Specifikus magyarországi tényezők

A 21. század második évtizedének erősödő jelenségévé vált a középosztály gyermekeinek „kimenekítése” az állami köznevelési rendszerből. 2013. január 1-től az emberi erő-források minisztériuma, az EMMI irányítása alatt álló Kle-belsberg Központ (KLIK) fennhatósága alá kerültek a koráb-ban önkormányzati fenntartású iskolák, ami gyakorlatilag az iskolák államosítását jelentette. Az oktatási kormányzat eredeti központosítási törekvését korrigálta és részben de-centralizálta (inkább dekoncentrálta) az iskolák irányítását, azóta 59 tankerületi központ alá tartoznak az iskolák, amik ugyan saját költségvetéssel rendelkeznek, de felettük ugyanúgy ott áll a központi KLIK. A helyzet tehát lényegében nem változott és az iskolák továbbra is gyakran küzdenek működési zavarokkal. Részben az állami iskolák gyengü-lése/gyengítése miatt történt, hogy aki tehette, kiíratta gyer-mekét ezekből az iskolákból. Három megoldás adódik: ezek közül az egyik az állami rendszeren belül az elit típusú intéz-ményekbe (azaz a 6 és 8 osztályos gimnáziumokba,) a másik az alapítványi vagy magániskolákba; a harmadik pedig az egyházi iskolákba vezet. A hazai oktatási rendszerben ta-pasztalható szelekciós hatás egyáltalán nem újkeletű: még a szocializmusból is bőven tudunk példát a tagozatos osztá-lyokon keresztül megvalósuló szelekcióra. Az igazi fordula-tot az 1985 óta hatályos szabad iskolaválasztás lehetősége hozta meg, majd a korai 90-es évektől hozzájöttek ehhez a

„kisgimnáziumok”, amelyek segítettek beteljesíteni a szülők elkülönülési vágyát. A magániskolák száma 2010-ig megug-rott ugyan, azóta viszont inkább csökken, szemben az egy-házi iskolákéval, amelyek száma és jelentősége is jelentősen növekedett az utóbbi években (Kende, 2019).

26

„A PISA-felmérés és egyéb OECD és hazai vizsgálatok sze-rint hazánk esetében erős az összefüggés a tanulók tanulási lehetőségei, iskolai teljesítménye, későbbi pályaválasztása, munkaerő-piaci sikeressége és egyéni-családi szociokultu-rális háttér-jellemzői között. Az iskolai szegregáció jelen-sége részben a térben ható társadalmi folyamatokra, rész-ben az iskolák gyenge hátránykompenzáló képességére és ezáltal az egyes hátrányos és nem hátrányos helyzetű tanu-lók közötti különbségek nem megfelelő tompítására vezet-hető vissza” (Magyarország Partnerségi Megállapodása a 2014–2020-as fejlesztési időszakra. Készítette a Miniszter-elnökség a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzetgaz-dasági Tervezési Hivatal közreműködésével. Budapest, 2014. augusztus 15.) Amennyiben egy hátrányos helyzetű tanuló olyan intézményben tanul, ahol a többség családi hát-tere kedvező, a tanuló behozhatja családi-társadalmi hátte-réből fakadó lemaradásait, ellenkező esetben viszont felerő-södnek a hátrányok. Sajnos a magyar iskolarendszer műkö-dését az utóbbi jellemzi, ahelyett, hogy csökkentené a ke-vésbé előnyös családi háttérrel rendelkező tanulók lemara-dását, inkább felerősíti azokat a szelekciós mechanizmuso-kon keresztül (Fejes, 2006).

Kurrensen, az állami rendszerből való menekülés az ok-tatási rendszer szelekciójának további erősödését eredmé-nyezi, amely Magyarországon az OECD-országok közül ed-dig is az egyik legerősebb volt. Ahogy az alábbi ábra is mu-tatja, nálunk különülnek el legélesebben az iskolák egymás-tól a gyerekek szociális háttere alapján. A tanulók szocio-ökonómiai státuszának iskolán belüli varianciáját kifejező társadalmi befogadás mutatója a legalacsonyabb Magyaror-szágon, ami a tanulók iskolák közötti erőteljes családi háttér

27

szerinti elkülönülésére utal. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a családi háttér tanulmányi teljesítményt meghatározó szerepe elsősorban az iskolák átlagos tanulói összetételén keresztül érvényesül.

3. ábra: A tanulók szocio-ökonómiai státuszának iskolán belüli és iskolák közötti varianciája

(társadalmi befogadás index)

Forrás: OECD

28

Az OECD által vizsgált országok közül tehát Magyarorszá-gon befolyásolja leginkább az iskolai teljesítményt a tanulók társadalmi-gazdasági státusza. A magyar iskolarendszer nincs felkészülve arra, hogy különböző családi háttérrel ren-delkező gyerekekkel kell foglalkoznia, és a hátrányos hely-zetben lévő magyar iskolások lemaradása a tanulmányi eredményeiken is megmutatkozik. Az alábbi grafikonon azt mutatja be, hogy a magyar gyerekeknek iskolai teljesítmé-nyét, minden más vizsgált országhoz képest jobban befolyá-solja, hogy milyen társadalmi-gazdasági háttérrel ültek be az iskolapadba (Bodnár, 2017).

4. ábra: A szociokulturális háttér hatása az iskolai teljesítményekre az OECD országokban

Forrás: OECD

Az általános iskolai tanulók 13,3%-a (2012) elszegénye-dett családban él, valamint szülei iskolai végzettsége ala-csony, és e tanulók harmada (2012-ben 33,8%) – elsősorban

29

a szegénységben élők területi koncentrálódása következté-ben – olyan intézménykövetkezté-ben tanul, ahol a tanulók többsége szintén szegény, iskolázatlan szülők gyermeke (EMMI, 2013). A korai iskolaelhagyók aránya az uniós átlag közelé-ben van (HU: 11,8%, EU átlag: 11,9%), és bár az elmúlt tíz évben még javult is, a tendenciák ingadoznak (EUROSTAT, 2013). Fontos körülmény ennek a problémának a megítélésé-ben, hogy a 21. század második évtizedében az új köznevelési törvény hatálybalépésével 16 évre csökkent a tankötelezett-ség (a szerző.) Az iskolaelhagyás, a végzetttankötelezett-ség nélkül történő kilépés nagyban hozzájárul a fiatalkorú munkanélküliség és szegénység növekedéséhez. Ezzel összefüggésben csökken-teni szükséges a tanulók iskolákból és iskolatípusokból fa-kadó teljesítménykülönbségeit is. (Magyarország Partner-ségi Megállapodása a 2014–2020-as fejlesztési időszakra.

Készítette a Miniszterelnökség a Nemzetgazdasági Miniszté-rium és a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal közreműködé-sével. Budapest, 2014. augusztus 15.). Az általános iskolai korosztály mintegy egyharmadát lehet tehát hátrányos helyzetűnek tekinteni, amely igen magas arány, és jelzi a köznevelés felelősségét a szociokulturális hátrány enyhíté-sében

Egy másik kevésebb figyelmet kapó, ugyanakkor súlyos-nak nevezhető anomália figyelembevételét is indokoltsúlyos-nak tartjuk. Az iskolák keveset tesznek a nemi indíttatású zakla-tások megelőzéséért, többnyire akkor foglalkoznak velük, miután megtörtént a bántalmazás és az egyáltalán kikerült a látenciából. Az ún. Nemi Esélyegyenlőségi Mutató (NEM) ki-dolgozói, három ország képviselői egy nemzetközi együtt-működés keretében európai uniós forrásból kitaláltak egy mutatót. A projektben hat partner, egy-egy magyar, angol, olasz civil egyesület és egyetem vett részt, magyar részről az Anthropolis Egyesület és a CEU dolgozott a mutatón. Végül,

30

a jelenlegi köznevelési viszonyok simeretében nem meglepő módon, három budapesti, nem állami fenntartású intéz-mény működött együtt a kutatókkal. A kutatók és a civilek a tanárokkal és az intézményvezetőkkel egyéni interjúkat, a diákokkal pedig fókuszcsoportos beszélgetéseket folytattak.

Az adatszolgáltatásban résztvevő haladó szellemiségű isko-lákban is előfordult, hogy a pedagógus nehezen értette, mi azzal az attitűddel a probléma, ha a fiúk matekból jobbak, a lányok pedig magyarból, hiszen gyönyörűen kiegészítik egy-mást. A nemi sztereotípiák burkoltan vannak jelen az isko-lákban, nem olyan nyíltan, mint például a roma szegregáció, azaz a nemek közti egyenlőtlenség az egyik legkevésbé lát-ható megkülönböztetés az iskolában. Mindhárom iskolában voltak klasszikus “tesitanár sztorik”, és olyan is előfordult, hogy diákok panaszkodtak bizonyos tanáraik szexista meg-nyilvánulásaira, ilyenkor minden esetben intézkedett az is-kolaigazgató. Igaz, ritkán, de egyes tanárok alkalmazták az áldozathibáztatást is, amikor a fiúk bántottak lányokat, azaz ha nem öltözködnének ilyen kirívóan, nem esnének kísér-tésbe a fiúk sem. Ami elég káros megközelítés, még akkor is, ha a tanár jó tanácsként szánta a megjegyzést. Feltűnő volt még a nemi kettős mérce alkalmazása az iskolákban.

31

A felméréskor felmerült a kérdés, hogy a pályaorientáció során az iskola elég figyelmet fordít-e a nemek közötti egyenlőség megvalósítására; például milyen támogatást kapnak a lányok ahhoz, hogy ugyanúgy jelentkezzenek ma-tematika vagy fizika fakultációra, mint a fiúk. Ez a választás azért nagyon fontos, mert kijelöli a lányoknak, hogy az érett-ségi után mennyire válnak nyitottá számukra a különböző műszaki vagy természettudományos pályák. A korábbi szte-reotip tanári hozzáállásra már sokkal érzékenyebbek a diá-kok, mint a korábbi időszakban. Az értékelésben arany, ezüst, bronz és belépő fokozatot szerezhettek az oktatási in-tézmények. Mindhárom iskola bronz fokozatot kapott. Fel-tételezhetjük, hogy az országban jelenleg nem működik olyan intézmény, ami el tudná érni az ezüst fokozatot. Ez a szint azt jelenti, hogy a nemi egyenlőség biztosításában van-nak iskolai hagyománnyá vált kezdeményezések. Arany fo-kozat akkor érhető el, amikor a nemek közti esélyegyenlő-ség szemléletmódja intézményes szinten érvényesül az adott iskola mindennapi gyakorlataiban. (index.hu 2019.04.09.)

3.3. Az egyenlőtlenség azonosítása a köznevelési