SEXTA VEIíGllJl ECLOGA

É R T E K E Z É S E K

N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGVAK TUD. AKADÉMIA.

A Z I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

B7.RREBS7.T1

S Z I N N Y E I J Ó Z S E F

0 8 Z T Á L Y T I T K Á R .

XXI. KÖTET. 4. SZÁM.

SEXTA VEIíGllJl ECLOGA

SCRIP9IT

GEYZA NÉMETHY

ACADKMIAK L1TTERARUM HUNGAUICAE 80DALIS

Commentatio in consessu Academiue Lüt. Hung, die 22. Murlii a. 1909. rccituta

Á r a 60 fillér.

B U D A P E S T . 1909.

Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.

I . k . I. Télfy: Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Télfy: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — I I I . Tárkányi: A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. — IV. Szusz K.: A Nibelungének keletkezésérői és gyanítható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy F.: Tudoináuybeli h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — V I I . Imre S.:

Geleji K a t o n a I s t v á n főleg m i n t nyelvész. 60 f. — V I I I . Bartalus: A m a g y a r egy- házak szertartásos énekei a X V I . éB X V I I . században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — IX. Toldy : Adalékok a régibb m a g y a r irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X.

Brassai : A magyar bővített m o n d a t . 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 f. (1867—1869.) I I . k . I. Matray G : A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codex- ről. 20 f. — I I . Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — I I I . Joannovics : Adalékok a m a g y a r szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — V I . Ziuliy A. : Q. H o r a t i u s satirái. 40 f. —- V I I . Toldy : Ujabb adalékok a régibb m a g y a r irodalom történetéhez. 80 f. — V I I I . Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról és megjelölésük módjairól. 40 f. — IX.

Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — X I . Szilády Áron: A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : E m l é k - beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I. Brassai: C o m m e n t a t o r c o m m e n t a t u s , Tarlósaitok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — I I . Szabó K. : Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — I I I . Szabó I.:

Emlékbeszéd Bitnitz I.ajos felett. 20 f. — IV. Vadnál: Az első magyar társadalmi regény. 40 f . ' — V. Finály : Emlékbeszéd E n g e l József felett. 20 f. — VI. Barna F.:

A finn költészetről, tekintettel a m a g y a r ősköltészetre. 80 f. —- VII. Riedl Sz.:

Emlékbeszéd Schleicher ..gost, külső 1. tag felett. 20 f. — V I I I . Dr. Goldziher I.:

A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd G r i m m J a k a b felett. 20 f. — X. Gr. Kuun G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI.

Riedl Sz. : Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1878.) I V . l í . I. Brassai : Paraleipomeua kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul m o n d t a k a commentatorok Virgilius Aeneise I l i k könyvéről különös tekin- tettel a m a g y a r r a . 80 f. — I I . Bálinth G : Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazisáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — I I I . Bartal A. : A classica philo- logiának és az összehasonlító á r j a n y e l v t u d o m á n y n a k niivelóse hazánkban. 80 f. — IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher

T.: J e l e n t é s a m . t. Akadémia könyvtára s z á m á r a keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a n y o m d a i viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hnnfalvy P.: J e l e n t é s e k : i. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — II. Budenz J. : A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.

30 f. — V I I . Fogarasi J. : Az u j szókról. 30 f. — VIII. Toldy F. : Az u j m a g y a r orthologia. 30 f. — IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas G. : A nyelvújításról. 30 f. (1873—1875.) — V . k . I. Barna F.: Nyelvészkedő h a j l a m o k a m a g y a r n é p n é l . 50 f. — I I . Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — I I I . Barna F. : A hangsúlyról a m a g y a r nyelvben. 60 f. — TV. Ballagi M. : Brassai és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus I.: Művészet és nemzetiség. 40 f. — V I I . Télfy I. : Aeschylos. 1 K 60 f. — V I I I . Barna F.: A m u t a t ó n é v m á s hibás használata. 20 f. — IX. Imre S.:

Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 IC 20 f. — X. Arany L. • Bérczy K á r o l y emlékezete. (1875—1876.) — V f . le. I. Mayr A. : A lágy aspiraták kiejtéséről a Z6udben. 20 f. — II. Bálint G. : A mandsuk szertartásos könyve, 20 f. — I I I . Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról és satirairóikról. 40 f. — IV.

•Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 IC. — V. Szász K. : Emlékbeszéd J a k a b István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a m . t. Akadémia megalapítása történe- téhez. I. Szilágyi I. rí. Vaszary K. lit. Révész I. 1 IC 20 f. — VIT. Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna : A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: E r a n o s . 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — V I I . k . I. Barna F.: Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.

1 K. — II. Budenz J.: Podhorszky L a j o s inagyar-siuai nyelvhasonlitása. 20 f. — I I I . Zichy A.: Leasing. 4-0 f. — IV. Barna F.: Kapcsolat a magyar és szuomi

DE

SEXTA VERGILII ECLÜ(

S C B I P S I T

GEYZA NÉMETHY

A C A D E M I A E L I T T E R A R U M H U N G A R I C A E S O D A L I S

Commentatio in consessu Academiae Litt. IJung.

die 22. Mártii a. 1009. rccitata

B U D A P E S T I N I

SUMPTIBUS ACADEMLE LITTERARUM HUNGARICAE

M C M I X .

T y p i s S o c i e t a t i s F r a n k l i n i a n a e .

De sexta Vergilii ecloga,

Vergilius, a veteranis prsedio suo depulsus, promisit Alfeno Varo, qui in Pollionis bello Perusino fugati locum ab Octaviano Gallice Cisalpinse et agrorum divisioni prsefectus erat, se facta eius, si agros Mantuanos sibi servasset, heroico carmine celebraturum. Hue pertinent Eel. IX. vss. 27—29:

Yare, t u u m n o m e n , superet m o d o M a n t u a nobis, Mantua vm miserre n i m i u m vicina Cremonae, Cantantes sublime ferent ad sidera eyeni.

Postea tarnen deposuit consilium laudes amici epico car- mine celebrandi, sed scripsit in honorem eius carmen bucolicum, eclogam sextam, cuius exordio ad maiora poemata vires sibi non sufficere ingenue fatetur et ob earn causam facta Vari celebranda aliis se relinquere dicit, amicum etiam minore munusculo, car- mine scilicet bucolico in honorem suum scripto, contentum fore sperans. Ita enim interpretandi sunt Eel. VI. vss. 1 — 1 2 :

P r i m a Syracosio dignata est l u d e r e versu Nostra neque erubuit silvas h a b i t a r e T h a l i a . Cum eanerem reges et proelia, C y n t h i u s a u r e m Vellit et a d m o n u i t : «Pastorem, Tityre, pinguis 5 Pascere oportet ovis, deduetum dieere carmen.»

Nunc ego, ( n a m q u e super tibi e r u n t , qui dicere laudes, Yare, tuas c u p i a n t et tristia condere bella)

Agrestem tenui meditabor a r u n d i n e M u s a m .

Non in iussa*) cano, si quis t a r n e n haoe quoque, si quis lo Captus amore l e g e t : te nostroe, Yare, myricaa,

*) P r o vulgata lectione iniuxsa rectissime scripsit Vollmer: in iussa, ut s e n s u s s i t : «Non secundum iussa t u a cano, Vare, tu enim carmen h e r o i c u m de factis tuis habere voluisti; tarnen» etc. Contrarium dicit Vergilius Pollioni Eel. V I I I . vss. 11 12: «aeeipe iussis Carmina eeepta tuis.»

A K A D . I R T . A N V E L V " KB S Z É P T U D . K Ö R É B Ő L . X X r . K Ő T . 4 . S Z .

4

Te n e m u s o m n e e a n e t ; nee Plioebo gratior ulla est, Quam sibi quse V a r i praescripsit pagina nomen.

Sequitur ipsum idyllium bucolicum. Poéta narrat duos pastores, Chromin et Mnasylon, u n a cum Aegle nimplia Silenum dormientem in vincula coniecisse talique dolo coegisse senem, u t carmen diu promissum sibi caneret.

continentur vss. 13—30:

Pergite, Pierides. C h r o m i s et Mnasylos in a n t r o Silenum p u e r i s o m n o videre iacentem,

is Inflatum liesterno venas, ut semper, Iacelio;

Serta procul, t a n t u m capiti delapsa, iacebant E t gravis a t t r i t a p e n d e b a t c a n t h a r u s ansa.

Aggressi (nam saepe senex sjie c a r m i n i s ambo Luserat) iniciunt ipsis ex vincula sertis.

so Addit se sociam t i m i d i s q u e supervenit Aegle, Aegle, n a i a d u m pulclierrima, i a m q u e videnti Sanguineis f r o n t e m m o r i s et t e m p ó r a pingit.

Ille dolum r i d e n s : «Quo vincula nectitis?» inquit.

«Solvite me, p u e r i ; satis est potuisse videri.

»5 Carmina, qute voltis, cognoscite: carmina vobis, H u i c aliud mercedis érit.» Simul incipit ipse.

T u m vero in n u m e r u m P a u n o s q u e ferasque videres Ludere, t u m r i g i d a s m o t a r e c a c u m i n a q u e r c u s ; Nec t a n t u m Phoebo gaudet P a r n a s i a rupes, ao Nec t a n t u m B h o d o p e m i r a t u r et I s m a r u s Orpliea.

Carmen autem ipsum, quod Silenus canit, primum agit de r e r u m origine, non secundum poeticám illám Hesiodi cosmogo- niam, quam poéta? vulgo sequuntur, sed secundum Epicuri di- sciplinam vss. 3 1 — 4 0 :

Namque canebat, u t i m a g n u m p e r inane coacia Semina t e r r a r u m q u e animseque m a r i s q u e fuissent E t liquidi simul i g n i s ; ut ex his omnia primis, Omnia, et ipse t e n e r m u n d i concreverit orbis : 35 Turn d u r a r e solum et discludere Nerea ponto

Coeperit et r e r u m p a u l a t i m s u m e r e f o r m a s ; I a m q u e novum terr® s t u p e a n t lucescere solem, Altius atque cadant s u m m o t i s n u b i b u s imbres, Incipiant silvce cum p r i m u m surgere cumque jo B a r a per i g n a r o s e r r e n t a n i m a l i a montis.

Epicuri dogmata Vergilius Lucretii vestigia legens, ut Servii

DE SEXTA VERGILII ECLOGA. 5

adnotationibus docemur, hoc loco eo consilio profért, ut Sironis Epicurei, communis magistri, memóriám Alfeno Yaro *) resusci- tet seque etiam nunc huic sectse addictum esse testetur. Post cosmogoniam autem sequitur h u m a n i generis antiquissima setas, fabulse ad Deucalionem et Pyrrham et ad Prometheum perti- nentes vss. 4 1 — 4 2 :

Hiiic lapides Pyrrlioe iactos, S a t u r n i a regna Caueasiasque refert volucres f u r t u m q u e P r o m e t h e i .

Deinde poeta transit ad expeditionem Argonautarum, sed ex Argonauticis fabulis u n a m modo eligit, fabulam de Hyla a nymphis rapto et ab Hercule deplorato vss. 4 3 — 4 4 :

H i s adiungit, H y l a n n a u t a e quo forte relictum Clamassent, ut litus «Hyla, Hyla» omne sonaret.

Sequitur fabula de infelici Pasipbaes erga taurum amore, cui adiunguntur Prceti filiue Iunonis iva ad insaniam adaette, qute in vaccas esse mutatse sibi videbantur. H;ec est ea carminis pars, ubi argumentum mythicum copiosissime exponitur, vss.

4 5 — 6 0 :

is Et f o r t u n a t a m , si n u n q u a m a r m e n t a fuissent, Pasiphaén nivei solatur amore iuvenci.

A, virgo infelix, quoe te dementia cepit!

Pruitides i m p l e r u n t falsis m u g i t i b u s a g r o s : At non tarn t u r p i s p e e u d u m tarnen ulla secuta est so Concubitiis, quamvis collo timuisset a r a t r u f n

E t sappe in Ievi quaesisset cornua fronte.

A, virgo infelix, t u n u n c in m o n t i b u s e r r a s : Ille latus niveuni molli f u l t u s hyacintho Ilice sub n i g r a pallentis r u m i n a t lierbas

55 Aut aliquam in m a g n o s e q u i t u r grege. «Claudite, nymphai, Dictaese nimphoe, n e m o r u m i a m claudite saltus,

*) Alfenus Varus, a. a. Chr. n . 39. consul suffectus, certe m a i o r natu erat, q u a m V e r g i l i u s ; poterat tarnen Sironem aliquot ante Vergilium annis audire itaque communem c u m poeta habere m a g i s t r u m . C e t e r u m erat iurisconsultus clarissimus, cuius studia Epicurea arguit etiam f r a g - m e n t u m in Digestis I u s t i n i a n e i s (V. 1, 76.) s e r v a t u m : «quod, ut philo- sophi dicunt, ex particulis m i n i m i s consisteremus.» Alludit igitur ad atomos, de quibus Vergilius hoc ipso loco agit.

241

6 GEYZA NÉMETHY.

Si qua forte f e r a n t oculis sese ob via nostris E r r a b u u d a bovis vestigia; forsitan i l i u m Aut lierba c a p t u m viridi aut a r m e n t a secutum so P e r d u c a n t aliquoe stabula ad G o r t y n i a vacc®.»

Breviter commemorantur fabulae de Atalanta, Schoenei filia, quam Plippomenes malis aureis in stadium coniectis in cursus certamine devicit, et de sororibus Phaethontis, quae, dum fratris mortem deflebant, in alnos conversae sunt, vss. G l — 6 3 :

T u m canit H e s p e r i d u m m i r a t a m m a l a p u e l l a m ; T u m P h a é t h o n t i a d a s musco c i r c u m d a t a m a r s Cortieis atque solo proeeras erigit aluos.

Nunc transit Silenus ad celebrandum Cornelium Galium poetam, Yergilii amicum, quem ab u n a Musarum in Heliconem duci atque a Lino, poeta antiquissimo, fistulam Hesiodi ei donari fingit vss. 6 4 - 7 3 :

Turn canit e r r a n t e m P e r m e s s i ad flumina Galium 65 Aonas in m o n t i s u t duxerit u n a s o r o r u m

Utque viro Phcebi chorus a d s u r r e x e r i t o m n i s ; Ut L i n u s h®c illi divino c a r m i n e p a s t o r Floribus atque apio crinis o r n a t u s a m a r o

Dixerit: «Hos tibi dant calamos, en accipe, Mus®, to Ascrseo quos a n t e seni, quibus ille solebat

Cantando rigidas deducere m o n t i b u s ornos.

H i s tibi G r y n e i n e m o r i s dicatur origo, Ne quis sit lucus, quo se plus iactet Apollo.»

Sequitur fabula de Scylla, Nisi filia, in monstrum m a r i n u m conversa, de Tereo et Philomela in aves mutatis vss. 74—81 :

Quid loquar, aut Scyllam Nisi, q u a m fama secuta est 75 Candida succinctam l a t r a n t i b u s i n g u i n a m o n s t r i s

Dulichias vexasse rates et g u r g i t e in alto A! timidos n a u t a s canibus l a c e r a s s e marinis, Aut ut m u t a t ó s Terei n a r r a v e r i t a r t u s , Quas illi Philomela dapes, quae d o n a p a r a r i t , so Quo cursu deserta petiverit et q u i b u s ante

Infelix s u a tecta supervolitaverit alis ?

I n fine cantus narrat Silenus de Phcebo ad E u r o t a m car-

mina meditante vss. 8 2 — 8 4 :

DE SEXTA VERGILII ECLOGA. 7 Omnia, quae Pkoebo quondam meditante beatus

Audiit Eurotas iussitque ediscere laurus, Hie canit (pulsee referunt ad sidera valles).

Sed, cum advesperasceret, pastores Sileno valedixerunt: liic est finis idyllii bucolici vss. 85—86:

Cogere donee ovis stabulis n u m e r u m q u e referri Iussit et invito processit Vesper Olympo.

Iam ex hac enarratione argumenti cantum Sileni esse principalem totius eclogae partem elucet, sed, quomodo fabulae illae diversissimae inter se cohaererent curque poeta lios potis- simum mythos sibi elegisset enumerandos, satis probabiliter explicare interpretibus hue usque non contigit. Quare Deuticke, recentissimus eclogarum explanator, initio commentarii ad eclogam sextam scripti hsec dicit: «Dies Gedicht, das nur im Anfang und Schluss etwas an die bukolische Richtung erinnert, ist seiher ein Wunder, wenigstens für uns ein Rätsel . . . weil uns, wie schon den Erklärern im Altertum, trotz der klaren Einleitung (13—30.) der Zweck und Leitgedanke des Hauptteils (31—84.) verborgen ist.» Recenset deinde diversa novorum interpretum conamina, quibus breviter refutatis ita disputationem finit:

«Kurz: bisher fehlt ein durchweg befriedigender Aufschluss, warum der heitere Silen all diese ernsten, vielfach tragischen Geschichten berichtet. Und leider lässt sich kaum erwarten, dass die vermutlich vorliegenden Beziehungen auf allerlei Er- eignisse in der Umgebung des Dichters oder in der Literatur des Tages jemals klar zu Tage treten».*)

Verendum igitur mihi est, ne multis nimia videatur mea audacia, qui nunc clarissimos Yergilii interpretes meliora docere animum induxi. Sed nobis totum aenigma solvi posse videtur ex iis, quae Servius ad Eel. VI. 72. de nemore Gryneo adnotat :

«In quo luco aliquando Calclias et Mopsus dicuntur de peritia vaticinandi inter se habuisse certamen, et cum de pomorum arboris cuiusdam contenderent numero, stetit gloria Mopso;

*) C f . Vergüs Gedichte, erklärt von Ladewig und Scliaper. E r s t e s B ä n d e h e n : Bukolika und Geonjika, achte Auflage, bearbeitet von Paul Deuticke. Berlin, Weidmann, 1907.

241

8 GEYZA NÉMETH Y.

prae cuius rei dolore Calchas interiit. Hoc autcrn Euphorionis continent carminu, quae Gallus transtulit in sermonem Latinum.»

Ergo pars cantus Sileni ad Galium pertinens (vss. 64 —73.) nihil aliud esse potest, nisi excerptum ex narratione quadam Euphorionea a Gallo in Latinum conversa. Quare non Gallus a Musis in Heliconem duci íistulaque Hesiodi donari putandus est, sed Eupliorion ipse, qui carmen quoddam, ubi inter alia de nemore Gryneo agebatur, tali prooemio instruxit. Est certe prooemium poeta Alexandrino dignissimum: similiter enim narravit Callimachus, princeps poeseos Alexandrinae, quern Eupliorion hoc loco ante oculos liabuit, in prooemio Aetiorum syllogen narrationum mythicarum continentium somnium suum, ut Anth. Pal. VII. 42. d o c e m u r :

^A p-É-fa ÜamáSao aoooú TEEpteuaxov ö'vEtap, HI p' ETEOv xepáiov, ouS' IXÉaavxo; er]?.

Toía ätjLijLCV E ( f 7 j v » 5 , ax' ou ^ipo; áWpE^ 1'ou.ev,

'Ap.o£ te a3aváxou$, áp.©£ te t|ju3souc,

E u x e p.iv Ix Ai|3'Jr⁽S ávaEÍpa? el; 'EXixtüva

"H^apss -^v [TEcnxau IltspíoEoac aépwv At S e OL ELpOpiEVÍt) á u o ' W J ' J J Í ' Ü ' J 7(pdjtOV

AVxia xat jj-axáptov eTpov ap.E'.[3<íp.svai.

Sed imitatus est Eupliorion praeter Callimacbum etiam initium Theogoniai Hesiodeee, ubi de Musis (vss. 22—31.) legimus :

A'í vú 7zoí' 'llaíooov xaXíjv loLoatjav ioiorjv,

"Apvai; 7ioi(iaívov3' cEXix5vo; írcb £a3Éoio . . . . Kai U.OL axijTixpov e ' S o v oáovi]; io:3rXÉo^ ő£ov Api'iaoai 3r,r|Xáv Evlitveuoav oe p.' äoio7]'v.

Piestat igitur, ut quaeramus, cur Eupliorion initio carminis, ubi inter alia de nemore Gryneo agebatur, se successorem Hesiodi induxerit? Certe nullám aliam ob causam, nisi, quod in hoc nemore locavit certamen Calchantis et Mopsi, quod Hesiodus primum narraverat in Mdanipodia, ut fragmento 160. Hesiodi*) docemur. Eupliorion autem carmen quoddam

*) F r a g m e n t a H e s i o d i a t t u l i m u s ex e d i t i o n e : Hedodi carmina, recensuit A. Rzach, editio altera, Lipsise, T e u b n e r , 1908. Ceterum H e s i o d u s c e r t a m e n i l l u d non in n e m o r e Gryneo, sed in luco Apollinis Clario

240

DE SEXTA VERGILII E 0 L 0 G A . 9

suum teste Suida (s. v. Eo<popúov) inscripsit Hesiodum, quod narratio esse poterat argumentorum ex Hesiodi carminibus sumptorum, unde prooemium illud (vss. 64—73.) introductionem esse Hesiodi illius Eupborionei, narrationem autem de nemore Gryneo partem esse Hesiodi eiusdem iure nobis videmur su- spicari.

Si nunc perlegimus earn partem cantus Sileni, quse pro- cemium illud Galli prascedit (vss. 31—63.), hic quoque Hesiodi nos commonefacit ea res, quod Silenus primum (vss. 31—4-0.) de cosmogonia agit, deinde ad auream cetatem et ad mythos heroicos transit, ut Hesiodus fecit, qui in Theogonia cecinit de origine mundi, deinde in Operibus de aurea generis humani öetate, in Catalogo autem et in carminibus minoribus enarravit mythos heroicos, quamquam in hac parte Vergilius ea de causa, quam supra attigimus, in locum cosmogoniae poeticse Iiesiodeae Epicuri physicam posuit. Sed iam mythi omnes vss. 41—63.

enumerati sine ullo additamento philosophico ex diversis Hesiodi operibus sunt sumpti. Ad Deucalionem enim et Pyrrham pertinent fragmenta 2 3. et 75. Catalogi Hesiodei; ad auream letatem vss. 119. sqq. Operám; ad f u r t u m Promethei ibidem vss. 50. sqq., ad pcenam eiusdem vss. 521. sqq. Theogoniae ; ad fabulam Argonautarum, cuius pars est fabula Hylse, fragm.

Catalogi 19., 50—54., 56—59., 63—64.; ad Minoa et ad fabulas Cretenses. quibus adnumeranda est fabula de Pasiphae, fragm.

Catalogi 30.; ad filias Prceti ibidem fragm. 26—29.; ad Atalan- tam ibidem fragm. 20—22.; ad Phaethontiadas fragm. incertae sedis 119. et 199. Ea autem particula, qme ad Pasiphaön per- tinet, ubi Vergilius fabulam non summatim, ut alibi, attingit, sed copiosius exponit (vss. 45—60.), pathetico dicendi genere narrata luculenter docet hoc loco fabulam Hesiodeam stilo epyllii Alexandrini esse conscriptam, i. e. materiem ex Hesiodo sumptam a poeta quodam Alexandrino tractari. Unde colligi potest, quod nonnulli iam suspicati sunt interpretes, hos quoque mythos a vs. 41. usque ad 63. olim stetisse in Hesiodo Eu- phorioneo.

accidisse n a r r a v i t ; videtur igitur E u p h o r i o n e t i a m hoc loco n a r r a t i o n e m veterum p o e t a r u m suo more correxisse.

2 3 5

1 0 GEYZA NÉMETH Y.

I n hoc igitur carmine nova poeseos arte tractabantur fabulae Hesiodeae a chao et a cataclysmo usque ad setatem heroum.

Ceterum ex mythis hic enumeratis fabulam Hylae revera narravit Euphorion, ut fragmentis

) eius 149. et 94.

) docemur; ad mala Hesperidum autem ex fabula Atalantse nota pertinet fragm. 111.

EupliorionÍ8 praeterea nos commonefacit vs. 4 3 :

liic enim fons a poetis non uno nomine notabatur; Euphorion autem enumerare solebat in carminibus suis diversas fabularum formás, unde elegit, quae ei videbatur verissima. Tali igitur seriei epylliorum ex Hesiodo sumptae

) praemisisse videtur Eu- phorion procemium illud (vss. 64 73.) a Gallo translatum, praeter quod prooemium idem Gallus ex eadem serie in Latinum convertit narrationem de nemore Gryneo ita, ut procemium, quod apud Euphorionem initio Hesiodi totius stetit, introduc- tionis loco particulae cuidam Hesiodi, narrationi de nemore Gryneo in Latinum translatae preeposuerit.

Quod ad eas partes cantus Sileni attinet, quae sequuntur procemium Galli. vss. 74—81. duae fabulas Atticae occurrunt:

altera de liberis Pandionis, Procne et Philomela, et de genero eiusdem Tereo; altera, quae cum illa artissime cohaeret et fabulis Atticis adnumeranda est, de filio Pandionis Niso, rege Megarae,

*) F r a g m e n t a E u p h o r i o n i s l a u d a m u s ex libro notissimo: Analecta Alexandiina, scripsit A. Meineke, Berolini, 1843.

2) F r a g m . 94. E u p l i o r i o n i s : Muaoco üoac.v 'Aozavioio p e r t i n e r e v i d e t u r ad Hyl® f a b u l a m ; H y l a m enim nymphse lacus Ascanii r a p u e r u n t . Cf. Antonin. Liber. 2b. et P r o p e r t . I. 20, 3—4. (de H y l a Herculi e r e p t o ) :

Sa;pe i m p r u d e n t i F o r t u n a oecurrit amanti, Crudelis Minyis dixerit Ascanius et ibid. vss. 15—16:

Quae m i s e r ignotis e r r o r p e r p e s s u s in oris Herculis i n d o m i t o fleverat Ascanio.

3) Hesiodus scilicet m a g n o erat in pretio apud poetas Alexandrinos.

q u i carmine heroico H o m e r i c o spreto epylliis scribendis operam d a b a n t , c u i u s generis exempla videbant apud H e s i o d u m in Catalogo et in carmi- n i b u s eius minoribus.

240

DE SEXTA VF.IIGILII ECLOGA. 11

et de filia Nisi, Scylla. Erat enim Nisus quoque filius Pandionis, regis Attici, immo etiam sepulcrum eius ostendebatur Atlienis, ut Pausanias I. 19, 4. docet: tov. 8s omad-sv xob Aoxsíoo Niaoo jj.vi)|j.a, ov áTiodavóvia U7ró Mtvw ßaotXsuovta Ms^ápwv xofuaavcs?

Aibjvaiot zaúzfj d-áicxouaiv. Ceterum hse duse fabulse (de íiliabus Pandionis et de Niso Scyllaque) coniunguntur etiam in Giri Pseudovergiliana.

) Carmen autem, ubi has fabulse continebantur, maxima cum verisimilitudine potest vindicari Euphorioni, cuius Mopsopia varias continebat históriás ex Atticarum fabularum cyclo petitas.

)

Vss. denique cantus Sileni 82—84. commemorantur Car- mina Apollinis ad Eurotam meditata, ubi interpretes iam pridem rectissime agnoscebant allusionem ad fabulam Hyacinthi Spartani ab Apolline amati, cui deus carmina sua cantare solebat ad Eurotam.

) Etiam de hac fabula égit Euphorion, ut fragmentis eius 36—38. docemur.

Quid est igitur cantus Sileni? Nihil aliud nisi excerptum ex tribus Euphorionis carminibus: vss. 41—73. ex Hesiodo, cuius partem ad nemus Gryneum pertinentem in Latinum transtulit Gallus; vss. 74—81. ex Mopsopia, vss. denique 82 84.

ex Hyacintho. Ergo omnes fabulae a Sileno narratae ex Eu- phorione sunt sumptae et totus cantus Sileni ex epylliis eiusdem est contains, tamquam epitome poeseos Euphorioneae.*)

Ex his iam, quid sit, quod Vergilio in liac ecloga scribenda

Cf. vsg. Ciris 195. sqq., 408. sqq.

4) Cf. Meineke: Analect. Alexand. p. 12.

3) Cf. Ov. Met. X. 1G8—170. (de Plicebo H y a c i n t h i a m a t ő r é ) : I n medio positi c a r u e r u n t praeside Delphi,

D u m deus Eurotan i m m u n i t a m q u e f r e q u e n t a t S p a r t e n .

4) Similiter excerpsit Vergilius postea, vss. 9—69. eclogac decim®, elegias eroticas Galli, ubi licec epitome poetica est m e d i a et principalis p a r s i d y l l i i ; character a u t e m bucolieus in eo t a n t u m spectatur, quod Ver- gilius se capellas p a s c e n t e m de amoribus Galli cantare fingit. In hac quoque ecloga m e n t i o est de studiis Galli E u p h o r i o n e i s vss. 50—51. Prae- terea etiam PollioniB tragoedias carmine celebrare voluit, ut elucet ex Eel. 8, 9—10: «En erit, ut liceat t o t u m mihi ferre p e r orbem Sola Sophocleo tua c a r m i n a digna cothurno ?»

237

12 GEYZA NÉMETH Y.

maximé fuerit proposition, suspicari possumus, si considerarnus, quantum Euphorionis nomen apud poetas illius temporis valuerit.

Nam circa a n n u m 40. a. Chr. n., quo tempore ecloga sexta scripta est, Alexandrinorum vestigia legebant poetaa optimi Romani, sectatores Catulli, Calvi et sociorum, qui prsecipue epyllia scripserunt charactere prorsus Alexandrino. Ex his autem Catulli successoribus procul dubio clarissimus erat Cornelius Gallus, qui in epylliis scribendis exemplar sibi proposuit Eu- phorionem, de quo Servius ad Verg. Eel. X. 1 : «Euphorionem transtulit in Latinum sermonem.» In verba Alexandrinorum iurabat tunc temporis etiam Vergilius iuvenis, amicus Galli intimus, quamquam epylliis componendis ipse operám non dedit, sed carmina bucolica Theocritea, genus excellentissimum poeseos Aiexandrinse, civitate Romana donare conabatur. Quantopere tarnen epyllia praeposuerit idylliis, elucet ex vss. 35—36. eclogse nonae, ubi Cinnam, auctorem epyllii celeberrimi de Smyrna, ita prtedicat:

Nam neque adhuc Vario videor neque dicere Cinnel Digna, sed argutos inter strepere anser oloros.

Poeta; hi omnes, qui ncoterici recte appellantur, Callimachi exemplum secuti contemnebant carmina longa heroica, prsecipue Annales Ennii et sectatorum eins iam pridem obsoleta poeseos arte conscriptos tsediumque sibi moventes. Sed cum cssent multi, apud quos Ennius totumque s'-o? illud Homericum summo esset in pretio, non omnibus arridebat novum poeseos Roman®

genus; prsecipue autem Cicero, cultor Ennii ardentissimus, segre ferebat iactantiam iuvenum eosque omnibus modis ridi- culos facere conabatur.*) Sed maximé irascebatur illis, qui

*) Cf. Cic. E p i s t . ad Attic. V I I . 2, 1 : «ita belle nobis Flavit ab E p i r o lenissimus Onchesmites.

H u n c cmovoetágovTa si cui voles t 5 » » e w t e o m v pro tuo vendito.» Hoc loco Cicero irridet poetas neotericos, qui hexametros spondiacos prsecipue adamabant. Similiter Or. 48, 161 : «quin etiam, quod iam subrusticum videtur, olim autem politius, eorum verborum, quorum esedem erant postremse duse litter®, quae sunt in «optumus», postremam litteram detrahebant, nisi vocalis insequebatur. I t a non erat ea offensio in versibus, quam n u n c fugiunt poetae novi.»

240

DE SEXTA VF.IIGILII ECLOGA. 1 3

Callimacho ceterisque non contenti iam Euphorionem, poetain inter Alexandrinos quoque obscurissimum imitari cceperant *) scriptoremque talem Ennio praeferre audebant. Quare 1. II. c. 64.

De Divinatione opposuit Homerum Euphorioni: «Nimis etiarn obscurus E u p h o r i o n : at non Homerus: uter igitur melior?»

Libro autem III. (c. 19.) Tusculananim Disputcitionum loco quodam pulcliro Ennii laudato ita exclamat: «O poetam egregium, quamquam ab his cantoribus Euphorionis contemnitur.» Quo autem nomine Cicero hoc loco imitatores Euphorionis notavit, id mox nomen contumeliosum poetarum neotericorum factum est, quod etiam Horatius, Alexandrinorum contemptor cultorque antiquorum, ante oculos habuit sectatorem quendam Calvi et Catulli 8atir. 1. I. 10. (vss. 18—19.) ita irridens:

. . . s i m i u s iste Nil praeter Calvum et doctus cantare Catullum.

Immo nunc etiam, qui históriám litterarum Eomanarum scribunt, poetas novos cantorum Euphorionis nomine solent appellare.

Cicero Tusculanas Disputationes edidit anno a. Chr. n. 44., Vergilius eclogam sextam scripsit anno 40. Eecens erat igitur adhuc iniurias a Cicerone neotericis illatae memoria, quam prse- cipue a>gre ferre debebat Vergilius, quia irrisio illa imprimis ad Galium pertinebat, Euphorionem Bomanum, amicum eius caris- simum, qui una cum Alfeno Varo eum indemnem proestitit in agrorum distributione. Non est igitur vana suspicio, si Vergilium, qui iam in ecloga secunda (vss. 83—91.) celebraverat nova Pollionis carmina (i. e. nova poeseos arte scripta) et vehementer invectus erat in poetas obsoletos, Bavium et Maevium, Ciceronis verbis provocatum esse statuimus, ut Euphorionem peculiari carmine celebraret. Ceterum interpretes iam pridem quibusdam eclogae sextne locis locutiones ex Tusculanis Disputationibus

*) Non Galium fuisse Rom® solum, qui E u p h o r i o n e m i m i t a r e t u r , verisimile est. Nos carmen quoque 64. Catulli (de n u p t i i s Pelei et Thetidis) E u p h o r i o n i vindicandum suspicamur, cum etiam hoc a r g u m e n t u m Hesio- deurn sit arte Alexandrina politum. Cf. H e s i o d . f r a g m . 81. et Tzetzis Prol. ad L y c o p h r . I. 260: i-i3aXx;j.to<f;ia5ot o's nour,Tai. . . oTo; i)v . . . xal 'lloto- oo; aOtb; Y p á i i ; e'; n r , X £ x x«l H í t i v .

239

1 4 GEYZA NÉMETH Y.

sumptas esse animadverterunt.*) Prseterea, quod maximi est momenti, etiam fabula de Sileno capto, qua Vergilius usus est in ecloga bucolico charactere ornanda, occurrit in libro I. (c. 114.) Tusculanarum Disputcitionum : «Adfertur etiam de Sileno fabella quaedam: qui cum a Mida captus esset, hoc ei muneris pro sua missione dedisse scribitur: docuisse regem non nasci homini longe optimum esse, proximum autem quam primum mori.»**) Unde eclogam sextam cum Tusculanis Disputationibus artissime cohaerere elucet atque id quoque manifestum fit, cur poeta ex Sileno pliilosophum fecerit: nam iam in fabula Silenus inducitur deus sapientissimus.

Vergilius igitur ardenti studio neotericis addictus Eupho- rionem a Cicerone castigatum dignum esse imitatione bac ecloga demonstrare voluit. Qua de causa ex Sileno ipso fecit cantorem Euplwrionis eumque cantare finxit pulcherrimas Euphorionis narrationes, quae omnes aptissimae erant, unde poetae novi epyllia arte Alexandrina composita facerent; atque, ut omnis de proposito suo tollatur dubitatio, in praefatione ad Varum aperte dicit (vss. 11—12.):

. . . nee Phcebo gratior ulla est, Quam sibi quae Vari pr®scripsit pagina nomen.

Qua laude poeta modestissimus certe non eclogam suam voluit extollere, sed celebrare epyllia Eupliorionea in cantu Sileni

*) Cf. vs. 25. eclogae (verba Sileni):

. . . carmina vobis, H u i c aliud mercedis erit,

et Tusc. Disp. I . 114: «(Silenus) cum a Mida captus esset, hoc ei muneris pro sua missione dedisse scribitur». Cf. etiam vs. 35:

Turn durare solum et discludere Nerea pontot

et Tusc. Disp. 1.20: «iram et cupiditatem locis disclusit: iram in pectore, cupiditatem subter praecordia locavit.»

**) F a b u l a supplenda est ex Ovid. Met. XI. 90—92:

At Silenus abest: t i t u b a n t e m annisque meroque Ruricolae cepere P h r y g e s vinctumque córonis Ad regem duxere Midan . . .

Ceterum, ut Servius adnotat, iam Theopompus narravit fabulam de Sileno Midae regi sapientiam suam tradente.

240

DE SEXTA VERGILII ECLOGA. 1 5

commemorata, elegantissima poematum exempla, et totam poeseos Alexandrinae artem Phoebo omnibusque carminum fautoribus carissimam. Cum autem in media ecloga pro Euphorione Galium in Helicone ponit,*) eum inducit Euphorionis sucessorem dig- nissimum neotericorumque Romanorum principem, cumque Linum hsec facit dicentem (vs. 72—73.):

His tibi Grynei n e m o r i s dicatur origo, Ne quis sit lucus, quo plus se iactet Apollo,

luculenter demonstrat Galium et una cum eo neotericos rectis- simam ingressos esse in poesi Romana viam.

Cur autem poeta tale potissimum carmen Alfeno Varo dedicaverit, facillime explicare possumus, si eum non solum Yergilii, sed etiam poeseos neotericae fautorem fuisse statuimus.

Neque enim incredibilis est interpretum nonnullorum opinio, qui Varum carm. 10. et 22. Catulli et Alfenum carm. 30. eiusdem commemoratum, intimum Catulli amicum, eundem atque nostrum Alfenum Varum fuisse p u t a n t ; Catulli autem amicus certe commode poterat poesin neotericam cognoscere atque adamare.

Hue usque ne id quidem intellegere potuimus, cur Servius ad Eel. VI. vs. 11. haec adnotaverit: «Dicitur autem (ecloga sexta) ingenti favore a Vergilio esse recitata.» Ab hominibus enim eruditis, recitationum auditoribus, neotericorum amicis et prsecipue a poetis illius temporis, qui Eupborionem totum accu- ratissime legebant et omnes eclogae allusiones statim intellexerunt, certe maximo cum favore excipi debuit hoe carmen: erat enim omnibus clarum hanc eclogam nihil esse aliud nisi defensionem poeticám neotericorum provocatam a Cicerone, magno illo Eu-

phorionis et poetarum novorum obtrectatore.

Qua disputatione id maximé egimus, Academia Amplissima 1

*) Ese laudes, quibus Vergilius Galium celebrat, i. e. vs. 66 : Utque viro Phcebi c h o r u s a d s u r r e x e r i t omnes

et vs. 7 3 :

Ne quis sit lucus, quo plus se iactet Apollo,

certe non incrant in procemio illo Eupliorioneo, sed sunt a d d i t a m e n t a Vergilii.

241

1 6 GEYZA NÉMETHY.

u t detegeremus eas potissimum res, quas interpres eclogarum Germanus supra laudatus rectissime putaverat ad totum carmen intellegendum maximé necessarias: «die vermutlich vorliegenden

Beziehungen auf allerlei Ereignisse in der Umgehung des Dichters oder in der Literatur des Tages.» Qua; cum oblivioni tradita essent una cum carminibus Grascis Eupliorionis, obscura facta est tota ecloga Servio interpretibusque asqualibus.

Ceterum Vergilius ne postea quidem, cum iam ad maiora se accinxisset, prorsus oblitus est Alexandrinorum et Euphorionis.

Scripsit enim epyllion Alexandrina arte compositum, fabulam de Aristaeo in IV. Georgicon libro, quam ex Euphorione ipso sumptam esse suspicor; est enim argumentum Hesiodeum (cf. Hesiod. fragm. 129 —130.) compositionis et dicendi genere

Alexandrinis proprio politum. Immo in Aeneide quoque sunt

aliquot loci, ubi interpretes antiqui Euphorionem afferunt Ver-

gilii auetorem, ut adnotationibus Servii ad Aeneid. II 32., 19.,

201., 341. et III. 17. docemur.

II. rész. 80 f. — I I I . Barna F. : A mordva nép házassági szokásai. 60 f. — IV.

Télfy : Jelentés ujhellén munkákról. 60 f. — V. Kálmány L. : Mythologiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban. 20 f. — VI. Putnolcy M. : Etymologicum mngumn Romániáé. 40 f. — VII. Simonyi: A magyar szótők. 60 f. — VIII.

Simonyi: A nyelvújítás történetéhez. 40 f. — IX. Brassai: Szórend és accentus.

80 f. — X. Télfy : Három franezia hellenista és a volapiik. 40 f. — XI. Nemethy O.: Euhemeri reliquiae. 1 K 20 f. — XII. Vikar B.: Gáti István steganographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. 80 f. (1887 1889.) — X V . lt. I. Dr. Schreiner M. : Az iszlám vallásos mozgalmai az első négy században. 60 f. — II. Haraszti:

André Chénier költészete. 3 K. — I I I . Simonyi : Kombináló szóalkotás. 80 f. — IV. Hunfalvy P.: Az aranyosszéki mohácsi nyelvemlékek. 30 f. — V. Zichy A.:

Psychiatiia és politika. 20 f. — VI. Télfy : Ujabb hellén munkák és a hellén nyelvtanítás. 1 IC 20 f. — VII. P. Theivrewk E. : A magyar zene tudományos tár- gyalása. 40 f. — VIII. Asbóth 0.: A hangsúly a szláv nyelvekben. 1 IC 60 f. — IX.

Simonyi : A nyelvújítás ós az idegenszerűségek. 1 IC 20 f. — X. Télfy : Kisfaludy Károly «Mohács»-a görögül. 80 f. — XI. I)r. Kégl S. : Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből. 3 IC. — XII. Gróf Kuun O.: Ujabb adatok a kún l'etrarca-Codexhez. 30 f. (1889—1892.) — X V I . k . I. Finaly: A beszterczei szószedet.

4 K. — II. Goldziher I. : A pogány arabok költészetének hagyomanya. 1 IC 20 f. — III. Asbóth O. : A szláv szók a magyar nyelvben. 90 f. — 1W. Peez V. : Paraspondylos Zotikos költeménye a várnai csatáról. 60 f. — V. Télfy : Új-görög munkák ismer- tetése. 40 f. — VI. Télfy: Két uj-görög nyelvtan magyarul és a mai görög verstan.

40 f. — VII. Szamota 1. : A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. 1 IC.—

VIII. Hegedűs I. : Guarinus és Janus Pannonius. 1 IC 60 f. — IX. Dr. Kimos I. : ICisázsia török dialektusairól. 90 f. — X. Hegedűs I.: Dicsének Jacobus Ant.

Marcellusra. Irta Janus Pannonius. (1892—1897.) — X V I I . k . I. Dr. Mahler : Egyiptológiai tanulmányok a clioronologia köréből 30 f. — II. Kúnos : Naszreddin hodsa tréfái. 3 IC. — I I I . Kégl S.: A perzsa népdal. 90 f. — IV. Melich J. : Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai ? I IC 20 f. — V. Kozma F.: Brassai Sámuel mint sesthetikus és m&kritikus. 2 IC. — VI. Dézsi /,. : Sz. Ágoston reguláinak magyar fordítása ColiuB (BáníTy) Gergelytől. 2 IC. — VII.

Vadnai: Czakó Zsigmond ismeretlen drámai költeménye. 30 f. — VIII. Gymlay:

Szent István veszprémvölgyi donatiójáuak görög szövegéről. I IC 20 f. IX. Mahler:

Adalékok az egyiptomi nyelvhez. 60 f. — X. Id. Szinni/ei J.: Az első magyar bibliographus. 60 f. (1898 '-19111.) — X V I I I . k . I. Gyomíay : Bölcs Leo Taktikája mint magyar történelmi kútforrás. 1 IC. 20 f. — II. Katona L.: Temesvári Pelbárt Példái. 1 K 20 f. — I I I Némethy G.: A római elegia viszonya a göröghöz. 48 f. — IV. Thiiry J.: A «Behdset ül-Lugat» csagatáj szótár. 1 K 20 f. — V. Katona ÍJ.:

Alexandriai sz Katalin legendája középkori irodalmunkban 1 K 60 f. — VI. Dr. Cserép J.: Határidőszámitás a rómaiaknál. 40 f. — VII. Thúry J.: Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. 1 kor. — VIII. 8zila.fi M.: Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. 1 kor-. — IX. Kégl S.: Szenáji. 3 kor. X. Katona 1,.:

A Teleki-codex. 1 kor. 60 f. — X I X . k. I. Bayer: Egy magyar Eszther-dráraa. 60 f. — II. Haraszti: A renaissance franezia színköltészete és a szinszerííség. 1 kor. 20 f. — I I I . Thúry ,/.: A közép-ázsiai török irodalom. 1 kor. 50 f. — IV. Melich J.: A brassói latin-magyar szótár-töredék. 60 f. — V. Peez V.: A classica philologia jövője. 60 f .— VI. Hegedűs / . : Petrarca «Szózatja». 50 f. —V I I . Kúnos I.: Ada-Kaiéi török népdalok, fordítással és jegyzetekkel. 2 kor. VIII. Cserép ,/.: C. Julius Csesar commentariusainak folytatásai és Asinius Pollio. 80 f. — IX. Melich J.: Szikszai Fabricius Balázs latin- magyar szójegyzéke 1590-ből. 3 IC — X. Kégl Sándor: Dselál ed-Din Rűmi négysoros versei. 1 K 50 f. — X X . k . I. Ferenczi Zoltán: Petőfi és asocializmus. 1 K - I I . Schmidt J.: Az italiai nyelvcsalád helyzete azindogermán nyelvek körében. 1 K 50 f.

— I I I . Asbóth Oszkár: Szláv jövevényszavaink. (I. rész.) 2 IC — IV. Melich J.: Révai Miklós nyelvtudománya. 1 IC V. Némethy Géza: Ovidius és Lygdamus. 1 IC — VI. Geyza Némethy: De epodo Horatii cataleptis Vergilii inserto. 1 K — VII. Gold- ziher lgnácz: Uri János. 30 f. — VIII. Horváth Cyrill: Joannes Vercellensis és a m a g y a r Margit-legenda. 90 f. — IX. Vári Rezső: A ciliciai Oppianus Halieutikájának kézirati hagyománya. I. (bevezető) rész. — X. Asbóth Oszkár: A j /\ gy változás a hazai szlovének nyelvében és a dunántúli m a g y a r nyelvjárásokban. 1 K 20 f. — X X I . k . I. Geyza Némethy : De Ovidio Elegise in Messallam auctore. 60 f. — I I .

Vdczy János: Á nyelvújítás győzelme. 1 K 60 f. — I I I . Hegedűs István: Menander redivivus. 2 K 80 f.

Megrendelhetők, a mennyiben még lcészletfen vannak, a Magyar Tud.

Akadémia Könyvkiadó-hivatalában Budapest, V. Akadémia-utcza 2.

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

irodalom között. 20 f. — V. Barna F. : Néhány ősmüveltségi tárgy neve a magyar- ban. bO í. — VI. Télfy : Kankavis Kleón uj-görög drámája. 60 f. — VII. Imre S : A nevek n k és ük személyragairól. 40 f. — V I I I . Ballagi M: Emlékbeszéd Székács József t. tag fölött. 40 f. — IX. Vámbéry : A török-tatár nép primitiv culturájában az égi testek. 20 f. — X. Volf Gy: Bátori László és a Jordánszky-codex bibliaiordi- tása. 20 f. (1877-1878.) — V i l i . k . I. Dr. Ábel J.: Corvin-codexek. 1 II 20 f. — I I . Barna F.: A mordvaiak pogány istenei s ünnepi szertartásai. 1 K. — I I I . Dr. Genetz A.: Orosz-lapp utazásomból. 40 f. — IV. Gr. Zichy Á.: T a n u l m á n y a japáni művészetről. 2 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Pázmáudi Horvát E n d r e 1839-ben elhunyt r. t. fölött. 20 f. — VI. Hunfalvy P.: Ukkonpobár. A régi magyar jogi szokásnak egyik töredéke. 40 f. — VII. Mayer A. : Az úgynevezett lágy aspiráták phonetikus értékéről az ó-indben. 1 II 20 f. — V I I I . Dr. Ábel J. : Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. 1 K 60 f. — IX. Dr. Pozder K. : Ujperzsa nyelvjárások. I K. — X. Imre S. : Beregszászi Nagy Pál élete és m u n k á i . 60 f. (1879—188Ó.) — I X . k . I . B u d e n z J. : Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag felett. 20 f. — II. Gr. Zichy Á.: A Boro-Budur Jáva szigetén. 80 f. — I I I . Ballagi M.: Nyelvünk ujabb fejlődése. 40 f. — IV. Vámbéry: A hunnok és avarok nemzetisége. 60 f. — V. Hunfalvy P. : A Kun- vagy Petrarka-codex és a kúüok.

60 f. — VI. Szász K.: Emlékbeszéd Lewes Henrik György külső tag felett. 10 f. — VII. Barna F.: Ős vallásunk főistenei. 80 f. —„VIII. Dr. Ruzsicsha K.: Schopen- hauer aesthetikája. 20 f. — IX. Barna F.: Ős vallásunk kisebb isteni lényei és áldozat szertartásai. 60 f. — X. Dr. Kont I: Leasing mint philologus. 60 f. — XI. Bogisich M. : Magyar egyházi népénekek a XVIII. századból. 1 II. — X I I . Simányi : Az analógia hatásáról, főleg a szóképzésben. 40 f. (1880—1881.) — X . k . I. Simonyi: A jelentéstan alapvonalai. 60 f. — II. Heinrich G : Etzelburg és a magyar húnmonda. 40 f. — I I I . Hunfalvy , P. : A M. T. Akadémia és a szuoini irodalmi társaság. 40 f. — IV. Joannovics: Értsük meg egymást. 60 f. — V. Ballagi M.: Baranyai Deesi János és Kis-Viczay P é t e r közmondásai. 20 f. — VI. Dr. Peez V. : Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophokles trópusaival. 1 K 20 f. — V I I . Szász K.: Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. 20 f. — V I I I . Bogisich M. : Cantionale et Passionale H u n g n r i c u m . 60 f. — IX. Jakab F. : Az er- délyi hírlapirodalom története 1848-ig. 1 II. — X. Heinrich G. : Emlékbeszéd Klein Lipót Gvula kültag felett. 80 f. — XI. Bdrtalus: CJjabb adalékok a magyar zene történelméhez. 80 f. — XII. Bánóczi J: A m a g y a r romanticismus. 20 f. — X I I I . Bartalus I. : Ujabb adalék a magyar zene történelméhez. 80 f. (1882.) — X I . k . I. Hunfalvy P.: Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet ? 40 f. — II. Télfy: Újgörög irodalmi termékek. 80 f. — I I I . Télfy : Középkori görög verses regények. 60 f. — IV. Dr. Pozder K. : .Idegen szók a görögben és latinban. 1 K. — V. Vámbéry: A estivasokról. 60 f. — VI. Hunfalvy P.: A számlálás módjai és az év hónapjai. 40 f. — VII. Majláth B. : Telegdi Miklós mester magyar katechismusa 1562-ik évből. 20 f. — VIII. Dr. Kiss I.: Iíáldi György nyelve. 1 K. — IX. Gold- ziher : A m u h a m m e d á n jogtudomány eredetéről. 20 f. — X. Barna F. : Vámbéry Ármin «A magyarok eredete» czimii műve n é h á n y főbb állításának bírálata. 1 K 20 f. — XT. Ballagi M.: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr.

40 f. — X I I . Vámbéry : A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. 60 f.

(1888—1884.) — X I I . k . I. Dr. Kont I. : Seneca tragédiái. 1 K 20 f. — II. Dr. Nagy S.: Szombatos codexek. 60 f. — I I I . Szász B. : A reflexiv és valláserkölcsi elem a költészetben s Longfellow. 60 f. — IV. Kunos és Munkácsi: A belviszonyragok használata a magyarban. 1 K. — V. Vámbéry : A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet I I . 1 II. — VI. Volf Gy.: Kiktől t a n u l t a magyar irni, olvasni ? 1 K. — V I I . Thury J. : A kasztamuni-i török nyelvjárás. 1 II. — VIII. Télfy: Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. 40 f. — IX. Kálmány L.: Boldogasszony, ősvallá- sunk istenasszonya. 40 f. — X. Brassai: A m o n d a t dualismusn. 1 II 20 f. - X I . Gr. Rutin G. : A kunok nyelvéről és nemzetiségéről. 80 f. — XII. Abel J.:

Isota Nogarola. 1 K. (1884—1885.) — X I I I . k . I . Heinrich G. : Iludrun, a monda és az eposz. 80 f. — I I . Barna F.: A votják nép múltja és jelene. 60 f. — I I I . Goldziher I.: Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben. 80 f. — IV. Abel J.: A homéroszi Demeter-hymnusról. 1 K. — V. Barna F. : A votjákok pogány vallásáról. 40 f. — VI. Szarvas Gábor g A régi magyar nyelv szótára. 20 f. — V I I . Budenz J. : Egy kis viszhang Vámbéry Á r m i n u r válaszára. 40 f. — VIII. Szily K.: Ki volt Calépinus magyar tolmácsa. 20 f. — I X . Bogisich M. : Szegedi I.énárt énekeskönyve. 1 II. — X. Joannovics : Szórendi tanulmányok. I. rész. 60 f. — XI. Peez V.. A kisebb görög tragikusok trópusai 20 f. — XII. Telfy : Heraclius.

Bankavis Leon hellén drámája. 60 f. (1885—1886.) — X I V . k . I. Ábel J.: Az ó- és középkori Terentius biograpliiák. 80 f. — II. Joannovics: Szórendi tanulmányok