KIKTŐL TANULT A MAGYAR
ÍRNI, OLVASNI ?
(A R É G I M A G Y A R O R T H O G R A P H I A K U L C S A . )
V O L F G Y Ö R G Y
L . T A G T Ó L .
BUDAPEST.
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1885.
f R A N K U N - T A R S U L A T NYOMDÁJA.
(A régi magyar orthographia kulcsa.)
(Olvastatott a M. T. Akadémia 1885. január 5-én tartott ülésén.)
A Nyelvtudományi Közlemények utolsó f ü z e t é b e n (XVIII.
köt. 3 2 1 — 4 2 7 . 1.) Ásbóth Oszkár a m a g y a r keresztény t e r m i n o - lógia szláv n y o m a i t kutatva, mellékesen a r r a a kérdésre is ke- r e s i a feleletet, hogy a magyar, kiktől t a n u l t írni, o l v a s n i ? Fej- tegetései őt, s a j á t szavai szerint (406. 1.) «önként a r r a a végső következtetésre kényszerítik, hogy a c s e h téritők terjesztették először a m a g y a r o k közt az írást, olvasást». Ez «egészen ú j állí- tás», m i n t maga nevezi, «az t. i., hogy az írást, olvasást a cse- llektől tanultuk» (410. 1.), a n n y i r a kielégíti, a n n y i r a természe- tesnek látszik neki, hogy szerencsés fölfedezőnek érezve magát, így kiált föl (406.1.): «Valóban csoda, hogy ezt mindeddig n e m l á t t á k ; hiszen a régi m a g y a r helyesírás eddig legnehezebb- nek vélt p o n t j a egyszerre a n a p n á l világosabb lesz előttünk, h a a régi cseh helyesíráshoz fogjuk a m a g y a r t , míg idáig csak n a g y kínlódással, a hangfejlödésen vagy régi emlékeinken ejtett erő- szakkal lehetett a m a g y a r s-ből azt a vallomást kicsikarni, hogy a latin s-nek egyenes u t ó d j a » . E n n e k az «egészen új állításnak»
aztán, m i n t h o g y azon a helyen, a hol először koczkáztatja (406.
lap), «a tárgyalás fonalát n e m a k a r j a megszakítani», értekezése függelékében (412—427. 1.) külön fejtegetést szentel. Ez a füg- gelék bizony egy egész n y o m t a t o t t ívre terjed, a mi oly állítás igazolására, mely a n n y i r a magától kínálkozik, hogy csak azon lehet csodálkozni, mért n e m b u k k a n t a k rá «mindeddig», talán egy kicsit sok is. Az a nagy terjedelem nyilván a r r a való, hogy a kérdésnek is, de meg a feleletnek is kellőkép kiemelje fOntOS-
SI. T . A K . É R T . A N Y E L V - É S S Z É P T . K Ö R É B Ő L . 1 8 8 5 . X I I . K . 6 . S Z . \ *
4 V O L F GYÖRGY.
s á g á t ; egyúttal a z o n b a n , h a b á r ö n k é n t e l e n ü l , azt is e l á r u l j a , hogy a dolog mégsem lehet egészen «a n a p n á l világosabb».
T a l á n n e m csalódom, h a azt hiszem, hogy A s b ó t h Oszkár főkép a m a z , én s z e r i n t e m is «egészen ú j állítás» kedveért, t e h á t fökep a n n a k kijelentése végett, hogy «az írást, olvasást a cse- hektől t a n u l t u k » , t e r j e s z t e t t e nagy értekezését a Magy. T u d . A k a d é m i a elé, m i d ő n azt m i n t vendég az I . osztály ülésén m á r - czius 31-én fölolvasta. Többi fejtegetése ugyanis a n n y i r a n e m ú j dolgokkal foglalkozik, hogy a m a g y a r angyal, kanonok, pré- post, zsolozsma és piinköst kölcsönszóknak n a g y r é s z t elégtelen,
sőt gyönge alapon szlávból való s z á r m a z t a t á s á n m e g n é h á n y tétovázó és erőltetett találgatáson kívül, j ó f o r m á n csak azt í r j a körül, hol m á s szóval hol bővebben, a m i t m i n d e n m a g y a r nyelvész Miklosichnak főkép Die slavischen Elemente im Ma- gyarischen, de m e g Die Fremdwörter in den slavischen Spra- chen és Die christliche Terminologie der slavischen Sprachen m ű v é b ő l is, v a l a m i n t S z a r v a s n a k a Magyar Nyelvőrben megje- l e n t szófejtéseiből réges régen ismer. Annyi bizonyos, hogy az az egy kérdése, kiktől t a n u l t u n k írni olvasni, f o n t o s s á g r a nézve m i n d f ö l ü l m ú l j a a többit. De az is bizonyos, hogy ép ennek a megfejtése sikerült legkevesbbé. Az e r e d m é n y oly b i z o n y t a l a n , oly s e m m i s a l a p r a v a n építve, hogy abba belenyugodni teljes l e h e t e t l e n .
Maga Asbóth ismételve kénytelen megvallani, hogy a cseh nyelvnek a m a g y a r o n legkisebb h a t á s a sem látszik (336., 337.
és 338. 1.). Azért a történetírók igazolására, kik azt állítják, hogy a cseheknek kiváló részök volt a m a g y a r o k n a k keresztény h i t r e való t é r í t é s é b e n , kiknek ez állítását a z o n b a n az a f ö l t ű n ő jelenség, hogy szláv eredetű kifejezéseink épen n e m csehből, h a n e m ószlovénből s z á r m a z n a k , sehogy sem h a j l a n d ó megerő- síteni, épen m a g a Asbóth a h h o z a m i n d e n k é p b i zo n y t a l a n, alter- n a t i v á s v o l t á b a n m e g épen kétszeresen erőtlen föltevéshez folya- modik, hogy a csehek vagy magok is ószlovén nyelven hirdették n e k ü n k az evangeliomot (341.1.) vagy pedig a térítést csak ve- zetve, azt alájok r e n d e l t szlovén p a p o k k a l végeztették (342. 1.).
í m e mily világos, mily kézzelfogható, hogy a csehek itt egy árva szót, egy b e t ű n y i írást, általában egy m a k u l á n y i n y o m o t n e m h a g y t a k . É s A s b ó t h szerint mégis azok a csehek, a kik
M a g y a r o r s z á g o n talán nem is magok terjesztették a keresztény- séget, h a n e m e m u n k á r a alsórendű szlovén p a p o k a t alkalmaz- tak, — azok a csehek, a kik, h a ugyan magok téritettek is, s e m m i esetre sem cseh, h a n e m ószlovén nyelven írott egyházi könyvekből, és semmi esetre sem cseh, h a n e m ószlovén nyelven h i r d e t t é k az igét, itt hagyták n e k ü n k Lörök emlékezetül az írás, olvasás mesterségét. H o g y h a j d a n á b a n itt j á r t u k n a k mégis v a l a m i n y o m a legyen, oda ajándékozza nekik Asbóth a m a g y a r
írást, olvasást.
É s m i ragadja A s b ó t h o t e nagylelkűségre ? Talán csakis cseh térítők j á r t a k i t t ? Azt n e m meri állítani. Vagy t a l á n meg- d ö n t h e t e t l e n ü l ki van m u t a t v a , hogy a cseh írás régibb a m a - g y a r n á l ? Erről is mélyen hallgat. Vagy van valami a d a t a , hogy akár csak egyetlen egy cseh ember egyetlen egy m a g y a r e m b e r t írni, olvasni tanított ? Ilyennel sem dicsekszik. Akkor hát mégis m i r e a l a p í t j a «egészen ú j állítását» ? Arra az egy dologra, hogy a régi cseh i r a t o k b a n is, a milyenek pedig, mellékesen legyen mondva, Magyarországon k i m u t a t h a t ó l a g soha sem forogtak, az -s (s) h a n g egyszerű latin s betűvel van jelölve. Ez az egész a l a p j a ; és ezt is saját m a g a a n n a k kimutatásával i n g a t j a m e g fenekestül, hogy az az írásmód épenséggel n e m kirekesztő saját- sága a régi c s e h n e k , mivel nagy valószínűséggel megvolt a n é m e t b e n is, kétségtelenül pedig dívott a s z l o v é n b e n és l e n g y e l b e n (413—414. 1.). Ez világos szóval a n n y i t tesz, hogy a m a g y a r az s (s) h a n g n a k egyszerű latin s betűvel való jelölésében épen n e m szorult a csehekre. h a n e m például vehette
volna a szlovéneket is, lengyeleket is, sőt a l k a l m a s i n t még a n é m e t e k e t is. Ily erős f u n d a m e n t o m o n nyugszik az Asbóth
«egészen ú j állítása».
E n n y i t a p a s z t a l a t u t á n , úgy hiszem, jelen fölszólalásom n a k n e m szükséges még különös okát a d n o m . A kérdés m á r m a g á b a n is olyan, hogy nekem, m i n t a Magy. Tud. Akadémia megbízásából i n n e n - o n n a n m á r teljes h á r o m l u s t r u m óta régi m a g y a r codexek kiadásával foglalkozónak, k ü l ö n b e n is köteles- ségem a hozzászólás. De m i n t az Akadémia t a g j á n a k sem sza- bad tétlenül hallgatva t ű r n ö m , hogy valaki, h a vendég is, tel- j e s e n alaptalan, a j ó z a n ész ítéletét meg n e m álló, puszta ötle- t e k e t bocsásson az Akadémiából világgá, igaz t u d o m á n y g y a n á n t .
6 V O L F GYÖRGY.
Visszásnak látszhatik u g y a n , hogy m i n t az A k a d é m i á n a k t a g j a az A k a d é m i á n a k vendége ellen f o r d í t o m f e g y v e r e m e t ; de a t u d o m á n y b a n elébbvaló az igazság mindenféle u d v a r i a s s á g n á l . Ami- cus Plato, a m i c u s Aristoteles, sed m a g i s arnica Veritas. E z t kell v á l a s z o l n o m a n n a k is, a ki fölszólalásom m ö g ö t t netalán a z t a titkos r ú g ó t h a j l a n d ó g y a n í t a n i , hogy én a cseheket kicsinylem s így elvetve A s b ó t h n a k a m a z állítását, hogy a csehektől t a n u l - t u n k írni, olvasni, csak nemzeti b ü s z k e s é g ü n k n e k akarok ked- vezni. Nekem bizony, s úgy hiszem m i n d e n j ó z a n m a g y a r e m - bernek, egészen mindegy, kiktől t a n u l t u n k írni, olvasni, a cse- bektől-e vagy m á s t ó l ; de m á r n e m mindegy, azt i s m e r j ü k - e el m e s t e r ü n k n e k , a kit ez a tisztelet v a l ó b a n illet, vagy pedig m á s t , a ki s e m m i é r d e m e t n e m tett rá. A fővárossal is n e m r é g i b e n szobrot a k a r t a k e m e l t e t n i B a t t h y á n y József gróf e s z t e r g o m i érseknek, m e r t azt h i t t é k , hogy ő a j á n d é k o z t a Pest városának a v á r o s l i g e t e t ; de szerencsére m é g j ó k o r kitűnt, hogy az soha az övé se volt, h a n e m csak b é r b e n b i r t a — a várostól, s a n n y i r a n e m a j á n d é k o z t a e n n e k , hogy h a l á l a u t á n öcscsétől vissza is kellett pörölni. Ne h i r t e l e n k e d j ü k el a dolgot mink se. É l ő b b k u t a s s u k ki igazán, kinek köszöni a m a g y a r n e m z e t a művelt- ség első a l a p j á t , az irás, olvasás m e s t e r s é g é t ; a z u t á n e m e l j ü n k szobrot a n n a k , a ki m e g é r d e m l i , akár a csehnek, akár m á s n a k . I g a z s á g t a l a n s á g volna t u d a t l a n u l mellőzni ép azt, a kit h á l á n k t u l a j d o n k é p illet, és helyette k i t ü n t e t n i azt, a kinek semmivel sem t a r t o z u n k .
I.
Hévvel fogtam é r t e k e z é s e m b e , m i n d j á r t in mediae r e s m e n t e m , legyen s z a b a d m á r m o s t , m i u t á n f ö l s z ó l a l á s o m n a k okát is a d t a m , a dolog legelejére t é r n e m . A s b ó t h függeléke két részből á l l : czáfolatból és — s e m m i b ő l ; m e r t a hol bizonyí- tással kellene szolgálnia, ott beéri egyetlen egy p u s z t a állítással.
Czáfolata is igen s z e r e n c s é t l e n ; egyrészt még meg is erősíti a z t , a m i t czáfolni a k a r , másrészt pedig le a k a r r o n t a n i olyat, a m i t csak az ő képzeletében állított valaki. Ez a valaki épen én va- gyok. Nagy á l m é l k o d á s s a l o l v a s t a m , hogy H u n f a l v y Pállal egy é r t e l e m b e n «én is csak azt állítom, hogy a latin s eredetileg sí'-nek h a n g z o t t a m a g y a r írásban» (415.1.). M é g j o b b a n b á m u l -
t a m , mikor n y o m b a n a r r ó l értesültem, hogy u g y a n c s a k én sze- rintem az «s-et», már m i n t a m a g y a r s (s) hangot, «eleinte 2-vel írták». Mind ezt vagy á l o m b a n m o n d t a m vagy egyáltalában soha nem is g o n d o l t a m . Mert én a régi m a g y a r o r t h o g r a p h i á r ó l soha s e m m i n e m ű elméletet n e m állítottam föl. Talán h i b a , de igaz. A s b ó t h n a k nincs más bizonyítéka ellenem, m i n t az Ehren- feld-codex bevezetéséből (Nyelvemléktár VII. köt. X X I — X X I I . 1.) vett három idézet, melyet csodálatos m ó d o n félreért. Minthogy a z o n b a n a n n a k fejtegetése, mit m o n d o k vagy mit n e m m o n d o k az Elirenfeld-codex bevezetesében, csak Asbóth szerint tartozik a kérdésre, az én meggyzőződésem szerint pedig n a g y o n messze esik tőle, kirekesztem i n n e n pro d o m ó m a t s ott teszem közzé, a hol Asbóth ok nélkül m e g t á m a d o t t . Válaszomat tehát a szíves olvasó a Nyelvtudományi Közleményekben (XIX. köt. 1. füz.) találja. A helyett itt jobb lesz egész objective összeállítanom azt, a miről az a vitatkozás foly. Az pedig n e m egyéb, m i n t a n n a k a meghatározása, h o g y a n jelölte a régi m a g y a r írás az egyszerű sziszegő h a n g o k a t . E n n e k t u d á s a és folyton szem előtt t a r t á s a kérdésünk tárgyalására különben is m ú l h a t a t l a n szükséges. Le- gyen szabad tehát első alapul áttekintő képét a d n o m az egy- szerű sziszegő hangok régi m a g y a r jelölésének. í g y legalább jövendőben senki sem lesz kénytelen akármely n y i l a t k o z a t o m -
ból kicsikarni valami véleményt, m i n t a hogy Ásbóth tette, h a - n e m idézheti egyenes állításaimat.
Az egyszerű sziszegő hangok közül, az összetettekre nincs itt szükségünk, ortliographiai tekintetben leginkább kiemelkedik az s (s). E n n e k a m a g y a r helyesírásban eleitől fogva m i n d m á i g a latin s betű a jele. Ingadozás m a g y a r szóban egyáltalában csak n y o m t a t o t t i r o d a l m u n k korszakáig fordul elő. E z részint abból áll, hogy az s betűvel n e m csak az 5 (s), h a n e m g y a k r a n a zs és kivételesen az sz h a n g o t is jelölik, részint pedig a b b a n nyilvánul, hogy az s (s) h a n g o t m é g kivételesebben n e m csak s, h a n e m 2 betűvel is írják. Az sz h a n g n a k s betűvel való jelö- lése többnyire t előtt t a l á l h a t ó s ily összeköttetésben, m i n t A s b ó t h helyesen m o n d j a ( 4 1 7 — 4 1 8 1 . ) , codexeinkben nem r i t k a ; máskép rendesen csak gyakorlatlanabb íróknál m u t a t k o z i k . Az s (s) h a n g n a k 2 betűvel való jelölése jóval r i t k á b b és csakis
8 V O L F GYÖRGY.
g y a k o r l a t l a n a b b íróknál fordul elő. Egészben véve tehát leg- régibb i r a t a i n k t ó l kezdve az s (s) h a n g n a k a jele az s betü.
Második h e l y e n kell e m l í t e n e m a z h a n g o t . E n n e k , még pedig szintén eleitől fogva máig, a görögből kölcsönzött latin z a jele. Ez a n n y i b a n tesz t ú l az s (s) h a n g o n , hogy mással soha se j e l ö l t é k ; biztos a d a t o t legalább n e m ismerek, m e r t kétség- telen kivétel m é g az idegen, a hogy codexeink r e n d e s e n írják, J e f u s n é v b e n sem á l l a p í t h a t ó meg, mivel azt aligha J é z u s n a k , nyilván m i n t m a i n a p is sok helyt J é z s u s n a k ejtették. De annyi- b a n h á t r á b b áll, hogy j e l é t t ö b b r e h a s z n á l j á k m i n t a m a z é t . Ne- vezetesen alkalmazzák r e n d e s e n az sz, g y a k r a n a zs, és m i n t láttuk n é h a m é g az s (s) h a n g jelölésére is.
H a r m a d i k n a k t e h e t j ü k a zs h a n g o t . E n n e k jelölése n e m csak írott i r o d a l m u n k b a n , h a n e m még jóval későbben is inga- dozott. Jele g y a k r a b b a n z, r i t k á b b a n s. Még u g y a n egy kéz is m i n d a kétféleképen í r j a . A Peer-codexben van pl. z a k o t h (8.1.), m o z d o (15. 1.), d a r a z o k n a k (42. 1.), p a y z a t h (66. 1.), z y d o k a t h (119. 1.), zolozmawal (316. 1.), de következetesen r o f a (236., 237., 238., 239., 245. 1.), r o f a k ( 4 2 — 4 3 . 1.), r o f a k o t h (323. 1.).
E kevés példából is megitélhetni, m e n n y i b e n lehet igaza A s b ó t h - n a k , m i k o r úgy beszél, m i n t h a a 2 n e m j e l e n t h e t n e zs-1, h a n e m csak az s (365. 1.). A l k a l m a s i n t az vezeti, hogy s a j á t idézete szerint a régi cseh i r a t o k b a n a 2s-t rendesen s-sel, kivételesen 2-vel í r j á k (414. 1.) Nálunk i n k á b b megfordítva áll a dolog.
L e g u t o l s ó n a k kellett h a g y n o m az sz h a n g o t . E n n e k csak n y o m t a t o t t i r o d a l m u n k b a n á l l a p o d o t t meg m o s t a n i sz j e l e ; írott i r o d a l m u n k n a k is csak későbbi részében, a codexekben, t a l á l j u k r á rendesen, kisebb nagyobb visszaesésekkel ugyan, a z j e l t a l k a l m a z v a ; a régibb a p r ó e m l é k e k b e n még az sc küzd az u r a l o m é r t , mellette föltűnik a 2-n kívül az sz és kivételesen az s. A Königsbergi Töredék az sz h a n g o t csak egyetlen egyszer, a k k o r is l i g a t u r á b a n t előtt ( t i f t a n ) fejezi ki s-sel, k ü l ö n b e n mindig, m é g t előtt is (furifcte), összesen nyolczszor sc-vel jelöli.
A Halotti Beszédben s o k k a l z a v a r o s a b b a dolog. Itt a feze szót, m e l y n e k kiejtése m é g mindig b i z o n y t a l a n , n e m számítva, az sz h a n g nyolczszor 2-vel (egy esetben t e l ő t t : zokoztia), ötször s2-szel, négyszer sc-vel, egyszer s-sel (ligaturában t e l ő t t : miloft- ben) van kifejezve. I t t t e h á t a k á r melyikkel s z e m b e n többség-
b e n v a n a z ; de h a t e k i n t e t b e veszszük, hogy a többi h á r o m mindenikében ott van az s akár mellékjegy gyei összekötve akár mellékjegy nélkül, akkor ezek együttvéve kettővel m e g h a l a d j á k . H a pedig még a Königsbergi Töredéket is idevonjuk, akkor egy- m a g a az sc tizenkettőre, t e h á t a 2-nél négygyei többre, az ösz- szes s-es jelölés pedig tizenkilenczre, tehát a 2-nél tizenegygyei többre emelkedik. E g y m a g a az sc 5 0 % - k a l , az összes s-es jelö- lés pedig t ö b b m i n t 1 3 7 % - k a l m ú l j a fölül a 2-t. Minthogy a legrégibb időből összefüggő m a g y a r emlékünk a Halotti Beszé- den és Königsbergi Töredéken kívül nincsen, e kettő a l a p j á n kell m e g á l l a p í t a n u n k , h o g y a n jelölték eleinte az sz h a n g o t .
A Nyelvtud. Közleményekben adott v á l a s z o m b a n Asbóth- t a l s z e m b e n k i m u t a t t a m , hogy én «az sc jelzést» n e m állítot- t a m régibbnek «a 2-vel való írásnál». Annyit a z o n b a n itt b á t r a n elismerhetek, hogy ha állítottam volna, pedig v a l ó b a n n e m állí- t o t t a m , bizonyára igazat m o n d t a m volna. Asbóth ugyan inkább az ellenkezőjét hiszi (420. 1.), de ő csak a Halotti Beszédet veszi figyelembe, m i n t h a csupán csak erre az egyre volnánk s z o r u l v a ; valamint azt sem tekinti, hogy az sc-ben mindig ott v a n m i n t főjegy az s. Itt, de m é g csak itt k i m o n d o t t véleményemet ész- beli okok is t á m o g a t j á k . Kétségtelen, hogy az s betű eleitől fogva le volt kötve az s (s) h a n g kifejezésére, másrészt a z betű is eleitől fogva erősen ragaszkodott a 2 h a n g h o z . így az sz h a n g jelölése n e m tudott megnyugodni, m í g csak a codexirodalomban n a g y j á b a n meg n e m állapodott a 2-vel való írás, melyet azon- ban a n y o m t a t o t t i r o d a l o m végre az s2-vel szorított ki. H a elő- ször a 2-vel próbálkoztak volna, akkor az volna a természetes rend, hogy a Königsbergi Töredékben és a Halotti Beszédben va- l a m e n n y i m á s jelöléssel szemben n a g y többségben volna a z, mellette mutatkoznék, az st ligaturáról n e m szólva, az sc meg valamivel kisebb számmal az sz; a codexekben aztán gyérülne a 2, egészen eltűnnék az sc és tetemesen megszaporodnék az sz, hogy végre a n y o m t a t v á n y o k b a n m á r csak ez legyen ural- kodóvá. E helyett azt látjuk, hogy a Königsbergi Töredékben az sz h a n g jelölésére egyetlen egyszer sem találkozik H ^ Bj Halotti Beszédben a többi jelöléssel szemben semilyen többségben sincs, a codexekben meg n e m hogy gyérülne, h a n e m s z a p o r o d i k ; ellenben ugyanitt az sz nem hogy szaporodnék, h a n e m a n n y i r a
1 0 V O L F GYÖRGY.
gyérül, hogy messze e l m a r a d m é g az sc mögött is, mely pedig, h a n e m p u s z t u l is ki, de m é g i s t e t e m e s e n fogy. Mind ez a z-t a többinél későbbi kísérletnek m u t a t j a .
Nevezetes, hogy a Königsbergi Töredékben és a Halotti Beszédben együttvéve a z m é g m i n t mellékjegy is n a g y o n jelen- tékeny kisebbségben van. Az s2-k száma csak öt, az sc-ké pedig tizenkettő, így a c épen 140ö/o-kal h a l a d j a meg a z-t. M i n t h o g y az sz h a n g jelölésében a codexek u t o l j á r a a z mellé állottak, b i z o n y á r a először n e m ezt a l k a l m a z t á k , k ü l ö n b e n a többi kísér- let czéltalan lett volna. Egészen eldönti a kérdést, úgy hiszem, az az egy dolog, hogy a legrégibb korból van olyan e m l é k ü n k , mely az sz h a n g o t s o h a sem jelöli 2-vel, t. i. a Königsbergi
Töredék; ellenben olyan nincs, mely az sz h a n g o t c s a k i s 2-vel í r n á . É n t e h á t m o s t a n t ó l fogva n e m csak «az sc», h a n e m m é g az sz «jelzést» is r é g i b b n e k m e r e m t a r t a n i «a 2-vel való írásnál» ; de m é g az se és sz közt is, észbeli okokra is meg a Königsbergi Töredékre is hallgatva, mely az s2-t még n e m is- meri, azt a különbséget b á t o r k o d o m t e n n i , hogy régibbnek íté- lem az sc-t. Legrégibb két e m l é k ü n k közül o r t h o g r a p h i a i t e k i n t e t b e n , úgy gondolom, a Königsbergi Töredék régibb a Halotti Beszédnél. A s b ó t h szerint m a j d n e m bizonyos, hogy a 2 régibb az sc-nél (420. 1.), én meg épen az ellenkező v é l e m é n y t vagyok k é n y t e l e n koczkáztatni.
Már m o s t ennek tisztázása u t á n lássuk befejezésül a betűk értéke szerint is, h o g y a n állott a dolog. A négy m a g y a r egyszerű sziszegő h a n g (s, zs, sz, z) kifejezésére csak két egyszerű j e g y volt, az s meg a 2 b e t ű ; a m a z eleitől fogva az s (s), emez szin- t é n eleitől fogva a 2 h a n g h o z t a p a d t . Nem volt tehát jegy a zs m e g az sz h a n g jelölésére. E z n a g y zavart okozott. A 2s-re előrántották hol az s hol a 2 betűt, g y a k r a b b a n az u t ó b b i t ; az s2-re eleinte összetett jegyeket a l k a l m a z t a k , de ezeket későbben elejtve, r e n d e s e n a 2 b e t ű h ö z f o l y a m o d t a k , de l i g a t u r á b a n t előtt még az s b e t ű t sem vetették meg. Már m o s t az s betű jelentett r en d es e n s (s), g y a k r a n zs, n é h a sz, a 2 betű pedig r e n d e s e n 2 m e g sz és g y a k r a n , g y a k r a b b a n m i n t az előbbi, szintén zs h a n g o t . E b b e meg a v a l a m e n n y i r e gyakor- l a t l a n a b b í r ó n a k okvetetlenül bele kellett z a v a r o d n i a . A n n a k , hogy az s betű l i g a t u r á b a n t előtt az sz h a n g o t is jelölte,
az lett a következése, hogy u g y a n a z t az s b e t ű t helyte- lenül m á s k o r is a l k a l m a z t á k az sz h a n g r a . E z m e g a kissé gya- k o r l o t t a b b í r ó k o n is megesett. A gyöngebbek jóval n a g y o b b a t b o t l o t t a k , m i k o r azt látva, hogy a 2s-nek egyik jele, az s betű, r e n d e s e n az s (s) h a n g kifejezésére szolgál, ezt a t e e n d ő t téve- désből n é h a a 2.s-nek másik g y a k r a b b a n h a s z n á l t jelére, a z b e t ű r e is á t r u h á z t á k . H a s o n l ó t m a is t a p a s z t a l u n k , m i k o r a h e l y e s í r á s b a n n e m n a g y o n j á r t a s o k pl. a száj a n o l o g i á j á r a a z t í r j á k , hogy kiráj, vagy m e g f o r d í t v a a király a n a l ó g i á j á r a azt, hogy szály. Nevezetes dolog, a m i n e k később okát is f o g j u k látni, hogy az sz h a n g n a k g y a k r a n s-sel, de k ü l ö n ö s e n m e g f o r - dítve az s (s) h a n g n a k kivételesen 2-vel való jelölése r e n d e s e n g y a k o r l a t l a n a b b apáczák í r á s á b a n fordul elő. Ma m i d ő n m i n d e n h a n g n a k m e g l e h e t ő s b i z t o s a n m e g v a n á l l a p í t v a a jele, el sem képzeljük, mily n e h é z s é g e k k e l j á r t eleinte az írás m e s t e r s é g e . Az egyszerű sziszegő h a n g o k regi megjelölésében egy külö- nösen fontos. H o g y a 2 h a n g r a a 2 b e t ű t a l k a l m a z t á k és hogy ezt átvitték az sz h a n g r a is, m e g hogy a zs h a n g r a a t o m p a szi- szegő s (s) h a n g jelét az s b e t ű t is használták, az m i n d igen k ö n n y e n é r t h e t ő . Már h o m á l y o s a b b , hogy m e r t a l k a l m a z t á k a zs jelölésére m a j d n e m r e n d e s e n az éles sziszegök jelet, a 2 be- t ű t ; de legfeltűnőbb dolog, hogy az s (s) h a n g j e l ö l é s é r e épen a latin s b e t ű t fogadták el. Az egyszerű sziszegő h a n g o k megje- lölésében ez a p u n c t u m saliens. H o n n a n való ez a k ü l ö n ö s í r á s m ó d ? Nálunk termett"? Vagy idegen földről k a p t u k ? Köz- meggyőződés, hogy n e m csak a l a t i n betűket, h a n e m a l a t i n helyesírást is a l k a l m a z t u k n y e l v ü n k r e . Akkor az az s eredeti t e r m é k , h a t a l á n latin a l a p o n t á m a d t is. A s b ó t h e l l e n b e n azt m o n d j a , hogy csak a b e t ű n k latin, de h e l y e s í r á s u n k c s e h . Akkor h á t idegen dolog. A közmeggyöződés történeti és ter- m é s z e t e s okokra t á m a s z k o d v a m é g az s (s) h a n g s betűvel való jelölésének h o m á l y o s volta ellenére is ragaszkodik nezeté- h e z ; A s b ó t h m e g csakis ez egy dolog a l a p j á n a k a r j a , a hogy ő nevezi (426. 1.), «a latin theoriát» m e g d ö n t e n i . M i n t h o g y az s (s) h a n g o t régen a csehek is s betűvel jelölték, t e h á t a csehek- től t a n u l t u n k írni, olvasni. E z az ő ítélete. U t a l u g y a n ismé- telve a többi sziszegök, sőt egyéb h a n g o k jelölésének cseh meg- egyezésére és h a s o n l ó s á g á r a is (414., 422., 425., 4 2 6 — 4 2 7 . 1.),
I f VOLF OYÖROY.
de nem egyenes bizonyságképen, h a n e m mint olyaura, a mi at
« (s) h a n g írásának eldontesével szinten világosságot n y e r es így reflexive bizonyít. Úgy hiszem az egyszerű sziszegő hangok jelölésének f e n t e b b vázolt kepe teljesen m e g c r t h e t ő v e teszi, hogy e részben, ha többet nem t u d u n k is, mint azt, hogy az • (á) h a n g o t a m a g y a r o k eleitől fogva »-sei jelöltek, nincs o k u n k más h o vá f o r d u l n u n k folvilágo9itásert, szepen k i m a g y a r á z h a t j u k idehaza a dolgok természetéből is.
II.
Az első, ki a közmeggyözödés nézetéről le n e m m o n d v a , az s (s) h a n g latin « betűvel való Írásának megfejteset megkí- sértette, H u n f a l v y Pál volt. Véleményének veleje, melyet Asbóth is idez (41 f . 1.), a k ö v e t k e z ő : »A latin * az egész középkori E u r ó p á b a n »r-nek hangzott, m i t az u j latin nyelvek bizonyíta- n a k . H o g y a n t ö r t é n h e t e t t hát az, hogy azon keresztyén papok, a kik a latin b e t ű k e t a m a g y a r nyelv Írására legelőször igyekez- nek vala alkalmazni, a latin «-szel azt a h a n g o t fejeztek ki, a melyet a n e m e t e k «c/i-val, a fraucziák c/<-val jegyeznek ? N e m d e azt kell-e szükségképen g o n d o l n u n k , hogy a m a g y a r irodalomnak első zsenge k o r á b a n az s-sel irt szók legnagyobb része valóban
«r-es is v a l a ; s hogy a vékony s: azután kezde l a s s a n k i n t s-sé v á l n i ? . (A székelyek. B u d a p e s t 1880. 31. 1.). H u n f a l v y tehát meg v a n győződve arról, hogy legelőször keresztény papok igyekez- tek a latin b e t ű k e t a m a g y a r nyelv írására alk almazni. De nem h a l l g a t j a el azt a nehézséget sem, hogy a m a g y a r * h a n g n a k latin * betűvel való jelölését, szerinte az u j latin nyelvek h a n - g o z t a t á s a m i a t t , a lat n kiejtesből n e m lehet megérteni. Meg- kísérti tehát, n e m lehetne-e m a g y a r kiejtésbeli változásból szár- m a z t a t n i .
T u d v a levő dolog, hogy a m a g y a r r a l rokon nyelvek kozul a finnben nincs s ( s ) ; v a l a m i n t i s m er e te s az is, hogy a m a g y a r n é p n e k egy töredéke, a moldvai csángó m é g m o s t sem vette fol egészen az « (s) h a n g o t . H u n f a l v y P á l n a k tehát föl szabad ten- nie, hogy . a m a g y a r irodalom első zsenge k o r á b a n az »-sei írt 6zók legnagyobb resze valóban «r-es» vagyis az « betű hangbeli értekére nézve a latin kiejtesnek megfelelő lehetett, és hogy
«a vékony sz a z u t á n kezde l a s s a n k i n t s-sé válni». E z t az u t ó b b érintett változást meg talán szintén föl s z a b a d t e n n i oly nép- nél, mely hirtelen és egyszerre megváltoztatja á l l a m f o r m á j á t , vallását és foglalkozását, szóval rövid időn a legnagyobb f o r r a - dalmon megy keresztül, a melyen n é p egyáltalában keresztül mehet. E m a g y a r á z a t a z o n b a n mégis csak a végső szükségben állhat meg kísérletnek. Gyöngéje az, hogy e n a g y kiejtésbeli változásnak n e m t u d j u k fölfedezni s e m m i okát. Meg az is igaz, a mit Ásbóth mond (367. 1.), hogy az «2-nek s-sé változására a m a g y a r nyelvben nincs elegendő világos példa. Csakhogy a fő- állítást még se az, se ez nem dönti meg. Azért, hogy H u n f a l v y Pál sem t u d j a megmagyarázni, m é r t í r j u k épen az s (s) és nem az sz hangot latin s betűvel, még m i n d i g igaz lehet, hogy első keresztény térítő p a p j a i n k a latin betűket alkalmazták a m a g y a r nyelv írására.
Asbóth különben máskép is igyekszik a főállítást l e r o n t a n i . Hunfalvy ugyanis azt m o n d j a , hogy az s (s) h a n g n a k latin s betűvel való írását azért n e m lehet a latin kiejtésből megérteni, mivel «a latin s az egész középkori E u r ó p á b a n s2-nek hangzott, mit az ú j latin nyelvek b i z o n y í t a n a k » . Itt A s b ó t h o t az a sze- rencsétlenség éri, hogy az utolsó állítást észrevétlenül elsza- l a s z t j a ; ő csak «az egész középkori E u r ó p á b a » k a p a s z k o d i k .
«Ha H u n f a l v y Pál», m o n d j a a 413. lapon, « l a t i n n y e l v e n írt i r a t o k r a és a b e n n ö k előforduló latin szókra érti ezt, nincs ezúttal s e m m i észrevételem állítása ellen, n o h a n a g y o n s o k s z ó f é r a h h o z i s . De h a H u n f a l v y azt hiszi, hogy a latin s m i n t í r á s j e g y , ,az egész középkori E u r ó p á b a n s2-nek hangzott', nagyon is téved. M e r t analógiát az s-nek a m a g y a r szokás szerint való hangoztatására, bizony a n n y i t találunk, hogy hirtelenében azt sem t u d j u k , merre f o r d u l j u n k . H a mellőzzük is azt a vitás kérdést, vájjon a n é m e t b e n a latin s mással- hangzók előtt már egészen úgy hangzott-e, m i n t a m a g y a r s, sehogy sem vitatható el az a tény, hogy a n é m e t helyesírásból fejlődött régi c s e h helyesírás csak úgy, m i n t a X-ik században karintiai s z l o v é n nyelven írt úgynevezett Freisingi emlékek j ó f o r m á n n e m is ismernek m á s jelt a m a g y a r s (s) h a n g jelölé- sére, m i n t a latin s-et». H a s o n l ó k é p e n «a régi l e n g y e l helyes- írás», folytatja a 414. lapon, «mely a n é m e t és cseh helyesírás
-N
1 4 V O L F GYÖRGY.
befolyása alatt fejlődött és a melyre csak később h a t o t t a latin, n a g y o n is j ó l i s m e r i ezt a l a t i n -s-et a m a g y a r s (s) értékével».
El kell i s m e r n i , hogy a mit H u n f a l v y n a k a m a z állítása ellen, hogy «a l a t i n ä az egész középkori E u r ó p á b a n sz-nek h a n g z o t t » , itt fölhoz, m i n d t ö k é l e t e s e n igaz. A b a j n e m is eb- ben, h a n e m a végkövetkeztetésben v a n . «Abban tehát», így fejezi be, «hogy a latin s a m a g y a r b a n n e m sz hangot, h a n e m s (s)-et jelöl a legrégibb időktől fogva, i m m á r s e m m i különöst n e m t a l á l h a t u n k , h a c s a k a m a g y a r h e l y e s í r á s t a l a t i n n a l n e m h o z z u k k ö z v e t e t l e n k a p c s o l a t b a » . I t t A s b ó t h n a g y ellenmondásba keveredett. F e n t e b b azt állítja, hogy a m a véleményhez, hogy a latin s az egész közép- kori E u r ó p á b a n s^-nek h a n g z o t t , m é g akkor is «nagyon sok szó fér», h a H u n f a l v y tisztán csak « l a t i n n y e l v e n írt i r a t o k r a és a b e n n ö k előforduló latin szókra érti». E véleményhez pedig csak a k k o r «fér n a g y o n s o k szó», h a még « l a t i n n y e l - v e n írt i r a t o k b a n és a b e n n ö k előforduló latin szókban» is n a g y o n s o k s z o r n e m s^-nek, h a n e m s (s)-nek h a n g z o t t . H a m e g ez áll, a k k o r senki sem képes azt fölfogni, miért ne legyen szabad «a m a g y a r h e l y e s í r á s t a l a t i n n a l közvetetlen k a p c s o l a t b a h o z n u n k » . Talán épen azért n e m , m e r t a középkori latin ira- t o k b a n az s n a g y o n s o k s z o r s (s)-nek h a n g z o t t s így a középkori latinság n a g y o n s o k s z o r okot szolgáltatott, hogy a m a g y a r o k a magok s (s) h a n g j á t is egyszerű latin s be- tűvel í r j á k ? Vagy H u n f a l v y véleményéhez, a m e n n y i b e n a latint illeti, c s a k u g y a n «nagyon sok szó fér», a k k o r A s b ó t h következ- tetése, hogy a m a g y a r helyesírást n e m szabad «a l a t i n n a l köz- vetetlen k a p c s o l a t b a h o z n u n k » , sehogy sem á l l h a t ; vagy pedig m e g f o r d í t v a ez a helyes, akkor meg A s b ó t h egészen megfonto- l a t l a n u l s z a l a s z t o t t a ki azt a «nagyon sok szót». Tertium nincs.
Bizony kár volt ezt a «nagyon sok szót», h a lehetett, n é h á n y példával föl n e m világosítani m i n t a többi ellenvetést, vagy h a n e m lehetett, egészen el n e m fojtani. Amúgy a végeredmény kivonásakor kellően észrevétette volna magát, emígy gazdáját n e m s o d o r t a v o l n a gonosz d i l e m m á b a .
Mink a m a g u n k részéről az e l l e n m o n d á s t csak úgy szün- t e t h e t j ü k meg, h a azt a «nagyon sok szót» vagy elfogadjuk vagy mellőzzük. Az u t ó b b i r a az a d h a t okot, hogy H u n f a l v y állí-
tásával szemben Ásbóth semmivel sem t á m o g a t j a , teliát vitás- nak h a g y j a . Akkor az e r e d m é n y az, hogy a n é m e t e k , csehek, szlovének, lengyelek példája, m i n t h o g y m i n d e z e k n e k n e m l a t i n , h a n e m csak s a j á t nyelvökbeli kiejtését m u t o g a t j a , H u n f a l v y ellen n e m bizonyít semmit. Mert H u n f a l v y , a ki bi- zonyságul «az új l a t i n nyelvekre» hivatkozik és a «keresztyén p a p o k k a l a l a t i n betűket» a l k a l m a z t a t j a «a m a g y a r nyelv írására» világosan azt állítja, hogy «a l a t i n s hangzott az egész középkori E u r ó p á b a n S2-nek», hogy a latin nyelven szer- kesztett iratokat olvasták m i n d e n ü t t úgy. Asbóth az ú j latin nyelvekre való hivatkozást n e m vette figyelembe, így a z t á n H u n f a l v y t természetesen meg sem értette. Tehát ott vagyunk a hol voltunk. H u n f a l v y n e m t u d j a megfejteni, m é r t í r j u k az s (s), n e m pedig az sz h a n g o t egyszerű latin s b e t ű v e l ; de azért főállítása, hogy a latin o r t h o g r a p h i á t alkalmaztuk nyelvünkre, igaz lehet.
Asbóth példái vagy csak a r r a valók, hogy már m o s t azt se értsük, m é r t alkalkalmazták r a j t u n k kívül eleinte a n é m e t e k is fél vagy egész, meg a csehek, szlovének, lengyelek is kétségtelen s (s) h a n g j o k r a épen azt az egyszerű latin s b e t ű t ; vagy pedig a r r a valók, hogy u t o l j á r a is elfogadjuk azt a «nagyon sok szót».
Mert a n n a k a nagy megegyezésnek e rendkívül f ö l t ű n ő dolog- b a n , oly nyelveknél, melyek m i n d a latin írást alkalmazták hang- jaik látható kifejezésére, talán mégis csak a kölcsönadó latin nyelvben kell keresniiuk első forrását. Akkor igaz ugyan, hogy
«a latin s» H u n f a l v y hivatkozása ellenére is n e m h a n g z o t t «az egész középkori E u r ó p á b a n s2-nek», de az is bizonyos, hogy «a m a g y a r helyesírást a latinnal» mégis «közvetetlen kapcsolatba»
szabad h o z n u n k . H a tehát A s b ó t h a d a t a i egyáltalában bizonyí- t a n a k val ami t, akkor csak azt az állítást r o n t j á k le, melyet H u n f a l v y bizonyára kész ö r ö m e s t föláldoz. Hiszen mindössze csak a n n y i t m o n d h a t n a k , hogy a magyar s h a n g latin s betűvel való jelölése megfejthető magából a latinból is. H u n f a l v y így bizonyára n e m s a j n á l j a kárba veezett magyarázó kísérletét, m e r t a n n a k örülhet, hogy főállítása n e m hogy gyöngült, h a n e m h a t a l m a s a n erősbödött. Most m á r a n n á l inkább hiheti és m o n d - h a t j a , hogy első «keresztyén p a p j a i n k a l a t i n betűket alkalmaz- ták a m a g y a r nyelv írására». í m e így czáfolja meg Asbóth H u n -
16 V O L F GYÖRGY.
falvy Pált. F ő á l l í t á s á b a n vagy épen s e m m i kárt sem tesz vagy pedig még h a t h a t ó s a n t á m o g a t j a .
I I I .
H o s s z a s a b b a n időztem e t á r g y n á l , n e m m i n t h a azt h i n - n é m , hogy H u n f a l v y Pál rászorul az én védelmemre, h a n e m mivel az, a m i t A s b ó t h meg a k a r t czáfolni, eddig m i n d e n m ü v e i t m a g y a r e m b e r nézete volt. H u n f a l v y a közmeggyőző- dést fejezte k i ; az ő k ü l ö n személyes t u l a j d o n a csak az a kísérlet, melylyel előző nélkül a m a g y a r s h a n g n a k egyszerű latin s betűvel való jelölését i p a r k o d o t t megfejteni. Fejtegeté- semből, úgy hiszem, eléggé kitűnik, hogy m i n k e t még eddig s e m m i sem kényszerít a latin t h e o r i á r ó l l e m o n d a n u n k ; csak Asbóth Oszkárt r a g a d j a végzete a cseh theoria csalfa ingová- n y á b a . Végzetét m a g a idézi föl szinte hihetetlen mulasztásaival.
Azt g o n d o l n á az ember, a ki egyes egyedül csak a valót, n e m pedig erőnek erejével a fejében motozó elmélet valamilyes iga- zolását keresve, k u t a t j a a m a g y a r o r t h o g r a p h i a eredetét, a köz- meggyőződéssel számolva legelőször is azt fogja vizsgálni, h o g y a n olvastak itt n á l u n k az első keresztény időben latinul, vagy h a erre n e m talál fölvilágosítást, h o g y a n olvastak tehát a k k o r i b a n azok a n é p e k latinul, melyeknek papjai m i n k e t térí- tettek. Mert a n n y i csak bizonyos, hogy h a igazán a latin ortho- g r a p h i á t a l k a l m a z t á k n y e l v ü n k r e , a k k o r azt n e m a m a i tudo- m á n y - k e r e s t e classikus, h a n e m bizony csak a korukbeli vulgá- ris kiejtés a l a p j á n t e t t é k . A s b ó t h azt, mind a mellett hogy H u n f a l v y t czáfolva is okvetetlenül szükséges lett volna e kér- déssel foglalkoznia, h a t a l á n egy p i l l a n a t r a fölvillant is benne, egészen mellőzte. Csak azt nézte, h o g y a n írtak a magyarok m a - gyarul, a n é m e t e k n e m e t ü l , a csehek csehül, a szlovenek szlo- vénül, meg a lengyelek l e n g y e l ü l ; de hogy mind ezek hogyan olvasták, h o g y a n ejtették akkoriban, mikor a mi o r t h o g r a p h i á n k keletkezett, a l a t i n t , az egy perczig sem foglalkoztatta. Ez a m u l a s z t á s a legsúlyosabb. E z h a j t o t t a először idegen földre és kergette közvetve a csehek k a r j a i b a . De még így is megfogha- t a t l a n dolog m a r a d örökké, hogyan tehette egyáltalában, de m e g különösen is épen a cseheket, istennek a m a választott né-
p é v é , mely m i n k e t a műveltség c s a r n o k á b a vezetett. I t t elkö- v e t e t t m u l a s z t á s a i t már bevezetésemben é r i n t e t t e m ; lássuk
tüzetesebben.
Hogy o r t h o g r a p h i á n k a t a csehektől vehessük, a r r a úgy hi- szem első föltétel, hogy a cseh írás régibb legyen a m a g y a r n á l . Asbóth ezt még csak meg sem említi, n e m hogy egy kicsit vizs- gálná. Azt lehetne gondolni, hogy hiszen az igen természetes, hogy a cseh írás a régibb, m e r t ők is a kereszténységgel kapták, erre pedig előbb tértek m i n t m i n k . De h á t ez még sem egészen t e r m é - szetes. Maga Asbóth említi m i n t lehetséges dolgot, hogy a csehek a b b a n az időben, mikor a történetírók állítása szerint, a m i meg- t é r í t é s ü n k b e n közreműködtek, az ószlovén nyelvet használták egyházi n y e l v ü l ; sőt azt még a b b a n , hogy m i n d e n közreműkö- désök mellett sem hagyták itt nyelvöknek legkisebb n y o m á t sem, és hogy m i n d e n szláv eredetű egyházi kifejezésünk az ószlo- vénből való, n é m i k é p megerősítve l á t j a . S a j á t világos szavai e z e k : «A cseh térítők működése Magyarországon, összefoglalva azzal a tanúsággal, mely a m a g y a r keresztény terminológiából foly, szintén egy ilyen — eddig sehol meg n e m említett — kö- r ü l m é n y , mely m a g y a r á z a t á t a b b a n találhatná, hogy a csehek a k k o r á b a n u g y a n a z t az egyházi nyelvet használták, a melyen régebben a szlovének Magyarországon, a morvák, szerbek, bol- gárok, oroszok, horvátok, valószínűleg a lengyelek is közösen dicsérték az istent» (341. 1.).
Lehetne-e erre a föltevésre csak gondolni is, h a a csehek- nek ebből az időből c s e h nyelven írt hiteles emiékök v o l n a ?
/
E s mit m u t a t az, hogy a tudósok inkább az ószlovén nyelv liturgiái nyelvül való használatához f o l y a m o d n a k , m i n t sem azt higyjék, hogy volt a b b a n a k o r b a n cseh nyelven írott m ű , ha- n e m elveszett ? Ott v a n u g y a n a G r ü n b e r g i kézirat, azt Gebauer a I X . századból valónak h i s z i ; meg azután a J á n o s evangéliumá- n a k töredéke. Ez utóbbi, m i n t m a g a Asbóth is e l m o n d j a (423.1.), úgy van írva, hogy t u l a j d o n k é p e n a latin textus sorai közé van ékelve, más kézzel, a cseh fordítás, s így még h a a latin írás csakugyan a X. századból való v o l n a is, pedig a palaeographu- sok inkább a XI. század mellett nyilatkoznak, széles sorközei- vel legfeljebb a n n y i t bizonyít, hogy helye volt h a g y v a a cseh fordításnak, h a u g y a n a n n a k , de k o r á n t s e m m u t a t j a azt, hogy
M . T . A K . É R T . A N Y E L V - ES S Z K P T . K Ö R É B . 1 8 8 5 . X I I . K . 6 . S Z . -
18 VOLF GYÖRGY.
azt a cseh fordítást n y o m b a n a latin t e x t u s megírása u t á n írták bele. E g y é b i r á n t t ö b b t u d ó s , m i n t Asbóth is említi (341. 1.), «a jelen századból való h a m i s í t v á n y n a k » állítja. A mi pedig a G r ü n b e r g i kéziratot illeti, a r r ó l legjobb lesz m a g á n a k Asbóth- n a k szavait idézném, a ki így szól r ó l a : «De egyáltalában ké- nyes dolognak t a r t o m a G r ü n b e r g i kéziratból bizonyos k o r helyesírását m e g a k a r n i á l l a p í t a n i . Először azok sem é r t e n e k egyet, a kik hitelesnek t a r t j á k ezt a kéziratot, a kor tekintete- ben, B r a n d l pl. azt b i z o n y í t g a t j a , hogy a X I I . század végén vagy a X I I I . század elejen írták. Másodszor pedig m á r a p a l a e o g r a - phicus t e k i n t e t e k is intenek óvatosságra úgy, hogy ez a kézirat épenséggel n e m a l k a l m a s olyan igazságok földerítésere, a me- lyek n e m m á r a m ú g y is ismeretesek. Mellőzöm Pertz György ós Sickel T i v a d a r Ítéletét és csak W a t t e n b a c h Vilmos k e m é n y n y i l a t k o z a t á r a h i v a t k o z o m , a ki ügyetlen csalásnak j e l e n t e t t e ki a kéziratot» (423.1.). Ott volnának u g y a n még a cseh okira- tok, de ezekről is kijelenti A s b ó t h , hogy «nem a k a r ebbe a da- rázsfészekbe nyúlni, a hol h a m i s í t o t t , gyanús, rosszul keltezett, sokkal későbbi m á s o l a t b a n ránk m a r a d t oklevelek közül ki kel- lene keresni azokat, melyekre bizton lehet építeni» (425.1.). így veti meg A s b ó t h az ö ú j d o n a t u j cseh t h e o r i á j á n a k az a l a p j á t . Szépen k i m u t a t j a , hogy a csehek akkor, m i k o r itt téríthettek, legfeljebb ószlovénül írtak. Igazán k ü l ö n ö s ; még a r r a sem gon- dolt, hogy v á j j o n a cseh írás régibb-e a m a g y a r n á l .
De h á t m é g i s m i n d a z á l t a l tegyük föl, hogy a cseh írás a régibb, m e g azonfölül f o g a d j u k el, hogy a c s e h e k n e k , á m b á r n y e l v ü n k n e m tud róla, m e g t e r í t é s ü n k b e n c s a k u g y a n kiváló részök volt. A s b ó t h r a m é g ezután is a m u l a s z t á s o k n a k egész s o r a bizonyul. E l m é l e t e mindössze azon nyugszik, hogy az * (s) h a n g o t eleinte a csehek is egyszerű latin « betűvel jelölték.
Á s b ó t h n e m vetette föl azt a kérdést, elhozták-e a csehek ide az ö í r á s u k a t ? K á r is lett v o l n a neki, m e r t a k k o r n e m j u t o t t volna a r r a az e r e d m é n y r e , melyet m i n d e n áron el a k a r t érni. Pedig itt sem e n g e d h e t j ü k el neki a választ. Meg is a d j a t u d t á n kívül.
T ö b b s z ö r u t a l t a m a r r a a kísérletére, melylyel ki a k a r j a egyez- tetni azt az ellentétet, hogy a m a g y a r o k megtérítésénél «a tör- t é n e t í r ó k t a n ú v a l l o m á s a szerint a csehek s e m m i k é p sem mel- lőzhetők», ellenben a nyelvészek a cseh nyelvnek a m a g y a r r a
való hatását kereken t a g a d n i kénytelenek. Pedig «egészen ter- mészetesnek fogjuk találni, hogy a m a g y a r nyelv is f e n n e n h i r - deti azt, hogy ki térítette n é p ü n k e t a keresztény hitre, h i r d e t n é még akkor is, h a a történet valóban h a l l g a t n a róla, a m i n t Miklosich állítja. E szerint t e h á t azt v á r h a t n é k , hogy a c s e h nyelv h a t á s a látszik meg a m a g y a r nyelven, h a keresztény dol- gokról beszél. Mégis, h a j o b b a n szemügyre veszszük a m a g y a r nyelven észlelhető szláv hatást, s e m m i sem igazolja azt a föl- tevést, hogy a cseh nyelvnek v a l a h a ilyen h a t á s a volt» (336.1.).
Minthogy pedig a m a g y a r b a n található szláv eredetű egyházi kifejezések m i n d ószlovénből valók, m e g f e j t é s ü l azt teszi föl, hogy vagy magok a csehek is az ószlovént használták egyházi nyelvül (341. 1.) vagy pedig ők inkább csak a vezetők voltak s az ő fölügyeletök alatt szlovén alsó p a p s á g végezte a térítést.
Az első vagy-ra m á r fentebb idéztem s a j á t szavait, a második vagy-ról meg így foglalja össze v é l e m e n y é t : «Az egyházi kife- jezések tehát ilyen szlovén tolmácsok, illetőleg alárendelt p a p o k ú t j á n is kerülhettek a m a g y a r nyelvbe, és a cseheknek i n k á b b csak a vezetés, az eszközök megválasztása j u t o t t volna osztály- részül» (342. 1.). Úgy mellékesen szólva reménylem, hogy azok- kal a «szlovén tolmácsokkal» n e m szlovénül, h a n e m m a g y a r u l t o l m á c s o l t a t j a a m a g y a r o k n a k a csehek igéit. De visszatérve n e m t u d o m , melyiket v á l a s z t a n á a két vagy közül, h a épen okvetetle- nül választania kellene; csak a n n y i t tudok, hogy n a g y o n rosszúl j á r n a akármelyikkel. Mert h a a csehek az ószlovént használ-
ták térítésök idejében egyházi nyelvül, akkor m i n t h o g y épen egyházi f u n c t i ó b a n j á r t a k itt, n e m cseh, h a n e m ószlovén könyve- ket hoztak magokkal, melyek c y r i l l írásukkal épenséggel n e m voltak a l k a l m a s a k l a t i n b e t ű s cseh o r t h o g r a p h i á t ter- jeszteni. Ugyan oda lyukad ki a dolog, h a a csehek csak vezet- ték és szlovén alsó papság végezte a t é r í t é s t ; m e r t ez m á r csak azért sem h a s z n á l h a t o t t cseh egyházi könyveket, m á s m e g n e m kellett és n e m is lehetett, mivel nyelvünk t a n ú s á g a szerint s e m m i esetre sem csehül, h a n e m csakis ószlovénül h i r d e t h e t t e az igét. í g y ez is csak legfeljebb c y r i l l betűs ószlovén írás alapján t e r j e s z t h e t t e volna a l a t i n betűs cseh o r t h o g r a p h i á t . A csehek tehát, h a ugyan volt nekik, se így se úgy n e m hagy- h a t t á k n e k ü n k itt az í r á s u k a t .
2*
20 V O L F GYÖRGY.
D e azért mégis m i n d a z á l t a l tegyük föl, hogy m á r volt is a c s e h e k n e k írásuk meg hogy el is hozták ide hozzánk. Akkor előáll az a további k é r d é s : egyedül csak a csehek írták-e az s (s) h a n g o t egyszerű latin s betűvel vag} pedig mások i s ? E r r e A s b ó t h m á r akkor megfelelt, m i k o r nagy czáfoló b u z g ó s á g á b a n azt vetette H u n f a l v y ellen, hogy «analógiát az s-nek a m a g y a r szokás szerint való h a n g o z t a t á s á r a , bizony a n n y i t találunk, hogy hirtelenében azt sem t u d j u k , m e r r e f o r d u l j u n k » (413. 1.). Föl is említette a c s e h e k e n k í v ü l a n é m e t e k e t , a kiknél csak a n n y i a b i z o n y t a l a n , hogy az a h a n g , melyet ők s-sel jelölnek, egészen olyan volt-e, m i n t a szláv s hang, v a l a m i n t fölemlítette m é g a k a r i n t i a i s z l o v é n e k e t és a l e n g y e l e k e t . Maga k é n y t e l e n tehát megengedni, hogy a m a g y a r n e m szorult e t e k i n t e t b e n m ú l h a t a t l a n u l a csehre. Vagy egyes egyedül csak a csehek t é r í t e t t e k n á l u n k ? Asbóth erre a kérdésre sem gondolt.
Pedig neki ki kellett volna m u t a t n i a , hogy h a b á r az s (s) hang- n a k latin s betűvel való írása megvolt n e m c s a k a cseheknél, h a n e m bizonyos m é r t é k b e n a n é m e t e k n é l is, föltétlenül pedig a k a r i n t i a i szlovéneknél is meg a lengyeleknél is, a m a g y a r o k mégis egyedül csak a csehektől vehették, m e r t a többiek egy- á l t a l á b a n n e m j á r t a k itt. A n e m e t e k r e úgy hiszem n e m kell b i z o n y s á g o t k e r e s n e m . A k a r i n t i a i szlovének i t t j á r t á r ó l meg- lehet n i n c s a d a t , de azért ő tőlük m é g mindig i n k á b b kölcsö- n ö z h e t t ü k volna az s-es írást m i n t a csehektől, h a ezek százszor itt j á r t a k is, m e r t ők, kik a cseheknél s e m m i e s e t r e sem távolabb s z o m s z é d a i n k , valósággal oly időből, a X. századból t u d n a k föl- m u t a t n i latin b e t ű s emléket, az Asbóth által is említett (413.1.) úgynevezett F r e i s i n g i emlékeket, mely a kölcsönvételt még lehetségessé teszi, holott a csehek ilyennel épen n e m dicseked- h e t n e k . A lengyelek, a mi í r á s u k régiségét illeti, a cseheknél n e m állnak h á t r á b b , m e r t r ó l u k sem lehet kedvezőtlenebbet m o n d a n i , m i n t azt, hogy ki t u d j a , a mieinknél föl bírnak-e m u - t a t n i n y e l v ü k ö n í r o t t régibb e m l é k e k e t ? Itt j á r t u k r ó l meg elég a szent Gellért n a g y o b b legendájából (kiadta gr. B a t t h y á n y Ignácz p ü s p ö k : S a n c t i Gerardi Scripta et Acta. G y u l a f e h é r v á r t 1790. 330. 1.) az az egy a d a t is, hogy szent Gellérthez a len- gyelek csak úgy sereglettek m i n t a n é m e t e k , csehek, francziák és mások. A csehek t e h á t n e m is p r i m i inter p a r e s , n e m hogy
egyedüli példánk lehettek volna. Ezek közül melyik n é p n é l lehet nekik r e á n k több h a t á s u k a t k i m u t a t n i ?
De hát mégis m i n d a z á l t a l tegyük föl, hogy az s-es írást sem a németektől sem a karintiai szlovénektől, sem a lengye- lektől n e m t a n u l h a t t u k volna. Á l l j a n a k egyedül szemben a m a - gyar meg a cseh. Mivel bizonyítja A s b ó t h , hogy a m a g y a r a z t az í r á s m ó d o t n e m vehette u g y a n o n n a n , a h o n n a n a cseh ? A m a n - n a k szükségképen ettől kellett k ö l c s ö n ö z n i e ? Olyan dolog azr
mely csak a cseheknel fejlődhetett vagy melyet csak a csehek vehettek kölcsön v a l a h o n n a n ? Kifordítom, befordítom A s b ó t h egész értekezését mind függelékestül, «csendes m i n t a halál».
Pedig itt u g y a n c s a k h a n g o s a n kellene szólnia. Néhány kölcsön- szót meg olyan néptől is vehet át egy másik nép, melylyel n e m érintkezik valami n a g y o n szorosan. H o g y n e venne át a k k o r legalább egyet-kettőt attól a néptől, melytől írni, olvasni t a n u l ? Vagy ehhez semilyen érintkezés se k e l l ? Úgy látszik, m e r t Asbóth a mi í r á s u n k a t olyan néptől s z á r m a z t a t j a , melynek nyelvéből egy árva szócskát sem k ö l c s ö n ö z t ü n k .
De elmegyek a végsőig. Tegyük föl meg azt is, hogy csak- ugyan a csehektől t a n u l t u k s h a n g u n k a t s betűvel írni. Már en- nél többet bizonyára senki sem követelhet. I t t akkor épenség- gel egy teljesen m e g f o g h a t a t l a n titok előtt állunk. Minthogy Asbóth a m a g y a r s-es írást a latinból megfejthetetlennek m o n d j a (414. 1.), továbbá nem csodálkoznék, h a latin szövegben az író a m a g y a r sz hangot többször latin s betűvel jelölné (418. 1.), végre pedig h a j l a n d ó föltenni, hogy az Ehrenfeld-codex i r ó j a
«a sok es semyt szók s-ét egy vigyázatlan perczében latinosan
«2-nek olvasta» (426. 1.), szükségképen azt kell hinnie, hogy nálunk eleitől fogva mindig, kivétel nélkül, s^-nek olvastak a l a t i n b a n m i n d e n s betűt, a m i n t azt egy helyt (419. 1.) világo- san ki is fejezi. F o g a d j u k el ezt is. Van tehát s-es cseh ortho- g r a p h i á n k és sz-es latin kiejtésünk. Nézzük, mire megyünk vele.
A csehek m e g a j á n d é k o z t a k az s-es írással és aztán úgy eltűntek, hogy azóta is hiába keressük a n y o m u k a t . Nem hagy- tak itt semmit, csak azt a nagy csodát, hogy mink a h a t a l m a s latin nyelv sz-es kiejtése ellenére á l l h a t a t o s a n ragaszkodunk a ránk s e m m i k e p sem h a t ó cseh nyelv s-es írásához. H o n n a n a cseheknek e szörnyű, e bűvös h a t a l m a ? Ez m á r egymaga is
22 VOLF GYÖRGY.
elegendő lett v o l n a , h o g y Á s b ó t h o t ínég az u t o l s ó p e r c z b e n is g o n d o l k o z ó b a ejtse, ő m a g a egész diadallal veti ok n é l k ü l elle- n e m , h o g y m é g az egészen l a t i n u l í r o t t oklevelekben is a m a - g y a r szók sz h a n g j a j e l ö l é s é b e n eleitől fogva s z a k a d a t l a n u l k e r ü l i k az e g y s z e r ű l a t i n s b e t ű t . B i z o n y s á g u l idézi (419. és 4 1 8 . 1.) 1075-től 1320-ig és 1217-től 1429-ig a S z ő l ő s és S z o l g a g y ő r h e l y n e v e k e t . A m a b b a n t a l á l u n k «12-szer 2-t, 6-szor sc-t, egyszer a m a i sz írást, egyszer c-t, egyszer s-t». Az u t ó b b i b a n t a l á l u n k «19-szer z, egyszer sc, kétszer egy és u g y a n - a b b a n az o k i r a t b a n s j e l t , t a l á l u n k 2-t m é g a k k o r is, m i k o r a szó k ü l ö n b e n t e l j e s e n l a t i n o s r u h á b a öltözködött, azaz Szolga- györiensis-t is 2-vel írják» (Zulugageuriensis, Z u l g a g e u r i e n s i s s t b . vagy 13-szor), «pedig a z t m á r u g y a n c s a k b á t r a n í r h a t t á k v o l n a l a t i n s-szel és b i z o n y o s a n úgy is í r t á k volna, h a k ü l ö n - b e n is l a t i n s-szel í r t á k a k k o r á b a n a m a g y a r s2-et, a m i n t Yolf á l l í t j a » . N e m á l l í t o t t a m u g y a n , azt m á r a p r ó r a k i m u t a t t a m a Nyelvtudományi Közleményekbe á t t e t t v á l a s z o m b a n , de m é g úgy is A s b ó t h n a k j ó v a l , de j ó v a l t ö b b o k a volna m e g i j e d n i m i n d ettől m i n t n e k e m . N a g y o n is igaz, «hogy el-elvétve t a l á l u n k u g y a n l a t i n s-et a m a g y a r sz jelölésére h a s z n á l v a , de n a g y o n ritkán»
(419. 1.). C s a k h o g y az is b i z o n y o s , hogy ez a d a t o k a t s z á m b a - véve, melyek s z e r i n t a m a g y a r sz h a n g j e l ö l é s é b e n az egy- s z e r ű l a t i n s b e t ű t h ú s z s z o r is e l k e r ü l t é k , m í g egyszer (Szőlős- nél) vagy kétszer (Szolgagyőrnél) megelégedtek vele, v a l a m i t á m a s z t é k r a kell g o n d o l n u n k , mely az í r ó t m é g latin t e x t u s b a n s e m h a g y t a c s e r b e n . E z a t á m a s z t é k pedig n e m lehet az a sza- b á l y , h o g y m a g y a r s z ó b a n az s (s) h a n g s betűvel í r a n d ó , m e r t h á t e n n e k a h a t a l m a s l a t i n n y e l v »2-es kiejtésével s z e m b e n m é g n a g y o b b t á m a s z t é k r a van s z ü k s é g e . M é r t n e m f o r d í t o t t á k m e g a dolgot, m i n t a hogy m a r a j t u n k kívül m i n d e n m á s n é p n é l l á t j u k ? M é r t n e m a l k a l m a z t á k epen az sz h a n g r a az egyszerű l a t i n s b e t ű t és m é r t n e m k e r e s t e k i n k á b b az s (s) h a n g r a m á 9 j e l t ? A s b ó t h t a l á n azt képzeli, h o g y az s (s) h a n g n a k egyszerű s b e t ű v e l való í r á s a a csehektől átvéve n y o m b a n v é r ü n k k é vált s az í r ó k b a n f o l y t o n m a g y a r o s t u d a t k é p élt. De hogy m e n n y i r e becsüli, m e n n y i r e t a k s á l j a ezt a m a g y a r o s t u d a t o t épen ő m a g a , az a b b ó l látszik, h o g y az Ehrenfeld-codex í r ó j á v a l , j ó l megjegy- z e n d ő , n e m l a t i n , h a n e m t i s z t á n m a g y a r t e x t u s b a n olvas-
"tatja «a sok és semyt szók s-ét l a t i n o s a n s2-nek» (426. 1.). É s h o g y a n m a g y a r á z z u k e m a g y a r o s t u d a t b ó l azt, hogy számos
•codexiink írói az s (s) h a n g jelölésében, megfeledkezve az s-ről 2-re t é v e d n e k ? Lehet-e itt m a g y a r o s t u d a t r a csak gondolni is?
Mi isten csodája b í r h a t t a hát akkor a m a g y a r o k a t arra, hogy ne a, latinra, h a n e m a csehre hallgassanak ? Hősiesen ellentállanak a m a n n a k , pedig a kísértés mily n a g y !
A csehek n e m hagytak itt egy betűnyi cseh í r á s t ; íróink így csehül még csak n e m is olvashattak, n e m hogy a cseh írást g y a k o r o l h a t t á k v o l n a ; de meg csehül egyáltalában n e m is tud- t a k . Talán úgy ismerték a cseh nyelvet, m i n t Shakespeare Cseh- országot. E l l e n b e n latin írás forgott itt elég; m á s se volt.
E l e i n t e m i n d e n irónk t u d o t t latinul, sőt m á s m i n t deákos em- b e r írni egyáltalában n e m is t u d o t t ; csak későbben t a n u l j á k m e g az írást kivételesen deáktalanok is. Azután legtöbb, m a j d - nem m i n d e n irónk többet írt és olvasott latinul m i n t m a g y a r u l . E h h e z fogjuk m é g a latin nyelv tömérdek sok s h a n g j á t szó elején, szó belsejében, főkép pedig szó végén, és k a p u n k oly bűvös csábító kigyósziszegést, mely még a p a r a d i c s o m i n á l is h a t a l m a s a b b lehetett volna, h a a cseh talizmán n e m védi meg a m a g y a r o k a t az elkárhozástól. E n n e m vagyok babonás, de azt látva, hogy a szegény gyönge m a g y a r o k a rettentő erővel b e r o n t ó latin ellenség m i n d e n t á m a d á s á t ily d i a d a l m a s a n egye- dül csak a cseheknek l á t h a t a t l a n , h a l l h a t a t l a n , t a p i n t h a t a t l a n , ízlelhetetlen, szagolhatatlan, m i n d e n k é p észrevehetetlen segít- ségével verik vissza, önkéntelenül összeborzadok a cseheknek e mérhetetlen nagy és szörnyű titkos h a t a l m a miatt. P r óz a i mó- don szólva, az s-es írást a latin nyelv ellenében erős t á m a s z t é k nélkül 24 óráig sem lehetett volna f e n n t a r t a n i .
H a Asbóth a cseh kölcsönvételt t o v á b b r a is hirdetni a k a r j a , akkor a XI. századból való hiteles okiratból vagy kró- nikából kell e l ő m u t a t n i a oly t a r t a l m ú adatot vagy följegyzést, hogy a m a g y a r o k csakugyan a csehektől t a n u l t á k az s (s) h a n g - n a k s betűvel való írását. H a n e m még akkor is m e g m a r a d az a n a g y titok, hogyan t u d o t t a latin írás ellenében meggyökerezni.
H a ezt is cseh segítséggel a k a r j a megfejteni, akkor csak azt a tanácsot a d h a t o m neki, jelentse ki elmélete méltó kiegészíté- séül, mert más menekülése m á r csakugyan nincs is, vagy azt,
24 V O L F GYÖRGY.
hogy a cseh írás itt legalább is oly közönséges volt, m i n t a l a t i n , vagy pedig m i n d j á r t azt, hogy régi codexeinket mind csehek írták. E z m i n d e n e s e t r e m é g nagyobb f ö l t ű n é s t fog kelteni. Mint- hogy pedig ezt mi többiek sehogy sem f o g a d h a t j u k el, engedje meg, hogy a megfejtést egyenesen a régi m a g y a r o r s z á g i l a t i n kiejtésben k e r e s s ü k ; m e r t m i azt hiszszük, hogy i s m é t az ő pél- dáit idézve, n e m a latin szokás ellenére n e m írták Szölős-t m e g Szolgagyör-t s-sel, h a n e m egyenesen a latin kiejtés p a r a n c s á r a . Úgy t a r t o m , n e m az a «csoda», hogy a m a g y a r h e l y e s í r á s n a k cseh eredetét «mindeddig n e m látták», h a n e m az a csoda, hogy egyáltalában a k a d t ember, a ki m e g t u d t a látni. De e r r a r e h u - m á n u m . H o g y h a m i s n y o m o n indul, az megeshetik a k á r k i n ; az még csak tévedés, n e m h i b a . Hibává akkor lesz a tévedés, ha a k u t a t ó az elért e r e d m é n y t lépésről lépésre m i n d e n k é p e n ki n e m p r ó b á l j a . E z t m u l a s z t o t t a el A s b ó t h ; e n n e k t u l a j d o n í t h a t j a t e h á t , h a most föl kell s ó h a j t a n i a : «Oh adj, oh a d j n e k e m H ű s csép- pet, h ű csehem!» E n pedig őszinte köszönetet m o n d o k n e k i , hogy e n g e m megkímélve a szükséges a d a t o k fáradságos össze- szerzésétől, értekezésében és e n n e k függelékében oly bőven é s m i n d j á r t készen n y ú j t o t t n e k e m m i n d e n t az ő saját elméletének l e r o n t á s á r a .
IV.
Az u t ó b b e m l í t e t t dolgot lehetetlen még külön ki n e m e m e l n e m . S z á n d é k o s a n csakis a z o k a t az a d a t o k a t h a s z n á l t a m , melyeket m a g a Asbóth szolgáltatott. Mindössze egyszer hivat- k o z t a m m á s r a , m i k o r a n n a k bizonyságául, hogy lengyelek csak- u g y a n m á r szent I s t v á n idejében j á r t a k itt, a Gellért-legendát idéztem. E z egy is oly kevéssé fontos, hogy b á t r a n e l m a r a d h a - t o t t volna. Még a n n y i r a sem m e n t e m , hogy az A s b ó t h hasz- n á l t a f o r r á s o k b a n tovább k u t a t t a m volna. Egész dolgom arra, szorítkozott, hogy vizsgáljam a d a t a i n a k m e g b í z h a t ó s á g á t . Nagy szerencsétlenségére az idéztem adatok m i n d helyesek. Az én a l a p o m t e h á t egészen biztos. E z az ő elméletére nézve m é g ak- kor is b a j volna, h a azokat az a d a t o k a t én szereztem volna a z illető f o r r á s o k b ó l ; a n n á l n a g y o b b b a j hát, hogy ő m a g a szol- g á l t a t t a ! í g y m i n d e n a d a t n a k egyenesen s ú j t ó ereje van. Nem az eszközök, h a n e m a gondolkozás hia okozta a teljesen h i b á s
eredményt. Asbóth m i n d e n n e l rendelkezett, hogy jól megfejtse a k é r d é s t ; csak egy kis skepsis, csak egy kis kritika kellett volna. Csak így eshetett meg, hogy épen a r r a a l a p í t o t t a elmé- letét, a mi legkevesbbé t á m o g a t j a , sőt egyenesen ellene fordul.
Az s (s) h a n g n a k s betűvel való jelölése n e m h o g y mellette szólna, h a n e m épen a legerősebben ellene bizonyít.
De n e m volna helyes, h a a főerősség ledöntésével beér- n é m . Meg vagyok ugyan győződve, hogy azzal ledől az egész é p ü l e t ; mind a mellett m a r a d h a t n a k búvó helyek. E g y ú j d o n a t ú j elmélet, kivált ily fontos kérdesben, k ü l ö n b e n is megkövetelheti, hogy teljesen csak nagyon beható, csak m i n d e n oldalú vizsgá- lat u t á n vessük el. Azért tekintsük m á r most Á s b ó t h n a k másod- r e n d ű erősségeit is. H á t h a a főerősségből kiszorítva ide mene- külhet ! Á m lássuk. Az többé nem lehet kétséges, hogy az s-nél rosszabb alapot igazán n e m választhatott volna, még h a a gy-re épít sem, melyre pedig m á r csakugyan n e m lehet gondolni, mi- vel ennek jelölésére a csehek t ő l ü n k eltérően mellőzve a g-t, eleitől fogva a d-t alkalmazták. Methodikai s z e m p o n t b ó l m i n - den esetre j ó v a l helyesebb lett volna, h a a két nyelvnek olyan o r t h o g r a p h i a i megegyezéséből indul, mely a h a t a l m a s latin nyelv beavatkozásától biztos. í g y az s helyett i n k á b b é p í t h e t e t t volna az olyan hangok egyforma jelölésére, melyeknek a latin- b a n m i n t ismeretleneknek nincsen b e t ű j ö k . Ilyenek pl. a cs, ly, ny, ty h a n g o k . H o g y a z o n b a n erre m e n n y i r e n e m gondolt, az kitűnik következő nyilatkozatából: «Minthogy a helyesírásról csak mellesleg szóltam, n e m fogom az egész régi m a g y a r helyes- írást a p r ó r a m a g y a r á z g a t n i ; elég, ha utalok Gebauer említett», a régi cseh o r t h o g r a p h i á t tárgyaló «művere és egyszerűen kon- statálom, hogy v a l a m i n t a főkérdésben, az s és sz h a n g o k jelö- lésében, úgy a többi p o n t o k b a n is teljes összehangzást találunk a regi cseh és m a g y a r helyesírás közt. Mind a kettő n e m külön- böztette meg egymástól az n és ny, l és ly, c (kJ és cs, sz és 2, s és zs hangokat, n o h a m á r nagyon k o r á n találunk egyes p o n - tosabb jelölésre irányzott kísérleteket» (425—426.1.). Neki n e m ezek az «egyes p o n t o s a b b jelölésre irányzott kísérletek», h a n e m épen ellenkezőleg az a «teljes összehangzás» fontos, hogy a m a h a n g o k a t sem a cseh sem a m a g y a r helyesírás « n e m különböz- tette meg egymástól» ; m i n t h a bizony a latin a r r a a meg n e m
2 6 V O L F GYÖRGY.
különböztetésre n e m szolgáltatott volna elegendő okot és a ma- g y a r n a k a csehtől kellett volna azt t a n u l n i a . H a g y j á n a kérdé- s e s sz és z, s és zs; de m i t a k a r az n és ny, l és ly, c (k) és cs, m i k o r a l a t i n b a n ny, ly, cs teljesen i s m e r e t l e n és így természe- tesen nincs is, m e r t n e m is lehet m e g k ü l ö n b ö z t e t v e ? A m a - g y a r n a k pedig a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s r e volt szüksége s h a ezt n e m t a n u l t a a csehtől, a k k o r egyáltalában n e m volt m i t t a n u l n i a tőle. H i á b a említi A s b ó t h bizonyságképen, hogy «egytől egyig megtaláljuk helyesírásunk v a l a m e n n y i s a j á t s á g á t a régi cseh f o r r á s o k b a n » ( 4 2 6 — 4 2 7 . 1.), h a az a « v a l a m e n n y i sajátság»
egyszerűen csak affele meg n e m különböztetés, melynek meg- h o n o s í t á s a végett a csehnek teljességgel n e m volt szükséges ide f á r a d n i a , m i n t h o g y a n n y i útbaigazítás, a m e n n y i t ö a d h a t o t t , a latintól is telt. Különös egy alap, melynek m a j d n e m egesz terü- lete n e g a t í v u m s alig egy t a l p a l a t n y i positivuma is hasznave- hetetlen.
De szükségképen ide kellett j u t n i a a n n a k , a ki m i n d e n egye- nes t ö r t é n e t i a d a t hiával úgy a k a r t a írásunk eredetét k i m u t a t n i , hogy egyedüli t á m a s z t é k á r ó l «a helyesírásról csak mellesleg szólt» és «az egész régi m a g y a r helyesírást a p r ó r a magyaráz- gatni» v o n a k o d o t t . Asbóth t u d o m á n y o s m e t h o d u s a e kérdésben világosan az, hogy csak egyetlen egy dolgot néz s azt sem sza- b a d o n , h a n e m szűk ellenző korlátozta szemmel. Neki csak az s (s) h a n g n a k s betűvel való jelölése f o n t o s ; m i n d e n egyebet csaknem fitymálva mellőz. Pedig itt az aprólekoskodás n a g y o n is helyén, n a g y o n is szükséges lett volna. Mert a n n y i bizonyos, hogy helyesírás dolgában a m a g y a r eleinte n e m lehetett eklek- tikus, h a n e m m i n t A s b ó t h is hiszi, «valamely idegen helyes- írást teljesen átvett» (420. 1.). H a t e h á t Á s b ó t h a k a r a t a szerint a csehet vette volna át, akkor szükségképen azt kell v á r n u n k , hogy «a régi cseh f o r r á s o k b a n » a régi m a g y a r orthograpliiának ne csak összes negativ, h a n e m a mi sokkal fontosabb, egytől egyig v a l a m e n n y i oly positiv s a j á t s á g a is meglegyen, mely sem- m i n e m ű h a n g r e n d s z e r b e l i eltérést n e m m u ' a t . Nagy baj, h a a m a g y a r b a n olyan jelölés találkozik, akár csak egy is, a milyen a csehben nincs, h a b á r m a g a a h a n g m e g van.
Nevezetes itt m i n d j á r t Á s b ó t h n a k az a nyilatkozata, hogy az sz h a n g o t jelölő sc «speciális m a g y a r fejlődésnek látszik»
