&
15. A’ vétek’ nyavalyáját büntetéfsel ki-vágni, gyógyíttani
15. A’ vétek’ nyavalyáját büntetéfsel ki-vágni,
fo-SÓ
fo g ó . fen. - járó dítsíretekkel hangoskodnak az emberek viseltt dolgairól: felséges ma- gafztalásokkal fzóllanak rólla : az idegen (zajban is tsudanagy a’ dítsírete: ezer fzépet mondanak rólla: igen rá tarttyák : nagyon meg-válttyák , külömböztetik másoktól.
*• A’ ditsireteket bé-fzedni: bé , elfogadni:
adó gyanánt meg-kívánni: midőn feléje tsap a’ dítsíret, úgy venni, mint . .
5. Válogatott, ízemen fzedett fzókkal fel-ad- ni, ofztogaini a’ dítsíreteket.
4 Dírsíretes az az Ifjú , a’ ki igazán vél; oko fon befzell; módoson él.
5. Azok’ dítsíretivel tele, v. teli fülünk, a’
kik tekéntetes hivatalokkal ékesek.
6. Dítsírik a ’ benne leledző (találtatható ~ ) fok fzépért, és jóért.
7. Az igen f-noyen-voló magafztalás, és hazug, fág tsak nem azon fának ágai.
8. Ki - kerekedett (adott) munkád* méltósága meg haladgya mások’ va'rakozó remeny’ét;
és nagyobbakat foglal magában a’ valóság , hogyfem ígért légyen a’ meg hittség (a’ hitel) 9. Nem azért dítsírlek, hogy barátom v agy;
hanem azért vagy barátom, hogy a ’ dítsíre*
tét meg-érdemled.
\
10. Édes maf/.lag, gyönyönyöriíséges méreg, mézes horog a’ hízelkedő, és hazudozó dí- tsíret.
u .
11. Könnyebben veízedelemre vitetik az embe
ri gyarlóság a’ dítsíret’ sípolásával , hogy- íem a’ gyalázat’ mardosásával: veremre viiz a’ trágyázott fzép fzó.
12. Veginn fzokták a' napot, munkát dítsírni : napot nem fel kelttén, hanem (le-fekttén, -- menetén) fzoktanak dítsírni: minden dolgot Vtü*e dítsir, vagy kárholtat ; minden botnak vegénn a' feje.
í j . Minden ízép újra ki-farjazott, -- hajtott, ~ viríttott , -- virágzott benne: minden dífz ki fzínlett; kívánatos érttségre lépett; és úgy ragyogott, tündöklőit, hogy maga az irigy- fég fém tudhatna benne valamit betsmérleni, ( gyaldzni) t termékeny volt minden jeles tse- lekedetekkel.
14. Mihent a’ képes dítsíret bé-foganfzik fzívek
be , el-hatalmazik.
15. Dítsírni Istennek méltóztatásat: valakinek fegyveres fzándékát --.
16. Artalmasb, hideg és tsekély dítsírettel ma- gafztalni valakit, hogy fém erőfs mardosás- fal keményen gyalázni.
17 Ha követni akarnók az Orátorok’ fzokását, fényesen hímezhetek böltseségének mélysé
i 8. Mint illefsem az emberré-lett Isten’ házát g i*
akadozó nyelvem’ /rebegésévei? mint homá- lyosíttsam ennek méltóságát dítsíretenv tse-
kélységével ?
19. Arra is vélte (ritkán.) botsátkoznak , • hog¿
dítsírettel valamit tsudáltafsanak.
2o* Mérges hízelkedéfsel fzínlett dítsíret.
2 1. Minden ro'ka maga fa rk á tt mindéi ízig (íny maga lovát dítsíri.
¿2. A’ maga dicséretének hangja lég kedvesebb az ő fűiéinek.
*3- Rút dolog maga nevének maga nyelvével záfzlót emelni.
$4* Még életében meg-kötöite. fzámára azoö ko- fzorút , mellyet a’ késedelmes igazság az írók
nak tsak hamvait fzokta ékesítteni.
»5. Halmozd öfzve a’ hiú dítsíreteket : láfs
darvat.
-D i t s ö s c g.
1. '^ 'í ! y nagy AkhillesbÖl a ’ mi fea van, egy' kis vedret (halotti edényt) bé nem tolt; de az ö dítsöségének egefz’ Világ keskeny.
2. Dítsőségbea fénylik, ha igaz garatos: ha meg-íiti a’ mértéket: ha az Isten’ mérö-ferpe- nyóiében nem hiános : ha pedig hiáuos ( fo- gyatkozáfos ; ha a’ mérték pontban meg nem íiti az igazat) az ember dítsírettel hívságra ofzol, Vetemedik.
3. Dítsóség’ I/ekerén. ( orfzágos diadalmi pom
pával) ment a’ várasba.
4. A* világi dítsöség buborékhoz , vagy párá
hoz hasonlatos: a’ világ’ dítsöségének lába fár, tserép, és Nabuk’ bálvány’a.
5. A’ dítsösegnek felső ponttyára fel*hajtott:
annak tetejére emelkedett: fellyül múllya, haladgya a’ múltt iidőknek dítsőségét; a’ jö
vendőbélieknek pedig el - vette a’ fel - érésre minden reménységét.
6. Keskeny környéke (határa) van a’ dítsö- fégnek , ’s a’ kpporsónál tovább nem nyújtó
zik.
j. Á’ hazugságtól eleibe halmozott romlásokon (romladékokon, omladékokon) álta1 , ’s fel- figetni a’ dítsöség’ ponttyára botlás nélkül:
8. Ha tennen ( tönnön ) dítsőségedet keresed, ottan (legott, mindgyárt) el-olvad ve.rz, meg-vefztegetődik , férgesedik ipádén dítső- feges tselekedeted.
g, Szívét rágton rágta (fziinetlen bolgatta ) a’ dítsőségnek valami kis férge: mindég fzag- gatott, égett a’ ditsőségre.
iq. Az ő fényes tudomány’ának, és hegyefs, magal’s elméjének tartatott ezen dítsöség.
i i . ÍJem ditsekedhetik (kérkedhetik , el nem fzokhetik) régiségével; mert böltsöjében. ér
tem tudomány’át : ez még idéttem (az én tidörrben ) rr.ég-pólyábaii volt: akkor kez
dett isirázni, fakadni. .
12. Reá-maradtt fen-forgó jeles eredetének dí tsőségét tzímeres nagy emlékezetű ősíire te
tézett fényefséggel vifz’a-téríttétte.
13. Jó erkölts’el nyomozd, keresd a’ dűtsÖsé- get. Mód nélkül ditsőíegesk^dni. A’ magafs diítsoség meredek ufón. jár.
/5 h , v. K u t y a . L T *
1. * ■■’olló volt háta kutyádnak; párdutz, roáty’a ; ízöfzös nagy Iompot erefzt vala far
k a : fekete-hátú , tarka-hasú, gubantzos-far- kű vala.
8. Kát ház’ ebe\ két háznál nyalakodó, tzinkos- kodó-ember: kinek tiibb küfzöböt nyalt az a l
fele.
3. Rajta érték, v. kapták az ebet a* fzalonnánn, v. há/onn: a* matskdt a' tejes fazékonn: meg
lepték a’ tolvajságoru
4 Ott az ebet a'* pap* r'e'tyánn: á* rík nyálat fog: fém mifsrn lefz* belöllj, az mondott dk f i Lalié.
5- Hifzen meg-fatál y mint a* Kánok' ebe a ho
mok onn.
6. áT bottal hajtott, v. ittbenn vitt eb nyálat nem
№ •
7. Ebre bízni a* hájat: ksiskán a' kertet: fa r kasra <£ bárányt: matskára a* tejet: ebet két- retzbe ( tyukdcósárba ) xekefzteni: ketskát kar- tefzá tenni.
S.
8. Az eb okádásra, difzná tó * motsárra hamar vifz’ a’ tér.
9. Irigyek egy'máshoz, mint a’ kontzonn az ebek.
10. cb-is hóját, v. /hatí venne rajta, ha pén
ze válna.
11. melly ebet el akarnak veszteni, elébb ve- fzett nevét költik.
12. ebnek fém jó első kölyke, v.fija . 13. Mefz'e Budafdnta ebnek , v. embernek.
14. Eb* helye , a* mi nem én dolgom: fém ká
rom , fém hafznom benne.
15. Eb-tsont hamar -b é, m egforr, v. - heged.
16. Eb-ugatás, fzamár-rivás nem haitik meny- orfzágba.
\f. A ' melly kuvafz egyfzer által-áfé a a* da
nát, nrm f é l az a* víztől'- v. másfzor a tcngert- is meg-próbállya: a’ kisded vétekről nagyra lépni könnyű.
lg. Hóid ellen kutya ugat.
19. Ügy illenek egy be , mint az eb és matska.
ao- Ebre korpát, Iádra fzénát, difznóra gyöm
bért ne veJztegefs.
s í. Ollyan, mint az által-fzakadtt (éhségtől el-foványkodott, — fatnyadtt, ízakafzko- dott) eb , melly még az ugatást - is rcstclli : igeo gyáva , hallgató . .
C2. JSem mini bcrs, v. gyömbér, o’ mit aj kal
már’ ebe hullat.
$3* -¿Wí# nem ejti az eb ay maga f j á t : a' /¿q//3 hollónak ki nem dfsa, v. vágja fzem it: <?Z» <?£.
baráttya.
24. ££ oda f a nélkül', nem tanátsos oda köze
líteni iirefs kézzé).
25* Saját feleségét eb-sl - adóbann hagyván , el- illantott: azt a ’.-fel fzélnek erefztvén , el meg-fzelelt.
26. víf’ fokát ugató eb ritkánn mar : a’ fokat- hoáátsoló tyúk keveset tojik.
27. Ebnek mondgyák; eb cl farkának: eb e' far
kával tanátskozik : henye , lusta , dolgot ke
rülő . . ,
*8. Ebenn válna a' fá n ta, az-is meg gyógyulna ; boldog volna, ha . . . >
*9» Ügy va n» mí/lí az a’ lántzonn, kedvet
len, k e lle tlen ..
30. Fogas eb kell a tsont-rágáshoz : fogas ebnek- való a’ tsont r á g á s: körmösnek-való a fa-há
gd* y v. máfzás.
31. Hdcr ibb az agarakkil: Iffsodgy káfa , «<?«*
tegetV találnak.
32. Egy'fzer esett B 'tsbenn eb-vásár : nem min
denkor papy-fajt ya. A ki ebet akar ttartani , korpája-is legyen.
33. Ebül gyűlt, *s ebül kö lt: 'a ' mint jö tt, úgy el-ment: nints fzaporája , íikere a’ bitang
nak : nintsen áldás d hamifs kerefetenn: egy’
ha mifsa an jött pénz fzáz igazat el-hajt : nem
0
fiad
-jindzik-meg a* hamifs keres m enj: a hamifs
kereset ritkdnn fzáll más ízre.
f,i njárbann nem gyűjt t télbenn agg ebül bánkódik.
3S Ebről ebre marad. Eb utói ki a’ világból.
05 Rvjz'ál hegedülnek , ebül tántzolunk ma : veréfsel fenyegetnek.
37. Eb’ ura Fakó: ebnek parantsol.
38. A* ki ebbel játfzík, bot legyen kezébcnn.
^9. Nem egy’ ebnek kurta a’ neve.
40. Eb-hájjal kentek az al-feléti hamifs, tsin*
tálán.
41. Agg ebet nem illet hintó. E benn gubát tse- rtlni.
4a. Meg-förognák a’ kutyák. Valamint: meg- úzekednek , — folyatnak a’ tehenek , — íár- lanak a7 kantzák. Zúg az eme. Gorrög a kan.
\
fi» d e s • + •
, E „ e l , mint valamelly jó-ízü fásával, ede fedgyek lelkünk az ö fzólgálattyának ferény*
fegére.
*. Édesget (ketsegtet, ám ítt, gedél, v. gedél- tet) a’ V ilág, tsalárdságinak puhasa'gával.
3. Ezekkel az ember a’ maga gond - viselésére édesedik.
4. Édesíttse fzívét kívánságához.
5. Reá edesedni valam ire: valamibe beié /¿te
relni, /zokni.
6. Egy’ más’ társaságához; a* tanuláshoz; Elöb járóink’ engedelméhez - édesedni,
7. Erkölts’el a’ jók a’ jókhoz édesednek, íze*
üdülnek.
8. A’ méhetskék a’ keserű fúrói édes mézet raknak, hordanak, takarnak.
9. A' méhek-tsináltta mézben vagyon első, ’s lég felső grádits’a az édeíségnek.
10. Az édes befzédek meg vetett (kéí'zen vá
ró ) tőrök az el esésre.
1 1 . Kire kire edes pepetseléí'sei mosolyodni.
iB. Böbenn büdös , fzükbenn tdes : most tsak turkál benne\ mdfzor a galagonyáim is kapna.
13. Mindenkor édesebb a’ lopott víz , v. gyii- mölts.
14. víz édes italnak keserű az árra.
15. &dcs, Hazánknak J,zéróimé. 1
16- Olly édesek-é ízre, mint kedvesek Izemre?