Feltűnő, hogy Kalmár nagy költeménye műfajának és világnyelv-tervezetének³⁴ egyaránt ugyanaz a jelzője:poema universale– mint láttuk, illetvelingua univers-alis.Talán nem merész a feltételezés, hogy nem csak egyszerűen az azonos jelző köti össze gigantikus nyelvi projektjeit.³⁵
A kályhától kell kezdenem, ami nem más, mint a 17. századi Anglia, Kalmár oly kedves országa. Ma már tudjuk, hogy Comenius hatását az angliai nyelvter-vezetekre, s így közvetve az akkor induló 150 éves mozgalom egészére, nem le-het eléggé felülbecsülni, de túlértékelni sem muszáj.³⁶ Az angol nyelvtervezetek mögötti, személyéhez kötött teológiai, bibliai ihletetség kétség kívül létezett, de a
³⁴KalmÁR 1772; ennek későbbi olasz és német nyelvű kiadásai: KalmÁR 1773; KalmÁR 1774.
³⁵Kalmár nyelvtervezeteiről más sokat publikáltam, így most tényleg csak arra szorítkozom, ami azokhoz képest új gondolat, s ami a művei közti erős kötelékek meglétét igazolják.
³⁶A téma legfontosabb összefoglalásai az utóbbi időben: Rossi 2000; Maat 2004.
kezdő lökést – úgymond – az adta, hogy visszaszorult a latin mint közvetítő nyelv szerepe, miközben a globális kereskedelmi kapcsolatok erősödtek. De az ezzel a folyamattal párhuzamosan megjelenő, a nyelv valóságleíró képességével kapcso-latos szkepszis sem új, gyökerei levezethetők a középkori nominalizmusból. Az új tudományosság nem jelenti automatikusan, hogy bármi szakítás lenne a korábbi eszmékkel! Arisztotelész háttérbe szorul, de az angol taxonomikus nyelvrendsze-rek minden további nélkül fordulnak a kategóriáihoz.
Mert igen is feltűnő, hogy a kora újkori nyelvtervezetek sosem a valóság köz-vetlen reprezentálására törekszenek, mindig egy taxonomikus, numerikus, szim-bolikus, karakterisztikus, tehát mindig valamiféle nyelvi alapból indulnak ki, s nem csak Leibniz után, már előtte is. Mert gyökeret vert a gondolat, hogy csak nyelven keresztüli megismerés létezik, közvetlenül nincs közünk a valósághoz, azt csak valamely nyelvrendszer közvetítésén keresztül fogjuk fel. Az egyetemes nyelvtervezetek alapja mindenképp egy nyelvi rendszer kell legyen, a valóság ön-magában erre nem elegendő, hiszen, most hagyjuk, hogy milyen okokból, annak közvetlen és teljes megismerése az emberek számára lehetetlen. Kell egy közvetle-nül befogadható, értelmezhető rendszer, egy enciklopédia, a rendezett tudás (nyel-vi) tárháza.
Kalmár esetében ez a Valóságos Magyar ABC világa. Ő elébb felépíti a vilá-got, ezértvalóságosésmagyaraz abc-je. Nem hisz a taxonomikus rendszerekben, így lehet, hogy csupán praktikus okokból, de egyben szimbolikusan az abc betűi-hez rendeli a valóságépítés fejezeteit. Ezáltal Kalmár aValóságos magyar ABCvel nem a világ legteljesebb és magyar nyelvű leírására vállalkozik, sokkal inkább – nyelvelméleti munkáit is figyelembe véve – valóságot, úgymint valóságosat teremt nyelvben. Egyetemes költeménye így lesz az egyetemes nyelvtervezete-inek szükséges nyelvi alapja. Egyik sem értelmezhető a másik nélkül – s mivel mindkettő vállalkozása torzó, jelentőségük felfoghatatlan és megérthetetlen ma-rad örökre. A magyar irodalom történetének talán legizgalmasabb torzói.
Szöveggondozás
Kalmár György írásmódjával, egyedi hangjelöléseivel először Benkő Loránd fog-lalkozott alaposabban monográfiájában. Ő az, aki először méltatja nyelvészeti mun-kásságát is azt megillető módon. Összehasonlítja a AValóságos Magyar ABC és Utólírás,illetve aMária Terézia-éneknyelvezetét, és megállapítja, hogy az utóbbi-ból szinte eltűnnek a provincializmusok – tehát Benkő vizsgálati szempontjáutóbbi-ból fejlettebb, csak a fedeles betűk maradnak meg.³⁷ Megállapítása annyiban helyes,
³⁷BenKő 1960, 444.
hogy valóban csak afedelesbetűk maradnak meg, viszont ennek okát én semmi-képpen sem bármiféle fejlődésben keresném, sokkal inkább a Bécsben rendelke-zésre álló kimetszett betűk változatosságában.
Igen alapos és átgondolt ismertetést és méltatást ad aProdromus…első,De Li-teris… fejezetéről Vértes O. András fonetikatörténeti monográfiájában.³⁸ Megál-lapítja, hogy Kalmár lényegében „általános fonetikát írt ebben a fejezetben, de a magyar nyelv hangjait állítja központba, hiszen egész munkájával is a magyar nyelv mélyebb megismerését szolgálta. Könyvében konfrontáló (ill. kontrasztív) hangtant is ad: nyelvünk hangjait idegenekkel veti egybe.”³⁹ Ő az első, aki Kal-már hangjelöléseit és azok magyarázatát nem nyelvtörténeti furcsaságként, ha-nem nyelvi-, nyelvi- és tudománytörténeti szakforrásként kezeli.
A hangzó nyelvet gyakorlatilag nem lehet leírni: erre rájön Kalmár. De mi-vel egy hangzó normanyelv meglétét vagy megvalósítását elméleti okokból ki-zárja, illetve tagadja, szükséges az egyszeri hangzó beszéd, nyelvhasználat minél tökéletesebb visszaadása. Ebből következik, hogy Kalmár költeményében nem kü-lönböztethetünk meg szabályos metrikai képletet és megvalósulást, mert a kettő nála ugyanaz, és ez magyarázza a hangjelölésre tett rendkívül aprólékos megál-lapításait, és persze esetében annak gyakorlatát. Ezzel természetesen rendkívüli módon megnehezíti a modernizált átírást célnak tekintő kritikai kiadás elkészí-tését, hiszen nem érvényesülhet az az elv, miszerint minden régi karaktert (ese-tében hangjelölést) mindig ugyanazzal a mai betűvel írjunk át. Gondoljunk csak a Benkő által is említett „kalapos”, Kalmárnál:anceps magánhangzókra, amik – helyzetüknél fogva – lehetnek hosszúak vagy rövidek is.
Nem meglepő, hogy hangjelölési sémája szokatlanul bonyolult és nehezen kö-vethető prozódiai szabályokat eredményezett, amiket nem kevesebb, mint har-minc pontban a De Metrofejezetben fejtett ki.⁴⁰ Az első 27 szabálypontnak egy meglehetősen eldugott helyen létezik egy 1888-as magyar fordítása.⁴¹ A szerző (fordító) Horváth Balázs a következő megjegyzést fűzi Kalmár szabálypontjai elé:
Kalmár prozódiája, mint általában egész nyelvtudománya, meglehe-tősen kalandos. Nem elégszik meg Molnár [János] általános elvével, mely szerint a hosszút nyújtani, a rövidet perdíteni kell. Kalmár hely-telen megfigyelésekre alapítja törvényeit, és soha sem létezett nyelv-beli külömbségekből vonja le a szótagok időmértékét, melyet maga a gyakorlatban meglehetős következetességgel alkalmaz. Szerinte:
³⁸VÉRtes O. 1980, 57–65.
³⁹VÉRtes O. 1980, 58.
⁴⁰KalmÁR 1770, 194–198.
⁴¹HoRvÁth 1888, 25–26.
1. Az iker- és hosszúhangzók, meg a természetüknél fogva rövidek is, ha utá-nok két mássalhangzó következik, megnyújtandók. A metszet a végső hang-zót, különösen azi-t megnyújtja, ámbár csak ritka esetben.
2. A kétes hangzók (ancipites) tetszés szerint akár megnyújthatók, akár meg-perdíthetők; ilyenek â, ê, î, ô, û, ő, ű ezekben: âd, ad; kötêl, kötel; szîves, szives; tô, tava; kő, köve; út, ut; bűn, bün.
3. A természeténél fogva rövid hangzó azly, lȷ, ny, nȷ, dȷ, gy, gȷ, ty, tȷ, cz, tz, ts, cs, zs, ’s, ’zelőtt, főleg a sor végén közös, a szó közepén ritkábban hosszú.
4. A rövid hangzó hosszúnak vétetik adz, gyz, dzs, gyzsésgȷ’selőtt.
5. A rövid hangzó közös a szóvégij, l, n, r, nelőtt. Aj előtti néha még a szó-közepén is megnyújtható.
6. Hasonló szabály érvényes a szóvégi z, sz előtti hangzókra, melyek a szó közepén csak nagy szükségből s a hosszasabb költeményekben nyújtottak.
7. Az erős hangzók (gravi nota adfectae), melyek után a közbeszéd kettősen ejti a mássalhangzót, mindig hosszúaknak veendők.
8. Helyzeténél fogva hosszú a végszótag rövid hangzója, ha a szób, d, f, g, k, m, p, s, t, v mássalhangzókon végződik, a következő pedigh-val kezdődik.
Ily mássalhangzók csoportosúlása azonban a szó közepén rövidnek hagyja a rövid hangzót.
9. A szóvégii, u, ü,ha a kérdő mondat utolsó szavában van, közös.
10. Ugyanigy aza, e, ë, o, ö,bár a nyújtás is ritkább.
11. Közösek, ritkábban rövidek, a kérdő és visszamutatóki, minévmások.
12. Ugyanez áll ami, tiszemélyes névmásokra; de ha ezek birtokosak, mindig rövidek; míg atëszemélyes névmás kétes.
13. Azanévelő s aza, emutató névmások kétesek.
14. Ott, ahol a közbeszéd a hangzók után majd egy, majd két mássalhangzót ejt (ékesen, ékessen)a méret tetszésszerinti.
15. Közösek ade, ne, no, haegytagúak.
16. A ragnélküli főnév, mint megszólítás, bár rövid volt, kétes.
17. Közös a végszótag ezekbenóhha, soha-soha.
18. Közös a külömben rövid hangzó, ha utánaskötőszó következik.
19. Rövid aziazimé-bem, de közös azim-ben.
20. A véghangzó a kezdő hangzó előtt sohasem esik ki. Mégis azel-kihelyett lehet irnil-ki-t, mert azl-t csakis, bár gyöngee-vel lehet kiejteni. Ezenkívül az egyes harmadik személyraggal ellátott névmások is elejthetik véghang-zójukat, mintellen’ az ösztönneke helyett:ellene az ösztönnek.
21. Azmsohasem esik elisio alá.
22. Az igékit(ét)képzője mindig hosszú.
23. De szükségből ugyanaz közös is lehet.
24. Azúl, űlvégszótagok tetszés szerint hosszúaknak vagy rövideknek vehetők.
25. HaIstent jelent azUr,akkor kétes, származékai közösek; de amennyiben világi, vagy az ördög hatalmát jelenti, mindig rövid.
26. Alom, löm, lak, lok, lek, rok, rek végezetekből a hangzó kihagyható, úgy szintén azajak-ot is ejthetjükajk-nak.
27. Így más szavak is, melyek a végükön összevonhatók, mint:terha szokott terehhelyett.
28. A többit a költeményből megtudod. Példának okáért a Jéhóvában az első kettő [szótag] közös.
29. Ha a hexameter három vagytöbbspondeusból áll, vagy három vagy több dactilusból,például négyből vagy ötből: az acselekményeseténkisebb vagy nagyobb mértékű kifejtést,vagy éppenhevesebbvagy kevésbéheves indulatot jelez. Így, aholspondeusazelső és azutolsóláb, vagy azutolsó kettő.
30. Ha egy egyszótagú szó utolsó mássalhangzóját vagy egy kétszótagúét, sőt egy többszótagúnak az utolsó mássalhangzóját vagy az elején lévők közül valamelyik középső mássalhangzóját, akár egyszer, akár többször, közönsé-ges vagy műveltebb formában, nyelvünk szokása szerint jónak látom meg-kettőzni, az számomra magának a szónak a megismétlését foglalja magában (melyet máshol egyszerűbben, egyetlen mássalhangzóval fejezek ki). E tör-vény által ugyanennek a szónak a jelentése kiterjesztődik vagy fokozódik, vagy valami módon maga a kimondás válik nyomatékosabbá…⁴²
Átírás
Már a fentiekből is látszik, hogy nem egyszerű feladat a forrás alapján elkészíteni az idézhető, modernizált átírást. Kalmár egyértelműen elsődlegesen a metrum-nak rendeli alá a leírt szöveg képét: nincs szó még normatív helyesírásról, mivel az még a mai értelemben nem létezett. Az egyes, ma már nem létező (tulajdon-képpen soha nem létezett, gyakorlatba nem került) karakterek átírásánál így az elsődleges szempont számomra is a metrum megtartása volt, s csak másodlagos a mai helyesírásnak megfelelő írásmód. Sajnos ez sem működhetett minden eset-ben, a ragaszkodás a helyes metrumhoz sokszor a szöveg értelmének rovására ment volna csak. Bizonytalan esetben így a leghelyesebb a betűhű hexameterek-kel összevetni a főszöveget.
A fenti harminc metrikai szabály figyelembe vétele mellett Kalmár karakterei-nek az átírása a következő séma szerint történt:
⁴²Az utolsó három pont Rédey-Keresztény János fordítása.
magánhangzók
â Kalmár szerintközös, lehet hosszú és lehet rövid is (a metrum és az értelem szerint írom át);
à Nem külön karakter a rövid hangsúlyosa,de a metrum miatt lehet jelentősé-ge. Általában a következő mássalhangzó megkettőzésével írom át, Kalmár nyomán (ànak = annak;àtól= attól stb.);
ë =e;
ê Közös,lehet hosszú és lehet rövid is (a metrum és az értelem szerint írom át);
è =e,általában hosszú mássalhangzóval utána.
Aziésukarakterek esetében azancepsés hangsúlyos magánhangzót a fenti séma szerint írom át.
, =ö, ü;
, =ő, ű;
, =ő, ű;
ő, ű = Kalmár jelölésében ez azanceps-pár, tehát vagyö, üvagyő, űalakban írom át.
mássalhangzók dȷ, gȷ =gy; lȷ =ly; nȷ =ny;
’s, ’ſ =zs; tȷ =ty.
Az átírásban nem követi kötőjel a névelőket, s máshol is, ahol nem szükséges nem jelzem.
Az átírásban a „szó+kihagyás+’s” szerkezetekben az’s ist jelent minden eset-ben, míg azs ést.
AzŐ-maga, ő-maga szerkezetek mindigönmagaértelemben állnak. Landerer nyomdájában egyértelmű, hogy nem volt dőltő, ű,ezért, ha azok kötőjellel kap-csolódnak dőlt szóhoz, dőltek lesznek.
A hosszú kettős mássalhangzókat a mai helyesírás szerint írom át.
Ha a hiátusjel csak egy hangot helyettesít, nem magyarázom.
Tagolás
A szövegek eredetileg tipográfiailag nem tagoltak. Ez különösen aValóságos Ma-gyar ABCesetében jelenthet problémát, és vezethet, mint vezetett is, summás
vé-leményekhez, amik annak áttekinthetetlenségét, összevisszaságát hangsúlyozzák.
Nos, mint már írtam, eleve két nagyobb részre lehet felosztani. Ezeket a forrás-ban csillagok választják el egymástól. Kalmár ezen túl a vers minden lapja fölé a fejlécbe általaargumentumoknak nevezett rövid, a tartalomról tájékoztató soro-kat szúr. Én ezeket a jelen kiadásban a tartalomnak megfelelően margináliaként, az általuk jelölt szövegrész kezdete mellett helyezem el, de egyúttal az appará-tusban, a betűhű szövegközlésben az eredeti helyüket is jelzem (az eredeti lap-számmal együtt). Továbbá igyekeztem a szöveg tagolását aSummában megjelölt témacsoportok szerint elvégezni, de ez nem minden esetben (pl.A rágalmazás-ról; A bujaságról) volt lehetséges, illetve ki is kellett azt egészítenem. Az eredeti Summaalapján így is létrehozhattam egy, az áttekintést segítő mutatót, mivel a megadott témacsoportok alá rendeztem a szöveg argumentumait.
Az argumentumok a főszövegtől balra, a forrás hagyományainak megfelelő fo-lyamatos sorszámozás attól jobbra található. Egy kivétellel a főszövegre vonatko-zó minden jegyzet azzal azonos oldalon található. Ennek megfelelően egy oldal a következő képpen épül fel (kurzívval szedve a nem kötelező elemeket):
1. főszöveg;
2. Kalmár saját lábjegyzete magyarra fordítva és/vagy modernizált helyesírás-sal;
3. értelmező jegyzetek sorszámhivatkozással;
4. betűhű forrásszöveg sorszámhivatkozással, eredeti helyükön az argumen-tumokkal egy bekezdésbe szedve;
5. Kalmár saját lábjegyzete betűhűen és/vagy eredeti nyelven;
6. szövegkritikai jegyzetek.
E szövegkiadás elsődleges célja, hogy Kalmár György több ezer sornyi hexame-tere elérhetővé váljon a magyar irodalomtörténet iránt érdeklődők számára. Az elérhetőkifejezést itt – Kalmárhoz hűen – több értelemben használom és gondo-lom egyszerre. Fontos, hogy maga a szöveg elérhető legyen mint mű: könnyen olvashatónak és egyúttal idézhetőnek kell lennie, ezért szükséges annak modern átírása. De ugyanígy fontos az, hogy valamennyire érthető is legyen. Ehhez kíván-tam azeditio minortípusú szövegkiadások kínálta lehetőségeket messzemenően kihasználva strukturálni ésmegalkotnia főszöveget, illetve lehetséges kiinduló-pontot mutatni az érdeklődő olvasóknak e bevezetőben.
250 évvel megjelenése után azt hiszem ez a maximum, amit a szöveg érdekében tehetünk.
SZÖVEGEK
[Summa]
‖ – – | ⏑ – | – ⏓ ‖ ⏑ – | ⏑ – | – ⏓ ‖
A Versek írását lehetne próbálni:
Készűltteszed s elméd ha fogna szolgálni.
Meg kell ugyan mindent előre vizsggálni:
Igy jóra, fel tészem, fog Éneked válni.
Kezdetben ám bátor kevés nehézsége 5
leszszís irásodnak: eszed serénysége meggyőzi; s ugy szépennmegyen ki a vége.
Irj, kérlek, órákként: Hazádnak igy ’s élhetsz:
Amondavádjától igyen te nem félhetsz.
Demeg ne sértsámmást,sKirályodat,sIstent. 10
Lelked tanátsának ne állj, s ne tarts ellent.
S. D. G. A. A.
1–11 AProdromus… Ⅻ. De Metrofejezetét zárja a 203. oldalon ez a 11 soros, cím nélküli vers, mintegy első mutatványként a magyar nyelvű verselésre aValóságos Magyar ABC és aPost Scriptum – Utólírásmellett, amelyet a szerző az „[í]me itt egy példa a négysoros, a háromsoros és a kétsorosspondaikusversre” mondattal és a metrumképlettel vezet be.
A vers Kalmár költői programjának összefoglalásaként is értelmezhető.
8 órákként ] óránként; lásd Kalmár jegyzetét a Valóságos Magyar ABC 1868. sorához a 148. oldalon
9 mondavádjától ] a szóbeszédtől, alaptalan gyanúsítgatástól; vö. aSokat szenved, aki mindent akar látni-hallaniargumentum alá írt sorokkal aPost Scriptuma 368. oldalán 10 s ] itt: se
12 S. D. G. A. A. ] Az S. D. G. aSoli Deo Gloria,’egyedül Istené a dicsőség’ protestáns jelmondat rövidítése. Az A. A minden bizonnyal azAeternum Ament jelöli, így a teljes rövidítés feloldása:Egyedül Istené a Dicsőség, Mindörökké Ámen.
1 A-Versëk îrását lëhetne próbálni: 2 Készltteszëd s elméd ha fogna-ſzolgálni. 3 Mëg-këll ugȷan mindënt elre vis’ggálni: 4 Igȷ jóra, fël-têszëm, fog Énekëd válni. 5 Kezdetben âm-bátor kevês nehêzſége 6 lëſzsz-îs îrásodnak: eszëd ſërényſége 7 mëg-gyzi; s ugȷ ſzépënnmëgyën-ki à-vége. 8 Irj, kérlek, órák-ként: Hazádnak igȷ-’s élhetſz: 9 A-mondavádjától igȷën të nëm félhetſz. 10 Dèmëg-në ſértsâmmáſt,s Királȷodat,sIſtent. 11 Lëlkëd tanátsának në állj, s në tarts ellent.
3 em.vis’ggálni
Most pedig megmutatok egy verset a peregrinációm során szerzett költemények közül, ez pedig azegyetemes költeményemelőszavából való, melynek címe Thesa-urus Hungaricus,magyarul:Valóságos Magyar ABC.(∗)
(∗) Ezt a költeményt, az 1245. verssorig, 1761-ben Dáciábanírtam, éspedig október
19-5 én kezdve, egy 9 órányi utazásonJászvásárból. A többit, a költői szabályokkal együtt, Pozsonyban tettem hozzá.