A tagállami finanszírozás mellett az európai uniós költségvetésből is rendelkezés-re állnak források vállalkozásfejlesztésrendelkezés-re. A 2007 és 2013 közötti programozási idő-szakban a gazdasági szervezetek vállalkozásfejlesztés címén a Gazdaságfejlesztési operatív Program különféle prioritásai alapján és a Regionális operatív Programok meghatározott intézkedései révén jutottak vissza nem térítendő forráshoz. A programok

elsődleges célja a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességének fejlesztése és növekedésének elősegítése, másodlagos célja a foglalkoztatás bővítése versenyképes munkahelyek létrehozásán keresztül.

E programok keretében az érintett gazdasági szereplőknek összesen 910 milliárd forint összegben ítéltek meg vissza nem térítendő támogatást. Ebből 545 milliárd fo-rint technológiafejlesztésre, eszközbeszerzésre és kapacitásbővítésre, 243 milliárd telep-hely fej lesztésre és -létrehozásra és termelőterületek előkészítésére jutott (KPMG 2017:

5–76). A támogatott projekteken belül az önerőből való finanszírozás aránya 62 száza-lék volt, míg 33 százaszáza-lék európai uniós és 5 százaszáza-lék hazai költségvetési forrás (KPMG 2017: 81). Az uniós és a hazai támogatás aránya 30 és 70 százalék között mozgott a regionális elhelyezkedés és a projektek méretének függvényében. Ágazati vetületben a támogatások több mint felét a feldolgozóipar vette fel.

A visszatérítendő forrás összege 243 milliárd forintra rúgott, ebből 160 milliárd forint hiteltermékekre, 73 milliárd forint kockázati tőkealapokra és 40 milliárd forint garanciatermékekre jutott. E pénzügyi eszközök közül a hitelek esetében kamattámo-gatásról volt szó. A garanciaeszközök a banki hitelezés kockázatait hivatottak csökken-teni. A kockázati tőkealapok támogatott tőkepiaci eszközök.

Ami a hatásokat és hatásmechanizmusokat illeti, a nem támogatott vállalatokkal összehasonlítva a vissza nem térítendő támogatások pozitív hatása az egy cégre jutó létszám és árbevétel emelkedése, a visszatérítendő támogatásoké az egy cégre jutó lét-szám mellett az export növekedése terén domborodott ki (KPMG 2017: 97–98).

A részvételi valószínűségen alapuló párosítás és fixhatás-becslés kombinációjával készült elemzésükben hasonló következtetésre jutottak az uniós fejlesztési források ha tá sai ról Banai és munkatársai (2017). A 2007 és 2013 közötti programozási idősza-kot tekintve szignifikáns pozitív hatást mértek a foglalkoztatotti létszám, az árbevétel, a bruttó hozzáadott érték és egyes esetekben az üzemi eredmény terén. Ez a pozitív hatás jelentősebb volt a vissza nem térítendő, szerényebb mértékű, de ugyancsak szig-nifikáns a visszatérítendő támogatások körében. Ugyanakkor az uniós források nem gyakoroltak szignifikáns hatást a munkatermelékenység alakulására.

Vállalati méret alapján a vissza nem térítendő támogatások tekintetében a 6–49 főt foglalkoztató kis- és az 50–249 fős létszámú középvállalatok esetében volt a leg-jelentősebb a támogatások pozitív hatása, legfőképpen az exportárbevétel, az adózás előtti eredmény és az egy vállalatra, illetve foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték terén.

(Ez a méretkategorizálás praktikus okokból tér el a statisztikaitól.) A 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok esetében az egy cégre jutó nettó árbevétel és az export-árbevétel tekintetében voltak a támogatások a legeredményesebbek. Az 1–5 fős mik-rovállalkozások esetében a támogatások elsősorban a bérek és az eredménymutatók alakulására hatottak kedvezően (KPMG 2017: 101).

Ami a visszatérítendő támogatások hatásait illeti, az 1–5 főt foglalkoztató mikro-vállalkozások esetében a hitelek a legkisebb mértékű pozitív hatást az exportárbevétel

és a személyi költségek növekedésére gyakorolták. A 6–49 fős kisvállalkozások eseté-ben a hitelek elsősorban az exportárbevétel és az adózás előtti eredmény növekedéséhez járultak hozzá. Az 50–249 fős középvállalatok esetében a hiteleknek az egy cégre jutó exportárbevétel, az adózás előtti eredmény és a hozzáadott érték dinamizálásában volt a legnagyobb szerepük. Az összes gazdasági mutatót tekintve a támogatások a 249 fő feletti nagyvállalatok működését érintették a legkedvezőbben, majd ettől a vállalati csoporttól alig elmaradva a közepes és kisméretű cégek következtek. A visszatérítendő támogatások a mikrovállalkozások esetében voltak a legkevésbé sikeresek (KPMG 2017: 102).

Banai és szerzőtársai (2017) hasonló eredményekre jutottak. Az uniós támogatások-ból az ő számításaik szerint is a nagyobb vállalatok profitáltak. Ezt a jelentősebb hatást a támogatások nagyobb méretével magyarázták. A támogatások fajlagos hatékonysága főbb területek alapján a vállalati információs és kommunikációs technológiák esetében volt a legnagyobb majdnem minden vizsgált változó tekintetében. A telephely-, techno-lógia- és kapacitásfejlesztési célú támogatások hatékonyságát szintén kedvezőnek talál-ták. Főbb szektorok alapján a műanyag- és fémipar említhető első helyen. Ezzel együtt az építőiparban, az informatikai és kommunikációs ágazatban, a kereskedelemben és gépjárműjavításban szintén kedvező hatásokat regisztráltak. A támogatásoknak egyik vizsgált szegmentumban sem volt szignifikáns hatásuk a munkatermelékenységre.

Csoma (2018) 80 olyan vállalatot vizsgált, amely 2007 és 2012 között 100 millió forint feletti vissza nem térítendő beruházási támogatást kapott. Ez a véletlenszerűen kiválasztott minta a 100 millió forint feletti támogatásban részesült vállalkozások mint-egy 10 százaléka, a legalább 20 főt foglalkoztató vállalatok túlsúlyával. (A vállalati kör valamivel több mint egyharmada foglalkoztatott 50 főnél kevesebbet.) A mintába ke-rült közepes és nagyvállalatok közül a támogatások eredményeként csak a nem expor-tálók tudták növelni árbevételüket. Az elemzés lényeges következtetése, hogy a már ex-portáló vállalatok körében a támogatások nagyságától nem függött az exportárbevétel.

Mindebből több következtetés is levonható. A gazdasági fejlesztést szolgáló uni-ós támogatásokat a kedvezményezettek kapacitásbővítésre, nem pedig hatékonyság-növelésre vették igénybe. Ez összhangban van azzal, hogy a programok egyik fő célja a foglalkoztatás bővítése volt. Annak következtében, hogy a gyorsabb növekedésre ké-pes termelékenyebb vállalatok kapnak több és nagyobb támogatást, az aggregált terme-lékenység is javul (Banai et al. 2017).

Különösen a vissza nem térítendő támogatások esetében volt a források odaítélé-sének lényeges kritériuma a foglalkoztatás és az árbevétel fokozása. Ebben a tekintetben a támogatott vállalatok jobban teljesítettek a nem támogatott kontrollcsoporthoz ké-pest. A foglalkoztatásnövelési célok teljesítése eleve mérsékelte a termelékenység eme-lésének lehetőségeit. Korántsem véletlen, hogy az uniós támogatások nem gyakoroltak pozitív hatást a termelékenységre.

Vállalati méret alapján a vissza nem térítendő források a közepes és a nagyvállalatok kivitelét ösztönözték. E mögött vélelmezhetően az húzódott meg, hogy a támogatások

által közvetlenül és/vagy közvetve indukált termelésbővülésből exportra is jutott. Ilyen hatás nem volt érzékelhető a mikrovállalkozások körében, itt a források személyi költ-ségekhez történő hozzájárulása volt a legjelentősebb. Ebből adódik az a konklúzió, hogy a kkv-politikának a középvállalkozások ösztönzésére célszerű törekednie.

A visszatérítendő támogatások esetében a forráshoz jutás kritériumai rugalmasab-bak voltak, ezzel magyarázható a hiteleknek az exportárbevétel növekedéséhez történt nagyobb mértékű hozzájárulása. Szigorú gazdasági és pénzügyi kritériumok szerint a nagyvállalatok ösztönzése kecsegtet a legnagyobb sikerrel az export terén, de a vál-lalati kör speciális jellemzőit figyelembe véve perspektivikus lehet a középvállalatok fejlődésének támogatása is. A gazdasági és pénzügyi mutatószámok alapján nem volt jelentős különbség a vissza nem térítendő és a visszatérítendő támogatások hatásai kö-zött. A jelek szerint a vissza nem térítendő támogatások kedvezményezettjei teljesí-tették vállalásaikat. Ennek ellenére a piaci koordinációhoz közelebb álló, a közvetítő intézmények szűrőjével átvilágított, várhatóan kevesebb diszfunkcionális hatással járó visszterhes támogatások preferálása célszerűbb. A 2021 és 2027 közötti költségvetési periódusban várhatóan ezeknek a súlya fog erőteljesen megnőni.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vissza nem térítendő támogatások csökkentik a tőkeköltséget, ennek következtében kevésbé hatékony beruházások is lehetővé válnak.

A gazdaságpolitikai döntéshozók számára további támpontot jelentene a támogatá-sok összege és az elért hatás mértéke közötti kapcsolat elemzése, aminek alapján mér-legelhető, hogy az optimális hatás eléréséhez mekkora támogatási összegeket célszerű pályáztatni, valamint annak a vizsgálata, hogy a vállalatok milyen megfontolások és szempontok alapján választanak a számukra szóba jöhető forrásbevonási formák kö-zött (Banai et al. 2017).

In document A kis- és középvállAlkozások nemzetköziesedésének néhány kérdése mAgyArországon (Pldal 79-82)