107
törvényes felhatalmazás keretében időnkint kibocsájtott miniszteri rendelet hirdetné kí.
I V . ¡Az előadottak után ugy érzem, nem lehet kétséges, hogy a kamatkérdések törvénnyel való rendezése a gaz- dasági és jogélet elsőrendű követelése. Más problémák tekintetében még folvhatik a vita arról, lrogy mi a he- lyesebb, célszerűbb: a törvény, amely határozott szavá- val rendet, nyugalmat teremt, ha talán sablonos megol- dásaival sokszor fel is áldozza a bizonyosság kedvéért a konkrét igazságot, vagy a birói gyakorlat, a szokásjog érzékeny, szertecsapongó, bizonytalanságot teremtő, de a konkrét tényállást hajlékonyabban fedő, az egyéni igaz- ságot, könnyebben megközelítő jurisdietiója. Kodifikáció vagy szokásjog, bizonyosság yagv igazság: ezek a jelsza- vak örökös harcaikat v í v h a t j á k a jogélet egyéb vidékein.
De ha v a n terrenum, ahol a közigazság ós az egyén igaza, az átlagszükségiet és a konkrét hiány kielégítése egy- a r á n t csupán az egységes szabályozás a szilárd és nyu- godt jogbizonyosság eredményeként jelentkezhetik — ugy nyilvánvalóan' a kamatkérdések komplexuma, ez.
7>r. Yarcrnnai István.
Richesse obiige.
A X X ik század jogtörténetének tanúsága szerint a vagyon szerepe a magánjogban nagy átalakuláson ment
keresztül. A klasszikus jog és régebbi magánjogunk is operál ugyan, a vagyon fogalmává]" különösen, midőn speciális vagyonjogi kérdések elbírálása .merül fel, pl. a peculiimi, különvagyon, ágivagvou, csödvagyon esetei- ben, azonban a kötelmi jogban a vagyoni kérdések rend- szerint a legvégére, a behajtási eljárásra maradtak fenn.
A z alábbiakban a vagyonnak egy szembetűnő po- sitió- változására akarunk rámutatni, a r r a a jelenségre, h o g y a vagyon az utolsó felvonásbeli szerepéből folyton
előbbre kerül és már a kötelem keletkezésénél, de külö- nösen a kötelmek' tárgyának meghatározásánál mindig nagyobb és nagyobb szerepet játszik. Ebben a vonatko- zásban sokszor oly döntő tényálladéki elem, hogy bizo- nyos esetekben — persze egyéb tényállás mellett — köte- lezettség csak akkor keletkezik, h a a fél egyúttal vagyon- nal is bir. Viszont a kötelezett, fél vagyoni viszonyainak változása a kötelem tárgyának változását: emelését vagy
megszűnését v o n j a m a g a után.
Dr. Meszlény a kielégítés nézőpontjából vizsgálja a vagyon természetét és felállítja a .saját terheiért szava- toló vagyon és az idegen tartozásért kereskedő vagyon fő- kategóriáit. A m i szemléletünk ezek mellett a vagyonnak egy ujabb t u l a j d o n s á g á t véli felismerni: a vagyon köte- lező erejét.
Főleg a családjogi természetű kötelmeknél vau a vagyonnak jelentős szerepe. A Gy. t. 16. §-a szerint a kiskorú t a r t á s á r a elsősorban annak vagyona-jövedelme-
fordítandó s csak h a ez nincs, áU be, a szülő t a r t á s i s nevelési kötelezettsége. Ugyanezt m o n d j a ki a 'H. T. 95.
§-a, midőn a birónak az ideiglenes intézkedésekre nézve- ad utasítást. A törvényes gyermek csak akkor köteles nagyszülőjét- eltartani, h a az vagyontalan és keresetkép- telen (C. I . G. 395/1898). A törvénytelen gyermek t a r - tásdija a természetes a t y a vagyoni viszonyainak figye- lembevételével állapítandó meg. A házassági perben1 kért ideiglenes nőtartásdij megállapitásánál a házastársak vagyoni viszonyai az irányadók és a f é r j a t a r t á s alól teljesen fel is. menthető, h a vagyontalan (H. T. 102. §-a) ...
a járásbirósági tartásperben viszont a nő v a g y o n a csak figyelembe veendő, de a f é r j a tartás alól nem menthető- fel azon a cimen, hogy. a n ő vagyonos. A végleges nc<- t a r t á s d i j a t a H . T. 90. §-a értelmében a férj vagyoni helyzete szeiint szabják ki s a tartás fölemelhető, ha a vagyoni helyzet időközben) megjavult, (H. T. 91, §.) A z özvegyi jognál az illető lakás, tartás és ruházat megálla- pításakor a nő vagyoni viszonyai az irányadók.
A sajtótörvény szerint a nem vagyoni k á r é r t járó- elégtétel összegét a bíróság a felek vagyoni viszonyainak- is, figyelembevételével állapltja m e g (1914 : X I V . t.-c. 39.
§), ami szabály a nem sajtó u t j á n elkövetett rágalmazás,, becsületsértés stb. esetében követelhető k á r t éri tés (1914:
X L I . t.-c. 2S. §) megállapitásánál is.
A 84. -sz. telj. ii. döntvény második bekezdése ér- telmében a biró a vétkesség nélkül való felelősséget meg- állapíthatja az üzem vagy foglalkozás terjedelme alap- ján, ami alatt nyilván nem az elfoglalt iiégyszögméterek
számát, hanem a vállalat vagyoni viszonyait kell é r t e - nünk.
. A polgári törvénykönyv tervezete szerint (b. sz..
1489. §) a jogellenes, de véletlenül okozott k á r t annyi- b a n köteles a kártevő megtéríteni, amennyiben ezt a f e n n f o r g ó körülményekre, különösen az érdekelt felek.
vagyoni viszonyaira való tekintettel a méltányosság m e g -
9 3
'ki varrja. E z a szabálv m á r a biróí gyakorlatba, is átment.
( K ú r i a P . VI. 6645/Í924. M. j. dtfár X V I I I . 75.) A z a r a n y b a n teljesítendő fizetések tárgyában' ki- adott, 950/923." M. E . rendelet % §-a szerint a tartozás leszállitásának v a n helye, h a — többek között — az adós vágyom viszonyaira való tekintettel a rendelet szerint való teljesítés méltánytalan lenne.
A korábbi birói gyakorlat szerint gazdasági lehe- tetlenülés különösen a háború alatt és után létrejött kö- téseknél csak akkor forgott fenn, ha a teljesités az adós vagyoni romlását idézné elfí.
A valorizációs törvényjavaslat 11. §-a szerint jo- gában áll a. bíróságnak a gazdasági lehetetlenülés megál- lapítása helyett a pénztartozást átértékelni, amennyiben a z t a felek vagyoni helyzetére figyelemmel célravezető-
nek találja.
Ugyancsak e javaslat szerint (10. §.) a valorizációs összeg meghatározásánál különösen figyelembe kell venni
mind a két félnek, különösen az adósnak vagyoni helyzetét és a pénz értékcsökkenéséből eredő h á t r á n y t a felek között lehetőleg ugy kell megosztani, hogy egyik fél vagyoni romlását se okozza.
Végül a nyugdijvalorizációnál a javaslat szerint (.19. •§.) a z az a r á n y lesz az irányadó, amelyben a meg- nyitó mérlegben feltüntetett s a j á t vagyon és n y u g d i j - alap-összeg az 1914 julius 1. előtti utolsó mérlegben sze- replő s a j á t vagyonhoz ési nyugdijalapösszeghéz áll.
I I . De v á j j o n minek köszönhető, hogy a vagyon ily döntően befolyásoló tényező lett a kötelmi jogban, amely meglehetősen szigorú 'alapelvek szerint épült fel és mű- ködött hosszú századokon keresztül l
A felsorolt legtöbb esetben a méltányosságra tör- ténik kifejezett, vagy hallgatólagos utalás, ami ebben a vonatkozásban a z emberiség egy régi problémájának megoldására célzó törekvést r e j t magában. A z ember tár- sadalmi és gazdasági életének u. i. szükségszerű követ- kezménye, hogy az egyik ember vagyonosabb, m i n t a másik. A m i g a vagyoni viszonyok n a g y j á b a n egyensúly- iam vannak, nincs is ebből semmi veszedelem. A z arány- talan vagyoni eltolódások azonban a nemzetgazdaságtan tanításai szerint u g y társadalmi, m i n t gazdasági téren nagy bajok kútforrása. Érthető tehát, hogy a javak igaz- ságosabb megosztása évezredes problémája az emberi- ségnek, mely probléma megoldásán vallásalapítók, filo- zófusok és nemzetgazdászok fáradoztak. A megoldást, minthogy a vagyon tulajdonjog f o r m á j á b a n jelentkezik, . a tulajdonjogon keresztül keresték. Lvjo Brentano egy
érdekes tanulmányában (Zur Genealogie der A n g r i f f e - auf das E i g e n t u m ; Archiv f ü r Soc. wissenschaft u n d Soc. politik X I X . 251) ismerteti azokat a szellemi moz- galmakat és törekvéseket, melyek ezt a kérdést megoldani igyekeztek.
A reformáció ideje alatt volt a fordulópont, m e r t addig csak vallási és erkölcsi alapon akartak a b a j o n segíteni. Í g y a zsidók közigazgatási intézkedéssel, az n. n. szombat- és az ü r m e p é w e l , amikor is n e m volt sza- bad a földet művelni s ami magától nőtt, az a szegénye- ket illette.
Az u j testamentum is át meg. át v a n szőve hasonló felfogású tanokkal és intelmekkel: „ne g y ű j t s e t e k ma- gatoknak kincseket a földön" — „ha valakinek sok ada- tott, sokat követelnek tőle". (Luk. X I I . 48.), m a j d később az egyházatyák a tulajdonjog legfőhb sajátságát, a sza-
bad használatot v o n j á k kétségbe, mint pl. Sz. Basilius:
„Az éhesé a kenyér, a m i t birsz, a meztelené a köpeny, a mit őrizel, a sziikölködőé az ezüst, amit rejtegetsz. Azért okozói oly sok embernek jogtalanságot, akiken segít- hetnél". A középkori franciskánusok pedig egyenesen a javaknak a szegények közötti szétosztását követelik és mindenféle birtoklást, különösen a pénzét t i l t j á k : való- ságos koldusszegénységet akarnak. E z e n valláserkölcsi eszméknek aszketizmus az a l a p j u k s igv egy negatív kommunizmus f o g a l m a alá sorozhatok.
A reformáció után megváltoztak a viszonyok és más nézetek keletkeztek a vagyoni aránytalanságok meg- szüntetésének kérdésében is. A középkor végén u. i. az igények alaposan megnőttek, miknek kielégitésóre terme-
szelesen a legmegfelelőbb az egyéni t u l a j d o n volt. A nagy reformátorok, Luther ós Kálvin nyiítan a magán- tulajdon hiveinek vallották magukat és ez a nézet még a francia forradalomban is uralkodó volt, mert- hisz annak tanítómestere, Rousseau, a tulajdonjogot a polgári jogok legszebbikének t a r t j a és az emberi jogok deklarációjának L7. §-a is azt nyilatkoztatja ki, hogy: „ A t u l a j d o n j o g sért- hetetlen és szent jog". Az egyházi ós világi nagybirto- kok f o r r a d a l m i konfiskálása sem szociális, h a n e m poli- tikai lépés volt, sőt a feudális jogok eltörlésénél is óva- tosan különböztették a szuverenitási jog és b i r t o k j o g között.
Saint-Simon-nal indul m e g a t á m a d á s a tulajdon- jog elleu, mgly aztán a kollektivista, kommunista, sőt anarchista, tanokban kulminál. Minthogy ez utóbbi ta-
nok — különösen a pozitív kommunizmus — a m a i jog-
9 5
rendszerünk teljes félretételét követeli, azokkal a jog szemponjából nem kell foglalkoznunk.
A mai jogrendszer keretén belül azonban számos eszme merült fel a kiáltó vagyoni aránytalanságok meg- szüntetésére. Ogilvie a nagy adókban, S t u a r t Mill a jö- vedelem egy részének állami lefoglalásában, H . Spencer pedig a, földtulajdon nacionalizálásban l á t j a a megváltó gyógyszert. A német u. n. államszocialisták, élükön Adolf
Wagnerrel, a vagyonhalmozó» szándékos és tervszerű megakadályozását követelik. (Finanzwiss. u. Staatsso- cialismus 718.) Ugyanez a célja az angol F a b i a n so- cietymek is.
A legtudatosabban azonban a francia szolidaristák foglalkoztak e kérdéssel, az ő elméletüknek alapvető pro- blémája, a gazdasági igazságosság, (la justice sooiále) megvalósítása. Apostoluk Leon Bonrgeois, a Philosophie de la Sblidari te-ben azt tanítja, hogy az igazságnak el kell vennie egyesektől azt, amit — vak testvére — a Sze- rencse nekik, m i n t felesleget adott és másoknak kell azt juttatni, akiket az jogosan megillet. Az egész elmélet ab- béi a Comte-i tételből indul ki, hogy mindannyian a társadalom iránti különféle kötelezettségekkel terhe,Ive jöttünk e világra. Hogy mik ezek a kötelezettségek, mi a. tartalmuk és kivel szembe.n terhelnek minket, azt a szolidaristák szerint a törvény határozza mag. Ők csak az
alapelveket adják, amik abban a képben sűrűsödnek ösz- sze, hogy a társadalom a kölcsönösségen alapuló biztosító társaság, amelyben a jó ési a balsors közösen viselendő.
Ők hangoztatják, hogv a modern tulajdonnak szociális^
funkciói varrnak a régi egyéni önző domínium e,x jure qniritummal szemben. A szolidarista tannak ez a legerő- sebb érintkezési pontja a tételes magánjoggal. (Gide ós Ibist.: Geschichte d. volkswirtschaftliche Lehrmeinungen.
643—671.)
A ricliesse obiige francia szokásmondásból pedig*
mely eddig csak morális kötelesség volt, mert mindenki lelkiismerete szerint önmaga bírálta el, hogy mivel t a r - tozik vagyonánál fogva embertársaival szemben, — igy lesz az idők folyamán mindig szigorúbb és mindig ter- hesebb kötelezettséget megalapitó jogi norma.
J f j . Dr. Nagy Dezső.
(Folytatjuk.)
