század második fele

Bejte István prédikátor Szent Fülöp és Jakab napi prédikációja és a húsvét utáni harmadik vasárnapra való evangelium magyarázata.

Eredetije kis quart alakú füzet^, melynek 29 oldala van teleírva. Az írás hasonlít Böjthe Istvánéhoz V.

ö. Szily Kálmán: Egy régi magyar prédikáció. Magyar Nyelv, 1916. 4. s köv. lap. Szerinte a prédikáció és evangélium magyarázata Beythe István munkája és saját keze írása.

Zent Philöp és Jacab emleközeti napyán való praedicatio. Joan: 14.

Monda Vrunk Jesus az ö tanytuanynak. Ne haborytassék föl az thi ziuetök:

hiztőké az Istenben: en bennem is hidgetők. Az en attyám hazába, sok lakó helyök vannak, ha kedig kilőmben volna, meg mondottam volna thi nektők. El mégyök hog helt zörözzek thi nektők, és ha el méyéndök az nektök való hel zörzésre, ismeg meg térők es magamhoz uézlek, titöket, hog ahol én vagok, thi is oth legetök, es a hová én mégök, tudgátok, es az utatis tudgátok.

Monda néki Thamas• Vram nem tudgok houá még, es miképpen tudhattyok az utat? Monda néki Jesus: .Én vagok az Vt, es igasság, es élet, senki nem iö az attyához, hanem chak és általam, ha ismértetök volna engömet, az én attyámatis ismertétök volna, es mast ismerytök ötet, es láttátok ötet.

Monda néki Philöp: Vram mutasd meg nékönk attyádat, es elég mi nékönk.

Monda néki Jésus: Enni ideyg veletök vagiok, es nem ismertétök engömet? Philöp.

Aki látot engömet, látta az én attyámatis. Es miképpen mondod the, mutasd meg nékönk attyádat: nem hizöde, hog én az attyában vagok, es az attya en bennem? Az ighéket mellyeket én zollok nektök, nem magamtul zóllom, de az en bennem lakozó attyám, az ch.eleödetöket ö ch.eleködy, hidgótök néköm, hog én az attyában vagok, es az attya en bennem, auag kedig chak az cheleködetökért, hidgetök, en néköm. Bizony bizony. mondom thi nektök; a ki hizön en bennem, a mely ch.eleködetöket én cheleközöm, ő is ch.éleködi, es nagobbakatis cheleközik ezöknél, mert én az attyához mégyök, es valamit kérendötök az én neuemben azt cheleközöm, hog föl magaztal-tassék az attya az fiu altal. Valamit kérendötök az én nevem által, én meg cheleközöm.

Ez igéket az uégh vach.orán nag chctertökön tette Christus Vrunk, az ő tanytuany előt, mert hog hallották vala zent halála felől való praedicacioyát mind nyayan nag banatban es keseröségben estek vala, holoth még az okát nem tudnák nyluán, myért az Attya Isten zent fiát ez uelágra az mi teatönkben kildötte volna, Mert chak ez volt gondolattyok felőle, mint az mastani sydoknakis hog az Christus ez uelágy feyedelöm lönne, isten vtát es az iduössegöt eth nylatkoztatná az emböröknek, es ez uelágnak nag rezét az ő ismeretyre térytené. De az Christus felől, ez az igaz vallás: hog az attya Isten kilömben az ö igassága zerént nem vihette az emböröket az örök életre, es az hal-hatatlanságra,hanem az ö zent fiának uclönk való egge tételével, kiuel attyafiayuátöt az Christus bcnnönk, es attyának örökösyué.

Es hog ezön Christusnak az halált az ö testében meg kellöt légön ölni, es föl taraadásában meggyözni es ig az örök igasságot nekönk tuladonytani, azért hog zent halálának haznát nekik ayánlya es halála felöl való botrankozások ellen őket meg vigaztallya, azt ch.eleködi iduözyténk ez zent igékben.

Három réze vagon ez zent Euangeliomnak: Első, az tanytuanyok uigaztalása, az keseröség e llen, masik, az Istennek ismeretyröl, mely az Christus altal vagon.

Harmadik az könyörgésről.

110

Az elsőről.

Ez euangeliom tely iduossegös tanmagokkal, es az egész iduosség summayát magaban foglalta, es ha ez nyomorult termezetben chak valami kich•inne is ezönkben uehetnök, amely lelökkel az Christustul mondattanuk, mindön haboruynknak kese-rősegynknek, es még az halalnakis meg utalnok félelmét, es mindönöstöl istenőnk dolgayra ragattatnák, de hizön hog ezöknek negyob értelmey az mennyey oskolara maradnak.

Nem chak az tanytuanyokat azért, hanem mind nyayunkat i lletik ezök, bodog vigaztalások: es kiknek ziüök keserögh 'ede yarullyanak, ezök az meg nyugoto vigazta-lasok, ualakikön kedig ez uigaztalasok nem fognak, mind ez uelág örömey sem tudgák azokat meg uigaztalni, sőt oth az ketségbenesés, ualahol ez uigaztalasok nem foganatossak.

Azert leg elözör meg feddi az tanytuanyokat, hog az banatnak, es keseröságnek ereztötték vala magokat, haluán az ö el menetelét. Es monda, ug mond nékik: Ne haborytassék föl az thi ziüetök. Amely igék, elözör azt adgák elénkben, mely igőn el eshetik az embör, mikor az isteni batorytással nem vigaztallya magát. Masoczor, hog semmi keseröségökben sohá el ne hadgok magunkat, hanem Istennek bezedéuel vigaztallyok magunkat, tugga az mi Istenönk mit uégezöt légön felölönk; es az Isten felő embörökre, Istenönk engödelme nékil semmik nem iöhetnek.

Neg rendbéli dologgal uigaztállya kedig öket. Elözör, az Istenségnek tulaydonsága felől, ezt monduán: hiztöke az Istenben? en bénnem is hidgetök, the mondhatnád, ki nem hinni Istenben, mondhatod, de nem tudod mit hig.

Es azért az Istén felöl való hyedelöm: hog örök Isten, mindönható, hatalmas, kegelmes, halal gözöye, örök elet adoya légön: etc. ezt kel felöl hinni, azért en felölemis ezönt hidgetök, mert isten uagok, noha ez halando testöt értetők föl uettem, ha kedig ezt hizitök, mit féltök halalom felöl; bizony a ki az embörségöt értétök föl uettem, Istenségömet el nem hadtam.

Masodzor vigaztallya öket az örök eletnek örömyuel: Az en attyam hazában sok lakó hellyök vannak, vgmond, ne bankodgatok semmit ha ez velagon keserösegötők vagon is, nyómorgotok, haltok, uezödelmekben vattok, ugan nem arra hiuot az yr Isten titöket, hog ez velágon keductök zerent való dolgotok es örömetök legyön, de hog az örök eletben váryátok nyugodalmatokat, örömetöket es elettöket. Vagon az yr Isten-nek mennyey háza, kit nem maganak chynált, mert az veghetetlen isten, terömtesében bé nem foglaltatthatik, hanem en altalam, nektök zörzötte, mert az ö io voltat terömtöt allatyual akarya közleni, hog oth nektök, es mindön hyueynek, isteni velágosságat es zent zinót mutassa, es örökke lakoztasson.

Harmadzor, uigaztallya őket az ö zent halalának haznárol: el mégyök hog belt zörőzzek thi nektök, mert az ö el menetele, az ö zent halala altal ment bé az dichöség-ben, es zent halala altal holt meg az mi halalunk, es föl taraadása altal nyerettetöt meg az őrök elet mi nekönk. Azert ezt mondga: ha azon bankodtok hog el megyök töletök, azt akáryátok, hog az halat meg ne gyözzem, föl ne tamadyak, őrök elettök meg zöröztetue ne légyön, a mely kevánság töletök tudatlanság söt azon könyörögyetök, hog aki el kezdötte thi bennetök az örök eletöt, elis uégezze.

Negyedzör, minöm mind örökké az keseröségben maradtok? chak addig az en halálom körözti - thi raytatok, a 'mig meg téryék hozzátok, es hozzam vegelek bennetök, ha testi latásomat meg uonzomis cg mig töletök, de mind az altal soha nalam nékil nem leztök, mert isteni ielön vállommal ueletök lézök ez uelágnak mindőn ideyben, el ievök kedig valahahozzátok dich•ösegömben, hog hozzam zeggelek bennetök, es örökké oth legetök, ahol en vagyok.

Az másodikról.

Az nőmős vigaztalást ezzel uégezé el Christus vrunk. A houá én ugmond megök tudgátok, es az utat is tudgátok, a mely zoual inkábis gondolkodtatá öket el menetele felől, es kerdéstis akara uelök tamaztatni, az Istennek igaz ismereti felől; mindönök az yr Isten ismeretből álnak, a kinek igaz ismerety az Christus Jesus.

Azert az tizönket apostoli seregböl, elő Al Thamas, es eddigis mit értöth legőn vrunk zauábanh megh yelönt i es mint ismerye istenét aztis meg nylatkoztatya:

monduán: Vram nem tudgok houa mées miképpen tudhattyok az utat? e llen kichin eredettöl kezdöt teryedniaz köröztyeni gyöleközet, nem tudnak nyeualasok semmit az lelki dologban:the immár a mint azért értöd az elmultakból, es zent lelök velágosytásábol; hog az Christus el menetele; zent attya akarattya bé tellyesytése, es az uth, az attya Isten vegezése iduösségönk felől. De még ezt ők nem értötték, a mint mastis ez uelág nem sokat tud ebben, es miis chak zót zaporythatunk, de ez nag isteni uégezésnek titkya ki mondására igéket ez gyarlo termezetben nem találunk.

Lásd azért: ezök altál kellöt ez uelágot meg teryteni Istenhőz, es elözör az iduösségnek még chak kezdetit sem tudgák. Monda vrunk Thamasnak: En uagok az vt, es igasság, es élet, nem tudga vala Thamas houá menne vrunk, es mely vton, meg magarázá néki: aki vgmond engömet tud, mindönt tud, es ért, ki engömet nem tud:

heyában való valamit tud: halgas rá azert: mindön vagok én Istennel. A menyorzág vta en uagok, mert chak en raytam, altalam, es myattam mehetni isten orzagában. En vagok 'az Jacob layteryaya. En vagok az igasságis, mert en altalam tettelek igalakká bennetök, Isten eg hamissat sem iduözit, mágatul kedig mindön embör hamis, az en igasságom azért a kiknek tulaydonytatik, azok igazak Isten elöz. Végre en uagok az élet, az az, meg ele uenytö, föl tamsztó, es őrök élet ayandékozó, az my eletönk Isten-nel az Christusba el reytetöt, a mikor azért az Christus meg yelönendik, az my eletönk ottan meg yelönik.

Ez zók azért, mindönönké tézik nekönk Istennel az Christust, ezzel kel nékönk ki mulnunk kit maga meg magyarazvrunk: senki nem megyön vg mond az attyáhot, hanem chak én altalam. Es: ha ismertetök volna engömet, az en attyamatis istnertétök volna.

Ez zok valaztyák el az köröztyenöket ez egéz velagon valo emböröktöl, mert senkiknél nincz az Istennek ismereti, h anem chak hol az Christus ismertetik, mert az atyanak ki méczöt pöchéti es ábrázattya az flu, es ualaki ismeri az 6ut igazan, lehete-len dolog, hog az örök Istenségöt ne ismérye, mert eg yr Isten vagon, es, vg nem ismerné az Istent, ha két Isten volna, hog eggiket látta volna, es a másikat nem. Azért az Török azert nem ismeri az Istent, mert nem tudga az fiut, az Arianusok azert nem ismerik Istent, mert nem hizik, hog ki az Christust lattya az attatis lassa.

Ismeg vigastallya vrunk öket az Isten ismerctiuei: es mast, vg mond, ismerytök, es lattátok ötet, erőuel rayok akarya kötni, a kiben semmit nem tudnak annak ertelmére:

az zéltől haytogatot nadat el nem töri, es az fistölgő lent megnem ottya. Kaduessek istennél még az kichin hitöyekis, es Isten neveli az hitöt, nem emböröktöl vagon, isten ayandéka.

Monda azert Philöp: Vram, mutasd meg nekönk attyadat, es elégh minekönk. Ez testi gyarloság, nem elégözik az istennek igéye uigaztalasaual, es az fiunak alatala valo ismerttel, hanem azon okoskodik, hog bölchebbé tehesse magát az ö istenénél. Isten vg mond, remenség alat t art bennönk, ith senkinek nem mutattya magát, mutatná meg chak isteni fenősségét, ottan tudnánk mint ke llene hozzá folyamnunk, es myért félnök, de holot soha nem lattok sem tudtok, nem choda hog futunk tőle.

Ekeppen Moyses is chak ezt kéri vala tőle, hog magát neki mutatná, de ez reuyd válazt venué: Nem lát vg mond ez eletbcli embör engömet, gondolom azért, hog ez 112

testi tömlöczböl vak' nezés, az nag isteni dich.őség nezesére nem elég, mint chak az nap fenét sem nézheti a meg séröt zöm. Annak fölötte az tiztaságos Istent, az binös test nem méltó hog lássa, ha az binök rutsagát le tehetnők, semmi valaztás nem volna istenönk latasában, mert mindön tizta Istennel uagon. Végre: holot ez uelág Isten tömlöcze legön, es valamyg ez uelágon élönk, Istenőnktöl zarandokságban legyönk, nem meltó hog az hatalmas fölség isteni haylokat el haguan, tömlöczében lakyék. De meg tanytya Moysest mint lássa őtet, melynek magyarzattyát ez zent Euangeliom foglalta magában: Meny föl vgmond im ez kőzikla hasadékyában, es rytözél el, oth, az en dichöségömmel elő mégyök, es lasd mcg utülomat, mely zükban az ő zent fia ismeretyre igazgatot, ki igaz kö zikla, annak az ö hasadékya, az ö embörré lötte. Isten dichösegének elő ménte, az Vr Istennek zent fiaban ualó maga yelöntése. Vt6lyának latása, istennek choda gond uiseletiböl, ezaz köröztyenségnek meg tartasaból való ismereti, nem kel ez testben hog előb igéközzök venni az mi istenönket böl-cheségönkkel, es hog az mi okosságunk elötte yárna, de alá kel az mi istenönkisek uettetnönk, es ug kel felőle ertenönk, mint maga felől kevánt értetni; meg parancholta, hog az fiut halgasok.

Azt mondga azért az Chritus, Philöp a ki lát engömet, láttya az én attyamatis.

Isten latása, isten ismered, az fiu ismered azért az örök istenség ismeréti, nem illik innét chak eg zöm pillantasnira is el lépnönk, ebben töt isten minket méltokká az ő maga nézésére, mindön iaua azért az Istenségnek mi hozzánk, Istennek zent fia, örök élet, igasság, mindön iónk isten előt, a mely latása az fiunak, belső auag lelki látás, a mint ez velagnak kezdetitől foguán, mindön zentök latták az fiut, az igeretböl, es istennek zine lattara ragadtattanak. Z61 az vtán bevségösb ismeretiről az vr Istennek:

Nem hizöde hog én az attyaban vagok, es az attya en bennem? Ez a czéllya az isteni velágosságnak, ith embörnek elmeyét foguán kel uinni az Isten igeyéhöz, es mindönödtöl atul kel figgenye, okossagodnak hag békét; ki nem mondaná másnak az fiut, masnak az attyát! légyön más, de nem egéb. Isten áz attya, Isten az fiu meg hallottok az első tanuságban, de nem kettő, sem három az Istenség, hanem egy, latod azért nem isten ozlot meg, de az zömely masak, miért ig ielöntötte légyön magát, azt az ő isteni bölchesége tudga, hallád mit mondá, az zent igékben, ha kilömben volt volna, meg mondottam volna ug mond, nektök, myért chak három zömélyö? nem lehetötte töb? nincs istennél az lehetelennek helye, azért nem töb zömélyő az harom-nál, es azért az attya, az fiu es zent lélök ég isten, mert ug vagon, nemtalálkozhatol elől zömbe véle, hatul kel allanod, azért a mit istenöd felöl hallaz, azért hallod az ő zent igeyéből, es azért kel iouá hadnod, mert ug vagon, az isteni allapattya, az akarat a, hallád oda föl, nem iduözijhette kilömben az embört, hanem szent fia altal, myért, mert ug akarta, mich.oda az 6 akarattya, Isten allapattyaa,a mik mi bennönk forgandok es valtazandok Istenönkben ualami van, mind allapat, meg bizonytya Vrunk hog az attyaban legyön, es az attya ő, benne isten hatalmassagyual: az zók az attyame, az ch•eleködetökis, akiket köztetök ch.eleközöm öuey, ne chak embörnek ismeryetök azért, a kinek lattok, de az en bezédym kiket zollok, kikkel az isteni velagosytas uelök, es hatalmas choda tetelym mutassák mcg nektök az istenségöt is en bennem, es az en latásom ragadgon titöketaz en zent attyam latasára, mert magamtul nem vagok.

Mennyön el ez uelág ezével: halottade valaha, hog valamely nép közöt isten zollot uolna, Isten igeje volna, Istennek fia volna, ismereti volna? nem tud egyéb nemzet, sem ez velágon sem pokolban ezzel dich•eködni, henem az köröztienség, nyncz nyeluönk hozzá, ez igh•ék ki mondasára, angyali nyelw kellene.

Az harmadikról.

Mich,oda hazna az Christus ismeretinek? hog ki láttya az fiut, lássa az Attyátis, kinek latása örők élet, az őrök elet kedig az más velágy, de hazna van az Christus hitinek ez uelagonis, azt mondga az Soltár: ninth , közélben valo istene eg nemzetnekis, mint az köröztyenöknek. Azért első hazna az Christus hitinek az ch.odák cheleködeti, a mellyeket maga cheleködöt, kik két féleyek, lelkyek es testyek. Az testyek tudo-manyának es isteni hatalmanak bizonytarára valók, az lelkyek kedig iduössegönkre valók.

Noha mast az kilsö ch.odák meg zöntek, nem az yr Isten bezéde erötelensegeyert, auag hog az hit ki fogyot volna az embörök közzöl, de hog el hinnök ez aldot igét nem mastani leleménnek lenni, hanem regön az Christusnak es zent apostolinak altala meg erőssytöt tudomannak. Annak fölötte hg valaztást tudnank tenni, az mennyey es testy iok közöt, ez uelágy ch.odák véle egetömben el mulnak, de az lelkyek örökké élnek istennel, meg vannak azért köztönk az lelki hatalmasságok, ziuőnknek istenönkhöz való igazgatása, az igaz hit, isten ismereti, örök élet vallása, az köröztyenségnek ch.odálatos meg tartása, az testyeket istenönknek io akarattyára hattok, ha meg ölis bennönk, ugan benne bizunk, es ha meg haliis ez gyarló test, azért hal meg, hog Isten orzagára föl tamaduan örökké éllyön, ninch oth föl taraadás, ahol halál ninch•en.

Masodik hazna az fiu hitnek könyörgésönknek foganattya. Valamit kérendötök az en nevemben azt ch•eleközöm vgmond, nem el hagatot azért az körztyenség, nem igyefo-gyot, chak hog higgönk az Christusban. Ez uelagy embörben nag bizodalmad volna, Id the neköd ezt igérne, hog keremesödet hatra nem vetné, maga ez velagyak valtozan-dok, ez felség kedig holot valtozatlan, es mindön zauá öröke meg maradando, tarch.on meg tegöd hitiben, batorodgal meg igeretyben, soha meg nem fogatkozol kéresödben, mert meg igérte, hog meghalgat, de az légyön kerésöd az mi isten magaztalására való, nem halgat meg az uezödclömre, iduösségös isten ö magát, es az ö dichéretit nezi.

Touabba, ez zent Euangelom, Christus vrunknak isteni bizonsagaual, es zent attyaual valo eggesödesével tely, ahol en vagok, vgmond, thi is oth legetök, ez valágon uolt es az attyaual volt, azért soha zent attyatul el nem vált, mert az istenség válhatat-lan fölség. Ismeg: senki az attyához nem iő, hanem chak en altalam, ez uelgon uagon, es oth vagon, meg: az en bennem lakozó attyam ő ch•eleködi az ch•eleködetöket, végezetre: valamit kérendötök azt ch•eleközöm, ő nevében kéryök, es maga ch.eleközi, azért ő nevében, mert közben iáró, es isten érte igérte hog meg halgat, ó ch.eleködi kedig, nem más, mert ő az Isten.

Az mi zent attyank nevellye bennönk az ö zent fia altal való ismeretit, es ez uelagnak tudatlanagyban tarcha meg köztönk az örök élet uelagosytását, adgya az zent lelköt, kinek altala meg zentöltetuén, az zent Istennel örökké marahassunk, amen.

Harmadik Vasanapy Euangelom Husuét napya vtan. Joan: 16. .

Monda vrunk Jesus az ö tanytuanynak: Eg keves ideyg es nem láttok engömet, es ismeglen eg kevés ideyg, es meg láttok engömet: mert én el mégyök az attyámhoz.

Monda vrunk Jesus az ö tanytuanynak: Eg keves ideyg es nem láttok engömet, es ismeglen eg kevés ideyg, es meg láttok engömet: mert én el mégyök az attyámhoz.