• Nem Talált Eredményt

Zárlat az egyházi birtokokon. A brucki és marienbadi tárgyalások

IV. Esztergomi egyházi birtokok Szlovákiában

IV. 2. Zárlat az egyházi birtokokon. A brucki és marienbadi tárgyalások

A papnevelı birtokterülete érintetlenül 6 822 kat. hold volt, melybıl 5 112 kat. hold került Csehszlovákiához. A felvidéki birtokok közül a széplakapáti (Krásna nad Hornádom) rendelkezıség községei Abaúj megyében voltak, ide tartozott Garbóc (Bohdanovce), Felsıolcsvár (Košické Olšany), Alsóhutka (Nižná Hutka), Beszter (Byster), Szilvásapáti (Vyšné Opatské) valamint Lebenye (Alsóhutka része) és Teleki (Szilvásapáti része) puszták. A csiffári (Čifare) kerület Bars megyében feküdt, ahová a központon kívül Mellek (Meľek) és Alsórakonca (Rykynčice) tartozott. A kicsindi kerület is elszakadt, míg Magyarországon a tokodi és táti körzet maradt.275

A budapesti Központi Papnevelde birtokait I. Ferenc 1802-es rendelete óta szintén a fıkáptalan kezelte. Túlnyomó részük a trianoni Magyarország területén maradt – 9 455 kat. holdból 8 889 kat. hold –, így mindössze az 566 kat. hold nagyságú nyitrapereszlényi (Preseľany) birtok került Csehszlovákiához.

IV. 2. Zárlat az egyházi birtokokon. A brucki és marienbadi

el.277 A prímási és káptalani jószágigazgatóságnak ettıl kezdve semmiféle rendelkezési joga nem volt. Ez az irányítási rendszer csupán néhány hónapig állt fenn, mivel a Tanácsköztársaság hadjárata következtében megszőnt a kuratórium és a gondnokok tevékenysége, amit a csehszlovák joghatóság felújítása után már nem is állítottak vissza.

A teljhatalmú miniszter 1919. augusztus 11-i rendelete állami zárlatot foganatosított a szóban forgó egyházi birtokokon, létrehozva irányításuk új szervezetét is.

Šrobár rendelete a csehszlovák földreform folyamatába illeszkedett, melynek alaptörvénye a nagybirtokok lefoglalásáról rendelkezı, 1919. április 16-án kelt 215/1919 sz. törvény volt. Ennek értelmében lefoglalásra kerültek a 150 hektárt meghaladó mezıgazdasági, illetve a 250 hektárt meghaladó vegyes jellegő (szántó, erdı, legelı) birtokok.278 Mindez tulajdonosváltást nem jelentett, az eredeti birtokos tulajdonjoga a parcellázásig, földosztásig – amire akár csak hosszú évek után került sor – továbbra is fennállt. A zárlat a tulajdonosok rendelkezési lehetıségének megszőntét jelentette birtokaik felett.

A 6525/19. szám alatt kelt augusztus 11-i jogszabály a magyarországi székhelyő egyházi javadalmasok – esztergomi érsekség, esztergomi székesfıkáptalan, váci káptalan, vallás és tanulmányi alap, esztergomi és pesti papnevelde, pannonhalmi bencés rend, a lekéri, jászói és zirci apátság – valamint a nyitrai, besztercebányai és szepesi püspökségek ingó és ingatlan vagyonát helyezte zárlat alá. Igazgatásukat a pozsonyi székhellyel felállított „Római katolikus Egyházi Javak Központi Bizottságára” (Centrálna správa katolickych cirk. veľkostatkov) bízta.279 Hamarosan a Pázmány Péter Tudományegyetem, a csornai premontrei rend és a gyıri káptalan vagyona is hasonló sorsra jutott.280 Mikor a nyitrai, besztercebányai és szepesi püspökségeket a Szentszék szlovák fıpásztorokkal töltötte be, lefoglalt egyházmegyei birtokaikat számukra visszaadták.

A zárlati intézkedés indoklása két jogforrásra hivatkozott: a csehszlovák állam 1918. évi 64. sz. törvényére, illetve az 1723: LXX. tc.-re. Az utóbbi jogszabályra a hivatkozás azért volt lehetséges, mivel az 1918. októberi 11. számú törvény értelmében a Csehszlovákia megalakulása elıtti törvények az új ország területén érvényben maradtak.

A 64. sz. törvény a szlovák teljhatalmú miniszternek ad felhatalmazást rendeletek kibocsátására, míg az 1723: LXX. tc. kimondta, hogy ha az egyházi javadalmas a templomok, javadalmi épületek és felszerelések karbantartását elhanyagolja, akkor a

277 PL Cat. A. 46/1921.

278 Sbírka zákonu a nařízení státu Československého. Ročník 1919. Částka XLIII. 289-290. p.

279 Zubko: i. m. 46. p.

280 Uo.

király, mint legfıbb kegyúr a birtokokból származó jövedelmet zárlat alá helyezheti, és a hiányok pótlására fordíthatja. Azt nem közölte a rendelet, hogy mely hiányok pótlására volt szükséges az intézkedés.

Esztergom cáfolta ez utóbbi törvényhely alkalmazásának jogszerőségét, leszögezve, hogy a példás gondosság jellemezte a korábbi idıszakot. A gazdálkodás ügyeit közismerten szívén viselı Csernoch prímás nemhogy mulasztást nem követett el, hanem még kölcsönök árán is biztosította az épületek, felszerelések karbantartását.

Nagyszabású programot indított a prímási uradalmak gazdasági rekonstrukciójára, s e modernizáló munkában azokon a birtokokon érte el a legnagyobb eredményeket, melyek határon túlra kerültek. A leglátványosabb fejlesztést Csernoch a bajcsi nagy komplexumon (lásd a függelék fényképeit) hajtotta végre, amely különösen szívéhez nıtt:

„Prímásunkat boldognak és elégedettnek – írta róla Hajdu István jószágkormányzó – igazán csak a bajcsi nyaralójában ismertük, amidın ott 1914-tıl 1918-ig évenként nyáron át néhány csendes hetet szőkebb környezetével eltöltött. Talán akkor üdült és pihent, noha itt is éppen úgy dolgozott, mint esztergomi vagy budai palotájában. De a délutánokat kint töltötte gazdaságaiban és akkor volt igazán földesúr, akit minden érdekelt, még a béres gyerekek játéka is. Semminek sem volt szabad úri asztalára kerülni, ami nem uradalmaiból származott. Vadat magunknak kellett lıni, halat magunknak fogni, gombát, gyümölcsöt, zöldséget magunknak szedni, és ı mindig velünk volt. İ hőségesen kitartott Bajcs mellett, és csak Simor prímás nyaralójában érezte magát igazán otthon és jól.“281

Csernoch az érseki javadalmat 1913. elején vette át elıdjétıl, Vaszary Kolostól, aki nem bizonyult jó gazdának, az uradalom számos nehézséggel küzdött: pénztartalék nem volt, vetésre nem maradt gabona, állat kevés volt, a gépek elhasználódtak, ráadásul több százezer koronás számlatartozás is felhalmozódott. Az elsı esztendık minden igyekezete arra irányult, hogy a jó talajú és kedvezı fekvéső birtokokat intenzív gazdálkodásra állítsák át, és minél jobban felszereljék. A prímás 7 millió koronát költött állatok, gépek, mőtrágya beszerzésére és építkezésekre, akinek gondos gazda mivoltát a harmincas évekbıl visszatekintve a Szlovák Néppárt politikusának, Karol Sidornak zárlatot bíráló parlamenti interpellációja is alátámasztotta, mely szerint Csernoch János a háború folyamán a prímási birtokokba milliókat invesztált.282 A fejlesztési program éppen 1918-ra fejezıdött be. Egyes uradalmi tisztek ekkor megpróbáltak hízó sertéseket, gulyát,

281 Hajdu István: A prímási uradalmak Csernoch hercegprímás idejében. In. Képes Krónika, 1924.

november 16.

282 PL Felvidéki birtokügyek, 2. doboz.

birkanyájat áthajtani a komáromi hídon, de minden ilyen vagyonmentési kísérlet meghiúsult.

A csehszlovák kormány a zárlati rendelettel a már 1919. január eleje óta fennálló állapotot igyekezett legalizálni, mikortól gazdaságaikból a magyarországi egyházi intézmények sem jövedelmet, sem terményt nem kaptak. Az esztergomi érseknek és káptalannak csupán néhány bérlı fizetett még valamelyes részleteket a megszállás kezdeti szakaszában. A hercegprímást mindez anyagilag rendkívül érzékenyen érintette, hiszen legjelentısebb jövedelmi bázisának kiesésével a források elıteremtése a különféle egyházi szervezetek, a budapesti és esztergomi nagy központi intézmények, a prímási méltóságból fakadó költségek fedezésére nagyon megnehezült. Területileg jóval kisebb rész maradt Magyarországon az érsekségbıl, és a plébániák száma is sokkal kevesebb volt – a szlovákiai 404-el szemben 89 –, de Budapest miatt közel annyi hívı élt itt, mint a felvidéki részen, s ez jelentıs anyagi terhekkel járt.

Az egyházi birtokok ügye szóba került a húszas évek elején zajló magyar-csehszlovák államközi tárgyalásokon is. A megbeszélés alapjait az 1921 márciusában megrendezett brucki találkozón fektették le, mikor megegyezés született, hogy a két ország kapcsolatainak részleteit négy bizottság – jogi, pénzügyi, közlekedési, gazdasági – keretei között tárgyalják meg. Az elsı királypuccs miatt megszakadt tárgyalások újrafelvételére az 1920. júniusi marienbadi találkozón került sor, mikor az egyes bizottságokhoz tartozó témaköröket is meghatározták.283 A katolikus egyházi ügyek a jogügyi bizottságba nyertek besorolást, ahol mindenekelıtt azt kellett tisztázni, hogy az egyházi kérdések képezhetik-e egyáltalán államközi megállapodás tárgyát. E téren különbözött a magyar és csehszlovák felfogás. A magyar kormány a bizottság tagjaként delegálta Csernoch érsek megbízottját, Lepold Antal kanonokot, aki az 1922. október 16-i prágai bizottsági ülésen kijelentette, hogy a magyar kormány – a csehszlovákkal ellentétben – az egyházi kérdéseket nem óhajtja az esetleges megegyezés pontjai közé felvenni, hiszen ezeket a trianoni békeszerzıdés nem érinti, elrendezésük kizárólag a Szentszék illetékességébe tartozik. Lepold az irányadó kánonokra hivatkozott, melyek szerint az egyházi szervezeten változtatni csak Róma jogosult (215. kánon), és diszmembráció esetén szintén ı osztja el a vagyont a régi és a belıle újonnan létesített egyházmegyék között (1500. kánon). Ebbıl következıen az arisztokrata és egyéb világi birtokok kapcsán meg lehet egyezni az államoknak, de az egyháziakról a Szentszék

283 M. Romportlová: ČSR a Maďarsko 1918-1938. Brno, 1986, 48. p.

kihagyásával nem. „Magyarország egyházi beosztása – érvelt a prelátus – a békeszerzıdés után is az marad, ami azelıtt volt, amíg a Szentszék másként nem intézkedik. Ugyanazok maradnak a javadalmasok is, amíg javadalmuktól Róma részérıl meg nem fosztatnak. A békeszerzıdés alapján nem lehet az egyházi beosztás megváltoztatását és a vagyon elosztását követelni, sıt a birtoklási jog nemcsak egyházi, de állampolgári magánjog is, amit véd a békeszerzıdés 250. cikkelye.”284

A hercegprímás is hasonló szellemben nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy a magyar kormány szóba állhat ugyan Csehszlovákival az ügyben, de ezt csak a Szentszék jogának fenntartásával teheti: „Az esztergomi érsekség nevében kijelentem, hogy a birtokok utolsó darabjához teljes tulajdonjoggal, teljes rendelkezési joggal ragaszkodom, a bizottság idegen hivatalnokait nem ismerem el. Minden személyi és üzemi változtatást, ami hozzájárulásom nélkül történt jogtalannak tartok, és követelem, hogy a birtokok kezelése újból visszaszálljon a javadalmasokra.”285

A tárgyaló magyar bizottság végül azzal a javaslattal állt elı, hogy elıször az érintett egyházi fıméltóságok, a magyar és szlovák püspökök egymással tárgyaljanak, majd javaslataikat beszéljék meg saját kormányaikkal, végül az államok a Szentszékkel folytatnának párbeszédet. Az esetleges megegyezés után kerülhetne sor arra, hogy a kérdést államközi megállapodással szabályozzák. A csehszlovák bizottság tudomásul vette a magyar kormány álláspontját, és Róma illetékességét nem vitatva közölte, hogy ezután a problémát illetıen mindkét fél maga intézze ügyeit a Szentszéknél.286 1923 ıszén a Magyar Nemzeti Múzeumban folytatódó bizottsági tárgyalásokon így már csak az alapítványok kérdéseirıl esett szó, s az egyházi javak késıbb sem képezték közvetlen kormányközi megbeszélések tárgyát.

284 PL Felvidéki birtokügyek, 3. doboz. Lepold feljegyzése.

285 PL Felvidéki birtokügyek, 3. doboz. Csernoch érsek nyilatkozata.

286 PL Felvidéki birtokügyek, 3. doboz. Lepold Antal levele, 1922. október 24.