Szertelen veszödelm lám gyakran érközik, Istennek ostora fejönkön jelönik,
Az kegyötlen pogán rajtunk döhösködik, Mert az mi életönk lám soha nem jobbodik.
Én beszedöm lészön mast történt dolgokról, 5 Nagy Szegedön esött szertelen csudákról
Sok terek és magyar ott elhullásokról, Méltó hogy én írjak szerencse forgásáról.
Buda vára hogy lőn Szulimán császáré,
Sok szép kővárakat vétete az mellé, 10 Gondolá, hogy egy várat az Tisza mellé
Szépen rakattatna Buda oltalma mellé.
Azt felrakattatá Szeged várasában, Csuda bölcsen rakták minden állatjában,
Kinek mása nincsen, mondják, ez országban, 15 Élést, álgyút sokat szörzete bé az várba.
Sok gazdag áros nép győle az várasba, Gazdag harminczadot szörzének várasban, Császárnak sok kincse győle tárházába,
Onnat fizettetött hó-pínzt Magyarországban. 20 Tisztől mikort adá Héder bék szancsáknak,
Ezer ötszáz ötvenkettőben írának, Várasban terekek csendeszben lakának,
Semmi félelmek nincs, nagy kedvökre múlatnak.
62 HISTÓRIÁS ÉNEK
Jó Tót Mihál régen magabíró vala, 25 Szeged várasának főbírája vala,
Az terekek közűl ő kiszökött vala,
Mező Döbröczömben szegényül lakik vala.
Az nagy kárvallásán korosként bánkodik,
Mint megtorolhatná ? azon gondolkodik, 30 Nemzete sok fő nép nagy Szegedben lakik,
Kikkel jó hit alatt gyakorta tanácskodik.
Nagy sok számú magyar benne lakik vala, Csak jó fő halász es hétszáz benne vala,
Kik egy egy terekkel víni mérnek vala, 35 Mihál mindezekkel magát jól érti vala.
Vala sok jó legén már öszvegyűlésben,
Kit hajdúknak mondnak széllel vármegyékben, Igen igyeköznek menni nagy Szegedbe,
Tót Mihált kívánják hadnagyul ő közikbe. 40 Sok vitéz hajdúval Nagy Amburús vala,
Királnak Tót Mihál felfogadta vala, Szegednek várasát hogy kezébe adná, Az várat megvenné, arra elíg nem volna.
Derék szerént királ ezt hamar megírá, 45 Aldanai Bernáldnak, hogy gondolna arra ;
Magister de Kampó gyűle bé Aradra, Tót Mihált hívatá urak közé Aradra.
Ez Kampónak öcscse Kis Kampó ott vala,
Véle Bakics Pétör huszárhadnagy vala, 50 Dóczi Miklós, és jó Dőrfi István vala,
Az nagy Horvát Ferencz akkort köztök ott vala.
Tanácsba gyűlének, Mihálylyal szóllának, Róla végezének, mimódon járnának,
Tót Mihál szavába minnyájan bízának, 55 Szeged vételére gyorsan rá gondolának.
A SZEGEDI VESZEDELEMRŐL. 63 Jó vitéz Tót Mihál hamar felkészűle
Ötezör hajdúval, mind jókkal erede Becskereke felé el-aláerede,
Szent Mátyás estin és napján mind aláméne. 60 Nagy hertelen éjjel meg vissza-feltére,
Az nádason, rétön mind el-felcsellege Nagy Szegedön alól Tisza mellé ére, Becskerekét megszállanák — az terek vélé.
Ott éjjel szombaton hamar hírt adának, 65 Pártosok Szegedben mind készen valának,
Hétszáz halász Tiszán mind alászállának, Négyszáz vitéz hajdút az parton meghagyának.
Derék seröget ők ott mind általhányának,
Az négy száz hajdúval Tiszán felszállának, 70 Kerítésen belől várasba szállának,
Várasbéliekkel kapura rohanának.
Derék nagy kapuját várasnak felnyiták, Az ötezör hajdúk mind bérohanának,
Nagy sivalkodással várast mind elbamlák, 75 Szántalan tereket hajnalban levágának.
Éjjel az terekek mind nyúgosznak vala, Senkitől félelmök ő nékik nem vala, Ugyan egy imegbe nyakaztatnak vala,
Héder bék az várba ingében szaladt vala. 80 Im egy vitéz fia ott fogságba esék,
Egy beslia aga ám ott levágaték, Sok áros fő török akkort megöleték, Oly nagy veszedelem tereken ott esék.
Rajta mind az hajdúk nagy vígak valának, 85 Az vár kapujára kik választatának,
Várba rohanának, meg kivágatának, Hete ő közűlük ott megnyakaztatának.
64 HISTÓRIÁS ÉNEK
Rémőlés, nagy sírás mind utczánként vala,
Az sok holt test széllel ott feköszik vala, 90 Két halmot az testben nagyot raktak vala,
Az sok drága kincsöt széllel takarják vala.
Vitézi lovakat, gazdag szerszámokat, Aran forintokat, ezüst oszporákat,
Drága szkófiákat és patyolatokat, 95 Aranyas szablyákat, szég drága bársonyokat.
Posztókat, drágákat, gazdag fosztányokat, Szántalan sokféle nagy gazdag árúkat, Császárnak nagy summa ezüstét, aranyát,
Az hajdúk nyerének, szép terek asszonyokat. 100 Campó hamar juta némöttel, magyarval,
Látá az hajdúkat oly nagy gazdagságval, Tót Mihál forgódik az nagy Amborúsval, Az sok nyereségöt gyűjtik nagy hamarságval.
Jól értitük immár isten ajándékát, 105 Mely jó szerencsével szereté hajdúkat,
De ők szertelenül elbízák magokat, Mert nem adának erről istennek hálákat.
Oly nagy gonoszságba ők elmerőlének,
Mert nagy kevélységbe fejönként esének, 110 Az rút bujaságban nagy sokan élének,
Az nagy részegségben rútalmason élének.
Nagy isten igéjét ők bizon n e m vevék, Jámbor prédikátort várasból kiküldék,
Istennek jóltöttét ők ezzel fizeték, 115 Ily éktelen dolgokon isten megbosszonkodék.
Elvevé hajdúkról irgalmas szömeit, Reájok szállítá haragos fegyverit, Tőlök mind elvevé adta nyereségit,
Magokat elveszté, mint olyan ellenségit. 120
A SZEGEDI VESZEDELEMRŐL. 65 Rendszerént halljátok nagy veszedelmöket,
S ő fő hadnagyoknak meg vakúlt szűvöket, Semminek alíták ők az terekeket,
Senkitől nem félnek, hajtnak sok szép ökröket.
Vígan köteztetnek ökröket, juhokat, 125 Naponként ők várják az királnak hadát,
Hogy ők megvehetnék nagy Szegednek várát, Nagy vígan ők iszják Baronya, Somogy borát.
Sőt az vitéz Horvát Ferencz mondja vala:
«Jobb volna, hogy ez had innét kiszállana, 130 Ez szép nyereséggel fél felé állana,
Mert ez nyert tisztesség mast igaz elég volna!
Terek dolgát értem, hogy ők sem alusznak, Enne nagy kárvallást ők el sem hallgatnak,
Ha mind elvesznek es, ütetlen nem hagynak, 135 Császár nagy kárájért ők nagy bosszút állanak.
Im egy jeles fogoly terek es ezt mondja:
Az hatalmas császár, mely nagy kárt itt valla, Zsebéből, ládájábol várat rakattatta,
Ez nagy veszödelmet eddég ő meghallotta. 140 Császár ez szép várát bizon megsegélli,
Hanemha soholt egy szolgáját sem leli, Jobb néktek magyarok! ezzel elébb lépni, Mert félök én azon kezdtök mind itt elveszni.
Ott ez beszédöket mind semminek vélék 145 Az császár erejét egy csöppné sem félék,
Őket megvernie, lehetetlennek vélék,
Nándor Fejérvárig menjönk, ők azt beszéllék.
Renddel seregekkel mezőre szállának,
Tizenkettőd napon ők megmonstrálának, 150 Csak strázsájok sincsen, még el-bészállának,
Mind levetkőzének, ők övének, ivának.
RÉGI M. KÖLTŐK TÁRA. III. . 5
66 HISTÓRIÁS ÉNEK
Vígasságok hamar tőlök távozának, Mert egy óra múlván pásztorok béfutának,
Szántalan tereket az mezőn mondának: 155 Ezt hallván magyarok, igen megbódulának.
Mikor jó Budában hírt hallottak volna, Hogy Szegedben ily nagy veszedelem vólna, Kiből az császárnak nagy sok kára volna,
Budai beglerbék jó Ali basa vala. 160 Azon megbúsula, hamar elírata,
Béköknek, vajdáknak, az sok tiszttartóknak, Szondába az várba, és az Esztergamba, Simontornyába, Pécsbe, Székös Fejérvárba.
Derék szép táborral nagy hamar indúla, 165 Az föld népében es ő mellé vött vala,
Még az ráczokban es ott véle sok vala, Az szegedi mezőre mikor jutott vala.
Kaszon basának es elíratott vala,
Becsét, Becskerekét akkort bírja vala, 170 Ki nyolczszáz lovaggal, széppel, készült vala, De az viadalra ő el sem jutott vala.
Imé, Ali basa, táborát járatá, Az álló seregbe köznépet állata,
Hátul szekereket két renddel járata, 175 Puskás jancsárokat azok közé állata
Vitézöket szárnyul két felől állata, Császárnak három zászlóját lobogtatá Tizenkét taraszkját eleibe vonyatá,
Mindent megtaníta, és igen bátoríta. 180 Immár az magyarok Szegedben hogy hallák, Hogy az terekek őket ott készen várnák, Ők az váras végre hamar kiszállának,
Semmi szertartás nincs, hadnagyok búsultanak.
A SZEGEDI VESZEDELEMRŐL. 67 Terekek az várban hogy ezt megértötték, 185 Hogy az segétségre terekek érköztek;
Sok taraszkot magyarokra kisütének, Ugyan kedvök ellen messze el-kimenének.
Az terekek immár nem messze valának,
Hadnagyok forgódnak, rendet állatának, 190 Királ zászlója alá sokan állának,
Háromszáz fegyverös ott melléköl állának.
Taraszkot csak kettőt elővonyatának, Huszárok, vitézök két szárnyul állának,
Ott az könnyű hajdúk zászló után vannak, 195 Mind kétfelől Jézust és Alláht kiáltanak.
Ez ő víg voltokat terekek hogy láták, Kétfelől szekeret előjártatának,
Az álló seregöt mind környűlfogaták,
Puskás jancsárokat szekerek közt állaták. 200 Magyarok es álló seregöt meghagyák,
Az szárnya mind két fél öszveroppanának, Nagy erős viadalt akkoron tartának, Ott jelös terekek nagy sokan elhullának.
Nagy sok dob, trombiták oly igen harsagnak, 205 Nagy rettenetösen üvöltnek, kiáltnak,
Nagy szép festett lovak az mezőn jargalnak, Kikről fő terekek elestek, megholtanak.
Az viadal köztök ám ott meglassódék,
Álló seregekhöz két fél takarodék, 210 Jézust, Alláht meg másodszor üvöltének,
Mind kétfelől hamar taraszkokból lüvének.
Gyorsan nagy vakmerőn öszveroppanának, Nagy erős viadalt akkor es tartának,
Szekereket magyarok meg nem bonthaták, 215 Mert taraszk, puskákból, sok golyóbist szórának.
5*
68 HISTÓRIÁS ÉNEK
Igen hullnak, vesznek, szegín körösztyénök, Királ zászlójára tizenhat terekek
Választattak vala, levágnák, vesztenék,
Az zászlót levágák, zászlótartót megölék. 220 Zászló elesését magyarok megláták,
Utoljáró huszárok megfutamának, Vélik vala elől, hogy mind elhullottak, Elől kik valának, azok es futamának.
El-fel Tisza mellett igen sietének, 225 Terekektől messze ők sem űzetének,
Négyezer hajdút ott megkörnyíközének, Kit nagy viadallal terekek megölének.
Gyűjték az testöket, halmokat rakának,
Magyarok fő népek mind elszaladának, 230 Kéve nádon Tiszán sokan általúszának,
De sok szántalan nép az vízbe burúlának.
Öték meg az várast terekek hertelen, Ott az bennvalókat levágák szertelen,
Az ifját elrablák, küldék alá vízen, 235 Ötezör orrot, sok zászlót császárnak jelen.
De lám nagy ohítás, sírás köztök vala, Noha az sok kincsöt visszanyerték vala, De szántalan fő terek ott veszött vala,
Kiket az terekek igen siratnak vala. 240 Ezt es hallgassátok, mondok több csudákat,
Viadal előtt harmad nap lött dolgokat, Négyszázan az hajdúk öszveüték magokat, Nagy Bálint hadnagyok, hogy űzjenek csatákat.
Társa Terek Péter, ők elindúlának, 245 Senki kérésével ők sem gondolának,
Az mezen el-alá mikoron jutának, Neves Martonosnál szerencsét találának.
A SZEGEDI VESZEDELEMRŐL. 69 De lám Kaszon basa Becskerekben vala,
Ali basa levelét hogy látta vala, 250 Nyolczszáz jelös néppel nagy széppel indúla,
Hogy az viadalra Szegeddé eljuthatna.
Ez Martonoshoz ő mikor közel juta, Az négyszáz hajdúval ott egybetalála :
Az hajdúk nagy szépen rendbe állnak vala, 255 Látá Kaszon basa, népit rendbe állatá.
Igen víg mind két fél, öszveszodúlának, Nagy erős viadalt mindkét fél tartának, Hajdúk jó legínyök, nagy könnyen forgódnak, Kik miatt terekek mely nagy sokan hullának. 260
«No hozzá ! no hozzá!» hajdúk mondják vala, Reménsége Kaszonnak már ott nem vala, Mert java népében sok elhullott vala, Lovát ott megölék, sebben haza indúla.
Tőn ő nagy siralmat vitézi halálán, 265 Igen bosszonkodék nagy szégyenvallásán,
Nem lehetött rajta Szeged viadalján, Hajdúk hálát adnak istennek nagy jóvoltán.
Ott két szekeret fejekkel megrakának,
Szép gazdag morhákkal ők megrakodának, 270 Szeged felé kevélyen elindúlának,
Szeged-végön alól az fűzesbe jutának.
Róla gondolának, magok bémutassák, Nem tudják az várast, hogy terekek bírják,
Nagy Bálint hadnagynak ezt ne hogy megsúgák, 275 Magyarok elvesztek, az terekek forgódnak.
Imé, nagy szép szóval mondja az hajdúknak, Hogy az nyereséggel Tiszán elúszjanak, Az fajtalan hajdúk reá haragvának:
«Lám az pesti lélök megijedt!» ott mondának. 280
70 HISTÓRIÁS ÉNEK
Terekek azomban ott megzendülének, El-kirohanának, fegyverre kelének, Nagy erős viadalt hajdúkkal kezdének, Hajdúk egyen, ketten mind kezökön veszének.
Vitéz jó nagy Bálint csak huszad magával, 280 Tiszán általúsza, igen nagy bánatval,
Az terekek valának nagy vígasságval, Azért ők valának közzőlök nagy károkval.
Vannak jelös dolgok írva krónikában,
Kik pogán miatt történtek ez országban, 290 De hasonlót ehhöz nem lelök írásban:
Azért méltó írnom az derék krónikába.
Ez lőn magyar népnek jelös veszedelme, Az teröknek es egyenlő veszödelme,
Jóllehet szám szerént ott több magyar vesze, 295 De fő nép terekben nagy sokkal ott több vesze.
Oh ti balgatagok, hajdúk kik ti vattok,
Esztökbe vegyétök, mit mast néktök m o n d o k : Szível, könnyőségvel jó vitézök vattok,
De hadakozásban igen bolondok vattok. 300 Rendtartás jó nincsen hadakozástokban,
Hitötök semmi nincs az Krisztus Jézusban, Vagyon reménségtök csak fajtalanságban, Az rút részögségben, az kevél bujaságban.
Vannak nyelvetökben nagy rútalmas szitkok, 305 Mind testét, mind lelkét pestinek mondjátok,
Lovag vitézöket gyakran csúfoljátok, Köztetök egymást kurta szelletnek híjjátok.
Nagy isten igéjét, kérlek, halgassátok,
Próféták módjára ti hadakozjatok, 310 Fejedelmetökhöz hívön hallgassatok,
Hadnagytokat pesti lélöknek ne mondjátok.
A SZEGEDI VESZEDELEMRŐL. 71 Dúlást, sok kóborlást ti hátra hagyjatok,
Tisztaságban, józanságban maradjatok,
Csak az egy istenben jámborul bízjatok, 315 Minden igyetekben nyereséggel járhattok.
Ezt ha eszötökben, hajdúk, nem tartjátok, Szidalmasságtokat hátra sem hagyjátok, Ti az pesti lelkektől mind elhordattok,
Mint szegedi mezőn, ti gyakran levágattok. 320 Magát jelentötte versnek kezdésében
Az ki szerzé, vagyon oly mint fél kedvében, Kassában Seböstyén nagy bőjt közepiben, Irá ezör ötszáz ötvenkét esztendőben.
AZ VÉG TEMESVÁRBAN
LOSONCZI ISTVÁNNAK HALÁLÁRÓL.
Sok csudák közzül halljatok egy csudát, Mint elvesztétök az vég Temesvárat, Benne vesztétök jó Losonczi Istvánt Sok jó vitézzel; szánjátok halálát.
Temesvár vala egy jeles kaputok, 5 Terekek ellen nagy bizodalmatok,
Jelesben Tiszántúl az kik lakoztok, Ő elveszésén ti már sokan sírtok.
Én nagy szép renddel erről emléközöm,
Vég Temesvárnak veszését beszéllöm, 10 Jó Losonczinak vitézségét jelentöm,
Kinek halálát szívemben kesergöm.
Parancsolatja felséges királnak, Az ő képének, János Baptistának:
Ha lesz kilépte János király fiának, 15 Az végházakat foglalná magának.
Hamar foglalá Erdélt, vég házakat, Kikben ő hagya jelös tiszttartókat, Jó Losonczinak érté vitéz voltát,
Kezébe bízá az vég Temesvárat. 20 Az két Kampót is mellette bocsátá,
Az nemes vitézt szép szóval unszonlá, Míg ő felsége ispánt választana, Ő Temösvárra hívséggel gondolna.
LOSONCZI ISTVÁNNAK HALÁLÁRÓL. 7 3
Nagy engödelmes lőn parancsolatnak, 25 Mert híven akar szolgálni királnak,
Szép hazájának, ez szegén országnak, Csak ez lőn oka szörnyű halálának.
Vígan beszálla az vég Temesvárba,
Látá az várat szertelen voltába', 30 Ő rá gondola szorgalmatosságba',
Minden szükségét bétakarításba'.
Sőt ott mellette két úrfiú vala, Príni Gábriel, nemes úrfi vala,
Bátori Miklós másik úrfi vala, 35 Mint egy atyjoknak ők szolgálnak vala.
De lám Losonczi magában gondolá, Ő vitézivel csatára indúlna,
Megjelentené magát, hogy ki volna,
Isten akará, szerencsét talála. 40 Egynéhán nászágy Tiszán feljött vala,
Vízről Becsénél kiszállottak vala, Az nászágyokban népet hattak vala, Becse hóstádját ők égetik vala.
Losonczi István ott rájok talála, 45 Az terekekvel viadalnak álla,
Kopják romlának, ő igen vagdala, Sok fogoly esék, sok terek fő hulla.
Ott Sövénházi Ferencznek inassát,
Egy terek viszi fogva, mint ő rabját, 50 Vitéz Losonczi látá, üté lovát,
Ott az tereknek elvágá ő nyakát.
Sokan nászágyra ám ott öklelének, De az terekek vízen elmenének,
Szép nyereséget vitézek nyerének, 55 Csak egy fő legént közűlök vesztének.
74 AZ VÉG TEMESVÁRBAN
Ott vesze vitéz Bogacsevit Stépán.
Nagy vígan vala jó Losonczi István, Vég Temesvárba sok fejeket hozván,
Jelös foglyokat ő előtte hajtván. 60 Nagy vígan látja köznép az várasban,
Vannak istennek nagy hálaadásban, Vitéz éltéjért nagy imádkozásban, Éltesse, tartsa soká ez világban !
Császár Szulimán hallá országában, 65 Hogy János királ fia búdosóban,
Ő vég házai némöt hatalmában, Ő birtoka mind volna foglalásban.
Szulimán azon igen megbúsula,
Az Beglerbéköt hamar elbocsátá, 70 Rajta lött bosszút hogy megtorlanája,
Hatvanezeren Beglerbék indúla.
Csak hamar nagy szép házakat ő megvőn, Becse, Becskereke ő kezében lőn,
Sok apró várral Csanád kezében lőn, 75 Lippában szálla, ott nagy öröme lőn.
Onnat siete vég Temesvár alá;
Vitéz Losonczi vígan várja vala, Már arról néki fogadása vala,
Hogy Temesvárban nagy híven szolgálna. 80 Megszállá, tizenkét nap vítatá,
Beglerbék akkor semmit n e m kaphata, Mert jó Losonczi vitézkedik vala, Minden n a p harczon ő kopját tör vala.
Erről bővebben Crónikámban írtam, 85 Vitézségéről többet beléraktam,
De hogy halálát néki megírhassam, S u m m a szerént csak ezeket mast írtam.
LOSONCZI ISTVÁNNAK HALÁLÁRÓL. 75 Siet Beglerbék onnat el-kiszálla,
Losonczi miatt mert nagy szégyent valla, 90 Sok fő vitéze néki ott elhulla,
Vitéz Losonczi utánna indúla.
Tőn sok harczolást az Begler népével, Mind harmad napig ő jó vitézivel,
De nem járhata ott sok nyereségvel, 95 Onnat eltére Fellakra népével.
Előljáróban száguldót bocsáta Az derék sereg utánna indúla, Fellakot akkor Kaidáz aga bírja;
Aga megérté, lovára fordúla. 100 Még az derekát ő nem látja vala,
Az száguldóra öklelni akara, Derék sereget mihelen meglátá, Ott hátat ada, vár felé fut vala.
Ezt jó Losonczi látá, nem múlata, 105 Ugyan inokban Emölcsőre juta,
Viadalt kezde, sokat elhullata, Lakot megvevé, foglyokat fogata.
Sok gazdagsággal Kaidáz aga vala,
Ki Losonczinak foglylyá esött vala, 110 Kit Temesvárba soká tartott vala,
Jó hírt, jó nevet akkor es nyert vala.
Idö elmúlván egy gyűlést tétete Ferdinánd királ, Pozsomba hirdete,
Az magyar urak minden hogy ott lenne, 115 Ország javáról mindent jót végezne.
El-felgyőlének az szent Mátyás napra, Ők ott választák ország oltalmára, Bátori Andrást erdéli vajdaságra,
Losonczi Istvánt Temesi Ispánságra. 120
76 AZ VÉG TEMESVÁRBAN
Nagy fogadások lőnek ti köztetök Urak, hogy egymást ti megsegéllitök, Hogy ha ellenség jönne kerőletök, Halálig egyött halnátok, élnétök.
Sőt az királ is szép szót mondott vala, 125 Hogy igyetökben mellétök állana,
Személy-e szerént, vagy fia támadna, Egyött véletök élni, halni akarna.
Igen nagy gondba jó Losonczi esék,
Kétségös vala hogy megsegéllenék : 130 De az királtul igen megfélemlék;
Tisztöt felvenni ő készerítteték.
Jó hit alatt ott királnak fogadá, Ő felségének hogy híven szolgálna,
De családinak lenne ő tútora; 135 Királ ő magát mindenbe ajánlá.
Siet készűlni az vég Temesvárba, Asszon társátul az Csejte várában Szép gyermekitől búcsúzik búában,
Többé nem látja, gondolja magában. 140 Sok ohítások lőnek barátitul,
Török Ferencztől, jó tiszttartóitul, Az jó Prínitől, és ország Kristóftul, Vég búcsút vészön, mint jó fiaitul.
Készűletivel méne ispánságba, 145 Temesváriak várják vígasságba',
Miként atyjokat nagy hálaadásba', Őtet üdvezlik sok jó szerencsába'.
Vala Beglerbék császár haragjában,
Hogy Temesvárat elhagyta útában, 150 Ulumán béköt veszni jó Lippában,
Semmié tevé ő tiszttartásában.
LOSONCZI ISTVÁNNAK HALÁLÁRÓL. 77 Ottan szólítá császár fő tanácsát,
Császári képét, az nagy Amhát basát,
Megfenyegeté haraggal az basát, 155 Némöt királyon megállja bosszúját.
«Magyarországra siess nagy hadamval, Vég Temesvárat szálljad hatalmamval, Nékem megvegyed sok szép álgyúimval,
Semmit ne gondolj népembéli kárval. 160 Onnat más felől Havaselben, Moldvában,
Készön legyenek vitézim dolgokban, Az királ hada az erdéli országban Hogyha lennének reád indúlatban,
Derék táborral össenek Erdélbe, 165 Semmi félelmed n e m lészen igyedben,
Kéncses Budáról harmad készületben, Várakat szedjen Ali basa felföldben.
Onnat sem lészen félelmed igyedben,
Losonczi fejét, vagy magát elömbe 170 Néköm iktassad, lássam örömemben,
Jó Magyarország legyen mind kezemben!»
Ezt hallván basa, főhajtván kiméne, Az fő basákkal mind egybebeszélle,
Ezt hallván basa, főhajtván kiméne, Az fő basákkal mind egybebeszélle,