A regény motívumai és fogadtatása

163

164 repülőgépével Buda fölé érkezett. A gyárak kéményeiből kiömlő füst felhővel és köddel borítja be a várost. Az elképzelt és megjelenített technikai, részben haditechnikai, csillagászati újdonságok körében megjósolja például a légi fényképezést, amelyet harcászati szempontból is fontosnak tart, vagy a bolygók fényképezését.³⁷⁴ A jövő háborújának leírása, a repülőgépek légicsatájának képe Jókainál szinte már a modern csillagháború képét idézi. Az űrrepülés lehetőségének előrevetítése is felfedezhető abban a jelenetben, amelyben Tatrangi az apjának holttestével elszabadult repülőgépet követve feljut a föld felső légköri övezetébe és megállapítja, hogy a fölött is alkalmas a légkör a repülésre. A Jókai által felsorakoztatott technikai újítások kapcsán ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy regényében a távközlés fejlődésének nem tulajdonított különösebb jövőbeni jelentőséget. Annak ellenére, hogy a regény keletkezésének idején a távíró már évtizedek óta létezik, s hogy a regény keletkezése utáni években megszületik a telefon is, és egyre nagyobb léptékű lesz a távközlés fejlődése. Megjelenik azonban többek között a mai nyomtató előképe is. A technikai újdonságok mellett érdemes még kiemelni Jókai egy másik érdekes jóslatát, mely szerint a tudományok rohamos fejlődése által is elősegített, békés és egyre javuló életkörülmények között élő, mind civilizáltabb jövőbeli emberiség körében elszaporodnak majd a lelki betegségek.

A regény előszavában Jókai a technika és tudomány jövőbeli fejlődését illetően a következő megállapítást teszi: „Mert hitem erős abban, hogy az emberiséget egy-egy nagy eszme viszi koronkint előbbre, s visszaesést nem enged. A klasszikus kor a költészet által emelte fel az embert. A héber az erkölcsi törvénnyel ismerteté meg. A jézusi tan a szeretet vallásával váltotta meg. Még hátra van ránézve a legnagyobb tökély fokára emelő megdicsőítés – ez az ismeret. Az ismeretek diadala lesz az, amidőn az a halandó, aki azt mondja magáról: „Én vagyok az Isten!” leveszi koronáját azon halandó előtt, aki azt mondja: „Én vagyok az ember!” És akkor úgy lehet – nincs a csillagrendszerben lehetetlenség”³⁷⁵. Ezen a ponton összecseng Bertha von Suttner által megfogalmazott gondolatokkal: mindketten őszintén hittek a világ és az emberiség fejlődését meghatározó tudomány pozitív voltában.

Jókai jövőképe kortársaihoz hasonlóan saját jelenének írói meghosszabbítása, amely nem minden ponton rugaszkodik el a korabeli valóságtól, így például az író szerint a jövő

374 Vö: E. Csorba Csilla: Jókai Mór és a háromlábú szörnyeteg. In: Évek és színek. Tanulmányok Fábri Anna tiszteletére hatvanadik születésnapja alkalmából. Budapest, Kortárs Kiadó, 2005, 255-267.

375 JM: Összes Művei (Kritikai Kiadás), Budapest, Akadémiai Kiadó,1981, A jövő század regénye, I./12.

165 század szárazföldi hadseregében is fontos lesz még a lovas katonaság szerepe.³⁷⁶ A regény szereplői közül személyes és politikai konnotációi okán megkülönböztetett figyelmet érdemel Habsburg Árpád, a Monarchia uralkodója. A liberális szellemiségű Habsburg uralkodó személyében egy újabb elemzés a regény megírásának idején még kamaszkorú Rudolf trónörököst véli felfedezni, miközben hangsúlyozza, hogy Jókai szereplőiben általában több személyiséget gyúr egybe.³⁷⁷ Mindenképp figyelemreméltó azonban a hasonlóság A jövő század Árpádjának és Jókai 1886-ban Rudolfról írott portréjának részleteiben.³⁷⁸ A regényben a Monarchia uralkodója, akinek anyja szintén nagyon szerette a magyarokat, maga is magyarbarát, szabadelvű, nem törődik az udvari etikettel, asztalához tudósokat hív meg, polgári öltözéket visel, és álruhában kocsizik ki a nép közé.

Elképzelhető tehát, hogy Jókai a regény uralkodójának alakjában a Rudolf trónörököstől remélt tulajdonságok jövőbeni megvalósulását mutatja be.³⁷⁹ (Érdemes megemlíteni, hogy a 18. század végétől Szent Istvánnal szemben a honfoglaló Árpád alakja került előtérbe a nemzeti emlékezetben. Az Árpád-kultusz a milleniumi ünnepségek során érte el kiteljesedését, s már a Habsburg dinasztia magyarországi legitimálására is alkalmassá vált.³⁸⁰)

A jövő század regényét esztétikai szempontból nem sorolják az író legsikeresebb művei közé, számos kritika dicséri ugyan fantáziadús leírásait, éles szemű jóslatait, ugyanakkor elnagyoltnak, csapongónak és kidolgozatlannak tartják. Megjelenésekor sem fogadta igazi lelkesedés, sőt nem is igazán értették meg a kortársak. Az élclapok a regény hírlapi folytatásaival párhuzamosan a történet folytatásos paródiájával szórakoztatták közönségüket. Ezen kívül inkább csak részletkérdésekbe menő elemzések, bírálatok láttak napvilágot, az egész mű értelmezésére nem igen akadt vállalkozó. Lényeglátó korabeli recenzióként említést érdemel azonban az 1873-ban Dux Adolf tollából az Atheneumban megjelent elemzés. Dux, a Jókai-művek ismert fordítója, voltaképpen az írónak a regény

376 Vö: Jókai Mór: A jövő század regénye, Pozsony, Kalligram, 1993, sajtó alá rendezte és az utószót írta Szegedy-Maszák Mihály, 694-700.

377 Vö: Gángó, Gábor: Jókai Mór és Rudolf trónörökös barátsága, Irodalomtörténet 84./2003/3./380-395.

378 Vö: Rudolf trónörökös (1886). In: A históriai tarokkparti. Jókai Mór munkái 78. Gyűjteményes díszkiadás. Budapest, Unikornis Kiadó, 1996, 174-178.

379 Jókai Rudolf trónörökössel közeli munkatársi kapcsolatba is került az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású munka magyarországi szerkesztőjeként. A trónörökös halála személyesen is megrázta. A halált követő zavarodott légkörben mondta el Jókai emlékbeszédét Rudolf tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémián 1889. május 5.-én. Beszédének záró soraiban a trónörökös halálát a világbékéért hozott áldozatnak nevezte. Az emlékbeszéd 1889. május 5-én a Nemzetben teljes terjedelmében megjelent.

380 Vö: Hofer, Tamás: A nemzettudat változó jelképei. In: Magyarságkép és történeti változásai [szerk.

Pataki Ferenc, Ritoók Zsigmond], Budapest, MTA, 1999, 133-141.

166 előszavában megfogalmazott intencióit kérdőjelezi meg, amikor válaszolva az önmaga által feltett kérdésre (vajon mi vezethette Jókait, amikor tőle szokatlan módon a jövőről kívánt regényt írni), így ír: „lehet, hogy a költő tompítani akarja a művében rejlő gúnyt, s ezért az ábrázolt eseményeket mesés körülményekkel köti össze”. S ezzel a véleménnyel a regény azon kritikusainak, elemzőinek (mindmáig nem túl népes) körébe lépett, akik a mű szatíra voltát hangsúlyozzák.³⁸¹

A háború vagy béke regényben felvetett dilemmájához is kapcsolódott Sámi Lajosnak Az emberi nem jövője című cikke (a Vasárnapi Újság 1873. nov. 9-i számában), amely a világ kőszénkészletének kifogytával az emberiségre váró sanyarú jövő jellemzőjeként ír a háborúk ellehetetlenüléséről is, és sajnálkozva jegyzi meg, hogy akkor majd bekövetkezik a Jókai által elképzelt ’örök béke’ is. A cikkel Kvassay Jenő száll vitába ugyanezen lap 1873. nov. 30-i számában, és ő is Jókai regényének jövőképére és találmányára hivatkozik fejtegetéseiben. A jövő háborújának szempontjából a kőszénnel szemben a léghajóban látja a kulcsot. „Hogy a repülőgép meghozza e az örök békét, azt nem a gépekben, hanem az emberiségben kell keresnünk.”³⁸²

A regény iránti érdeklődés igazán az első világháború alatt éledt fel, „főleg bizonyos aktuális kapcsolatok révén”, ahogy Schöpflin Aladár fogalmazott a Nyugat 1914 karácsonyi számában.³⁸³ A Pesti Hírlap 1915. június 6-i számában a háború alatti legolvasottabb és legnépszerűbb magyar könyvnek nevezi. Megemlékezik a műről a háború alatt Ady is. Trianon után újra aktuálissá lesz, ekkor már nem csak a háborút illető jóslatai, hanem Magyarország és a Monarchia sorsát illetően is. Megemlíti többek között Rákosi Jenő és Babits is. A háborúra visszatekintve a regény több méltatója is kiemeli, hogy Jókai kortársaival ellentétben nem a léghajót, hanem a repülőgépet látta a jövő fegyverének, s ez az első és a második világháború alatt valósággá lett.

A második világháborút követően a regénybeli Nihil országa és a szovjet hatalom valósága közötti hasonlóság megpecsételte A jövő század regényének sorsát: elhallgatott, elfelejtett mű lett. Jókai műveinek kritikai kiadása során is sokáig kellett halogatni elemző feldolgozással együtt járó megjelentetését. Végül csak egy igen nagy terjedelmű jegyzetapparátussal együtt jelenhetett meg 1981-ben. A cenzúra valószínűleg abban

381 In: JM: Összes Művei (Kritikai Kiadás), A jövő század regénye, I./640-641.

382 In: JM: Összes Művei (Kritikai Kiadás), A jövő század regénye, I./642., a regény fogadtatását és utóéletét D. Zöldhelyi Zsuzsa mutatta be a kritikai kiadás jegyzetapparátusában. 638-692.

383 Vö: JM: Összes Művei (Kritikai Kiadás), A jövő század regénye, I., D. Zöldhelyi Zsuzsa jegyzetaparátusa. 638-692.

167 reménykedett, hogy a nagy terjedelem elriasztja az olvasókat.³⁸⁴ A rendszerváltás után megindult a regény újrafelfedezése és értékeinek kiemelése, több elemzés is készült róla, mind műfaji, mind tartalmi szempontokat vizsgálva. Fábri Anna az 1998-ban kiadott Jókai szövegválogatásában az életmű fontos darabjaként sorolta be. Kiemelte az ekkor Jókai által megfogalmazott, megváltozott állásfoglalásának fontosságát Magyarországnak a Monarchiához és a dinasztiához fűződő kapcsolatát illetően.³⁸⁵

1990 óta A jövő század regénye több kiadást is megért. Az újabb kiadásokhoz írott utószavakban Szegedy-Maszák Mihály és Lukácsy Sándor adtak elemzést a regényhez.

Lukácsy Sándor mint „a hazafias magyar utópiát” értékelte a művet az 1997-es gyűjteményes díszkiadásban.³⁸⁶ Gángó Gábor akadémiai doktori értekezésének téziseiben az első Monarchia-regénynek nevezi A jövő század regényét, kiemelve azt a különlegességét, hogy Jókai a Monarchia jelen idejében kísérletezett a kényes politikai téma és a művészi hitelesség összeegyeztetésével.³⁸⁷ Ha A jövő század regényét Monarchia-regényként szemléljük, akkor ebbe a kategóriába kívánkozik a kissé korábban írt A csigák regénye is, mely alig 4 évvel a kiegyezés után már a Monarchia (és a dualizmus) lényegi problémáit veti fel.

A jövő század regényét korában nem értették meg, vagy inkább: félreértették, s a valószínűleg írói kísérletnek szánt műben felvetett kérdésekhez nem kapcsolódott kiterjedtebb társadalmi diskurzus. A huszadik századi események és a jelenkor tükrében azonban továbbra is kétségtelenül aktuális, leginkább egyértelműen ma sem megválaszolható, elgondolkodtató és megvitatásra érdemes kérdésfelvetései által.