• Nem Talált Eredményt

Rendszer az ellátásilánc-menedzsmenten belül

A fejezet az ellátásilánc-menedzsment és azon belül a rendszer fogalmi megjelenítésével foglalkozik. A fogalmi kör kialakulása során a hálózatok és rendszerek kifejezéskészletének definíciószerű említése meghatározó motívum, habár a vonatkozó elméleti munkákban azok mélyebb értelmezésére nem mindig kerül sor. Az ellátási

láncok és hálózatok, rendszerek szoros kapcsolatát nemzetközi és hazai kutatók megállapításai is alátámasztják.

Lamberet és szerzőtársai már 1997-ben feltették a kérdést, hogy vajon az ellátási lánc kifejezés valóban lefedi-e a valós helyzetet, vajon melyik metafora írja le jobban a vállalatok azon rendszerét, amelynek központjában az ügyfeleknek való értékteremtés áll.

[38, pp. 9–10]. Christopher [21, p. 5] szerint az ellátásilánc-menedzsment széles körben használt kifejezés, amelyben az ellátás szót ki lehetne cserélni keresletre, a lánc kifejezést pedig hálózatra. Könyvében Aitken definíciójával ért egyet, mely szerint „az ellátási lánc összekapcsolt és egymástól függő szervezetek hálózata, amelyek közösen és együttműködően segítik egymást, annak érdekében, hogy kontrollálják, irányítsák és fejlesszék az anyag- és információáramlást a beszállítóktól a végfelhasználókig.” [39, p.

2]

Mentzer és szerzőtársai az ellátásilánc-menedzsmentet menedzsmentfilozófiának tekintik, melynek egyik jellegzetessége a teljes ellátási lánc rendszerközpontú megközelítése. [40, p. 7] Ugyanitt kifejtik, hogy az ellátásilánc-menedzsment egy rendszerszerű stratégiai együttműködés taktikai és hagyományos üzleti szinten, az egyes vállalatok azonos funkcióira kiterjesztve, azzal a céllal, hogy javítsák a résztvevő vállalatok hosszú távú teljesítményét. [40, p. 18]

A Tenessee Egyetemen létrehozott Ellátási Lánc Kutatócsoport 2004-ben hasonlóan határozta meg az ellátásilánc-menedzsmentet, amely a hagyományos üzleti funkciók rendszerelvű, stratégiai koordinációja egy vállalaton belül és az ellátási láncban üzletileg összekötött résztvevőkön átívelő jelleggel, azzal a céllal, hogy javítsák az egyes vállalatok és az egész ellátási lánc hosszú távú teljesítményét. [41, p. 22] Mindez Mentzer szerint annyit tesz, hogy a globális ellátásilánc-menedzsment alapja, hogy nem csak egy vállalat költség és profit céljai teljesülnek, hanem az összes vállalaté, amely a globális ellátási láncban részt vesz.[42, p. 5]

Hazai szerzők közül a Chikán–Demeter szerzőpáros megállapítása szerint „az ellátási láncok, […] ahol a lánc tulajdonképpen egy kiragadott szál, a vállalatok körül létrejött hálózatok egy adott keresztmetszete, ahol a szál végén egy adott késztermék áll.

Az ellátási láncok tehát már nemcsak két együttműködő vállalat kapcsolatát ölelik fel, hanem a fogyasztó érdekeit előtérbe helyező, az anyag-, az információ- és a pénzáramlási folyamatok vállalathatárok nélküli összhangjára törekvő vállalatok egész sorát tartalmazzák.” [43, p. 346]

A jelenleg elfogadott álláspont szerint az ellátási láncra inkább az ellátásilánc-hálózat kifejezést kell alkalmazni, mivel a láncok bonyolult, szövevényes ellátásilánc-hálózatot alkotnak. A szakirodalomban megjelenik egy, a hálózati szemléletmódot tükröző harmadik generációs ellátási lánc. [17, p. 24] Katonai környezetben a negyedik generációs hadviselést az ennek megfelelően elnevezett negyedik generációs katonai logisztika hivatott támogatni. Az ötödik generációs katonai logisztika integrált ellátási láncokat, hálózatokat feltételez. [29, p. 122]

Joggal gondolhatnánk, hogy az ellátásilánc-menedzsment egy logisztikai tevékenység, és, ahogy az előzőekben láttuk, a 2000-es évek elejéig ez a gondolkodás volt a mérvadó. Ekkor viszont megjelent az ellátásilánc-menedzsment, mint külön tevékenység. Elfogadott definíciója szerint „az ellátási lánc minden olyan tevékenységet magában foglal, amely a termék előállításával és kiszállításával kapcsolatos, a beszállító beszállítójától kezdve a végső fogyasztóig bezárólag. A négy folyamat – a tervezés, a beszerzés, a gyártás, a kiszállítás –amely az ellátási láncot meghatározza, magában foglalja a kereslet-kínálat menedzselését, az alapanyagok és alkatrészek beszerzését, a gyártást, az összeszerelést, a készletezést, a rendelés-feldolgozást, a disztribúciót és a végső fogyasztóhoz való kiszállítást” [44, p. 20]. A SCOR-modell (angolul: supply chain operational reference) nem más, mint „a hatékony kommunikáció modellje, amely magába foglalja a benchmarkingot, az üzleti folyamatok gyökeres újjászervezését, a folyamatok mérését stb. Míg az ISO 9001 nem foglalkozik a számvitellel és a pénzügyi funkciókkal, a SCOR a működő előnyök mellett a pénzügyi eredményeket is számba veszi.” [45, p. 1] A „logisztika tudományok határait átlépő, ellátási lánc olyan tudományterületeket vonz magához, amely már nem a logisztika területéhez tartozó alrendszernek számít, hanem az interdiszciplináris tudományok területéhez.” [29, p. 47]

Az ellátási lánc túlnőtt a logisztikán, és hódító útjára indult. Az ellátási lánc fókuszba kerülése egyre nyilvánvalóbb, hiszen egyetemi szakokat, tanszékeket és vállalati egységeket neveznek át logisztikáról ellátásilánc-menedzsmentre. A logisztika értelmezése a továbbiakban egy vállalat funkcionálisan szervezett tevékenységét jelentette. A jövőben nem gyárak, hanem ellátási rendszerek fognak hálózatként egymással versenyezni és szükség szerint együttműködni, így azok egy meghatározó, központi, értékteremtő erővé válnak. Cservenyi munkájában rámutat, hogy „az ellátási lánc-menedzsment megközelítés azt hangsúlyozza, hogy lényeges feladat a tevékenységek, folyamatok szervezeten belüli és szervezetek közötti oly módon történő integrációja és koordinációja, hogy a folyamatok a vállalatok határain belül és túl a lehető

legoptimálisabban kerüljenek összehangolásra. Az összehangolás mérőfoka a hatékonysági, eredményességi és gazdaságossági mutatókban számszerűsíthető. Az ellátásilánc-menedzsment fő sarokkövei a konzultatív, hosszú távú partneri együttműködés, a win-win szemlélet (együttműködve mindenki nyer), a globális hálózati kapcsolatok szinergiája, amely összességében egy komplex globális stratégiai koncepcióban fogalmazható meg és közvetíthető az ellátási lánc minden szereplője felé.”

[15, p. 32] A rendszerlogisztika fogalmi értelmezésének igényéhez éppen az a felismerés vezet el, miszerint a logisztika vállalaton belül, funkcionálisan szervezett, az ellátási lánc vállalatokon is átívelő folyamat köré szervezett, de szükség mutatkozik egy vállalatokon átívelő, funkcionálisan szervezett tevékenység definiálására is. A rendszerlogisztikának ennek érdekében a logisztika és az ellátásilánc-hálózat rendszerszemléletű elemeit kell szintetizálnia.