Valóságos magyar ABC - RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA ⅩⅧ. SZÁZAD ⅩⅦ.

Istennek

segítsé-gül hivása

Á

^{betü majd}^{minden ma}^{élő s holt}nyelvben az első.

MostaniMunkácskám,hogyazon kezdődjön,ugy illik:

s menjen elébb, amiképen a jó (∗)rend hozzamagával.

De, mint egy Szent Emberama Látásbatanúlta;

s azt, örök emlékezetre, minékünk ’s hagyta irásban; 5

halljuk! s tartsuk eszünkbe, Szivem! mitmond őmagáról a mennyekben Ülő: hogy,az Alpha, az Ómega ísŐ:

hogy magyarán mondjam ki ’s; Őaz Első s az Utólsó.

Ezt teszi: Ő egyedüllama Kezdet s Végezet: Amen.

Ha kívánod; elődbe teszem mindjárt magyarábban. 10

Nincs ugyan ISTENneksem kezdete; vége selészen:

de mindennek, amit rendelt, Őa Kezdete, Vége ’s: mindeneke nagy csúdda világonŐ általalettek:

∗ Amikor anévelőrésze a szónak, amelyik előtt áll, akkor ezt érdemeskötőjelleljelezni.

3 (_∗) ] Az átírásban nem kötjük a névelőt kötőjellel a szóhoz.

3 Az abc-rendje szerint.

4 Utalás aJelenések könyvére.

6 őmagáról] önmagáról

7–9 Jel1,8: „En vagyok az ALFA ES AZ OMEGA, az-az, KEZDET ES VEGEZET, ezt mond-ja az Ur, A’ KI VAGYON, A’ KI VALA, ES A’ KI EL-JÖVENDÖ, a’ Minden-ható.” Továbbá:

Jel1,11; 21,6; 22,13.

13 csúdda világon ] csuda – értsd: csodálatos – világon; AProdromus… De Metrofejezete alapján a mássalhangzók hosszúságának növelésével a szavak jelentése fokozható, pl.

(201.):„csudál, csuddál, csudáll, csuddáll.”Lásd ehhez a 30. metrikai szabályt a 27. oldalon.

1 Ábëtű majdmindën maêl s hôltnyelvben az-els. 2 MoſtaniMunkácskám,hodȷ azon kezddjön,ugȷ illik: 3 s mënjën elébb, a-miképen a-jô (∗)rënd hozzamagával. 4 Dè, mint ëdȷ Szent Embëramà Látásbatanúlta; 5 s azt, örök emlêkëzetre, minêkünk-’s hagyta îrásban; 6 Iſtennek ſegítségl hivása. [205] | halljuk! s tartsuk eſzünkbe, Szîvem!

mitmond ő-magáról 7 a-mënnyekben Ül: hodȷ,az-Alpha, az-Ó-mêga-îsŐ: 8 hodȷ magȷarán mondȷam-ki-’s; Őaz-Els s az-Utólſó. 9 Ezt tëſzi: Ő ëgȷedüllama Kezdet s Végezet: Amen. 10 Hà kívánod; eldbe tëszëm mindjárt magȷarábban. 11 Nincs ugjan ISTENnekſëm kezdete; vége ſë lêszën: 12 dè mindënnek, a-mit rëndëlt, Ő a-Kezdete, Vége-’s: 13 mindëneke’ nagy csúdda világonŐ-általalëttek:

∗ ^Quum^articuluspars sit eius, quui praeest, uocabuli,unionisidnotasignificari integrum est.

1 metr. azêl-tő csak a metrum miattanceps. 8 em.mondȷam 11 em.ugjan

ugy semmi ’s nincsenn,ha nemŐ érette, teremtve:

mindennből egyedüllcsakaz Ő dícséretejő ki. 15

Őad erőt,hogy elindítsuk s végezzük amunkát: és eszerént nékünkŐtőlejőminden ajándék: Őrá ’s tér mindnyájunktóla dicséretezérten.

Illik azért, kezdvén dolgunkhoz, hogy őtetimádjuk;

s Nékie, végezvén,adjunk háláhkat örömmel. 20

Minthogy példa gyanántvezérlett engemetIsten annyi töretlen helyen,hordozváncsuddakezével; s ollj hosszú útamba viselvén gondomat épen:

az ő Nevébe fogok mindenndolgomhoz ehhezzis.

Ő Felsége segít, hogyvégre ’s hajtsamegészen. 25

Várja talám valaki: valamicskétmondjak előre; mít akarok mostan: mía feltételemitten;

aztszámláljam elő: osztán folytassam a Verset.

Ám légyen meg:előre futó hírt ád e Beszédem.

Nem lészen hát abba, hanemcsak a szóba,rövidség. 30

17 „Minden jó adomány, és minden tökélletes ajándék onnét fellyül vagyon, melly leszáll a világosságoknak Attyától, kinél nints változás, vagy változásnak arnyéka.” (Jak1,17) 22 töretlen helyen ] idegen, fel nem fedezett helyen

27 feltételem] feltevésem

14 ugȷ ſëmmi-’s nincsenn,hanëmŐ-érëtte, terëmtve: 15 mindënnbl ëgȷedüllcsak az-Ő dicséretejő-ki. 16 Őâd ert,hodȷ el-indítsuk s végezzük amunkát: 17 és e’-ſzërént nêkünkŐ-tlejőmindën ajándék: 18 Ő-r’á-’s tér mindnyájunktóla-dicséret ezérten. 19 Illik azért, kezdvén dolgunk-hoz, hodȷ tetimádjuk; 20 s Nêkie, végezvén,adjunk háláhkat örömm-el. 21 Minthodȷ példa gȷanántvezérlëtt engëmet Iſten 22 anji töretlen helyën,hordozváncsuddakezével; 23 s ollj hoszſzû ûtamba viſelvén gondomat épen: 24 àz-ő-Nevébe fogok mindënndolgom-hoz e’-hëzz-is. 25 Ő Fëlſége ſégít, hodȷvégre-’s hajtsamegészen. 26 Várja talám valaki: valamicskét mondjak-elre; 27 mît akarok moſtan: mîà-fël-tételëmitten; 28 aztſzámláljam-el: oſztán folȷtasſam a-Versët. 29 Ám lêdȷën-mëg:elre-futó hírtâd e’ Beszédëm. 30 Nëm lêszën hát àba, hanëmcsak a-ſzôba,rövidſég.

14 em.hanëm 15 metr.dicsérete 22 em.anji; lásd Kalmár jegyzetét a 145. oldalon 25 em.ſégít

Azt, amirőlmásuttakarok bővenvetekedni, légyen elég néked, haigen summásanirom meg.

Ámbár is hosszacska lejénde Beszédőmagában:

de, ha megnézed Könyvemnek őannyiDarabját,

azttemagad fogod ugyan itélni feletterövidnek. 35

Mindazonáltal ugyan mindenBetünekkülönössen lészen elől valamelljújság mondója,hat, hét szó.

Nagy haszna a

sok utazásnak Nó már nyissd a füled jó Lélek,küldöm a Postát: melljaz egész Á-B-Cefelől most hírt akar adni.

Tudva vagyontöbbnél,amint sem gondolom én ám, 40

hogy vagyon egy ember, kinek, ám nema csalfa szerencse, sem nema várattlan történet,hanem csak a szent Menny engede kedvéből nyersifjúéletet eddíg;

engedeegynéhány esztendőt,hasznos időt is;

engedemind azonba erőt,s alkalmatos ösztönt; 45

ő magaként hogy adja magáthosszú utazásra,

31 vetekedni] vitázni, disputálni, értekezni, vö.: „Diſpŭto, tāre:Diſputálok, Vetélkedem.”

PÁpai PÁRiz 1995, 198.

33 lejénd ] lesz; aProdromus… De modo Verba inflectendicímű fejezete szerintFuturum 2dum

33 őmagában ] önmagában 36 különössen ] elkülönülve 37 újság mondója] bevezetője

40–60 A szerző sajátItineráriumára utal, amiből aPost Scriptumban közöl részleteket.

42 várattlan történet] véletlen

43 nyers ] itt: éretlen, de kétségkívül allúzió a korban is létezőnyers erőkifejezésre 46 ő magaként ] önmagaként, tkp.önszántából

31 Azt, a-mîrlmásuttakarok bvenvetekëdni, 32 lêdȷën ëlêg nêkëd, haigën-ſummásan îrom-mëg. 33 Ámbár-îs hoszſzacska lëjênd e’ Beszéd ő-magában: 34 Nagy haſzna a-ſok ûtazásnak. [206] | dè, hà mëg-nézëd Knyvemnek őanjiDarabját, 35 azt të-magad fogod ugȷan itélni fëlëtterövidnek. 36 Mind-azon-által ugȷan mindën Bëtűnekkülönösſen 37 lêszën ell valamëljújſág-mondója,hat, hêt ſzô. 38 Nô már nyiss’d a-füled’ jô Lêlëk,küldöm a-Poſtát: 39 mëlljaz-egész Á-B-Cefell moſt hírt akar adni. 40 Tudva vadȷontöbbnél,à-mint-ſëm gondolom ên âm, 41 hodȷ vadȷon ëdȷ embër, kinek, âm nëma-csalfa ſzërëncse, 42 ſëm nëma-várattlan trténet,hanëm csak a-ſzent Mënny 43 engede kedvébl nyersifjûéletët e’-dîg; 44 engedeëdȷnéhánȷ esztendt,hasznos idt-is; 45 engedemind àzonba ert,s alkalmatos ösztönt; 46 ő maga-ként hodȷ adja magáthoszſzû ûtazásra,

34 em.anji 37 em.valamëlj

hogy örvendvetanúlja,amit tetszőnek itélénd:

s aminttőle lehet,mind, olljan szorgalom által, majd valahány nemzetségnek mindannyi szokását,

semberek erkőlcsétmeggtudván végye eszébe; 50

s lássae tarka világot: azonban ugy éljevilágát, hogyezeket könyvébejegyezze, akár tenyerére:

s egyéb tiszti után elmélkedjék csak azokról.

E szerető, s hív, drága Barátim féleSzemélynek

nagyuti jegyzésit,lévén mind írva kezemnél, 55

gyakran elővészem: s mit a fő Schólákba tanúltam, mind abból formálokitéletet,(álddom az ÚRat ’s):

ugy másgondolatim,kikkel rendeltt ideimben elmém törve gyakorlottam,mint jutnak eszembe,

intenek, hogyonnat példát mindenretaláljak. 60

Illendő bővítése a

Nyelvnek Hogy ezen intézést annáljobb rendbevehessem;

ez ideig nem itélhettem jobb módot imennél–––

hogy a mi Nyelvvünknekminden szavait lesorozzam, s azÁ-B-Ceszerént szép renddel lássak utánna.

Igy kell lenni tehát: immár legelőremegértéd. 65

53 tiszti ] kötelességei

56 fő Schólákba ] felsőbb iskolákban, egyetemeken

60 onnat] tkp. az utazás során szerzett tapasztalatokból, megfigyelésekből 63 lesorozzam] összegyűjtsem, összeírjam

47 hodȷ örvendvetanúlja,a-mit tetſznek itélénd: 48 s à-minttle lëhet,mind, olljan ſzorgalom-által, 49 majd valahánȷ nëmzetségnek mindanji ſzokását, 50 sembërëk erklcsétmëgg-tudván vêdȷe-eszébe; 51 s lásſae’ tarka világot: azonban ugȷ éljevilágát, 52 hodȷezëket knyvébejegyëzze, akâr tenyerére: 53 s ëgȷêb tiſzti-után elmélkëdjék csak azokról. 54 E’ ſzeret, s hív, drága Barátim-féleSzëmélynek 55 nàgy-ûti jegyzésit,lévén mind îrva kezem-nél, 56 gyakran el-vêszëm: s mît a-fő Schólákba tanúltam, 57 mind abból formálokitéletet,(álddom az-ÚRat-’s): 58 ugȷ más gondolatim,kikkel rëndëlttideimben 59 elmém’ törve gyakorlottam, mint jutnak eszëmbe, 60 intenek, hodȷonnat példát mindënretaláljak. 61 Hodȷ ezën intézést à-náljòb rëndbevëhesſëm; 62 ez ideîg nëm itélhettem jòb módot im’e’-nél––– 63 hodȷ a-mi-Nyelvvünknekmindën ſzavait lë-ſorozzam, 64 Illend bvítése a-Nyelvnek.

[207] | s azÁ-B-Cze-ſzërént ſzép rënd-el lásſak utánna. 65 Igȷ këll lënni tehát: im’már leg-elremëg-értéd.

49 em.anji

Hogyidegen nyelvbéliigét itten magyaráznék, smás aratásra valómunkámat el-elnyiregetném, s rendi felette kepétraknám, nem célom a nékem.

Néhol ugyan megesik, ha a szűkség hozza magával,

hogy azújvagyrégi szokástjobban kifejezzem, 70

melljszóval nevezik,megg kell azt fejtenem épen.

Ezt isnagy biztombareménlem ezeknek utánna:

hogy az én jó s kedves Hazámfiai, nem akarván ennyi verijtékembecsmérelgetni,kit értek,

s drágakőnél gyönyörűbb Nyelvvünkért,húlllatok eddíg, 75

sőtaz ő becsiértinkábbísannakörűlvén, mind jó neven vészik,valamit próbálokaránta:

és, hatalám fontoss vagy egyébalkalmatos ígét, vagy valamelljszólásmódját, nagy erőbe,találván,

felfogom, ésmi tulajdonainkközzé fogadom bé; 80

ezt mondom, hogy azén voksomrameg engedik: ugy-e?

Meghallád, hogy ezÉneknekmind grádicsa, rendi, és minden szavainnen hazúlfog lenni egészenn.

66 idegen nyelvbéliigét ] idegen szót, más nyelv szavát

66 magyaráznék ] Korabeli szótáraink szerint amagyarázige elsődleges jelentése ’vala-mit kifejt, értelmez’ volt. Tehát, ezen a helyen az idegen szavak jelentésének kifejtéséről, s nem fordításáról van szó.

68 kepét] kévékből rakott keresztekből álló gabonasort, boglyát (Dunántúl) 74 értek ] értük

81 én voksomra] az én szavamra

82 grádicsa ] lépcsője, fokozata, itt: előrehaladása

66 Hodȷidegën nyelvbêliîgét itten magȷaráznék, 67 smás aratásra-valómunkámat el-el-nyîrëgetném, 68 s rëndi-fëlëtte’ kepétraknám, nëm czélom a nêkëm. 69 Néhol ugȷan-mëg-esik, ha a-ſzkſég hòza magával, 70 hodȷ az-újvagyrégi ſzokást jòban ki-fejezzem, 71 mëlljſzóval nevezik,mëgg-këll azt fejtenëm épen. 72 Ezt-is nagy biztomba reménlëm ezëknek utánna: 73 hodȷ az-ên jô s kedves Hazámfiai, nëm akarván 74 enji verijtékem’ bëcsmérëlgetni,kit értëk, 75 s drága-kő-nél gyönyörbb Nyelvvünk-ért,húlllatok e’dîg, 76 staz-ő-bëcsi-értinkább-îsànakörlvén, 77 mind jô nevën vêszik,valamit próbálokaránta: 78 és, hatalám fontoss vagy ëgȷêbalkalmatos îgét, 79 vagȷ valamëljſzólás-módját, nagy erbe, találván, 80 fël-fogom, ésmi-tulajdonainkkzzé fogadom-bê; 81 ezt mondom, hodȷ az-ên-voksomra mëg-engedik: ugȷ-è? 82 Mëg-hallád, hodȷ ezÉneknekmind grádicsa, rëndi, 83 és mindën ſzavainnen hazúlfog-lënni egészenn.

74 em.enji 79 em.valamëlj

Ugy mindaz, valamitrégen vettünkegyebektől,

épennemlátszik többéidegennekelőttünk. 85

Én pedig ott feljebb szólok valacsak maiszókról:

mert azok egynótánépen nem férnek ezekhez.

Az Isten a kezdete s czélja minden-nek

De e nem áll semmi ellent énnékemez egyben–––

Felvészem szabadon mindjárt azelébiigéket,

melljeket ám hallál: hallhatdsza,velekbeköszöntök. 90

AlphánaknevezikGörögökbetüikben azelsőt; nékiek ugy tetszett, hogy azÓmegalégyenutólján;

mellj őnekiknagy Ó-t;hosszúttesz, tudnia illik.

Más ismétlen, akit mondnakkisvagyrövid Ó-nak:

ugy nevezik; mert torkokbólszaporánkieresztik: 95

mert, ellenben, amaztnyújtják,nyúlván a lehellet.

Innét vissza megyek: mert ez csakholmitegyenget az új útfélen; demit semarányoz a czélra.

Tetszett a Mennynek, amidőn valamelljakaratját

e földönkiadá, szólván szent Emberek által, 100

hogy azt ám gyakran valamelljpéldábajelentse:

mert az igyen mondott szó nagyobbanbéhat a szívre.

84–87 A szerző itt különbséget tesz a magyar nyelvbe korábban bekerült és magyarrá vált idegen szavak, és az idegen szavak magyar szavak helyén való használata között.

87 nótán] jegyzetben, megjegyzésben

92–96 Azómega (Ω, ω)a görög abc 24., utolsó betűje, a rövidomikron (Ο, ο)a 15.

101 példába] (bibliai) parabolában; ehhez lásd a 652. sorhoz írt jegyzetet a 76. oldalon 84 Ugȷ mind az, valamitrégën vëttünkëgȷebektl, 85 épennëmlátſzik többéidegënnek elttünk. 86 Én pedig ott fëljèb ſzólok-valacsak maiſzókról: 87 mert azok ëdȷ nótánépen nëm férnek ezëkhëz. 88 Dè e’ nëm áll ſëmmi ellent ênnêkëmez ëdȷben–––

89 Fël-vêszëm ſzabadon mindjárt az-elébiîgéket, 90 mëlljeket âm hallál: hallhat’dſza, velëkbe-köſzöntök. 91 AlphánaknevezikGörögökbetűikben az-elst; 92 nêkiek ugȷ tetſzëtt, hodȷ az-Ó-mêgalêdȷënutólján; 93 mëllj ő-nekiknagy Ó-t;hoſzſzûttësz, tudnia illik. 94 Az-Iſten a-kezdete s czélja mindënnek. [208] | Más ismétlen, a-kit mondnakkisvagȷrövid Ó-nak: 95 ugȷ nevezik; mert torkokbólſzaporánki-eresztik:

96 mert, ellenben, amaztnyújtják,nyúlván a-lëhellet. 97 Innêt viszſza-mëgyëk: mert ez csakhol mitëgȷenget 98 az-új ût-félën; dèmit ſëmaránȷoz a-czélra. 99 Tetſzëtt à-Mënnynek, a-midn valamëljakaratját 100 e’ földönki-adá, ſzólván ſzent Embërëk által, 101 hodȷ azt âm gyakran valamëlljpéldábajelëncse: 102 mert az igyën mondott ſzô nagyòbanbê-hat a-ſzîvre.

97 em.hol mit 99 em.valamëlj 101 em.jelëncse

Mind azAlphatehát mind az egyÓmegaIsten:

ami vagyon valahol, mindennekkezdete, czélja;

Tőlejövénsfüggvénami volt, vagyon, és mi jövendő. 105

Ő egyedüll akivolt,slészen,mint mondja magáról:

értsd megg;élt vala mindenkor,smindenha fog élni: Amellj ő felséges,öröksmindenhai voltát

más helyeken szintén ollj szóval tészi előnkbe,

melljlételtmagyaráz; de egész ésteljes erőben. 110

ÉHEJEŐ, ugy mond; még többször mondja,JEHÓVA.

Ésez a Név,nékünk meghagyta,tulajdonanéki.

108–111 Utalás2Móz3,14-re: „Es monda Isten Mósesnek: EHEJEnevem, mert énvagyok.

Es monda: Igy szóllj az Izrael fiainak: Az EHEJE küldött engemet ti hozzátok.” Szenczi Kertész Ábrahám, leginkább Erdélyben elterjedtVáradi Bibliája (1660–1661) némiképp másképp, és jegyzettel ellátva közli a locust: „Es monda Isten Mósesnec: Eheje,d Ki vagyoc. Es monda: Igy szolly az Izrael fiainac: az Eheje küldött engemet ti hozzátoc.d) Eheje,az Istennec allattyánac [lényegének, szubsztanciájának] öröcké valoságanac ne-ve. Mivel hogy pedig mikor az Istenröl gondolkodunc, semmi idöt elménkel meg nem foghatunc; annak-okaért ötet az irás mondgya Ehejénec, az az ollynac, a’ ki volt, vagyon és lészen mind öröcké, mint a Szent János magyarázza,Apoc.1. [lásd a 7–9. sorokhoz írt jegyzetet a 39. oldalon] Némellyec igy fordittyác,Én vagyoc, a’ ki vagyoc. A’ ki vagyon, az küldött engemet ti hozzátoc.Némellyec igy,Lészec, ki lészec. A’ kinec neve ez Lészec, az küldött engemet.Honnét megtetszic hogy igy is fordithattyuc:Voltam ki voltam, a’ kinec neve ez: Voltam, Az küldött engemet.Mert az Isten volt, vagyon és lészen, miképpen a’

Sidoc mondgyác hogy azEheje,mind el-mult, mind jelen valo, mind öröcké következen-dö ikövetkezen-döt bé-foglal.”

Azehje aser ehje kifejezés harmadik személyű alakja a tetragrammaton (הוהי) alapja:

Jahve, aki van.Mind a revideált protestáns („Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj az Izráel fiaihoz: A »Vagyok« küldött engem hozzá-tok.”), mind a katolikus modern fordítás („Isten ezt válaszolta: »Én vagyok, aki vagyok.«

Azután folytatta: »Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.«”) fel-hagy azÖrökkévalót inkább kifejezőEheje-szó használatával.

109 más helyeken ] ti. aBibliamás helyein

110 magyaráz ] lásd a 66. sorhoz írt jegyzetet a 43. oldalon

103 Mind az-Alpha tëhát mind az-ëdȷ Ó-mêga Iſten: 104 à-mi vadȷon valahol, mindënnekkezdete, czélja; 105 Tlejővénsfüggvéna-mî vôlt, vadȷon, és mî jövend.

106 Ő egȷedüll a-kivôlt,slêszën,mint mondja magáról: 107 értsd-mëgg;élt-vala mindënkor,smindënha fog-élni: 108 A-mëllj ő fëlſégës,öröksmindënhai vôltát 109 más helyekën ſzintén ollj ſzóval têſzi elnkbe, 110 mëlljlételtmagȷaráz; de egész és teljes erben. 111 ÉHEJEŐ, ugȷ mond; még többſzör mondja,JEHOVA. 112 Ésez a-Nêv,nêkünk mëg-hagyta,tulajdonanêki.

111 em.JEHOVA,ami a szöveg más helyeinJêhôva.

És ez okon, jól tudjuk, amazÓ FrígynekIrói többireedícsőNevezettel tisztelik őtet.

Jehova:

örökkéva-ló Létel: Örök Az nem vétek ugyan, ha mi ís őt ígyen imádjuk ––– 115

Óh teJehóva Jehóva! s, óh szentJéhova Isten!

vagy pedig igy, magyarúl mondván, –––mi URunkte vagy óh ÚR:

mégis méltóbnak s sokkal helyesebbnek itélném;

hogyha aMenny értelme szerént,e nagy ÚRat imádni

kívánván,ama szót’s aszerént magyarázni szeretnénk. 120

Voksomat értsd meg azért: és aszentséges Irásnak szépszava járásátfüggeszd elmédre valóba;

hogy e dicső ÚRnak felséges volta szivedben rettenetesbb mindenha lehessen s tiszteletessebb.

Amennyből szállott Papirosbaha látod akárhol, 125

vagy füled érti, hogy olvassák,e NevétISTENnek:

értsd ISTENtőmagát,vagyörök,s nagycsudda mivoltát.

Óh mellj nagy! de dicső! bizonyáracsudálatos az ÚR!

113 Ó Frígynek] Ószövetségnek 114 többire ] többnyire

117 óh ÚR] AProdromus… De Literisfejezete szerint azur, Urszóban azuröviden hang-zik, kivéve, ha a kifejezés az Isten nevének helyén áll. Lásd a metrikai szabályok 25. pont-jának fordítását a 27. oldalon.

120 magyarázni ] lásd a 66. sorhoz írt jegyzetet a 43. oldalon 121 szentséges Irásnak] ti. aBibliának

124 mindenha ] mindenkor

125 mennyből szállott Papirosba] ti. aBibliában 127 őmagát] önmagát

113 És ez okon, jól tudjuk, amazÓ FrídȷnekIrói 114 tbiree’dîcsNevezèteltisztëlik

tet. 115 Az nëm vétëk ugȷan, ha mî-îs t igyen imádjuk ––– 116 Óh tëJêhôva Jêhôva!

s, óh ſzentJêhôva Iſten! 117 vagȷ pedig igȷ, magȷarúl mondván, –––mi URunktë vadȷ óh ÚR: 118 még-îs méltóbnak s ſòkal helyësèbnek itélném; 119 hodȷha a-Mënny értelme-ſzërént,e’ nagy ÚRat imádni 120 kívánván,ama ſzót-’s a-ſzerént magȷarázni ſzeretnénk. 121 Jehova: örökké-való Létel: Örök. [209] | Voksomat érts’d-mëg azért:

és à-ſzentséges Irásnak 122 ſzépſzava járását függeſz’d elmédre valóba; 123 hodȷ e’ dîcs URnak fëlſégës vôlta ſzîvedben 124 rëttenetësbb mindënha lëhesſën s tisztëletësſebb. 125 A-mënnybl ſzállott Papîrosbaha látod akárhol, 126 vagȷ füled érti, hodȷ olvasſák,e’ NevétISTENnek: 127 érts’d ISTENtő-magát,vagȷörök,s nagy csudda mivôltát. 128 Óh mëllj nagy! de dîcs! bizonȷáracsudálatos az-ÚR!

115 metr.igyen 123 em.URnak

Kezdetenemmlévén, aszerént nincsennsohavége.

Végtelen eLétel! s, bizony, ollj nagy csuddaValóság; 130

bé nemmfoghatják valahánny egei az egeknek:

túlhalad Ő mindennhelyeken: nincssemmi határa.

Volt-valamindenholott; lészenmind annyi holott is: volt-valamindenkor; s ugy lészenörökkön-örökké.

Mostan elég:másutt bővenmagyarázom: ez élet 135

és az erő ha továb szolgáland; s engedi Isten.

Rovd meg azért addig ––– Némeljidegen Magyarázók e felséges igét helyesen tészik kiÖröknek.

Mondhatod ám te ’sÖröknek,akárJehovának,imádván;

csakhogyegész nagy erőbenugy értsed, s tartsad eszedben, 140

amint értésedre adám mostan, s oda feljebb. (Sect. Ⅰ.) Nem lehet itt tartózkodnom: más nagy telekemről kell ezenegy fél kévécskére valótlearatnom;

még ott meghagyván ideígkötelétafelével.

Az oda fel tőlünk említettmindenik íge 145

137 Rovd meg ] Jegyezd meg

137 Magyarázók] lásd a 66. sorhoz írt jegyzetet a 43. oldalon

141 (Sect. Ⅰ.) ] AProdromus… De Literis-fejezetének legvégén (43) az Isten magyar elne-vezéseihez(háláh, Jéhova, Úr)fűzött hosszú jegyzete második pontjában fejti ki, hogy a franciák Isten megnevezésére használják azÉternelkifejezést, ami magyarul Örökkéva-lótjelent, de ez anévKalmár szerint nem fedi önmagában Isten teljes valóságát, ahhoz vagy annak használata során hozzá kell még érteni a további istennevek által felölelt tel-jes értelmet: „Et Gallicus recte ac significanter pie que interpretatur,Éternel: quamuis mihi non uideatur omnem Diuinae illiusNominationissensum exhaurire.”

129 Kezdete nêmmlévén, a-ſzërént nincsennſohavége. 130 Végtelen e’Létel! s, bizonȷ, ollj nagy csuddaValóſág; 131 bê-nëmmfoghatják valahánȷȷ egei az-egeknek:

132 túl-halad Ő mindënnhelyekën: nincsſëmmi határa. 133 Vôlt-valamindën-holott; lêſzënmind ànȷi holott-is: 134 vôlt-valamindënkor; s ugȷ lêszënörökkön-örökké. 135 Moſtan ëlêg:másutt bvenmagȷarázom: ez élet 136 ës az-er ha továb ſzolgáland; s engedi Iſten. 137 Rov’d-mëg azért à-dîg ––– Némëljidegën Magȷarázók 138 e’ fëlſégës îgét helyësen têszik-kiÖröknek. 139 Mondhatod âm të-’sÖröknek,akârJêhôvának, imádván; 140 csak-hodȷegész nagy erbenugȷ értsed, s tartsad eszëdben, 141 à-mint értésëdre adám moſtan, s oda-fëljebb. (Sect. Ⅰ.) 142 Nëm lëhet itt tartózkodnom: más

In document RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA ⅩⅧ. SZÁZAD ⅩⅦ. (Pldal 39-200)