143szabadítás, a jobbágyfelszabadítás, a gyarmati felszabadulás, általában az elnyomás

In document Demokrácia és szabadság : filozófiai írások a demokrácia megerősítéséhez (Pldal 143-147)

alóli felszabadulás történetével. Minden tényleges demokrácia elemi feltétele a kiví-vott emberi szabadság és az emberi méltóság tisztelete. Ahol nincs szabadság, ott nem tisztelik az egyént, és ahol az emberek még nem vívták ki önmaguk saját maguk és mások általi tiszteletét, ott nem független, felelős, felnőtt emberek állnak a társada-lom nyilvánosságában. Nincs demokrácia szabadság nélkül, és nincs szabadság ennek bátor kivívása és folyamatos védelme nélkül.

szABAdságjogok

A polgárok szabadságának lehetőségét a demokráciában akár az államhatalom kezé-nek törvények általi megkötésével is biztosítani lehet. A demokrácia törvényhozásában és a törvények végrehajtásában mindig figyelembe kell venni, hogy a demokráciát az egyén mint morális, szabad és felelős lény felől értelmezzük, és nem fordítva. Az álla-mot és a politikát a demokráciában a szabad egyének hozzák létre és értelmezik. Nem az állam uralkodik az egyének fölött, hanem valamennyi egyén együtt uralja az államot.

A felelős és szabad egyének tételezett társadalmához hosszú út vezet, és itt túlbecsülhe-tetlen a politikusok felelőssége. Ha a politikusok valódi demokrácia létrehozásán kíván-nak munkálkodni, akkor a demokrácia alapelveit nekik kell először elsajátítaniuk és saját életükön a társadalom tagjainak bemutatniuk.

Az állam az emberek közös, kinyújtott karja bizonyos átfogó feladatok elvégzésé-re, és nem rájuk nehezedő gépezet. Amikor például megütközünk a valóban sok problémát okozó amerikai szabad fegyverviselési törvényeken és szokásokon, nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben alapvető emberi jog és demokratikus elv érvénye-sül. Az egyes embernek joga van önmagát és övéit minden körülmények közt és minden veszéllyel szemben megvédeni. Ez az első és legfőbb jog. Az állam fegyveres erőit viszont az egyének hozzák létre, hogy ne kelljen nekik minden egyes alkalom-mal az utcák biztonságát vagy a határokat őrizniük. A fegyveres erők az emberek védekező karjának meghosszabbítása, nem az uralkodó osztály kényszerszervezetei.

A szabadságjogok alapvető meghatározását a demokráciában az alkotmány bizto-sítja, melyben megfogalmazzák azokat az egyetemes emberi értékeket, amelyek a demokráciát alkotják. Ezek olyan értékek, amelyeket a demokratikus államnak akár saját nem demokratikusan gondolkodó állampolgáraival és a törvényhozás tévedése-ivel szemben is védeni kell. A demokrácia alkotmányban rögzített alapelveit a tör-vényhozás szintjén védeni kell magától az ellenőrzés nélkül működő demokráciától is, a meggondolatlan népi felzúdulásoktól vagy a törvényhozásban tevékeny csopor-tok demokráciaellenes érdekérvényesítésétől. Ezért létkérdés minden modern demok-rácia számára, hogy az alkotmányozás egyetemes értékei nem képezhetik a napi parlamenti politikai viták tárgyát, miközben e vitáknak mindig tiszteletben kell tarta-niuk az alkotmányos értékeket. A demokráciák alkotmánya általában rövid és csak a lényegre, az alapvető értékek megfogalmazására szorítkozik.

144

személyes demokráciA

John Dewey (1859–1952) az amerikai pragmatizmus klasszikusa, a demokrácia filozófusa, Kant demokratikus etikájának folytatója. Talán egyik leglényegesebb állí-tása, hogy hosszú távon nem lehet sikeres az a demokrácia, ahol az emberek nem alakítják ki személyesen a demokratikus gondolkodásmódot.

Dewey tétele, hogy „a demokrácia az egyéni élet személyes módja”, viszonylag kevés figyelmet kap az európai kontinensen, miközben az Egyesült Államokban szinte közhellyé vált. Ha egy társadalmat vagy alkotmányos demokráciát nem tart fönn a benne élők legjobb meggyőződése, akkor előbb-utóbb más társadalmi formák alakul-nak ki. Dewey hangsúlyozza, hogy a „demokrácia több, mint kormányforma; elsősor-ban az együttes élet, az egyesített kommunikált tapasztalat módja”. Meggyőződése, hogy a demokratikus attitűdnek be kell hatolnia az egyének és közösségeik életébe. Ezt természetesen nem lehet semmi mással, csak neveléssel elérni. Az amerikai demokrácia filozófusai elutasítanak minden, a morális életvitelre kényszerítő erőszakot.

Ezzel szemben a kreativitásra, nyitottságra nevelésben, a közösségi értékek megta-nításában, az egyéni felelősség hangsúlyozásának elmélyítésében látják annak lehe-tőségét, hogy a demokráciának és feltételének, a demokratikus életmódnak egyre több személyes híve legyen. Dewey kiemeli: „A demokrácia életmód, amelyet az emberi természet lehetőségeibe vetett, működő hit irányít. … Ez a hit alaptalan és jelentés nélküli, hacsak nem egy olyan emberi természet képességeibe vetett hitet jelenti, amely minden emberi lényben megvan, tekintet nélkül fajtájára, színére, nemére, születésére és családjára, anyagi vagy kulturális színvonalára. Ezt a hitet törvénybe lehet iktatni, de papír marad, ha nem ad erőt neki az emberi lények egymás iránti, mindennapi eseményekben és viszonyokban megnyilvánuló attitűdje.

Komolytalanságra vezet, ha, miközben a nácizmust leleplezzük türelmetlensége, kegyetlensége és gyűlöletkeltése miatt, mi magunk más személyekhez való viszonya-inkban, mindennapi sétáink és beszélgetéseink során faji, bőrszíntől függő vagy más osztály-előítélettől vezettetjük magunkat … Az emberi egyenlőségbe vetett demokra-tikus hit annak hite, hogy minden ember, függetlenül személyes adottságainak mérté-kétől és fokától, minden emberrel egyenlő lehetőségekre jogosult saját képességeinek kifejlesztése érdekében. … Annak hite, hogy minden ember képes saját életét irányí-tani mások kényszerítése vagy beavatkozása nélkül, feltéve, hogy a helyes feltétele-ket biztosítják.”

A személyesen felfogott demokrácia olyan stabil és életképes, amennyire az emberi személy az lehet. Dewey híres kijelentése, mely szerint „gondoskodjunk a demokráci-áról, és az emberek majd gondoskodnak magukról” elv abban a demokráciában tud kiteljesedni, ahol egyre több ember személyesen demokratikus módon gondolkodik.

Egy ilyen társadalomban egyre többen vélik úgy, hogy az együttélés alapvető feltétele saját életünk önálló, felnőtt, idegen beleszólástól mentes megalkotása és megszervezése mellett az, hogy gondoskodunk a rászorulókon és megtartjuk ígéreteinket.

145

társAdAlmi Beszélgetés

A demokráciát nevezhetjük „beszélgető társadalomnak” is. Az elszigetelt és néma egyedekből álló tömegtársadalommal vagy az utcán véletlenszerűen kiabáló csőcse-lékkel szemben a demokrácia azon emberek közössége, akik kilépve történeti kisko-rúságukból saját sorsukat közösen, beszélgetve, egyenlő esély alapján, maguk alakít-ják. Beszélgetés a kötőeleme valamennyi emberi tevékenységnek és együttlétnek, a játéknak és a munkának is.

A társadalmi beszélgetés egymás véleményének, érdekeinek és cselekvési indokai-nak közvetítését, közösségi megértését szolgálja. Amíg az emberek egymással figyel-mesen és a kölcsönös megértés szándékával beszélgetnek, addig nem harcolnak, nem ölnek és nem hatalmaskodnak egymás fölött – önkéntelenül is demokratákként visel-kednek. A nyelvfilozófia újabb felismerései szerint ráadásul a beszélgetések során nemcsak a másikét, hanem saját véleményünket, érdekeinket is jobban megértjük.

Miután a demokrácia a társadalmi elnyomás folyamatos felszámolása, az elnyo-másban pedig az elnyomónak „van szava”, a demokrácia elvileg mindenkinek „szót ad”, mindenkit „szóhoz juttat”. A parancsolás-engedelmesség viszony nem jelenhet meg a demokratikus társadalmi beszélgetésben és ennek származékában, a politiká-ban. Ez azt is jelenti, hogy a társadalmi beszélgetésben mindenki jogosan tarthat igényt a meghallgatásra és javaslatainak mérlegelésére. A demokrácia a nagykorú emberek szóra emelkedése, mely szemben áll az indulatok által vezérelt utcai kiabá-lásokkal.

A hatalommentes, nyílt, toleráns beszélgetés a demokrácia próbája. Nem könnyű feladat politikai pártokkal demokráciát létrehozni, hiszen a pártok megnyilvánulásai ritkán (lehetnek) ilyenek. Ahol egy társadalomban az éppen betöltött pozíciótól füg-getlenül nem élvez minden egyes ember egyenlő megbecsülést és meghallgatást, ott a demokrácia súlyos hiányosságokkal küzd.

A demokrácia mint beszélgetés természetesen lassítja az úgynevezett politikai döntéshozatalt, ám az általa elősegített döntéseket az emberek széles köre sajátjaként támogatja. Semmi sem inkább stabil, mint az állampolgárok beszélgetése által fönn-tartott demokrácia.

Egy társadalmon belüli beszédmód árulkodik a társadalom állapotáról is.

Beszélgetéseket elemezve utcán, közlekedés közben, munkahelyen, családban, bará-tok közt megtudhatjuk, mi történik egy országban, jól érzik-e magukat ott az embe-rek. Egy ország alkotmányos értelemben lehet „formális” demokrácia, de távol lehet a valódi demokráciától, ha a beszélgetések nyelvezete, az emberek egymáshoz való beszélgető viszonya ezt nem tükrözi.

társAdAlmi viták

A közélet kérdéseit érintő társadalmi kommunikáció a demokráciában gyakran vitává alakul. Egyéneknek és társadalmi csoportoknak eltérő lehet a véleményük azokról a kérdésekről és megoldásaikról, melyek a társadalom egészét érintik. A min-den egyént tisztelő demokráciában elvileg a társadalmi viták során minmin-den egyes ember véleményét meg kellene hallgatni, és a döntések, majd cselekvések során

146

figyelembe venni. Ez természetesen gyakorlati lehetetlenség, ennek ellenére egyetlen demokrácia sem mondhat le az egyéntől függés és az egyénre alapozottság tételéről.

Csak az a demokrácia felel meg alapító elveinek, amely támogatja minél több ember megszólalását és azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek védik az egyén szemé-lyes méltóságát és jogait. A demokráciában e folyamatok közegei és feltételei a nyílt és hatalommentes társadalmi viták.

A társadalmi vitáknak mint a közös célok meghatározása alkalmi fórumainak a demokráciában mindenki számára nyitva kell állniuk. A társadalmi kommunikáció hatalommentessége azt a törvények által biztosított nyitottságot is jelenti, hogy bár-mely egyén megtalálhassa azt a közeget, ahol a vitákba beleszólhat. Bár a sajtó, a rádió és a televízió a szabad gazdaság és kommunikáció révén magánkézben van, és hírközlési politikájuk szabad, a demokratikus alkotmánynak és a demokratikus állam-nak garantálnia kell olyan közegek lehetőségét és a pénzügyi, mediális vagy kapcso-lati tőkével nem rendelkező polgárok általi elérhetőségét is, ahol bármely, a demok-rácia és a tolerancia ellen nem vétő egyéni vélemény és hír megjelenhet. Ezek a közegek nem üzleti alapúak, működésüket a polgárok támogatása biztosítja, és csak kiegészítésként támaszkodnak az állam, a „formális” társadalmi közösség forrásaira.

E közegfajta működésére jó példa az Amerikai Egyesült Államokban a „publikus”

rádiók és televíziók intézménye.

Túlságosan kényelmes, valamint a politikai, gazdasági-pénzügyi és kommunikáci-ós vezetők érdekeit szolgálja az a felfogás, hogy a demokrácia fennmaradásának és virágzásának elegendő biztosítéka a „néma tömeg” négyévenkénti szavazása. (A

„tömeg” szó jelentése ellentétes a „demokrácia” jelentésével.) Ez csak újabb arisztok-rácia kialakulásához vezethet, hiszen politikai és gazdasági érdekcsoportok egymás-sal való vetélkedésében az embereknek csak a nézőközönség szerep és a négyéven-kénti véleménynyilvánítás maradna. A politikai szavazásra hagyatkozás a biztos

„demokratikus” út az új rabszolgaság vagy jobbágyság felé.

Mivel a demokráciánál nincs jobb társadalmi forma, és a demokrácia elvileg nem

„megdönthető”, ezért a modern rabszolgaság kialakulása vagy fönntartása ellen egye-dül a demokrácia alkotmánya által lehetővé tett és biztosított nyílt társadalmi vitákkal és beszélgetésekkel lehet védekezni.

társAdAlom

A társadalom az emberek együttélése, mely a történelem folyamán alakult ki, lehe-tővé téve az emberi közös életet, szemben az állatok pusztán természeti létével. Az emberré válásnak valószínűleg döntő mozzanata lehetett, amikor az ember olyan emberekkel körülvett világot teremtett magának, ahol nem pusztán a természet erői-nek volt kiszolgáltatva.

A társadalom alapvetően normatív fogalom, csak ott jöhet létre, ahol az emberek viselkedését olyan szabályok irányítják, melyekhez a társadalom minden tagja igazo-dik. E szabályokhoz való igazodás vagy az azoktól való eltérés segítségével érintkeznek egymással a társadalom tagjai. A társadalom tagjai cselekedeteikkel értelmezik a szabá-lyokat, melyekre a társadalom további tagjai értelmező, egyetértő, visszautasító, igno-ráló, kérdő, büntető, jutalmazó stb. cselekedetekkel válaszolnak. A társadalmi

szabály-147

In document Demokrácia és szabadság : filozófiai írások a demokrácia megerősítéséhez (Pldal 143-147)