, De, eliiullatván kováját, Csötörtököt kiáltott.

Próbálgatja százszereseu, De mégis el nem csattan ; Troxartas pedig mérgesen Szeme eleibe pattan, Kirántja éles szablyáját, 'S a' Vizignát' tomporáját Véle jól meghasítja.

Bezzeg Vizignát sem véli Már a' dolgot tréfára, A' tó1 fenekét szemléli, F u t sántán a' p a r t j á r a ; Nyomói Troxartas utána, Már egész zsákmányt kiváua Tenni gonosz lelkéből.

(41)

De Donno oda n y a r g a l a , Hogy a' dolgot megsejtő ; Vi/.ignát bár sánta vala E l f u t 's magát elrejtő.

A' míg Donno sok csapással Vívik maga T r o x a r t a s s a l Ő addig odébb állott.

Míg Mars a ' véres csatának Dühös fegyverével öl,

Sok ez erek e l h a l t á n a k Addig mind a' k é t f e l ö l ; A' tó vérrel veresedett, Az egész mező eltelett A' sok száz holt testekkel.

Az egerek novájokban Róla akkép' írának, Hogy a' békák' táborokban Nyolez ezereu valának, Kiknek a' hadban lett végek, Pedig az ó veszteségek Másfél s z á z r a sem megyen.

A' békáknak újságai Ellenben így írának, Hogy az egerek' holtjai

Tíz ezeren v a l á n a k :

Ók p e d i g , bár meggyőzettek, Mégis többet nem vesztettek Mindöszve is ezernél.

(42)

Az alatt gróf Bőrrágódi, Az egész alföld' bánja, A' belsőországi hadi Sereg fő kapitánya, Vitézeivel eljőve, 'S még messziről reá löve A' kUzködő békákra.

Ennél vitézebb vezére Nem volt az egereknek, Most tehát segítségére Elérkezvén ezeknek, Ifeléjek új erőt ada, 'S a' békaság megszalada Nyakra főre előlök.

Akkor a ' Mars' unokája Állván a' tó' p a r t j á r a , Esküdvén, assecurálja Mennyre, földre 's liiagára, Hogy elállván minden ú t j á t , Egész czudar perepútyát Eltörli a' békáknak.

De véghez is vitte volna, Vitéz lévén , szándékát, H a Jupiter hagyta volna Már a' széllyelvert békát.

D e megszánván szegényeket, A' bámuló isteneket

Végre így szóllíta m e g :

(43)

_ 37 —

»Collega urainék! mennykő Nagy dolog e z , úgy e hát?

Isten engem! ez a ' ficzkó Mind megeszi a ' b é k á t ; Ebngatta kis scythája, Magamnak, is hogy reája

Néztem , rezgett a' szilgyem.«

»No csak hát, Mars fiam uram, Menjen le kend hozzájok,

H a g y d bodorodjon a' békák' Lenyomult bokrétájok.

Pallas czuczám! ékemével Leballaghatsz , egy erővel Virgázzátok fel őket.«

Erre az egész palota F e l z e n d ü l t , ' s az istenek N e k i , minthogy nagy despota, Nagy nichtsszel felelének.

De Mars szólla végre belé S Jupiternek ezt feleié Nagy categoriával:

»Oh Jupiter! sem Pallasnak, Sem Marsnak vitézsége

Nem használhat, 's a' romlásnak Még azzal nem lesz vége,

f i a csak mi mind le nem szállunk, Bőrrágódinak nem állunk

i, Tűzzel vassal ellene,«

Köt. 3

(44)

»Vagy ha tüzes mennykőveiil' Nem hullatod ellenek,

Mellyekkel ellenségeid Hajdan niegverettenek,

"S a' mellyekkel Enceládot És a' több reád támadott Titanokat levered.«

Így szólla M a r s , 's leszállani Az istenek nem mernek ; Hanem mennykövet haj'tani Javasiák Jupiternek.

Ki is ezek tanácsából, A' nadrág' hasítékából Kihúz egy nagy mennykövet.

H á t mibelyest ezt kivette Nadrág' hasítékából,

Az ülete olly' felette Nagyot durrant hátulról, Hogy az egybe gyűlt istenek Egészen elszédültenek, 'S béfogták az orrokat.

Kivált az istenasszonykák Elsikolták magokat,

Hogy majestasát meglátták, Eldugták szemhéjukat;

I)e a' dugást úgy intézték, Hogy újaik köztil nézték, Mint leányaink szokták.

(45)

A' békáknak 's egereknek Seregi megrettentek, Soká v o l t , hogy félelmeknek Almából felserkentek;

De nem szűnt meg Bőrrágódi Sorra nyakazni a' hadi Tűzre termett békákat.

Ez el is vesztette volna Örökre a' békákat,

Hogyha meg nem szánta volna Jupiter e' p á r á k a t ;

Kiküldötte segítségre Ki a' tó mellékről végre A' békák' szomszédjokat,

Ezek oldalaslag mennek, Csontból vágynák egészen, A' mellekből tekingetnek, Nyákok egy srófot tészen ; Csillagzik a' csont hátakon, A' két hátulsó lábakon Egy egy guillotine vagyon.

A' békákkal egy házúak,

"Vélek szoktak mulatni, Két szeműek, nyolcz lábúak, Kézzel meg nem foghatni;

Ezeket pedig rákoknak Nevezik a' Magyaroknak Minden lexiconjai.

(46)

Ezek hát az egereknek Elvagdalak farkokat, Elmetélték szegényeknek Kezeket és lábokat ; Mellyre ők niegfélemlének, Hanyatt homlok sietének A' csatahelyről haza.

Már csaknem elnyíigovának A' nap' fényes lovai,

Tüzes postillionjának Enyészvén s u g a r a i ;

Hogy az egek bomlanak, 'S ezen egy napi csatának Ekképen leve vége.

Nékem is fogytig kiégett A' dohányom azonban;

Pedig igen kevés termett A' magyar Heliconban ; Mert elnézhetik uraink, Tülök pindusi halmaink Nem igen miveltetnek.

(47)

DOHOTTYA.

G E P O S N É G Y K Ö N Y V B E N .

(48)
(49)

E B É D I G

•S' u m m a y a.

j^Eppen az Carnevai nagi pompával Kapna Várott be menvén, ' °th ¡a ebidül vala és a/.' MatrikuUat f ö l l m t i a t i a v a l a ; kiu

az Dorottlüa kis Azzonak Időn nagi buaauláaa

tdneklem a' farsang' napjait 's Dorottyát, '> látván a' dámák' bajos állapotját,

u'ueval 's a/, ifjak ellen feltámada, diadalmat is nyert pártára i'mt liada.

Olt . V l á r m á t , zendűlést, viadalt beszellek, V •

^ ""Ilyet nem láttam iniolta csak élek,

^ "»¡Ilyet nem említ semmi istória;

eS nem merne tenni maga a' Frauczia.

^'ként iiísurgála Amazon' módjára

^ "agy dámatábor Carueval' hadára,

^'"'"i méltóképen le tudnám rajzolni, , ''lyen vitézséggel tudtak ók líarezolni,

"'¡két vittek véghez felforrott mérgekbe'.

(50)

H á t férhet illy harag angyali szívekbe?

Igazán , hogy minden századnak a' végén Nagy dolgok esnek meg a' föld' kerekségén! -—

Farsangi jó borral habzó boutellia!

Mellytol a' Musákban gyúl a' phantasia, Te tölts bé engemet élő spiritussal, Hagyd danoljak harczot én is Enniussal.

Ks t e , N a n é t ! tőlem szívességgel vedd el, 11a munkámnak becset szerzek szép neveddel ; Legalább , ha könyvem' végig nem olvasod, Megpróbálhat'd rajta frizérozó-vasod'.

Az örvendő farsang kiindult Hildáról, Tudósítást venni a' magyar hazáról, 'S laistromba szedni az új menyecskéket, Öszvejárt sorjába' minden vármegyéket.

Fejérvár' és Veszprém' csínos két vidéki Teljes örömére szolgáltak őnéki.

Majd Szabinak k e s k e n y , de kies csúcsánál Általjött a' jégen Tihany' hegyfokánál, 'S kiszáiván Balaton' szántódi révére, Az áldott országba, Somogyba, beére.

Löllén egy statiót csinálván magának, Igyekszett a' Lengyel urak' Tótijának.

f ó t i b ó l mint teljes kész lakadalomba Behajtatott vigan a' víg Nagy-Bajomba,

(51)

s °tfc ama' magyar jószívű uraknál,

^ közt holtfelben is vidám szívvel laknál, 'Pihenvén magát, más n;i|i' késő reggel I "S'indult Kapósba parádés sereggel.

^ P o s , fővárosa Somogy' határának,

^ berezeg Eszterházy' dominiumának, az elmúlt nyáron felette örvendett,

^lilébe fogadván annyi úri rendet, a' nagy Széchenyi' fő ispányságának

^"Hatlan pompával 's fénnyel udvariának hol másként is igazságot tenni úiegye1 tisztjei öszve szoktak menni, H>0s volt a' vidám farsangnak is czélja,

1)1 szállásává lett a' berezeg' kastélya.

. 'tt nyugodott ő meg. De bezzeg előre

^ t u d t a , mi szélvész támad jövendőre.

> * o r

hol örömre készülget az elme, j, 1 lepi meg nem várt baja 's veszedelme.

^ W . o r torrá válik a' vig lakadalom, , u' muzsikát ketté vágja a' siralom, 'ífv • -

íj- hírt a' farsang is. — De míg meg a' lenne,

f:|5-v e' zűrzavarra Musárn reámenne ; P ^ Kell kezdenem elbeszéllésemet.

Ul'sungi vig humor ! esiklándj fel engemet.

Dob- 's trombitaszóval elhagyá már Mérői

*

(52)

A' farsang, vivén sok vezetőt, kísérőt.

Ki szánon , ki lovon , ki csak gyalogjában Öröm-kiirjantással siettek nyomában.

Kiki elővette legczifrább köntösét, Hogy fitogtathassa m a g á t , pénzét, ősét.

Villog az ezüst kard 's az arany paszomány, Virágzani látszik tőlök a' tartomány.

A' szépség' angyali magyar szűz formába' Leszálltak az égből a' földi szánkába.

Gyenge szívecskéik előre repesnek,

Hogy még ma tőrt fognak vetni egy kegyesnek- Azért rendbe szedvén szemek' 's orczájokon, A' mi csak bájoló 's beható azokon,

Köntöseikből is azt vették magokra, A' mi jobban illik egy illy' angyalokra- Szívhalászó hajók' drága köve' 's tője, Hószín' nyákok' 's fülök' aranyos függője Rezgő billegéssel a' midőn lengenek, Minden érző szívben reszketést szerzenek.

A' szép kantusoktól kirózsádzott szának Pompásabban diszlő tavaszt nem kívánnak.

A* sok slepp az á la Bonaparte 's vigano A' rakonczák között suhognak piano. —

»Álljatok m e g , kedves a n g y a l k á k ! álljatok, Imé egy poéta siet utánatok,

Szánkáitok' nyomát lantolva kiséri, Hogy társaságtokba vegyétek, azt kéri.

(53)

^''"»-innepleket danolni k i v á u j a ;

, hí rá nem hallgat, dűljön fel a' szánja !«

íív •

szollék hozzájok. De rám nem hallgattak, ' helyet valamellyik szánkában nem adtak, íjj" ''át csak utánuk ballagék fáradtan, j "né a' Pegasus előmbe lepattan,

^higrám e' szárnyas paripa' hátára, Jlettek repkedtem Montgolfier' módjára.

levegőégnek felsőbb országából

'""lent pontról pontra láttam a' szánkából.

J1 '"¡két láttam é n ! oli miket csudáltam'.

'vílt a5 trompeusbejjia lekukiicsáltam.

Mint mikor a' külső princzek' mulattára j- Vl"'i szánkázást csapat Pétervára,

^ ^szaknak minden szépsége pompáson

> " t i k esrv neliány szánkában summáson ; jp^ria minden nyuszttal , hermelinnel

^ "'ár' udvarából kijön vegyes színnel;

^ e"ropai követek indulnak,

„ « o » ' dicsőségén csudálva bámulnak:

pompa volt i t t ; ennek látására csudálkozással bámólt Kaposvár».- p hcdig felettek az aetlier' utjain

lebegek vala Pegasus' szárnyain:

!ji"u midőn Blanchard 'ár úszkált az aéi'ben, ft'ész Bécs bámulva nézte a' Práterben,

(54)

A' lovak és szának öt osztályt tevének, Őt járása szerént Somogy vármegyének.

Vezette mindenik osztályt egy olly nemes, Ki gavallér 's illyen fő rangra érdemes.

Bongorfi, egy dísze a' magyar hazának, Lovaglott előtte Kapós' zászlójának.

Középidejű ő , de a' virgonc/, termet Ks fris elme benne vigasságra termett, Különben is Bécsben 's más külső országban Eleget forgódott ő a' nagy világban.

Vidám a' nézése , módos a' ruhája, C/.ifra 's czifrán lépked büszke paripája.

Marczali' osztályát Cserházi vezette, Ki e' szép hivatalt meg is érdemiette, H a nézzük r u h á j á t és deli termetét, Régi őseivel tündöklő nemzetét, — Fiatal ő , van egy szép kis felesége, Ebben vagyon néki fő gyönyörűsége, Kinek czafrangozott hintószánja megett Pompásan vezérli a' lovassereget.

Az igali népnek vezére volt Ecse, Kinek spkra nézve lehetett illy' becse.

Ö a' francz és német könyveket forgatta, A" szép assembléekat gyakran látogatta,

\S ezzel olly tudományt szerzett ő magának, Mel!y díszére lehet egy világ' fiának.

Még a' lóhátról is játszik a' dámákkal,

(55)

j a

^"láttatván őket sok elmés tréfákkal.

Katonaságot viselt Bordács Sziget' gója előtt katonáson iget.

ionborz bajusza eléggé inul

'§y Bordács inkább Mars' mint Venus' magzatja.

í °''Zonborz bajusza eléggé mutatja, Ho».

^ Különben , tudjuk , Venus Marst kedveli

^"'dács is ezt sok nyers dámáknál felleli.

a"ult lova hortyog 's ugrándoz alatta, száján pereg illyen ollyan adta.

j*e'nővel, egy módos ifjú gavallérral,

"kócga érkezett gyönyörű manérral.

^ ' • d vezetője ennek a' colonnak

most adott kezet egy szép kisasszonynak.

^ Kája portraitját a' mellén viseli,

^'dja mosolygással, szeme tűzzel teli,

^''dja brilliantos , stickoit a' ruhája,

e'l emes lejtőt jár kisded paripája.

. Ot fő vezetői hát ezek valónak a

somogyi sereg' öt fő osztályának.

Jndenik magával szép népet vezetett, zászlója alatt lóháton léptetett,

!. "»eglelt idvjíi urak a' dámákkal

"''ültök 's titánok csúszkáltak szánkákkal, I ""yekben mint annyi égnek szülöttei j.HteK a' Somogynak mosolygó szépei,

Közt a', .szép L a u r a , Szeműnek mátkája,

(56)

Ollyan mint E t e l k a , a' világ' csudája:

Képén olvashatni azt a' boldogságot, A' mellyért kedveili Szemű a' világot.

Másik szánban madame Cserháziné vagyon, Szép kis ifjasszonyság, még fiatal nagyon.

A' nagy világ űtet galantiil nevelte, Mellyel természeti kellemét emelte.

Igéz, mikor j á t s z i k , bájol, mihelyt táuczol, Ma discurál, minden szívet hozzálánczol.

Muzsika, hímvarrás, könyvek' olvasása, A' finomabb érzés' és erkölcs' forrása Édes versengésre ébresztették nemét, Díszeltetvén benne a' szépség' érdemét. — Égy fénylett egy másik szánon Amália, Mint a' majoránnán szendergő Gratia.

Azok a' szépségek, kik véle valának, Megannyi próbái voltak a' hibának ; Otet úgy nézhetni, mint egy tökéletest, Kinek minden izén Venus egy Venust fest.

Mint midőn az éjnek setétes kárpitja Bakacsin szőnyegét kétfelé kinyitja, A' hajnal' pirosló orczája kiderül, Atlasz felhűkből szót kantusa szétterül:

Égy leng két felülről haja , melly fekete, Égy fénylik körüle rózsás tekintete, Szeme' két csillaga ógy derült ki erre, Mintha két Phosphorus ragyogna egyszerre.

(57)

J'osnlygó ajaki fejlő rózsabimbók, . "yekea czukorrá változik minden csók.

^Uszín' nyakán örv v a n , mint a' gerliczének ; yenge'bb a' harmatnál bőre szép kezének, '"^gcsélő melle' kerekded két halma

emberi nemet nevelő szép alma.

.c "út festem én a z t , a' mit az isteni is csak remekként akart teremteni?

8> hogy ő ollyán mint az a' rózsaszál, a' Cypris' mellén hasadófélben áll. —

^ Istenek ! istennék ! ugyan millyen zsinat, . e''y ennvire borzaszt minden érző inat?

Mi |

^ "arnioniátlan lárma jön fillembe,

^''Úlia nyolez kutyafi zúgna egy verembe',

^ S y mintha az elfőtt kása poffangana? —

• . . itt jön egy szán , 's benne két vén zsana.

^'•élinek magok közt, az ördög t u d j a , mit,

^ n a' szentgellérti boi'sot, vagy valamit.

I^°l 0 t'ya az egyik , egy öreg kisasszon',

lyj' n^ l t ó , hogy reá örök párta asszon ; Ij"'1 l'Ky >s már akkor viselt agg koszorút, . "Sy a' Burkus kezdte a' másik háborút,

sem olthatta meg annyi sok esztendő, aiár hatvan ötöd fűre lesz menendő,

s t is a' legényért mingyárt kardra kelne,

H,<'( vén oldalához dörgölő fát lelne.

(58)

Pedig már felszántott tisztes orczájának A' bőrén lúdgégét könnyen csinálnának.

Ügy pislog behullott szeme' két tájéka, Mint a' kocsonyába fagyott varasbéka.

A' vénség béverte púderrel hajait, Kitördelte kettőn kivill a' fogait, Egy h o g y , ha bélottyant ajakit kifejti, A' hamut mamiinak, a' szöszt pösznek ejti.

Akár nézz elaszott bőr és csont karjára, Akár k é t , irhával bévont rakonczára.

E g y szóval nincsen már benne semmi épség, Már elfelejtette nevét is a' szépség.

Még is l á m , a' kinek kén litániázni, Itt mér a' farsanglók között botorkázni. — Melette a' ki ül , az öreg Orsolya,

lliz' az is csak ollyan elcsiszolt korcsolya ; 'S csak annyival különb mamsell Dorottyánál, Ilogy asszony 's ötször volt Hymen' oltáránál 1 De abban ó rajta sem vág ki Dorottya, Ilogy néki is tetszik Ádám' állapotja.

I g a z á n , hogy vén l'ányt 's vén asszonyt a' ma""

Olly' helyre is viszen, hová nem volna jó.

Mit keresnek ezek farsang' imiepében, Kik úgy látszanak a" szépek' seregében, Mint mikor a' rétnek világi kinyílva Mosolyognak , 's kőztök áll két rothadt gilva-

(59)

he i

(j légyen! lígy is farsang van most epén, '"karára nem lesz szükségünk ekképen.

jj, egész tábornak Opor fő vezére Hj""' az öt osztálynak volt teljes díszére.

ij, ' ' "emes nemzete régen fényeskedik,

^ V|téz.séggel híres ősökkel kérkedik.

jj'Sa is a / / ¿let' legszebb tavaszában magyar gavallért mutat formájában.

^hete bajusza fedi vidám száját,

^"J'fckozza barnán pirosló orczáját, j, '"i'sággal teljes két szeme' forgása, .''"lészeti vitézt mutat mozdulása.

• iiji

j). a> m e l l e , czombja 's minden tetemei jj 8í!érhez illők, 's az ég' fő mívei,

^""•'•tos kalpagjának kótsagbokrétája l e n g , ba fuvall a' szellő reája,

¡.'^"'•ett zöld mentéje fekete báránnyal jj ^ n öszveillik a' skarlát dolmánnyal, jjl' 's paszamánt veres nadrágát d r á g í t j a ,

^k'Jurus derekát arany öv szorítja.

ip'1"'" paripáján czafrangok függenek,

| '"cllyek szittyái módra készilltenek.

|| a kevélykedvén a' rajta ülővel,

tánczol , k a p á l , nyerít délczeg fővel.

^So.ven megy elől mint fő vezér' lova, 'p"l>pok kisérik és a' szánok tova. — —

(60)

Ekkép' ezer öröm és kiáltás között A' mulató sereg Kapósba költözött.

Carneval a' berezeg' kastélyába szállá, Hol már elkészítve vala a' bálszála.

I.ovokról az urak mingyárt leugrálnak, Avagy szánjaikból módosan kiszállnak,

"S főhajtva köszöntvén a' szép angyalokat, Lesegítik fogott karokkal azokat. — Így szedik a' vidám népek,'bilikor megért, A' pirosló bakait és a' fejér gohért:

Mint itt a' l ' á n y k á k a t , különb öltözetben, A' víg gavallérok e' dániaszilretben.

Megtelék vendéggel már a' szála szépen, '.S a' dél' órája is elérkezel, épen.

Az urak mulatnak egyetmás beszéddel, Míg elkészülnének mások az ebéddel.

Egyik azt v i t a t j a , bogy Bonaparte megholt, M á s i k , miket csinált mikor insiirgens volt.

Egyik arról beszél, mellyik jobb paripa, M á s , hogy az övénél nincs szebb tajték pipa*

Némellyik dicsekszik futós agarával, Vagy ennyi lépésre járó puskájával. — A' dámák előtt is foly sok matéria : Az a' szép gavallér kinek az úrfi a ? Az a' jeles köntös ugyan hol késziile ' Az a' fülönfüggő mennyibe kerlile ?

(61)

van ennek 's ennek most olly ritkasága Kávé, a' czukor m'ért olly méreg drága ?

^ Míg ekképen űzik a' terhes unalmot, j'l , ván az e b é d e t , h e g e d ű t , czimbalmot,

a' toponári Zsidók bekerülnek

"üizsikájokkal helyekre leülnek.

"•Idii, lokaj által elkészül az asztal, 'y m á r sok elvásott hasakat vigasztal,

eSfrisitö levest nyújtván a ' gyomorba,

% paczallá vált a' tegnapi mámorba'. —

^ kicsiny csendesség volt az ebéd f e l e t t ;

^ a* é t e l , ital hevítvén a' belet, , f e d v é n az által a' szív' v e r ő - e r e , V

I v®ndégek' kedve új életet nyere. — ,,K'y is szokott lenni, hogy a ' leves a l a t t jj 'di-ja a' beszéd' ú t j á t minden falat,

már a' bús után a' discurs kezdődik,

8ak hogy még országos dolgokról vivődik ; ,IaÍd a' becsináltak hozzák a' t r é f á k a t , a'

^ K u t z e t , a' bon-inot, az a n e k d o t á k a t ;

^ sÜlt megvettetve nézi az asztalon, , '"t törik a' kaczajt mind a' két oldalon ;

^ "'¡kor a' csemegét kezdik hordogatni, auditort is irmagúl kaphatni.

I tőrtént meg itt is. Már az ebéd' végén ' W atyánk 's Conius országlott a ' gégén.

(62)

»

Már a' nyájasság is, pillangó szárnyakkal Repkedvén , enyelgett 's játszott az urakkal.

Arig öröm és tréfa iilt minden homlokon, Gratiák cziczáztak dámák' pillájokon.

Már a' galant lelkek nem győztek nevetni.

Sok szemek kezdenek együtt beszélgetni.

Barátság 's szerelem köztök mulatozik, A' vígság' zászlója alatt alkudozik.

Míg a' toponári Azsáfok^szép számmal Mulatják az asztalt muzsikaszerszámmal, Édes ariákat Amphion' módjára,

Vagy fürge tust húzván az ivók' számára.

Végre a' vendégek hogy megelégítitek, 'S már minden poszpásztok asztalra kerültek, Parancsol Carneval, töltsenek borokat 'S a' köz egészségért igyák meg azokat.

Maga egy nagy p o h á r t , melly arany egészen Es drága kövekkel csillagzik sok részen, 'S a' mint mutatják a' jelek oldalában, A' Kupa herczegé vala hajdanában — Egy nagy pohárt megtölt zákányi jó borral, 'S fejet hajtván minden vendégének sorral,

»Adja isten,« így s z ó l , »többször i s , másszor |S>

Hogy így megviduljon köztünk a' komor is ; Más' egészségéért a' magunk' hasznára, Eresszük ezt a' bort a' többek útjára.

(63)

S » Isten sok pénzt, b o r t , búzát, pecsenyét, I esse vármegyénk' új vejét és menyét -, pí n a' barátság köztünk , 's a' szerelem ; p ki engem s z e r e t , igyék egyet velem !«

^ v«ndégek erre éljent kiáltanak,

f ""izsikák pedig örömtust r á n t a n a k ;

^J'éltzó poharát Carneval kiissza, urak prositot kiáltanak vissza.

^ hlind elcsendesednek az egész szálába', , á r u é v a l felállván bársony thronusába,

¡íj 8gész népséget körül megtekinti II Elvont szemöldökkel figyelemre inti.

egy kellemes termetű fiatalt, j, T'sel general-násznagyi hivatalt, p'SS!óllitván tilő-székéből mellőle, )( llaSy matrlculát előkéri tőle.

a' székéből elfordulván balra, sV

Hj, Potrohos könyvet feltesz az asztalra.

H' Calepimis' tíznyelvű grapsája, )| a' vén Coccejus' minden typicája

|r képest tetszik fingcrkalendernek, etnisbe illő dirib darab szernek.

"agy könyvben fel van jegyezve sorjában p''1'8" dámák' neve promemoriában,

|j "k már tizenkét esztendőt elhagytak,

,ll8m hatvan négyet még meg nem haladtak ;

(64)

Mert ez a' két h a t á r amaz epochábnn, ^ Mellyben m á r 's niellyben még van tnz a' d-'"1

ban.

A' ki az időnek e' két pontja közt él,

Az a' férfiképtől holdvilágon sem fél. , L e g y e n k i c s i n y , vagy n a g y ; s z e l i d , vad, vén, "B'

bilit,

Mégis elvágja a z , h i d d , a' meddig megsült. —"

Mind ezeknek nevek hát laistromképen F e l vágynák ama' nagy könyvbe irva szépen, É s a ' kik el vágynák véve vagy jegyezve, E g y veres kereszttel vágynák megjegyezve.

D e , a h ! b e n n e , a' mint oda kandikáltam, Igen kevés veres keresztet találtam. — E l é g , hogy a' dámák hatvannégytől fogva Esztendő szám szerént voltak itt kiosztva ; A' kik pedig örök pártában maradtak, Nevek mellé asszú fiigécskék írattak.

Carneval a' jegyző könyvet k i n y i t t a t j a

"S előbb cnriose keresztül forgatja, Aztán kikeresvén Somogy' r n b r i c á j á t , H y m e n n e k kezébe adja a' pennáját, l l y m e n hát a' pennát dugja a ' füléhez, 'S Carneval is így kezd beszéli ni népéhez :

»Urak ! asszonyságok ! tudjátok tisztemet, A' melly most közétek vezérlett engemet.

(65)

fc .

Il e" azért jöttem ide mostanában,

°<>y t u d j a m , ki van még 's ki nincs már pártá-

ig b a n-

jSy megköszöntbessern az új asszonyokat, I ""is farsanggal férjhez adhassak másokat.

''Ogy a' mennykő vén Dnbranovszkija, ij, f «lkomontváu a' hypochondrla,

"'gyelvén a' más' gyönyörűségeit, i-a szabta ki a' farsang' ideit.

II "'égis, azt t a r t o m , elég idő annak t?' ''ét is , a' kiben virgonc/, erek vannak.

'üt

h, u t bét alatt is férjhez lehet menni,

jp ^ t a' legények el akarnak venni.

bét leánynézés , második szeretés, negyedik , ötödik hirdetés,

"¡ncs egyéb h á t r a , hanem hogy tudhassam i,f t"'jhez menteket, 's őket felírassam,

ti

jj "»táros 'ram!« — Ilymen hát szép szerrel . t ö l t v é n

pennáját veres czinóberrel,

^ '"'"t a' társaság maga jelentette, férjhez menteknek nevét fcljegyzette. —

^f"evai elbámult, inelly kevés a' számok,

^ h i k n e k készülnek a' venusi hámok.

millyen sokak itt a' subjectumok, I , S e t" copulájok , sem praedicatumok.

meily szomorú képpel busonganak,

^'hen különben rózsák virítanak,

(66)

'S mint rideg violák u' puszta homokon, Magánosan sirnak únt árvaságokon.

L á t t a , hogy D o r o t t y a , 's a' kik már vénecskck, Dohognak magokban , hogy ők nem menyecskék, Egy két fogacskájok csikorog szájokba',

A' vénség' ránczait szedik több ránczokba;

'S mint a" világa únt és megszáradt avar, Mellyet a' homályos déli szél felkavar, Mindenik úgy susog és morog magában Elélt idejének kelletlen voltában.

Ezt jól észbe vévén Carneval, ezennel Helyére téteti a' könyvet Hymennel.

' S hogy a' kedvetlenség több erőt ne végyen 'S ne tán az örömben nagyobb csorbát tégyen, L á t v á n , hogy poszog már sok asszú pöfeteg, 'S az ifjaknak lábát bántja a' viszketeg, Mond: »Hozzanak elő máslás boutelliát, Készítsék a' Zsidók a' kanafóriát, Jójün az asztalra ausbruch és piskóta, Azután perdüljön mingyárt egy fris nóta!

Meglett — Asszúszőlőt az urak ivának, A' dámák feketén egyet kávézának, 'S asztaltól felkelvén prosit kívánással, Udvaroltak orcza- és kézcsókolással.

(67)

\1 Á S O D 1 K K Ó N V v I :

K S T V K L 1 G,

I

S ?/ 7/i m a y a.

Mikippen roppant Tancz (artatic vala és le ülenee vala ln>,

^ yace/.odnánac, és az Dorot.thiával és miml az több Kisazzono]

val elniffolcodnnc vala , és mikippen Isten Ázzon JKeris ál mi bodúsra mi.lt« galibncufc tötfn vala; az Dorottlüa pcnigli ziiébt gonozt forral vala, minkint az Ifljakat hadval megh

kerülne.

i M egpcndiil egyszerre Izsák' száraz Iája, Zengő szerszámokkal kíséri bandája,

I Kellemes hangzások a' szálát betöltik, Az ifjú sziveket örömre fclköltik.

Mindenütt a' vendég kezd már Örvendeni I 'S viszketeges lábát tánczra készíteni.

Az unalom 's bánat iromba szárnyakon Kirepül lekókkadt fővel az ablakon. —

Hogy

az urak csendes t á n c / o t tehessenek,

' D.sákék szép

lejtő minétet kezdenek,

II. Köt. I

(68)

Mert hamar megromlik a ' gyomor' főzése, Ha hogy étel után nagy a' test' rengése. — Carneval felkiált: »Urak, egyet szóllok!

Itt sok új mátka v a n , gondolkodjunk rólok".

Úgy is az útam' is őe'rettek tettem, Az urakkal együtt köztök ebédlettem,

Engedjük meg nékik (hisz' az úgy sem szégyen!, Hogy az e|só rend táncz most az övek légyen, 'S ekként kézfogójok ittlétemben essék,

Hogy megemlegessék.« Mind rá mondják: »Tessék!"

De Dorottya 's mások, kik pártába sülve, A' széken, kanapén maradónak ülve, Magokban zúgódtak , mivel szégyenlelték, Hogy köztök e' csúfos különbséget tették.

Rendes is volt l á t n i , miként sok vén dada Többektől kiválva a ' széken kushada, 'S miként néhány csalfa ifjú sok agglantot Ujjal mutogatván, nagyokat kucczantott.

Kezdődik a' niinét. — Három gavallérral Három deli dáma kiáll szép manérral, Franeziás tánczokat kezdik főhajolva, Folytatják páronként viszontag másolva.

Sétáló lábokkal Z betűt ejtenek, Egymásnak oldalvást suhanva lejtenek.

Mint midőn szerelmes górjérczéje megett A' dagályos kakas érezvén meleget,

(69)

Enyelegve játszik , t a r é j á t berzeszti, Oldalt f o r o g , tipeg ' s s z á r n y á t l e e r e s z t i :

% y tesz a ' gavallér itten a1 dámának Kényes t e m p ó j á r a a ' F r a n c z o k ' t á n c z á n a k .

Sem kedvem , sem erőm nincsen a r r a nekem, H o g y minden sor táuczot leírjon énekem.

Az első t á r s a s á g m i h e l y t elvégzette, A' r e n d e t a ' többi új h á z a s követte.

'S hogy minden m á t k a p á r egy egy tánc/.olást t e t t , A' s z á l a 's muzsika mindennek szabad lett.

Ismét megzendülvén a ' búron a' mine't, Ecse kézen f o g j a m a d a m e Cserházinét, Cserházi h e l y r e áll a ' szép Belindávul, Opor is Rózsival, a' legszebb l ' á n y k á v a l , Negédes módira léptetik l á b o k a t

d u p l a f ő h a j t á s s a l végezik t á n c z o k a t . De m i k é n t a' M á j u s ' mosolygó h a v á b a n , A' t e r m é s z e t csendes lévén ő m a g á b a n , Tisztán fénylik a' n a p , vidám a' mezőség, '-assii a n d a l g á s b a p h a l l g a t az e r d ő s é g ,

Nincs semmi z a j , csupán a' m a d a r k á k zengnek, T a g y a ' virágok közt etesiák l e n g n e k .

He felkerekedvén a' vidi pusztáról

• a g y a ' S z e n t - G e l l é r t n e k b o r s t e r m ő s z i r t j á r ó i Rablás s á r k á n y á n a' garabonczás d e á k ,

(70)

Már a' forgó széltől csikorognak a' fák, Itopog a' pásztornak kunyhója' fedele, Kavarog a' vetés, a' víz habbal tele.

Kgyébiitt csendesség látszik völgyön, begyen, Csak ott van f e r g e t e g , a' hol ő átmegyen.

T o l l , k ó r ó , falevél, ringyrongy egyetmással, Zúg a' poroszlopban forgó karingással, A' megrémült banya teheneket fejet, H á z a ' oltalmáért készíti a' t e j e t :

llly zavart forgó szél tódult a' szobának, Hogy a' hebehurgya langaushoz fogának.

Opor kilencz anglus contratánczot jára, Még sem szállt lankadtság vagy görcs az inára.

Ollyan derék stutzer nincs is tán Londonban, A' ki ennyit tudna győzni egy húzómban.

Bongorfi egynehány személyt öszveszede, Es á la Polacca a' táncznak erede.

Maga volt a' v e z é r , a' többek követték, Kik a' lengyel tempót emberül megtették.

Hlyen menést tészen a ' Springer a' sakkban, Mikor harmadfelet ugrik a' likakban ; Vagy miként a' darvak , midőn kikeletre Sereggel elmennek a' r é t r e , l i g e t r e ;

Előre hányt lábbal és billegő nyakkal Sétál az első pár a' többi darvakkal.

(71)

Végezvén a' l e n g y e l t , s t á j e r e n forognak, A' s z á l a ' közepén t i p e g n e k , t a p o g n a k . Így l é p k e d , így k e r e n g Békésvármegyében Az alföldi M a g y a r ' g a z d a g szűrőjében Hét nyolcz n y o m t a t ó l ó , minden patkós lába Tapos a' világnak legszebb b ú z á j á b a ' .

J á r t a k g a l o p p á t á t , s t r a s s b u r g e r t , hanákot, W a l z e r e s t , m a z u r k á t , s z a b á c s o t , k o z á k o t . E' módi bolondság többre is megy vala, He a' vitéz B o r d á c s végre f e l s z ó l l a l a :

''IJraim ! az urak M a g y a r n a k t a r t a n á k ^ M a g o k a t ; de ki T ó t , ki N é m e t , ki H a n á k . . M'tírt nem tánczol m a g y a r t az A n g l u s , F r a n e z i a 'e

Csak a' M a g y a r n a k kell m á s n e m z e t ' m ó d i a ? Igy vesztjük h a z á n k a t a' m a g u n k ' k á r á v a l , Külső táncczal , n y e l v v e l , s z o k á s s a l , r u h á v a l . Mi ? h á t az u r a k n a k nem j u t m á r eszébe, Mikor fő ispányunk béülvén székébe, A' legelső t á n c z o t m a g y a r o n k e z d e t t e ,

^ minden hazafiszív becsülte é r e t t e ? — Éenizeti t á n c z u n k n a k légyen első j u s a , M a g y a r t ! illyen a d t a , vén J e b u z e u s a !«

R á r á n d í t j a Izsák pengő m u z s i k á j á t

^ a' palatínusnak elkezdi n ó t á j á t . Minden m a g y a r szívek azonnal buzdúlnak, Hsi t e r m é s z e t e s l á n g j a i k t ó l g y ú l n a k .

(72)

Mit adsz enni? — A n n y i t , a' mennyit vehetek, Hová viszed? — Agyba. — Brávót kiáltanak, 'S a' nagy kaczaj miatt majd hanyatt hullanak.

»Ágyba? (felszóll Ecse egyik szugolyába') Koporsóba! úgy is ott áll a' fél lába.

Megvette a' hideg már benne az ikrát,

Ven üszög a' madame, nem vethet már szikrát.

Csak lássák az u r a k ! a' jó lélek mit vár, Ha a' banyaposz is virítni akar már?«

A' vén Adelgunda hallván e' szavakat, Dorottya' fiilébe fcccsenté azokat.

Kézről kézre adák egymásnak a' vének, 'S kótyogós szívekben megkeseredének.

Galiba lett volna a' kompániába', De a' levest épen hozták a' szobába.

»Imádkozzunk! együnk! csitt! hallgass! ne neves» • Együnk! (felszóllalnak) majd elhűl a' leves.«

Asztalhoz lilének , evéshez fogának, Édes tréfák között együtt mulatának.

De Eris, egy mérget keverő babonás, A' kitől származik minden visszavonás, Ki a' jó szíveket öszveháborítja, A' f é r j t , feleséget egymásra buzdítja, Ki az édes mézbe vegyíti a' mérget, A' legszebb virágba , gyümölcsbe rejt férget, Ki a' csendes lelket bájtja háborúval,

(73)

Nyugvó bizodalmát zavarván gyanúval, k i j a j g a t a' szelíd békésiig' láttára,

^ ha p e r t , lármát s a j d í t , fakad habotára, hi'is kaján szemmel nézvén a' vigságot,

^ nielly mulattatta e' szép társaságot:

»Hát az én hatalmam ? (így szóll bús kedvében, Hol o r r á t , hol fejét vakarván mérgében) Hát az én hatalmam , a' mellyet mindenek

egész világon eddig esmértenek,

®8y csonkíttassék meg ? így nézzem hunyt szemmel, 'Hit tesz a' barátság a' víg szerelemmel ?

H'.ek örvendjenek? én csak epedjek é?

Hl> nem! — a' triumphus nem lesz ám ezeké.

Hoh, barátim , a' hol legtöbb kedvet vártok, hol nyerekedni készültök , ott ártok.

Hála istenimnek , hogy társaságtokba'

*én banyák is vannak ; búvok majd azokba.

Hi'das epesárral torkig töltöm íiket, Hszvebáborítom az örvendezőket.

Hojta! p e r ! irigység! bosszúállás! szégyen!

^énl'ányharag ! kudarc/.! kofaság ! — így légyen !«

Ezek hát 's többek is véle felkészülnek, Henevérszárnyakon utána repülnek.

H'iga beléiile egy nagy katulyába, Hongyos pndermantelt vetvén a' nyakába,

^ szélnek ereszti öszvecsapzott haját,

(74)

Két kis pudli húzza lebegő hintaját, Mellyben a' szellőkön magát felemelő 'S az éj' homályában tart Kaposvár felé.

Valahol végig ment, borzadtak az egek, Kilzködtek a' holddal borongós fellegek.

A' baglyok czivódtak a' több madarakkal, A' zúzos fák egymást verdesték gallyokkal.

Kapós' udvarára mihelyt béléptete, Mindent megigézett mérges lehellete.

Az udvari kopók 's agarak morogtak, Benn az istállóban a' lovak hortyogtak.

Üstökbe ment Jancsi csatlós a' kocsissal, Pörölt a' kis Náni az öreg Marissal.

Mihelyt a' konyhába a' fejét bedugta, Főbe verte egymást fazékkal a' kukta.

Fridiik szakács perbe szállván a' dajkával, Leöntötte nyakát egy zsajtár csávával.

Onnan a' szálába bésuhanván Eris, Zúgni kezd a' dáma és a' gavallér is.

Szerteperthi uram azon kezd pörleni, Hogy ő az asztalnál megúnt vesztegleni, Koppóházi f e d d i , hogy az gorombaság, Holott még mulatni akar a' társaság.

A' dámák között is néhány szúrós szóba Egy kis csata forma esik bébe hóba.

Izetlenségre kezd a' barátság válni,

(75)

okát senki sem t u d j a feltalálni, 'r'st ők nem látták , ki tiindér orczával í °'ygatta m á r őket mérges párájával.

A' volt legfőbb g o n d j a , hogy egyet válasszon,

^'i'e leghathatósb dögséget árasszon.

® Ki l e t t volna az egyéb D o r o t t y á n á l ? —

f's is hát ennek áll nteg a' h á t á n á l . t ö p r e n k e d i k , miként verhetné be

estise't legjobban az öreg nénébe.

^ A' szegény D o r o t t y a , nent lévén m á r foga,

SaK holmi lágyacskább csemegén nyámntoga.

' "hány krafli álla t á n y é r j á n előtte,

eHyel görcsös g y o m r á t apránként töltötte.

J^'s hát tündéres erejét felvevé,

| ^ '"agát egy gömbölyű kis formába teve';

^ 'nidűn a ' fortélyban jó módot talála,

0 |o t t y a ' t á n y é r j á n egy krafli vá vála. —

j ! vigyázz, kisasszony, most vigyázz ám nagyon,

a' tányérodon méreg 's veszély vagyon.

* bigy minden színnek 's kraflinak ; mert veled j<',,

bujt s z e r e z t e t , m e g l á s d , h a lenyeled.

(i 1 • kérlek , kisasszony ! kérlek ősz h a j a d r a , . K'J' sem vagy m á r g y e r m e k , j ól vigyázz magadra.

' 11 tészen ! — l m ' imé a' kraflit felveszi 'V gondatlan öreg 's nagyon mohon eszi.

(76)

Megeszi ! — Megette ! — Megvan ! — már hiába ' Eris kivánt czélra jutott szándékába'.

Már látom, reszketeg fogja el tetemét, Már vasvilla módra hányja a' két szemét.

Morgásra áll s z á j a , forog benn a' nyelve, Keserű aggsággal van melle megtelve.

Bús melancholia gőzölög a' fején, A' harag' rozsférge bántja ülő-helyén.

Eris öszvejárja belől minden tagját, Szivére, májára kiönti maszlagját.

Minden belső-részre utat fúr magának, Kivált hol fészke van a' hysterikának.

Most a' mértékletlen öröm erőlteti, H í v s á g r a , k a c z a j r a , dévajságra veti ; Majd egyszerre csügged feje komor bútól, Haragtól fojtódik és irigy gyanútól.

E g y indulat erőt vesz más indulaton, Mint mikor bullámmal zajog a' Balaton.

Végre a' fekete sárepe elteli

'S minden más érzésit egyszerre elnyeli.

Felpattan a' székről 's Erist a' gyomrába' Beviszi magával egy oldalszobába, llol, egyedül lévén, pályát nyit magának.

Szabad gyeplőt ereszt minden haragjának Szűz ránczait hideg könyekkel áztatja 'S asszú kökörcsinjét ekképen s i r a t j a :

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :