A ROMÁN SZOCIALISTA-KOMMUNISTA PÁRT

ALAKULÓ KONGRESSZUSA: 1921. MÁJUS 8—12. BUKAREST [12]

A Szocialista Párt baloldali csoportjainak 1921. május 8-án kezdődő kong-resszusán 27 helyi szervezet 45 089 képviselője nevében 540-en vettek részt:

románok és a nemzetiségek képviselői. A megbeszélésekre az élénk viták elle-nére az a nemzetközi munkásmozgalomban uralkodó nézet nyomta rá a bé-lyegét, hogy az egész világon kedvező helyzet alakult ki, hogy a proletariátus forradalmi úton magához ragadja a politikai hatalmat. A kongresszuson a kö-vetkező napirendi pontok szerepeltek: 1. általános beszámoló; 2. az oroszországi küldöttek beszámolója; 3. csatlakozás és a pártprogram ismertetése; 4. agrár-kérdés; 5. szövetkezeti agrár-kérdés; 6. sajtó és propaganda; 7. alapszabály-módo-sítás; 8. nemzetiségi kérdés; 9. ifjúság és nőmozgalom; 10..a bizottságok meg-választása; 11. egyéb.

A Szocialista Párt vezetője, Gheorghe Cristescu, a Végrehajtó Bizottság nevében beszámolt a párt belső helyzetéről. Majd bírálat hangzott el a párt irányvonalát illetően, mert az erdélyi szociáldemokraták a Kormányzótanács két éve alatt, 1918—1920 között együttműködtek a Román Nemzeti Párt veze-tőségével. Köblös Elek a szociáldemokrata és szocialista munkáspártok és a kommunista párt céljai közötti különbséget ismertette. Ezt követően a folya-matban lévő földreform munkálatainak hiányosságait, valamint a szovjet mód-szert figyelembe véve, programot dolgoztak ki a parasztság helyzetének meg-javítására. Az azonnali kollektivizálássál szemben Rozvány Jenő javasolta az 50 holdnál nagyobb állami, földesúri és egyházi birtokok kártérítés nélküli ki-sajátítását és szétosztását, legkevesebb: ötholdas parcellákban; valamint a munkaeszközökkel és igásállatokkal való ellátás biztosítását az állam részéről.

A leghatározottabban fejezte ki, hogy „az évszázados földéhség" és a paraszt-ság „gazdaparaszt-sági tudata" egyelőre nem teszi lehetővé a szövetkezeti gazdálko-dást. Az alakuló kongresszustól kezdve — az agrárkérdéshez hásonlóan — a párt mindennapos gondja lett, hogy kielégítő megoldást találjon a nemzetiségi kérdésre. A kongresszus munkálatait május 12-én a rendőrség közbelépése sza-kította félbe. így nem kerülhetett sor arra, hogy több kérdésről, így a ségi kérdésről is, határozat szülessen. Azt azonban hangsúlyozták: a nemzeti-ségi kérdés végleges megoldást majd a társadalmi-gazdasági rendszer gyökeres megváltozása után nyer, s hogy „Románia valamennyi nemzetiségének egyfor-mán érdeke mind a saját, mind a többi nemzetiség kultúrájának minél magasabb fokra emelése. A többi nemzethez tartozó román proletariátus kötelessége min-den erejével megakadályozni a többi nemzetiség kultúrája elleni támadásokat".

A kongresszus 200 résztvevőjét „az állam biztonsága elleni összeesküvés"

vádjával letartóztatták. A bírósági eljárás „a Dealul Spiri-i per" (1922) néven vonult be a történelembe. Egy évig gyakorlatilag csak a bukaresti (P. Doreanu, Pátrá§canu, M. Pauker, L. Filipescu) és a kolozsvári csoport működött, ennek 1922 áprilisi vezetőségi ülésén létrehozták az Erdélyi Titkárságot; Rozvány Je-nőt, Köblös Eleket, Dán Istvánt és Ivánu§t bízták meg azzal, hogy Erdélyben létrehozzák a párt szervezeteit. A munkájuk sikerrel járt; a marosvásárhelyi szekciónak 1500, a brassóinak 900 tagja lett.

A ROMÁNIAI SZOCIALISTA-KOMMUNISTA PÁRT II. KONGRESSZUSA,

^ ^ _ 1922. OKTÖBER 3—4. PLOIE$TI [13]

Á reális és az ország helyzetének figyelembe nem vételéből adódó téves értékelések együttesen jellemezték e kongresszust. Politikai bizottsági beszá-molójában Marcel Pauker, aki kezdettől fogva a balos vonal képviselőjének bizonyult, nemcsak a liberális Brátianu-kormány diktatórikus voltát húzta alá, hanem azt is, hogy a világforradalom a küszöbön áll: kitörése és győzelme után Románia csatlakozik a Balkáni és Dunai Államok Tanácsköztársaságai-nak Szocialista Föderációjához. Elhangzott — anélkül, hogy a párt konkrét lépéseket tett volna ez irányban —: a városi és a falusi dolgozók tömörüljenek egységfrontszervezetekbe. Az 1921-es földreformmal kapcsolatban világosan rámutattak: azzal, hogy nem adott elég földet, szerszámot, igásállatot, takar-mányt, nem számolták fel a részesrendszert, a földreform évtizedekre visszave-tette az ország fejlődését. A kongresszus több felszólalója szólt arról is, hogy a földreform a román gazdagparaszti rétegek erősítésére irányult, természetesen a kisebbségi parasztság rovására. A nemzetiségi kérdésről Rozvány Jenő referá-tumában hangsúlyozta: a kommunista párt az internacionalizmus alapján áll, de nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetiségek elnyomását. Ezt tanulmá-nyozandó, bizottság felállítására tett javaslatot. (Mégis, Rozványt az 1929. feb-ruári plénumon azért zárták ki a párt legfelsőbb vezetéséből, mert nem támo-gatta az elszakadás elvét, s hogy azt a Munkás-Paraszt Blokk felvegye jelsza-vai közé.) Rozvány felvetette: a párt tagjai is lépjenek be az 1921-ben alakult, első erdélyi magyar pártalakulatba, a Magyar Szövetségbe (az Országos Ma-gyar Párt előzményébe), s így belülről ellensúlyozzák a revizionista propagan-dát. Javaslatával a jelenlévők többsége nem értett egyet. A. nemzetiségi kérdés-ben hozott határozat szövegéből nemcsak az derül ki, a román uralkodó osz-tály a nemzetiségek iskolái és kulturális intézményei elnemzetlenitésére törek-szik, hanem az is, hogy a kommunisták az elnyomott nemzetiségek egyenjogú-ságát „az oligarchia megdöntése", tehát a proletariátus osztályharca győzelme függvényeként kezelték. Ebben Marcel Pauker álláspontja jutott kifejezésre, aki a problémát egyszerűen balkáni kérdésként kezelte, amely végső megoldást a balkáni föderációban nyer. A határozatot 18 szavazattal egy ellenében — a Rozvány szavazata ellenében — fogadta el a kongresszus. Ismét Gheorghe Cris-tescut bízták meg a főtitkári teendőkkel. A párt felvette a Kommunisták Ro-mániai Pártja nevet. A szervezeti szabályzat kimondotta: a KRP a Komintern egyik szekciója, annak határozatai kötelezőek a párttagok számára. A megvá-lasztott központi és végrehajtó bizottsági tagok között, tekintettel a mozgalom sajátosságaira, több magyar kommunista foglalt helyet — így Köblös Elek, Tur-zó Gábor, Huszár István, Kovács Miklós.

II.

A Balkáni Kommunista Föderáció (BKF) 1923 decemberében, Berlinben tartott VI. konferenciája Románia általános helyzetével foglalkozott. Itt mon-dották ki, hogy Románia a nemzetiségi kérdésben a lenini „önrendelkezési jog"

alapján kell álljon, beleértve: ,,egészen egyes területeknek a fennálló államtól váló elszakadásáig". A tézis otthon, a román kommunista sajtóban nagy publi-citást kapott: a Socialismul (Szocializmus) 1924. február 29-i száma közölte.

A KRP-nek az ország egyik alapvető bel- és külpolitikai jelentőségűvé nőtt kérdésében, a kisebbségi kérdésben megváltozott (és egészen a népfrontmoz-galomig érvényes) politikáját a következő pontokban lehet összefoglalni: 1. Az első világháború, a területgyarapítás következtében létrejött Románia nemzeti államból soknemzetiségű állammá lett. 2. A nemzetiségek uralkodó osztálya és a román burzsoá-földesúri rendszer képviselői, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül, zsákmányolják ki az ország munkásságát és parasztságát. 3.

Ezen túl a nemzetiségek ellen elnyomó, asszimilációs politika folyik. 4. Velük kapcsolatban érvényesíteni kell az önrendelkezési jogot, egészen az államtól, Romániától váló elszakadásig. 5. Bár a Komintern VI. kongresszusán kitértek arra, hogy a Csehszlovákiában és Romániában élő magyarok esetében is érvé-nyes ez az elv, a KRP kongresszusi határozataiból félreérthetetlenül kiderül, hogy ezt kizárólag Bukovinára és Besszarábiára értelmezték, de semmiképpen sem Erdélyre, a Bánátra vagy Dobrudzsára!

Gheorghe Cristescu, a KRP főtitkára a BKF decemberi határozata után a Socialismulban tette közzé a párt új programját. A cél: 1. a politikai hatalom megszerzése; 2. munkás-paraszt kormány alakítása; 3. az önrendelkezési jog biztosítása volt. A proletárdiktatúra kikiáltása utánra vonatkozott a következő munkaterv: 1. a nagybirtokrendszer teljes felosztása; 2. a munkás-paraszt kor-mány ellenőrzési jogának kiterjesztése az egész ipari termelésre; 3. a külföldi tőke távol tartása; 4. az állam politikai függetlenségének garantálása a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségével való szövetkezés révén; 5. az önrendel-kezési jog biztosítása a nemzetiségeknek, „akik maguk fognak határozni álla-miságukról (elválás, autonómia, föderáció, központosított állam stb.), végül ar-ról, hogy saját nemzeti államukban akarnak élni, vagy a Balkáni Föderatív Köztársaságban." [14]

A Komintern V. kongresszusa (1924. június 17.—július 8.) és a BKF VII.

konferenciája megismételte a VI. konferencia határozatát a nemzeti kérdésben.

A Komintern kongresszusán több romániai pártvezető is felszólalt. Alexandru Cri§an (Körösi-Krizsán Sándor néven a Brassói Lapok munkatársa volt a har-mincas években) — ahhoz a megállapításhoz csatlakozott, hogy Románia sok-nemzetiségű állammá lett a világháborút lezáró békeszerződések következtében.

Boris §tefanov hozzászólása a parasztság helyzetével volt kapcsolatban: ő is azok közé tartozott, akik szerint a román földműves épp olyan elmaradott, fél-feudális viszonyok között él, mint a 20. század elején, Constantin Dobrogeanu-Gherea korában.

1924 nyarán a KRP hozzákezdett a III. kongresszus előkészítéséhez. Er-dély, Nagyvárad, Brassó, Kolozsvár, Marosvásárhely és környéke volt a szín-tere a pártvezetőség illegális találkozóinak, amelyeken a munkásegységfront, a polgári pártokkal szembeni álláspont, a nemzeti kérdés, a párt stratégiájának és taktikájának meghatározása volt napirenden.

A liberális román kormány elnézte, hogy a kommunista párt, akárcsak a

parlamenti ellenzék, számos gazdasági, politikai-kultúrpolitikai lépését bírálta, azt azonban már nem, hogy az egységes román nemzetállam koncepcióit meg-kérdőjelezze, s hogy ezen túlmenően nyíltan az állam egyes területi leválását, majd a Balkáni Föderációhoz, illetve a Szovjetunióhoz való csatlakozást hir-desse meg. 1924 júniusában ezért törvényen kívül helyezték a KRP-t.

Ilyen előzmények után, 1924. augusztus elején Bécsben került sor a KRP III. kongresszusának megtartására. A kongresszuson Gheorghe Dimitrov, mint a Komintern BKF képviselője, Franz Koritschonne, az Ausztriai Kommunista Párt, illetve a KRP részéről az utazási nehézségek miatt meglehetősen kis létszámú vezetőség (összesen. 26 személy) — Köblös Elek, Alexandru Dobrogea-nu-Gherea, Gh. M; Vasilescu, D. Fabian (Finkenstein), J. Clo^an, Pavel Antip-Tcacenco, Körösi-Krizsán Sándor, Ioan Elena, Willi Roth, State Ciuhurezu, Bo-ris $tefanov, Nicolae Popescu-Doreanu, Marcel és Ana Pauker, Gerbert Mos-kovici vett részt. A nemzetközi munkásmozgalom gyakorlatából indultak ki, azaz csak egy ideológiailag erős tömegpárt biztosítja a proletárforradalom győzelmét. A párt újraszervezését a) gyárakban és üzemekben; b) a parasztság és a nemzetiségi szervezetekben, beleértve a falusi szövetkezeteket, kulturális egyleteket; c) a szakszervezetekben a betiltás is motiválta. Az agrárkérdéssel kapcsolatban nemcsak arról volt szó. hogy a reformot ki kell terjeszteni az erdőkre és legelőkre is, majd azt követően hozzá kell kezdeni a kollektív gaz-dasági rendszer kiépítéséhez, de azt is látták a párt vezetői, hogy ez a problé-ma a nemzetiségi kérdéssel is összefügg. Amennyiben: „a háború után szerzett területeken elfojtották, megcsúfolják és teljesen kizárják a földhöz jutásból és a politikai életből a nemzetiségeket". Már itt megfogalmazódott a munkás-pa-raszt szövetség; sőt 1924-ben a III. kongresszus előtt és után tárgyalások foly-tak a Parasztpárttal a Munkás-Paraszt Blokk létrehozása érdekében. Az ille-galitásba kényszerített párt számára elengedhetetlen volt egy legális szervezet, azon keresztül legális működési lehetőség megteremtése. (Ilyenek voltak: Mun-kás-Paraszt Blokk 1925-től, Egységes Szakszervezet, Segély bizottság, Amnesz-tiabizottság.) A nemzeti kérdéssel kapcsolatban — igaz, nem egybehangzóan

— határozatba foglalták, hogy az önrendelkezési jog érvényesítése egészen az államtól való elszakadásig terjed, a párt feladata: leleplezni az imperialista békeszerződések lényegét, a román burzsoázia, a magyar mágnás, a német gyá-rosok népellenes magatartását. A határozat a romániai nemzetiségi kérdésről, mely elhangzott a KRP III. kongresszusán, így szól: „A kapitalista Románia, az imperialista világháború eredményeként, »az összes románok egyesítése«

révén politikailag, gazdaságilag és kulturálisan fejlett nemzetek jelentős részeit igázta le, és ily módon nemzeti államból nemzetiségi állam lett [...]

A nemzetiségek kíméletlen gazdasági és politikai elnyomása elégséges ma-gyarázatul szolgálnak arra, hogy ezek széles tömegei miért harcolnak oly ádá-zul a román imperializmus igája alól való felszabadulásukért. [Így] Besszarábia munkássága és parasztsága... az erdélyi és bánáti magyar, szász és sváb mun-kás- és paraszttömegek, a bukovinai német és ukrán dolgozó népesség és a dobrudzsai bolgár törökök ...

Az országban élő nemzetiségek mozgalmaival kapcsolatban a Romániai Kommunista Pártnak a következők a feladatai: ... Az összes elnyomott és ki-zsákmányolt nevében foglaljon állást minden nemzeti elnyomás és az uralkodó nemzet és nyelv elve ellen.

Lépjen fel a nemzetiségek teljes jogegyenlősége érdekében, és minden ere-jével támadja a gazdasági, politikai és kulturális megszorításokat (erőszakos

románosítás, telepítéssel, iskola, egyház stb. révén), amelyeket a nemzetiségek kárára foganatosítanak.

Védelmezze a nemzetiségek minden kérelmét, amelyek az állami és helyi igazgatásban váló szabad részvételükre, nemzeti nyelvüknek az iskolákban és az állami élet minden területén váló háboríthatatlan használatára vonatkoznak, éppúgy, mint a sajtó, a kultúra és a vallás szabadságára vonatkozókat...." [15]

A KRP új főtitkárává Köblös Eleket választották; a Központi Bizottság tagjai: P. Antip-Tcacenco, Willi Roth, Körösi Sándor, Al. Gherea, Gh. Cristes-cu — utóbbiak hárman egyben a KB Végrehajtó Bizottságáé is —, Nicolae Marian, Izo Itzcovici lettek. A párt újraszervezése érdekében nyolc regionális titkárságot állítottak fel. 1925. július 21—24-én a KRP KB és Ellenőrző Bizott-sága Marosvásárhelyen illegális találkozót tartott a regionális titkárságok ve-zetői — B. §efanov, Antip-Tcacenco, M. Pauker, Kahána Mózes, Dávid Fabian, Tordai Viktor, Roth Willi, Constantin Palade, Fóris István, Szabó Gyula, H.

Sternberg, Izo Itzcovici — jelenlétében. A találkozó tárgya a polgári és pa-rasztpártokkal való taktika volt a Munkás-Paraszt Blokk létrehozása érdeké-ben. Bírálatban részesült Christescu, mert a betiltás után, a párt feloszlatása mellett foglalt állást; valamint több központi bizottsági tag, mondván: nem értették meg, hogy az imperializmus válságba jutott, s e válságot a proletár-forradalom győzelme követi. A következő hónapok az előkészületek jegyében teltek. 1925 decemberében a KRP KB plenáris ülést tartott. [16] Kimondották:

1. a szociáldemokrata párttal egységfronttaktikát kell alkalmazni; 2. harcolni kell a szakszervezeti mozgalom egységének helyreállításáért is; 3. fel kell ven-ni a kapcsolatot a Mihalache-féle Parasztpárttal; 4. az egységfrontbizottságok azonban rá kell mutassanak arra, hogy az ellenzéki, ún. demokrata pártok ve-zetői, osztályérdekeik révén, a burzsoázia oldalán állnak. A KB decemberi ülé-sén elhangzottakból az derül ki, hogy bár a II. kongresszuson Marcel Pauker azt emelte ki, hogy a munkásmozgalom a világforradalom közeli kitörésére kell felkészüljön, ez itt háttérbe szorult, sőt megfogalmazódott a kapitalizmus viszonylagos stabilizálódása és a forradalmi hullám apálya is. A párt különbö-ző fórumain, így sajtójában is már korábban többen rámutattak: a párt túlsá-gosan messze ment akkor, amikor kiállt a nemzetiségek önrendelkezése mellett.

E probléma itt is felmerült. A plenáris ülés után azonban mégis egy olyan nyilatkozatot tettek közzé, miszerint: „nem az önrendelkezési jognak — egészen az elszakadásig — jelszava volt az ok, amiért a pártunkat törvényen kívül he-lyezték, ez csak ürügy volt, hogy a romániai kommunista mozgalom ellen elő-készített tervet végrehajtották, és különösen, hogy a kommunista pártot azon-nal elszigeteljék a lakosság széles tömegeitől, mihelyt az tömegpárt jellegét kezdi felölteni; b) másrészt azonban ennek a jelszónak a kiadása nagy elvi jelentőséggel bírt az irányban, hogy pártunk a munkás, földműves és nemze-tiségi tömegek vezetője legyen a forradalmi harcban. Ami pedig azt a nézetet illeti, hogy a jelszó »túl messzemenő« volt, tény az, hogy a dobrudzsai és besszarábiai nemzeti harcok kitörésekor a lakosság nagy tömegeinek jel-szava volt."

Mégis, amikor a Munkás-Paraszt Blokk elhatározta, hogy 1926—27-ben ön-állóan indul az országos választásokon, az „önrendelkezési jog" mindössze — ahogy Fóris István írta 1927 nyarán Kisebbségi Blokk című cikkében — eny-nyire zsugorodott: „A kisebbségi kérdést nem a liberális vagy a parasztpárti kormány fogja megoldani, sem nem a kisebbségek polgári pártjai — az Or-szágos Magyar Párt és a Szász Párt választási paktumot kötött —, hanem a

Munkás-Paraszt Blokk kormánya, amely harcol az erőszakos elnemzetlenítési politika ellen", és harcol „Románia minden kisebbsége politikai, gazdasági, kulturális és közigazgatási autonómiáért, az állam által fenntartott és a nem-zetiségek által vezetett kisebbségi iskolákért; a kisebbségek nyelvének hiva-talos nyelvként való elismeréséért"; és más, a kisebbségek létből adódó köve-teléséért. [17]

1926 augusztusában letartóztatták a KB két tagját, $tefanovot és Antip-Tcacencót; októberben, a letartóztatást elkerülendő, Köblös, a KRP főtitkára is emigrációba vonult. A kommunista pártra évek óta nehezedő nyomás követ-keztében a III. kongresszuson megválasztott KB-tagok közül ekkor már csak N. Marian maradt az országban. A román kommunista párt három részre szakadt: Hazai Titkárság: Salamon Schein vezetésével Imbre Petre, Fóris Ist-ván; Moszkvai emigráció: M. Pauker, Al. Gherea, I. Clopn, G. Ganev, Dori Goldstein, Francisc Bucova (Bukova Ferenc); Külföldi Politikai Bizottság, Bécs:

Köblös, Fabian, Berger Aladár, Jász Dezső, Tordai Viktor, Leon Lichtblau.

A három irányzat között állandó volt a súrlódás. A külföldi PB azért koop-tálta Pátrá$canut és Al. Buicant, hogy a Bécsből hazaküldött Tordai Viktorral és Francisc Bucovával előkészítsék a párt következő kongresszusát, nem utolsó sorban a frakcióharcok megszüntetésére. 1927 augusztusában azonban Cseh-szlovákiában letartóztatták Köblös Eleket, a Külföldi PB vezetőjét, aki októberi szabadulása után a Szovjetunióba emigrált. Hasonló sors érte utol Tordai Vik-tort Romániában, akit másokkal együtt 1928 nyarán egy újabb letártóztatási hullám során börtönbe zártak.

A KRP IV. KONGRESSZUSA. 1928. JÚNIUS, HARKOV [18]

Az 1928-ban a Komintern VI. kongresszusán (július 17.—szeptember 1.) hangzott el: a Komintern az osztályharc alapján áll, de figyelembe veszi a cso-port- és nemzeti érdekeket. A határozat szerint a kapitalizmus fejlettségének középfokán álló országok, így Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Ma-gyarország és a balkáni államok (tehát Románia is) — ahol a mezőgazdaságban még jelentős feudális maradványok vannak, de már fellelhetők a szocialista tár-sadalom minimális anyagi feltételei — a polgári demokratikus forradalom be-fejezése előtt állnak. A nemzeti és a gyarmati kérdésben a következő ponto-kat fektették le: „az összes nemzetek önrendelkezési jogának elismerése, egé-szen az államtól való elszakadásig; harc a mindennemű korlátozás és megszo-rítás ellen, amely valamennyi nemzetiség, nép vagy faj ellen irányul; harc a sovinizmus, a nemzeti gyűlölködés, faji előítélet ellen". A KRP következő két pártkongresszusa ennek a szellemében határozta meg a párt stratégiai-taktikai feladatait. Bár sem a Külföldi PB-vel, sem a Hazai Titkársággal nem történt meg az előzetes megállapodás, 1928. június l-jén a Komintern levelet intézett a KRP KB-hoz — a levelet tulajdonképpen csak a Moszkvában tar-tózkodó Al. Dobrogeanu-Gherea és Gerbert Moscovici ismerte —, amelyben június 28-ra, a Harkov melletti Ciuguevóba összehívták a párt IV. kongresz-szusát. Előkészítésében a Komintern román felelőse, Mihailov és az Ukrán KP három vezetője vett részt. (Holoscenco, Donenco és Iosif Isaacovici Suslic).

A kongresszuson, amelyen a KRP részéről mindössze 16 vezetőségi tag volt jelen szavazati joggal, 12 személy konzultációs joggal, [19] Köblös mindenek-előtt azt hangsúlyozta: az összejövetel nem volt megfelelően előkészítve. Ezt

támogatta Fóris, Al. Nicholsci, Imre Aladár is, utóbbi még hozzátette, a vi-tákba be kell vonni a Hazai KB-t és a Külföldi PB-t. A szovjet példát kö-vetve határozatokat hoztak egyes pártvezetők ellen: Dobrogeanu-Gherea „Üj-jobbágyság" elméletének hívei ellen, akik Romániát alapvetően feudális állam-nak tartották, ahol a polgári demokratikus forradalom vezetőjének a polgár-ságot ismerték el. (Az agrárkérdésben a másik irányzat is hangot kapott, sze-rintük a hiba az ország „tőkés jellegének lebecsülésében" jelentkezett.) Oppor-tunistának minősítették a Köblös Elek által képviselt politikai irányvonalat, amelynek egyik sajátossága a népfronttaktikára való áttérés volt, azaz a szo-ciáldemokratákkal és a többi polgári ellenzéki pártokkal való szövetségi poli-tika kiépítése. Ugyanakkor, abból a tényből kiindulva, hogy Románia lakos-ságának többsége földműveléssel foglalkozik, a proletariátus győzelme felté-teléinek ismerték el a parasztság megnyerését. Ezért határozatba foglalták, a

„teljes földtulajdon proletár módra történő államosítását, kártérítés nélküli szétosztását, a kevés vagy föld nélküli parasztok között, ezenkívül a minden-nemű tartozások és a falusi csendőrség eltörlését, olcsó hitel biztosítását, közös

„teljes földtulajdon proletár módra történő államosítását, kártérítés nélküli szétosztását, a kevés vagy föld nélküli parasztok között, ezenkívül a minden-nemű tartozások és a falusi csendőrség eltörlését, olcsó hitel biztosítását, közös