• Nem Talált Eredményt

TANULMÁNYOK

In document Pannonhalmi Szemle 1936 (Pldal 99-178)

H á r i a a liturgiában/

Dr. P. 3ohner Domonkos O . S. B.

Krisztus által az Atyához, ez a liturgikus imádságnak és életnek alapvonása. Ha bemutatjuk a szentmise-áldozatot, akkor a prefációban Istennek ,,a mi Urunk Jézus Krisztus által" mondunk hálát. A mise liturgiájának imádságai az Atyához fordulnak és ezekkel a szavakkal végződnek: Per Dominum nostrum, a mi Urunk Jézus Krisztus ál-tal , . . Az orációk nagy tömegében csak 30 kivétel van, amely közvet-lenül Krisztushoz fordul. Ezek az imádságok azonban legnagyobbrészt a 13. század után készültek. De még így ís megmarad mindig az emlí-tett alapvonás: Krisztus által az atyához!

Az üdvösség rendje és terve szerint azonban Isten Szűz Mária tal adta nekünk Krisztust. Őtőle vett fel testet a Szentlélek ereje ál-tal és lett emberré, amint ezt a Crédóban énekeljük. Isten Máriát erre a hivatásra választotta ki és ezért egészen különös módon meg ís szen-telte.

Ezért kell Máriának a liturgiában is kiváló helyet elfoglalnia, de magától értődőén mindig alárendelve az Isten tiszteletének.

Nem egy ellenvetés némulna el, amelyeket a Mária-tisztelet ellen fel szoktak hozni, ha a liturgiát tanulmányoznák. Hamar meggyőződ-hetnének róla, hogy Mária tisztelete nagyon távol áll attól, hogy Krisztus tiszteletével versenyezzen, vagy hogy föléje emelkedjék.

Igaz, hogy a liturgia teljes joggal örvendezhet Mária dicsősége miatt, csodálkozva állhat összes erényei és benső szépsége előtt. De soha-sem felejti el, hogy Mária mégis csak teremtmény és hogy ezért végtelen távolság van közte és a végtelen Isten között, Ha az Isten Anyjával szemben egészen különös tiszteletet tanúsít is, amilyenben különben semmiféle más szent nem részesül, még-is csak Isten marad az Ür, akit egyedül illet meg az imádás.

De a liturgia azt is tudja, hogy az Isten volt az, aki Máriát különösképpen kiválasztotta, őt teremtette és Szeplőtelen fogan-tatásban egyedülálló módon kitüntette; hogy Isten volt az, aki Fiának Anyjává választotta és királynévá rendelte, ő marad a nap,

*A t u d ó s b e u r o n i b e n c é s n e k és f ő i s k o l a i t a n á r n a k a Szociális M i s s z i ó t á r s u -l a t b a n , B u d a p e s t e n 1935. okt. 3 - á n t a r t o t t e -l ő a d á s a .

de senki meg nem akadályozhatja, ha Máriát, ezt a fényes felhőt, su-garaival így akarja bearanyozni. Ezért minden Mária-tisztelet Isten-nek magasztalása, az ő működéséIsten-nek és kegyelmi ajándékainak öröm-mel teljes elismerése,

A Magnificatban maga Mária ezekkel a szavakkal ecseteli helyze-tét: ,,Ime mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék '..

Ez nem jogtalan követelődzés, nem öndicsőítés, nem ís öntömjénezés.

Hogy is érezhetne Mária másként, mint az isteni Gyermek, akit abban az időben szíve alatt hordozott, és aki csak ezt az egy életprogram-mot ismerte: „Én az Atyát dicsőítem"? így minden Mária-tisztelet szükségképpen Isten tiszteletévé lesz és minden Mária-ünnepnek ez a vezérgondolata: Magnificat anima mea Dominum — Magasztalja lel-kem az Urat!"

Vizsgáljuk csak Nagyboldogasszony ünnepének egyes liturgikus szövegeit! Hisz ez az ünnep valószínűen a legrégibb Mária-ünnep, ame-lyet az Összes keresztények a chalcedoni és efezusi zsinat előtt, tehát 431 előtt megünnepeltek már. Kora hajnalban a ,,Venite exsultemus — jöjjetek, Örvendezzünk" zsoltárt ez az Invitatoríum, ez a felszólításr

vezeti be és élteti: „Jöjjetek, imádjuk a királyok Királyát, akinek Anyját ma vitték föl a jegyes égi hajlékába". Tehát Mária mennybevi-telének ünnepén, Máriának ezen a legnagyobb ünnepén is az első gon-dolat: a királyok Királyának imádása! És ha elmegyünk az ünnepi nagymisére, akkor a bekezdésben, az introítusban ezeket a szavakat halljuk: „Gaudeamus omnes ín Domino — Örüljünk mindnyájan az Úrban". Aki nem járatos a liturgiában, az önkénytelenül ís azt kér-dezné magától, vájjon jól hallotta-e. Hisz mégis csak Mária mennybe-vitelének ünnepe van! S mégis az első dolog ekkor is: „örüljünk az Úrban". Csak ezután következnek a Boldogságos Szűz tiszteletére ren-delt ünnepet hangsúlyozó szavak: „amikor annak ünnepét üljük megr

akinek mennybevitele miatt örvendeznek az angyalok és öröméneket énekelnek", — aztán figyeljük meg ú j r a a következő s z a v a k a t . . . „és hirdetik az Isten Fiának dicséretét". Ezután a zsoltárvers következik.

Most persze az Isten Anyjáé a szó. Visszanéz mintegy földi életére:

„Szívem szép dalra gerjed: ezt mondom: művem a Királyé", Magát egészen Istennek szenteli, egyedül csak Neki szolgálni akarni, valóban

jó, boldogító szó. Ez volt az ő lelkülete értelmének első ébredezésétői

; kezdve és egész életén át nem tudott semmi másról, mint: „opera mea Regi — művem a Királyé"! Ez az ő alaplelkülete és így a bekezdés antifónája és a zsoltárvers a legszebb összhangban van. Az egész di-csőítő ének a mennyei Királyra,

Az ünnepi könyörgés ezekkel a szavakkal kezdődik: „Kérünk Té-ged, Urunk, bocsásd meg szolgáidnak bűneit". Mi tehát Isten szolgái vagyunk, s vele szemben bűnösöknek érezzük magunkat; érezzük, hogy a magunk cselekedeteível nem tetszhetünk neki. Lehet, hogy ez a tu-dat különösen azért égeti a lelkünket, mert velünk szemben a Szeplő-telen Szűz áll, aki összes cselekedeteivel Isten tetszését vonta magára.

Az ünnepi könyörgés nyugodthangú, szószerinti szövege azonban nem kényszerít minket erre az összehasonlításra. Aztán tovább

könyör-günk: ,,Szent Fiad, a mi Urunk Anyjának közbenjárására nyerjünk üdvösséget". Vagyis az Isten Anyjának közbenjárását kérjük. Ezt a kérést azonban nem őhozzá intézzük, hanem Istenhez, Ő gondoskod-jék mintegy róla, hogy Mária Anyánk könyörögjön értünk. Micsoda szerénység! Ezek a szavak természetesen azt is kifejezik, hogy na-gyon jól tudjuk, mit jelent az, ha Mária, Istennek Anyja esedezik értünk. Ekkor a legtisztább lény imádkozik értünk, a legszebb lélek, amely erényekkel és érdemekkel ékes. Erényekkel, amelyeket názá-reti elrejtett életében, a templom árnyékában vagy a szűzi házasság sértetlen szűzi fátyola alatt, vagy a kereszt tövében állva gyakorolt Isten akaratában teljesen megnyugodva, amely akarat oly borzalma-san nehezedett szeretett Fiára és éppen ezért az ő anyai szívére is.

„Sola sine exemplo placuisti Domino — Egészen egyedül álló módon nyerted meg Isten tetszését!" Mennyire szereti őt a mennyei Atya!

ő az, aki így köszöntheti: ,,Ave, Maria, gratia plena — Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes!" Jól fontoljuk meg ezt. Az evangélium ki-fejezetten mondja, hogy Gábor főangyalt az Isten küldte — missus est a Deo, —- tehát Isten parancsára közölte ezt a csodás üdvözlést.

És hogy szerette a Fiúisten anyját még a Szentlélek is!

Hogyha mármost ez az Istentől annyira szeretett lélek értünk imádkozik, milyen hatást kell ennek Isten szívére gyakorolnia; milyen helyesen cselekszünk, hogyha ezt a közbenjárást magunknak biztosít-juk? Nagyboldogasszony ünnepének könyörgésében szinte félénk tar-tózkodással történik ez. Más imádságokban a hang már melegebb, így például akkor, amikor azért imádkozunk — de itt is ú j r a közvet-lenül Istenhez imádkozunk — engedje éreznünk, hogy Mária közben-jár értünk, ,,intercedere sentiamus". Kedves szó ez! Engedd érez-nünk, hogy az égi Anya könyörög értünk. Mily vigasztalás ez ránk, ha tudjuk, hogy egy jámbor lélek imádkozik értünk, vagy hogy egy egész kolostornak Istennek szentelt szüzei imádkoznak értünk! Itt maga az ártatlanság imádkozik értünk, Istennek Anyja és a mi Anyánk, Más imádságok persze közvetlenül fordulnak őhozzá, külö-nösen az Ave Maria. Miután ezt az imádságot Isten meghagyására az angyal elkezdte, bővítést nyert, amely oly igazán a mi nyomorú-ságunkból fakadt: ,.Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján". Még részletesebb a Mária-ünnepek antífónája: ,,Szűz Mária, járj közben

a szorongatottakért, segítsd a kishitűeket, vigasztald meg a sírókat, könyörögj népünkért, imádkozzál a papokért s légy közbenjárója az Istennek szentelt szüzeknek, hadd érezzék mindnyájan segítségedet, akik megülik szent ünnepedet!" Ez pedig a segítséget és oltalmat keresőknek igen nagy seregét jelenti! Az egész kereszténység Máriá-nál akar menedéket találni. De ezeknek a könyörgőknek mindegyike tudja, hogy Mária látja őt, és hogy tudja, hogyan áll testének és lel-kének az ügye, Ő valamennyit ismeri, akik előtte térdelnek, hisz ő is mindent úgy érzett, mint mi és mindent átélt, mint mi. Ezért mind-nyájan bizalommal tekintenek rá és biztosak, hogy meghallgatja őket;

mosolyogjanak bár vagy sírjanak, csendesek legyenek avagy

hango-sak, higgadtak legyenek vagy pedig hevesek, mindannyiuk szívének csak. ez az imádsága: ,, Emlékezzél meg kegyes, Szűzanya Mária, még sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál, aki oltal-madat kérte és segítségért hozzád könyörgött".

De térjünk ú j r a Nagyboldogasszony ünnepének miseimádságai-hoz vissza! Szinte egészen ú j világba lépünk be az ünnepnek szent-leckéjével, Ebben az örök Bölcseségről van szó és az emberek közti működéséről általában, különösen pedig Isten választott népe közti működéséről. Ez a működés tele van fölséggel és erővel, de egyúttal megnyerő kedvességgel is, A szentlecke szavai aztán közelebbről a

„Sapientía incarnata"-ra a megtestesült Bölcseségre, vagyis a Szűztől született Istenfíára vonatkoznak, aki az ú j Jeruzsálemben, az Egyház-ban olyan népet szerzett magának, amelyben megszentelő, megmentő és boldogító kegyelme működik. Ezeket a szavakat az Egyház Mári-ára, Isten Anyjára alkalmazza, akit mi mint ,,Sedes Sapientíae"-t, mint a ,,Bölcseség széké"-t, az „Igazság tükré"-t köszöntünk. Maga Mária így szól: ,,Mindenek Teremtője, aki engem is teremtett, aki megpihent sátramban" — hogy hangsúlyozhatja Mária ezeket a sza-vakat éppen azért, mert Istennek Anyja: megpihent sátramban! ,,Azt mondta nekem a mindenek Teremtője: Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökséged és választottjaim között eressz gyökeret. És így erős helyzetet nyertem Sionban — itt mindenekelőtt az égi Sionra kell gondolnunk — és a szent városban hasonlóképpen pihentem , . , Et in Jerusalem potestas mea — Jeruzsálemben volt uralmam".

Mennyire úrnő és királyné ő mennybevitelének ünnepén, mennyire örülünk mi vele együtt és az összes angyalokkal együtt nagy diada-lának! Majd több kép Mária erényeinek szépségét festi le: olyan ő, mint a cédrus, vagy ciprus, pálma és rózsaliget és édes illatot áraszt, mint a fahéj, az illatozó balzsam és a finom myrrha.

Ezekből az erényekből a szentleckét követő graduale csak hár-mat emel ki: hűségét, — Isten eszményi tervét teljes hűségben csak ő valósította meg; szelídségét, — hisz benne tükröződik vissza Krisz-tus igazságossága. Ezért vezetik most és kísérik az angyalok és viszik fel egészen Isten trónjáig. „Halljad, leányka, lásd és hajlítsd ide fü-ledet: a Király vágyódik szépséged után". Mintha az angyalok kiál-tanának feléje: ,,Audi, filía"! A földön Máriának nem egy kemény, keserű szót kellett hallania, amely mélyen belevágott szívébe; minden szó, amely Fiának fájt, az ő szívét sebezte meg. Mi mindent kellett aztán látnia: Bethlehem istállójában a legnagyobb szegénységet, hal-dokló Fiát a kereszten, m a j d pedig holtan az ölében, — De elmúlt a tél és elmúlt minden szenvedés. Most itt van az örök tavasz. Most, Királyné, halljad a mennyország összhangos dalát, nézd az égnek boldogságát és lásd a koronát, amelyet Fiad készül fejedre tenni, mert ő, a Király szépséged után vágyódik, A te testedre is elárasztja mindörökre megdicsőülésének minden fényét és ragyogását.

Nagyboldogasszony ünnepe, — amint már említettem — talán a legrégibb Mária-ünnep, Ehhez a századok folyamán egész sereg más ünnep csatlakozott. Néhánynál látható, hogy az Űr, vagy

Krisz-tus -valamely ünnepének mintájára keletkezett, vagy legalább ís va-lamelyest hasonlít azokhoz. Mindenekelőtt rámutatok arra, hogy Annuntiatio, Gyümölcsoltó ünnepe, amelyen az örök Ige testté lőn, és amelyet márc. 25-én ülünk meg, természetes teljességét Krisztus születése napján, karácsony ünnepén, dec, 25-én nyeri el. Hasonló módon nyeri el természetes teljességét az Immaculata Conceptío, a Szeplőtlen Fogantatás ünnepe, dec. 8-án, Aztán Jézus neve ünnepé-nek megfelel Mária nevéünnepé-nek ünepe, Gyertyaszentelő ünnepéünnepé-nek, febr.

2-án, megfelel a Bold, Szűz templomban való bemutatásának az ün-nepe, nov, 21-én. A nagypénteket az előtte való hétnek a péntekje készíti elő, a fájdalmas péntek: Szűz Mária hét fájdalmának az ün-nepe. Krisztus mennybemenetelének, áldozócsütörtök ünnepének meg-felel Mária mennybevitelének, Nagyboldogasszonynak ünnepe, aug.

15-én, A liturgia itt pontos különbséget tesz „Ascensio" — Krisztus-nak saját erejéből történt mennybemenetele és MáriáKrisztus-nak „Assump-tío"-ja, Mária mennybevitele, mennybe való fölvétele közt. Más ün-nepek egyszerre Krisztusnak és Máriának az ünnepei, mint amilyen karácsony, aztán karácsony nyolcada Jézus körülmetélésének ün-nepével, de elsősorvan az Annuntiatio, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Mi ezt a napot Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának mond-juk, de az egész ünnepen a Fíúísten megtestesülésének titka vonul végig. Igaz, hogy az olvasmányok, antifónák és responsoriumok min-dig megemlékeznek Isten Anyjáról is.

Az egész Egyházra érvényes kalendárium az Isten Anyjának 16 ünnepét tartalmazza, amelyeket körülbelül így lehetne csoportosítani:

1. azok az ünnepek, amelyek csak Szűz Mária személyére vonat-koznak, mint Kisasszony napja, aztán 9 hónappal előtte a Szeplőte-len Fogantatás, Szűz Mária bemutatása a templomban és Nagybol-dogasszony napja;

2. azok az ünnepek, amelyek Szűz Máriát isteni Fiához való benső viszonyában mutatják be, mint Gyümölcsoltó, Gyertyaszentelő Boldogasszony, Mária Anyaságának, Mária, hét fájdalmának és Sar-lós Boldogasszonynak ünnepe;

3. fogadalmi ünnepek, amelyek keletkezésüket különös körülmé-nyeknek köszönhetik és az egyháztörténelemnek egy-egy részét örö-kítik meg. Ezek többnyire újabb keletű ünnepek, mint Olvasós Bol-dogasszony ünnepe az 1571, okt. 7-i lepantói csata hálás emlékeze-tére; — a törökökön 1716-ban kivívott újabb győzelem XI. Kelement arra bírta rá, hogy ennek az ünnepnek a rangját fölemelje. Tudjuk, hogy mennyire szerette ezt az ünnepet XIII. Leó pápa. Továbbá Sar-lós Boldogasszony napját azért vették fel az ünnepek sorába, hogy ki-eszközöljék a nyugati egyházszakadás megszűnését; rangját föl-emelték. hogy hálát adjanak Máriának Róma felszabadításáért és azért, hogy IX. Pius pápa visszatérhetett az örök városba. Mária ne-vének ünnepe mindenek előtt Bécs felszabadításáért akar hálát adni, Mária hét fájdalmának ünnepe pedig (szept, 15-én) VII, Pius pápa kiszabadulásáért. Hogy teljes legyen a sorozat, megemlítem még Ha-vas Boldogasszony ünnepét, aug, 5-én, kármelhegyi Boldogasszony

napját júl. 16-án, Maria de Mercede, vagyis a fogolykiváltó Boldog-asszony ünnepét szept. 24-én, Mária lourdesi megjelenésének em-lékünnepét febr. 11-én. Sokan várják már azt is, hogy Mária, mint az összes kegyelmek közvetítője tiszteletére is külön ünnepet ren-deljen el az Egyház, Ehhez járulnak még az egyes országok és egy-házmegyék külön ünnepei. így az egész egyházi év folyamán ú j r a és újra találkozunk a Bold, Szűz Máriával és mindenegyes ünnepe ke-gyelmi kiválóságait és anyai szeretetét hirdeti.

Az összes Mária-ünnepek valódi, igazi keresztény örömnek nap-jai, amelyeken szívünk melegebben dobog, mert Isten Fiának az Any-ját, aki egyúttal a mi Anyánk is, olyan szépnek, fenségesnek és olyan csodásnak alkotta. Ezeken a napokon kell, hogy gyermeki öröm töltse el szívünket, de egyúttal mélységes hála is, mivel Isten kegyelme Szűz Mária lelkében oly nagyot alkotott.

Ezek az ünnepek azonban egyúttal Mária életét is felújítják. Ezt az életfelújítást mi magunk is átéljük a valóságban. Minden ünne-pen így szól hozzánk Mária: Nézd, ilyennek kellene neked is lenned;

szeretném, ha te is ilyen lennél. Hányszor mondjuk a Salve Regina végén: kegyelmes, kegyes, édes Szűz Mária. Mária pedig azt vála-szolja nekünk: Ilyennek kellene neked is lenned, jóságosnak ember-társaiddal szemben, szelídnek ítéleteidben és egész viselkedésedben, szeretettel teljesnek olyannyira, hogy valóságos áldása légy csalá-dodnak és mindazoknak, akikkel csak dolgod akad. — Ebből aztán magától következik egy újabb gondolat is. A Mária-ünnepek könyörgő napok, amelyeken mindazt feltárhatjuk előtte és elmondhatjuk, ami szívünket nyomja; szinte azt lehetne mondani, hogy ezek az ünnepek

„litaniae maíores" — n a g y könyörgő napok, amelyeken az egész mennyei udvar felkészülődik, hogy kéréseinket Máriánál pártfogolja és kegyes jobbjából a meghallgatás és béke értékes adományait ne-künk közvetítse. Ezért az ünnepek sok ezer léleknek nyújtanak vi-gasztalást rideg, hideg, szeretet nélküli időben.

Rá kell még mutatnom az egyházi évnek két sajátos tulajdonsá-gára, amely Máriával különös vonatkozásban van. Az első az advent.

Ez csaknem egészen egybeesik december hónappal. Nem ok nélkül nevezték ezért decembert a liturgia Mária-hónapjának. Mindennap a szentmise második könyörgése neki van szentelve, miként — hogy mindjárt itt említsem meg — a legtöbb nyolcad alatt is, mikor a misében 3 könyörgés van. Aki aztán jobban figyel a szent szöve-gekre és azoknak dallamára is, az meglepődve tapasztalja majd, hogy hányszor vannak célzások Máriára és Mária-ünnepek dallamaira különösen az officiumban, A miseszövegekben is gyakrabban találko-zunk vele ádvent első vasárnapjának áldozási énekétől, az ú, n.

,,Communio"-tól kezdve, amely így szól: ,,Az Ür áldását a d j a : és országunk megtermi gyümölcsét". Ezek a szavak Márián teljesednek be. Addig földünk csak tövist és bojtorjánt termett; ahogy azt a 12.

században Adam a St. Victore énekli, mi csak tövisbozót vagyunk, a bűn tövisétől megsebezve. De Mária tövisekről mitsem tud — ,,Tu spineae nescia". Az ,,Ancilla Domini" szíve porhanyó föld volt,

amelyre az ég harmatja hullott. Hamarosan a legszebb virágot aján-dékozza nekünk, a legérettebb gyümölcsöt, amely a földet annyira boldoggá teszi, hogy egy nemzedék sem fárad ki annak hirdetésében:

,,Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyü-mölcse, Jézus". Ádvent kántorpéntekjén az evangélium Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról szól, ádvent negyedik vasárnapján az

offertórium gyönyörű dallamban az ,,Ave Maria"-t énekli és az áldo-zási ének így hangzik: ,,Ime a Szűz fogan és fiat szül: és nevét Em-manuelnek fogják hívni" azaz: Isten velünk van. Karácsony vigílíá-jának evangéliuma Máriáról és Józsefről szól. Hogy megfogja a szí-vünket, amikor a szent éjjelen az evangéliumban ezeket a szavakat halljuk: ,,Szülé az ő elsőszülött fiát, s pólyákba takarta és jászolba fektette, mert a szálláson nem kaptak helyet". így december a litur-giában valóban igazi Mária-hónap.

A Mária iránti szeretet azonban az utolsó évszázadokban május hónapját is különösen az ő tiszteletére szentelte és a mindenütt nyíló pompázó virágok közt arról az egy virágról, az Égi Szűz Virágról énekel, amelynél szebben egy sem virít. Voltak már olyanok is, akik a liturgia iránt való hamis buzgólkodásból azt hitték, hogy állást kell foglalniok e tisztelet ellen. Szűkkeblűség! Hisz május hónapja rend-szerint a húsvéti időbe esik, amely minket a feltámadt Krisztussal egyesít; ebben az időben a liturgia örömmel kiált fel: „Regina caeli, laetare, Alleluja — Mennynek Királyné asszonya, örülj szép Szűz, Alleluja!" Akkor miért ne énekeljük meg mi is, még pedig különös módon azt a boldogságot, amelyet a feltámadt Krisztus szent

Any-jának is hozott, miért ne örüljünk mi is ővele? Vigasztalásul mondom ezeknek, hogy beuroni kolostorunkban becsülettel fáradunk azon, hogy egészen a liturgiával és a liturgiából éljünk és mégis május hó-napban minden este elénekeljük a Szűzanyának gyertyákkal és virá-gokkal díszített májusi oltára előtt örömmel teljes szívvel édes anya-nyelvünkön a mi énekeinket. Ilyen formán telhát két Máría-hónapunk van, ádventben a december és május, hogy kifejezésre juttasuk Má^

ría iránti szeretetünket.

Az egyházi évnek sajátos tulajdonsága abban áll, hogy a mise-könyv a legősibb míseímádságoknál az ünnepnek vagy a napnak nevezése alatt jelzi a stációstemplomot is, amelyben Rómában meg-tartják a főistentiszteletet, amelyhez az ókorban ünnepies körmenet-tel vonultak fel a hívők. Tanuljuk meg újra, hogy erre a látszólagos kicsiségre is figyeljünk. Gyakrabban olvashatjuk itt ezeket a szava-kat: „stációs templom: S. Maria Maggiore — a Nagy Mária

Az egyházi évnek sajátos tulajdonsága abban áll, hogy a mise-könyv a legősibb míseímádságoknál az ünnepnek vagy a napnak nevezése alatt jelzi a stációstemplomot is, amelyben Rómában meg-tartják a főistentiszteletet, amelyhez az ókorban ünnepies körmenet-tel vonultak fel a hívők. Tanuljuk meg újra, hogy erre a látszólagos kicsiségre is figyeljünk. Gyakrabban olvashatjuk itt ezeket a szava-kat: „stációs templom: S. Maria Maggiore — a Nagy Mária

In document Pannonhalmi Szemle 1936 (Pldal 99-178)