Vay Péter japán fametszet gy ő jteménye a Szépm ő vészeti Múzeumban

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar M (Pldal 126-131)

A dolgozat elsı felében ismertetett japonizmus-divat kapcsán tárgyaltuk az Európában létrejött japán fametszet-győjtemények kialakulását, valamint azt is, hogy általánosnak mondható, hogy az európaiak a japán fametszetek által ismerkedtek meg Japánnal és a japán mővészettel. Magyarországon azonban a japán fametszetek győjtése viszonylag késın indult, nagyrészben magángyőjtık kollekcióiban találhatunk metszeteket. Az elsı jelentıs múzeumi fametszetgyőjtemény a Szépmővészeti Múzeum grafikai győjteményének szerves részeként jött létre, már a múzeum 1906-os megnyitását követı esztendıben.

Vay Péter (1864–1948), címzetes püspök régi magyar nemesi családból származik, számos európai egyetemen folytatott tanulmányokat, majd a katolikus egyház szolgálatába lépett. Egyházi tevékenységek, missziók vizitálásai távoli országokba szólították, többek közt Japánban, Koreában, Mandzsúriában tett hosszabb-rövidebb utazásokat. Útjai során igyekezett a felkeresett országok kultúráját, történelmét minél jobban megismerni, több cikket is megjelentetett e témakörben. 1907-ben Vay vállalkozott arra, hogy a Szépmővészeti Múzeum grafikai győjteménye számára Japánban egy fıként fametszetekbıl álló kollekciót győjt össze. Erre a célra állami költségvetésbıl 20 000 koronát különítettek el.

Vay Péter 1907. július 23-án Japánban kelt levelében arról számol be, hogy a munkával elkészült, háromezer darabból álló győjteményt küld haza.321 A szerény összegbıl kezdetben csak régi metszeteket, pár bronz kardmarkolatvédı vasat, és

321 Szépmővészeti Múzeum Adattára1334/907.

tekercsképet akart vásárolni. „A szobormővek és festmények birtokába igazán gondviselés szerőleg jutottam. Vannak pár bámulatos példányok a VIII. századtól kezdve“- írja haza 1907-ben. Kiemeli a festményekkel kapcsolatban a Kano- és a Tosa iskolák munkáit, az általa beszerzett közel kétezer fametszetbıl pedig Hirosige, Utamaro, Tojokuni, Hokuszai mőveit. Levelében azt is megemlíti, hogy jól ismeri a British Museum és a Musée Guimet győjteményeit, „de ne feledjük, azok évtizedekkel elıbb kezdtek győjteni, és százezreket fektettek azokba“. Válogatásában arra törekedett, hogy a kis kollekció „odahaza tanulságot nyújtson“. A „curio“-kat tartalmazó küldeményt a kobei Kuhn & Komor cég adta fel 1907. júliusában a Samuel & Samuel cégen keresztül.322 Az 1907. szeptember elején már Jokohamában tartózkodó, hazafelé készülıdı Vay Péter számára a Szépmővészeti Múzeumon keresztül, alaposan megkésve, hitelkeretet biztosítottak egy jokohamai banknál. A két ládába csomagolt mőtárgy-győjtemény 1907. októberében érkezett meg Magyarországra. Vay 1908.

áprilisában számos japán mővészetrıl szóló könyvet adományozott a Múzeumnak, a győjtemény feldolgozását elısegítendı323 A tárgyak vételáraként a vallási- és közoktatási miniszter azonban csak 1908. augusztusában utalta át a 30 000 koronára emelkedett összeget Vay részére.324 1908. decemberében Vay további 12 iparmővészeti tárgyat ajándékozott a Múzeumnak.325

A Japánból érkezett győjteményt 1909. februárjában vette leltárba Felvinczi Takács Zoltán,326 összesen 1093 fametszet, 338 festmény, 719 kisplasztika, 176 (fametszetes) könyv és 11 faszobor, azaz összesen 2 337 tárgy került a múzeum

322 SZMA 495/1908

323 SZMA 734/1908

324 SZMA 1365/1908

325 SZMA 1963/1908

326 SZMA 1365/1908

győjteményébe. Vay Péter a tárgyak meghatározásában, a japán terem berendezésében és a kiállítás megrendezésében is aktív szerepet vállalt. 1909. júniusában megfelelı tiszteletdíj fejében, a győjtemény katalógusának megírására kapott megbízást.327 1910.

októberében a vallási- és közoktatásügyi miniszter Vay-nak tiszteletbeli osztályigazgatói címet adományozott.328

A Szépmővészeti Múzeum japán győjteményének további gyarapítására már 1908. februárjától találunk példákat. A Múzeum a japán osztály számára ekkor Madame F.

Langweil párizsi mőkereskedésétıl három fametszetet vásárolt. 329 A Karl W.

Hiersemann által Lipcsébıl a Múzeumba beküldött fametszetes lapokból is megtartottak hármat.330 Ugyanekkortól kezdıdött a múzeum japán termének berendezése is. A fametszetek kiállításához paszpartukat és tölgyfakereteket rendeltek, a terem berendezéséhez „japános gyékényeket“ és az európai metszetosztályéhoz hasonló vitrineket csináltattak. Külföldrıl, fıként Franciaországból és Németországból, könyveket rendeltek a japán győjtemény fejlesztésének és meghatározásának elısegítéséhez. 1908-ban jelent meg a győjtemény állandó kiállításának nyomtatott katalógusa,331 Vay Péter bevezetıjével. Az elıszóban Kammerer Ernı, a Szépmővészeti Múzeum akkori igazgatója utal a győjtés szempontjaira is: “(Vay) azt kereste, azt illesztette tehát győjtése körébe, ami a mővész és közönsége világnézetét, ízlését legjellemzıbben, egyetemlegesen juttatja kifejezésre. (…) az általánosra való törekvésben különbözik anyagunk sok más győjteménytıl, ez adja meg neki értékét és a hivatottságot arra, hogy azon célt szolgálhassa, amely reá itt, a mi viszonyaink között

327 SZMA 1100/1909

328 SZMA 1726/1910

329 Importation directe d’Objets d’Art anciens de la Chine et du Japon, 26, Place Saint-Georges, Paris.

SZMA 182/1908

330 Leipzig, Königstarsse 3. SZMA 1129/1908

331 Gróf Vay Péter-féle Japán győjtemény, Budapest, Hornyánszky, 1908

várakozik. (…) És legyen az, nagy idık múltán, az elsı kapocs ama méltóságos nyugalommal fejlıdı és oly nagy assimiláló erıvel bíró mongol-turáni culturával, amellyel az ıs hazában a magyar mérhetetlen idıkig érdekközösségben állott, és amelynek egyik emanatiója a japán mővészet“. A katalógusban Vay röviden bemutatja a japán festészet, fametszet, szobrászat, fémmővesség, lakkmővesség és iparmővészet történetét, a „Kelet mővészete és mőízlése“ címő könyvébıl vett részletekkel.332 A mőtárgyak leírása, katalogizálása és csoportokba rendezése dr. Felvinczi Takács Zoltán munkája. 47 festményt, 6 szobrot, 42 fametszetet, 592 kismővészeti tárgyat, fıként kardtartozékokat, netsukéket, inrókat, írószereket, fésüket írt le.

1910. májusában nyílt meg az Országos Magyar Szépmővészeti Múzeumban a

„Japán mővészeti kiállítás“, melyet katalógus is kísért.333 A kiállítás koncepciója szerint a nyugat és a kelet mővészeti felfogása közti különbséget igyekeztek bemutatni. A Felvinczi Takács Zoltán bevezetıje szerint a színes fametszet történetének nagy vonásokban való ismertetésére vállalkozott a Vay, különösképpen „Nippon legnépiesebb mővészetének ifjú- és fénykorába“ kívánt betekintést nyújtani. Hokuszai és Hirosige mőveit nem mutatták be ezen a tárlaton, mivel azok az „európai felfogás térfoglalását“ reprezentálják. A korszakok és iskolák szerint csoportosított fametszeteket és festményeket a kor tudományos színvonalának megfelelıen dolgozták fel, a hangsúlyt arra kívánták helyezni, „ami keletázsia kulturnemzeteinek mővészi hitvallásában ıseredeti“. Keleti győjteményét a Múzeum késıbb is igyekezett külföldi és hazai mőkereskedésekben elérhetı fametszetekkel és megvásárlásra felajánlott darabokkal kiegészíteni, gyarapítani. A japán metszetkiállítás népszerőségérıl a magas látogatószám

332 Vay Péter: Kelet mővészete és mőízlése, Budapest, Franklin-Társulat, 1908

333 Japán mővészeti kiállítás, Országos Magyar Szépmővészeti Múzeum, Budapest, Hornyánszky, 1910

is tanúskodik, 1910-ben 26 216 fı kereste fel a japán termet.334

334 SZMA 2194/1910

VIII. Barátoshi Balogh Benedek ajnu gy ő jteménye a Nemzeti

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar M (Pldal 126-131)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK