KÁVÉ ÉS KÁVÉSMESTERSÉG

996  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

ü

(2)
(3)
(4)
(5)

tr.

4

„EG G Y TÖRÖK SZEGÉN Y NÉMETET AKARVÁN EL-ADNI DTCZÁRÓL UTCZÁRA HORDOZTA K IÁLTVÁN, TÍZ TALLÉR, HAT TALLÉR, ÖT TALLÉR AZ ÁRA, D E SEN KI NEM ÍGÉRE SEMMIT E S ÉRETTE. HARAGJÁBAN, HOGY SEN K I MEG NEM AKARTA V E N N I, AZ KÁVÉ HÁZBAN VISZI, OTT ELADJA E G G Y PIN D SA KÁVÉÉRT."

ZÁGONI NEMES MIKES KELEMEN „LEVELEI” . VIDDIN, 1738. ÁPRILIS 11.

Pest-budai káYéház&k. 34

(6)
(7)

P E S T - B U D A I K Á V É H Á Z A K

KÁVÉ ÉS KÁVÉSMESTERSÉG

1 5 3 5 1 9 3 5

MÁSODIK KÖTET

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNY

ÍRTÁK:

BEVILAQUA BORSODY BÉLA

ÉS

MAZSÁRY BÉLA

KIADJA A BUDAPESTI KÁVÉSOK IPARTESTÜLETE

(8)

211891

VI. T f.O-

Ezt a könyvet az A T H E N A E U M JR O D A L M I ÉS N Y O M D A I R É S Z V É N Y ­ T Á R SU L A T könyvnyom tató m ű h elye betűszedői szedték és g ép m esterei nyom ták.

A fénnyelírott képeket FÉ L E G Y H Á Z Y László úr készítette. M indezek d ú cait az A thenaeum cinkográfiai m űhelye edzette. F elelős k ia d ó : H A V A S N á n d o r dr.

(9)

A Sikerregény és Kávéházregény Formafejlődéstörténete.

Az arabs kávéházi Meddáhregény, a Jevantei Szerencse- regény, az északnyugateurópai Családregény. Valóságok

és irodalmi Képek.

Az Ezeregyéjszaka a K eleti K ávéházban. — A N ovela Picaresca. — A K eleti Sikerregény. — A kávéházi Szerencsekerék irodalmi Szimbó- likája. — Hipnózis és Kávéházi Mesejáték. — A Siker vágya és az

Életösztön.

A z európai K ávéházregény formafejlődése történ etének rövid felvázolásánál az európai Sikerregény, általában a Regény keleti kezdeteiből, az arabs, illetőleg a „déli Levantino“ P a rt­

vidék K ávéházaiban a kávéházi Mesemondó Apó, a Meddáh Baba által a kávéházi Publicum elő tt élőszóban előadott, szín­

játéko s Ágálással m egjátszott Mesejátékból, a kávéházi Meddáh- meséből indulunk ki. Ez m ajdnem mindig Sikerregényt m u ta t, vagyis egy szegény „K isem ber11 v áratla n Szerencséjéről, Em el­

kedéséről, a Sikerbe való Beérkezéséről, a végén esetleg csúfos Bukásáról, a Szerencse Forgandóságáról szól. Ez a ragyogó keleti színpom pájú Mese a perzsa és arabs Keleten m ár a K ávé­

házak kialakulása elő tt századokkal o tt élt a K elet Mesélő Házaiban, a különböző frissítő és édes holm ikkal, D atolyaserrel, M ákáfiommal, K enderáfiom m al, vagyis Bends-zsel szolgáló Meddáh Hané-kban, a M uzsika Házaiban és a Mécsesek Házai­

ban, a K ávéház 15. századelőtti előzőiben is. O tt élt még a V ilágháború előtt Isztambol kis K ávéházaiban, él máig a K elet minden olyan vidékén, mely a régi arabs-m uzlim M űveltség szokástörténeti té n y e it m egőrizhette.

A M eddáh B aba által előadott M esejáték azonban csak annyiban „Kávéházi Mese“ , hogy azt K ávéházban ad ja elő a

(10)

M esejátékos és azt kávéházi Publicum hallgatja. E gyébként a M esejátékokban szó sincsen K ávéházról. E M esejátékok régebbiek, m int a K ávéház. A K eleti Em ber h a tá rta la n merev­

séggel hagyom ánytisztelő, a M esejátékok Íratlanul is k ö tö tt Szövegei te h á t nem v ették tudom ásul az „ ú j“ K ávéházat, noha a 15. század óta élnek a K ávéházban. Mégis ezek az európai Sikerregény, illetőleg a belőlük k isarjad t K ávéházregény ősei, m ert először is ezekben a M esejátékokban benne van a később kialakuló K ávéházregény m inden szerves, szerkezeti F orm a­

eleme, másodszor is a Form a fejlődéstörténete jól követhető a déli Levante-ról való irodalom történeti V ánd orú tján az északi Levante spanyol, olasz és déli francia P artvidékére, onnan a déli francia Partokon á t fel a „L atin u s“ N y u gat-E urópába és tovább É szaknyugateurópába. A M eddáh-M esejáték terjedésé­

nek ez a szokástörténeti-m űvelődéstörténeti vándorlása te r­

mészetszerűen és anyagszerűen, egyben mesterségszerűen vág egybe a 15. század u tá n i időkben a K ávé, a K ávéház, a felfelé vándorló levantei görög, örm ény, zsidó, siciliano, spanyol és egyéb délvidéki Kávésok, játékh ázas Biscazziere-k és Biribis- sajo-k, e Játékm esterek valós, földrajzi V ándorútjával. A Med- dáh-Mese azonban, m int Lovagregény is, de m int a K isem ber Regénye, azaz Csavargó-Regény is, a K alandos R e g é n y e : a Kalandor-Regény is már a 15. század előtt fe lju to tt a táv o lab b i E urópába. Egyrészt a K eresztes H a d jára to k felm érhetetlen arabs müvelődésbéli hatásszövedékéül, m ásrészt a középkori spanyolföldi arabs Művelődés hozadékául.

Amit vázlatunk mond, az annyi, hogy az európai R egény ősiségét, az Ezer és E gy Éjszaka felm érhetetlen európai h atású .Mesekincsét a déleurópai L evante felé a középkori Meddáh Hané mesemondó Babái közvetítették az északi L evante hajós- ,népsége révén a spanyol, olasz, portugál és délfrancia K ikötőkbe, a K ávéházak általánossá válása u tá n pedig m agukba az északi L ev a n te K ávéházaiba, m ajd m agába az Irodalom ba. Mindez azt jelenti, hogy a déleurópai Sikerregény, vagyis a középkori szerencsekereső Lovagregény az Ezer és E gy É jszaka Lovag­

regényeiből le tt, csakúgy, m int a K oldusregény, a Picaro, a Csavargó Regénye, a Novela Picaresca is az Ezer és Egy É jszaka Koldusregényeiből alak u lt ki. Rövid v ázlatun k b an k im u ta t­

juk, hogy m iként jelenik meg mindezekben a 16— 17. század idején a Kávéház, m int a regénybéli Sorsforduló, a Nyilvános­

(11)

535 ság helye, hogyan lesz a R egényhős hovatovább egészen Kávé­

házi Hős, hogyan alakul á t az arab s M esejáték mindig és min­

d en ü tt kötelezően jelenlevő Rosztét D sin-je a 17— 18. századi spanyol Novela kötelező E l Diablo-jáv á, az Ördöggé, hogy az m int a K ávéházban felbukkanó K ísértő, M egrontó és Széltoló éljen máig a K ávéházregényben. Szarvak és vörös köpönyeg nélkül ugyan, de az ősi Meddáh-Mese ősi Ördögének, a 17— 18-ik századi „ Kávéházi Ördög“-n ek örökéletű irodalom változatai­

ban. N agy vonásokban fogjuk lá tta tn i, hogyan vonul be a 17.

századvégi spanyol Novela irodalm i Ördöge, az E l Diablo Co- juélo, a „ S án ta Ö rdög" R enéA llain Le Sage 1709-ben Párisban, e spanyol Novela átdolgozásából le tt Regényéből a K ávéház- regénybe, hogy o tt legyen Kosztolányi Dezső „Esti Kornélu - jáb an , K arinthy Frigyes avagy Hevesi A ndrás és Tersiyánszky J. Jenő Írásaiban.

Röviden te h á t a z t vázoljuk fel, hogy a 15— 16. századi kávéházi M esejáték az európai Regényirodalom , illetőleg a Sikerregény és a belőle sarjad t K ávéházregény őse, azaz hogy a 16. századi spanyol Novela Picaresca, a „K isem ber Regénye1' kávéházeredetű őse és hogy a 17—>18. századi K alandosregény­

nek, a Román avenlureux-nek a Novela Picaresca az elődje.

Felvázoljuk, hogy a „Szellemi Szerencsekereső“ , az „Intellec- tuális Picaro“ , vagyis Diák, a „K ávéházi Ifjú“ Regényének őse a szóbanlevő K alandos Regény, mely Le Sage, Dóm Prévost, M urger és Balzac közvetítésével úgyszólván teljesen K ávéház- regénnyé alakul és fejlődik ki. A jelen tan ulm ányban bem uta­

tá sra kerülő m agyar K ávéházregény, illetőleg Családregény és V árosregény form afejlődéstörténete érthetetlen lenne, ha vissza nem n yúlnánk a Form a kezdetéig. A Form a a keleti K ávéházban szü letett meg, végső kifejlésében a Regény kifej­

té sét viszi bele a K ávéházba.

A K ávéház Ju les Michelet által felm érhetetlennek és kiszá­

m íth a tatla n n ak m o nd ott szellem történeti h atása a K ávéház- költészetben fejeződik k i a legszínesebb gazdagságban. E nnek szépirodalmi Form ái közül viszont a K ávéházregény a leg­

em beribb, te h á t legvalósabb, legvárosibb — m ert legkávéhá- zibb —• jelenség, egyben a K ávéház végtelen szellemi, művelő­

désbéli hozom ánykincse k özö tt a legértékesebb. A pestbudai és budapesti K ávéház szellemisége is a K ávéházregényben feje­

ződik k i és m agaslik k i a legkávéházibb, legpestbudaiabb-

(12)

budapestibb, azaz legvárosibb Form ában. E zért te ttü k iro­

dalom történeti fejezeteinket a jelen T anulm ány legbővebb részleteivé.

A legszívesebben lá to tt keleti kávéházi Komédiás a Dicsérő Apó, a mesemondó Meddáli Baba. Felszerelése egy fából tá k o lt pulpitus, vagy egy rongyos szőnyeg, egy réztányér és egy m aszatos kendő. E z t ta rtja a szája elé, ha a Meséjében előforduló személyek, állatok, Dsinek h angját utánozza. E z a hangfogója. A réztányér a honorárium okán van o tt. A P ub- licum rendesen m ár részeg a méregerős eperrozsólis, a R áki, a rizspálinka, a Duzikó, a szam árkanca tejéből fő tt A jram , a lótejből fő tt ta tá r K u m is, az árpából fő tt Bózaser, a Mákléből le tt Terjak, vagyis Afium és a kenderléből le tt Bends révén.

Képzeletét a végsőkig felizgatta a huszadik Fincsal Káhvé, a a Nargilé rózsavizes töltelékén á t szívott Tiitün, a D ohány, a harm incadik D sibuk, vagy a századik papirosszivarka, m elyet félkézzel csavar meg a zsebében.

Ez a Publicun} csupa esettéletű, szegény Kisember : a rengeteg Isztam bol m indenféle színű és fa jtá jú u tcai népe.

K ikötői m álhahordó, kakasm iskároló, vándorköpölyöző, ebhe- rélő, jégárus, szam árhajcsár, tevenyíró, lófarkfestő, papucs­

foltozó, m acskam osdató, utcasarki íródiák, tyúkszem vágó, vándorló borbély, favágó, dereglyés, facipőhasító, üstfoltozó, olaj ütő, m arham áj árus pacalos, csatornatisztító, vizeslajtos, kem encetapasztó, u tcai libanyakvágó kontárm észáros, házaló papirosablakragasztó, óntányérkovács, pipam ocsoktisztító : a régi Isztam bol m ára m ár eltű n t furcsa, vidám és szomorú Kis­

emberei. Az U tca és a P azar örök Szerencsevárói, alkalm i kere­

setből élők, m inden kis m un k ára m indenért vállalkozók, hon­

talanok, nincstelenek, örök csavargók, háztalanok, tűztelenek, feleségtelenek. Se apjuk, se anyjuk, senkijük, semm ijük nincs, boldog boldogtalanok. V alaki valahol boglya tövén vagy széna- padon nem zette őket bele a világba, mely csak Isztam bolt és e K ávéházat jelenti, nem h itestársi H árem nyoszolyában szü­

lettek, senkifiai, zabigyerekek, k ite tt gyerekek, ta lá lt gyerekek, kóboriak, fa tty a k , török, görög, arabs, zsidó, néger, örmény, albán, ta tá r, cigánykeverékek, a Föld minden kikötője minden lobogójú hajója minden m atrózának, kóbori asszonynépeknek gyerekei, ágrólszakadtak, Allah és a Dsinek irgalm ából m áról holnapra élők. Allah szegény kis m ostohafiai. Ók az isztam boli

(13)

sikátorok Lazarillo-i. Guggolnak a gyékényen és v árják a Mesét, a gyönyörű, csodálatos, felejtető, vigasztaló, álom ba- ringató, m egnevettető, m egríkató Mesét. A N arkózist, m ely a K ávé és Afiom és az Alkohol k á b u la tá t a Mesemondó sugalló előadásával növeli rév ü lt Trance-szá. Mesét a K isem berről, k it az ág is húz, aki koldusnál koldusabb, koldusivadék, m int ők m aguk, a Publicum . Aki éhezik és rongyos, de m ajd jön rá még Boldogság is ! Elébe to p p an a Csarkh, a Sors, Péri B aánu, a Tündelevény, a Bódogasszony és boldoggá teszi a szegény C sa v a rg ó t! J ö n a P adisah csengős, zöldre fe s te tt fark ú hófehér öszvéren, degesz erszényt v e t oda a mesebeli Szegény E m ber­

nek, aki Főem ber lesz, gyöngyös K a ftá n t nyer a P adisáhtól és m andorlaszem ű, kem ényfarú, huriszépségű Szűzleánykát kap Csalogánykául, azaz B ü l-B ü l-jéül.

A szutykos kis K áhvé H anéban száll a D sibuk és a Nargilé füstje, locsog a kis Szökőkút vize, sárm ánym adár dalol a k alit­

kában, víg m acskakölykek gyom rozzák egym ást. Száll a K áhvé p árája és a Meddáh B aba beszélni kezd :

„Hatalmas, fényesorcájú dicső Sejkek, legméltatlanabb szol­

gátok, a Meddáh Baba ajánlja magát kegyes jóindulatotokba ! Egyszer volt, hol nem volt, a régi időkben, az Idők Kezdetén és még annak előtte hét esztendővel egy valamely igen szegény, becsületes pöcegödörtisztító, bizonyos Hasszán a Csámpáslábú nevezetű, legszegényebb lévén az igazhitüek között a Világosság és Gazdagság ama Városában, E l Bagdadban, a Fényesben. É s Hasszán a Csámpáslábú egy reggel fogta az ö vedrét, kötelét és lapátját, az ő becsületes kézmívességének becsületes szerszámjait, m int minden reggel. Felkelvén az ő vackáról, mely ott volt a Temetőben, egy régi sírkápolna tövén, elvégezte a Hét Mosódásokat egy birkaitató- kú t csorgójánál és kiü lt a Pazár sarkára és várt valakit, aki ő vele tisztíttatná k i háza pöcegödrét. Hasszán a Magasságbélihez fohászkodott, mert három napja nem evett egyebet, m int azt a kis mocskos dinnyehéjat, amit a Pazár Szemetesládájából kapart ki.

Igen pogány illatú ember volt ez a szegény, becsületes Hasszán, mivelhogy pöcegödörkotrás volt az ő mestersége. M ondá hát neki a dölyfös, gazdag pacalsütőmester, akinek háza elé letelepedett a szegény szerencsétlen Hasszán : „Óh te legfertelmesebb koszos eb az összes koszos ebek és azok koszos fia i között, te semmire­

kellő, éhenbőgő koldusfattyú te, le Bagdad sara, te szemét szemete, te rühös tevekancafia te ! Te illatos nárdusbörzönce, te mosusz-

537

(14)

golyóbis, te rózsaolaj tartó, te jóillatú füstölő, te gilehádi balzsam­

illat, te dögvész, te hétnapos szukapatkány tetem ! H át ide kellett telepedned az én becsületes mesterházam elé, te tetvek koporsója, utca gyalázata, te Csámpáslábú Hasszán /“

A Meddáh B aba feláll a szőnyegről, m egjátssza a dölyfös Hurkasütöt, leül a szőnyegre, szerepet v álto ztat, m egjátssza a szégyenében és bánatáb an a porba boruló, éhes, m egalázott Hasszánt. A Publicum öklei összeszorulnak, hangos károm ko­

dások hallatszanak. A Publicum ot m ár elfogta a Trance, a R é v ü le t: nem a Meddáh B ab át hallják és nem őt lá tják . Már élik a K ávéházi Mesét, a H u rk asü tő t látják és lá tjá k H asszánt, a C sám páslábút. A Képzelet, a Színjáték, a Regény legősibb, legcsodálatosabb játékos F o rm áját élik meg, m inden Irodalom kezdetét. A Sejkek látják a Pazár sarkát, érzik a szegény Hasz- szán éhségét és fáj nekik a szegény H asszán nyom orúsága.

De ekkor a M eddáh átalakul bűbájos, ringójárású, lefátyolozott Fejérnéppé, aki odatoppan a szegény H asszán elé, m u n k á t ad an nak és foglalóban odadob elé a porba egy aran y at. A kávé­

házi Publicum hallja az arany koppanását. H asszán — a M ed­

dáh —■ megtörli arcát a Fejérnép to p án k ája porával, a boldog­

ságtól könnyes az arca. A K ávéház népének szeme jelentősen összevillan. Orratlan Mehemmed, a lám pagyujtogató oldalba böki könyökével M usztafát, a légycsapócsinálót és odasúgja n e k i:

„Szakállamra, ez Péri Baánu, a T ü n d ér! Meglátod M usztafa, ez a D sinnijé, a Tündérek Főszultánája /“ Az : a Szerencse, a Csarkh, a Jó Sors, Allah végezése 1 H asszán elé odatoppan a Szerencse. A Publicum lá tja a Szerencsét, m e rt lá tn i ak arja a maga V ágyálm át, a Sikert. A Sikerregényt ezért hallg atja és ezért álm odja el ébren, m int minden Olvasó, aki ezért olvas R egényt. A kávéházi Publicum a saját m aga Sorsát lá tja a H asszánéban. Ez a kávéházi já té k Sikerregény, a Novela Picaresca, a levantei Szerencseregény és a n yu gati Kávéház- regény Íratlan őse.1 D rám aregény; D rám a és R egény őse.

Az Irodalom máig ugyanazt csinálja, am it a kávéházi Med­

dáh B aba. Mesét hazudik, m elyet elhiszünk, m ert hinni akar­

juk azt. Álm odunk. L átju k azt, am it az író mesél. Ügy, m int ahogyan a kávéházi Publicum is lá tja. Álom, Hüpnosz, H ip-

1 Saját keleti m egfigyeléseink. V. ö. Erődi-Iiarrach B é la : D aszi- ta n i Leila lle Medsnun. Bpest, 1875. 17. o . : Meddáhjáték.

(15)

539 nozis, azaz Irodalom , vagyis Á lm odtatás ez. Az Álomképet Valóságnak vesszük, m ert m agunk is a Sikerbe akaru nk bele­

evezni. Ez örök em beri V ágyálm unk és irodalmi keresletünk néhány ezer éve. A K ín á la t: a Sikerregény, az irodalmi Jelkép. Boldogságillúzió.

A Meddáh B aba az É let nagy keleti P azárjáb an, a Nyil­

vánosság Színpadán, a K ávéházban mesél. Az újkori K ávéház- regény a Hős h istó riáját az É let nagy nyilvános Szalonjába, P iacába : a K ávéházba ívelteti be. Mese a K ávéházban a B oldogságról: ez a K elet és a 16. század. Mese a K ávé­

házról, a Siker és a B ukás h ely érő l: ez a K ávéházregény, az Újkor, a N yugat. A Sikerregény évezredek ó ta N arkózisa a Sikerre, vagyis az É letre szomjazóknak. Az É letösztön len- dítője az É let holtpontjain. A Siker képei az É let k ív án ását fokozzák. É rth ető , hogy a meseházi J á té k a K ávé és a D ohány, a K épzelet eme ösztökélői mellé v onult be a Meseházból a 15— 16. századi új K ávéházba. É rthető , hogy a K ávéházregény a 18. század eleje ó ta az É let pótolóját, az O tthon, a Terem, a Céhház, az Akadémia, a Műhely, a Börzeház pótolóját, a Nyilvánosság H elyét, a K ávéházat te tte meg a Hős és az U tód

sorfordulója helyéül.

*

A bagdadi M eseházakban elsőnek Al-M anszor K alifa, H árun-el-Rasid-nak, „az Igazságos Áron“ -nak, a kegyetlen, igazságtalan, lángeszű arabs K alifának a ty ja Íra tta össze a kínai, perzsa és indiai Mesekincsből a 8. századra m ár bagdadi felül- v e retet nyerő Meséket. Ezek az afrikai arabs művelődésben a 15. században nyernek új, kahiréhi arab s felülveretet.* A ntoine Galland, a K ávéról szóló 16. századi arabs k ézirat m egtalálója a 18. század elején, Napoleon a 19. század elején íra tja azo­

k a t össze, változato kb an is, de m ár B orbélym űhelyekben, Fördőkben és K ávéházakban is a Meddáh B abák ajkairól. Úgy, ahogyan 1830 körül a finn D iákok írtá k össze a Kalevala ver­

seit. Az Ezer és E g y Mesék közö tt százával v an n ak o tt a vere­

te s Sikerregények. H a tásu k — m in t a déleurópai középkori 2 A ntoine Galland (1646— 1715): Az Ezeregy éj szaka fordítása.

Miile et une nuits. Paris, 1704— 1717. — Chauvin : Bibliographie des ouvrages arabes. Liége, 1900. IV.

(16)

Lovagregény ősisége — korábbi, m int a Galland és a M ardrus á lta l eszközölt kiadások. Az 1545-ben m egjelent L a Vida dél LazariUo de Tormes semmi más, m int spanyol városi környe­

zetbe helyezett keleti Sikerregény. Már o tt van benne a K orcsm a­

ház, m int a Sorsforduló helye. A Meddáh-Mese Tündére, a D sinnijé o tt van a későbbi K ávéházregényben, m in t a k ö te­

lező Jó N ö és a kötelező Rossz Nő alakja. Az arab s kávéházi M esejáték Dsin-je o tt van a K ávéházregényben szereplő jel­

képes Ördög képében. A Meddáh Mesékben a keleti N yilvános­

ság helye a Vásárcsarnok, a Szűk, a K erván Szeráj, vagyis a Vendégfogadó és a Vendégház.

A K ávéházregényben o tt van m indennek m inden alkotó eleme. A 17. századi Sim plicissim us Regények m egírják a K alandost, aki beevez a Sikerbe, de K ávéivó N agydám a fele­

sége m ia tt csalódik a Sikerben, a polgári Beérkezettségben.

Le Sage 1709-ben megírja az Ifjú t, ak it E l Asmodáj, a K ávéház Ördöge tisztánlátó vá tesz, a D iák elveszti Illúzióit, rájön a rra , hogy csak álm odott és Illúzióit m egtalálja a F alusi Nemes- kisasszonyban. Dóm Prévosi (M anón Lescaut) m egírja a K ávé­

házban a gyönyörű Nő — M anón —• és züllött fivére, Monsieur Lescaut m ia tt elzüllő D iákot. I t t az Ördög a széltoló G árda­

kapitány, Monsieur Lescaut. Murger (Le Paijs Lalin) 1850-ben megírja a Falusi Ifjú t, aki elsodródik a K ávéházban és boldog lesz a Falusi Kisasszony m ellett. Balzac 1841-ben (Les Illusions per dús) m egírja a Falusi Ifjú t, aki az Irodalm i K ávéházban veszti el Illúzióit egy vesztett illuziójú Romlott I fjú —• az Ördög __m ellett. Reviczky Gyula 1884-ben ír t K ávéházregénye (A p a i

örökség) m egírja a N em esifjút, aki a Széltoló m ellett elzüllik a K ávéházi Nő m iatt. H atvany Lajos báró ( A vén Korcsmáros és fia, a kontár) megírja a K ávés u n o k áját, aki a K ávéházban irodalm i Álmodozó lesz. H unyady Sándor (Szűrve habbal!) megírja a falusi Zsidóifjút, aki a K ávéházban em elkedik és fiát, aki o tt ztillik el. Szép E rnő (L ila Ákác) a Szerelembe vesző Ifjú t írja meg, az Ifjú t, aki Életregényét egy ültő helyé­

ben a K ávéházban m ondja el. E bájos K ávéházregényt Am brus Zoltán a G ustave Flaubert L'Éducation Sentimentale-jához h asonlította és Jacob Wassermann a „legbájosabb Regény“ - nek nevezte. Hevesi A ndrás a R om anticizm us régi kávéházi Ördögével — a M ásik É n -nel — az A dalbert de Boncourt- Chamisso Peter Schlemihl-]c ó ta százszor találkozó Ifjú t írja

(17)

meg ( A Bistro). Herczeg F erenc (A n d o r és András) m egírja a k é t kávéházi Ifjú t, akik egym ás sorsát ro n tjá k meg. A 17— 18.

századi Hős, a K alandos a 19. század ó ta m indjobban Intel- lectuális I fjú lesz a K ávéházregény kifejlése során. Mindig tö b b az a K ávéházregény, mely a H arm adik Nemzedék-et írja meg, azt, mely a K ávéházban hull szét. Ez a K ávéházregény am a válto zata, m ely V árosregénnyé és Családregénnyé magaslik fel. Kosztolányi Dezső E sti Kornél-ja a Másik É n, a K ávéházi Ördög, a tisztán látó trag ik us Intellectus.

M indezt bő példákon fogjuk lá tta tn i. De a z t is lá tta tn i fogjuk, hogy a K ávéházregény máig a Kisember, a Szegény Hasszán, a szegény, becsületes E l Picaro Sikerregénye.

A K ávéházregény a F aluról a N agyvárosba elverődő Őst és a „Tehetséges Ifjú t“ írja meg. E bben Montesquieu Város­

regényével (Lettres Persanes) m u ta t rokonságot. E bben is benne v an a Csavargóregény, a Novela Picaresca alapgondolata : a K isem ber — D iák, Ifjú K öltő — felemelkedik a V árost jel­

képező K ávéházban, de o tt elveszti a Boldogságot, az Illúziót.

Ez m ár a borús, tépelődő, tragikus n yugati Intellectualizm us jelensége, a „M enekülés a V árostól11 hangulata, a K ávéház- regényen végigvonuló Városellenesség, m int megcsömörlés az Intellectualizm ustól.

A Sikerregény, m elynek m int K ávéházregénynek a Kis­

em ber a Hőse, a Kisem ber városi, kávéházi Eposza. Em beri, földönjáró, az É let valós színén, a K ávéházban járó új, Városi H ős kisem beri Kiséposza.

Mindez sokban kijózanítóan egyöntetű Clichage-t m u ta t.

A F orm a időállósága sokszor kiábrándító, ha a K ávéházregény m ozzanatainak azonosságát időrendbe rakv a szemléljük. Min­

denki ugy an azt írja meg. De vájjon m indenki Előképet ta n u l­

m ányozott? M indenki a ,,Lazarillo‘l , Dóm Prévost, Le Sage és Balzac nyom án és előzői nyom án írt? Nem. A K ép az É letben és m agában a K ávéházban v an adva. Nem Előképek és nem

„P lágium ok11 sorozatát tá rju k fel fo rm atö rtén eti sorozatunk­

ban. K ávéház m in d en ü tt v an és az Em ber lelki azonossága fölötte áll időknek és helyeknek. Babits Mihály önm agát írta meg K ávéházregényében ( H alálfia) és Szabó Dezső is ön­

m agát írta meg a K ávéházban élő Hőseiben (Elsodort Falu.

Segítség!) Szitnyai Z oltán (É ln i akarok!) nem tan ulm ány ozta Balzac-o t és Hevesi A ndrás nem ta n u lm án y o zta A dalbert de

541

(18)

Boncourt-Chamisso-t. A F o n n a a Lelkekben v an adva. A vál­

to z ato k — keleti Meddáhmese, levantei Szerencseregény, észak- nyu gati Sikerregény — Családregény — Városregény — Kávé- házregény — nem a „levegőben*1, hanem a Valóságban v an n ak ad v a. Örökkévalóak, m ert emberiek. K ávéháziak, te h á t em ­

beriek.

*

A K ávéházregényben és a Sikerregényben — a M eddáh- mesétől fel Le Sage, Dóm Prévost, Murger, Balzac, Thom as M ann, Galsworthy Regényeiig és a ragyogó m agyar K ávéház- regényig, máig — olyan Irodalm i Figurino-k fu tn ak vég­

telen irodalom történeti sorban, melyek valós Em bereket föd­

nek. A rabs Lovagok, vándorló Kalmárok, szegény Foltozó­

szabók a jótévő Dsinnijé u tá n fu tn ak . E z a kávéházi Sorskerék keleti Tündére, Péri Baánu, a pusztai Forgószél és a kávéházi Csarkh, a Sorskerék, a Rota Fortunáé, a Roulette őse meg­

személyesítése. ő k fu tn a k a p u sztai Forgószél: a kávéházi Szerencsekerék és a pu sztai Deli Baba : az ő r ü lt Apó, a N ap­

szúrás és a B ends a d ta k áp rázatb an lá to tt „D élibáb11, a Siker u tá n és fu tn a k be a Mesében a Sikerbe a M eddáh Baba ajkai­

ról. É letregényük a kávéházi Meddáhmese. A Picaro-Regé- nyekben göndörhajú, sötétbőrű B astarde-ok fu tn ak kék vize­

ken, b íb orv itorlájú gályákon a Boldog Szigetek felé, h ajó ju k orrán a Meztelen Fortuna a Jelkép, a Golyóbison táncoló Szerencseasszony képe. E z a kávéházi Játékosm esterek ősi Címere Pesten is, a 18. században és még B uda Város városi K ávéházának is ez a Cégére. E L evantinok a 16. században az Üjvilág aranykergető Conquistadores-jei, ők a Los Picaros, a K oldusivadékok, a spanyol nevük Lazarillo, délitáliai nevük Lazzarone : a K is L ázárka. ő k a K orszak zsoldos Capitano-i, a m agyar V égvárak a la tt is. A K ávéházregényben o tt v an n ak a 17. században. K ávén szereztek vagyont és elverik a K ávé­

házban. É letregényük a Szerencseregény : a Román aventureux, mely a Novela Picaresca folytatása. A Picaro még Becsületes Csavargó, a Chevalier m ár Becstelen K alandos. A N yugati E m berek az országúti Vándorlegények. A Családregényben és Városregényben ők a kem ényöklü, vagyonszerző ő sök, u tó d u k a H arm adik Nemzedék, mely a K ávéházban álm odja semmivé, írja Irodalom m á, vagy veri el az ő s vagyonát. Az ős gyalog

(19)

543 fu t az O rszágúton Fortuna Szekere u tá n . Életregénye : Siker­

regény, V árosregény, Családregény.

Az arabs Sikerregény derűs és optim ista, a török Regény- mese m ár búsongó. A Török az Ikbal-1, a Szerencsét m ár tr a ­ gikusan lá tja . A Csarkh, a Szerencsekerék kegyetlen és okta­

lan. A K ép, m elyet a Mese erről ír, a kávéházi Csarkh képe.3 A keleti Szerencsevárás az Élm ény és a Szerelem u tá n fu t, a

„L evan tin o“ hajós és zsoldos az A rany u tá n fu t, a N yugati Em ber a Család, a Feleség, a városi Polgárság u tá n fu t. M int Vándorlegény a Feleséget kergeti, aki szám ára Polgárjogot jelent. A Regény a Valóságot írja le.

A Szerencse képe az arabs M eseregényben a P u sztáb an feltűnő Oázis, a levantei R egényben a Szerencsés Sziget, az északnyugati Regényben a Városkapu : az Otthon. A K eleti Em ber a K ávéházban álmodik, a L evantino iszik, játszik és verekszik, az É szaknyugati Em ber töpreng, m orfondál és in- tellectuális. A levantei kávéházi Szerencsekerékre az Ördög, vagyis a Vénasszony, a L a Veja, vagy a H alál, az E l Falcador és az E l Cacciador, a Vadász képei v an n ak festve. A Regények ezeket írják Szimbólummá.

A L evante a N apkelet. Homérosz égőtűzű N apja és a Tenger dalolja az É let ragyogó H im nuszát. Az ég kék és a te n ­ ger kék, a hullám a Szerencse ritm u sá t zengeti, a Szigetek valóban olyanok, m int a Boldog Sziget. Az olajfa bőséges, a g ránátalm a gazdag, a N arancs és a Citrom valóban A rany­

alm a : Valóságban is, Szépirodalomban is. Ez az E l Dorado, az Aranyos Sziget, a latin u s Utópiasziget. „H ajó, K ikötő, R évbe­

fu tás, Beevezés a Sikerbe11 : ezek a Levante-ből eredő regény­

beli M esterszavak. Az arabs és a levantei Sikerregény az Egyén sikerét írja meg, az északnyugati Sikerregény m ár a Család sikerének és bukásának Regénye. A keleti és levantei Regény­

ben a Feleség és a Család, az U tód nem játszik szerepet. A Család m ár az északnyugati Városiasság hozadéka. A Siker keleti-levantei álom, a Család európai érzés, a városi Polgár­

ö n tu d a t társadalm as-civilizációs tudatosság. A Családregény a Sikerregény északnyugati v álto zata. A keleti Kisem ber a

3 »Ugyan m it rontott meg életeden a Sors kereke? Mi jót tépett ki a markodból ? („Tan etm e, ki Csarkh, bivéfa dir . . . „Leila He Meds- nun. i. h.)

(20)

Mesében gyönyörű Rabnöt talál, a levantei Sikerregényben

„Lazarillo de Tormes“ 1545-ben m ár Feleséget szerez. Már it t is megjelenik a Családregényen végigboruló tragikus árnyék : a Picaro szerencsétlen a Házasságban. Az átm enet a Szerelem és a Család nélkül élő keleti-arabs Szerencsés E m bertől a Szerelemben csalódó, nagyúri Feleségében bűnhődő és U tódai­

b an elpusztuló újkori, európai Szerencsés Em berig átlátszó gondolatfejlődést m u ta t a Regény 16—20. századi kifejlése során.

Az eszmei elem a Regényben abban a m értékben növe­

kedik, am int az a D élkelettől az Északnyugatra vezető úton Délkeleti Sikerregényből É szaknyugati Sikerregénnyé kom orul el. A N yugati Em ber a K ávéházregényben m ár m int Intellec- iuális Tépelödö sze rep el: újkori Doctor Faustus. A Kelet, a Levante és a N yugat a R egény tü k rében úgy viszonylanak, hogy a K elet naturalista, a L evante verista-impresszionista, a N yugat humanista-szimbolista. A K eleti Hős élete a korlátlan Életöröm — a levantei Hősé a k o rlátlan Szerencsekergetés — a nyugati Hősé a Család, m elybe ő maga, a tragikus, borús szemléletű Családregényben — belepusztul. A keleti Regény­

hős boldog, a lev an tei csak mámoros, a nyugati boldogtalan.

A K eleten süt a N ap, a L evanteban hullám zik a Tenger, a N yugaton m indenre ráborul az Alkonyat és a Köd. A K eleti K ávéházban a K eleti E m ber álmodik, a levantei K ávéházban Szerencsét csinál, az északnyugati K ávéházban elpusztul a Hős életreképtelen U tóda, m ert m ár o tt is csak töprengeni tud. A keleti kávéházi Sikerregény h arsán y arabs-levantino Életöröm ének n apsugaras d erűje az észak n y u g ati K ávéház­

regényben az A lkonyat — az É let és a Család alkonya — északi, ködös, töprengő, agyas-intellectuális G ondolkodásává halkul le. Az Északon az A pák élete rám egy az U tódok életére. Az Utód-ról szóló K ávéházregény jól elemezve semmi más, m in t olyan Családregény, mely azt írja meg, hogy az U tód a K ávé­

ház meddő Intellectualizm usában, avagy a kávéházi K á rty a ­ szobában pusztul el.

A Keleten született kávéházi Mesében az erős, tehetsé­

ges, ravasz, agyafúrt Kisember mindig boldogul, géniális Kol­

dusokból Főem berek lesznek. A levantei Regényben a Sze­

rencse és a B ukás a Kávéházba toppan be, Az északnyugati K ávéházregényben a K ávéházba a H alál lép be.

(21)

Az északnyugati Családregény és Kávéházregény.

A „Család Pusztulása" és a „Harmadik Nemzedék** a Kávéházregényben. „Dér Untergang des Abendlandes.**

K eleti Álmodás, levantei Életöröm , nyugati-északi intellectuális Töprengés a K ávéházregényben. — A Család eszméje. — A „P u sz­

tuló Család“ gondolata az északi-nyugati Családregényben és K ávé­

házregényben. — K em ény ő s és E lfajzott U tód. — Város, Polgár, Céh, Család és Kávéházregény. — A pusztuló „Harm adik Nemzedék" a K ávéházregényben. —- Polgár, Szabad Művész és Csavargó. — A Pol­

gár és a Bohémé. — Hárem és Család. — A levan tei Boldog Sziget.

— É lő Em ber : ez a K elet. Cselekvő Ember : ez a Levante. Töprengő Ember : ez az Észak. — N yu gati Decadentia és a „D ér Untergang des Abendlandes“ . — A H yperintellectualism e és a N yugat szellemi Csődje.

— Dekadentia és Utópia. — „Tragikus Látás" és a Civilisatio pusz­

tulása. — Az Európába betörő K eleti Ember. — L asik Roiischwanz.

— A haldokló Kávéházregény.

A keleti K ávéházban a játéko s K épzelet nyelvén a Meddáh szövi a Sikerről a Mese kék-arany és rózsaszín-ezüst pókháló­

fáty lá t, énekel az énekes Szarendel, tevebőrböl v á g o tt színes, átlátszó figuráit h a jb ó k o lta tja az árny ék játék o s Karagözdsi, aran y h alacskák csobbannak a Szökőkútban, a szerecseny Baljádsi szótlanul teszi le a K áhvés F incsalt az olajbarnaképű fekete avagy havas szakállú Sejkek elé, a Tütün illatos füstje száll, az Igazhívők a gyékényeken ülnek és a K ejf, az Elm él­

kedés elrévülő, h allg atag szellemi m ám orában em elkednek a M inarrék fölé, hol a Müezzin dala in t, hogy m úlik az É le t!

É s a M inarré fö lö tt Allah trónol a H etedik M ennyégben. A levantei K ávéházban u gyanakkor az É le t víg v ásárán ak örö­

kös d o b já t verik.

Az É szaknyugaton azonban kom or K ö ltő k ülnek a K áv é­

házban és m iközben azon töprengenek, m iért ülnek ők a K ávé-

Pest-budai kávéházak. Q5

(22)

házban, egész nap o tt ülnek és ezt m egírják K ávéslírává, mely arról szól De Saint-Lambert Lovag 18. századi versei ó ta Kosztolányi Dezsőig és Szép Ernőig, hogy szebb a Gyermekség, a F a lu és az O tthon, m int a K ávéház. U gyanekkor kom or, józan polgári K ereskedők is ülnek a K ávéházban és az Á r­

folyam okon töprengenek, m ajd a K aufhausban a g arast foguk­

hoz verik, te h á t az A ran y at megérdemlik, nem hajnaloznak, k orán kelnek, te h á t A ran y at lelnek, ezt halom ba rak ják , előbb azonban gondosan lemérik, a z t el nem szórják. E lv ü k : D inum - dánum vendégség, jobb egy napi egészség! E kom or észak- nyugati V árosokban m indennek S zab o tt Á ra van. ,,F e s te P re is e !“ — ez i t t az elv. S zabo tt k o rlátai v an n ak m indennek, m indenkinek és szab o tt ára v an az É letn ek is. A B ecsületnek a becsületes Munka az ára, a B ecstelenségért erkölcsi H alál a fizetség. Az É let ju talm a a becsületes öregség és a tisztességes öreg Feleség, az A nya, a N agyanya, az ő san y a, az U tó d o k ősanyja, aki m ajd egykor lefogja a haldokló Szerző ő s szem ét.

E Becsületes, kom oly-kom or polgáréletnek azonban mégis re tte n tő az Á ra : az északnyugati C saládregényben az U tód elfajzik és elveri az ő s vag y o n át. Az észak ny u g ati trag ik u s Világszemlélet ráfiz ettet a Dolgos É letre, az U tó d b an b ü n te ti meg az ő s t azért, m ert elm ent az É letöröm m ellett. Az ő s nem já r t m ulatn i az énekes, m uzsikás, tán co s K ávéházba : ab b an bűnhődik meg a Családregényben, hogy az U tód já r oda és o tt elveri a N agyapó tu b ák o s szelencéjét is. A S zab o tt É letn ek a N yugaton ez a k iszab o tt Bírságpénze. Aki a C saládért él, a Család m iatt, a Családban hal meg. A K ávéházregényben a N yugaton az U tód által tö n k re te tt Család b u k á s á t az ő s által meg nem élt örömök h e ly e tt az U tóddal m e g ita to tt retten tő Fekete Leves jelképezi. Ez az É le t meg nem iv o tt víg B orának az ára. A K ávéházregény — m int m o n d o ttu k — Shakespeare

„ L e ar K irály ” -a gonosz U tó d ait írja meg. E z t írja meg Balzac, m ajd Zola, m ajd Ibsen, m ajd Thom as M ann és Galsworthy és u tá n u k az egész K ávéházregény, m elyben k ifüggesztett Á r­

jegyzék m éri k i a „K ávéházi T rag éd iát” : egy adag D upla É le té rt, az elm ulasztott É letöröm ért, a L éha U tód pusztuló élete a fizetség. Az U tód m aga is ráfizet a N agyapa életére, aki elélte előle az É letre való K épességet, m e rt agyonrobotolta m agát, hogy Örökséget hagyhasson az U tódra. Az U tód m ár csak E sztéta, V iveur és Álmodó. B áfizet az Örökségre. A N agy­

(23)

547 apa h e ly e tt ül be a K ávéházba. Az északi É let eme keserves M orálját a C saládregényben írja meg a búsongó északi Világ- szemlélet : a búsongó, trag ik u san okossá ag yaso d o tt „Intellec- tu á lis“ író, ak i m aga is rá fiz e te tt az 6 büszke kávéházi H yper- intellectualism e-jére, te h á t bosszúból a z t írja meg, hogy a Búsongó U tód, az öröm telen Ifjú ság áb an csak a K ötelesség­

nek, a C saládnak élő N agyapa u tó d a fizeti meg az á r a t élet­

telenné k iélt É leté é rt. A zt írja meg az ösztöneit v esztett, az Intellectus hideg m agasába felfelé b u k o tt, elagyasodott Iroda­

lom, illetőleg az északnyugati kávéházi Sikerregény és Család- regény, hogy : Az E m b er m indig m indenre ráfizet. Az É szak m indörökre irígyli a Déli E m ber harsány „sp o n tán é11 életöröm ét.

Lenézi a L evantino-t, a 16. században Lőcse nem fogadja be a Céhbe a ,,W elsch“ -eket, az O laszokat,9 m a : Á rjatö rv é n y t hoz a „S ü d lánd er“ ellen, m e rt arabs-zsidó le v an tei V ért nyomoz az Ősfán. A É szak v ág y ja, te h á t gyűlöli a Délit, m ert nem leh et azzá, te h á t a B arb aru s legázolja a L evante-t, de elkeveredik vele. A C igányt, a Déli E m bert, a Bohém e-et lenézi, de ezzel m u zsik áltatja m ag át. Pergolese vagy a m uzsikás kávéházi Cigány : egyik olasz, m ásik cigány. A Cigányt lenézi, de a N agy- kereskedőnek B allerina és Charaman-Chimay hercegnőnek Rigó Jan csi a b ab ája. A P olgár a Cigánnyal csin áltat m agának I llú z ió t: K á rty a v e té s t és M űvészetet, am i egyet jelen t. Az É szak kifosztja a N aran csért a D élt, de örökre odavágyik a N arancsos Itáliáb a. Gyűlöli, m ert a Dél tu d nevetni, te h á t kom or lélekkel vágyva a Dél örömére a z t írja meg a K ávéház- regényben, hogy a N agyapa balga volt, m e rt nem h asználta fel az É letöröm nek reá is k io sz to tt T álentom át, a K eleti K ávé­

val és N arancscsal csak k u fárk o d o tt, a Dél örök pom pájából A ran y at préselt, zsugori volt, m egvonta m agától az Öröm öt, a maga k im ért Ö röm porcióját. E z t hely ette az U tód éli ki.

Az É szak ugyanis lá th a tó la g a z t érzi m agáról, hogy ő az evan- gyéliomi Balga Szűz, aki fu k a rk o d o tt és k u fárk o d o tt az É le t déli olajfája olajával, a h e ly e tt hogy azzal az Öröm szerelme- te s m enyekzői lám pását g y ú jto tta volna fel az A blakban, v árv a a V őlegényt, ki M uzsikásokkal és B orral jö n a Szerelemre.

E z é rt a bibliai péld át, az „Okos és a Balga Szüzeket1* oda­

farag ja a K özépkorban Bamberg északi D óm ja oszlopfejeire, 9 S. S . : a lőcsei Kőfaragó Céh statútum ai.

35*

(24)

m a pédig a K ávéházregényben fejezi k i e S zim b ó lu m o t: az É le t öröm ét m agától megtagadó Ős v ag y o n át kő b efarag o tt kőnyom ó Dúc szerinti változatlan, m egkövült irodalm i köv ü ­ le ttel kikövezett irodalom történeti országúton h alad v a a K áv é­

házban v ereti el az Életre, alkoltásra, m un kára képtelen U tó d ­ dal. Az északnyugati K ávéházregény az U tóddal fize tte ti meg az Ős balgán elm ulasztott m ulatságai á rá t. Az ő s nem m u lato tt, mégis ő fizeti meg az álta la el nem m u la to tt Cécó á rá t. De erre ráfizet az U tód is, m e rt a céhi L ak o m át a Céh egyetem - legesen f iz e ti: „die Zöch z a h lt 1“ Ez a Cécó szó ered ete.10 A Céh : a Család. Az A pa a F iú b ű n eiért fizet, a F iú ráfizet arra, hogy az Apa öröm telen v o lt. Az északnyugati Regény olyan borús, m int az É szak és olyan a lelki Décadence-a, m in t az A lkonyat a N apnyugaton, az A bendlandon. „D ér U n ter- gang des Abendlandes“ , vagyis a „ N y u g a t n apja lenyugvóban van.“ Irta : Oswald Spengler 1920-ban, a H áború u tán . „A z U tód a „H arm adik N e m z e d é k ib e n a K ávéházban pusztul e l!“ — írja a K ávéházi Sikerregényben m inden K ávéházban élő, író és elsorvadó K ávéházi író, Az É szak n y u g at halódó, lehajló, b ú s­

komorságra hangolt, hyperintellectuális Világszemlélete t r a ­ gikus Mérleget csinál a Városiasság örök Jelképéről, a K áv é­

házról szóló Sikerregény — Családregény végtelen á ra d a tá b a n . Az álmodozó K eleten az É letnek nincsen ára, a csörtető, hajózó Levanteben É letnek -H aláln ak A rany az ára, a gondolkozó­

töprengő É szaknyugaton H alál az É le t keserves ára. A K ávé­

házregényben : a K eleten ingyen m érik a K áv éh ázb an a Bol­

dogságot, a Levanteben aranyon m érik az örök M ám ort, az É sza­

kon Boldogtalansággal fizet a M ulató a rö v idk e K ávéházi Má­

m orért. Az Északi Ember az északi C saládregényben és K ávé­

házregényben vagy azért boldogtalan, m e rt vag yo ntg yü jtő , kom or Őse elm ent a Boldogság m ellett és elfogyasztotta az U tód É letöröm ét a V agyon u tá n csörtető H ajszáb an fárad v a el; vagy azért boldogtalan, m ert kiélte m a g á t : az U tó d ra csak V agyont h agyott, de nem h ag y ta rá az É letöröm re való képességet. „Valam elyik könnyelmű Ősöm a csókomat m ind elcsókolta“ — írta K árpáti Aurél, egykor K öltő, m a K ritiku s.

10 M. M. A középkori budai Céhlakomák. — K á rp á ti A u r é l: A z én örökségem. Bpest, 1909.

(25)

Mindez azért v an így a három világ három különböző K ávé- házregényében, m e rt a K eleten a féktelen K épzelet az Ű r, á Levanteben a fék ét v e s z te tt É letak a rás, az Északnyugaton a szárnvavesztett Melankólia, a lefékezett Ösztön az úr.*/ '

Ez az oka, hogy a K eletén m indig dúsgazdag lesz, ak i cso­

dás P a lo tá t é p ít vagy szép Verset m ond a K alifának. A Tehet­

ség érvényesül a K elét geniális rendetlenségében. A L evante­

ben, illetőleg Itáliáb a n és a Délen a Szabad M űvésznépek, a Les M étiers franc’s érvényesülnek, ha utóbb néha le is v ág ják a fejü k et és kissé B örtönbe is kerülnek. Minden Lionardo da Vinci ta lá l egy P rincipe-t, aki dús P alazzo-ját díszítteti vele, a csa­

vargó Művésszel, ha egy-egy B envenuto Cellini néha a B ör­

tönbe is kerül holm i sik k aszto tt aran y ért. A Művész azonban m ár i t t is kívül m arad a Társadalm on, a z t idegennek érzi és ugyanezt teszi a Társadalom i s : megfizeti a Dóm építőjét, N emességet is adom ányoz neki, de egynek te k in ti a vándorló, csavargó Piccarro-k országúti népével, a Cigánnyal. A Cigány, a G hitano, a ,,Bohém e“ és a Művész m ár a Renaissance delelő- jén kezd azonosulni az európai polgári felfogásban. A Cigány születése a bokor, vándorló élete a csapszék, halála az árok széle vagy az akasztófa és üldözött, vándorló és h á n y a to tt V illard de Honnecourt az É pítő , Danié a P oéta, Fioravanle a bu dai V ár és a m oszkvai K rem lin építője, csavargó v án dortudós Para­

celsus és Com elius A grippa von Netiesheim, sercsapszékben él Shakespeare, vándorló Seregdiák Tinódi Sebők a L antos, v á n ­ dorló, csellengő H um anista Galeotto Marzio di N a rni, b ö rtö n ­ viselt Miguel Cervantes de Saavedra, akárcsak Gringoire vagy

Villon. K ávéházban él Góldoni és Voltaire, am ikor nem bújdo- sik. A N yugaton a polgári P icaro b e ju t a V ároskapun és bele­

emelkedik a polgári és nem esi Rendiségbe. A M űvészt a P olgár m egtűri a V árosban, míg o tt a D óm ot építi, míg alkalm i Ó dát ír a Polgárm esterre, de azu tá n kitessékeli a V ároskapun, h a utóbb a Város főterén szoborral is tiszteli meg em lékét. A N y u ­ g ato n a Szabad Művészség örök Csavargóságot jelent. Az É p í­

tész : „Szabad K őm űves41 vagyis F ran c Mason. Nincsen Céhe : céhenkívüli. A Civilizáció nem tű ri meg a C igányságot. A Cul- tu ra m egtűri. A 18. század e lő tt a „C igány41 az útszélen és az o tt levő Csapszékben, a 18. századtól kezdve az u tc a i gyalogjáróra nyíló K ávéházban él. A Bohémé a Szellem

Picaro-ja.

549

(26)

A polgári Picaro a V árosban keresi a Sikert, a szellemi Picaro, a Bohémé a K ávéházban. A 19. században a Művész lesz a K ávéházregénnyé átalakuló Sikerregény állandó Hőse. Ő h e­

ly e tte síti a régi Piccarresca C savargóját. A Sikerregény m ind­

inkább intellectuális és kávéházi lesz, m e rt a Polgárság csavar­

gása lassan megállapodik, csak a Szellem vándorai szaladgál­

n ak fel és alá és keresik a mindig gy ak rabban megszülető újab b és újabb Új szellem új F orm áit, illetőleg önm agukat. A K áv é­

házi Em ber lesz a Vándor új alakosa : ö nm agát írja meg. B a l­

zac, Murger, Babits Mihály, Szabó Dezső, H atvany Lajos b áró , Szitnyai Zoltán Piccarro-ja m ár Intellectuális V ándor : K ávéházi Em ber. Ö nm agát írja m e g : a címeres Ősnek, az országúti V ándornak, a kézim unka P iccarro-jának U nokája szellemi V án­

dorrá h alk u lt. Az Ős még csö rtet a V áros felé, az intellectuális U tód menekül a Városból, m ely megöli. Az Ős a Család erkölcsi eszmekörében lohol a kézzelfogható földi ja v a k u tá n , m iközben Családért dolgozik. Az U tód m ár csak egy Chim aera u tá n f u t : a sa já t m aga Ideái u tá n . C saládtalan, o tth o n ta la n . O tthona és Műhelye a K ávéház. A Szellemi Piccarro : a k iten y észtő d ö tt Városiasság. E zé rt ül a V árosiasság legkifejezőbb h e ly é n : a K ávéházban. E zé rt ír K ávéházregényt, m ely m indig K ávéház- ellenes. A zért az, m ert az író K ávéházban ül, te h á t Műhelyéből elvágyódik oda, ahova el nem ju th a t — mert Cigány — az O tt­

honba, a Polgáriságba. A P olgáriságot lenézi és ü ti, m e rt k ívánja, m ert az egyszerű boldog K özépszer egyedül üdvözítő Boldog­

ság át lá tja benne. A K ávéházban él és ír és m egírja, hogy ezt teszi, vagyis M űhelyköltészetet ír, de ebben ü ti a M űhelyt, m ert szereti. M indezt azért, m e rt boldogtalan, hasad tlelk ű l e t t : a Kemény Ős elfinom odott, elp u h u lt U n o k ája le tt. Snob : az Ős eletet szeretné élni, szeretne egyszerű Boldog Em ber, boldog F alusi Em ber lenni, de élni nem tu d m ár, csak írni. É letét b e­

tűkbe sorvasztja. I t t fakad az egész ú jk o ri Családregény-K ávé- házregény öntvényszerű, tu d a tá la tti Városellenessége és K ávé- házellenessége. A Családregény óriási lelki v argabetűvel vissza­

kanyarodik, vissza M ontesquieu-hoz : V árosellenes-K ávéház- ellenes P am p h let lesz. E z t írja Balzac, M urger, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza. M indenki.

A Család eszméje az É szaknyugaton rak o d ik rá a keleti vágású Sikerregényre, mely a kávéházi M eddáhok ajk án v iru lt ki.

Az északnyugati kávéházi M eddáh : a Családregényt és a K áv é-

(27)

551 házregényt megíró „K ávéházi Iró“ m ár a Családról ír, a z t írja meg, hogy a Család elpusztul a K ávéházban. A K eleten nincsen Családiság, a keleti Szerencsés E m ber m agának csinálja meg a Sikert. „N incs u tó d a és nincs őse“ — m in t A d y E ndre dalolta, ez a keleti P oéta. A K elet nem ism eri a Családregényt. A keleti S ik erreg é n y b en : a K oldusregényben, a K oldus- és a Lovag- regényben a Lovag m indig csak egyéni S ikert ér el. E Sikerek­

nek a keleti életben alig v an fo ly tatásu k. A K eleten csak Egyé­

niségek vann ak , a L evante-ben csak K alandosok vann ak , az az É szakn yu gaton Családba, V árosba, C ollectivum -okba bele­

gyöm öszölt Szociális Lények vannak, É letben, K ávéházban és K ávéházregény ben egyaránt.

A K e le t: a vad Szabadság és Szabadosság, a daliás, férfias megjelenés, a bátorság, az ötlet, egy jó kardforgató m arok, a kopj á t kem ényen m arkoló ököl szabad világa. A K elet a Sza­

bad Verseny világa, ariszto k ratik u s és dem okratikus egyben.

Minden K oldusból leh et K alifa és sok K alifából le tt Koldus.

A K elet egész lelki alk o to ttság a a Civilisatio nyűge nélkül sza­

badon érvényesülő Tehetség világa. Nincs Civilisatio, te h á t nincs R end, te h á t a R endetlenségben felvirul az É lniakarás.

Self-made-man a Lovag is, m e rt senki-semm i K isem berből lesz Lovag. Az európai „L ovagkor" a K eresztes H adak idején veszi á t a szabadon érvényesülő Picaro-ból le tt L ovagot az arabsoktól : m inden arabs tarto zék áv al eg y ü tt. Címeres p ajzs és címeres kopja, sisakdísz és páncél, a Talizm án m in t Lovagi Rendjel, a Lovaggáütés, a Lovagköltészet, a jó arabs, b erber és m urciai ló, vagyis a nemes Lótenyésztés és a Sikerregény Lovagkölté­

szete : ez m ind arabs hozadék. A K ávé, a K ávéház és a K ávéház­

regény is az.

Az arabs nem ism eri az átöröklődő M éltóságokat és Címe­

k et. E zek et meg kell szere zn i: de m indenki m egszerezheti, aki tu d ja. Aki kap ja, m arja, de az U tód ra alig örökíti á t a s a já t élete Sikereit. Ugyanez áll a Törökre és a középkori Görögre is.

A K alifák, a Padisahok, a Vezírek és Em irek, v alam in t a bizánci Császárok néha a lk o tn ak családi D y n astiák at, de ezek úgy bu knak, ahogyan em elkedtek. A V alóságban is, a N ovellában is.

D aliás szabólegények, fapapucshasítók és cirkuszi kocsisok lesznek Fejedelm ek a term észetes kiválogatódás szabad érvé- nyesülhetési lehetőségei révén. A bizánci Császárokra alkalm a­

z o tt Kopronümosz csúfnév a z t jelen ti, hogy a Bíboros Császár

(28)

az u tca sarában született. A Sárban született szó enyhítve ad ja vissza a Csúfosnév eredeti maró zöngéjét, a Cambronne francia Tábornok híres m ondásában is o tt csúfoskodó s z ó t: ha akad is olyan Császár, aki m ár Porfürogennélosz vagyis Biborbanszü- le te tt, az csak azt jelenti, hogy a tö b b i m ajdnem mind Kopro-

gennelosz volt, vagyis K oproszban szü letett.

A Padisah-ok N agyvezírjei m ajdnem m ind ap átlan -an y át- lan albán, görög, kurdisztáni, anadoli, rác vagy ta tá r gyerm ek­

ből nevelt közgyalog Jenicseriek avagy Vízhordók és m álha- hordó Hamál-ok. U tódaik azonban nem dédelgetett Gyermekek, ap ju k életét nem öröklik. Egy rendes Vezír Ázem u tá n a H árem rabnői kétszáz fiú t is szültek. E gy N agyvezírnek kétszáz fiából nem lehet kétszáz N agyvezír. Tíz gyerekre lehet hag y n i rangot, kétszázra nem. T izen k ettő t le h et apailag szeretni és nevelni, k étszázat nem . A T örök keverte a Raceokat. A N agy­

úrnak : a férfiassága által B eérkezett Szerencsefinek, a Picaro- ból ereje és esze által le tt Főem bernek a z é rt a d o tt száz Asszonyt, hogy szaporítsa nagyszerű fa jtá já t. A Hárem nem a Kéj laka, m in t ezt azok hiszik, ak ik ezt nem ism erik, hanem a F ajtenyész­

tés, az Eugenika Self-m ade-m an-t tenyésztő telepe. A Feleség csak R abnő, m indenféle fajú : georgisztáni, zsidó, görög, albán, m agyar. A G yerm eket csak m osdatja és szo p tatja a H árem , a N agyúr a fiá t beadja K ö zjan icsárn ak : csinálja meg o tt a m aga Szerencséjét, h a életrevaló. Az apa is K özjanicsárból le tt N agy­

vezír, nem baj, ha a fiából K özjanicsár lesz. Legyen ő is N agy­

vezéré, ha tu d . H a nem : pusztuljon. A P ad isah feleségnek adja el a lá n y át. A m ag talan R abnő a P azár k ik iáltó ja sípjára- dob jára kerül.

A K elet azonosnem ü és m ásnem ű Á gyasházaiban nem v iru lt fel a Család középeurópai Eszm éje. A keleti Self-made- man-ség egyik alap ja az in tézm én y esített Többfeleségüség és a m agától érth etőd én ek ta r t o tt Természetellenesség. Egy P asa szerethet egy nőt, de százat nem. Egy bisexuális em bernek lehet fia, de egy, a P olygam iára és a B isexualitásra berendezett T ár­

sadalom ban nincs családi érzés. A m o nd ottako n csak az a tételes tájékozatlanság ütk özhet meg, mely a K eletet nem ism eri.

A K elet ebben is a V égletek hazája. E gyik oldalon az igazi F érfit kitenyésztő E ugénika, a m ásikon a m eddő és beteg fonákságú K étnem ű Szerelem, vagyis nem Szerelem, hanem csak Erósz.

E z a K elet. A Monogamia form ájában élő keresztény Közép-

(29)

553 európa az, mely az A pa által elért eredm ényeket címben, címer­

ben, rangban, vagyonban átö rö k íti, v a g y is : az Apa életét az A nyának, É le ttá rsn a k é rze tt Feleségtől sz ü le te tt F iú örökli.

Az európai gyerm ek : A tyjafia, a keleti gyerm ek : R abnöfia.

A tö b b nejű tü rk m én vagy k a lm ü k ta tá r A pa s á tra elé a Szovjet­

forradalom ig k ite tté k az Ú jszü lö ttet és a H a n d sá rt ann ak je lé ü l: akarja-e a F iú t? A tú lad u n ai Göcsejben az ázsiai ere­

detű Csöröglü, a F iú av ató ünnepén fejsze p ó to lta a k a rd o t.11 Vagyis : ahol nincs Család, o tt nincs C saládregény. A K elet in tézm én y esített poligám iás és bisexuális T ársad alm aib an n in ­ csen Családregény. A Meddáh a K áv éházb an csak a K oldus á ltal elért Sikerről já ts z h a t Sikerregényt, m e rt hallgatósága tö bbnejű és tö b b n y ire kétösztönű. A Szovjet fennen hird eti, hogy az Új Társadalom ú tja it tö ri. V alójában azonban csak a K e le t:

Ázsia A siatism e-jét ö n tö tte le a Sorelisme és a M arxism e egye­

sítéséből k in ő tt Leninisme-mel, a m it an nyival is in k áb b meg­

te h e te tt, m e rt m indezt m ordvin, c su v astatár és kín ai Bakók ú tjá n k én y szerítette rá az Oroszra, m elyről régi m ondás m ondja : V akard meg az Oroszt, k ibú jik alóla a T a tá r ! A Szovjet a Csa­

lá d o t elp u sz títo tta a Collectivitás érdekében és ezzel csak Szov­

jeth árem et te re m te tt meg, hiszen a H árem nem K éjtan y a, hanem G yerm eknevelőhely.

A Levante-ben sem él a Család am a mélységes kapcsolata, am it A lbániától északra m ár m egtalálunk. A L evantino A pa a Tengereket já rja, de vájjo n hazajön-e? És ugyan-ugyan, mifélé­

k e t ö lelgetett a L evante fertelm es kikötői Lebujaiban, a Grotta és a Caverna, a Cave és a Caveau nevű P incekávéházakban?

Aki lá tta a H áború e lő tt Patrasz, Korintosz, Korfu, Bari, N a- poli, Genova avagy M arseille M atrózlebujkávéházaiban, hogy m inden tá n c o t három külön Colonne tá n c o l: férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal és nők nőkkel, az m egérti az ókori és az újkori K eletet. M egérti az ókori görög H etairia szellemét, N a g y Sándor és a bizánci Császárok és a P adisáhok F iúhárem eit, az Ezeregy- éjszakát, az ókori görög Szobrászatot, de m egérti az olasz R inas- cim ento-t is, sőt Michelangelo szobrait is, főleg a M ester által a d o tt és Benvenuto Cellini által le írt céhbeli M űvészvacsorát is.

E z t az európai szemmel és ép idegzettel fo n ák n ak látszó életet élte a K elet és a L evante és éli m a is. H a te h á t a z t kérdezzük,

11 S. S. Bevilaqua Borsody B é la : A Csöröglü. A Nőorvos. 1935.

(30)

m iféléket ö lelg etett a Nagy Felfedezések k o ra kettősérzelm ű L evantino-ja a nőnélküli H ajón avagy K özépam erika Szigetein, m in t Conquestador : akkor a levantei Szerencseregény csalá- diasságtalanságára kapunk választ és m ag y arázato t. A k ettő s­

érzelm ű L evantino v o lt az, aki az Ú jvilág o t benépesítette az

„ö sz v é r" és a „F élvér“ , — M estijos, Métis, Mulató, M ulátre, a „Sang-mélé“ — milliónyi keverék-sepredékével és a flandrón zsoldos Cannaille-al eg y ü tt a 16. századtól kezdve a Lues rém ­ ségeit intézm ényesítette E uró p ától kezdve Costa Rica p artjáig . Ez a levantei zsoldos-hajós Picaro nem v o lt az északeurópai A p a megfelelője : a „M etijos“ -nak, a spanyol néger és a spanyol­

indián Félvérnek v olt ism eretlen ap ja, de tisztességes, polgári Feleségtől szü letett F iák a p ja csakúgy nem volt, m int egy arab s vagy törö k Főem ber. A lev an tei Szerencseregényben te h á t m in­

dig csak a L evantino egyéni Sikeréről és Bukásáról v an szó.

A 18. századtól kezdve a K ávéház képeivel is színesedő délvi­

déki Szerencseregény — főleg a francia Kalózregény — a z t írja meg, hogy a vakm erő Kalóz b eto p p an a kikötői K ávéházba, o tt fitty e t hány az ő t üldöző király i F lo tta tisztjeire, elveri a ra b lo tt a ran y at, a Lotyó és v e té ly tá rsa i t t áru lják e l : szóval itt, a K ávéházban éri el a Végzet. .

A „Lazarillo de Torm es“ z ü llö tt a p ja is a Mórok ellen vere­

kedett, m ia la tt an y ja egy Mór szolgalegény szeretője l e t t és egy kis M ulató gyereke szü letett. A félvér M ulató te h á t m ár 1545-ben o tt v an a lev an tei Sikerregényben. A Család eszméje te h á t a L evante-ban sem v iru lh a to tt ki. O tt nincs Család, ahol mindenki „ Já ra p o to s“ , csak o tt, ahol a „ Já ra p o to s E m ber“ -ből m egállapodott „Á llapotos E m ber“ lesz. A „H ázas-tüzes E m ber“

csak az egy nejű és az egészségesen egynem ű szerelmű közép- európai Civilisatio Em bere. A Picaro a K elet és a L evante Em bere. E zért is keleti és levan tei a Sikerregény kezdete és ezért fejlik ki ebből a m agasabbrendű polgáriasodott-civilizációs Családregény és V áro sregén y: a M űveltségben színtelenebb de P olgárosodottságban fejlett, te h á t em berileg m agasabb­

rendű, egy nejű és egészséges nemiségű északi T ársadalom ban, mely az öröklődő R endiséget is k ifejlesztette.

Ez a Valóság, am i lecsapódik a Sikerregény irodalm iságá- ban. Az arabs-keleti, a lev an tei és az északi Sikerregény a három különböző Világ em bereit írja meg a földrajzi Szélességek által a d o tt em berföldrajzi és népfajlélektani elh atáro ltságo kb an . A h á ­

(31)

rom R egénytípuson k itűnően ta n u lm án y o z h atju k a régi írói Intuíció lá tásán ak b iztonságát, mely évszázadokkal az A nthro- pogeographia és a „R assenpsychologie” tud o m án y án ak meg­

születése e lő tt jól lá tta a m aga körny ezete em berének lelki alk o to ttsá g át. Az ara b s Lélek a k áv éházi M eddah-mesében él, a L evantino a levan tei Piccarro-regényben a m aga valós lelki­

ségével szerepel. Ez : a H ajós és a Zsoldos lelke, de benne v a n az agyas körm önfont ókori ,,G raeculus“ , a ,,Görögöcske“, a ravasz, értelm es Arabs, a kardos Albán, a tőrö s Siciliano, a merész Espagnuolo, a kalandos Puertogallo, a horgaseszű Zsidó, a kem ény Török és a friss szellemű Délolasz egész lelki hang­

lé trája. Érdekes, hogy a görög csúfneve az Ó korban is : R av asz.

Odysseus, a Bolyongó, a Polümétisz, a „S okfondorlatú“ . A m ai L ev an tin o olasz Csúfneve : Lo Scaltro, a Csavaroseszű. Az indiai Szerencsekereső E s Sindibad, a bolyongó Odysseus, az arab s K aravánkereskedő, a tengerjáró C onquestador és a szárazföldi Picaro évezredek táv o laib an is rokonok. Mind élelmes, ta lp ra ­ esett, a bajokból m a g át kivágó, v a g y is : ,,polüm étisz“ és

„S caltro“ . M int a Göcsej vidékén m o n d já k : „forgúdó em b er".

A Piccarresca Hőse mindig családtalan K ite tt Gyermek, gyakran nagyúri ,,B atard e“ , B á tard vagyis F a tty ú . Csavargó az Apja, Lotyó az anyja, az a felesége, m in ta Lazarillo-é. „Csa­

lád ja” pon tosan olyan, m in t am ilyennek a fentiekben írtu k le a világjáró, csavargó, kardos Zsoldost és a hajós C onquestador L evantino-t. A regénybéli Picaro ennek megfelelően alacsony sorban született, tö rö tt életű, de — O ptim ista. Örül a Sikernek, m ert szám ára m inden S ikert jelent, még az is, ha egy Énekes K oldus vezetője lehet, m in t a Lazarillo. A „L azarillo” Regé­

nyein az Életöröm ömlik el, hiszen a L evante-ben még a M ythus is a Tavasz diad alát dalolja a Tél fölött, a R eggelét az E ste fölött.

A Görög szemében a H alál kom or szom orúságot jelen t. Az É let sú ly p o n tját a hellén derű a Földre helyezi. Az A lvilágban Akhillész a z t m ondja Odysseusnak, hogy az É letb en jobb dolga v an egy utolsó durva, de élő M yrmidón rabszolgának, m in t az Alvilág hallgatag, sö té t Mezőin egy h a lo tt k irályn ak. A levantei zsidó szólás ugyan ezt m ondja : „ In k á b b v agyok élő szam ár, m in t dög lö tt oroszlán” ! Offenbach „ O rp h e u s z á b a n így énekel az A lvilágban Boéotia egykori K irályának, illetőleg a régi francia O perette-nek életöröm ös szelleme : „V oltam király Beóciában gazdag, h atalm as és vid ám ! De egy napon csúnyán m egjártam ,

555

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :