• Nem Talált Eredményt

TANULHÁNYOK

In document Pannonhalmi Szemle 1941 (Pldal 171-200)

A népesség a geopolitikában.

K a l m á r G u s z t á v d r .

Minden államban legfontosabb geopolitikai tényező a nép- Az államterület geopolitikai adottságai önmagukban holtak, passzívek, és csak a népesség teszi őket cselekvő, dinamikus tényezőkké. Ismert dolog, hogy a népek nemcsak nyelvi, vallási, művelődési szempont-ból különböznek egymástól, hanem jellemben is. A jeliemi tulajdon-ságok (munkaszeretet, józanság, bátorság, áldozatra készség, műve-lődési hajlam stb. és ezeknek ellenkezői) sokkal nagyobb hatással vannak egy nép történeti sorsára, mint az államterület földrajzi vi-szonyai. A lakosság jellembeli nevelése éppen olyan fontos dolog tehát, mint a művelődés és a gazdasági élet fejlesztése vagy a ka-tonai erő megszervezése, mert az állami életben az alap nem lehet más, mint a népi jellem. Voltak népek, amelyeket a megveszteget-hetőség és a vesztegetés tett tönkre (Romae omnia venalia, írta haza az ókorban az éles szemű Jugurtha), más népeknek és államoknak az élvezetvágy, a munkátlanság, a pártoskodás, a gyermektelenség stb, ásta meg sírját. Hazánk történetében is nem egyszer végzetes hatása volt a rossz népí tulajdonságok uralomra jutásának. Géza és Szent István csak vaskeménységgel tudott az esztelen kalandozá-soknak véget vetni, A mohi csata elvesztésének, a mohácsi vésznek okát is végső fokon a rossz népí tulajdonságokban kell keresnünk.

Ezeknek uralma akkora és olyan kizárólagos volt, hogy a pápai és a velencei követek ennek alapján előre megállapították Magyaror-szág pusztulását.

A népesség jeliemi nevelése nem azonos a fegyelmezéssel és szigorú törvényhozással. Mind a kettő csak külső eszköz és célja nem is a jellem alakítása, hanem egyes jó tulajdonságok, készségek megnyilvánulásának (pl. adófizetésnek, katonai szolgálatnak, iskoláz-tatásnak, egészségi védelemnek, közlekedési rendtartásnak stb.) ki-kényszerítése vagy pedig egyes rossz tulajdonságok elfojtása bünte-tés fenyegebünte-tésével. Az igazi jeliemi nevelés csak vallási alapon tör-ténhetik és azon is kell nyugodnia mindvégig, mert a jó népí, f a j i tulajdonságokat csak így lehet lelki készségekké fejleszteni, A fe-gyelmező erő és a törvény ereje csak addig tart, amíg a fegyelem őrének és a törvényhozónak hatalma van az ellenszegülőt megbün-tetni, A vallási alapon nyugvó lelkíkészség ellenben végrehajtó ha-talom nélkül is működik. Tartós geopolitikai sikereket csak olyan nép tud elérni, amelynek jeliemi nevelése vallásos alapon történt.

Minden más nevelés, akármilyen tudományos eszközzel,

fegyelme-Pacncr,halmi Szemle

u

zéssel, akármilyen lenyűgöző, meggyőző rábeszéléssel, vagy megfé-lemlítéssel történik is, csak ideiglenes eredményt hozhat. Ez az ered-mény tarthat évtizedekig, sőt évszázadokig is, mégis csak átmeneti, ideiglenes, mert az volt az alap, a népi jellem is. Hogy a magyarság egy évezreden át megőrizte a honfoglalók örökségét, legfőbb oka az volt, hogy Szent István a magyarság jó f a j i tulajdonságainak ki-művelését a keresztény vallás alapján indította meg. A XVI—XVII.

század katolikus és protestáns m a g y a r j a i egymást vádolták a haza és a nemzet pusztulása miatt. A kölcsönös vádaskodás eredményte-len és céltalan szóharccá f a j u l t , de a kiindulás helyes volt, mert a pusztulás oka az ősi keresztény vallási alap elhagyása volt.

A népi jellem után fontosságban a népesség száma következik.

Hogy geopolitikai tekintetben ennek milyen nagy jelentősége van, legvilágosabban mutatja, hogy a világ sorsát intéző hatalmaknak mind nagyszámú népességük van, A geopolitikai célok kitűzésekor minden népnek tekintetbe kell vennie számbeli erejét. Különösen fontos ez ma, amikor minden népnél általános hadi kötelezettség uralkodik, vagyis a katonai erő egyenes arányban van a népesség számával, A nem szakember, avatatlan geopolitikai tervezgetek azzal követik el a legnagyobb hibát, hogy csak saját népük számát és hadi erejét értékelik, de az esetleges ellenfelek erejét megközelítő-leg sem ismerik.

Tévedés volna azonban egy ország erejét tisztán a népesség száma a l a p j á n értékelni. Először tekintetbe kell venni az előbb már említett jó és rossz népi, f a j i tulajdonságokat. Igen vigyázni kell azonban az értékeléskor, m e r t bár ezek a tulajdonságok szolgáinak alapul nemcsak a terjeszkedő, hanem a védekező geopolitikai törekvé-sekben is, mégis nehezen figyelhetők meg kifogástalanul. A legna-gyobb hiba volna előre feltételezni valamely népről, hogy jeliemi tekintetben elzüllött. Ez ugyanis legtöbbször csak a geopolitikai mér-kőzés során tűnik ki. Ellenben mindig tekintetbe kell venni a jól megfigyelhető jó tulajdonságokat, pl. a korábban tanúsított vitézsé-get, elszántságot, áldozatkészsévitézsé-get, munkabírást, igénytelenséget stb.

Lehet, hogy valamelyik ellenfelünknél adott esetben hiányoznak ezek a jó tulajdonságok, de akkor a tévedés javunkra van. Ellenben a feltételezett jeliemi fogyatkozások (kényelemszeretet, gyávaság, igényesség stb,) hiánya m á r sokszor okozott kellemetlen meglepetést még nagy népeknek is.

Fontos geopolitikai követelmény a népesség összetételének vizs-gálata is. A középkorban teljesen mindegy volt, egységes-e az állam népessége vagy több nyelvű. Ennek a geopolitikai tekintetben olyan kényelmes helyzetnek azonban már vége van, amióta a nemzeti eszme uralomra jutott, A világháború bebizonyította, hogy a több nyelvű államok katonai szempontból nem olyan értékek, mint a hasonló népességű egy nyelvű államok. Ez a megállapítás természe-tesen nem általános érvényű, mert függ az illető népek jellemétől, A világháborúban az írek pl, hősiesen harcoltak az angolok oldalán, bár odahaza elkeseredett ellenfelek voltak. Amikor Sír Roger

Case-ment, a bitófán kivégzett nagy ír szabadsághős a világháború idején németországi fogolytáborokban íreket a k a r t toborozni az expedíciós seregbe, alig néhányan jelentkeztek, bár számuk harmincezer körül volt. Az írek kijelentették, hogy a háború után szívesen fognak fegyvert az angolok ellen, de semmiképpen sem hajlandók, hogy mostani b a j t á r s a i k a t hátba támadják. A világháborúban a magyar-ság társnépei is csaknem kivétel nélkül vállvetve harcoltak a ma-gyarság mellett. Ez egyik legszebb bizonyítéka, hogy a magyarok és a társnépek között megvolt a lelki egyetértés, és hogy a nemzeti-ségi elégedetlenséget csak kívülről szították,

A több nyelvű államnak geopolitikai tervezgetésében mindig figyelembe kell vennie, hogy milyen mértékben számíthat lakossá-gára, Lehetnek olyan geopolitikai célok, amelyek osztatlanul nép-szerűek az egész lakosság előtt. Előfordulhat azonban, hogy egyes geopolitikai célok sértik valamelyik nemzetiség népi kapcsolatait, Románia pl, semmi esetre sem vehette volna hasznát esetleges ma-gyar-román háború esetén a katonasága magyar részének, A támadó-nak saját e r e j e mérlegelésekor ezt a körülményt mindig tekintetbe kell vennie, de viszont sohasem szabad előre feltételezni az ellen-félről hasonló gyengeséget. Sok jól kigondolt geopolitikai terv bukott m á r meg ilyen előrefeltételezett elszakadások, csatlakozások stb, el-m a r a d á s a el-miatt. Az ókorban jelleel-mző példa volt erre Hannibál kudarca, A lángeszű pun hadvezér a r r a számított, hogy Róma hatalmát legkönnyebben magában Itáliában lehet tönkretenni, mert a leigázott népek seregesen csatlakoznak hozzá, ha megjelenik közöttük. Óriási fáradsággal átkelt seregével az Alpokon, de kínos meglepetésére a leigázott gallusok veszteg maradtak. Később levo-nult Dél-Itáliába, de se a samniták, se a görögök nem csatlakoztak hozzá. Az újkorból csak egy példát említünk, Napoleon felhívását a magyarokhoz. A nagy geopolitikus igen jól ismerte a magyarság elégedetlenségét, de mégis rosszul számított: a mindig és joggal elégedetlen magyarok hallgattak.

A többnyelvűség nemcsak az illető állam geopolitikai tevékeny-ségét korlátozza, hanem még más veszélyt is r e j t magában: egyes vidékei éppen az eltérő nyelv miatt idegen geopolitikai törekvések céljai lehetnek. Hogy a világháborúban milyen nagy jelentőségük volt a pánszláv, dákoromán stb, eszméknek, sajnálatosan bizonyítja Ausztria, de főleg Magyarország kíméletlen feldarabolása. Azt a geopolitikai tételt azonban, hogy több nyelvű államok gyengébbek mint az egy nyelvűek, nem szabad általánosítani, A világháború előtt például több nyelvű állam volt Ausztria, Törökország, Oroszország, Svájc, Spanyolország, Belgium, Magyaronszág stb. Nagy geopolitikai hiba lett volna azonban, ha valaki ezeket az államokat minden meg-különböztetés nélkül egy csoportba foglalja, A több nyelvűség

ki-alakulása ugyanis csaknem minden államban más módon történt, Ausztria úgy lett több nyelvű állammá, hogy az eredeti német nyelvű törzsterületekhez szerződésekkel és hódítással idegen nyelvű terü-letek (cseh, morva, lengyel, olasz, szlovén) kerültek, Törökország és

Oroszország a hódítás következtében lett több nyelvű országgá, Svájcban ellenben a három különböző hegyvidék lakossága történeti, védelmi és gazdasági okokból önként vállalkozott közös állami életre. Legkülönlegesebb Magyarország több nyelvűségének kialaku-lása, Azt a végzetes és s a j n o s ennek ellenére még magyar részről is hangoztatott véleményt, hogy tudniillik Magyarország kezdettől fogva több nyelvű állam volt, el kell vetnünk, Magyarország ugyanis egészen a mohácsi vészig nemzeti állam volt. A Vág- és Nyitra-vidék

tót lakosságának kivételével minden ma itt élő nem magyar nyelvű nép később költözött be. Legtömegesebb bevándorlás a török uralom u t á n történt.

A geopolitikában a több nyelvűség kérdésének értékelésekor a kialakulást feltétlenül figyelembe kell venni, A békés fejlődéssel kialakult több nyelvű állam lakossága veszedelem esetén olyan el-szántsággal kel az állam védelmére, mintha teljesen egy nyelvű volna. Az esetleges és szinte elkerülhetetlen nyelvi súrlódások ilyen-kor megszűnnek. Éppen ellenkező a helyzet azokban az országokban, ahol hódítás következtében kerültek idegen népek egy államba. Itt egészen természetes törekvés és ennek következtében joggal felté-telezhető az elszakadási szándék, vagyis szükség esetén az uralkodó néppel szemben az együttműködés megtagadása. De még ebben az esetben is nagy óvatossággal kell az eshetőségeket mérlegelni, mert igen sok példa van az ellenkezőre. Ritka eset, hogy az elnyomott nép nyíltan feltámad elnyomója ellen, mert legtöbbször nincs is módja rá. Régebben, amikor nehezebben tudott az elnyomó, hódító nép fel-kelés esetén h a d a t küldeni a veszélyeztetett vidékre, gyakoribb volt az ilyen eset. Gondoljunk csak arra, hányszor tett a magyarság kísérletet szabadságának és függetlenségének biztosítására. Hiba lenne azonban az is, ha a hódítással, erőszakkal több nyelvűvé lett országokat népí erő szempontjából egyenlő mértékkel értékelnénk az egy nyelvű országokkal.

A több nyelvűséggel kapcsolatos nehézségek miatt sokan geo-politikai követelménynek t a r t j á k a több nyelvűség megszüntetését, még pedig a más nyelvű lakosság szabadon eresztésével. így járt el pl. Nagybritannía Írországgal, bár védelmi szempontból igen nagy szüksége volna erre a szigetre. A másik eljárás a lakosság erőszakos vagy békés megegyezéssel történő kicserélése. A világháború utáni két évtized mind a kettőre adott példát (török-görög népcsere és legutóbbi német-orosz népcsere; ide tartoznak a nagyarányú lengyel-országi, elzász-lotharingiai stb. népkicserélések is). H a z á n k r a vonat-kozólag a következőket kell megjegyeznünk: igen nagy és t a l á n soha jóvá nem tehető hiba volna a magyarságtól, ha régebbi és újabb nehézségek miatt az egynyelvű állam megszervezését tűzné ki célul.

Ez a kis magyar geopolitikai felfogás az ezer éves múltnak és a ma-gyar történeti jognak megtagadását jelentené, valamint a mama-gyar akarati és művelődési fölény önkéntes elejtését. Soha egyetlen ma-gyar ember sem m o n d h a t j a nemzete és h a z á j a kára nélkül, hogy elégedetlen idegen társnépeink csatlakozzanak, ahova akarnak, mert

nekünk csak a magyarság sorsa fontos és nekünk csak a magyarok lakta földre van igényünk. Ez az első pillanatban tetszetős megoldás egyszerűen megvalósíthatatlan. A Kárpát-medence minden részé-ben laknak magyarok. Bármelyik részéről mondanánk is le önként, mindig a magyarok tízezreit és százezreit juttatnánk idegen uralom alá. Magyar ember ezt Önként sohasem teheti! De nem teheti gazda-ségi és honvédelmi okokból sem, Magyarország természeti egység.

Bármelyik d a r a b j a hiányzik is, azonnal érezni lehet a hiányt. Más országoknak lehetnek, sőt vannak is elhanyagolható, kevésbbé fontos részeik, de Magyarországnak nincsenek. Egy kicsorbult nagy tál nem ugyanaz, mint egy kisebb tál! Az egyes részeitől megfosztott ország nem egyszerűen kisebb Magyarország, hanem csonka Magyar-ország, A magyarországi több nyelvűség kérdésének tárgyalásakor ezt a rendkívül fontos körülményt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Nem volna megoldás a népcsere sem, legalább is nem kielégítő mértékben. Mi ugyan az érdekelt szomszédos államoknak adhatnánk át oláh, szerb, tót, német, horvát stb. nyelvű lakosságot, de ezek viszont Románia kivételével eredeti törzsterületükről nem tudnának nekünk magyar nyelvű lakosságot átadni, hanem csak a Magyarországtól le-szakított részekről. A r r a azonban, hogy a területében megkisebbített Magyarország elszakított egykori részeivel hajtson végre népcserét, csak a legvégső esetben szabad komolyan gondolni. Egy ilyen egyez-mény ugyanis teljes és végleges lemondás volna a Kárpáti-medence idegen uralom alá került részeiről,

A történelem azt bizonyítja, hogy a több nyelvűség kérdésének erőszakos megoldása eredménytelen, főleg ha a több nyelvűség nem újabb hódítás következménye (mint pl, az ú, n, utódállamoknál volt), hanem évszázados fejlődés. Ismert dolog, hogy a Trianon után nem-csak az idegen uralom alá került magyarok elégedetlenkedtek, ha-nem a „felszabadított" tótok, rutének, oláhok stb, is. Mindez azt bizonyítja, hogy a nyelvi azonosság vagy rokonság egyáltalán nem az a mindent átfogó kötelék, amely legyőz bármi nehézséget. Bizo-n y í t j a azt is, és ráBizo-nk Bizo-nézve ez a foBizo-ntosabb, hogy az államterület természeti és gazdasági egysége, valamint az évszázados együttélés, a közös történeti sors több mint a nyelvi azonosság még akkor is, ha bizonyos körülmények az együttélést megrontották. Ránk, magya-rokra ez rendkívül fontos és vigasztaló geopolitikai tény! A mult év-tizedek, sőt még a közeli mult sajnálatos tapasztalatai se riasszanak el bennünket attól a meggyőződéstől, hogy társnépeinkkel a további együttélés alapját, m ó d j á t meg lehet találni és meg is kell talál-nunk! Ezért a célért semmi munkától, sikertelenségtől sem szabad visszariadni. Ha nem sikerül először, másodszor, sikerülhet

harma-dik, vagy tizedik alkalommal. Természetes, hogy nem egyedül a kormányzat gondja a megértés munkálása, hanem kivétel nélkül minden magyaré még akkor is, ha egyik-másik társnépünk részéről egyéni méltatlanság érte.

Az eredménynek azonban feltételei vannak a magyarság

részé-ről is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Kárpáti-medencében a ma-gyarság a legerősebb nép, Népí ereje, műveltsége, történeti hivatása és történeti joga a l a p j á n méltán igényli magának a vezetés jogát.

Igaz, karddal szereztük ezt az országot, de nem igáztuk le se a tótokat (egy kis töredék kivételével), se a ruténeket, se az oláhokat, szerbeket, horvátokat, németeket stb,, mert ezek mind később jöttek közénk. Ezer éven át elsősorban a magyarság vérzett ezért az országért és az tette munkájával, verítékével műveltté, A magyarságot a tör-téneti jogok egész halmaza fűzi hazájához, még pedig nem csak a magyarlakta területekhez, hanem az egész Kárpáti-medencéhez. Nincs semmi okunk, hogy megtűrtnek, másodrangú elemeknek érezzük ma-munkat Közép-Európában. Nincs semmi okunk, hogy szégyenkezve védekezzünk ázsiai eredetünk és a hún-avar rokonság ellen. Az ázsiai származás nem szégyen, mert Ázsiában m á r akkor müveit né-pek voltak, amikor Európában talán még a kőkorszak dívott. Egyéb-ként közismert dolog, hogy az európai művelődés a l a p j a Ázsiából származott. Tévednek és nagy hibát követnek el, akik az ázsiai ere-det ellen úgy védekeznek, hogy t a g a d j á k a magyar f a j létezését azt állítva, hogy az u r a l - a l t á j i nép k á r p á t i hazájában akkora keveredé-sen ment át, hogy eredeti faji jellegét teljekeveredé-sen elvesztette, A mai világban csak nálunk lehet és szabad ilyent hirdetni, de talán sehol máshol Európában! Amikor köröskörül diadalát üli a nemzeti szel-lem, amikor a tót, horvát, oláh, német, cseh, olasz, stb, f a j diadalmas megújulásról zeng körülöttünk a világ, akkor nálunk szabadon lehet hirdetni, hogy nem vagyunk ázsiaiak és nincs már magyar f a j ! Ha nincs magyar faj, akkor nincs is magyar történeti jog sem! A ma-gyar f a j létének kétségbevonásával magunk segítünk lerombolni a magyar haza egészéhez való történeti jogunkat! Ez az egyik vég-zetes következmény, A másik sem kevésbbé veszedelmes: az ilyen állítások hangoztatása kiöli a magyarságból a nemzeti biztonságot, öntudatot és a szükséges büszkeséget. A balkáni népeket, sőt sok nagyműveltségű népet is a beléjük nevelt f a j i tudat t a r t j a össze és tüzeli roppant erőkifejtésre. Amikor legnagyobb szükség volna ná-lunk is e r r e az összetartásra és erőfeszítésre, akkor belekiáltják az aggódó, küszködő magyarságba: nincs magyar f a j !

A másik nagy hiba ezen a téren, hogy nemcsak ázsiai erede-tünket szegye Íj ük (bár igen sok európai népnél műveltebbek és érté-kesebbek vagyunk), hanem még a távoli rokon népekkel való kap-csolatok kiépítése ellen ís tíltakoznak( pl, a turáni gondolat ellen).

Annyira beleszerettek az irántunk sokszor ellenséges nyugati né-pekbe, hogy leküzdhetetlen irtózattal vagy legalább is ellenszenvvel gondolnak keleti rokonainkra, mert ezek legtöbbször európai érte-lemben „műveletlenek". Tagadhatatlan, hogy a keleti kapcsolatok felkarolásában sokszor igen különös, sőt hóbortos tervekkel találko-zunk, Akadnak, akik Szent Istvánt és a kereszténységet teszik fele-lőssé, hogy olyan sok csapás é r t bennünket. Elfeledkeznek arról, sőt nem is tudják, hogy Szent István és a kereszténység nélkül talán m á r nem is lennénk! A hóbortosság h a t á r á n mozognak az olyan

turáni elgondolások is, hogy a magyarságot vissza kellene vezetni Közép-Ázsiába és ott szervezni számára ú j hazát. Akik ilyenről álmodoznak, nincsenek tisztában Belső-Ázsia földrajzi és politikai viszonyaival. Egyébként is ez meghátrálás volna a történeti külde-tés elől. A népvándorlás vihara Ázsia földjéről bennünket ide vetett és nekünk itt kell helyt állnunk!

Igen hasznos, egészséges gondolat volna ellenben a turáni eszme felkarolása gazdasági, művelődési és politikai céllal, A kínaiak, japánok, sziámiak és más mongol és félmongol, tehát velünk, ha igen távolról is, de mégis csak rokon népek gyanakodva lépnek gazdasági, művelődési érintkezésbe a nagy, hatalmas európai népekkel, mert mindig valami hatalmi célt sejtenek megjelenésük mögött. Velünk, mint rokonokkal szemben ez a bizalmatlanság nem állhatna meg.

Ügyes irányítással gazdasági és művelődési tekintetben összekötők lehetnénk kelet és nyugat között. Sőt a mongol népek között még a kereszténység terjesztésére is elsősorban a magyarság hivatott, mert velünk szemben nagyobb a bizalom. Előfordult, hogy Feng kínai tá-bornok az elfogott katolikus hithirdetők közül a magyart szabadon bocsátotta, m e r t s a j á t szavai szerint m á r hallott arról, hogy a ma-gyarok és a kínaiak rokonok. Politikai tekintetben szintén sokszor hasznát vehetnők, természetesen csak az eszme kellő elterjesztése és meggyökeresedése után, a keleti kapcsolatnak, A keletázsiai mon-golság 600—700 millió embert számlál, tehát az emberiségnek éppen egyharmadát. Ekkora tömeg baráti támogatása nem lehet eredmény-telen, Lehetséges, hogy a jövő évezred még nagyobb jelentőségű fel-adatot bíz ránk, mint az első, A keleti kapcsolatok kiépítése növeli biztonságunkat és erősíthet anyagilag, ha megtaláljuk a gazdasági érintkezés alkalmas módját. Nyugati összeköttetéseink sokszor cső-döt mondtak már a múltban néha hibánkból, néha pedig hibánkon kívül. Történeti jogainhoz, f a j i sajátságainkhoz és nemzeti függet-lenségünkhöz való ragaszkodás mellett jó lesz, ha politikai és gazda-sági szempontból keleti rokonainkra is támaszkodhatunk, A keleti eszme ápolása visszatarthat attól, hogy fejest ugorjunk olyan euró-pai eszmeáramlatokba, amelyek nemzeti szempontból veszedelmesek.

Hogy a félreértést elkerüljük, kijelentjük, nincs szándékunkban magyar faji uralmat hirdetni, mert ez a Kárpáti-medence politikai egységére a legnagyobb csapás volna. Tudomásul kell vennünk, hogy a Kárpáti-medencében nem egyedül mi magyarok élünk, hanem má-sok is, Ezeket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a magyarokat, de viszont hangsúlyoznunk kell, hogy ugyanazok a kötelességek is!

Azt is ki kell emelnünk, hogy egyetlen nép sem követelhet több jo-got, mint amennyi a magyarságnak van! Azon pedig teljesen kár vitatkozni, hogy ki a magyar. Aki nem vallja magát magyarnak és aki nem h a j l a n d ó a magyarsággal teljes sorsközösséget vállalni, aki visszatekíntget, hol mutatkozik nagyobb boldogulási lehetőség, az bármilyen szépen, magyarosan beszéljen, és bármily szépen hangzó magyar neve legyen is, nem magyar. Viszont a magyarnak születet-tek mellett magyar mindenki, aki lélekben a magyarsághoz

asszi-milálódott, aki a Kárpáti-medencét nem egyszerűen a kárpáti népek hazájának vallja, hanem elsősorban Magyarországnak, aki amikor Magyarország és a magyarság sorsáról van szó, egyedül ennek érdeke vezérel cselekedetében és nem befolyásolja semmiféle külső, az ország határain túlról származó hatás, törekvés,

Teljesen téves az a nézet, hogy a magyarsághoz való

Teljesen téves az a nézet, hogy a magyarsághoz való

In document Pannonhalmi Szemle 1941 (Pldal 171-200)