• Nem Talált Eredményt

RENDI HÍREK

In document Pannonhalmi Szemle 1937 (Pldal 77-85)

Angliában a farnhami anglikán kolostori közösség visszatért az egyházba és szépen folytatja a Szt. Benedek szabályai szerinti éle-tet. A Szentatya melegen üdvözölte őket az atyai házba való vissza-térésük alkalmából.

A római Szt. Jeromos-apátság most a d t a ki a Szt. Jeromos-féle szentírásfordítás harmadik kötetét. A Vulgáta legrégibb kéziratai-nak tanulmányozása sok türelmet, éles kritikai érzéket, teljesen meg-bízható tudományos módszert igényelt.

Új apát Scheyernben. A passaui püspökségre emelt Landersdor-fer Simon távoztával megürült apátság ú j apátot kapott Schreyer F e r e n c személyében, aki a világháborúban mint tiszt harcolt a nyu-gati fronton, m a j d sebesülten került francia fogságba s csak haza-térése u t á n lépett szerzetbe. T a n á r i és lelkipásztori munkája emelte most a 800 éves monostor élére.

A győrszentmártoni Katolikus Akció dec. 6-án sikerült ifjúsági nagygyűlést rendezett, amelyen 250 legény vett részt. A gyűlés elő-adói Dr. Faludi Marcellín esperes, Jung Benedek plébános és Dr.

Nemes Vazul főiskolai tanár voltak. A gyűlés eredményeképen már ineg is indult a Katolikus Kör keretében külön csoportokban működő iparos, kereskedő és földmíves ifjúsági szervezet.

A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjeszté-sére Tihanyi Miklós esztergomi tanárnak a gimnáziumi igazgatói cí-met adományozta. A kormányzói kitüntetés a rend egyik legkiválóbb t a n á r á t érte, akit egész életében a szaktárgyaiban való elmélyedés, a lelkiismeretes, világos tanítás, magyarázás, a pontos, szigorú nyugodt számonkérés, az önfegyelmezésre, logikus gondolkodásra való neve-lés jellemzett. Iskolai munkáján kívül a felsőbb mennyiségtannal való foglalkozásra ís jut ideje, különösen a számelmélet terén ért el szép eredményeket az algebrai mennyiségek vizsgálatában s ezen eredményeit a Magyar Tudományos Akadémián ismételten bemu-tatta, Rendtársai, volt tanítványai körében osztatlan örömet keltett a jól megérdemelt kitüntetés,

1936, dec. 29-én jól sikerült Liszt-ünnepély volt Pannonhalmán, melyen Weixelgärtner Egon zeneakademíkus is szerepelt.

A magyar bencés kongregáció 1936. dec. 3-án tartotta meg szo-kásos évi dékángyűlését, melyen a rend erkölcsi, szellemi,

gazda-sági élete kerül mérlegre.

Szent lsván jubileumi bizottság. Kelemen Krizosztom főapát úr a Szent István jubileumi bizottság tagjaiul Dr. Sárközy Pál főmo-nostori perjel, főiskolai igazgató elnöklete mellett tagokul kinevezte Dr. Kocsis Lénárd kat. főigazgatót, Dr. Faludi Marcellin esperest, a főiskolai tanári kar s egyben a Pannonhalmi Szemle részéről Dr.

Mi-hályi Ernő szerkesztőt.

A Magyarországi Szent Benedek-Rendhez tartozó Oblátus- és Obláta-Szövetségek első közös nagygyűlése. 1936. okt. 6.

Az 1936, évi országos katolikus nagygyűléssel kapcsolatban lé-pett fel először nyilvánosan az oblátusíntézmény a maga egészében, hogy Szent Benedek szellemének a világiak körében való terjedésé-ről számot adjon.

A már többszáz tagot számláló intézmény egyes szövetségei, a kecskeméti, kőszegi, celldömölki, budapesti, győrszentmártoni és mo-hácsi férfi és női tagozatok képviselőiket küldték el a nagygyűlésre, hogy ott megbízóik 1935—36 évi munkásságáról beszámoljanak. De nemcsak az elmúlt iskolai év, hanem a szövetségek megalakulásától eltelt évek minden fáradozását, küzdelmét és egész szívét-lelkét éreztük lüktetni az egyszerű jelentésekben.

Korunk mozgalmai között szerepel a liturgikus és szociális moz-galom is, jelszavai között pedig mind sűrűbben hangzik a ,,lelki meg-újulás", „a középkori lelkiség visszatérése", ,,a lelkiélet renais-s a n c e " ^ . Obláturenais-s érenais-s Obláta terenais-stvéreink munkája renais-szép bizonyítéka annak, hogy ezeknek a mai életben való megvalósítása nagyon is le-hetséges, Kiindulnak abból az igazságból, hogy minden megújulás-nak, sikerre számító mozgalomnak alapja az egyéni lélek újjászüle-tése. Ennek eszközei minden szövetségnél az ima, a gyakori szent-gyónás és buzgó szentáldozás, a szentbeszéd hallgatása és a litáníá-kon, körmeneteken való részvétel. Egészen az Egyház szellemének és a Szentatya kívánságának megfelelőleg járnak el, amikor az A.

C.-val karöltve, vagy külön is lelkigyakorlatokat végeznek. Szerve-sen kapcsolódnak bele az Egyház életébe a liturgikus mozgalommal*

amikor lelki munkájukban felveszik az ádventi és nagyböjti előkészü-letet, zsoltárokat és kompletóriumot énekelnek (Budapest), vagy a szentmiséről és az egyházi évről szóló konferencia-beszédeket hall-gatják (Kecskemét, Budapest, Celldömölk). Értékes munkát végez Budapest, mikor 28-féle liturgikus levelezőlapokat s magyar szentek képeit hozza forgalomba. Az Isten házának felépítésére gyűjtöttek (Kecskemét), feldíszítéséről zászló és miseruha adományozásával gondoskodtak (Mohács), sőt még templomtakarítást is vállaltak (Mohács).

Az egyéni lélek megszentelésén túl azonban oda irányult a szö-vetségek figyelme, hogy a tagok között a lelki összhangot és a lelki

közösség gondolatát kimélyítsék és fejlesszék a szolidaritás érzését.

Ezt a szociális programmpontot igyekeznek megvalósítani a gyakori, havonkinti összejövetelek, korszerű és időszerű kérdések megbeszé-lése, sőt közös kirándulások megrendezése által is (Kecskemét, Kő-szeg, Budapest, Celldömölk, Győrszentmárton, Mohács). A környe-zettel szemben pedig példájukon kívül előadásokkal és jótékonyko-dással mutatják ki szociális lelkületüket, felkarolva a volt bencés-diákok (Budapest), a fogház lakóínak és a szegények ügyét (Kecske-mét, Celldömölk) szeretetadományok ajándékozásával. Mindezeket a kiadásokat részint tagdíjakból, részint pedig önkéntes adományokból fedezik (Kőszeg).

A tagoknak az egyéni megszentelődésen, a liturgikus mozgalmon és szociális működésen felépülő életét sajátos fénnyel vonja be Szent Benedek szelleme. Ezt a mindig korszerű és átalakító erejű szellemet sajátítják el a tagok akkor, amidőn Szent Benedek életét, reguláját tanulmányozzák és konferencia-beszédekben elemezik (Kőszeg,

Cell-dömölk, Budapest, Győrszentmárton, Mohács). Elmélyedéssel fog-lalkoznak a szentbenedeki alázatossággal (Kecskemét) és a bencés szentek életével (Kecskemét, Budapest). És minden munkájukon r a j t a van a központ, az ősi Pannonhalma szeme, amely eszmékkel, gondo-latokkal irányítja a vele állandó kapcsolatban élő szövetségeket.

Ezekben körvonlozhatjuk az első közös nagygyűlés után Szent Benedek Atyánk világiakból toborzott seregének munkáját. Testvé-reink jóleső érzéssel fogadhatták a megjelent nagyszámú és előkelő közönség elismerését, bizakodó lélekkel tekinthetnek a múlton építve a küzdelmse jövőbe. Isten segítse őket továbbra is, hogy híven dol-gozzanak Krisztusért Szent Benedek szellemében.

yl A Sankt Lambrecht! apátavatás.

A Mariahofi vasútállomástól jó két órai távolságban levő Sankt Lambrecht erdős hegyek gyűrűjébe van rejtve, csak az 1896 m. magas Grebenzen és az 1780 métert elérő Kuh-alpe magaslatai köszöntenek csupaszon felénk, az ölükben elterülő mezők és rétek alpesi gleccser lerakódásait takarják. Szélcsendes és napsütötte völgy, de 1072 m.

magasságban. így elrejtve a nagyvilág szeme elől köszönt felénk a XVII. század pompaszerető barokk stílusában emelt hatalmas ben-césmonostor sokkal régebbi (XIV. sz.) még csúcsíves kettőstornyú templomával. Pillanatra szinte megdöbbenünk a távoli magány és a grandiózus díszes épülettömb ellentétén. De a kolostor alapítója az Eppensteinerek családjából származó Markwart karinthiai őrgróf és fia III. Henrik karinthiai herceg éppen ezt az ellentétet keresték a világ zajától távol eső, hitet és kultúrát terjesztő központban. 1066 óta hosszú évszázadok teltek el, törökök, magyarok és franciák véres csatákat vívtak a közeli Neumarkt hegynyergén, ide azonban öldöklő fegyver nem jutott el s az apátság híven tudta teljesíteni az alapí-tóktól neki szánt hivatását. A „cruce et aratro" jelszóval munkára induló bencések nemcsak őserdőket irtottak, templomokat emeltek és községeket alapítottak a századok folyamán, hanem tudományos

té-r e n is kitűntek. A XVII. században kitűnő híté-rnévnek öté-rvendő filo-zófiai és teológiai iskolájuk, meg a r r a előkészítő gimnáziumuk és konviktusuk volt. Ornitológiai, entímologiai, csiga és ásvány, t o j á s g y ü j -teményeik, herbáriumuk, n é p r a j z i múzeumuk ma is sok szaktudóst vonz ide. Voltak persze szomorú idők is, amikor nemcsak el-ellany-hult a rend kulturális munkája, hanem szünetelni is volt kénytelen, így 1529-ben a török háborúk idején nemcsak egész vagyonuk ne-gyedrészét kellett a császári seregek fenntartására áldozniok, hanem a nagy és súlyos adók fizetésére még adósságba is verték magukat.

Sokat ártottak az apátságnak a hitújításí mozgalmak is, bár maga Sankt Lambrecht mindig színtiszta katolikus m a r a d t . A legszomorúbb csapást az 1786. esztendő mérte r á j u k II. Józsefnek a kolostorokat megszüntető rendelete miatt. Nagyon értékes kézirataik, ősnyomtat-ványaik, könyvtáruk, pénz- és éremgyüjteményük, kelyheik, arany- és ezüstnemű kincseik idegen kézbe vándoroltak, összes bútoraikat, fel-szerelésüket elárverezték, még az épület összes ablakkereteit is. A zsolozsma elnémult, a szerzeteseket a szélrózsa minden irányába me-nesztették, csekély javadalommal. Végre 1802-ben megjött II. F e r e n c ú j r a a l a p í t ó levele, a 94 szerzetesből 50 visszatérhetett, de egykori birtokaiknak csak elenyésző részét kapták vissza, a máriazelvidéki birtokokból semmit sem. 1746-ban 16.697 hűbérese volt az apátság-nak, köztük 750 hivatalnok, Ü j r a virulni kezdett a h a j d a n dúsgazdag apátság Dr, Joachim Suppan a p á t ú r alatt 1835—1864, Korábban innsbrucki egyetemi tanár volt s most legelső feladatának tartotta, hogy visszaállította a rendi gimnáziumot, meg konviktust. Utódai kö-zül Alexander Setznagel, a szentéletű Norbert Zechner és Othmar Murnik tűntek ki a kolostor anyagi fellendítésével, nagy koncepció-val rendelkező apátok azonban már nem kerültek a kolostor élére.

Egyik legnagyobb érdeme a Sankt Lambrechti apátságnak azonban a m á r szinte 800 éves kegyelemhelynek, Maríazellnek megalapítása és vezetése volt. Ezért az apáti címer az L betű felett kettős a p á t i sü-veget mutat s az apátok a Sankt Lambrechti és Mariazelli apáti cí-met viselték. Sajnos a világháború tragikus eseményei, a rákövetkező kedvezőtlen gazdasági viszonyok megint igen szomorú időket hoztak, sok-sok drága kincset kellett ismét a háború céljaira feláldozniok és az egyre súlyosabb adóterhek m á r a tönk szélére juttatták, A rend-tagok száma egyre fogyott s utódokat nem nevelhettek, 1932 óta ide-gen adminisztrátorok kezelték, a bécsi bencésapát és a kremsmünsteri apátság egyik kiváló matematikusa valahogyan megmentették az élet-nek, de birtokaik javarészét elszedték a hitelező bankok,

A római szentszéknek még a nyár folyamán kelt, de csak most november hó 4-én kihirdetett rendeletével a már hetvenéves, de ritka szellemi és fizikai erőben levő máríazelli házfőnököt, dr, W e y e r Vik-torint nevezte ki az ú j r a életképessé vált kolostor apátjává. Ugyan-akkor hirdették ki az egybegyűlt konventnek, hogy a római szent-szék elválasztja tőlük a híres máríazelli kegyhelyet és önálló, Sankt Lambrechttől tehát teljesen független apátsági rangra emeli; a

ke-gyelemhely és kolostorának összes felszerelése és kincsestára az ú j apátság közvetlen birtokában marad.

Dr. Weyer Viktorin 20 évig állt a mariazelli rendház élén, ő kezdte meg s fejezte be nagy kitartással a Nagy Lajos királyunk emelte templom gótikus tornyának teljes megújítását.

Az apátavatás nov. 30-án volt. Miként elődei, ő is szívesen fo-gadja a bencés lelkipásztori munkára hivatást érző magyar ifjakat.

Az új máríazelli apátság, melyet XI. Pius pápa 1936. aug. 10-én kelt Brevéjével alapított, az osztrák bencés apátságok

kongregáció-jába fog tartozni. Az apátság Seckauból, a prágai Emausból, de az osztrák apátságokból is kap szerzeteseket, A templomban ú j r a fel-hangzik majd a naponkénti zsolozsma és a szerzetesek énekétől kísért mindennapi konventmise. Eddig a szerzetesek csekély létszáma s nagy lelkipásztori elfoglaltsága miatt csak kivételes esetekben volt.

A beuroni módon végzett zsolozsma az úgynevezett kórust a temp-lom szentélyébe helyezi s ezért a kegykápolna mögötti rész jelentő-sebb változást kap. Az apátságnak sok néptelen része most egyszerre benépesül. Az istentisztelet és a búcsúsok lelkígondozása után a művészetek és a tudományok ápolása lesz egyik feladatuk a szerze-teseknek, Az ő feladatuk lesz Máriazell történetének, fejlődésének, vallásos és kulturális jelentőségének tudományos alapon való meg-írása is. Itt nyílik m a j d még a szerzetesek iskolája is, de csak ké-sőbbi években, Űj és szép távlatok nyílnak tehát az ú j apátság előtt.

Távlatok, amelyekre a régi rendtagok nagy része is gondolt, de a megvalósításukat a rend vezetése alatt állt sok lelkészi állomás szinte lehetetlenné tette. A világháború és a nyomában járó gazda-sági válság pedig teljesen megbénították az apátság életét. Most, hogy a pápai döntő szó kettéválasztotta a sankt-lambrechti és a máríazelli konventet, bizonyára könnyebb lesz ú j j á és nagyvonalúvá tenni a szerzeteséletet és vele az egész hitéletet.

Dr. F. F.

HALOTTUNK.

Lengyel Zénó Miksa.

(1884. okt. 18—1936. nov. 12.)

Egy ígazi jó embert veszítettünk el ismét: Lengyel Zénó, a jó-szívűség tipikus megtestesítője, 1936. nov. 12-én, 52 éves korában csendesen elhúnyt a somogymegyei Kapolyon.

Pozsony megyében, Szeredkíserdőn született 1884, okt. 18-án.

A t y j a uradalmi gépészkovács volt és féltő gonddal nevelte, taníttatta elsőszülött fiát, miután ébredező tehetségéről meggyőződött. Az ura-dalmi kovács fia pedig az esztergomi bencés gimnáziumban iparko-dott szorgalmával meghálálni sokgyermekes szüleinek áldozatkészsé-gét. A gimnázium VI. osztályának elvégzése után hivatását követve 1902. aug, 6-án Pannonhalmán novícius lett. 1909, jún, 29-én szen-telték áldozópappá. Tanári p á l y á j á t Kőszegen kezdte. Kőszegről 1913-ban P á p á r a helyezték át. Itt tanárkodott 1920-ig. Valóságos mindenes t a n á r volt. Szaktárgyam, a latin és görög nyelven kívül sok mindent tanított, A világháború idején ő volt Pápán a r a j z t a n á r is.

1917—1920 között, éppen a legválságosabb időkben a házgondnoki hivatalt is viselte. Tanári m u n k á j a mellett élénk részt vett Pápán a társadalmi életben is. Különösen a keresztényszocialista munkás-egyesületekben dolgozott apostoli buzgósággal és bátor kitartással.

D e a sok izgalom annyira megviselte amúgy is beteges, gyenge szer-vezetét, hogy 1920-ban ott kellett hagynia a tanári pályát és mint esztergáli hitelemző Zalaapátíban töltött néhány hónapot. Mikor az-után egészségileg némiképen összeszedte magát, Somogynak egyik

eldugott kis falujába, Kapolyra vezérelte a Gondviselés plébános-nak, 1920-tól egészen haláláig a jó pásztor tántoríthatatlan hűségé-vel gondozta Krisztus n y á j á t itt az eldugott, vegyesvallású somogyi faluban.

Ebben az egyszerű életkeretben alakult ki megboldogult rend-társunknak értékes tulajdonságokban gazdag egyénisége. Lengyel Zénó élete a mi örök eszményképünk p é l d á j á r a az engedelmesség szellemében eltöltött csendes, munkás szerzetesi élet volt. Engedel-mességből vállalta papnövendék korában a tanári szaktárgyakat. Ő nem a k a r t latin-görögista lenni, mégis tehetségének olyan odaadásá-val végezte tanulmányait, hogy tanárai sok reménnyel tekintettek esetleges tudományos működése elé.

A szerzetes engedelmességnek és a lelki erősségnek ragyogó pél-d á j á t apél-dta akkor is, amikor súlyos gyomorbaja miatt el kellett hagy-nia a tanári pályát. Erős lelke, derűs kedélye, a végsőkig kitartó

kö-telességtudása a mostoha körülmények között mutatkozott meg a legteljesebben. M i n d j á r t az első években ú j plébánia építésére kért és kapott a rendi elöljáróságtól engedélyt, A plébánia u t á n a tanítói lakást építtette ú j j á . Miután az égetően szükséges feladatokat így megoldotta, az Isten házának feldíszítésére fordította minden igye-kezetét, Először a templom tornyát és tetőzetét restauráltatta, m a j d pedig — éppen egy évvel ezelőtt — kedves kis templomát gyönyö-rűen kifesttette.

De nemcsak kövekből tudott ő építeni, hanem híveinek szívé-ben is állandóan építette, erősítette Isten szent templomát. A szív em-bere volt. Szívével hódította meg hívei szívét. Szíve csodálatos érzé-kenységgel rezdült az emberi szenvedésre, nyomrra, kéregetésre. Ahol csak tudott, segített. Nem t u d t a a kérést elutasítani. Plébániája, szíve, p é n z t á r c á j a egyaránt nyitva volt hívei számára. Ezért azután ő min-dig szegény volt, noha mintaszerűen gazdálkodott és nagyon szeré-nyen élt. Cselédeível is jóságosan, szelíden bánt. T u d t a azt, hogy a p a p alkalmazottjainak sorsáról, ellátásáról, munkabéréről olvassák le az emberek a szociális elvek gyakorlati értékét, ő nem szerette a hangzatos szólamokat, ígérgetéseket, hanem a s a j á t élete példájával hirdette a felebaráti szeretet nagy parancsát.

Kulturális szempontbóll is szívén viselte híveinek sorsát. Téli estéken színdarabokat tanított, vagy pedig eltársalgott a legényífjú-sággal. Téli időben ugyanis az ő plébániája volt az ifjúságnak ked-velt gyülekező helye. Elbeszélgetett velük a napi eseményekről, így a legközvetlenebbül megismerhette és irányíthatta őket.

Természete-sen a kedélyvilágukról sem feledkezett meg. Kifogyhatatlan volt a tréfában. Istenadta tehetsége volt arra, hogy az életet a humoros oldaláról lássa és láttassa.

Jóságos papi szívével, közvetlen egyéniségével osztatlan nagyra-becsülést szerzett magának még a másvallásúak körében is, hívei pedig rajongásig szerették. Híveihez való viszonya megható módon jutott kifejezésre ezüstmiséje alkalmával. Amikor ugyanis 1934-ben ezüstmiséjét mutatta be, a szentmise után a hívek a templom előtt összegyülekezve ünnepélyesen köszöntötték lelkipásztorukat, A kö-szöntők elhangzása után válaszolni akart, de a meghatódottságtól nem tudott szólni, csak néhány könnycsepp folyt végig az arcán és a kezével intett köszönetet, A könnyek beszéde minden ékes szónál meggyőzőbb volt: hívei könnyezve tértek haza az ünnepségről.

A bencés szerzetesi élet családias melegét különösképen t u d j a értékelni az, akinek szinte minden kulturális közösségtől távol kell élnie nehezen megközelíthető, vegyesvallású községben, ahol még-csak orvos sincs és nincs telefon, Zénó rendtársunk ennek ellenére sem szakadt el a testvéri közösségtől. Ritkán tapasztalható hűséggel őrizte lelkében klerikus kora felejthetetlen emlékeit és tanári

élmé-nyeit. Öröme nem ismert határt, ha rendtársai néha elvetődtek hozzá.

A z őszinte vendégszeretetben nem igen lehetne őt felülmúlni.

Tizenhat évig plébánoskodott Kapolyon. Mindvégig hihetet-len lelki erővel és példás kötelességteljesítéssel dolgozott az tJr sző-lőjében. Miután elvégezte gondviselésszerű küldetését, elhangzott az Úr hívó szava . . .

November 8-án, v a s á r n a p még prédikált és nagymísét mondott.

A rákövetkező éjjel rosszul lett. Eleinte tüdőgyulladás, m a j d hirte-len általános elgyengülés lépett fel nála. Halálos ágyán is felemelő tanújelét a d t a lelki erejének és kötelességteljesítésének: élete utolsó napján, haldokolva is elmondta a breviáriumot. A z agónia gyötrelmei között nyugtalanul v á r t a a papi és az orvosi segítséget, de a segítség későn érkezett, A „completoríum" szavainak ismételgetése közben november 12-én h a j n a l b a n lelke elszállt a jó Pásztorhoz, akinek hű-séges szolgája volt életében.

Halála gyászba borította az egész községet. Még a reformátusok is megható módon osztoztak a katolikusok gyászában. A temetés

előtt ugyanis valahányszor megszólaltak a katolikus templom ha-rangjai, hogy elsírják a katolikusok bánatát, mindannyiszor megkon-dultak és velük együtt sírtak a református templom harangjai is.

Temetésére összesereglett a környék népe, A katolikus férfiak kö-zött ott csoportosultak koporsója mellett a másvallású férfiak is és meghatódott lélekkel iparkodtak a koporsóhoz férkőzni, Híveí ke-gyeletes lélekkel és könnyes szemmel őrzik emlékét: „Igen jó ember volt! Szeretett bennünket! És igen szerette a szegényeket!"

Dr. Nemes Vazul.

10295 S á r k á n y N y o m d a R . - T . B u d a p e s t / V I . , H o r n E d e - u t c a 9. T e l . : 1—221—90.

I g a z g a t ó k : D r . W e s s e l y A n t a l és W e s s e l y J ó z s e f .

T E K I N T S E Á T

H I R D E T É S E I N K E T

In document Pannonhalmi Szemle 1937 (Pldal 77-85)