TÖ R T É N E L M I-, JOG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK F E L O L V A S Á S A I.
, , . s z e r k e s z t i DÖRY F E R E N C o s z t á l y t i t k á r
1. k ötet _ ___________ ______________ __________________ __, 2. szám.
A KIRÁLY-KORONÁZÁS
EREDETE, EGYHÁZI KIFEJLŐDÉSE
ÉS
ORDÓBELI KIALAKULÁSA.
SZÉKFOGLALÓ ÉR TE KEZ ÉS
K I R Á L Y J Á N O S
R E N D E S T A G T Ó L .
Felolvasta 1918. évi január hó 25-én.
BUDAPEST
S T E P H A N E U M NYOMDA R. T.
1918.
FEJLŐDÉSE ÉS ORDÓBELI KIALAKULÁSA.
Bevezetés.
Egy m ost kidolgozás alatt álló m unkám nyom dakész első részének egyik fejezetét m utatom be tisztelettel az alantiakban.
A m unka, am elyből ezen részletet kiválasztottam , tulajdonkép F raknói Vilmos mélyen tisztelt tag társu n k , tiszteletbeli tagunknak pár évvel ezelőtt a T udom ányos A kadém iában tarto tt felolvasása folytán Íródott meg.
F raknói annakidején «A királyi trónöröklés rendje az Árpádok korában» cím ű m un k ájáb an , m elyben a statisztikai m ódszer alkal
m azásával azt igyekezett bizonyítani, hogy az Árpád-házi királyok trónutódlása elsőszülöttségi, sőt írásbeli szabályon alapuló örökö
södés volt, érvelésének körébe az én tan ításo m at és Írásban elfoga
dott álláspontom at is belefoglalta, hogy t. i. a trónutódlás a nevezett korszakban örökösödésbe oltott választáson alapult.
F erdinándy Géza, aki a diskusszióba szintén bele volt vonva és aki az összes közjogászokkal és alkotm ánytörténészekkel, velem együtt ugyanazon állásponton van, m á r annak idején megfelelt F raknóinak és igen nagy sikerrel védte a m aga álláspontját, meg is cáfolván F raknói m ódszerének alkalm azhatóságát. De hozzá szó
lották a kérdéshez D om anovszky S ándor történettu d ó su n k és a tudom ány veszteségére k orán elhunyt jeles ethnographusunk, Nagy Géza is, kik szintén F erdinándy álláspontjára helyezkedtek.
Mert oly tekintélyes oldalról hangzott el az ellenvélemény, m agam is újra átk u tattam az összes forrásokat, am elyek között oly okm ányszerű adatokra is akadtam , melyek álláspontom at még inkább m egerősítik. És m ert tanulm ányaim közben azon meggyőző
désre ju to ttam , hogy a trónutódlás kérdését alig lehet egy történeti korszak bevilágításával lezárni, hanem azt organikus egészében kell k utatni, m ert sokszor egy, a későbbi korban m egnyilvánuló elvből visszafelé is lehet k ö v etk ez tetn i: kiterjesztettem kutatásaim at a
1*
későbbi korszakokra is. A m u n k án ak első része teljesen elkészült.
A m ostani nehéz viszonyok akadályozzák an n a k kiadását.
Ezen első résznek m egírása u tán azonban m áris azon ered
m ényre ju to tta m , hogy álláspontom on nem változtathatok. Most is csak úgy látom , hogy az Á rpád-korszakban nem volt trónöröklés, hanem volt örökösödésbe oltott választás.
É rthető, hogy m időn a trónutódlás kérdését a maga szerves egészében vizsgáltam , azon intézm ényekkel is tüzetesen kellett fog
lalkoznom , melyek a trónutódlással szoros kapcsolatban vannak.
Ilyen intézm ény a koronázás. T anulm ányaim tárgyává tettem azon vonatkozásokat, amelyek az öröklés és koronázás és a koronázás és választás között fennállanak. A koronázásnak egyházi vonatkozásai is belekerültek tanulm ányaim körébe s így azután önkéntelenül te r
jesztettem ki k u tatása im at a koronázásnak egyáltalános eredetére, ann ak keresztényi befogadására és egyházi kialakulására is. így kelet
kezett az alábbiakban közölt fejezet, mely a kifejtett okoknál fogva részben liturgikus tartalm ú v á lett, liturgikus történetivé. De úgy láttam , hogy a koronázás liturgiájának története vezet át annak alkotm ányjogi jelentősége megismeréséhez, sok olyan kérdést old meg, mely különben hom ályba van burkolva.
Mindezek csak an n ak indokolására szolgáljanak, hogy m iért hatoltam bele tőlem talán messzebb eső berkekbe, melyeknek derengő hom ályát talán m ások hivato ttab b ak lesznek bevilágítani.
De a m ondandókkal talán sikerült nekem is egyik-m ásik kérdésnek valódi történeti hátterére rám u tatn o m és a koronázás európai kifej
lődését legalább vázlatban ecsetelnem.
I. A koronázás a régi római és hellén világban.
A koronák használata visszavezet a régi róm ai és hellén világba. Összefügg a legkezdetlegesebb vallási felfogással: a varázs
lással, bűvöléssel. A legrégibb időben a korona, a koszorú isten- tiszteletre szánt dolog v o lt: res s a c r a ; a koronázás pedig vallási cselekm ény. Az anyagnak, am elyből a korona, a koszorú készült, melyből azt összefonták, varázsló, bűvölő erőt tulajdonítottak.
S ha ezen erőnek tu d ata az idők során el is hom ályosodott, ha an n a k eredeti jelentőségére kifejezetten m ár nem is em lékeztek vissza,1 az a koro n ák h asználatában mégis kifejezésre ju to tt. Az,
1 Josef K öchlin : De coronarum apud antiquos vi atq u e usu 3. 1. V etustissim a a etate corona au cto ritatem rei sacrae h ab eb at, cum e t caerem onia coronandi ipsa inclinaret ad ritu m religiosum e t m ateria, ex qua corona necteb atu r, inesset vis magica. Quae vis, quam quam saepius annis labentibus ob scu rata est, omnifere in
am i a róm aiaknál a corona, az a helléneknél a stefanon, sté- fosz, Stefanen, stem m a, stefanöma. Mindezek a stefein igétől szár
m aznak, am i annyit jelent, m int körülvenni, körülvéve m egerősí
teni.1 Az epistefein szó egy felsőrésznek körülvételét, megerősítését, megvédését fejezi ki, am ivel egyazon jelentőségű a stefanú.2Stefanés jelentette H om erosnál a sisak szélét, m ajd az egész sisakot, fej
díszt, istennők fejövét. A latin corona annyi, m int a görög stefa- nosz vagy köröné, am i m inden görbeségre, görbe vonalra illő kife
jezés, tehát a gyűrűre is.3 R áillik m inden körrel körülvett, körül- övelt d o lo g ra ; a köralak ú k atonai erődítésre, védelmi vonalra, sán cra.4 A corona, köröné, korona, Krone, Kranz, koszorú is — úgy látszik — egy törzsből szárm aznak. A Stefanú és Corona jelenti a díszt, am it levélből, virágból, fagalyból fonva, vagy ezeket a ta r
tósság kedvéért fémből készítve fejükön szoktak viselni. A legrégibb időkben csak virágból, lom bból font koszorúk d ív ta k ; csak idővel utánozták ezeket fémből.5 így készültek a koro n ák aranyból, ólom ból azért, m ert a lom bból, virágból font koszorúk nem voltak ta r
tósak.6 A koronázás által az em ber vagy tárgy a k ö r képm ásának megfelelő kötelékkel vétetik k ö rü l.7 Jelez tehát a koronázás valami szent jellegű körülövezést, körülsáncolást, m elynél egyre megy, vájjon mivel tö rtén ik ez, vájjon virág- vagy lom bfüzér-koszorúval vagy m ással. A köriilövezés által létesült kör belseje ezáltal védetté, szentté lesz. (Lásd bűvkör 1) Ilyen bűvös körrel vették körül a régiek a szent helyeket, tárgyakat. A körülövezett hely, tárgy a körülövezés szertartása által megerősíttetett. A pogány istenek tem plom ait len
zsineggel vették körül.8 A m egerősítés azt jelenti, hogy a koszorúval, zsineggel körülvett hely ezáltal a gonosz szellemek, hazajáró lel
kektől m entesittetik,9 ezek ellen meg van védve. Ezért is húztak az
usu coronarum etiam tu m viguisse videtur, cum prim ordium eius m oris nequaquam essent memores.
1 Origo horum verborum om nium rep eritu r in verbo στέφειν quod significat circum dare, deinde cingendo firm are. U. i. 4 1.
3 U. i.
3 U. i. 5. I. V. ö. korona — kör, görbe — krum m . 4 U. i. 6. 1.
5 Antiquissim is tem poribus coronas ta n tu m frondeas fuisse nemo negabit, nam coronae ex m etallo factae has coronas frondeas ta n tu m im itan tu r. U. i. 7. 1.
6 U. i. 23. 1.
7 U. i. 8. 1.
8 U. i. 9. I.
9 Most is járja a nép k ö z ö tt egyes vidékeken az a meggyőződés, hogy az ajtó küszöbére a bejáró irán n y al ellenesen fe k te te tt lópatkó a boszorkányokat a házba- lépéstől elriasztja. Kifelé m ehetnek, befelé azonban nem. A lópatkó is m ajdnem koraiakéi.
athéni nemzetgyűlés k örül kötelet.1 A vitézek pedig a sisaknak zsineggel való körülővezése által m integy varázskörzetbe elzárva, megvédve m inden veszélytől m enteseknek h itté k m agukat. Ilyen célzattal h asználtak k o ro n át, azaz virágokból font koszorút is.
H asonló okokból ékesítették koszorúkkal tem p lo m aik at,2 o ltáraikat, szent helyeiket. Ilyen jelentősége volt az em ber, tárgy k örüljárásának is.3 B űvkörrel vették körül a földeket, hogy a term ésnek a gonosz szel
lem ek ne ártsan ak , hogy a kártékony állato k at és a gyom ot4 távol
tartsák . (V. ö. búzaszentelő körm enet.) A róm ai házasságkötésnél is dívtak a koszorúk. A körbejárás, a koszorúk föltevése szokásban volt a házasságkötésnél a keleti egyházban is.5 A m enyasszonyi koszorú a szerelem koszorúja, mely a férfihoz köti a n ő t; ugyanily jelentősége volt a gyűrűnek is, m elyet a róm ai vőlegény arájának adott át.® A dém onok hatalm át bénították meg ezek.7 De vallási jelentőségük is volt, m ert velük a házi isteneknek ajánlották föl m agukat a jegyesek.8 A tem etéseknél sem hiányzott a koszorú.8 A papnak a fejdísze a stem m a, mely vagy gályákból font koszorú, vagy gyapjúból szőtt süveg, infula. Az utóbbihoz hasonló a tainia, de ez is megfelel a k o ro n án ak .10 A koszorúknak bűvölő ereje azon anyagban rejlik, amiből fonták, és azért készítették azokat lom bból, galyból, virágból, m ert a növényeknek bizonyos varázserőt tu laj
donítottak. Minden növénynek meg volt a maga vallásos jellegű bűvölő ereje. Idővel azonban az összes növényekből kiváltak bizo
nyos fajok, különösen olyanok, m elyek nedves helyen tenyésznek, örökzöldek, erős illatúak vagy növésűek — kora tavasszal nyílók.
A hom lokon viselendő ko ro n ák at eleinte ilyen növények leveleiből, gályáiból fo n tá k ; így kerültek előtérbe a babér, az olajfa, a myr-
1 U. i. 10. 1.
2 U. i. 11. 1.
3 U. i. 12. 1. V. ö. a mi «kó>menet»-eink ilvszerű elnevezését : ezek is a körrel v an n ak kapcsolatban.
4 U. i. 12. 1. V. ö. a búzaszentelést, a pogány és keresztény am barvalliákat.
5 U. i. 13. 1. Jo achinus Jo h . M aderus «de coronis n u p tiaru m (H clm städ t 1668) D er Pope n im b t des B reutigam s recht, der B ra u t linke H a n d in seine beiden H ände, frag t sie dreim al ob sie einander haben und sich woll m it einander begeben wollen?
W enn sie das J a W o rt gegeben, fü h rt er sie in einem Creis herumb u nd singet den 128. Psalm , welchen sie als tan tz en d stückw eis nachsingen. N ach dem T antze setzet er ihnen schöne K ränze aufs H a u p t. E z a koronázás» és k ö rb ejárás még mai napig is dívik a görögkeleti egyházban — a B alkán-állam okban.
6 U. i. 20. 1.
7 U. i. 61. 1.
8 U. i. 63. 1.
9 U. i. 13. 1.
i» ταινία, στέφανος 3αφνης (borostyán). U. i. 8. I.
túsz.1 Nagy varázserő van a cserfában, m ert igen erős növésű, hatalm as törzsű. A növényekben levő életerőt túlvilági befolyásnak tu lajd o nították. Ezért ezen erő, mely benne van a növényben, isteni erő.
Ezért a növény tiszteletnek tárgya. Az életerőt jelképező isteni erőt tisztelték bennük. Lelkes lényeknek tekintették a növényeket. A zöldelő galy képviseli az életérőt, ezért h aszn álták különböző szertartásoknál, pl. a convivium oknál, m ert ezek is a régi időkben vallásos szertar
tások voltak.2 Ilyen erő van a fagyöngyben; legyőzi a dém onokat.3 A zöldelő ág üdvöt, boldogságot, szerencsét hoz.4 A búzakoszorú a term ékenység erejét5 képviseli [aratási ünnepély, aratási koszorú a gazdának, földesúrnak), míg a szalm akoszorú a m eddőséget, a nő kényszerű özvegységét jelenti, vagy azon nőt jelzi, aki kérőit vissza
utasította és elhagyatottságban él.® A m irtusz V énusznak van szen
telve, a m enyasszony k o ronája varázsló erővel b i r : a démonokat tartja távol.’’ A m irtusz, m int m enyasszonyi koszorú, napjainkig dívik, m int a diadalm as szüzességnek jelvénye. Az özvegy nők nem h ordanak k o szorút.8 N álunk, M agyarországon a szalm akoszorú még a XVII-ik században is a házassága előtt m egesett, vagy feslett életet élt m enyasszony fejdisze volt. Ilyen szalm ából készült m eny
asszonyi koszorú kényszerű viseléséből azután az illetőknek köz- becsiilésére s ebből kifolyólag jogképességükre is következtettek.
Segédesküvői képességük ellen em eltek kifogást ez alapon, mely kifogásnak az eljáró bíróságok helyt is adtak, m inek következ
ménye perveszteség is volt.9 M indazon szertartásoknál alkalm azták
1 U. i. 24. 1. V. ö. a bárk aszen telést öírá^vasárnapján, vagy O laszországban a pálm aleveleket, m elyeket a n ag y h étre halom szám ra szállítanak Bordigherából R óm ába. Ide lehetne szám ítani a «karácsony»-fákat is, ám b ár ezeknek alkalm azása csak a X V II. század legelejétől igazolható.
2 K öchlin : 45. 1.
8 V. ö. az angol-am erikai m áig dívó szokást a fagyöngy h aszn álatáb an k a rá csonykor a fenyőfa h ely ett.
1 K öchlin 25— 26. 1. V. ö. a négylevelű lóherével m ég m ai napig is kapcso
latos h ite t, hogy ez a m egtalálónak, hordozójának szerencsét hoz — vagy a bal- szerencsét táv o l ta rtja .
5 V. ö. az arató-búzakoszorúkat, m elyeket az a rató k a földesúrnak ünnepiesen szoktak á tn y ú jta n i az a ra tá s végén m ég m ai n apig is. A csűrbe felak aszto tt búza
koszorú a régiek h ite szerint átviszi a term ő erő t a földbe — tá v o lta rtja a daem onokat.
6 K öchlin 28. 1. 7 U. i. 62. 1. 8 U. i. 68. 1.
9 H atalm ask o d ási p er 1632-ből, m ely a turóczm egyei bíróság elő tt fo ly t le.
A három hatalm askodási eset közül az első egy biróilag v isszaitélt és végrehajtásilag v isszaadott ingatlannak jo g talan visszafoglalása, a m ásodik ezen ingatlan o n te rm e tt szénának jog talan lek aszáltatása, a h a rm a d ik az o tt te rm e tt gabonának jobbágyok és szolgák által tö rté n t learatásáv al és a term ényeknek bevitelével nem es em ber részéről, nemes em ber ellen k ö v e tte te tt el.
A pan aszlo tt nemes m in t felb u jtó szerepel, jobbágyai v o ltak a közvetlen
a régiek a zöldelő gályát, am elyeknél varázserőre volt szükség, m ert a galynak életereje eredm ényezi a n n a k varázsló erejét a go
nosz szellemek, a dém onok ellen. Ezért helyeztek koszorúkat az elhaltaknak sírjára is. A zöldelő galyban, levélben levő élet- és varázserő, mely sacrális jellegű, hozta kapcsolatba az egyes külön- fajú gályát, ágat, lom bot bizonyos istenségekkel. Ezért szentelték a tölgyet Ju p itern ek , a b abért Apollónak, a m irtuszt, m int em lítet
tük, V énusznak. A repkény különösen alkalm as volt varázsszerű kötelék létesítésére. Az olajág a kedvesség, a gyöngédség jelvénye.1 A b abért erős illata avatja az isteni erőt kifejező fává. De nem csak az egész növényben van varázserő, hanem az olajbogyó nedvében, az olajban is van bűvölő erő. Leöntötték, bekenték vele az isteni tiszteletre szánt dolgokat.2
Mivel m inden fölszentelt dolognak tisztának kellett lennie, tiszta az is, aki a k o ro n át viseli.3 Innen van, hogy azok, akik az áldozatot bem utatják, a papok is k oronát viselnek.4 A koro-
tettesek . A tén y állad ék o t a bíróság bírói szemle, okm ányok és tan ú v allo m áso k által á lla p íto tta meg. A bizonyítási eljárás eredm énye alapján a bíróság felb u jtó te tte s t a hatalm askodási d íjban kétszer, egyenként 100 fo rin tb an m ara sz ta lta el. A h a ta l
m askodás közvetlen tettesei, az alantosok és szolgák pedig a nem es ellenében elköve
t e t t hatalm ask o d ás v á d ja folytán a rra k ö teleztettek , hogy m ag u k at tis ztító esküvel, három -három eskütárssal m entesítsék. H a ez nekik sikerül, úgy felm entetnek. H a pedig nem , 40 frtn y i vérd iju k b an m ara sz ta lta tn a k el felperes jav ára. A p anaszlott nemes által fizetendő h atalm askodási díj felerészben panaszlónak, felerészben a bíró
ságnak ju t. A pernek egyéb, perjogilag igen érdekes részleteitől eltek in tv e, i t t csak a z t em lítjük fel, hogy az íté let a megyei Sedriához felebbeztetvén, o tt panaszló egy, a terh e lt tisztázása érdekében szerepelt segédesküvő nőnek jó hírnevét, közbecsülését v e tte tag ad ásb a és ez alapon ennek esküjét kérte elvetni, ami által az illető közvetlen tettesn ek tisztázása —■ vétségi keresetről (D elictsklage) lévén szó — sikerültnek tek in th ető nem lévén, ő t vérd ijáb an k érte elm a ra sz taltatn i. Ezen felperesi kérelem fo ly tán p an aszlo tt a becsületsértés következm ényeinek terh e a la tt követelte a való
ság b izo n y ítását (probatio v eritatis) az irá n t, hogy a jelz ett segédesküvő tényleg a jó hírnév, a közbecsülés hián y áb an szenved. A bíróság m egengedvén a valóság bizo n y ítását, felperes erre h a t tan ú v a l igazolta á ll í tá s á t : «praenom inatam Sophiam Polonka esse copulatam in tem plo Sancti P etri, hic in Thurócz, sub corona stramina tamquam suspectam et infam em personam ob quod c assatu r (semmiségi ok) eiusdem Juram entum» (segédesküvői képtelensége az infamis personának ; az ő esküje lett volna h iv atv a a főesküvőnek tisztességét m egerősíteni, őt tis ztítá sá b an tám o g atn i, de m ert ő m aga nem tisztességes, a tisztító eskü nem sikerült, — az semmis) «et penes A nna R a jto v a penes quam iu rav it convincitur in florenos q u ad rag in ta Soli actori cedendos.» Az okm ány h á tla p já n : «Litterarum A diudicatoriarum P ro p a rte nob.
Stephano D avid actoris co n tra Egregium A ndreám D avid u t in cattu m em anatarum Pro Domino In c atto P ar. (G yűjtem ényem ben. Vétel. K en d e S. Wien.)
1 K öchlin i. m. 27. 1.
2 U. i. 33. 1. 3 U. i. 30. 1. 1 U. i. 39. 1. «Nec vero tem pla ta n tu m et sim ulacra a deorum sed e t hom ines ipsi sacrificantes e t om nia quae ad sacrificia ad h ib eb a n tu r coronis e ran t ornati.» U. i. 41. 1. : «eadem de causa — sacerdotes coronas gestabant».
nák tehát szent kötelékek, melyek által az em berek m agu
kat az Isteneknek kötötték le s ezáltal m integy kényszeríthetni vélték az isteneket, hogy kéréseiket teljesítsék.1 A róm aiaknál a háborúból diadalm asan bevonuló hadvezérek babérkoszorút hasz
náltak. Azon trium fátorok ellenben, kik nem voltak csatáb an s csak polgári érdem eket szereztek, olaj ágból font koszorút viseltek. Azon hadvezér pedig, ki nem ütközetben győzte le az ellenséget, m irtu sz
koszorút tett a fejére.2 A görögöknél a m egkoszorúzás vallásos fel
fogásból ered, ez a pythiai, az olym piai, nem eai és az isthm osi já té k o k ból vehető ki.3 Ezek eleinte a h alálu k a t lelt hősök ünnepei voltak, később az istenek tiszteletére tarta ttak . A hősök ünnepei bizonyos m ondákkal vannak kapcsolatban, m elyekből kivehető, hogy ezek a bősök vadállatokon, szörnyeken diadalm askodtak. Legyőzték az oroszlánt, a sárkányt, stb., s m egkoszorúzták m agukat, hogy ne ártson nekik a halál démonja. A csatában győztes azért viselte a koronát, hogy ennek varázsló erejével m agát a gyilkosság szennyétől m eg
tisztítsa4 s a kártékony dém onokat távoltartsa.5 És ez képezi a pogány császári m egkoronázásnak — m elyből a keresztény meg
koronázás kiin d u lt — alapgondolatát. A róm ai trium fátor-császárok is m egkoszorúzva vonultak be ünnepélyesen R óm ába és áldoztak az isteneknek.3 E nnek a m egkoronázásnak tehát szintén sacrál jellege van. A babérkoszorúval való m egkoszorúzás a m egtisztítás vallásos cselekménye. De nem csak a csatában m eggyilkoltak leikei
től tarto ttak a trium fátor-im perátorok, hanem óvakodniok kellett, hogy az irigység meg ne igézze őket. E rre is alkalm as volt a babér- koszorú,7 melyet sokszor feláldoztak az isteneknek.8 A ugusztus idejé
ben végre a trium fátorok koszorúja a császárok örökös díszévé le tt; kifejezve azt, hogy a császárok állandó triu m fáto ro k és m ax im i.
pontifices.9 K onstantinus császár10 — m ások szerint11 m ár D iokletián—
keleti perzsa befolyás folytán diadém át viselt császári hatalm án ak jelvényeként. Itt van tehát az átm enet a trium fátori koszorúból a fém
koronába, m int állandó fejedelmi jelvénybe.
1 U. o. 40. I. : coronae ig itu r vincula sacra v o can tu r, quod significare vide
tu r homines illo sacro vinculo e t sem et ipsos deis obligasse e t eos coegisse ne sibi petentibus deessent».
2 U. o. 31— 32. 1.
3 U. i. 69. 1. 9 U. i. 74. 1.
4 U. i. 70. I. 10 Sickel: Das byzantinische K rönungs-
° U. i. 71. I. recht bis zum X . J h . B yzantinische Zeit- 6 U. i. 71. I. sch ritt 7. k. 513. és 531. 1.
7 U. i. 73. I. 11 G fö re r: B yzantinische G eschichten
s U. i. 74. I. II. 286. 1.
II. Átm enetek a keresztény korszakba.
A róm ai im p erato r k oronájának a triu m fáto r koronájával való összefüggéséből (t. i. hogy a k o rona az örökös győzedelm eskedőt és a pontifex m axim ust jelentette) kétféle emlék m aradt meg, illetve m ent át a későbbi a középkori keresztény királyságba, illetve csá
szárságba. Az egyik a triu m fáto r és a victoriosissim us cím, melyet a m agyar királyok is díszjelzőként használtak. A m ásik az A ugustus, sem per A ugustus-féle jelzés, melyet a ném et-róm ai szentbirodalm i császár használt. N álunk az Á rpád-korszakban a királyokat nevezik el «leggyőzelmesebbeknek». A király victoriosissim us ;4 de használják ezen kifejezést a királyok elődjeikről,2 de m aguk is a n o m in atió b an 3 elődjeiket,4 sőt önm agukat is trium fátoroknak m ondják.5 A ném et
róm ai szent birodalm i császárság idejében pedig II.O ttótól, III. O ttónak császárrá k oronáztatása óta a császárok a nom in atió b an m indig a sem
per Augustus-féle jelzőt h asz n álták 0 és ha a m agyar király róm ai szent birodalm i császár is volt, a nom inatióban a m agyar királyi cím előtt m indig ott szerepelt a «divina favente clem entia electus rom a- norum im perator sem per Augustus»-féle jelzés.7 Ezen jelzés eredete szintén a pogány róm ai im perátorok idejébe nyúlik vissza. A trium - fátor-im perátor babérkoszorújának meg volt a fent kifejezeti sacrál jelentősége. Maga a császár szenteltetett fel. Szentnek jelölték, am it az «augustus» jelző fejez ki. Ezt a díszjelzőt O ctavius vette fel, u tán a pedig m inden róm ai császár h asz n álta.8 A triu m fáto r victorio- sissim us-féle jelzés a m agyar király cím ében, a sem per Augustus-féle megjelölés a róm ai szent birodalm i császári cím ben egyesülnek a róm ai im perátor triu m fáto r és A ugustus-féle jelzé sb ő l; egyesülnek a triu m fátor k o ro n áján ak sacrál jelentőségéből, a pontifex m axim us állan d ó ságából. A koronával, diadém ával ékesített im p eráto r,'augustus — fel
szentelt. Á tm ent ezen felszentelés a keresztény fejedelmi világba,
1 P ld. Fehér C. D. II. 94. : «regnante vero serenissimo e t victoriosissim o Rege Bela secundo» 1138. vagy 144. 1. : «Victoriosissimo Geyza — gubernante» 1157.
2 Fehér C. D. II. 175. 1.: «ego Stephanus Dei gracia rex H un g áriáé filius victo
riosissimi regis Geiche» 1166.
3 F eh ér G. D. II. 161. 1. «Couso (Géza) Dei g ratia Ungarie etc. rex gloriosis
simus nec non victoriosissimus» 1161.
4 F e h é r C. D. II. 175. 1. «ego S te p h an u s Dei g ra tia R ex H u n g á riáé subli
mis e t triu m p h a to ris Geysae regis filius.»
6 Fehér Cod. D. II. 170. I. «quod ego Stephanus Dei gratia sublimiis et triu m p h a to r H ungarorum Rex». 1165.
6 Schröder, D eutsche R echtsg. 465. 1.
7 L ásd a sok H ab sb u rg korabeli Okm ányt, privilégium ot, arm alist stb.
8 W eber, W eltgeschichte IV. 3. 1.
am ennyiben a keresztény k o rona is sacrál jellegű. De keresztény értelem ben, nem úgy, hogy m aga a babér életereje foglalja bűvkörbe a m egkoronázottat és a babérb an benne rejlő erő tartja távol a dém o
nokat, hanem a dém onoktól az exorcism us által szabadul az olaj, mellyel történik a felkenetés, szentesítés. Ez a felkenetés m agától az Istentől ered. Ezt bízza Isten szent Péterre, e helyett pedig a pápára és a püspökökre. Ezért a m agyar király is a «deo coronatus»,1 ezért a m egkoronázott király szent és sérthetetlen, «sacrosanctus».
A király Isten rendelkezéséből, Isten kegyelm éből király.3
De azért a b abérnak, olajágnak, b abér-, cserfa- és olajág-koszorú- nak, a lom bnak, a virágnak, az olajbogyó nedvének, az olajnak jelentő
sége, alkalm azása sem szűnt meg mai napig sem ; átm entek ezek az egyházi és világi közhasználatba, ha eredeti jelentőségüknek tudata el is hom ályosult, vagy ki is veszett. A keresztény korszak elején az egyházi írók a koszorú használatát, m int pogány szokást, rosszal- lották. K ülönösen helytelenítették a holtak m egkoszorúzását,3 de azért a koszorú a keresztény sírokon és vallásos tárgyakon gyakran előfordul, m in t a sátán és az ördög fölötti diadalom jelvénye.4 Hasz
n á ltá k az őskeresztények a m enyasszonyi koszorút és a gyűrűt is.5 L assanként a koronák használata egyes szentségek ordóiba is bele
kerül. Ezen ordókból — m ikor a királyavatás szertartását ki kellett a la k íta n i — egyes alkotó elem ek belekerültek a koronázási ordókba.
Mielőtt azonban ezen kérdéssel behatóan foglalkoznánk, itt még csak egyes esetekre a k a ru n k utalni, m elyekben a cserfá
ból, az olajágból font koszorú, a galy, a virág a pogány em lé
kekkel összefüggésben, még m ai napig is világi használatban vannak.
Eltekintve attól a szokástól, hogy a középkorban, sőt az új
korban is — míg a tornajátékok dívtak — a győzőnek, győ
zelme ju ta lm a k é n t koszorúkat szoktak átadni, a babér- és olajág- koszorúval a fejedelmek fejeit az érm eken még m a is övezik. Ez a régi im p eráto r győzelmi koszorúja. A cserfa lom bja a legutóbbi időkig a hadiérdem ju ta lm a . Egyes rendjelek, melyek h ad i
tettekért adatnak, a cserfa lom bjával vannak körülvéve — ez a hadiékítm ény.6 Epúgy m intahogy nem csak a róm ai triu m fálo r
1 R ex H ungarie quicunque fu e rit a Deo c o r o n a t u s . .. Im re 1118. Török M agyarország prím ása II. Oki. 12. 1. Fehér C. D. II. 324. 1.
2 «Ego Stephanus in spirante Dei gratia p a te rn a insignitus dignitate». Fehér C. D. II. 165, vagy : U. ο. II. 201. 1. és számos m ás nom inatióban.
3 K öchlin i. m. 52. 1.
4 U. i. 60. 1. 5 U. i. 68. 1. 0 A k ato n ai érdem kereszt, vaskorona és L ipót- rend eddig cserfakoszorúval övezve ad o m án y o ztattak az ellenség elő tt ta n ú s íto tt érdem ek ju talm ak én t.
helyezte fejére a babérkoszorút, hanem az őt kisérő k ato n ák is babérral m egkoszorúzva von u ltak be az ö rö k v á ro sb a .1 S nem hadijelvény-e m ai napig ünnepélyes k atonai kivonulások alkalm ával — még béke idejében is — a csapatok csákóján, sap
k á já n a cserfalom b kötelező feltüzése? Nem felvirágozva, felbokré- tázva vonultak-e ki vitéz csapataink a világháború alkalm ával, m ik o r a harctérre in d u lta k ? Nem diszítették-e fel zászlóikat virág
gal, lom bbal és nem fognak-e a h áb o rú végével szintén virág
lom bbal feldíszítve hadvezéreik élén bevonulni ? Ez a cserfalom b, galy, bokréta m in t hadijelvény élő nyelven beszéli el a régm últ idők dém oni hitét, a rossz lelkeket távoltartó erőt, m elynek tudata ugyan kiveszett, de mely h itn ek külső form ája az elm últ, m ajd 2000 évnek dacára is m egm aradt.
III. A koronázás a kelet-római birodalomban, Bizáncban.
A koronázási szertartás k ialakulásának kezdő szálait keleten, Bizáncban kell keresnünk, m ert hisz itt változik át a trium fátor b abérkoszorúja diadém ává, a cézári hatalom jelvényévé és itt tö r
tén t meg E urópában először, hogy a koronázás az egyházzal ju to tt kapcsolatba. Ezen kapcsolat összefügg itt az állam nak az egyház
hoz való viszonyával. Azon viszonnyal, mely a két hatalom között a kelet-róm ai császár absolutizm usa és a keresztény vallásnak K onstantin által állam vallásá tö rtén t befogadásával kialakult.
Összefügg továbbá az im p era to rn ak azon törekvésével is, hogy — m iu tán ő a kereszténységben belső tám aszt is látott, — az egyházi szervezetben vezető szervként belépjen, hogy az egyház a császári, te h á t az állam i h atalo m n ak alárendelt szervezetévé legyen. Ezen törekvése az im p eráto ri h atalo m n ak sikerrel is já rt. így keletkezett a C esaro-P apism us.2 D iocletián, K onstantin a diadém át önm aga helyezte fejére.3 K onstantin alatt a városi m unicipium ok aranykoronákat voltak kötelesek szolgáltatni.4 A társu ralk o d ó t az im perátor koro
názta meg.5 Világi főurak is koronáztak.0 A császárnék fejére a császár helyezte a koronát.7 A z önkoronázás elvben és tényleg is a bizánci császárság egész idejében fennm aradt.8 A diadém a jelezte az uralk o d ó t, az állam i hatalom b irto k o sát.9 De nem azért lett ő az
1 K öchlin i. m. 72. 1. «ac prim um quidem is qui triu m p h a b a t semet ipsum e t m ilites qui eum c o m iteb an tu r eadem de causa ram is laureis coronabat.
2 V. Ö. Gförer i. m. II. 292— 306. 1.
3 Sickel : D as byzantinische K rönungsrecht bis zum X. J h . Byzantinische Z eitschrift V II. 516. 1.
4 Gförer i. m. II. 292. 1. 5 Sickel i. m. 516. 1. 8 U. o. 7 U. o. 521. 1.
8 U. o. 528. 1. 9 U. o. 513. 1.
állam i hatalom viselője, m ert — a m in t ez az önkoronázással fel
váltva bekövetkezett, — az egyház k oronázta őt meg, hanem ő tőle szárm azott az egyházi koronázás, m ely tulajdonkép nem volt m ás, m int a császári m egbízatás végrehajtása.1 Az egyházi koronázás kezdetét pedig onnan veszi, hogy társu ralk o d ó nem neveztetvén (450. Kr. u.), kérdésessé vált, vájjon a m egválasztott M arkianuson ki végezze a világi k o ro n á zást? Mivel pedig a választásnál döntő- leg szerepelt egyik személy (U par) arian u s volt, a m ásik pedig nő, (Pulcheria), ezek közül egyik sem ak a rt a világi koronázásra vállal
kozni. De m ásrészt a koronázás jo g át egyikük sem ak arta m ás világi előkelőnek átengedni s m időn az önkoronázás kisegítő m ód
já t sem ó hajtották ez alkalom m al alkalm azni, K onstantinápoly püspökét bízták meg a koronázással. Innen in d u lt ki egész E u ró p á
ban az egyházi koronázás.2 B izáncban is ez lett túlnyom óvá. A csá
szárnék egyházi koronázása ritkább volt. E zeknek a d iad ém át tú l
nyomói ag az im perátorok helyezték a fejükre.8 A koronázásnak helye sem volt eleinte a tem plom . Nagyon különböző helyeken tarto tták a koronázást.4 Bizáncban az egyházi koronázás eleinte nem állott m ásból, m in t a p atriarch án ak im ájából, m elyet való
színűleg akkor m ondott el, m időn a k o ro n át az im p eráto r fejére helyezte. Az egyházi élet intenzivitása folytán ezen im a lassanként szokásos alkotó részévé lett a koronázás ünnepségének. A k o ro n á zási cselekm ényt ez az im a m ár m ost megelőzte, kieszközlendő az Isten kegyelmét a m egkoronázandó részére. A koronázási jelvények pedig az oltárra helyezve benedikáltattak. Az im ák szövege szoro
san meg volt határozva, a patriarch a ezekhez kötve volt. Saját belátása szerint beszédet vagy in tést nem intézh etett a m egkoro- názandólioz. A m egkoronázandónak teljesen passzív, hallgatag sze
repe volt. A ritu s a p atriarchának csak egyoldalú tevékenységet biztosított.
A m int m ár em lítettük, nem kötötték helyhez a s z e rta rtá s t;
de az im a m iatt mégis valam elyik tem plom felé terelődött a súly
pont. Csak 491-ben tö rtén t változás a p atria rch a szerepében a császári koronázás szertartásánál. E k k o r a hereticus I. A nastasios került a trónra. Ezzel term észetesen a p a tria rc h a ellentétben állott.
De kiegyezett vele. Az im perátor Írásbeli Ígéretet tett, hogy az igaz hitet nem fogja zavarni és a calcedoni zsinat határozatait tisztelet
ben tarta n d ja .5 És itt van az eredete a «iuram entum de iu stitia et pace»-nak, az egyház iránti hűség és védelem Ígéretének. Az igaz-
1 U. o. 520. J. 2 S ickeli. m. 517— 518.1. 3 U. i. 521. 4 U. o. 5 U. o. 522. 1
hitüség B izáncban politikai m egkivántatóság volt. Megkövetelte -ezt a nép az im perátortól is. Innen van, hogy egyes esetekben az igaz h itnek vallása és az egyház védelm ének ígérete a bizánci b irodalom ban belekerült a koronázási szertartásba. Később pedig oly állandóvá lett, hogy m ár fel sem em lítik.1 De a patriarcha .ezen Ígéretet nem is a m aga, illetve az egyház részére követelte, hanem az im périum részére. Ezen eskü tehát ezért közjogi term é
szetű volt és ezért a p atria rch a nem is g yakorolhatott jogot a csá
szár k reálása körül.
B elekerült azután a p atria rch a által végzett koronázási szer
tartásb a a felkenetés is. Nem tu d ju k pontosan, hogy mikor.
A IX. században m ár feltűnik és pedig a krizm ával való fel
kenetés.2 A VIII. században még nem volt meg.3 A nyugaton azonban m egtaláljuk. Itt m ár korábbi források szólanak a király- avatás ezen első form ájáról még a koronázás nélkül. Az első forrás még a koronázás nélküli felkenetésről beszél. A VII. szá
zadban a nyugaton volt m ár királyi felkenetés.4
Afelkenetésnek jelentőségét a keleten m agyarázták is. És ezen m a
gyarázat igen becses adatot nyújt a koronázási ordák kialakulásának megismeréséhez. Egyes keleti írók ugyanis a királyi felkenetést más szent
ségekkel hozzák kapcsolatba. Ugyanazon hatást tulajdonítják ennek a kiráykenetésnek, m in t a keresztelési felkenetésnek; t. i. a felkent fölött a sátán n ak nincs hatalm a (v. ö. az olajág bűvölő, dém onokat távoltartó h atását és erejét), az olaj m entesít a bűnöktől, m egszün
teti a testi és lelki gyengeséget, tehát erősít6 (v. ö. az utolsó kenet, a bérm álás, az olaj gyógyító h atását). Itt tehát tényleg bizonyos szentségi elemekkel van dolgunk, m elyekből a koronázási ritus kialakul. De megvolt a felkenetésnek biblikus értelmezése is. Újabb kifejezése azon meggyőződésnek, hogy Isten választja ki az uralko
dót. Innen van az, hogy az im perátor az Isten felkentje.6 így nálunk
1 U. o. 523. 1.
2 U. o. 547. I.
3 U. o. 548. 1.
4 V. ö. M arténe : De antiquis ecclesiae ry tib u s (A ntw erpeni kiadás) II. 213, 214. 1. és Philipps K irchenrecht III. 69. 1.
5 Germanos P a tria rch a , w elcher die W irkung des Öles bei dem H errscher der bei der Taufe dem Täufling gleichslellte und erk lärte, dass der Teufel keine M acht ü ber solche Gesalbte habe . . . P olyeuktos . . . Hess das ö l in beiden Fällen dasselbe (die Tilgung der Sünden) th u n . . . S acram entarium G elasianum S. 70. : befreit das Öl den K önig von körperlicher u n d geistiger Schwäche. Sickel i. in. 549. 1. F ra n z : Die kirchlichen B enedictionen I. k. Die Ölweihe 335. s k. és 351. 1.
6 Sickel i. m. 524. és 548. 1. hivatkozással Sam uel V III. 22. IX. 16. X II. 3. 5.
X V I. 1. 12. K nobel : Die B ücher Exodus und Leviticus 3. kiadás 1897. 358 s k. 506.
s köv. 1.
is «adeo coronatus», «a deo unctu s rex», «rex consecratus».1 Ezen fel
fogás azonban inkább a nyugati ró m ai egyházból in d u lt ki, am ely szerint P ip p in t m aga az Isten kente fel. Az Isten m egbízta ezzel Szent Pétert, aki pedig a p áp a áltál végeztette a felkenetést. A k o ro názás — talán inkább a felkenetés folytán — belekerült az im pe- rá to r az egyházi h ierarch iáb a is. Á m bár csak igen szerény helyre, a Zsófia tem plom deputátusává lett.2
A kifejtettek dacára a k o nstantinápolyi p a triá rc h a nem nyerte el az im perátor m egkoronázásának jogát. Az a jog m egm aradt a császárnál. A koronázást az egyház c sa k is ennek m egbízásából végezhette. T ehát tulajdonképen a császár koronáz. K oronáznak a választók is, m ert ők ezen jogot átengedik a p atriárch án ak . Ezáltal a koronázás nem egyházi, hanem birodalm i, állam i cselekm ény, melyet a patriárcha csak végrehajt.8 N álunk is tulajdonkép a nem zet, a választók koronáznak, am it a m agyar közjog m ai napig is tanít. De ez kezdettől fogva volt így, m ert a koronázás csak a nem zeti tanács, választó p árt akaratáb ó l történ h etett meg, m ert hisz a tiszta választás, a designáláshoz, a koronázáshoz való co n sensus ugyanezt fejezi ki. De m aga a pápai hatalom is utal a nemzet koronázási jo g á ra ,4 am iből világos, hogy a király-koronázás n álu n k is a nem zet akaratából indul. A koronázó főpap ezen szem
pontból a nem zet m egbízottja.
Tehát dacára annak, hogy B yzancban volt koronázás, ez, m int állam cselekm ény az egyháztól független m aradt. A koronázás itt az állam és egyház viszonyánál fogva a közjogba sem tartozott, ezen kívül állott.
IV. A keresztény koronázás a nyugaton.
A nyugati koronázásokra az ókori alapokból kiin d u lt keleti koronázások h ato ttak főleg. M agának a k o ro n án ak használata pedig keleti eredetű, ám b ár ennek nyugati gyökerei önállóan is fellelhetők egyes más szentségi ordákban. A z Egbert-féle ordó még nem ismer koronát, hanem galeumot.* W am ba, E rvik királyok a góthoknál, az angolszászok, a skótok királyai csak felkenettek, épúgy P ippin is. De Nagy Károly 800-ban a pápa által nem csak felkene- tett, de meg is k oronáztatott, a Pippin-féle védelm i ígéretet m eg-
1 Fehér C. D. I. 428.
2 Sicke] i. m. 524. 1.
U. i. 525— 526.
4 Fehér C. D. II. 453. «coronatio ab universitate celebrata*.
5 M arténe i. m. (Antw. kiadás) II. 214.
újította, mely a lent kifejtettek alapján különbözött a keleti egy
házban dívott császári eskütől, am ennyiben a király fogadalm a által tulajdonképen Szent Péter szolgálatba lépett. A m egkoronázott császár azonban a nyugaton szintén az egyházi h ierarchiával ju to tt kapcsolatba, am ennyiben a Szent P éter tem plom klerikusává lett.1 Azt lehet teh át m ondani, hogy a nyugati császárkoronázás u tá n zata volt a keleti császárkoronázásnak. Egyben azonban mégis különbözött attól. A nyugati királyavatásnak ugyanis súlypontja az egyházi felkenetésben volt, inig a bizánci birodalom ban a kelet
róm ai császári em lékekhez fűződvén (trium fátori koro n a, diadém a, önkoronázás), m agán a koronázáson volt a súlypont. A kettő azután, m int m ár em lítettük, előbb a nyugaton egyesült. Ki
fejtettük, hogy a keleten később ju to tt a koronázáshoz a felkene- tés. Sikkel szerint ugyanis a felkenetés B izáncban a VIII. szá
zad elején 733-ban sem volt szokásos.3 Reiske szerint pedig a VIII. században nagy Károly császárrá koro n áztatásak o r sem dívott m ég e felkenetés B izáncban.8 Am iből következik, hogy a felkenetés nyugati és nem keleti eredetű. P hocius idejében a IX. században azonban m ár a keleten is meg volt. — N yugaton az Egbert-féle angolszász ordóból, — mely szent B onilácnak 750-ben P ippinen végzett felkenése alkalm ával előképül is szolgálhatott — a k irály fejének olajjal való leöntése állapítható meg.4 Ezen leöntés V. Richárd idejében is meg volt még A ngliában.6 A leöntés u tán következik a felkenetés. Nagy Károly meg egész testén, tetőtől-talpig kenetett fel.®
A felkenetésre vonatkozó em lékeink tehát a nyugaton messzebb időkre, a góth, angol-szász időre m ennek vissza. O tt látjuk azon elem eket a koronázásnál a felkenetés után, m elyek a későbbi k o r
ban elhom ályosodva nyernek alkalm azást az ordókban. Tisztán látu n k még olyanokat, melyek m ás szentségek ordóiból erednek.
Ott szerepel a korona helyett a galeum , mely megfelel a krism a- lének,7 ott szerepel még a pan n u m lineum és a pileus desuper, azután következik a koronázás egyhuzam ban u tá n a ,3 úgy hogy a történeti adatok alapján a koronázási ordóknak egyes szentségek ordóiból való összetételes kialakulását főleg a nyugatra kell helyez-
1 Sickel i. m. 529. 1.
2 U. o. 548. 1.
3 Theophanesből k ö v etk eztet 518. 1.
4 M arténe II. 214.
5 U. o. 214. 1. «infundens oleum super caput».
6 Sickel : i. h. 548. 1.
7 M arténe, E g b ert ordója. A ntw . kiadás. II. 214. I.
s R ichard ordója u. ο. II. 215. 1.
nünk, ha a keresziségnél a fejnek olajjal való leöntése, az egész testnek olajjal való bekenése nem is innen ered, hanem ennek első nyom ai a keletre vezetnek és keleti írók emelik is ki a kereszt- ségi és királyi felkenetés h atásán ak ugyanazonosságát.1 Másrészt, ha tényleg Bizáncban is volt az első egyházra bízott koronázás, az első hitvallás (az igaz h it békességére és az egyház védelmére telt Ígéret) — ennek alapgondolata az Egbert-féle ordóban annak a prim um m andatum regis ad populum -féle szövegében,2 teh át a nyugaton is — igaz, pár száz évvel később — ki van fejezve.
A m ásik két Egbert-féle m andatum pedig az alkotm ányos eskü csiráit tartalm azza. Kiemelve lévén ott egyrészt a népnek szóló törvényes ren d betartására vonatkozó királyi akarat, m ásrészt a bírák m éltányos ítélkezésére vonatkozó királyi meghagyás.8 Amíg tehát a koronázásnak az egyházra bízása Bizáncban keletkezett, annak részletesebb ordóbeli k ialakulása a szentségek ordóinak részeiből és a n n a k alkotm ányjogi elemei a nyugatra teendők.
V. A koronázás más ordóbeli alkotó részei.
Hogy a koronázási rend kialakulásának befejezésében a püspök
szentelés ordójához hasonló, azt m ár m ások bővebben fejtegették.
A királyi hatalom jelvényeinek átadása igen régi, m ár Egbert ordó- jáb an is előfordul (sceptrum baculum , m ajd a különös jelentőségű galeum , a korona helyett).4 Mi ezen helyen ezen részekkel nem fog
lalkozunk, hanem a koronázási ordók k ialakulásának más szentségbeli részeit tárgyaljuk. A m int fentebb láttuk, a pogány világ meggyőződése szerint a bab érn ak , a m yrtusznak, a cserfalom bnak, az olajágnak és az olajbogyó nedvének, az olajnak, a koszorúnak, az infuláknak meg volt a m aguk sacrál, dém onokat, elhaltak lelkeit elűző hatása.
Ezen hatás m iatt használták ezeket az Istentiszteleteknél, a gyüle
kezeteknél, h áb o rú b an , házasságkötésnél és egyéb életviszonyok között. És pedig részben a gyülekezetek helyeinek, a személyek, Istentiszteletre szánt tárgyak k ö ralak b an történ t körüljárásával, részint személyeknek m egkoszorúzásával is. A körülzárás által
1 Sickel m. f. 549. I.
2 M arténe De ant. Eccl. ry tib u s Lib. II. Cap. X. A ntw . kiadás 215. 1. Ordo I.
Ex mss. Ponsiíicalibus E gberti E boracensis archiepiscopi ex Anglicano m onasterii Gemmcticensis annorum 900. P rim um m an d atu m regis ad populum hic videre potes:
R ectitudo Regis est noviter ord in ati et in solium sublim ati haec tria praecepta popul®
Christiano sibi subdito precipere : in prim is u t ecclesia Dei et omnis populus Christianus veram pacem serv en t in omni tempore».
3 U. i. «alia : Aliud est u t rap acitates et omnes iniquitates om nibus gradibus interdicat. T ertiu m est u t in om nibus judiciis aeq u itatem e t m isericordiam praecipiat».
4 M á rto n é : i. m. (Antw. kiadás) II. 214. 1.
2
keletkezett kör, bűvkör. A m egkoronázott személy feje, k örül- övezéssel, szintén bűvkörrel vétetett körül, ép ügy, m int az infulát viselő papé is, ezállal a d ém oni hatalom ereje ellen m entesíttetett.
Ezen m entesítésnek k iin d u lá sa pedig a zöldelő növényekben rejlő isteni erő, mely bűvös erő bizonyos növényeknek különös saját
sága. U taltunk rá, hogy a triu m fáto r babérkoszorújából m iként fejlődik ki a diadém a, fém korona, m int az im perátori hatalom nak jelvénye. É rintettük, hogy m iként h asználtatott keleten a diadém a a császárok világi és egyházi koronázásánál, m iként került a koro
názás a keresztény világba, dacára annak, hogy az egyház eleinte állást foglalt a koszorúk használata ellen. A keresztény világban, annak biblikus és a szentiráson alapuló hátterénél fogva is, a zöldelő olajág term ékének, a bogyó nedvének, az olajnak jelen
tősége eleinte benediclióval, de exorcism us nélkül, később exorcis- m ussal és benedictióval dom borodott ki. Keresztény felfogás sze
rin t azonban nem az olajágban benne levő erő bénítja meg a dém onok erejét, hanem a benedictio, később a dém onok kiűzése után foganatosított benedictio adja meg az olajnak a maga h atását.
A koszorúk, a koronák pedig kiszorulnak a m aguk eredeti jelentő
ségükből, kiem elkedik pusztán az olajbogyó nedvének, az olajnak keresztényiesített jelentősége és a pogányvilág növénykultuszából — ha így ak a rju k röviden jelezni — csak a bárka és a pálm a ágának jelentősége és a búzaszentelés m aradt meg az olajjal együtt vallásos jelentőségű kapcsolatban- H abár a koszorúk m ár nem egyhatású sacram entális jellegűek az olajjal, de a fejnek befedése, mely nem csak koszorúkkal, koronával történik, de velam ennel, velum m al, pannum m al, lineum m al, cappával, pileussel is, régi pogány eredetre emlékeztetve, egyes szentségek ordóinak keresztény jelentőségű alkotórészeivé lesznek. A királykoronázásnál pedig a koronák a fel- kenetés m ellett — am in t ezt az első nyugati királyavatások is m utatják, melyek koronázás nélkül történtek — m ásodjelentő- ségűekké válnak és a királyavatás lényegét képező felkenetéshez — bizánci példára is — m ás szentségek ordóiból kerülnek bele a k o ro názási ordókba. A keresztény világ átvette a szentirás alapján az ola
jo k n ak szertartási haszn álatát (keresztség, bérm álás, egyházi rend, püspökké avatás, királykoronázás, utolsó kenet). Á tm ent ide a koszorúk, koro n ák h asználata (neofiták, házaspárok, királyok és királynéké) és az infulák haszn álata is (főpapoké). Persze nem a régi pogány felfogásból in d u lt jelentőséggel, hanem csak az ere
detre emlékeztetve — a szentirás alapján — keresztény felfogással és ezen felfogásból eredő hatással.
B ennünket ezen helyen elsősorban a felkenetés érdekel, m ert ez volt a nyugaton előbb a benedictióval együtt a kizárólagos, m ai napig pedig az egyház felfogása szerint az egyházi királyavatásnak legfontosabb alkotó eleme. Úgy hogy azt lehet állítani, hogy a nyugaton a felkenetésből in d u lt ki az egész királyi koronázás szer
tartása.
L ássuk tehát, hol kell keresnünk a felkenetésnek koronázási ordóbeli gyökereit.
A kiindulás nem lehetett m ás, — m ert a koronázásnál egy h a ta lom nak Isten által történ t átruházásáról, m egszenteléséről, (sacro
sanctus) erősítésről, a dém oni hatalo m n ak táv o ltartásá ró l1 volt szó, — hogy a hatalom átruházásának m ódját és eszközét onnan vegyék át, ahol ezen m ód és eszköz m ás célokat szolgáló szabályokban m ár megvolt. T ehát a koronázó szabályt megelőző m ás szentségi ordókból. Ezeknek súlypontja2 pedig többé-kevésbbé az olajjal való felkenetésen nyugodott, vagy a felkenetés legalább is lényeges kiegészítő része volt a szent cselekm énynek.3 A tulaj- donképeni kiindulás azonban, m int látni fogjuk, a bérm álási felkenetésben keresendő. Ha pedig megfigyeljük azt, hogy a kereszténység sacram entális o rdóiban előforduló egyes lénye
ges alkotó részek keresztényi felfogásba átalakítva, a keresz
ténység előtti korszaknak miféle talajából in d u lta k ki, az ordóbeli alkotó részek pedig m ikép töltötték be a koronázási o r d ó k a t: látni fogjuk azt is, hogy a sacram entális ordórészek közvetítésével a koronázási ordók egyes részei, főleg a felkenetés és koronázás, m ikép függenek össze a régi pogány koronázás körüli felfogással.
Persze a felkenetés keresztényi jellegének megfelel a koronázásnak keresztényi jellege is. Ami a felkenetést illeti, tu d ju k , hogy az egyház az em bert alig megszületése után a víz és felkenetés által m ár bölcsőjében fogadja hívének (fidelis),4 m egtisztítja az eredendő bűntől, kíséri őt az olajjal tovább is életében. A felkenetéssel meg
erősíti5 áldás m ellett. Az olajjal adja meg a papi, a chrism ával a püspöki h atalm at,6 a szent olajjal avat király t és királynét és a szent kenettel kiséri hívét utolsó órájáig. Ezzel ad erőt, vigaszt a halálküzdelem nehéz óráiban.7 De a kath o lik u s egyház is utal az
1 V. ö. Germ anus P a tria rc h a és P olyeuktos fe n t id ézett kijelentéseit és a Sacr.
Gelasianum id ézett h elyét Sickelnél 549. 1.
2 Pld. az utolsó kenet, de különösen a bérmálás, talá n a pü sp ö k av atás is.
3 A keresztelésnél a víz m ellett, a presbyter-szentelésnél a benedictio m ellett.
4 K ereszténynek nevezték m ár a katecliu m en t is az első századokban.
5 B érm álás — k irályavatás.
6 Egyházi rend. 7 Utolsó kenet.
2*
olajat, a chrism át term o növény erejére, az olajbogyót term elő zöld fára (életfa), ennek a szentiráson alapuló gyógyító erejére.1 Utal a chrism ára, m int a szárazfa kérgének «jó illatú könnyére» (v. ö. az erős illatú növények dém ont űző erejét a pogány világban) a szerencse veszőjének izzadm ányára.2 A pogány felfogás szerint a zöldeló növényekben, az olajban isteni életerő rejlik. Ezen erő h árílja el a dém onokat. Összefüggésbe hozza m indezeket az egyház is a dém o
nokkal, a sátán befolyásával és az ezek elleni védelemmel, am ennyi
ben legalább bizonyos idő óla az olajok felszentelése előtt — ami által m egszületik bennük üdvhozó h atásu k — s exorcism ussal bénítja meg a dém onok erejét.3 Tisztító, a gonosz befolyást távol
tartó ereje a szent olajoknak tehát az exorcism us után véghezvitt felszenteléssel létesül. De az olajok használata előtt több esetben az exorcism ust, tehát a dém onok kiűzését a felkenendőn,4 sőt a lakásán is, melyben a felkenendő tartózkodik, alkalm azza.6
Ezekből láth atn i az alapgondolat azonosságát. A szent olajok
nak erősítő, gonoszt távoltartó hatályuk van. Létre jö n n ek az isteni erő által terem tett zöldelő fa bogyójából. Az enyhe olaj, az illatos balzsam erősítő, gyógyító, dém onokat és a sátánt távoltartó ereje keresztény felfogás szerint azonban nem a fában önm agában rejlő
1 P ont. Rom . (Brüssel) III. 513. 1. De officio in feria q u a rta Coenae D o m in i.. .
«in hanc pinguedinem Olivae, quam de virido ligno producere dignatus es ad rejectio
nem mentis ct corporis».
2 U. o. 517. I. «hanc odi/eram sicci cortycis lacrim am (quae felicis virgae (W ünschelruthe !) profluendo sudorem).
3 U. o. 512. Oleum infirm orum : E xorciso te im m undissim e Spiritus omnisque incursio sath an ae et omne fantasm a» 519. 1. Chrism a : «Exorciso te creatu ra olei — u t om nis v irtus adversarii omnis exercitus diaboli, om nis incursio S ath an ae — eradi
c etu r et effugietur a te». 523. i.: Chatechum cnok olaja ép így. Adolf Franz : Die kirch lichen Benedictionen im M ittelalter 11.515. Die alte K irche h a t m it voller Einm üthig- k e it der Ü berzeugung A usdruck gegeben, dass die D aem onen von den Menschen Besitz ergreifen können.
4 A keresztelésnél a III. század óta. (V. ϋ. Franz i. m. II. 530. 1.) Az utolsó k e n et feladásakor a felkenetés elölt.
5 A lakásra nézve : E gy XIV'. század végebeli ordó szerint az. oleum iufir m orum feladásakor a pap a beteg elé lépve, a ház és lakóiért m o n d o tt im a u tán ennek fo ly ta tásak é n t a daem onok kiűzését és a békeangyalok m egjelenését kéri — teh á t tulajdonképi form ula hiányzik. A betegen azonban form ális exorcism us m egy végbe.
Ordo ad unguendum infirm um . . . ad locum ubi iacet infirm us sacerdos in tran s d icat : P ax huic domui R. : et om nibus h a b itan tib u s in ea. D einde stan s an te aegrotum d i c a t : A djutorium n ostrum in nom ine Domini. R. : qui fecit coelum ct terram . Oremus. O ratio : In tro ea t Dom ine Jesu Christe dom um hanc eterna felicitas etc, (A ffugiat ex hoc loco accessus daemonum et sin t angeli pacis.) (Ezen rész a K it. Strigo- nienseből hiányzik.) E zu tán következik a ház és lakóinak benedicálása, a betegnek m eghintése, a confiteor, absolutio és a betegen v égzett exorcism us a kézfcltétellel m inden szenteknek segítségül hívásával, azután az unctio — ad lum bos is. (Godex- gvüjtcm ényem ben — vétel. Gilhofer u. R anschburg. Wien.)
erőből indul, m int ahogy ezt a pogányok hitték, hanem csak akkor létesül ezen erő, ha az olajok benedicáltatnak és későbbi meggyő
ződés szerint, ha belőlük egyúttal a gonosz szellem is kiűzetik.
Az olajok tehát csak a püspöki, nagycsütörtökön történ t fölszente
lés által hatályosak.
Utalás van azonban a benedicálandó olajoknál azoknak a zöldelő fából, a száraz fakéregből való eredetére, a balzsam nak illatára, melyek m ind olyan tulajdonságok, m elyeknek a pogány világban m ár önm agukban vagy a növényekkel kapcsolatban meg
volt dém ont űző erejük. Itt van teh át az alapgondolatnak jelzett azonossága. Ezen gondolat azonossága an n ál szorosabb, m inél kö
zelebb áll időben a keresztény felfogás a pogány világ felfogásához, így a legrégibb keresztény meggyőződés szerint, m ely a III. szá
zadban fennállott, a m egszentelt olaj m ár önm agában m entesít a bűntől, űzi ki a gonosz szellem et.1 A külöm bség itt csakis a keresztény jellegű benedictióban van. A benedictio az exorcis- mussnl az ordókban csak a IX. században kapcsolódik össze.2 De a virágoknak, gályáknak individuális dém ont űző erejére is van még bizonyos utalás a X. század előtti szertartási könyvek
ben. Ezeknek egyik fejezete «De exorcismo ílorum et frondium »-ról szól.3 Ami tehát nem más, m int a zöldelő ágakban, a növényekben önm agukban rejlő dém ont űző ereje, keresztényiesitett alakban kifejezve. Minthogy pedig az ókori dém ontűző erőt képviselő te r
mékek köre, a lom b, a galy stb. a keresztény világban az olajra szorítkozik (V. ö. még a bárkaszenlelést és am barvallist), ennek az olajnak t. i. gyógyító h atásá ra a szentírás is u ta l,4 — a benedicálás ordóiban az olajszentelésről van szó, az olajnak három fajáról, melyek azonban a betegek olajának eredeti egységéből indulnak.
Igen régi allúzió az is, hogy a legrégibb form ulákban, de még a m ostaniakban is, nem csak az olajra, m int a zöldelő fa gyüm ölcsé
nek nedvére történik hivatkozás, hanem a zöldelő fa gyüm ölcsére magára, az olajbogyóra is.5 M indezek tehát a régi pogány felfogással összefüggő elemeket tü n tetik föl, melyek a szentíráson nyugvó alap-
1 Franz : Dic kirchl. B enedictioncn I. 336.
2 U. o. 342. I.
3 M üncheni k ézirat tartalo m jeg y zék e: „De exorcismo florum vel frondium.»
W aitz : Form eln der deutschen K önig und der röm ischen K aiserkrönungen von X I— X II. Jh . Abh. der göttinger Ges. der W issenschaften 1873. 18 köt. 13. 1.
1 Szent M árk 6. 12. 13. J a k a b ap. 5, 14, 15.
5 F ra n z : Die kirchl. Benedictionen im M ittelalter. I. 339. «in hac pinquedine olei (2. je g y z e t: varians — olivae) quam de viridi ligno producere dignatus es ari refectionem m entis et corporis.
pal keresztényesítve, az exorcism ussal kapcsolatba hozva, az o la
jo k n a k m ai hatályát létesítették. Az exorcism us pedig a szent Ágoston-féle hagyom ányon a la p sz ik ,1 az itt haszn ált form uláknak zsidó és pogány eredetét pedig az egyházi író k elism erik.2
A legrégibb olajszentelési form ulákban is van xuár utalás a k irály fölkenetésére.3 Ez különben biblikus eredetű.4 A királyavatási ord ó k b an a fölkenetés a nyug ato n tű n ik föl először, ám bár, am int k im u ta ttu k , v a n benne régi hellén és róm ai vonatkozás is. T agad
h atatlan azo n b an , hogy az utóbbi vonatkozások az an tik világgal in k áb b a koronázás továbbfejlődésében nyilatkoznak meg, a dia- dém a h asználatában ugyanis, m elyből az eredetileg benne rejlő d ém o n t távoltartó erő Bizanzban szorult ki, jo b b an m ondva, a ko
ro n á n ak keresztény h asz n álata folytán abból hallgatólag kim últ olyan lépésben, ahogy a koronázási cselekm ény súlypontja a föl - kenetésre ju to tt, és előbb a nyugaton, azután a keleten is a fölkenetés
és koronázás egymás m ellé kerültek.
Amint m ár em lítettük, a fölkenetésnek nyugati legrégibb em- éke 672-ből való, a nyugati góth W am ba és Ervik királyok föl - kenetését örökíti meg. In n e n m ent át a fölkenetés a spanyol k irá lyok felavatási szertartásába is. A VIII. századbeli angol-szász a scót k irályok5 felavatásának m ódját, a fölkenetést a scót eredetű szent Bonifác hozta át F ran k o n iáb a , am időn Z achariás pápa fel
h atalm azása folytán a K aroling-Pippinen 750-ben végezte először a fölkenetést.“ 754-ben István p áp a a fölkenetést P ippinen megismé
telte.7 Mint látn i fogjuk, ezen felkenetés tulajdonkép bérm álás volt egyházi szem pontból. P olitikai szem pontból azonban ennél sokkal több. Ezzel ju to tt a frank királyság a róm ai egyházzal kapcsolatba.8
1 F ran z i. in. II. 521. I.
2 F ran z i. m. II. 529. I.
3 F ran z i. m . I. 2 3 9 . . . sit omni u n g e n t i . . . tu ta m e n tu m corporis, anime e t spiritus . . . unde unxisti sacerdotes, reges, p rofetas etc.
4 I. R egum 10. E x. 9. 10. V. ö. F ran z i. m. 339.
5 P hillips K irchenrecht I I I / l . 69. 1. citá lja a toledói zsinat h a tá ro z a ta it is.
6 A nnales Regni F rancorum (Annales Laurissenses m ajores) po st editionem P ertzii : Fridericus K urze 8. 1. «DCCL P ippinus secundum inorem F ran co ru m (paizsra- emelés) electus est ad regem et anctus per m anum san ctae m em oriae Bonifacii Archi- episcopi.
7 U. i. 12. 1. D C C L IIII. S upradictus apostolicus Stephanus P ippinum unctione sancta in regem (ez királyaoatás bérmálás form ájában) et cum eo u n x it duos filios eius dom num Carolum et C arlm annum in regibus. U. o. 13. 1. A nnales qui d icu n tu r E inhardi (754) Stephanus p a p a p o stquam a rege Pippiuo ecclesiae R om anae defen
sionis firm itatem accepit ipsum sacra unctione ad regiae dignitatis honorem con
secravit et cum eo duos filios Carolum e t Carlm annum .
8 Caspar E rich : Pippin u n d die röm ische K irche. 13., 14. 1.
