A vidéki térség nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is, és ha beavatkozásainkat csupán a termelés ha
tékonyságának növelése vezérli, akkor az élettérfunkciók komoly veszélybe ke
rülhetnek. Ilyen körülmények között a környezet degradálódása nem csupán a termelés visszaeséséhez vezet, hanem az emberi létfeltételeket is komolyan ve
szélyezteti. A természetvédelem és a mezőgazdaság egymásrautaltsága elkerül
hetetlenné teszi a két terület összehangolását, a termelési és fogyasztási célú környezethasználat rendszerének átalakítását. Egyesek mindezek ellenére úgy vélik, hogy ennek az európai megközelítésnek a gazdasági válság körülményei között nincs realitása a közép- és kelet-európai országokban, így hazánkban sem.
Kétségtelen, hogy a magára hagyott és „dezintegrált" mezőgazdaság, amel)nről eddig helytelenül leválasztották a természetgazdálkodási és vidékfejlesztési fel
adatokat, egyedül képtelen erre. Minden erőfeszítést meg kell azonban tenni azért, hogy megváltoztassuk a mezőgazdaságról alkotott felfogást, és egy valódi
„multifunkcionális" mezőgazdaságot elősegítő mezőgazdasági politika alakuljon ki, amely a vidéki közösségek számára végzett szolgáltatásokat is mezőgazdasági feladatnak tekinti.
Az elmondottak és a bemutatott európai és világfolyamatok hazánk és régiónk fejlesztése szempontjából azért igen jelentősek, mert megalapozott érvekkel szolgálnak azoknak, akik radikálisan más mezőgazdasági és vidékfejlesztési poli
tikát szeretnének. A helyzet fó"bb jellemzői ezekben az országokban a következők (Szakái, 1996):
a) A vidék a szocializmus időszakában az elhibázott mezőgazdasági és szoci
álpolitika következtében sokkal nehezebb helyzetbe került, mint a n}mgat- európai országokban. A hel5á közösségek leépültek, a falvak elöregedtek, a vidéki lakosság csökkent. A nagyüzemi, intenzív, iparszerű mezőgazdaság sokszor megfordíthatatlan károkat okozott a környezetben és az élő
világban.
b) A mezőgazdaság feladatának még mindig csak az élelmiszer-termelést és néhány ipari nyersanyag termelését tekintik. Még eléggé általános a ter
melés mennyiségi növelésére való törekvés, és nem sikerült radikális áttö
rést elérni a minőségi termelés területén.
c) A mezőgazdasági politikában gyakorlatilag semmilyen figyelmet sem for
dítanak az alternatív földhasználati módokra és a nem élelmiszer célú mezőgazdasági termék előállítására. Az alternatív mezőgazdasági techno
lógiák, mint a kis ráfordítással működő mezőgazdasági rendszerek (LISA), bio- vagy organikus mezőgazdaság stb. nem élveznek komolyabb elisme
rést vagy támogatást. Inkább csak egyes csoportok hobbijának tekintik ezeket. A fenntartható mezőgazdaság csak tudományos értekezések té
mája és általános szlogen egyes személyek számára, de nem valóságos gya
korlati törekvés. A földet úgy tekintik, mint amely csupán egy az eszközök közül, és amely csak a mezőgazdaság inputja. A föld és a természeti erő
források multifunkcionális jellegét nem ismerik el.
d) A vidéki térségekben a munkanélküliség sokkal nagyobb arányú, mint a vá
rosi körzetekben. A vidéken élők voltak azok, akiket legelőször bocsátottak el városi munkahelyeikről, és a továbbra is megmaradt, de gazdasági vál
ságban lévő nagyüzemek pedig nem tudják felszívni a munkanélkülieket.
e) Nagy nyomás nehezedik a kormányokra az állami támogatások növelésé
ért, hogy az előzőleg megvolt nagy termelőkapacitásokat helyreállítsák a hagyományos mezőgazdasági termékek termelésére. Figyelembe véve azonban a csaknem kilátástalan belső és külső piaci helyzetet, új beruházá
sok beindítása rendkívül kockázatos, és ez újabb mezőgazdasági válsághelyzet elindítója lehet. Ráadásul az így kialakított termelési szerkezet nem biztos, hogy megfelel az Európai Unióba történő bekapcsolódás feltételeinek.
Mindezek alapján le kell szögezni, hogy nem szabad az előző szerkezetet a hosszú távú kilátások vizsgálata nélkül újratermelni. Érdemes elemezni a világ fejlődési folyamatait és komolyan venni Európa dokumentumait, mert azokból jól láthatók bizonyos, ma már egyértelmű tendenciák. Lehet e folyamatokat nem szeretni, lehet — számunkra elfogadható megállapodás hiányában — az EU-hoz nem csatlakozni, egy dolgot azonban nem lehet: a vázolt folyamatokról tudomást nem venni. Jó megállapodást csakis úgy köthetünk, ha:
• megismerjük és értjük az európai folyamatokat,
• ha azok ismeretében, de nemzeti érdekeink mentén dolgozzuk ki progra
munkat és megvalósításának stratégiai és taktikai lépéseit és végül, de egyál
talán nem utolsósorban,
• ezek képviseletére és nem utasításokért küldjük politikusainkat Brüsszelbe.
fl magyar mezögazdállíDdás fEjlődÉsE és helyzete
Az európai folyamatok és a változás várható irányainak vázlatos áttekintése után vizsgáljuk meg azt, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődésében hogyan jelentkez
tek ezek a kérdések, és milyen továbblépési irányok körvonalazódnak.
A magyar mezőgazdaság fejlődését az elmúlt évtizedekben szintén a közvetlen és közvetett energiabevitel roham os növekedése jellemezte. Az ipari eredetű, illetve feldolgozású anyagok részaránya a mezőgazdaság összes anyagfelhaszná
lásán belül az 1960-as évek elején még elenyésző volt, de az 1980-as évek közepé
re megközelítette a 60%-ot. A gyors ütemű iparosodó fejlődés hatására 25 év alatt a területegységre jutó hozamok megkétszereződtek. Magyarország élelmi
szerekből önellátóvá vált, sőt jelentős exportárualapot is előállított, amely a fize
tési mérleg egyensúlyban tartásának egyik legfontosabb elemévé vált. Ugyan
akkor alapjaiban megváltozott a parasztság évszázadok alatt kialakult hagyomá
nyos, a természeti folyamatokhoz közel álló életmódja, a termelési módszerek, az alkalmazott fajták, a tápanyagellátás, a növényvédelem egész rendszere. E válto
zási folyamat legfontosabb eredményei a következőkben foglalhatók össze;
1. A terméktömeg, valamint a termésátlag megtöbbszöröződött.
2. Miközben az abszolút termésingadozás nőtt, a relatív termésingadozás — éppen a termésátlagok rohamos növekedése következtében — jelentősen csökkent.
3. Kezdeti anyagi gyarapodás, viszonylagos anyagi jólét („jól-lét"!), szociális biztonság.
4. A különböző üzemi form ák (nagyüzem, kisüzem, háztáji) sajátos, számos vonatkozásban hatékony együttműködése.
Mindezen elvitathatatlan eredmények arra utalnak, hogy az iparszerű gazdál
kodás adott történelmi helyzetben, a gazdaság és társadalom meghatározott fejlődésfokán szükségszerű, az intenzifikáció folyamatába illeszkedő lépcsőfok volt, azonban egyre nagyobb számban jelentkeztek azok a problémák, amelyek kedvezőtlenül hatnak magára a termelésre, de a globális emberi létfeltételekre is.
A környezetnek az elhatározott funkciók és tevékenységek igényei szerinti átala
kításával, a természeti erőforrások kikapcsolásával járó, rohamos, m esterséges energiaráfordítás-növelési kényszer azonban olyan önmagát gerjesztő folyamat, amely már a termésátlagok növekedése időszakában is káros tendenciákat indí
tott el a környezetben, majd ezen látens folyamatok káros környezeti és gazdasá
gi hatásai már a felszínen is jó l látható módon nálunk is megjelentek. Ekkor a termésátlagok még — igaz, hogy egyre nagyobb ráfordításokkal, energiabevitellel és így természetesen egyre gazdaságtalanabbul, de — növekedhetnek. A jelek arra utalnak, hogy a magyar mezőgazdaság az 1980-as évek végére ebbe a
„fejlődési" szakaszba jutott. Ezek a negatív jelen ségek többségükben az energia
intenzív földhasználat és az ezzel együtt járó, növekvő közvetlen (üzemanyag) és közvetett (műtrágya, növényvédő szer) energiabevitel környezetterhelő hatásá
nak tulajdoníthatók, de okai között a mezőgazdaságon kívüh problémák (ipari, kommunális szennyezés stb.) is igen jelentős szerepet játszanak. E negatív — egymással is összefüggő — jelenségek közül a következőket emelhetjük ki.
1. Közvetett — a termelési alapokat rom boló —jelenségek:
- a termőtalaj pusztulása (szervesanyag-tartalmának, biológiai életének csök
kenése, savanyodása, vizenyősödés, láposodás, szikesedés, illetve sivatago
sodás, kiszáradás, talajvízszint-süllyedés, a talajszerkezet romlása, poroso
dás, tömörödés stb.),
- a gyomosodás, fajspektrum-beszűkülés, rezisztencia, a növényi és állati ge
netikai alapok beszűkülése, pusztulása, a biodiverzitás csökkenése,
- a mezőgazdasági területek ipari eredetű szennyezése, csökkenése az iparo
sítás és az urbanizáció következtében.
2. Közgazdasági, piaci, társadalmi jelenségek:
- vidéki foglalkoztatási, megélhetési nehézségek, depriváció, elvándorlás, vá
rosperemi gettósodás, alkoholizmus, bűnözés,
- az urbánus és ruráhs területek egyensúlyának felbomlása, a vidék társadal
mának bomlástünetei, kohéziójának meggyengülése,
- a negatív externáliák (társadalmi költségek) rohamos növekedése,
- az energiaigényes gazdálkodás erős függősége az energetikai piactól, a véges mennyiségű kőolaj árának hosszú távú törvényszerű és exponenciális emel
kedése és ezzel a petrolkémiai bázisú anyagok és energiahordozók felhasz
nálására alapozó gazdálkodási stratégia előre látható veszteségessé válása, ellehetetlenülése, az agrárolló ezekkel összefüggő erőteljes nplása,
- az Európai Közösségen belül erősödő kapcsolatok a fokozottabban piacori
entált mezőgazdasági szektor kialakítása, részben a túltermelés elkerülése érdekében, a protekcionista, védővámokra és lefölözésekre alapozó nemzeti gazdasági és kereskedelempolitikák,
- a gyenge minőségű tömegáruk iránti fizetőképes kereslet erőteljes csökke
nése a likvid piacokon, társadalmi előítéletek az élelmiszerek minőségének és biztonságának vonatkozásában, különösen, ha azokat új technológiák (besugárzás, biotechnológia, génsebészet) segítségével állították elő,
-növekvő társadalmi érzékenység környezetünk iránt, a természeti erő
források felhasználásának korlátozása, növekvő etikai érzékenység a bio
technológiával, az állatvédelemmel kapcsolatban,
- igény a változatosabb élelmiszer-kínálat iránt, szelektívebb vásárlási szoká
sok, a közvélemény fokozódó nyomása a „biztonságosabb" élelmiszerek elő
állítása érdekében.
3. Az em beri létfeltételek közvetlen veszélyeztetettsége:
- élővizek, talajvíz, rétegvíz, ivóvízbázisok elszennyeződése,
- szermaradványok feldúsulásának, metabolitjaik nyomon követhetetlen re- kombinálódásának kiszámíthatatlan hatása az élőlényekre, köztük az em
berre,
- az élelmiszerek béltartalmának felhígulása,
- mindezekkel összefüggő humán egészségkárosodás,
- vadon élő növény- és állatfajok, természetes biotópok veszélyeztetettsége, - tájképi elszegényedés, ingerszegény környezet, az ember belső (pszichikai,
fizikai, biológiai) és külső (természeti, társadalmi és építészeti) környezeté
nek erős eróziója, szellemi és lelki elsivárodás.