Tanulmányok - Pannonhalmi Szemle 1931

Tanulmányok.

A H Á Z A S S Á G SZENTSÉGÉNEK KEGYELME.

Szentséges Atyánk, XI. Pius p á p a 1930. dec. 31.-én közzé-tett „Casti connubii' kezdetű körlevelében1) a z apostoli tanító-hivatal tekintélyével taglalja a keresztény h á z a s s á g mindazon problémáit, a melyek közt való elirányítás a mai tévtanok és erkölcsi lezüllés következtében a z Egyház legfőbb tanítójának g o n d j a és kötelessége. Ez a körlevél n e m c s a k azért fontos, mert vele a főpásztor védelmezi a Krisztustól rájabízott nyájat a kor betegségeivel s z e m b e n ; ebben a körlevélben n e m c s a k a z er-kölcsök őre hallatja szavát a h á z a s s á g leromlásával s z e m b e n ; n e m c s a k a z egyházjog törvényeit állítja o d a vaspántként, hogy m e g a k a d á l y o z z a a társadalom a l a p s e j t j é n e k leomlását ; itt a keresztény h á z a s s á g r a vonatkozó d o g m a t i k u s t a n o k n a k fölsége-sen szép és tökéletes összefoglalását a d j a a p á p a , úgyhogy a körlevél sok pontban mintegy l e z á r j a a h á z a s s á g r a v o n a t k o z ó hittételek kifejtésének, m a g y a r á z á s á n a k fejlődését, határozott v á l a s z á t a fölmerült kétségekre. Ez a körlevél bár nem ád oly dogmatikus definíciót, mely dogmakihirdetésnek s z á m í t a n a (mint pl. a Szeplőtelen F o g a n t a t á s kihirdetése 1854-ben a z „Ineffabilis D e u s " bullával), de a n n á l b ő s é g e s e b b e n á d dogma-kifejtést, magyarázatot é s a n n á l a l a p o s a b b a n a l k a l m a z z a a dogmát gya-korlati kérdések megoldására. Ilyen a l k a l m a z á s pl. a körlevél állásfoglalása a fajegészségtanból levont téves tanokkal s z e m -ben, melyek egyes egyedek h á z a s o d ó jogát a k a r n á k megvonni, vagy illetők nemzési képességét korlátozni. Ezen t é v e d é s e k kö-rül még legutóbb nagy viták voltak — a kath. erkölcstudomány-b a n is.

1. Célkitűzésünk. A nagyterjedelmű körlevélben foglalt ö s s z e s e s z m é k k i b o n t á s a — teljesen elég v o l n a a h á z a s s á g dogmati-k á j á n a dogmati-k felépítéséhez. Mivel nem jó sodogmati-kat mardogmati-kolni és dogmati-keveset fogni, azért ezen t a n u l m á n y tárgyát is korlátozzuk a címben felvett igazságra és vizsgáljuk azt, mit tanít a „Casti connubii"

a h á z a s s á g szentségi kegyelmére v o n a t k o z ó l a g .

H a tárgyválasztásunk elvontnak is látszik, n e m kell m e n -tegetőznünk azzal a z általános igazsággal, mely minden dog-m á n a k , dog-még pl. a legelvontabb S z e n t h á r o dog-m s á g t a n n a k is, a

lelki-i) Act. Ap. S. XXII. (1930) 5 3 9 - 5 9 2 .

életre vonatkozó jelentőségét hangsúlyozza. Elég rámutatni arra, hogy a h á z a s s á g intézményének bomlásához a mai társadalom-ban két ok vezetett.

Az első ok : a h á z a s s á g természetes céljának, jellegének megtagadása és felbontása. A h á z a s s á g természetes főcélja ugyanis : a gyermek ; életadás, életnevelés. Emellé társulnak a másodcélok : a házastársak kölcsönös egymásrautaltsága, segít-sége az életközösség által és a nemi vágyaknak (concupiscen-tia) a természeti és tételes isteni törvények keretében való fe-gyelmezése a h á z a s s á g b a n megengedett kielégítés által. A há-zasság ezen céljainak felbontásából származnak a legveszélye-sebb társadalombontó jelenségek, a n e m z é s korlátozása, (egyke és hasonlók) mely által a h á z a s s á g elveszti főcélját ; a házas-társi kötelék meglazítása (próbaházasság, válás, végül bolsevista szabadszerelem) ; a nemi ösztön féktelenségének proklamálása, mely főcéllá teszi — a céltalanított, természetes rendeltetésétől megfosztott kiélést és így a nemi életet a z állaténál is alábbvaló nívóra sülyeszti.

A másik ok, mely a h á z a s s á g megrontását leginkább elő-segítette : a keresztények közti h á z a s s á g szentségi méltóságának, tehát természetfölötti jellegének tagadása, vagy figyelmen kívüí hagyása. T u d j u k azt, hogy a természetfölötti élet, a kegyelem világa ráépít a természet rendjére. Nem pusztán úgy, mint ahogy a boltozat épül a falakra és pillérekre ; nem is pusztán úgy, mint ahogy a vakolat elsimítja a kőfal durva felületét ; h a n e m úgy, ahogy a tőben oltott v a d a l a n y b a beillesztik a nemes ágat és az fejlődésével az egész fának új jelleget, más lombot, szebb virágot, n e m e s e b b , g a z d a g a b b termést á d . Vágd le a nemesített törzset tőben ; a gyökerekből a v a d h a j t á s fog újra sarjadni ! így járt a mai világ a házassággal is. Luther — bár nem tagadta a h á z a s s á g természetes célját, de tagadta — szentségi méltósá-gát ; a regalista, gallikanista, jozefinus állambölcselet szét akarta vágni a z eggyéforrott természetes és természetfölötti intézményt, a házasságot, mely egyszerre — természetes kötelék és szent-ség is ; a XIX. sz. törvényhozása tényleg szét akarta választani a „polgári" házasságot — a szentségtől. És mi lett az ered-mény ? A szentségi mivoltától megfosztott házasság — elvesz-tette természetes jóságát, nemzetépítő, államfenntartó, családot és egyént öszekötő, nevelő hatását és úgy járt, mint a tőben levágott oltvány : alulról csak a v a d h a j t á s o k törtek elő a gyö-kerekből. Ha a természetfölötti elemet ki akarják vágni a ke-resztény kultúrából, maga a természet is fölborul. A nem-szent-ségi házasságot találóan m o n d j a a nép : uad-házasságnak. Igen : vad az ; d e nem csupán úgy, mint ahogy az erdők vadalma-fája, mely még vár arra, hogy megnemesítsék ; hanem úgy, mint az elhagyott parkok dísznövényei, melyeket vagy megfojt a bozót, a gaz, dudva, mely talajukból támad, vagy gondozás híján vissza-vadulnak — arra a formára, mely az őserdőben volt sajátjuk.

Ezek alapján világos a h á s a s s á g keresztény reformjának a z útja : visszaadni a házasság szentségi méltóságát és ezáltal :

helyreállítani a házasság természetes céljait és azok egymás-közti rendjét.

íme, ez a cél m a g y a r á z z a meg azt is, miért akarunk a h á z a s s á g szentségi kegyelmével foglalkozni. Világos ugyanis, hogy szentség és kegyelem összetartozó fogalmak. Ügy viszony-lanak egymáshoz először : mint jel a jelentéshez, szó a gondo-lathoz, szimbólum az e s z m é h e z ; másodszor pedig : mint erő a hatáshoz, ok az okozathoz. A szentség : a jel ; a kegyelem: en-nek a jelen-nek a jelzettje, tartalma, jelentése. A szentség az ok ; a kegyelem ezen ok okozata.

2. A kérdés története. Ezt a viszonyt a régi, skolasztikus a x i ó m a fejezi ki bámulatos tömörséggel : Sacramentum efficit, quod figurát : a szentség létrehozza azt, amit jelképez. Ebből az axiómából az is kiviláglik, hogy ha meg akarom tudni, mi-lyen kegyelmet közöl valamely szentség, azt kell vizsgálnom, milyent foglal magában, mint jel, vagyis minő kegyelmet jelent.

Mert hogy a keresztények közti házasság szentség, valódi.

Krisztustól alapított szentség, a z kat. hitünk kinyilatkoztatott hittétele és kihirdetett d o g m á j a . Ebből a szentség-fogalom egy-szerű elemzése által tudjuk és hisszük, hogy a h á z a s s á g ke-gyelmet közöl a felvevőkkel, akik egyúttal a h á z a s s á g kiszol-gáltatói is, vagyis magukkal a házasságot kötő felekkel. A ke-gyelem-közlés tényé ről tehát nem lehet semmi kétség. Azonban a házasság szentségi kegyelmének mibenlétéről, minőségéről voltak, főleg a kezdő skolasztikában eltérő vélemények a hit-tudósoknál és az egyházjogászoknál. Az egyházjogászok (kano-nisták) ugyanis inkább a h á z a s s á g jogi oldalával, szerződés-jellegével foglalkoztak é s így náluk néha a h á z a s s á g szentségi mivolta elhomályosult. A kezdő skolasztika pedig a z ókeresz-tény hagyomány forrásait, a keleti és nyugati szentatyák tanát a középkor elejének kulturális válsága miatt nem ismerte egész bőségükben és így, bár kifejezetten tanította a h á z a s s á g szent-ségi jellegét és a kegyelemadás tényét, (mint pl. Petrus Lom-bardus), de a szentségi kegyelem mibenlétét alig keresik más-ban, mint a h á z a s s á g n a k a nemi élet rendezése, szabályozása terén való feladatában, ezáltal a nemi bűnök meggátlásában (remedium concupiscentiae). Aquinoi sz. T a m á s az, aki a kinyi-latkoztatás forrásaiból ; főleg sz. Pál efezusiakhoz írt levelének 5. fejezetéből és az egyházi hagyományból világosan levonja azt a tételt, hogy a házassági, kegyelemnek nemcsak ily bűn-akadályozó, tehát negatív hatása van, hanem elsősorban pozi-tív a hatása, mert gyarapítja a megszentelő kegyelmet és a házasság céljainak megvalósítására bőséges segítő kegyelmeket közöl.¹)

i) Suppl. qu. 42, a. 3. Ugyanitt foglalkozik sz. Tamás az említett tév-ianokkal is.

Amit ifjúkori művében, a Sentenciás-könyv Commentárjá-ban sz. T a m á s c s a k tapogatózva ismert fel (azt m o n d j a saját nézetére : probabilius), azt teljes határozottsággal hirdeti nagy hitvédő művében, a Summa contra Gentes-ben (IV. 78). Azt m o n d j a ugyanis a r á j a jellemző tömörséggel :

„A házasság, vagyis a îérîi és a nő életközössége, akik gyermeket akarnak létrehozni és nevelni az Isten tiszteletére, az Anyaszentegyház szentsége. Ezért a házasságot az Egyház szolgái által meg is á l d j a . És miként más szentségekben a külső jelek által valami lelki a d o m á n y v a n kifejezve, ugyanugy ezen szentségben is a îérîi és a nő életszövetsége által Krisztusnak az ő Egyházához való kapcsolata íejeződik ki az apostol azon szava szerint (Eph. 5, 32.): „Nagy ez a titok (mysterium) ; én pedig azt mondom : Krisztusban és az Egyházban." Mivel pe-dig a szentségek létrehozzák azt, amit jelképeznek, hinnünk kell, hogy a házasulok ezen szentség által kegyelemben része-sülnek, mely által Krisztusnak és az Egyháznak egységébe tar-toznak. Ez a kegyelem számukra nagyon is szükséges : hogy úgy törődjenek a földi és testi célokkal, hogy ezáltal Krisztus-tól és a z EgyházKrisztus-tól el ne s z a k a d j a n a k . "

Amit sz. T a m á s a hit íényének mintegy gyújtópontjába állítva lényeglátó szemmel így megvilágított, azt a későbbi hit-t u d o m á n y ugyanúgy hit-taníhit-tohit-thit-ta. Amikor hit-teháhit-t XI. Pius a keresz-tény h á z a s s á g reíormjáról elmélkedik, voltakép csak összegyűjti a házasságra vonatkozó katolikus tanítást, t á m a s z k o d v a a ha-gyomány legnagyobb képviselőire, sz. Ágostonra és sz. Tamásra.

Sz. Ágostontól veszi át a h á z a s s á g céljairól és javairól való tanítást, amikor kifejti, hogy a h á z a s s á g n a k három java van : a gyermek, a hűség, a szentség (proles, fides, sacramentum).1) Sz. Ágoston ugyan a „sacramentum" szót átvéve az apostoltól (Eph. 5, 32.) még n e m használja kifejezetten szoros jelentésé-ben, a kegyelemközlő jel Íogalmában ; h a n e m tágabban, mint szent dolognak külső jelét. Azonban ép sz. Ágostonnak határo-zott tanítása az, hogy a z újszövetség rendjében nincsenek már puszta jelek, hatástalan, kegyelmet nem a d ó jelek (In Ps. 73.

v. 2. M. L. 36. .930), szerinte az újszövetség szent jelei nem-csak igérik az Üdvözítőt, hanem meg is a d j á k az üdvösséget.

És így sz. T a m á s teljes joggal m o n d j a , hogy a keresztények közti házasság, mely a z Apostol szerint a legszentebb viszony-nak, Krisztus és a z Egyház bensőséges kapcsolatának a jele, nem maradhat az újszövetség rendjében puszta jel, szimbólum, hanem szükségképen kegyelmet a d ó jel, tehát szoros értelemben vett szentség, egyike a Krisztustól alapított hét szentségnek.

3. A Szentírás tana a házasság kegyelméről. A kegyelem a d j a meg tehát a keresztény h á z a s s á g szentségi méltóságát ; a kegyelem emeli a megváltás üdvrendjének magaslatára ; ez a d j a meg az ószövetségi és a későbbi, de nem keresztény

há-Ö~ÄÄS, 543.

zasság fölött való kimagasló jellegét. A házasságot már a pa-radicsomban Isten alapította és megadta neki természetes cél-jainak elérésére a maga á l d á s á t (Gen. 1, 28.), úgyhogy a házas-ság természeti intézménye is szent és az erkölcsi rend keretében álló. Minden érvényes h á z a s s á g részesedik valamiképen a b b a n a csodálatos szimbolikában, mely által a z árnyképszerűen is, h a a z ószövetség homályán keresztül is, d e mégis — rámutat arra a szeretetre, mely által a z ószövetségben Isten a választott nép-pel kötött frigyet, szövetséget és az idők teljében egyszülött Fiának készített menyekzőt a z emberiséggel a parábolák szerint.

Mégis — a keresztények közti házasság messze felülmúlja a természetes rend keretében álló házasságot, mert már nemcsak jel, hanem kegyelmet a d ó szentség. Nemcsak rámutat a legszen-tebb valóságra, hanem — beléje is kapcsolja a házasfeleket a b b a a természetfölötti életközösségbe, mely Krisztusból az ő titokzatos testére, az Egyházra árasztja a Megváltó vérével szerzett kegyelmeket.

Sz. Pál azt mondja : Nagy misztérium a házasság, mely-ben „az ember elhagyja atyját, anyját és hitveséhez csatlako-zik és ketten lesznek egy testben." Nagy misztérium, titkos, jel-képes valóság, mely mögött isteni, szent dolgok rejtőznek. Ami-kor sz. Pál rámutat a h á z a s s á g „nagy misztériumára" a követ-kező mondatban, mintha c s a k félre a k a r n á lebbenteni a misz-térium fátylát és egy pillanatra látni engedi ennek a miszmisz-térium- misztérium-n a k a magvát, a velejét. „Émisztérium-n pedig ezt Krisztus-ra és a z Egy-ház-ra mondom." Ez a helyes fordítása a görög eredetinek (Eph. 5, 32.) Eis Christon kai eis tén ekklesian. A latin (Krisz-tus ban és az Egyház ban) nem elég pontos. Ha a megelőző részt is hozzávesszük, melyben (a 22. verstől kezdve) sz. Pál már ennek a misztériumnak a fényében szemléli a házastársak életét, kötelességeit, a férfi és a nő viszonyát, mint a z érzéki világba vetített árnyékát Krisztus és az Egyház szeretetben, ál-dozatban, önátadásban, kegyelemben gazdag egyesülésének, akkor ennek a mondatnak misztikusan mély jelentéséhez is hozzá tudunk férkőzni. Sz. Pál Krisztusra és az Egyházra m o n d j a Á d á m n a k a Gen. 2, 24-ban mondott, általa előbb hallgatóan idézett szavait (Eph. 5, 31.). Nem tudom másként sz. Pál eme szavait magyarázni, mint úgy, hogy Á d á m szavaiba mintegy behelyettesítem Krisztust és a z Egyházat. Eszerint tehát : amikép a h á z a s s á g b a n elhagyja az e m b e r atyját, anyját és hitveséhez csatlakozik, — úgy hagyta el Krisztus az ő mennyei Atyját (és anyját) és csatlakozott az ő Egyházához és lettek ketten egy testben. Hogy mit akar sz. Pál ezzel a mondattal, már előbb, ugyancsak Á d á m szavaira (Gen. 2, 23.) való rejtett utalással eléggé kifejezte (Eph. 5, 29.) „Senki soha saját testét nem gyű-löli ; sőt ellenkezőleg táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus a z Egyházat, mert mi az ő testének tagjai vagyunk, húsából és csontjaiból valók" (V. ö. Gen. 2, 23. „Ez (Éva) csont a z én

csontjaimból, hús a z én húsomból"). Ezzel bizonyítja sz. Pál, hogy a férfinak szeretnie kell saját hitvesét, miként saját testét.

Nem hiába mutat rá sz. Pál a h á z a s s á g misztériumának velejére, nem hiába hivatkozott arra az éltető, tápláló, ápoló, kegyelemre, melyet Krisztus az ő Egyházára áraszt. Hiszen tagok vagyunk Krisztus testében, a z ő húsából és csontjaiból.

A keresztény h á z a s t á r s a k pedig ezen felül megvalósítják házas-ságkötésük által a z ő misztikus életközösségének érzékelhető jelképét, úgyhogy a házasságkötés magának a ..Nagy Titok-nak" fátylává szimbólumává válik. Természetes tehát, hogy maga a házasságkötés megkülönböztetett módon részelteti a hitves-párt Krisztusnak éltető, tápláló, ápoló kegyelmében. Erről a ke-gyelemről sz. Pál másutt is beszél. A korinthusiakhoz írt első levelében a keresztények és pogányok közt kötött, akkor, az Egyház kezdetén még általánosan megengedett (később azon-ban a valláskülönbség bontó a k a d á l y á v a l tiltott) házasságról beszél. Azt mondja, hogy a hívő házasfél megszenteli a nem-hívő felet. (I. Cor. 7, 14. sk.) A nem-hívő házasfél a saját kegyelmét árasztja át mintegy a nem-hívő félre az Apostol szerint ; e b b e n a megszentelésben, megtisztításban a gyermekek is részesülnek valamikép, mert a z apostol szerint : „fiaitok különben tisztátala-nok volnának, m á r pedig szentek". Minden bizonnyal a fiúk azért szentek, mert a hívő fél gondoskodott arról, hogy meg legyenek keresztelve. De amikor az apostol a nem-hívő félnek a hívő által történő megszenteléséről beszél, nem gondol a ke-resztség által történő megszentelésre, hanem föltételezi, hogy a nem-hívő nincs megkeresztelve.

Sz. Pál ezen kijelentésére t á m a s z k o d v a állapítja meg 7er-tullianus, hogy a házasság a keresztény fél számára ilyenkor is kegyelmet ád. (Ad uxor. 2. 7.) Es azt hiszem, ez a magyarázat egészen helyes. A nem-hívő fél nem részesül ugyan közvetle-nül a h á z a s s á g szentségi kegyelmében, hiszen — nem lévén Krisztus testének tagja, Krisztus éltető kegyelme közvetlenül nem áradhat rá. De sz. Pál szerint közvetve, a hívő fél része-síti őt a megszentelésben. Ebből a z is következnék, hogy a ke-resztény fél számára minden érvényes házasság szentség ; (te-hát a z is, melyet pl. a valláskülönbség a k a d á l y a alól szerzett felmentéssel köt meg pl. izraelitával). Ez a nézet ugyan ellen-kezik főleg az egyházjogászok körében vallott felfogással, mely a z ilyen házasságot a keresztény fél s z á m á r a sem tekinti szent-ségnek, de viszont dogmatikai szempontból helytállóbb ez az általam is vallott felfogás, mely a kinyilatkoztatás forrásainak helyesebb magyarázatára támaszkodik.

4. A házasság kegyelmének mibenléte. Ha mindezeket egybefonjuk, akkor már nem n e h é z a h á z a s s á g szentségi ke-gyelmeinek mibenlétét, sajátos jellegét is meghatározni. T u d n u n k kell ugyanis, hogy az üdvösség rendjében nem hiába van hét szentség és nem pusztán egy. Minden egyes szentség ugyanis

saját céljának megfelelő jellegű kegyeimet ád, mely az előbb mondottak szerint a szentségi jel jelentésének felel meg. Sz.

T a m á s ezt a gondolatot úgy fejezi ki, hogy a szentségi kegye-lem úgy viszonylik a kegyekegye-lemhez általában, mint a fajfogalom (species) a nemfogalomhoz (genus).

a) Megszentelő kegyelem. Sz. Pál tanítása szerint a há-zasság kegyelme a hívőt megszenteli és vele, rajta keresztül megszenteli a hitvestársakat és a gyermeket. Ezt a tételt a nor-mális esetre (ha mindkét fél keresztény) alkalmazva azt látjuk, hogy a h á z a s s á g a keresztény házastársakat hitvesi mivoltuk-ban megszenteli. Az ember a megszentelésben (megszentelő kegyelemben) először a keresztség ben részesül, amidőn az ere-deti bűnt és a cselekeere-deti bűnöket Isten megbocsátván, az em-berben helyreállítja a megrontott isteni képmás szépségét, rend-jét, őt megigazulttá teszi, saját isteni életének közösségébe vonva őt megszenteli, fiává fogadja és az örök boldogság örö-kösévé teszi. Ezt a megszentelést gyarapítja a Krisztusban való nagykorúság szentsége, a bérmálás ; növeli Krisztus testének szentsége az Eucharistia ; és ha a bűn által elvész ez a meg-szentelés, helyreállítja, v i s s z a a d j a : a bűnbánat szentsége.

Mint látjuk, a h á z a s s á g szentségének célja nem az, hogy az embert a bűn állapotából emelje át a megigazultság állapo-tába (hisz erre két m á s szentség szolgál : a keresztség és a bűnbánat — a „holtak" szentségei) ; nem is az, hogy ezt a kegyelmet az emberi élet általános keretei s z á m á r a fejlessze, hisz erre a bérmálás, az Eucharistia és az utolsó kenet szolgál) h a n e m az, hogy a házastársakat sajátos hivatásukra szentelje meg. A keresztény h á z a s s á g tehát hitvesi mivoltukban, hitvesi hivatásukra szenteli meg a házastársakat. Amilyen egyszerűen hangzik ez, annál fönségesebb a jelentősége ennek a kegye-lemnek. Mert ha már a természet rendjét szolgáló házasság is nagy dolog az Isten terveiben, hisz a Teremtő saját teremtő erejét ruházza mintegy át a házastársakra és a természetes h á z a s s á g is hozzájárul ahhoz, hogy a világteremtő Atya kép-m á s a rárajzolódjék a férfi arcára, kép-mennyivel kép-m a g a s a b b á válik a szentségi h á z a s s á g b a n a házastársak méltósága ! A szentségi h á z a s s á g ugyanis már n e m c s a k a természet célját, a z emberi nem fenntartását szolgálja, h a n e m közvetve m a g a s a b b , termé-szetfölötti célt is. Hisz ez a h á z a s s á g a d j a az Egyháznak, Krisz-tus jegyesének az új tagokat ; a keresztény a n y a a d j a át mekét az Anyaszentegyháznak, hogy a test szerint szült gyer-mek újjászülessék, az isten fiává szülessék a keresztség vizé-ben ! A keresztény h á z a s s á g gyarapítja a szentek nemzedékét, az Isten házanépét, nemcsak a természetes élet forrásait árasztja tovább, hanem eszközévé válik az Isten világmegváltó terveinek.

Sz. Pál a korinthusiakhoz írt első levelében (I. Kor. 7, 14.) és a Timotheushoz írt első levélben (I. Tim. 2, 15.) mélységes igazságra tapint rá. Az egyikben azt mutatja meg, mily nagy

jelentőségű a h á z a s s á g szentsége a z isteni praedestinatio rend-jében, a z első kegyelem, a megszentelő kegyelem praedestina-tiójában. A hívő fél megszenteli a hitetlent, m o n d j a sz. Pál.

Mit jelent ez mást, mint hogy a h á z a s s á g szentsége — eszköze az isteni Gondviselés természetfölötti útjainak ! Azáltal, hogy a házastársakat összeköti, hogy különböző érzésvilágú, lelkületű embereket összeforraszt, nemcsak az a célja, hogy a szíveket, az érzelmeket — tegye eggyé, h a n e m az is, hogy az egyik fél által a természetfölötti életet is á t a d j a a másiknak. íme a ke-resztény hitves feladata, isteni elhivatása a mai világban ! Akár férfi, akár nő : szentelje meg házastársát, vigye közelebb Krisz-tushoz, az Egyházhoz, segítse a b ű n b á n a t b a n , segítse az Úr testéhez való járulásban ! De nemcsak a házastárs megszente-lését célozza a házassági kegyelem, hanem — a h á z a s s á g gyü-mölcsének, a gyermeknek megszentelését is. Ezáltal is beletar-tozik a házasság a praedestinatio rendjébe. Bámulatos, mily mélységek rejlenek n é h a a Szentírás egy-egy gondolatában. A hívő szülő gyermekei szentek lesznek, mondja sz. Pál. Es az egyháztörténet, a szentek élete nem ennek az igazságnak a z illusztrációja? Nem látni-e n é h a — egész családfákat, melyek-nek ágai — szentek, mert a törzs is szent ! Sz. István és B.

Gizellából sz. Imre sarjad szent ágként ; sz. Erzsébetnek leánya B. Gertrud ; unokahúgai B.,Margit, Kunigunda, Jolánta ; test-vérei a jámbor, szűzi életű Álmos herceg és a honmentő, mély-hitű IV. Béla ! Sz. Blanka fia sz. Lajos (IX.), király ; már előbb : sz. Monika könnyeivel sírja és imádkozza ki Ágoston megtérését.

Sz. Bernát fia a szentéletű Aleth a n y á n a k és Tiszteletreméltó Péter cluny-i a p á t a jámbor Raingardis asszonynak. A házas-ság szentségi kegyelme — azokban, akik épen tartják, őrzik, hívő életükkel együtt működnek vele : hozzájárul a gyermekek megszenteléséhez. A másik helyen, a Timotheushoz írt levélben (I. Tim. 2, 15.) Sz. Pál még többet is mond. „Az asszony a gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha m e g m a r a d a hitben, a szeretetben, a szentségben, s a józanságban". — Ritka helyen beszél a Szentírás ily világosan arról, mi a föltétele és biztosi-téka egyes emberek s z á m á r a az örök üdvösségnek és nem pusz-tán a z első kegyelemnek. íme, sz. Pál az üdvösségre való prae-destinatio isteni,titkait nyilatkoztatja ki — az asszony számára, akin rajta van Éva bűnének büntetése, aki viseli nehéz hiva*

t á s á b a n az eredeti bűn ráeső terhét, mert „fájdalommal szül és férje hatalma alatt leszen" (Gen. 3, 16.), mert az Úr meg-sokasította szenvedését, sz. Pál szerint a z Úr Jézus ezt a terhet változtatta át a z asszony s z á m á r a az üdvösség zálogává, ha megmarad a hitben, szeretetben, a szentségben és a józanság-ban. Az Isten nem veszi el a fájdalmat a gyermekszülő anyá-ról ; d e ezt a szenvedést üdvözítő, örök életre segítő szenve-déssé teszi. Krisztus keresztjének árnya rávetődik a gyermek-á g y a s anygyermek-ára és ő még a legnagyobb veszély idején is

nyu-godtan nézhet erre a keresztre. Salvabitur per filiorum genera-tionem. Üdvösségét nyeri el ! Mily jó volna, ha a keresztény anyák — nem a kuruzslókhoz, gyilkos orvosokhoz járnának, nem ott keresnének szabadulást, ahol halál vár a magzatra és kárhozat a z anyára, hanem annál, aki biztosítja számukra a z örök élet boldogságát, ha a megfogant életet az Isten a k a r a t a szerint hordozzák, világra hozzák és Isten gyermekévé nevelik.

Azt hiszem, hogy mindezzel maga a kinyilatkoztatás mu-tatja meg, milyen a h á z a s s á g szentségi kegyelme, mint megszen-telő kegyelem. A kegyelem hitünk legnagyobb titkai közé tar-tozik; elégedjünk meg azzal, hogy látjuk, tudjuk — meglétét, hogy hisszük valóságát és akiket az Isten ezzel a z a j á n d é k k a l emel a keresztény hitves méltóságára, azok érezzék és éljék át a kegyelemmel rájuk á r a d ó isteni életfolyamot.

A házasságot ez a kegyelem teszi bizonyos fokig hasonlóvá sz. Ágoston szerint az egyházi rend szentségéhez. Sz. Ágoston¹) p á r h u z a m a nagyon találó. Ahogy az Ür speciális szentséggel ékesíti, hivatásuknak megfelelő kegyelmek bőségével ruházza föl azokat, akikre a krisztusi és apostoli papság által az áldozat

In document Pannonhalmi Szemle 1931 (Pldal 113-200)