Szöveg és kép kapcsolata

Mint ahogy már említettem, egy diskurzusnak verbális és nonverbális elemei is vannak.

Ha abból indulunk ki, hogy egy diskurzusban a média által létrejött realitásokat vizs-gáljuk, akkor a képi megjelenítést is a diskurzus által motiváltnak kell tekinteni és en-nek megfelelően kell vizsgálni, hiszen a közvetített realitás(ok) verbális, vizuális és akusztikus jelek összjátékából tevődik össze¹¹ (v. ö. Meier 2008).

8 A keresőkifejezés segítségével az összes olyan szöveget ki tudjuk választani, mely a volt német védelmi miniszter nevét, valamint a plágium és a plagizálni szavak különböző német alakjait és ösz-szetételeit tartalmazza. Ezzel a keresőkifejezéssel egy közel 900 szövegből és 660.000 szótípusból (token) álló előzetes korpuszt sikerült összeállítani.

9 Több szóból álló együtt-előfordulások (N-Gramme) kimutatása, a keresett szó/kifejezés szűkebb szövegkörnyezetének kimutatása (KWIC – KeyWord In Context), a keresett szóval/kifejezéssel együtt előforduló nyelvi egységek kimutatása és gyakorisága (Kookkurrenz) (Anthony 2011, Bubenhofer 2006–2011).

10 Vitatott pontok, koncepciók egy diskurzuson belül (agonale Zentren).

11 Dolgozatomban a statikus verbo-vizuális kommunikátumok vizsgálatát tűztem ki célul, így az akusztikus elemek elemzésétől eltekintek.

Verbális és vizuális jelek egyaránt képesek perspektívikus megjelenítésre, így a képek sem feltétlenül ábrázolják hűen a valóságot, hanem a realitás(ok) konstrukciójá-nak fontos elemei. A verbális és vizuális jelek különböző szemiotikus potenciállal ren-delkeznek (v. ö. Stöckl 2004: 245ff), így például térbeli ábrázolásra inkább a vizuális jelek alkalmasak, míg a verbális elemek időbeliség, időpont vagy időtartam megjelení-tésére tűnnek megfelelőbbnek. Konkrét tárgyak, személyek képi és verbális módon is közvetíthetőek, míg az absztrakció képi megjelenítésére csak indirekt módon kerülhet sor, például emblémák által. A multimediális szövegeket eme különbségek ellenére egységes kommunikátumként vizsgáljuk a diskurzusban.

Nöth (2000) alapján a verbo-vizuális kommunikátumok elemei közti összefüggése-ket, tehát kép és szöveg összefüggéseit szintaktikai, pragmatikai és szemantikai szem-pontból vizsgálhatjuk. Szintaktikai szempontból a térbeli összefüggések jelölésére a kép-szöveg-kapcsolatot, az írott, illetve képi felületre vonatkozóan következőképpen lehet klasszifikálni: kép és szöveg térben külön jelenik meg, a kép és a szöveg egymás mellett, egy kontextusban jelenik meg, valamint kép és szöveg egymáson, egymást fedve jelenik meg. Pragmatikai szempontból a deiktikus kapcsolatot egyfelől verbáli-san jelölhetjük, például „Ezen a képen azt láthatjuk…”, másfelől vizuális elemekkel is utalhatunk, például nyilakkal. Szemantikai szempontból négyféle kép-szöveg-kapcsolatot különböztethetünk meg. Ha a vizuális és verbális elemek ugyanazt a tar-talmat jelenítik meg, akkor redundanciáról beszélünk. A sajtótermékekre vonatkozóan legtöbbször előforduló eset a verbális tartalom dominanciája. Vizuális dominanciára az óriásplakátokat említhetjük példának, amelyeken a vizuális tartalom kerül előtérbe.

Egymást kiegészítő, komplementer kép-szöveg-kapcsolatról akkor beszélhetünk, ami-kor mindkét információforrás, tehát a kép és a szöveg is szükséges a kép-szöveg-kombináció megértéséhez. Ritka esetben a verbális és vizuális elemek között különb-séget figyelhetünk meg, ilyenkor a két jeltípus tartalma nem tűnik összefüggőnek.

Ugyan a médiadiskurzusokban kiemelten elemzett sajtótermékekre nem a képregény, illetve a képregénypanel a jellemző, mégis elmondhatjuk, hogy a szemantikai összefüg-gések szemléltetésére ez a szövegfajta a legalkalmasabb. A képregény szövegfajtájára jellemzően szintaktikailag a kép és szöveg egymás egymásmellettisége, valamint egymás fedése, pragmatikailag pedig a szövegbuborékok révén a vizuális utalás a gyakori.

A Scott McCloudtól (1994:153ff) kölcsönzött első képen azt olvashatjuk, hogy

„Grim-faced George lifted his lollypop” („Zord arcú George felemeli nyalókáját”, ford.

HR), és ugyanezt látjuk is. A vizuális és verbális tartalom tehát redundáns. A második képen vizuális dominanciára látunk egy példát: A „He did it!” („Sikerült neki!”, ford.

HR) szöveg csupán a bowlingozó sikerét konstatálja, magáról a cselekvésről vizuálisan informálódunk. (1-2. kép: McCloud 1994: 153)

1. kép 2. kép

redundancia vizuális dominancia

Judy mosolygó portréja a harmadik képen csupán illusztratív, a kulcscsomó átadására a szövegből következtethetünk: itt a verbális rész a domináló. A negyedik képen a követ-kezőt olvashatjuk: „This is all I need to stop him!” („Csupán ennyi kell, hogy megállít-sam!”, ford. HR) – figyeljünk a figura markára és a szövegben a deiktikus utalásra. A kép és a szöveg tartalma kiegészíti egymást, egy komplementer szituációt látunk.

3. kép 4. kép

verbális dominancia (McCloud 1994: 153) komplementer (McCloud 1994: 155)

Kép és szöveg közötti eltéréseket a következő képregényszelvényben figyelhetünk meg, melyben a verbális és vizuális elemek között semmiféle szemantikai összefüggés nem fedezhető fel.

5. kép

diszkrepancia (McCloud 1994: 154)

A vizuális és verbális elemek összefüggése kapcsán felmerül a kérdés, hogy verbo-vizuális kommunikátumok vizsgálatánál a verbo-vizuális elemek tartalom- és tudásreprezen-táló, valamint közvetítő szerepéből kiindulva, melyik elemzési módszer tűnik a legal-kalmasabbnak.

Egy diskurzusban az események és a szereplők gyakori ábrázolásával járó folyamat a vizuális jelek konvencionalizációja (Konventionalisierung, Felder 2007b). Egy kép első megjelenése után a valóságból úgymond realitás lesz, a primer denotátumot, az eseményt, szereplőt stb. jeleníti meg a kép¹². Ismételt megjelenés során már nem csu-pán egy esemény ábrázolása történik, hanem a kontextustól függően a vélt következ-mények jelölése. Idővel a képi tartalom konvencializálódik, és már-már illusztratív, dekoratív jelleget ölt. Az ikonikus jelentést a szimbolikus helyettesítheti, míg az abszt-rakcióval járó sztereotipikus ábrázolás fel nem váltja.

12 A képi elemeknél különbséget kell tenni a kép tartalma (Bildinhalt), tehát a tartalom megjelenítése és a kommunikatív intenció, tehát a kép üzenete között (Bildbotschaft). Az utóbbin azt értjük, hogy milyen módon jelenik meg ez a tartalom (v. ö. Sachs-Hombach 2007: 52) és milyen céllal történik a tartalom speciális megjelenítése.

Vizuális sztereotípiákról¹³ (Stöckl 2004: 282ff) akkor beszélhetünk, amikor bizo-nyos képek nem az ábrázolt eseményre, tárgyra, tényállásra vonatkoznak, és a képek tartalma sem tehetőek egyenlővé az ábrázolt esemény denotációjával. Ebben az esetben a képek szimbolikus jelentéssel bírnak. A vizuális sztereotípiák gyakori használata jelentéskiüresedéssel járhat. Felder (2007b) erre a folyamatra példaként a World Trade Centert 2001 szeptemberében ért támadást említi, és azt a képözönt, amely ezt az ese-ményt övezte az egész világon.

6. kép 7. kép

World Trade Center World Trade Center (www.demel.net/wtc-1.html) (Boomerang Freecard)

Az elsődleges, a támadást ábrázoló képek idővel a terror és a gyász szimbólumává váltak. Érdemes megfigyelni, hogy a füstölgő tornyok a terrort, a fenyegetést szimboli-zálják, míg a gyászszalagos kép megszokott szimbólumként a gyászt és a veszteséget.