• Nem Talált Eredményt

Szelíd jövőnk érlelői

In document tiszatáj 978. OKT. * 32. ÉVF. (Pldal 97-113)

A SARLÓ MEGALAKULÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁRA

A dinamikus, az eszmélkedés és eszmélés útját végigjáró, az önmagukat, meg-haladó, erjedésben levő, az egész igazsághoz eljutó, vagy az igazságot újra részekre törő s így szétporzó mozgalmakról szinte lehetetlen egyetlen esemény kapcsán a tör-ténetiség követelményei szerint megemlékezni. Az évforduló-centrikus történelem-szemlélet ugyanis óhatatlanul zavarba kerül: a szüntelen újrakezdés és állandó foly-tonosság elemeiből ötvöződő, a kettő arányát is folyamatosan változtató mozgalmaké nak melyik fordulópontjához kötődve bontsa ki s öntse formába annak máig ható s napjainkban is érvényes üzeneteit.

Ilyesféle bizonytalanság a Sarlóról való megemlékezés — igaz, egyelőre nem túlságosan mélyrehatoló — histográfiájában is tapasztalható. 1971 végén például megemlékeztünk a fejlődésének csúcsára jutó Sarló 1931 szeptemberi pozsonyi kong-resszusának — az egzakt módon pályavégnek tekinthető — 40. évfordulójáról. 1978

93

augusztusában pedig 50 év távlatából a megalakulás, az indulás, a kezdet esemé-nyeire tekintünk vissza.

A nehézségeket általános szemléleti zavarok is növelik. Így például a két világ-háború közötti korszak történelmének vizsgálata során időnként szinte teljesen meg-feledkeznek a demokratikus mozgalmak tárgyalásáról, és az agyonhallgatás vagy csupán a rész — s így torz — igazságok megközelítésének szemléletmódja — itt-ott-amott — a szocialista mozgalmak kezelésében is érvényesül.

Ennél is nagyobb zavarokat okozhattak azok a törekvések, amelyek a szocialista világnézet oldaláról, de valójában annak történelemszemléletét megsértve, az út-keresés történetileg lehetséges s így gyakran tekervényes pályákon haladó demok-ratikus mozgalmaiban csupán narodnyik törekvéseket és ennek megfelelő nacio-nalista tudatot véltek felfedezni. Nem kevésbé ennek ellenpólusaként a demokratikus iránt érzékenyebb szemlélet, amely viszont a korabeli szocialista mozgalmak helyét egyedül a szektás-dogmatikus kategóriájával kívánja megjelölni.

E történelmietlen törekvések nemcsak abban egyeznek meg, hogy a korabeli demokratikus és szocialista mozgalmakat egyaránt megfosztják a fejlődés lehetőségé-től, és kétségbevonják a történelem alakítóitól az előrehaladáshoz nélkülözhetetlen kockázatok vállalásából következő esetleges tévedések elkövetésének jogát. Abban is azonos végeredményre jutottak, hogy éppen az osztályharc barikádjainak innenső, a mi oldalunkon álló elődeink erőfeszítéseit kisebbítették, értékeiket csonkították, elmetszve jelenünknek közelmúltunkban megbúvó gyökérszálait. S ilyen módon — szándékaiktól függetlenül — stimulálták a gyakori kérdésfelvetéseket: „ilyen elő-történet után s előzmények híján hogyan születhetett meg egyáltalán az évszázados elmaradottságok árkait betemető szocialista Magyarország, a szocialista országok

közössége?" x

Mindezek a nehézségek nemhogy riaszthatják, inkább bátoríthatják mindazokat, akik közelmúltunkat is osztályharcok történetének tekintik, annak teljes igényű vizsgálatában.

Az osztályharcot megörökítő történeti anyag ugyanis azt bizonyítja, hogy a tár-gyalt korban nem minden magyar volt fasiszta, és nem minden fasiszta volt magyar, a Sarló megalakulására emlékezve éppen a fenti szemléleti zavarok oszlatása érde-kében szólaltatok meg néhány korabeli dokumentumot. Ezekből remélhetőleg kiderül, hogy az osztályharc nem valami mitikus, egyesek agyában is csak nagyobb, alkalmak-kor megjelenő, elmosódott körvonalú, ünnepélyes fogalom, hanem a mindennapi élet s az adott társadalmi fejlődés sokoldalú jelensége. E dokumentumok csak erősíthetik annak a történeti alapállásnak a pozícióját, hogy a két világháború közötti demokra-tikus és szocialista mozgalmakat azt figyelembe véve kell megítélnünk, hogy az em-beriség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a szocialista forradalom korába jutott, anélkül, hogy Kelet-Európában és Magyarországon a polgári forradalom demokratikus követelései megoldást nyertek volna. Ebből következőleg újabb adalé-kokkal igazolhatják az alábbi — a vizsgálódásnál mellőzhetetlen — lenini gondolat egyetemes érvényét:

„Súlyos hiba volna azt hinni, hogy a demokráciáért vívott harc képes elvonni a proletariátust a szocialista forradalomtól vagy azt elfedni előle, háttérbe szorítani stb. Ellenkezőleg, ahogyan lehetetlen egy olyan győzelmes szocializmus, amely nem valósítja meg a teljes demokráciát, ugyanúgy nem készülhet fel a burzsoázia legyő-zésére az a proletariátus, amely nem folytat mindenre kiterjedő, következetes és forradalmi harcot a demokráciáért." (összes Művei 27. köt. Bp., 1971. 244. 1.)

Nyilvánvaló, hogy e néhány dokumentum nem tudja megszüntetni a lenini kö-vetelményeket figyelmen kívül hagyó szemléletek zavarait, legfeljebb feloldásukhoz járulhat hozzá. Nagyobb szerepet szánunk ennek az időszerű feladatnak az elvég-zésében annak a készülő munkánknak, amelynek gyűjtéséből ezt a néhány, a Sarló történeti értékeléséhez nélkülözhetetlen dokumentumot kiemeltem.

ÚJ ARCÚ MAGYAROK

Az első világháború után megalakult kelet-európai államok ' a polgári elvek jegyében születtek, anélkül, hogy a polgári demokratikus forradalom régóta esedé-kes követeléseit megoldották volna. Vonatkozik ez a Csehszlovák Köztársaságra is, ahol a polgári fejlődés viszonylag a legmélyebb volt, de a cseh tőke még oly libe-rális politikai rendszere is kielégületlenül hagyta a szlovák, magyar s kárpátukrán paraszttömegek szociális követeléseit. Méginkább áz 1919-es Magyar Tanácsköztár-saság vérbefojtása után hatalmi rendszerét átmentő feudális-konzervatív ellenforra-dalmi Magyarországra, amelynek uralkodó körei a társaellenforra-dalmi-szociális feszültsége-ket éppen a határon túl élő magyar nemzetiségek elnyomásának propagálásával, a szomszédos népek elleni nacionalista gyűlölködés felszításával kívánták leplezni és levezetni. A Csehszlovákiában tevékenykedő hivatalosan elismert magyar pártok a mindenkori budapesti kormányok politikájának függvényeként a nemzetiségi elnyo-más sérelmeit a nacionalista szenvedélyek felszításának szolgálatába állították. Ve-lük szemben a csehszlovákiai magyar polgári erők a polgári Csehszlovákia vagy horthysta Magyarország alternatíváját állították fel, de a nemzetiségi magyar mun-kás és paraszt társadalmi igényeivel szemben érzéketlenek voltak.

- A helyzet megváltoztatásának módját a forradalmi kommunista pártok a szo-cialista forradalom győzelmében jelölték meg, ezért is küzdöttek, s ebből következő-leg Csehszlovákiában jelentős magyar munkás s szegényparaszti tömegek zár-kóztak fel soraikba. A szocialista világforradalom perspektívája, amely az időszerű demokratikus feladatokat nem konkretizálta sokoldalúan, nem minden nemzetiségi réteg számára volt érthető.

Ez a magyarázata annak, hogy a nemzetiségi sorsban felnövekvő, főként népi származású magyar értelmiségi fiatalok öneszmélésének első fázisában nem jutottak még el a szocialista munkásmozgalom forradalmi erőihez, s tőlük függetlenül keres-tek választ az ú j helyzet ú j kérdéseire. Ez a húszas évek elején felcseperedő ifjú magyar nemzedék egyaránt érezte a cseh nacionalizmus elnyomását és a feudális magyar nacionalizmus életképtelenségét, és magára hagyatottan, önmaga próbálta megkísérelni a helyzetére választ adó ideológiák megteremtését s a helyzet meg-változtatására alkalmas szervezeti kereteket kiépíteni. Az eszmei alapokat Ady Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond és Győry Dezső műveiben találták meg, a szervezeti formákat pedig a cserkészetben. 1925-ben szervezi meg Balogh Edgár a Prágában tanuló egyetemisták Szent György Körét — brünni és pozsonyi csoportjai is csakhamar -megalakulnak —, amely a csehszlovákiai magyar fiatalok cserkész-csapatait maga köré vonzza, és megkezdi a falujárás irányítását. 1925 és 1928 között, alakul, formálódik az a fiatal magyar közösség, amelyet Győry Dezső ú j arcú magyaroknak nevezett; E három év vívódásairól, tapasztalatairól, útkereséséről Ba-logh Edgár: Hét próba (Bp., 1965) című könyvéből, Jócsik Lajos: A Sarló és a tár-sadalomkutatás című írásából (Kortárs, 1971/11. 1760—1774. 1.) kapunk részletes ké-pet, és ebből nyújt ízelítőt Brogyányi Kálmán írása is.

„Három évvel ezelőtt még kósza csoportokban jártuk a falut. Csönd ülte meg előttünk a sáros, poros utcák kis parasztházait, még idegenül zárkózottak voltak pa-raszti lakóik. Csak lassan bomlott föl a hallgatás köde. Lassan bontakoztak fel a sá-ros, poros falusi utcák mellett, a földeken, a paraszti életben rejtőzött nagyságos magyar erők. Ebből a találkozásból fakadt a regőscserkészet.

Nemcsak reformálása volt a Baden-Powell-i angol mintának. Sokkal több annál.

A cserkészet külső, formai adottsága mélyült el a magyar megújhodás lehetőségének rezervoárjává. Külön, őstelevény gazdagságos tartalmat kapott az eddig indián ro-mantikákon szipetlő polgári, tehát csak középosztályi ifjúsági mozgalom. A magyar öncélúság jegyében, a magyar szociális rétegek egységes pedagógiájává fejlődött.

A regős cserkészet jelenti ma az egyedüli szociális, magyar célú pedagógiát. Belülről fejlődött az egészséges életakarás ős csírájából, önmaga alakította szervezetté

ön-,95

magát, a magyar célok és a magyar akarások harmóniájában. Ma már van regős szervezet, regős káté, regős tábor.

Az organizmus tovább fejlődik. A regős cserkészsorból az egyetemre, az életbe került magyar ifjú, ha korban idősebb is a falut járó ifjabb testvéreinél, az elszá-násban, az akaratban i f j ú erőktől gazdag. Gyermekkora és ifjúsága a faluval és a munkával fogant determináló impressziót nem akarja az »öregcserkészet-" klubéletet élő, vegetatív szervezetében lehántani magáról, hanem életpályája rendelése szerint a mindennapi élete mozgató erőivé akarja emelni... Még definitív szervezet nélkül, tisztán a munka ős szimbólumával jelzetten szóródnak szét a szellem és a minden-napi kenyér munkáihoz. Az egészséges magyar élet, a falun nyugvó és minden ma-gyar dolgozó réteget magába ölelő mama-gyar demokrácia, a faji talajból fakadó saját-ságos magyar kultúra hite köti össze őket.

• A magyar idők jelt adtak. Az új akarások, egész magyar célok emberei jönnek."

(Brogyányi Kálmán vezércikke a Vetés 1928 szeptemberében megjelent második számában.)

A GOMBASZÖGI ZÁSZLÓBONTÁS

A mozgalommá szerveződő, a nép közé járó, azt felfedező regős cserkészek ú j szervezeti keretének megteremtésére hívják össze 1928 augusztusában a sajóvölgyi Gombaszög major melletti főiskolás cserkésztábort, amely — zászlóikon fehér mező-ben piros sarló — elhatározza ú j mozgalmuk, a Sarló megalakítását. A táborban minden olyan kérdést megvitattak, amellyel vándorlásaik során találkoztak, s így alakul ki az a program, amelyet Balogh Edgár végső elemzésében narodnyiknak nevez, Ez tükröződik az alább olvasható első dokumentumban. Hogy ez a népfoga-lom már messzebbre mutató demokratikus felismeréseket is magában hordoz, azt a szociális kérdés vitájának összefoglalójával érzékeltetjük.

1

„FI ÜK,

aratni gyűltünk' össze, behordani három esztendőnk termését. Prágától Beregszászig ring már a vetésünk, büszke, kemény, aranyul nehéz, de gyér. Aratni gyűltünk, furcsa aratók. Nem lehet, nem szabad most sem megállnánk, nincs pihenés, nincs élvezése a behordott eredménynek. Csak az új magért aratunk.

A gombaszögi tábor a Szent György Kör szellemi mozgalmának nagy sűrítője, a csehszlovákiai magyar új nemzedék paraszti gyökerű emberi öntudatának, demok-ratikus építő készülődésének és faji értelmű egységesülésének erős megkiáltása, hogy az aratás után új erővel szórhassuk szét a kipergetett magot új, nagyobb ve-téstáblák, bronzszínű magyar tengerek felénk hullámzó csodás látomásában...

Minket férfiharcokra, férfigondokra érleltek az egyetemi évek, de a férfimun-kánk csak előőrs munka, értelme nem magunkért való. A középiskolás diáké, az iparostanoncé, az ifjúmunkásé, a falusi legényeké hívogató, sürgető szavunk.

Nem hiszünk, csak a földből és vérből, nagy gépes, okos Nyugatból és izmos, pompás Keletből belénk származott, megérett magyar géniuszban, ez az Isten ne-künk juttatott fodra, belőlünk duzzadó. Nem bízunk, csak a magyar lélek tempós vetésében, agyunk, markunk akaratában, öcséink barázdás, fogékony életében, a fölfakadó magyar örök emberi jóságban. Ámen."

(A Vetés 1928' augusztusában megjelent első számának vezércikkéből.)

2

a) A szociális kérdés

„A legteljesebb érdeklődést keltette a táborban a szociális kérdés megvitatása.

A vitagyűlést Morvay Gyula előadása nyitotta meg arról az orosz parasztságról, amelyet a Lenin forradalma óta bekövetkezett nagy orosz népi megújhodás váltott meg évszázadok halálos csöndjéből. Az orosz nép nagy reneszánszát a szociális kér-dés rendezése okozta, mely megnyitotta az utat a föltörekvő ősi erejű parasztság történelmi szerepe számára."

(A Vetés 1928 augusztusában megjelent első számának „Vitagyűlések a gombaszögi táborban"

cimü cikkéből.)

b) Áz új orosz paraszt

„Történelmi igazság teljesedett be az új orosz paraszton... A XIX. század iro-dalma politikai agitációkra szolgált, tehát csak idealizálta a muzsikot. A XIX. század vége felé Csehov, Bunin és Podiacsev mutatják meg az orosz dolgozó társadalmat a maga valóságában. Ekkor már súlyosodtak az ígéretfelhők, de még mindig vér is hullott a barázdákba.

Ennek a külön vegetáló muzsiksorsnak legnagyobb költője Jeszenin, az orosz Ady... Ennek a soha, senki által nem segített életnek legnagyobb írója Gorkij, aki végigélte azt az életet, melyet milliók nem értek meg. A durva, álmodozó lelkű orosz parasztot felébresztették az idők változásai: nem térhet többé vissza a régi élethez. Üj történelmi hivatást betöltő paraszttípus épül. Ez az új embertípus...

megérti a villamosítás óriási értékét, belátja, hogy minden faluba kell jó orvos. Üj, történelmi emlékezés jelentkezik nála, más életet kezd: új eszmék, gépek, dolgok létesülnek nála, melyeknek feladata megkönnyíteni és megszépíteni életét. Meg-ismeri a könyv hatalmát, átszervezi iskoláját, hogy abba az élet reális dolgai is be-kerüljenek, életre hívja mesevilágát, és újra dalol, de most már nemcsak szomorúan.

Írók és művészek, akik nem egy vezető társadalom zsoldosai, hanem sokmilliós nép lelki jelenségeinek megszólaltatói, segítik elő ezt az új létezésű életet. Nevierov, Gladkov, Jeszenin ma egy nagykultúrájú nép irodalmi életéből kinőtt erősségek...

Reális valóságú más élete, megteremtett akarata már leglényegét mutatja fel az orosz parasztnak: az újlelkű, mássorsú életet."

(Morvay Gyulának a szociális kérdés vitáját megnyitó előadása a Vetés 1928 szeptemberében megjelent második számában.)

c) „A szociális kérdés megvitatása ehhez az előadáshoz csatlakozott. A vita fo-lyamán a következő eredményhez jutott a tábor ifjúsága: ... A magyar diákságnak a magyar faji egységesülés és nemzeti megújhodás alapkívánságainak lefektetése után a legszélesebb érdeklődéssel foglalkoznia kell a modern világ társadalomtudo-mányi kérdésével, és minden erejéből meg kell ismernie a magyar népet. így vál-hatunk csak egy nagy szociális megmozdulás tagjaivá... A kisebbségi magyar fia-talságnak a társadalomtudományi művelődésen kívül az is a súlyos történelmi hiva-tása, hogy a magyar intelligencia, munkásság, iparosság és parasztság ifjúságának érdekeit egyaránt szolgálva, egy szerves és harmonikus, demokratikus magyar ki-sebbségi közösséget teremtsen a magyar megmaradás és haladás örök emberi értékű szolgálatára."

(A Vetés 1928 augusztusában megjelent első számának „Vitagyűlések a gombaszögi táborban"

cimü cikkéből.)

7 Tiszatáj 97

A T Ü Z c s i h o l ó i

A gombaszögi táborozás után felpezsdülő új mozgalom kialakítja a maga válto-zatos formáit. Eszmei tisztulási folyamata is meggyorsul, s megértik, hogy a nemze-tiségi kérdés társadalmi kérdés is. Ahogy Szalatnai Rezső írta: „rájöttek, a muskátli mögött a gyarmatiság látszik, s az osztálykizsákmányolás szele fú." Éppen ezért egyre határozottabban: fordulnak a velük együtt élő szlovák és cseh fiatalok felé, fedezik fel bennük harcostársaikat, és jutnak el a különböző nyelven beszélő elnyo-mottak közös harci frontját kovácsoló, a mindenfajta elnyomás ellen harcoló kom-munista párthoz és válnak szocialistákká.

Radikalizálódásukra a gazdasági világválság éveinek két fontos eseménye is ha-:

tást gyakorol. 1930 márciusában Terebessy Jánost és Varga Imrét Budapestre küld-ték, hogy március 15-én az egysorsú testvérnépek nemzeti színeivel feldíszített ko-szorújukat helyezzék el Petőfi budapesti szobrán. A rendőrség ezt nemcsak nem engedélyezte, hanem társaikkal olyan kötelezvényt írattak alá, hogy a koszorúzástól eltekintenek. Erről hírt kapván a sarlósok, Brogyányi Kálmánt küldték Budapestre, aki Farkas István szociáldemokrata képviselő társaságában a Kerepesi temetőben Táncsics sírját koszorúzta meg, az alábbi üzenetet téve a piros-fehér-zöld pántlika alá: „A csehszlovákiai magyar ú j nemzedék Sarló szervezete történelmi hivatásá-nak szimbólumaként helyezi e koszorút a magyar, szlovák, cseh, román, horvát és szerb nemzetek színeivel Táncsics Mihály sírjára. A Duna-medencei kis népek egy-másrautaltságát kerestük Kossuth Lajos szellemében, kiegészíteni akarván 1848 vívmányait."

A hivatalos Magyarország felhördült, s a képviselőházi interpellációban elhang-zott a vád: „becseheltek".

Azokra a sarlósokra, akik bár 1930. január 17-én Masaryk köztársasági elnököt meglátogatva ezt az ígéretet kapták: „Én sohasem leszek az Önök ellensége" néhány hónap múlva a köztársaság csendőrei mégis Kosút község agrárproletárjaival együtt sortüzet nyitottak. A Galánta melletti kis faluban, Kosúton pünkösdre összehívott gyűlés megtartását így akadályozták meg. Megölték Gyevát János, Thurzó István és Zsabka Sándor munkásokat, letartóztatták s börtönbe vetették a kommunista párt képviselőjét, Major Istvánt, aki a gyűlésen kívánt beszédet mondani.

S miközben a sarlósok előtt világossá vált, hogy sem Magyarország, sem Cseh-szlovákia hivatalos körei népük sérelmeit nem akarják s tudják megoldani, tapasz-talhatták a Csehszlovák Kommunista Párt együttérző támogatását. A kosúti véreng-zés körülményeinek kivizsgálására odautazott- a párt Vladimir Clementisből, Ladis-lav Novomeskyből álló, Kopecky képviselő által vezetett küldöttsége. A Major-per-ről pedig az a Fábry Zoltán tudósított, aki mindig mellettük állott, és lapját, Az Ut-at is rendelkezésükre bocsátotta.

A Sarló útjának e tanulságokban különösen gazdag szakaszát — ekkor már a horthysta Magyarország belügyi szerveinek kartotékadataiban is. helyet kaptak — kívánjuk az alábbi dokumentumokkal érzékeltetni.

1

„A pozsonyi Komensky egyetem filozófiai osztályának magyar szemináriuma már a téli szemeszterben megkezdte működését Bújnák Pál dr. egyetemi magán-tanár vezetésével. A szeminárium eddig a magyar dráma kérdésével foglalkozott, ezért megnyitásképp felolvasták és megvitatták a Nyugatnak a magyar dráma vál-sága című ankétjára beérkezett hozzászólásokat. A diákok közül előadtak: Brogyányi Kálmán (Pozsony) a magyar dráma történelmi gyökereiről, Wurm Gusztáv (Pozsony) Molnár Ferenc Liliomáról. A szeminárium első, szakkörökből jött elismerését Zapf

László (Beregszász) nagy tanulmánya váltotta ki (Móricz Zsigmond és a Sári bíró), amelyet Móricz Zsigmond elolvasva, nagyra értékelt. Peéry Rezső (Pozsony) Molnár Ferenc: Játék a kastélyban és Olympia című darabjai nyomán a Molnár Ferenc-probléma lényegére világított rá, kifejtvén a nagyszerű kompozíciós készség és szín-padtechnika mellett a szociális felelősségérzet elurizált és ironikus mosollyá torzult voltát. A szeminárium legközelebb Karinthy Frigyes: Holnap reggel című tragikomé-diájával és Barta Lajosnak a pesti Nemzeti Színházban és Vígszínházban bemutatott drámáival foglalkozik, majd a magyar drámai ciklust lezárva a magyar—szlovák irodalmi hatásokra és kapcsolatokra tér át. Bújnák dr. már a szemináriumi könyv-és folyóirattár kiépítkönyv-ésén dolgozik, örvendetes dolog, hogy úgy a szemináriumot, mint az előadásokat szlovák diákok is látogatják."

„Pozsonyi intellektuális körökből nagyarányúan komoly mozgalom indult meg a cseh és a magyar kultúra közti kapcsolatok megteremtésére. Nejedly Zdenko prágai cseh egyetemi tanár néhány írótársával egyetemben a Var, Plán, Red és Tvorba folyóiratokat bocsátja a magyar irodalom rendelkezésére, és úgy tervezi, hogy az irodalmi, tudományos és művészeti formában megnyilvánuló magyar problémákat állandóan felszínen tartja a cseh közvélemény informálása céljából. Pozsonyban köz-vetítő komité van alakulóban, amelynek keretében a pozsonyi Sarló szellemi diák-csoport több tagja is munkát vállal. A komité magyar tagjai vállalkoznak arra, hogy közvetítő szerepet végezzenek Prága és Budapest szellemi fórumai között. A komité szláv—magyar olvasóklub felállítását tervezi Pozsonyban, és magyar részről a buda-pesti Nyugat, Századunk és Munka, valamint az erdélyi Korunk segítségét és vi-szontszolgálatait kéri a cseh kultúrtermékek ismertetése és terjesztése formájában.

A cseh—magyar szellemi érintkezés ápolására a diákság felkérte Kosztolányi Dezső, Ignotus, Kassák Lajos, Móricz Zsigmond és Babits Mihály írókat, valamint az emlí-tett magyar folyóiratok szerkesztőségeit. A további programsoron a szlovák—magyar érintkezés kiépítése is szerepel, természetesen csakis a kölcsönös megértés és a tel-jes jogtisztelet alapján."

(A Vetés 1929 áprilisában megjelent harmadik számának közleményei.)

2

„Dobossy Imre, és László (szintén Sarlós) személyi adatait tartalmazó jelentést és nevezetteknek miniatűr fényképeit csatolom.

A mellékelt jelentésben szereplő Jócsik Lajos a folyó évi 1738/pol.. számú átira-tomban felsorolt Sarlósok között szerepel. Ezen névsorba pótlólag felveendő volna még Ferenc László joghallgató és Porzsolt László is. Utóbbira vonatkozólag lásd f. é. 1122/pol. számú átiratomat. Porzsolt az utóbbi időben több előadást tartott a

»Sarló-K-ban.

Dobossy Imre részére a pozsonyi m. kir. konzulátus folyó évi június hó 2-án 32.938 szám alatt adott egyszeri utazásra jogosító láttamozást.

Megkapják: m. kir. Belügyminiszter úr és Honvédelmi Minisztérium Katonai Főcsoportja Főnöke."

(A magyar külügyminiszter 1931. június 1-i átirata a belügyminiszterhez.)

7* 99

3

„Iparkodom a (július) 15-én megtartott »Szovjetunió Barátok Köré«-nek alakuló gyűlését leírni. A megjelentek között (200 lélek) képviselve volt a munkásság és az intellektuel osztályok. A munkások között természetesen csak olyanok, akik már tagjai a kommunista pártnak, az intellektuelek sorában ott láttuk az ifjú nemzedék tagjait: Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, Dr. Dobossy Imre, Keszler-Balogh Edgár, Te-rebessy János, Berecz Kálmán, Morvay Imre (Gyula), Mangler Jenő mérnök, Weiss kommunista párttitkár... A gyűlést Horváth Ferenc nyitotta meg, bejelentve az előkészítő bizottság eddigi munkateljesítményét, és felkérte Mangler Jenőt a gyűlés vezetésére. Mangler az alakuló közgyűlést határozatképesnek jelentette ki, amennyi-ben alapszabályok előírása szerint legalább 15 beiratkozott tag jelenléte szükségel-tetik, határozatképes, és felkérte Jócsik Lajost felolvasásának megtartásárá. Fel-olvasását fűszerezte szociális filozófiával, és rámutatott a mai kapitalista társadalom halálra ítélt voltára, az egyedüli fejlődni képes országnak pedig Szovjet-Oroszorszá-got jelentette ki. A beszéd ügyesen volt összeállítva, csak hiányzott belőle az ő meg-állapításainak és kijelentéseinek logikailag helyes alátámasztása, ebben egy kissé szűkölködött előadása. Utána Horváth Ferenc ismertette az egyesület alapszabályait, hangsúlyozva annak teljes politikai mentességét, mert az egyesület célja csupán a szovjetoroszországi események és fejlődés tudományos alapon való ismertetése. Mind-amellett azonban ez a kijelentés nem zárta ki azt, hogy a másik mondatában már propaganda hangokat eresszen széjjel. Utána a közgyűlés Mangler Jenő elnöklete mellett megválasztotta a tiszti kart. Az egyesület elnöke Horváth Ferenc lett (a

»Sarló« elnöke) . . . titkára Jócsik Lajos. Beválasztattak még Dobossy Imre, Berécz Kálmán, Mangler Jenő és többek. Horváth székfoglalójában vázolta az egyesület programját. Minden pénteken este fél 9 órakor előadás a kioszk egyik termében, vitaestélyek, mozielőadások és szavalóversenyek rendezése. Első előadónak dr. For-báth Imre orvos fog lejönni. Keszler közbeszólására orosz filmek miatt összekötte-tést kell létesíteni dr. Balázzsal. Balázs András, aki most Berlinben van, szintén segít a kisebb ügyek elintézésében. Horváth válaszában kijelentette, hogy ez már megtörtént, és az első orosz film már két héten belül lejátszásra kerül a szokol mozijában. Terebessy szintén felszólalt, valami csekély kis tanácsot adott csupán, de felállásakor nagy ovációban részesült a kommunisták részéről. Éljen Terebessy, az igazság harcosa felkiáltások csak úgy repkedtek, de ő ezt leintette, mondván, hogy ennek semmi értelme, és ebből neki csak kellemetlensége származhatik. Ezek a tör-téntek tették színessé az alakuló közgyűlést. Utána a társaság Kassák Lajos estjére vonult, ott Keszler, Jócsik és Horváth bocsátkoztak vitába Kassákkal, és állítólag Kassák teljesen kapitulálni volt kénytelen az ő érvelésük súlyától. Ennek az egyesü-letnek itt megvan a működési terrénuma, amennyiben van egy-két értelmes kom-munista ifjúmunkás és egy-két tucat mindent tudni vágyó és az újdonságokban ké-jelegni a k a r ó . . . fiú, a k i . . . minden új alakulatban részt v e s z . . . Azt megállapítha-tom, hogy az ú j generáció, Horváth és társai már mind meggyőződéses kommunista, és alig-alig fog sikerülni ezeket már ebben az elvükben megingatni, és nehéz meg-akadályozni, hogy az ifjúság közül ne vonjanak mindig magukhoz egy-kettőt."

(A magyar belügyminisztérium 1931. július 15-i bizalmas jelentése, amelynek sem stiláris nehéz-kességeit, sem elírásait nem javítottuk ki, holott nyilvánvaló például, hogy a jelentésben Mor-vay Gyuláról van szó.)

KÖZÖSEN - EGYMÁSÉRT

A Sarló pályájának csúcsára a Pozsonyban 1931. szeptember 24-től 29-ig tartott kongresszusával érkezett. Itt kötelezték el magukat a Sarló fiataljai a szocializmus ügyével.

Az ötnapos tanácskozáson Horváth Ferenc, Ferencz László, Balogh Edgár, Do-bossy László és Imre, Jócsik Lajos, Terebessy János, Zsolt László, Forgács Béla, Weinwurm Frigyes, Wein Gyula, Krammer Jenő, Peéry Rezső, Brogyányi Kálmán, Hornyánszky István, Berecz Kálmán, Balázs András tartottak előadásokat. A kong-resszushoz kapcsolódó irodalmi esten Sellyei József, Morvay Gyula, Kovács Endre, Wenger János, Szalatnai Rezső olvastak fel műveikből. „A csehszlovákiai magyarság helyzete", „A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése", „A csehszlová-kiai magyarság kultúrája", „A kelet-európai kérdés", „A diákság és az ifjúmunkás-ság kérdései" című témákat tárgyaló elmélyült előadásokat és hozzászólásokat ter-jedelmi kötöttség miatt nem áll módunkban részletesen ismertetni.

Ugyanez vonatkozik a kongresszushoz intézett vagy itt elhangzott üdvözletekre is, amelyeket Barta Lajos, Czáder Mihály, Fábry Zoltán, Gaál Gábor, Fábián Dániel, Jancsó Béla, Paul Senft, Ján Foniőán és Julius Fuéik küldtek vagy mondtak el.

Ezért a kongresszus anyagának azokból az összefoglaló részeiből válogattunk, amelyekből kiderül: a szocializmus ügyével elkötelezett nemzetiségi fiatalok hogyan tudták saját és a testvérnépek követeléseit egy közös, valamennyiük számára el-fogadható programban kifejezni. Az üdvözletek közül pedig (elhagyva Ján Poniöán-nak, a Szlovák Szocialista Főiskolások Köre képviselőjének beszédét, mivel meg-jelent a Kortárs 1977/11. számának 1759. lapján) Paul Senftét és Julius Fucikét kö-zöljük teljes terjedelemben, amelyek a kongresszus anyagát tartalmazó, „Major Istvánnak, az elbocsájtott magyar néptanítónak, a földmunkásság bebörtönzött szer-vezőjének" ajánlott és ezért a rendőrség által elkobzott egykorú kötetben jelentek meg.

1

„A Sarló munkamódszere a csehszlovákiai magyar valóság konkrét felismerése s az ebből következett, ennek belső ellentéteit felfedő teoretikus tisztázottság meg-szerzése a reális és céltudatosan a valóságot megváltoztató prakikus munka érdeké-ben. A Sarló kongresszusának is az volt a célja, hogy megállapítsa mindennapi éle-tünk tényeit, tudományos analízis alá vonja a valóságos helyzetet, s azután meg-mutassa az utat a konkrét cselekvésre a tényismeret és a tények belső ellentéteit megoldó tudományos felismerések alapján. Ez a módszer azért fontos, mert csak így lehet elkerülni a tények közötti tudománytalan mozgás és elsikkadás, mint a tény-ismeret nélküli teoretikus spekuláció és levegőbemenés veszélyeit.

A Sarló kongresszusa a valóság tudományos analízisén keresztül megfogalmazta á sarlós mozgalom konkrét munkaprogramját, s ezzel megadta annak társadalmi

irányzatát. Az imperialista kapitalizmus krízisében Szlovenszkó és Kárpátalja olyan gyarmati sorsra jut, amelyben megakad a polgáriasodás és a rohamos tömegelszegé-nyedés, a termelésből való kikapcsolódás a népforradalommá szélesülő proletárfor-radalom lehetőségeit érleli ki. Ez a perspektíva azonban meghaladja Szlovenszkó és Kárpátalja határait, s a kelet-európai agrárnépek egyetemes történelmi mozgalmas-ságát tárja fel. A kelet-európai népforradalommá bővülő szláv, magyar és román proletárforradalom kibontakozásának vonalán a Sarló a kelet-európai szocialista értelmiség történelmi szerepét: az organizálást és szaktudományi programvállalást hirdeti, s konkrétan a csehszlovákiai magyar kisebbség életében veszi át az értel-miség irányítását.

101

In document tiszatáj 978. OKT. * 32. ÉVF. (Pldal 97-113)