FELNŐTT BETEGELLÁTÁS Regisztrációs alapadatok:
V. Rehabilitáció Gondozás
− A kezelést sikeresen befejező betegek kontrollja:
= a hematológiai paraméterek és az egyéb iatrogén mellékhatások rendeződéséig (pl. autoimmun thyreoiditis) – a kezelőorvos megítélése szerinti gyakorisággal javasolt.
= Cirrhosis esetén SVR után is évente hasi ultrahang vizsgálat javasolt a HCC felismerése céljából.
= A tartós vírusválaszt mutató betegeknél a HCV-RNS későbbi követése nem szükséges, relapszus gyanúja esetén (emelkedett GPT/ALT) lehet indokolt újabb HCV-RNS vizsgálat (2+, B).
− Sikertelen kezelés utáni kontroll:
= 6 havonta májenzimek, vérkép és a máj szintetikus funkcióját ellenőrző laboratóriumi vizsgálatok javasoltak,
= évente a, gócos májelváltozás megjelenésének felismerésére hasi UH szükséges, míg a fibrosis követése FibroScan méréssel lehetséges.
= Cirrhosis esetén a HCC korai felismerésére félévente hasi ultrahang szükséges (2, C).
= Vírusszám meghatározás csak esetleges ismételt kezelés előtt közvetlenül szükséges.
A vizsgálatok családorvosi ellátásban is végezhetők. Hepatológiai controll a kezelőorvos megítélése szerinti gyakorisággal vagy családorvos kérésére szakellátást, esetleg intézeti felvételt igénylő állapotromlás (pl. decompezálódott májcirrhosis) vagy HCC gyanú esetén szükséges.
VI. Irodalomjegyzék
1. Ghany M. G., Strader D. B., Thomas D.L. and Seeff L.B.: Diagnosis, Management, and Treatment of Hepatitis C: An Update (AASLD Practice Guidelines). Hepatology 2009;49:1335-1360.
2. Marcellin P.: Hepatitis B and Hepatitis C in 2009. Liver Intern 2009;29(S1):1-8
7. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 1399 3. Sulkowski M, Lawitz E, Shiffman MI, Muir AJ, Galler G, McCone J et al. Final results of the IDEAL (Individualized Dosing
Efficacy versus Flat dosing to Assess Optimal Pegylated Interferon Therapy) trial. J. Hepatology 2008; 48 (suppl.2): S370.
4. Chung RT, Sulkowski MS. New data on currently available HCV therapies and their impact on initial treatment stategies.
Postgrad. Istitute Med. Clinical Care Option. Hepatitis 2008. 1-24.
5. Backus LI, Boothroyd DB, Phillips BR, Mole LA. Predictors of response of U.S. Veterans to treatment for the hepatitis C virus.
Hepatology 2007; 27: 37-47.
6. Fried MW, Hadziyannis SJ, Shiffman M. Messinger D, Zeuzem S. Rapid virological response is a more important predictor of SVR than geotype in patients with chronic HCV infection. J. Hepatol 2008; 48 (suppl 2): S5.
7. Poynard T, Schiff E, Terg R, Moreno Otero R, Flamm S, Schmidt W, et al. Sustained viral response (SVR) is dependent on baseline characteristics in the retreatment of previous alfa interferon/ribavirin (I/R) nonresponders (NR): final results from The EPIC3 program. J. Hepatology 2008; 48 (suppl 2): S369.
8. Marcellin P, Freilich B, Andreone P, DiBisceglie A, Brandao CE, Reddy KR et al. Type of response to prior pegylated interferon alpha-2b (12KD)/RBV predicts subsequent response to retreatment with peginterferon alpha-2a (40KD)/RBV J. Hepatology 2008; 48 (suppl 2): S301.
9. Ascione A, De Luca M, Tartaglione MT, Lampasi F, Galeota Lanza A, Piciotto FP et al: Peginterferon alpha-2a pus ribavirin versus peginterfeon alpha-2b plus ribavirin in naïve patients with chronic hepatitis C virus infection: results of a propective randomised trial. J. Hepatology 2008; 48 (suppl.2): S370.
10. Craxi, A, Piccinino F, Alberti A, Ascione A, Rizzetto M, Iannacone et al. Predictors of SVR in naïve HCV G1 patients in real life practice: The probe. J. Hepatology 2008; 48 (suppl 2): S290.
11. Jakobson IM, Brown Jr RS, Freilich B, Afdhal N, Kwo PY, Santoro J et al. Peginterferon alpha-2b and weight-based or flat dose ribavirin in chronic hepatitis B patients: a randomized trial. Hepatology 2007; 46: 971-981.
12. Shiffman ML, Salvatore J, Hubbard S, Price A, Sterling RK, Strawitz RT et al. Treatment of chronic hepatitis C virus genotype 1 with peginterferon, ribavirin and epoetin alpha. Hepatology 2007; 46: 371-379.
13. Jensen DM, Morgan TR, Marcellin P, Pockros JP, Reddy KR, Hadziyannis SJ et al. Early identification of HCV genotype 1 patients responding to 24 weeks peginterferon alfa-2a (40 kD)/ ribavirin therapy Hepatology 2006; 4:, 954-960.
14. Berg T, von Wagner M, Nasser S, Sarazzin Ch, Heitges T, Gerlach T et al Extended treatment duration for hepatitis C virus type 1: comparing 48 vs 72 weeks of peginterferon alfa-2a plus ribavirin. Gastroenterology 2006; 130: 1086-1097.
15. Zeuzem S, Buti M., Ferenci P, Sperl J, Horsmans Y, Cianciara J. Efficacy of 24 weeks treatment with peginterferon alfa-2a plus ribavirin in patients with hepatitis C infected with genotype 1 and low viremia J. Hepatol. 2006; 44:, 97-103.
16. Ferenci P, Fried, MW., Shiffman ML, Smith C, Marinos G, Goncalis FL, et al Predicting sustained virological responses in chronic hepatitis C patients treated with peginterferon alfa-2a (40 kD)/ ribavirin. J. Hepatol 2005; 43:, 425-433.
17. Davis, G. L., Wong, J. B., McHutchison, J. G. Manns MP, Harvey J, Albrecht J. Early virologic response to treatment with peginterferon alfa-2b plus ribavirin in patients with chronic hepatitis C. Hepatology 2003; 38, 645-652.
18. McHutchison, JG., Manns M., Patel K, Poynard T, Lindsay KL, Trepo C et al. Adherence to combination therapy enhances sustained response in genotype-1-infected patients with chronic hepatitis C. Gastroenterology 2002; 123: 1061-69.
19. Jensen DM et al: Retreatment of patients with chronic hepatitis C who do not respond to peginterferon alfa-2b: a randomized trial. Ann Intern Med 2009, 150:528-540.
20. 20. Poynard T et al: Peginterferon alfa-2b and ribavirin: effective in patients with hepatitis C who failed interferon alfa/ribavirin therapy. Gastroenterology 2009, 136: 1618-1628.
21. Zhang, B. H., Yang, B. H., Tang, Z. Y.: Randomized controlled trial of screening for hepatocellular carcinoma. J Cancer Res Clin Oncol, 2004; 130: 417-422.
22. Lin, O. S., Keeffe, E. B., Sanders, G. D. et al.: Cost-effectiveness of screening for hepatocellular carcinoma in patients with cirrhosis due to chronic hepatitis C. Aliment Pharmacol Ther, 2004; 19: 1159-1172.
A szakmai protokoll érvényessége: 2013. december 31.
1400 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 7. szám VII. Melléklet
7. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 1401
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakmai irányelve a 99mTc-DMSA veseszcintigráfiáról
Készítette: a Nukleáris Medicina Szakmai Kollégium I. Alapvető megfontolások
Célkitűzés
A dokumentum célja általános információk ismertetése a veseszcintigráfia alkalmazásáról. A dokumentum elsődlegesen nukleáris medicina szakorvosok számára készült annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a veseszcintigráfia útján nyerhető minden diagnosztikai információ megszerzésében. A protokoll az EANM (European Association of Nuclear Medicine) guidline-ok (https://www.eanm.org/scientific_info/guidelines/guidelines_intro.php?navId=54) alapján készült.
1. Háttér-információk és definíciók
A DMSA szcintigráfia leggyakoribb célja húgyúti fertőzések okozta vesekéreg elváltozások kimutatása, illetve általánosságban a szeparált vesefunkció meghatározásának pontos módszere. Az ultrahanggal és az intravénás urográfiával összehasonlítva a szcintigráfia érzékenysége akut és krónikus pyelonephritis esetén is magas. A szcintigráfián ábrázolódó léziók nem specifikusak, mert hasonló megjelenésű elváltozást találhatunk tályog, ciszta, kettős vese, hydronephrosis esetén: az ultrahang és a DMSA szcintigráfia kombinációjával jobban differenciálhatunk az említett kórképek között. Kifejezett hydronephrosis esetén a radiofarmakon a vese üregrendszerében akkumulálódhat megnehezítve a vesekéreg szcintigram értékelését. Állatkísérletek alapján a DMSA szcintigráfia megbízható vizsgálómódszer mind akut, mind krónikus húgyúti fertőzés esetén. Annak ellenére, hogy ellentmondó publikációk jelentek meg a témában, a DMSA vizsgálat reprodukálhatósága kitűnő, ha a megválaszolandó kérdés a normális, illetve abnormális veseparenchymára korlátozódik. Napjainkban a DMSA szcintigráfia a következményes vesekárosodás vizsgálatának egyik elsőként választandó módszere. A lezajlott infekció után 6 hónapos várakozás tűnik
1402 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 7. szám elfogadhatónak, mert az ekkor készült kóros DMSA szcintigráfiás elváltozások már maradandónak tarthatók. Kevésbé egyértelmű
a helyzet akut pyelonephritisben. Azok a szerzők, akik a DMSA vizsgálatot az akut fázisban javasolják, azzal érvelnek, hogy a klinikai és biológiai tünetek nem szolgáltatnak egyértelmű bizonyítékot akut pyelonephritis fennállására; hovatovább, a DMSA segíthet a veszélyeztetett betegcsoport elkülönítésében, akiknél később krónikus folyamat alakulhat ki. Más szerzők szerint akut DMSA szcintigráfia nem szükséges, mert az akut léziók fele átmeneti jellegű, és az utánkövetés során eltűnik. A koppenhágai konszenzus konferencián kiderült, hogy a megkérdezett nukleáris szakemberek csupán 50%-a tartja szükségesnek az akut DMSA szcintigráfiát saját kórházában.
2. Leggyakoribb indikációk
Focalis veseparenchyma-károsodás kimutatása
− Parenchyma érintettség kimutatása akut húgyúti infekcióban (pyelonephritis)
− Következményes vesekárosodás (hegesedés) kimutatása 6 hónappal a lezajlott akut pyelonephritist követően
− Fejlödési, helyzeti, morfológiai rendellenességek kimutatása: vesék száma, nagysága, helyzete, alakja
− Ectopiás vese kimutatása
− Szeparált és ragionális veseműködés
− Parenchyma károsodás mértékének megítélése hydronephrosisban, poli- vagy multicystás vese esetén
− Veseinfarktus, vesevéna trombózis
− Traumás eltérések
− Pyelon et ureter duplex műtéte előtt az alsó és felső veseszegmentumok relatív működésének megítélése 3. Kontraindikáció
A vizsgálatnak abszolút kontraindikációja nincs.
Terhesség vagy annak gyanúja esetén mérlegelni kell, hogy a diagnosztikus módszerrel nyerhető haszon meghaladja-e az annak elmaradásával járó kockázatot.
A szoptatást fel kell függeszteni, a tejet le kell fejni és ki kell önteni (radioizotóp tartalma miatt gyermeknek nem adható) lehetőleg a radiofarmakon beadását követő 24, de legalább 4 órán át.
II. Diagnosztika
4. Módszertan
4.1. Betegelőkészítés a vizsgálat előtt
A vizsgálatot megelőzően az orvos vagy az asszisztens tájékoztassa a beteget, vagy gyermek esetén a szülőket a vizsgálatról, különösen az injekció és a felvételek közötti várakozási időről, valamint a felvételek várható időtartamáról.
4. 1. 1. Az injekció előtti teendők
− Hidrálás: mérsékelten fokozott vizeletürítés ajánlatos az üregrendszeri aktivitásretenció elkerülése érdekében.
− Nyugtatás: gyógyszeres nyugtatásra - a beteg életkorától függetlenül - csak ritkán van szükség. Alkalmas környezet, megfelelő hozzáállás a gyermekhez, gyermekvizsgálatokban járatos asszisztens, valamint a vizsgálat előtt és alatt a szülők bevonása általában megfelelő körülményeket biztosítanak a gyermek vizsgálat alatti mozdulatlanul tartásához.
A legnehezebb 1 és 3 éves kor közötti gyermekekkel, ebben a korosztályban szükség lehet nyugtatásra, de itt is kevesebb, mint 5%-ban. A legbiztonságosabb gyógyszeres nyugtatás intranasalis vagy rectalis midazolammal érhető el, ez segít csökkenteni a túlzott izgatottságot. Ha gyógyszeres nyugtatásra van szükség, azt a kórház saját protokollja szerint végezzük.
4.1.2. Szükséges előzetes adatok
A nukleáris medicina szakorvosnak figyelembe kell vennie az összes elérhető információt a vizsgálat optimális értelmezéséhez, különösen:
− anamnesztikus adatok (panaszok, tünetek, ismert egyéb betegségek, korábbi műtéti beavatkozások, szedett gyógyszerek)
− korábbi izotópvizsgálatok és egyéb képalkotó vizsgálatok (UH, intravénás urográfia, mictios cystográfia CT, MR) eredményei
− vesefunkciós laboreredmények 4. 2. Radiofarmakon
4. 2. 1. Radionuklid Technetium-99m (99mTc)
7. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 1403 4. 2. 2. Farmakon
DMSA (Dimerkapto-borostyánkősav) 4. 2. 3. Preparálás
A gyártó vagy a forgalmazó cég leírása szerint.
4. 2. 4. Minőség-ellenőrzés
A gyártó vagy a forgalmazó cég leírása szerint.
4. 2. 5. Speciális óvintézkedések a preparálás során
A preparálás során, ha szükséges, steril fiziológiás sóoldatot használhatunk. A radiofarmakonok oxidálódhatnak, így figyelni kell arra, hogy levegő ne kerüljön az ampullába.
4. 2. 6. Radiofarmakon beadása Intravénás
4. 2. 7. Alkalmazandó aktivitás
− felnőttekben 140 MBq
− gyermekekben a felnőttkori dózisból testsúlykilogramm alapján számoljuk, az EANM paediatric dosage card alapján, minimális beadandó 15 MBq
5. Sugárterhelés
Az egészséges egyén különböző szerveinek becsült abszorbeált dózisai a 99mTc-DMSA beadását követően a következő táblázatban tekinthetők meg.
(Adatok az ICRP No. 80 alapján).
Radio-farmakon A legnagyobb elnyelt dózist kapó szervek (mGy/MBq) Effektív dózis (mSv/MBq) felnőtt 15 éves
gyermek
5 éves
gyermek felnőtt 15 éves gyermek
5 éves gyermek
99mTc- DMSA Vese 0,18 0,22 0,43 0,0088 0,011 0,021
Hólyagfal 0,018 0,023 0,031
Mellékvese 0,012 0,016 0,035
Máj 0,0095 0,012 0,025
6. Adatgyűjtés
6. 1. Gamma-kamera minőségellenőrzése
Rutinszerű minőségellenőrzés szükséges, amely megfelel az adott ország 97/43/EURATOM Council Direktíváin alapuló szabályainak.
6.2. Képalkotó berendezés
Egy- vagy többfejes gamma-kamera high, vagy ultra-high resolution kollimátorral.
Pinhole felvételek (2–3 mm nyílás) hasznosak lehetnek újszülöttek vizsgálatakor.
Energiaablak: 10% (±5%) 140 KeV-reacentrálva (99mTc fotócsúcsa).
6. 3. A felvétel időpontja
A felvételeket 2–3 órával a radiofarmakon beadása után kell elkészíteni.
Nagyfokú hydronephrosis esetén késői (4-től 24 órás) felvételek hasznosak.
6. 4. Detektorállás
A detektor alsó állásban, a kollimátor felfelé tekint.
6. 5. A beteg pozicionálása
Hanyattfekvő helyzet, ezzel minimalizáljuk a vesék mélységbeli különbségét és segítünk, hogy a mozgás is minimális legyen.
Gyermekekben a mozgás csökkentése érdekében homokzsákokkal vagy vákuum matraccal immobilizálhatjuk a gyermeket.
6. 6. Felvételi irányok
Posterior és posterior ferde felvételek szükségesek. Kiegészítő anterior felvétel szükséges patkóvese és medencében elhelyezkedő ectopiás vese esetén.
1404 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 7. szám 6. 7. Képalkotás paraméterei
− 300 000 beütés nézetenként, vagy 5 perces idő-előválasztás. Pinhole felvételhez 100 000 és 150 000 közti beütésszám, vagy 10 perc körüli idő-előválasztás ajánlott.
− Mátrix: legalább 128X128 mátrix javasolt.
− Zoom: A gyermekvizsgálatokhoz zoom is szükséges, 1–2x zoom között, a testméretektől függően. Ebben az esetben a begyűjtési idő megnyúlhat.
− Egy másik lehetséges megközelítés a dinamikus módban, meghatározott ideig történő adatgyűjtés, majd mozgáskorrekció után a frame-ekből egy összegkép készítése, lehetőség szerint az elmosódott képek kiszelektálásával. A mátrix és a minimális beütésszám az előzőekkel megegyező.
6. 8. SPECT
Ez a módszertani útmutató a planáris felvételekre korlátozódik. A SPECT hasznosságáról ez idáig nincs konszenzus gyermekek vizsgálata esetén.
Ha SPECT készül, szem előtt kell tartanunk a téves pozitív vizsgálatok veszélyét, és az erős nyugtatás szükségességét kisgyermekek vizsgálatakor. Néhány intézet a beadott aktivitást is emeli ilyenkor, ezzel megnövelve a sugárterhelést. Sem klinikai, sem kísérletes bizonyíték nem támasztja alá ennek szükségességét.
6. 9. Kiegészítő beavatkozások
Nagyfokú hydronephrosis esetén az üregrendszeri aktivitás csökkentése érdekében furosemid injekció adása hasznos lehet.
6. 10. Adatfeldolgozás
6. 10. 1. Differenciált vesefunkció számításához ajánlott:
− ROI a vese körül, jó kontrasztos felvételen
− háttér korrekció, a vesékhez közel kijelölve a hátteret Veseelégtelenségben ez a módszer pontatlan.
− Attenuáció-korrekció nem kötelező a differenciált funkció számításához, kivéve a ventralis elhelyezkedésű, ectopiás vese esetét. Ilyenkor két módszer használatos: vagy oldalirányú felvétel, jelölve a hátsó bőrfelszínt, vagy a mértani közép (felnőttekben ez ajánlott), anterior és posterior felvétel készítésével. Medencében elhelyezkedő ectopiás vese esetén a relatív funkcióarány az attenuáció-korrekció ellenére pontatlan lesz, a medencecsontok sugárelnyelése miatt.
6. 10. 2. Vizuális értékelés
− Szürke skála használata javasolt.
− Az intenzitást úgy állítsuk be, hogy el lehessen különíteni az aktívabb vesekérget a kevésbé aktív belső részektől (medulla, kelyhek, érképletek).
− Az értékelés lehetőleg a számítógép-monitorról történjen, de használható a képi is.
7. Interpretáció, leletezés 7. 10. 1. Relatív uptake
− A normál értékek általában 45–55% közöttiek.
7. 10. 2. Vizuális értékelés 7. 10. 2. 1. Normális eloszlás
− A vesekontúrok általában domborúak, különbség van az aktív külső és kevésbé aktív belső részek között.
− A kontúr lehet károsodás nélkül is lehet lapos.
− A bal vese felső pólusának laterális kontúrja lapított lehet, a lép szomszédsága miatt.
− Kisgyermekekben nem számít kivételesnek, hogy a vese normálisan háromszögletesnek tűnik lapított külső kontúrokkal.
− A „lapos” vesét posterior irányból rövid harántátmérő jellemzi, általában normális, forgásában elmaradt vesét jelez.
− A felső és alsó pólus harántátmérője néha különböző (egyik keskenyebb), körte alakú megjelenést eredményezve.
− Az egyik pólus (általában a felső) csökkent aktivitásúnak tűnhet, egyszerűen az aktívabb Bertini-columnák szomszédsága miatt.
− A Bertini-columnák száma és mérete betegenként különböző (kéreg vastagság) ez a felvétel hibás értékeléséhez vezethet.
− Figyelemmel kell lenni az ébrényi lebenyezettségre. Ezt a hegesedéstől, sokszor csak egyéb képalkotók (pl. ultrahang) segítségével lehet elkülöníteni.
7. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 1405 7. 10. 2. 2. Kóros elváltozások
− A parenchyma defectusok számát, méretét és lokalizációját, az esetleges kontúrdeformitást fel kell tüntetni.
− Az akut és krónikus parenchymalaesiók elkülönítése nem mindig lehetséges.
− Nagy, póluson lévő csökkent aktivitású terület, kontúrdeformitás nélkül, elmosódott körvonalakkal általában gyógyul;
határozott, jól körülírt kontúrdeformitás vagy szabálytalan vesekontúrok általában maradandó károsodást jeleznek.
Maradandó károsodásról legalább 6 hónappal az akut infekció után készített DMSA szcintigráfia alapján mondható biztos vélemény.
− Tubularis károsodás, mint a Fanconi syndroma vagy nephronophtysis esetén a felvételek rossz minőségűek lehetnek (az izotóp rossz kötődése a tubulussejtekben és kiválasztódás a vizelettel).
8. Minőségbiztosítás
A különösen gyermekek estében a beteg intézetből történő távozása előtt fontos a felvételeket mozgási artefaktumok irányában megvizsgálni. Elmosódott vagy kettős vesekontúr általában elmozdulás jele. A belső szerkezetnek látszódnia kell.
9. További tisztázásra szoruló kérdések
− Módszeres vizsgálatok a pinhole felvételekről: hibalehetőségek és tudományos eredmények
− A DMSA-szcintigráfiás elváltozások osztályozó rendszerének validálása: a különböző szcintigráfiás eltérések prognosztikai értékének prospektív értékelése.
− Az „akut” DMSA vizsgálat klinikai hasznossága, e vizsgálat befolyása a további gyógyításra és ellátásra.
− A különböző szcintigráfiás elváltozások klinikai jelentősége hosszú távú követés alapján (vesefunkció, vérnyomás).
10. Hibaforrások
− A beteg vizsgálat közben történő elmozdulása /a felvétel(ek) megismétlendő(k)/
− Ektópiás, medencében elhelyezkedő vese működési arányát a vizsgálat a medencecsont sugárelnyelő hatása miatt alulbecsli. Ha az ektópiás vese a hólyaghoz közel vagy mögötte helyezkedik el, a hólyagaktivitás zavarhatja a vese megítélését.
− Egyoldali, jól működő kettős vese esetén a funkcióarány jelentős oldalkülönbséget mutathat.
− Kétoldali kis vese esetében a funkcióarány a normál tartományon belül lehet.
− Hydronephrosisban az üregrendszeri aktivitás a vese működési arányát felülbecsli (késői, akár 24 órás felvételek készíthetők).
− A fent leírt normális variánsok kórosnak értékelése.
III. Kezelés
IV. Rehabilitáció
V. Gondozás
VI. Irodalomjegyzék
1. Mandell GA, Eggli DF, Gilday DL et al: Procedure guideline for renal cortical scintigraphy in children. J Nucl Med 1997; 38:
1644-1646.
2. Piepsz A, Blaufox MD, Gordon I, et al. : Consensus on renal cortical scintigraphy in children with urinary tract infection. Semin Nucl Med 1999; 2;160-174.
3. Bjorgvinsson E, Majd M, Eggli KD. Diagnosis of acute pyelonephritis in children: comparison of sonography and Tc-99m DMSA scintigraphy. Am J Roentgenol 1991; 157:539-543
4. Benador D, Benador N, Slosman DO et al: Cortical scintigraphy in the evaluation of renal parenchymal changes in children with pyelonephritis. J Pediatr 1994; 124:17-20.
1406 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 7. szám 5. Farnsworth RH, Rossleigh MA, Leighton DM et al: The detection of reflux nephropathy in infants by Tc-99m DMSA studies.
J Urol 1991; 145:542-546.
6. Risdon RA, Godley ML, Parkhouse HF et al: Renal pathology and the Tc-99m DMSA image during the evolution of the early pyelonephritic scar: an experimental study. J Urol 1994; 151:767-773.
7. Wikstad T, Hannerz L, Karlsson A. et al: Tc-99m DMSA scintigraphy in the diagnosis of acute pyelonephritis in rats. Pediatr Nephrol 1990; 4:331-334.
8. Rushton HG, Majd M, Chandra R et al: Evaluation of Tc-99m DMSA renal scans in experimental acute pyelonephritis in piglets. J Urol 1998; part 2: 140:1169-1174.
9. Majd M, Rushton HG, Chandra R et al: Tc-99m DMSA renal cortical scintigraphy to detect experimental acute pyelonephritis in piglets: comparison of planar (pinhole) and SPECT imaging. J Nucl Med 1996; 37:1731-1734.
10. Rossleigh MA, Farnsworth RH, Leighton DM et al: Technetium-99m Dimercaptosuccinic acid scintigraphy studies of renal cortical scarring and renal length. J Nucl Med 1998; 39:1280-1285.
11. Mandell GA: Economic issue in paediatric nuclear medicine: cortical scanning of acute pyelonephritis. Quart J Nucl Med 1997; 1:302-308.
12. Stokland E, Hellström M, Jacobsson B et al: Renal damage one year after first urinary tract infection: role of DMSA scintigraphy. J Pediatr 1996; 129:815-820.
13. Pintelon H, Jonckheere MH, Piepsz A: Paediatric nuclear medicine procedures: routine sedation or management of anxiety?
Nucl Med Commun 1994; 15:664-666.
14. Pintelon H, Dejonckheere M, Piepsz A: Paediatric nuclear medicine: a practical approach. Quart J Nucl Med 1997; 41:263-268.
15. Ljung B: The child in diagnostic nuclear medicine. Eur J Nucl Med 1997; 24:683-690.
16. Gordon I: Issues surrounding preparation, information and handling the child and parent in nuclear medicine. J Nucl Med 1998; 39:490-494.
17. Müller Suur R, Gutsche HU: No evidence for tubular reabsorption of DMSA. Eur J Nucl Med 1994; 21:744.
18. Piepsz A, Hahn K, Roca I, et al.: A radiopharmaceutical schedule for imaging in paediatrics. Eur J Nucl Med 1990,17:127-129.
19. Smith T, Evans K, Lythgoe MF et al: Radiation dosimetry of Tc-99m DMSA in children. J Nucl Med 1996; 37:1336-1342.
20. Smith T, Gordon I, Kelly JP: Comparison of radiation dose from intravenous urography and Tc-99m DMSA scintigraphy in children. Br J Radiol 1998; 71:314-319.
21. Vestergren E, Jacobsson L, Lind A: Administered activity of Tc-99m DMSA for kidney scintigraphy in children. Nucl Med Commun 1998; 19:695-701.
22. Rossleigh MA : The interrenicular septum. A normal anatomical variant seen on DMSA SPECT Clin Nucl Med 1994; 19:953-955.
23. De Sadeleer C, Bossuyt A, Goes E et al : Renal technetium-99m-DMSA SPECT in normal volunteers. JNucl Med 1996; 37: 1346 – 1349.
24. Piepsz A, Tamminen-Möbius T, Reiners C et a : Five – year study of medical or surgical treatment in children with severe vesico-ureteral reflux: dimercaptosuccinic acid findings. Eur J Pediatr 1998; 157:753-758.
25. Lythgoe MF, Gordon I: Estimation and relevance of depth correction in paediatric renal studies. Eur J Nucl Med 1998; 25:115-119.
26. Gordon I, Evans K, Peters AM et al: The quantification of Tc-99m DMSA in paediatrics. Nucl Med Commun 1987; 8: 661-670.
A szakmai irányelv érvényessége: 2013. december 31.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakmai irányelve
99mTc-vel jelölt radiofarmakonnal végzett agyi perfúziós SPECT vizsgálatról
Készítette: a Nukleáris Medicina Szakmai Kollégium
I. Alapvető megfontolások