• Nem Talált Eredményt

A „rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a mag/ar reformmozgalom kibontakozásában

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 39-44)

GERGELY ANDRÁS

A „rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe

törvény-javaslatok. Gyakorlati v í v m á n y n a k tekinthetjük, hogy a kereskedelmi bizottság sok kényes kérdést bolygató tanácskozásainak idején k e r ü l t sor egyes v á m t é t e l e k csök-kentésére. A z országos bizottságok tevékenységét azonban emiatt k o r á n t s e m érté-kelhetjük többre, m i n t a m ú l t század végén kiküldöttét, hiszen közben j ó n é h á n y évtized m ú l t el, s a feudalizmus válsága i m m á r a rendszer egészének f e l s z á m o l á s á t teszi követelménnyé. De a bizottságokon belül folytatott v i t á k m á r ebben a z irány-b a n mozgósítottak (amennyiirány-ben kitudódtak), hiszen kiseirány-birány-bségirány-ben m a r a d t v é l e m é n y volt, de mégis: m á r megfogalmazódott az úriszék korlátozása, az esküdtszék be-hozatala, sőt az ősiség eltörlése is. A bizottság tagjai k ö z ü l P r ó n a y P á l n e m z e t i köznevelést szorgalmazott, Dessewffy József (a Taglálat későbbi írója) pedig k i is nyomtatott különvéleményében a sajtószabadság megvalósítását követelte. Így m á r az országos bizottságok m u n k á l a t a i alkalmat a d t a k a m a g y a r társadalom égető kér-déseinek végiggondolására, egyes reformkérdések megfogalmazására.

Mivel a végcél az volt, hogy a javaslatokat az országgyűlés iktassa törvénybe, a Pozsonyban kötött utasítással m a j d a n (mint t u d j u k , végül 1832 decemberében) érkező követeknek előzetesen kellett a megye nemesi többségének állásfoglalását megismerniük. Ezért a kilenc bizottsági javaslatot — a k ü l ö n v é l e m é n y e k k e l együtt

— megannyi latin nyelvű kötetben kinyomtatták, szétküldték, s elrendelték megyei megvitatásukat.

• ' A h a l a d ó szellemű megyék követei az 1830. évi rövid — koronázó — ország-gyűlés a l k a l m á v a l tartott titkos tanácskozásaikon Wesselényi javaslatára elhatároz-ták, hogy szabad sajtó és egyéb f ó r u m o k h í j á n az a l a p j á b a n konzervatív szellemű operátumok megyei vitatását fogják arra felhasználni, hogy ö n m a g u k a t p á r t t á szervez-zék, liberális reformjavaslataikat érvényre juttassák. A megyék 1831 elején k i k ü l d t é k bizottságaikat, kebelükön belül meg is indultak a tárgyalások, amelyek a z o n b a n a nyári kolerajárvány és a n y o m á b a n kibontakozó felvidéki parasztfelkelés m i a t t átter-jedtek a következő esztendőre, s az 1832 végére halasztott országgyűlés egybehívása előtt kerültek a megyegyűlés f ó r u m a elé, hogy a z u t á n röviddel később — esetleg módosított f o r m á b a n — az országgyűlési követek utasításaiban öltsenek testet. A hala-dás híveinek tábora kezdetben m i n d e n ü t t csak egy kicsiny körre szorítkozott, d e az 1830—32 évek érlelő h ó n a p j a i végül — az eredeti országos bizottsági j a v a s l a t o k k a l szemben — a megyék többségében a reformpártiakat segítették győzelemre.

A nemesi közvéleményben ekkor uralkodó álláspont a b a j o k o k á t — n e m a l a p nélkül, de mégis leegyszerűsítve — az ország függő helyzetében látta. A legnagyobb érdeklődés ezért a közgazdasági (commerciális) m u n k á l a t sorsát kísérte, a megyék többsége az országgyűlésen ezt k í v á n t a elsőként napirendre tűzni. Követelték a tel-jes viszonosság elvét, a vámrendszabályok kölcsönösségét (néhány agrárjellegű me-gye a szabadkereskedelem álláspontjára helyezkedett). S ű r ű n f e l b u k k a n t a k Széche-nyi javaslatai is a belső v á m o k , árszabások eltörléséről. „Magyarország A u s z t r i á n a k coloniája n e m lévén, a kereskedésben az illyes coloniale systemát, m e l y mellett csak egyedül Austriától kellene n é k i azt szerezni d r á g á b b a n , a m i t idegenből olcsóbban vehet, soha el n e m ismerhet" — szögezte le véleményében Z a l a megye.

A politikai önrendelkezés kivívására irányuló törekvések l e g i n k á b b a közjogi m u n k á l a t h o z kapcsolódhattak. A javaslatok itt a r r a törekedtek, hogy kiszélesítsék a törvényhozás jogait az uralkodóval szemben, m e g n y i r b á l j á k a főrendek j o g a i t — a felső táblai tagságot több megye birtoki cenzushoz kötné, illetve k o r l á t o z n á vétó-jogát —, hogy a polgárságnak — a nemesi hegemónia veszélyeztetése n é l k ü l — nagyobb befolyást biztosítsanak a törvényhozásban, t o v á b b á óvatos f o g a l m a z á s b a n itt-ott felmerült — Békésben n y í l t a n is megfogalmazódott — a parasztság ország-gyűlési képviseltetésének eszméje is. Számos megye — így Szatmár, Kölcsey tollá-val — javasolta, hogy a Helytartótanács az országgyűlésnek legyen felelős; Békés a parasztokat is részeltette volna a megyei tisztviselők választásában, s néhol a hiva-talviselés kiterjesztése is többséget kapott. A cenzúrát a legtöbb megye elutasította, s a szabad sajtó mellett tett hitet. Nógrád véleménye szerint a cenzúra „sérti és visszatartja a Nemzetet is, mert azt a legszebb elmebeli kintstől megfosztja, és tsak

bizonyos rendszerhez (sisthemahoz) alkalmaztatott szem-üvegen l á t n i engedvén, elmebéli kifejtődésére nézve örökös gyámságba helyhezteti".

A reformhajlandóság próbakövét mégis az úrbéri m u n k á l a t jelentette. Ebben Pest megye j á r t az élen, a m i k o r 1831 m á j u s á b a n bizottsága javasolta, s 1832 január-j á b a n közgyűlése elfogadta az önkéntes örökváltság elvét, vagyis azt, hogy a január-jobbágy földjére tulajdonjogot szerezhet, s „tartozásait" (kilenced, tized, robot stb.) egy összegben, örökre megválthatja. A z elfogadott i n d í t v á n y t kinyomtatva elküldték a többi megyének, s .ezek jelentékeny része követte Pest példáját. (Bars, Bács, Békés, Csanád, Csongrád, Baranya, Nógrád, Somogy, Szabolcs, Temes, Tolna, Trencsén, Zólyom stb.) A legtöbb problémát a robot megváltása okozta: a tőkehiány miatt ennek megvalósítását többen csak a robot részleges megváltásával képzelték el. Á l t a l á b a n a megyei vélemények azt m u t a t j á k , hogy megtörtént a nagy frontáttörés a köz-véleményben: a feudális gazdálkodási m ó d átalakításának szükségességét a többség elismerte. A z örökváltság mellett a legtöbb megye a tulajdoni jogot is megadta volna a jobbágynak — a leghaladóbbak a nemesi földre vonatkozóan is. Ugyanők m á r az úriszék eltörlését követelték, a többség pedig hatáskörét egyelőre a jobbá-gyok egymás közti pereire k í v á n t a korlátozni.

A rendi kiváltságokon alapuló jogrendszer bírálatához az igazi a l k a l m a t a jog-ügyi m u n k á l a t nyújtotta. A z elfogadtatott vélemények az emelkedett h a n g n e m ű elvi liberális megfogalmazások valóságos t á r h á z á t n y ú j t j á k . Nógrád a nemesi jogok m i n d e n k i r e való kiterjesztésében (személyes szabadság, birtokbírhatás, hivatalvise-lés) látta azon eszközt, mely által „a nép is nemzetté tökéletesíttetik". Temes me-gye emellett még a törvény előtti eme-gyenlőség, a vallások eme-gyenjogúsítása és a köz-teherviselés megvalósításával k í v á n t olyan állapotokat teremteni, amelyek „a min-d e n renmin-dű h o n f i a k érmin-dekeit választhatatlanul egybekapcsolják". Z a l a megye inmin-dok- indok-lása szerint „mivel alapos törvényeink azon része, melly nemzetünk egyes osztályai-n a k viszoosztályai-nyos helyheztetését tárgyazza, magával a természetes igazsággal osztályai-nem miosztályai-n- min-den részben egyezvén, n e m valamely kölcsönös. szerződésnek szoros kötelezésein, h a n e m az erőszak h a t a l m á n és százados szokásokon épült, most m i ö n h a s z n ú n k n a k keresésén felülemelkedvé javítsuk az alapos törvényeknek ezen hibáit, áldozzuk fel hazánk fiainak boldogságáért legalább egy részt azon jussainkból, melyeket egykor a fegyvernek h a t a l m a szerzett, s az időmúlás csak törvényesített, de igazságosakká n e m tehetett, mert senkinek természeti igazát n e m sértjük ezáltal, áldozatunk pedig a hazának és az emberiségnek oltárára lészen téve". Ekkor még javasolták, hogy a nemesi t u l a j d o n megszerezhetésének feltétele csak a „nemzeti nyelvben való jártasság" legyen, az 1832—36-os országgyűlésen m á r ezt is mellőzték. Követelték, hogy a „nemtelen h a z a f i a k " is részesüljenek a „törvényhozó és végrehajtó hatalom-n a k a hatalom-nemzet egy részét illető felébehatalom-n" azért, hogy „okuk legyehatalom-n szerethatalom-ni a hazát, mellyet ők védelmeznek leginkább". Ez elvek teljes győzelmét ugyan csak a forra-d a l o m hozhatta meg, forra-de az elvek felbukkanása és megyénkénti elfogaforra-dtatása mégis minőségi változást jelent a kiváltságosok gondolatvilágában: a polgári átalakulás igénye jelentkezik itt m i n d követelőzőbb hangon.

A nemzeti fejlődés eszméinek kifejtésére elsősorban a köznevelési és tudomá-nyos m u n k á l a t adhatott alkalmat. A javaslatok itt k i a k a r j á k ragadni a

nevelés-ügyet az osztrák k o r m á n y kezéből, s országgyűlési tárggyá k í v á n j á k tenni, hogy a z u t á n a nemzeti nyelv teljes mértékű uralomrajuttatásával és az oktatásügy bizo-nyos m é r t é k ű demokratizálásával az egynyelvű, azonos k u l t ú r á j ú polgári nemzet ki-alakítása felé léphessenek előre. B a r a n y a fogalmazásában: azt kell elérni, hogy „egy morális testbe" o l v a d j a n a k össze „a haza többféle rendű, nyelvű, szokású polgárjai", ebbe a „honni polgárságba" emeltetvén „a h a z á n k b a n tartózkodó zsidóságot" is.

N ó g r á d egységes á l l a m i nevelést, a felekezeti oktatás teljes megszüntetését követelte,

•Csanád — kivételes túlzással — azt javasolta, hogy „ m i n d e n pallérozottabb szülék-t ő l eredeszülék-tszülék-t haza leányai mindaddiglan, míglen a magyar nyelveszülék-t szülék-tökélleszülék-tesen n e m beszéllik, férjhez ne mehessenek".

A hátralevő négy o p e r á t u m m á r jóval kisebb viharokat váltott k i a megyék termeiben. A z egyházügyi m u n k á l a t során fogalmazódott meg a liberális tábor

anti-klerikalizmusa, konkrétan néhol a szerzetesrendek eltörlésére, a papképzés ország-gyűlési felügyeletére stb. vonatkozóan. A banderiális, a nemesi felkeléssel foglal-kozó m u n k á l a t vitatása során a h a l a d ó megyék is a nemesi felkelés rendszerének fenntartása mellett nyilatkoztak, részben azzal a n a i v , de élő lelkiismeretről tanús-kodó indokolással, hogy ezáltal csökkenne a hadsereg f e n n t a r t á s á n a k a paraszt-ságra h á r u l ó terhe. A z előbbivel összekapcsolt adóügyi m u n k á l a t — m i v e l a nemes-ség mentesnemes-sége a „ h a d i a d ó n a k " nevezett és tekintett országos a d ó alól a polgári törvénykönyv jogügyi bizottsági m u n k á l a t á v a l kapcsolatosan m e r ü l t fel — csak a z adókivetés és adószedés módosítására vonatkozóan adott hasznos javaslatokat. T ö b b megye felvetette, hogy a katonaságot — a népet nagymértékben terhelő beszálláso-lás helyett — l a k t a n y á k b a n kellene elhelyezni. A bányászati m u n k á l a t r a — a szak-értelem h i á n y a m i a t t — alig történt észrevétel, a k i r á l y bányászati felségjogai javas-lataikat a m ú g y is illuzórikussá tették volna.

H a n e m csak az operátumok rendjében, h a n e m megyénként is f e l v á z o l n ó k a h a l a d ó véleményeket, úgy még világosabban k i t ű n n e , hogy a javaslatok n é h o l m á r szerves rendszert képeztek. Szatmár megyében az ottani ellenzéki csoport megbízá-sából az országos politikába ekkor bekapcsolódó Kölcsey Ferenc készítette el a javaslatok bevezető, elvi indokolását, melyet elfogadtatni ugyan n e m tudott, d e mégis h a l a d ó utasításokkal vállalhatta megyéje képviseletét. Nemcsak a megyéken belül, h a n e m a megyék között is k i a l a k u l ó b a n volt az e g y ü t t m ű k ö d é s ; a m e l y e k ekkor m á r rendszeresen m e g k ü l d i k egymásnak határozataikat. M í g előbb Széchenyi merített az Operátumokból, most nézetei csaknem m i n d e n h a l a d ó v é l e m é n y b e n visszatükröződtek, n e m egy esetben személyére vagy m ű v e i r e történő hivatkozással, sőt — m i n t l á t t u k — számos javaslat túllép m á r a Hitel és a Világ p r o g r a m j á n . (A Stádium m á r csak az elsőként napirendre tűzött operátumot, az úrbérit j a v á b a n tárgyaló 1832—36. évi országgyűlés idején, 1833-ban jelent meg.)

Történetírásunk a h a l a d ó reformeszmék t é r h ó d í t á s á n a k okait a feudális terme-lési m ó d válságában, a nyomasztó hitelhiányban, a paraszti osztályharc fokozódásá-ban tárta fel. E m a r a d a n d ó eredmények mellett csak az u t ó b b i években k e r ü l t sor a n n a k vizsgálatára, hogy hogyan is m e n t végbe a század első h a r m a d á b a n a libe-rális közvélemény kialakulása. Ismeretesek voltak Széchenyi kezdeményezései, ame-lyek a nyilvánosság ú j f ó r u m a i n a k megteremtését célozták: a röpiratok, a lóverse-nyek, a kaszinó stb. Sikerrel j á r t azonban az a — Széchenyitől ekkor m é g ugyan-csak támogatott — kísérlet is, amely az operátumok vitatását ü r ü g y ü l h a s z n á l v a a rendi nyilvánosság, a „nemesi demokrácia" f ó r u m a i n , a vármegyén és az ország-gyűlésen a polgári-liberáls közvéleményt tette u r a l k o d ó v á . E v á r a t l a n e r e d m é n y hátterében egy kicsiny, de jól szervezett reformércsoport energikus m u n k á j a állott.

A vármegyénként egy-egy gócpontot képező csoportok m a g j á t egy-egy tekintélyes és befolyásos földbirtokos képezte, a k i k külföldi tapasztalásaik, g a z d á l k o d á s u k sike-rei és kudarcai, eszmei és személyes hatások révén ismerték fel, hogy egzisztenciá-j u k a t m á r csak a fennállóval szembefordulva biztosíthategzisztenciá-ják. Ilyen befolyással b í r t pl. Károlyi György gróf S z a t m á r b a n (a megye h a r m a d á t kitevő K á r o l y i - u r a d a l m a k szolgálatában élt — vagy halálos szorításában tengődött — a n a g y ú r intése szerint szavazó kisnemesség), s mellette ott volt a szervező Wesselényi s a teoretikus, Köl-csey személyében; Széchenyi Pest és Sopron, sőt birtokai és személyzete révén Z a l a és Somogy megyében; Andrássy György Tornában; Beöthy Ö d ö n B i h a r b a n ; Somssich Miklós Somogyban; ifj. Balogh János Barsban; m á r . i n k á b b személyes tekintetek, esetleg rokonság révén Dessewffy A n t a l és Vukovics Sebő Temesben, D e á k Ferenc Zalában, továbbá a „vezérvármegyében", Pest megyében R á d a y Gedeon, F á y A n d -rás és Szentkirályi Móric. Részletesen is ismerjük Z e m p l é n megyében L ó n y a y Gá-bor, egy fiatal, egyben-másban az utópista szocialisták nézeteihez is közel álló-földbirtokos köré t ö m ö r ü l t csoport működését. K ö z é j ü k tartozott B a l á z h á z y J á n o s , a neves gazdasági szakíró, Barkassy Imre, Rhédey Dénes — és a fiatal Kossuth Lajos is. Szabad sajtó h í j á n csak a megyék közötti levelezés és személyes kapcso-latok ú t j á n lehetett az együttműködést kiépíteni. Wesselényi M i k l ó s volt az, a k i

f á r a d h a t a t l a n u l j á r t a a „két testvér h a z a " megyegyűléseit, s személyes jelenlétével próbálta az egységes fellépést biztosítani.

E lelkes fiatal gárda azonban vidékenként eltérő társadalmi összetételű „ne-mességgel" t a l á l t a szemközt magát, s ebben a tényben kereshetjük eredményeik és kudarcaik okát. Történetírásunk még nem vizsgálta meg eléggé a megyénként eltérő állásfoglalások összefüggéseit az azokat jóváhagyó politizáló nemesi rétegek társa-d a l m i szerkezetével. Első pillantásra is szembeötlik azonban, hogy a leghalatársa-dóbb véleményekkel Békés, Csanád, Csongrád, Temes, Torontál megyében, tehát a dél-vidéki megyékben találkozhatunk, ahol nemcsak a birtokos nemesek, de m a g u k a kiváltságosok is viszonylag csekély számban éltek. A török kiűzésétől néhány, me-gyéjétől távol élő nagybirtokos és a korona osztozott itt az egész földterületen. Mind-össze n é h á n y tucat nemes vett részt a megyegyűléseken: orvosok, papok, gazdatisztek, nyugdíjas katonatisztek, sőt városi- elemek, ügyvédek, kereskedők alkották a kicsiny

„nemesi társadalmat". Fogékonyságuk az ú j eszmék iránt n e m igényel különösebb magyarázatot. A n n á l érdekesebb viszont, hogy a h a l a d ó megyék m á s i k jelentős cso-portját azok a megyék képezik, ahol jelentősebb volt a „bene possessionati", tehát a

„ j ó (elégséges) b i r t o k ú " nemesség súlya, s emellett a szegényebb nemesség is oly nagy tömegben élt, hogy a r á n y u k olykor a z összlakosság tíz százalékát is meghaladta (Pest, Szatmár, Zala, Zemplén). Itt a társadalmi rétegződés további vizsgálata mellett még a kulturális és politikai tradíciók, a nemzetiségi viszonyok stb. is helytörténeti módszerű elemzésre várnak. Hiszen h a csak az áruforgalomba való bekapcsolódás, a termelőerők fejlettsége a l a p j á n közelítenénk a kérdés megoldásához, úgy Vas, Sop-ron, Pozsony, Moson megyétől, az ottani nemesség reprezentánsaitól várhatnék, hogy a kibontakozó reformmozgalom élére álljanak.

A liberális-polgári eszmék terjedésük során tehát n e m megsemmisítették vagy megkerülték, h a n e m meghódították a gyengülő abszolutisztikus hatalom politikai terveibe bevont és általa (kényszerből) mozgásba hozott nemesi-rendi nyilvánosság fórumait.

E rendi magzatburokban fejlődhetett még egy darabig a polgári átalakulás meg-fogant gondolata, mindaddig, amíg az idegen abszolutizmussal szemben védő burok a n n a k összeomlása folytán feleslegessé vált, s az erőszak, az ú j h a t a l o m n a k ez a b á b á j a , a polgári társadalmat f o r r a d a l m á b a n a napvilágra segítette.

J E G Y Z E T E K

A z Operátumok szerepét a m a g y a r r e f o r m m o z g a l o m k i b o n t a k o z á s á b a n B a r t a . I s t v á n k u -t a -t á s a i -t á r -t á k f e l : Kölcsey poli-tikai pályakezde-te. S z á z a d o k , 1959. é v f . , Széchenyi és a magyar polgári reformmozgalom kibontakozása. T ö r t é n e l m i S z e m l e , 1960. évf., A magyar polgári reform-mozgalom kezdeti szakaszának problémái. T ö r t é n e l m i S z e m l e , 1963. évf., A fiatal Kossuth. B p . , 1966. s t b . D e a z 1828-as b i z o t t s á g o k m u n k á j á t k ö v e t ő m e g y e i v i t á k r o p p a n t j e l e n t ő s é g é r e alap-v e t ő m u n k á j á b a n m á r H o r alap-v á t h M i h á l y i s r á m u t a t o t t : Huszonöt éalap-v Magyarország történelméből l — I I I . B p . , 1886.

A v á r m e g y é k j a v a s l a t a i az o r s z á g g y ű l é s i b i z o t t s á g e l n ö k é h e z , J ó z s e f n á d o r h o z k e r ü l t e k , s j e l e n l e g i s a z ő l e v é l t á r á b a n t a l á l h a t ó k az O r s z á g o s L e v é l t á r ő r i z e t é b e n . ( A k i s e b b s é g b e n m a r a d t j a v a s l a t o k a m e g y e g y ű l é s i j e g y z ő k ö n y v e k b ő l l e n n é n e k r e k o n s t r u á l h a t ó k . ) A h a j a d ó t ö b b s é g g e l b í r ó m e g y é k a r r a t ö r e k e d t e k , h o g y j a v a s l a t a i k a t n y o m t a t á s b a n is m e g j e l e n t e s s é k . M i n t e g y t u c a t n y i m e g y é n e k ez s i k e r ü l t is. A z 1792—93. é v i o r s z á g o s b i z o t t s á g o k k ö n y v é s z e t i a d a t a i t , t o v á b b i i r o d a l m á t és a k i l e n c b i z o t t s á g k ö z ü l n é g y b e h a t ó b b i s m e r t e t é s é t k ö z l i K o s á r y D o m o k o s b i b l i o g r á f i á j a : Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába I I . B p . , 1954.

380—397. 1. A z 1828. é v i o r s z á g o s b i z o t t s á g o k m u n k á l a t a i t , i l l e t v e a k i n y o m t a t o t t m e g y e i véle-m é n y e k e t a z I . T ó t h Z o l t á n szerkesztette Magyar történeti bibliográfia 1825—1867 véle-m . k ö t e t e s o r o l j a f e l (67—68. 1.).

MISKOLCZY AMBRUS

George Barit a román —magyar

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 39-44)