Irta : Zalán Menyhért (Pannonhalma).
A Pray-kódex1 latin föltámadási misztériumdrámáját irodalom-történetíróink meglehetősen helytelenül állítják be a húsvét reggeli szer-tartások keretébe. Többen úgy fogják föl, mintha ez a misztérium része lett volna a húsvét reggeli misének. Pintér J. ezeket m o n d j a : „A szer-tartás szerint húsvét vasárnapján rövid időre félbeszakad a mise, a papság a templomban elhelyezett sírhoz vonul, ott megtudja a két angyaltól, hogy Jézus föltámadt, mire felharsan az örvendező ének."2
Alszeghy Zs. szerint „A magyar dráma első emléke a legrégibb nyelv-emlékünket, a Halotti Beszédet, megőrző Pray-kódex szertartáskönyvének az a leírása, amelyet a húsvét vasárnapreggeli miseáldozatról ad."3
Már maga az is szokatlan volna, ha valamilyen misztériumdráma megszakítaná a mise menetét. Ilyen esetre nincs példa a liturgiatörténet-ben, mert a szentmise egységes lefolyását, menetét semmi sem szakít-hatja meg. De a szertartás leírásának pontos megfigyelése is a leghatá-rozottabban megcáfolja a föntebbi felfogást, melyet irodalomtörténetíróink, úgy látszik, egymástól helytelen hagyományként vesznek át.
A feltámadási misztériumok története és lefolyása olyan világos dolog már, hogy nem nehéz a liturgiatörténetbe és a hasonló művek sorában a megfelelő helyre beillesztenünk.4
Hogy megérthessük a húsvét vasárnap reggelén történt szertartáso-kat a sírnál, figyelnünk kell arra, hogyan is történt Krisztus sírjának elkészítése az előző napokon.
Nagypénteken elkészítették a sírt, melyet ma Krisztus koporsójának nevezünk. Ennek helye a templom valamely mellékoltára, vagy az ú. n.
alsó templom, vagy kripta volt. Több esetben külön kis kápolnát épí-tettek, vagy kápolnaszerüen megalkotott síremléket, mely gyakran a jeruzsálemi szent sír templomát utánozta. Igen sokszor a kicsi hordoz-ható sír (sepulchrum Christi) szolgált a szertartás céljaira, mely esetleg
1 Magy. Nemzeti Múzeum Budapest. Nyelvemlékek N. 1.; Quart. Hung. 387.
2 Pintér Jenő : A magyar irodalomtörténet kézikönyve. Budapest. 1921. I. 75.1.
3 Alszeghy Zsolt : Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeyig. Kis-faludy-Társaság Nemzeti Könyvtára IX. 5. 1.
4 Nevezetesebb idevágó munkák: Milchsack: Die Oster- u. Passionspiele.
Wolfenb. 1880.
C. Lange: Die lateinischen Osterfeier. München 1887.
Schmidt K. W. Ch. : Die Darstellung von Christi Höllenfahrt in den deutschen und den ihnen verwandten Spielen des Mittelalters. Diss. Marburg a. L. 1915.
drága anyagból készült.1 Hogy hazánkban is voltak ilyen hordozható sírok, annak szép emléke a garamszentbenedeki bencés apátságnak az esztergomi prímási régiségtárban még ma is meglevő középkori Krisztus-sírja.2
A fölállított sírhoz nagypénteken az előszenteltek miséje után le-vitték a keresztet és beléhelyezték. A clunyi szokások szerint ezt a
„secretarius" végezte társaival (una cum sociis) a vesperás után (depo-sitio sepulchri).3 Húsvét reggelén a sírhoz ment a templom őre, vagy valamelyik pap esetleg segédlettel, illendően fölemelte a keresztet és helyébe egy gyolcs kendőt, vagy fàtyçlt tett a sírba, mely azon ruhákat jelképezte, melyekbe betakarva az Úr teste a koporsóban nyugodott.
Ilyen fátyol emléke maradt meg Pannonhalmán egy 1535 körül írt lel-tárban.4 A kereszt elvitelét „elevatio sepulchri"-nak nevezték.
Ugyancsak a húsvét hajnali officium nocturnum harmadik versi-culusa alatt két angyalnak öltözött pap, klerikus, vagy gyermek lement a sírhoz (a Pray-k.-ben két „diaconus") és ott megálltak vagy leültek.
Midőn az officium harmadik versiculusát is elmondották, az egész kórus levonult a sírhoz. Ketten vagy hárman jelképezték az asszonyokat. Ezek a „Máriák" és a két „angyal" között folyt le a dráma párbeszéde, mely-nek végén az angyalok ezen szavaira : „Nincs itt, feltámadt, jöjjetek és lássátok a helyet", felvették ketten a gyolcsruhát (sudarium, lintheum) és bizonyságként a nép felé fordulva annak megmutatták. Azután elénekel-ték a „Te Deumot" és az egész körmenet visszatért a kórusra, ahol folytatódott a breviáriumból a laudes. Ezt a föltámadási szertartás utolsó mozzanatát visitatio sepulchri-nak nevezték.
Ugyanezek az elnevezések voltak az Oltáriszentséggel történt szer-tartásoknál (depositio, elevatio, visitatio), de éles különbséget tettek közöttük mégis, mert a sírnál nem tartották az Oltáriszentséget. A Pray-kódex szerint is külön helyre vitték, amely valamilyen fülke volt.
Már a X. századtól kezdve szokás volt, hogy a kereszt helyett a nagycsütörtökön konszekrált részecskéket tették el a templom más helyén és itt történt a föltámadás szertartása. Egy érdekes formája volt ennek, hogy a kereszten levő Krisztus-alak kinyitható oldalába tették bele a
Sacramentumot.
Az Oltáriszentségnek a föltámadással kapcsolatos visszaviteléből és eltevéséből fejlődött ki a XVI. századtól kezdve az a mai szokás, hogy kiteszik a szimbolikus sírnál a letakart monstranciát a Sacramentummal együtt és ezt elviszik a körmenetbe is a sírtól.5
1 Dalman G. : Das Grab Christi in Deutschland. Leipzig 1922.13—31. Tafel 1.
(Studien über christliche Denkmäler. Hrsg. J. Ficker. 14 Heft.)
Brooks N. C. : The sepulchre of Christ in Art and Liturgy. (Univers, of Illinois Studies in Language and Literature 7. 2. 1921.)''
2 L. Dankó: Magyar szertartási régiségek. Esztergom 1871. I., II. 1872.
3 Albers Br.: Consuetudines Monasticae. Monte Cassino 1935, II. 99. 1.
4 „Iterum fathyol ad sepulchrum pertinencia.1' Pannonhalmi Szt. Benedek Rend Története. III. 797. és 708. 1.
5 Dalman. i. m. 14. 1.
A Pray-kódexben külön helyre vitték a szentséget és más helyen volt a sír, hol a föltámadás szertartását tartották.
Az előbb elmondottak után alább szószerint és magyar fordításban is közöljük a kódexünkben lévő húsvét reggeli szertartásokat, hol az egyes kórusi részleteket a kódex sorrendjében adjuk, de zárójelben megnevez-zük tartalmukat. A vörös betűs utasításokat dült betűvel adjuk vissza.
(Matutinum.) In die Sancto Pasche ad matutinas dicatur
Domine labia mea. Deus in adiu-torium meum.
Postea inuitatorium
Alla. Venite exultemus domino.
Ego sum, qui sum. Ps. Beatus uir,
Décantantes uero ter ci um respon-sorium cum crucibus et cereis et turi-bulis et timiamatis omnes simul perue-niant ad sepulchrum. Diacones (sie!) autem duo angelico habitu ibidem sedentes istum imponant uersiculum.
Quem queritis in sepulchro, christi-cole ?
Illi autem, qui thuribula et cum timiama
Ihesum nazarenum Item diaconus Non est hic, surrexit.
Et iterum
Venite et uidete locum
Illi autem tollentes posita linte-amina reuertantur ad chorum can-tando
Surrexit dominus de sepulchro.
Tunc ineipiat presbiter Te deum laudamus Sequitur uersus Surrexit dominus uere.
Miután pedig a harmadik respon-sor iu mot elénekelték, keresztekkel, gyertyákkal, füstölőkkel és
tömjén-tartókkal mindnyájan együtt menje-nek a sírhoz. Az angyali öltözetben ott ülő két diaconus pedig azon ver-set kezdje el
Kit kerestek a sírban, Krisztus tisztelői ?
Azok pedig akik a füstölővel és tömjénnel jöttek
A názáreti Jézust Ismét a diaconus Nincs itt, föltámadt.
És újra
Jöjjetek és lássátok a helyet.
Azok pedig elvivén az odahelyezett gyolcsruhákat, térjenek vissza a
kó-rusra énekelvén
Föltámadt Krisztus a sírból.
Akkor a pap kezdje el Téged Isten dicsérünk 5 következik a vers Valóban föltámadt az Úr.
Post hec
(Laudes.)
Ezek után Deus in adiutorium
etsequantur matutinales laudes. Fini-tis laudibus cum antifonis et psalmis
és következzék a hajnali If'tdes. Mi-után a laudes az antifónaKkal
befe-neque capitulum befe-neque ymnus dican-tur. Sed tantum GR. dicatur
Hec dies V. Confitemini domino, quoniam. Alla. Pascha nostrum
Sequitur V.
Surrexit Christus et illuxit populo suo.
de euangelio ant. ad ps.
Et ualde mane una sabbatorum P.
Benedictus.
Post hec oratio
Deus qui hodierna die per unigeni-tum tuum e. u. a. d. m.
Pos tea canatur Benedicamus domino.
Dein fiat sermo a sacerdote ad populum.
Postea detur pax populis a sacer-dote.
jeződött, sem capitulumot sem him-nuszt ne monjanak. Hanem csak responsoriumot mondjanak
Következik a versiculus
az evangéliumból antifóna a zsol-tárhoz.
Ezek után az oratio
Ezután énekeljék
Azután a pap mondjon beszédet a néphez.
Azután adjon áldást a pap a népnek.
Ad primam Deus in adiutorium
dicatur. Sed antiphona inposita Angelus autem domini
Ps. D e u s in nomine tuo Ps. Confitemini domino Ps. Beati inmaculati Rs. Rétribué
Ps. Laudate d. o. g.
G. Hec est dies, quam. Alla. Pascha nostrum. V. Surrexit Christus et illuxit p o p u l o suo.
Or. Deus qui hodierna die.
Seq uitur Exultabunt sancti in gloria.
dicatur more solito.
Ad terciam et ad ceteras ho ras idem ordo sequatur.
(A prima.)
A prímához mondják
Aztán kezdjék az antifónával:
Következik
mondják a szokott módon.
A tertiához és a többi hórákhoz ugyanazt a rendet kövessék.
(A körmenet.) Ora tercia omnes clerici
sollem-pnibus uestimentis s int parati et in primis fiat exorcismus aque.
Post hec presbiter accipiens de ipsa aqua et spárgát super altare ita di-cendo.
A tertiakor az összes klérikusok legyenek készen ünnepi ruhában és mindenek előtt legyen vizszentelés.
Azután a pap vévén a vízből hintse meg az oltárt ezeket mondva
Vidi aquam egredientem. Ps Confi-temini domino. Gloria patri et filio.
V. Quoniam aput te est fons uite.
Et in lumine tuo v. 1.
Deus, qui ad eternam uitam in Christi resurrectione nos reparas, impie pietatis tue ineffabile sacra-mentum, ut cum in maiestate sua saluator noster aduenerit, quos fecisti baptismo regenerari, facias beata immortalitate uestiri. Per dominum nostrum i. x. f.
Finita oratione incipiat cantor Cum rex glorie
Et sic ueniant cantando usque ad sanetam Margaretam et ibi dicatur anti(phona)
0 quam preciosa e s t . . . Post hec oratio
Deus, qui paschale nobis reme-dium contulisti, intercedente beata margaréta populum tuum celesti dono prosequere, ut inde post inperpetuum gaudeat, unde nunc temporaliter exul-tât. Per dominum n.
In redeundo cantentur uersus Salve festa dies, (cum neumis) Finitis uersibus canatur antiphona Sedit angelus (cum neumis)
et sie ueniant ad ecclesiam ornantes se1 (sic!) ante altare sanete Crucis et canatur uersus
Crucifixum dominum laudemus.
Fi ni to uersu intr antes chorum di-cant
Nolite metuere
Et alii duo ante altare2 prosequan-tur istum versum
Recordamini quomodo predixit.
All.
Az imádság végeztével a kántor kezdje el
És így énekelve menjenek a szent Margit (kápolnához) és ott mondják ezen antifóniát
Ezek után az oratiót
Visszatérőben énekeljék ezen ver-seket
A verseket befejezvén, énekeljék az antifónát
és így jöjjenek a templomba meg-állván a szent kereszt oltára előtt és énekeljék a verseket
Befejezvén a verset belépve a kórusra, mondják
és más kettő az oltár előtt foly-tassa azon verset
1 Sigibert apátnak az einsiedelni kéziratban megmaradt szokásai így mondják :
„stentque ante crucem", valószínű itt kódexünkben másoláshiba van. Albers: Consue-tudines Monasticae II. 107. Monte Cassino 1905.
2 Sigibertnél „in ambone", a szószéken. Albers: u. o.
Tunc dicatur hec oratio Akkor mondják ezen imádságot Suscipe domine preces nostras et
per resurrectionem filii tui domini nostri ihesu Christi a cunctis malis íiberemur intercedente beata maria semper uirgine et beato Joanne b a p -tista, muro custodie tue hoc sanctum ouile circumda, ut omni aduersitate depulsa hoc semper domicilium sit incolumitatis et pacis. Per.
Missa uero agatur in ordine suo. A misét pedig végezzék a maga rendje szerint.
E szertartásokból a következők válnak világossá : 1. A misztérium-drámát a matutinum után adták elő a matutinum és laudes között. így volt ez mindenütt.1 A szertartást a néphez mondott szentbeszéd zárta be és ennek végén az áldással vége is volt az Istentiszteletnek. Mindez kora reggel vagy hajnalban történt, így volt ez hosszú ideig és ez a magyarázata annak a szép szokásnak, hogy katholikus magyar népünk igen sok helyen még ma is kimegy húsvét hajnalban a keresztekhez ájtatoskodni, vagy pedig a temető keresztjéhez zarándokol. Ez a régi hajnali föltámadásnak szép népies maradványa.
2. A föltámadási körmenet külön aktus volt és nem volt össze-' függésben a misztériumdrámával. A vasárnap szokásos vízszentelés előzte
meg és tertia után történt. Ilyen föltámadási körmenet nem is volt mindenütt. Sigibert apát szokásaiból, melyek clunyi szokásokon alapul-nak, kiviláglik, hogy a körmenet különállott a föltámadási misztériumtól, mert a szerzetesek hazamennek a prima után.2
3. A szent Margit kápolnánál egyetlen utalás sincs, hogy az a városon kivül lett volna. M á s alkalommal kimentek ugyan a városon kivül, de ekkor a misekönyv jelzi is, hogy „extra ciuitatem" (a városon kivül) mennek, de ezen esetben nem szól arról a szertartás, hogy a szent Margit kápolnához mennek. Ez kétségessé teszi Karácsonyi elméletét a Pray-kódex fehérvári használatáról.
4. A körmenet visszatérésekor mondott oratio azonos azzal az oratioval, melyet a kolostor megáldásától visszatérőben az atriumban volt szokás mondani, csakhogy a mi oratiónk belefűzi ezen részt: „per resurrectionem filii tui domini nostri ihesu Christi a cunctis malis Íibe-remur intercedente beata Maria semper uirgine et beato Joanne baptista."
Ezen betoldás, határozottan a használati hely számára történt. A Szűz Mária nevét nem vehetjük föltétlenül a hely meghatározójának, mert ebben az időben már szokás volt Mária nevét az oratiókba foglalni, akkor is, ha nem az ő tiszteletére volt a templom felszentelve. De Ker. Szent János neve határozott bizonyítéka annak, hogy az ő titulusára volt az egyház felszentelve, mert ezt a nevet nem volt szokás nem az ő cimére szentelt
1 Lásd Lange: Die lateinischen Osterfeiern ilyen drámáit.
2 Külön körmenetet rendel a XV. századi esztergomi Ordinarius is. Dankó:
Vetus Hymnarium Hungarium. Bpest. 1893. 538. 1.
templomban az oratióba foglalni. De mégha Szűz Mária és Ker. Szent János nevét együtt vesszük a templom titulusának, még akkor is ellene mond Karácsonyi véleményének, aki szerint a kódex a fehérvári koronázó templom számára készült. De nem tudta kétséget kizáróan Prikkel sem megmagyarázni, hogy Szent J á n o s hogyan került az oratiokba. Ez és más fontos érvek arra kényszerítenek bennünket, hogy visszatérjünk a régebbi elmélethez. Ker. Szent J á n o s tiszteletére emelt hely volt a boldvai kolostor, mely a kódexünkbe jegyzett Pozsonyi Kis Krónika szerint
1203-ban leégett. Itt volt meg a kódexünktől többször említett temető a templom körül, itt van még ma is a templomfallal bekerített templom körül levő „átrium" is, hol a szóbanforgó orationkat mondani szokták.
A boldvai használatra vonatkozó érveinket később fogjuk részletesebben kifejteni.
A föltámadási játékoknak három fokát szokás megkülönböztetni.1 Az első csak az asszonyok és az angyalok párbeszédét tartalmazza; a második már az apostolok jelenetét i s ; végre a harmadik a Magdolna-Jézus jeleneteit is magában foglalja. A mienk az-első fok azon csoport-jához tartozik, amely a „venite et videte locum" mondattal bővült.
Rég tisztázott dolog már, hogy ezen drámák nyugati, francia, vagy nagyrészt német eredetűek. Csak egy a föltűnő a Pray-kódexben, még pedig az, hogy az eddig ismert majdnem harmadfélszáz ilyen dráma közül az egyedüli, amely sacramentariumban található. Rendesen ordina-riusokban, breviáriumokban, antifonariumokban, tropariumokban, vagy szerzetes szokásokban2 fordulnak elő. A bő breviariumi részletek is mu-tatják, hogy a Pray-kódexbe is valamilyen szerzetes szokásokból, vagy ordinariusból került bele. Ilyen ordinariusból kerültek bele más ünnepek szertartásai is. A föltámadás körmenete és a dráma lefolyása föltűnő egyezéseket mutat Sigibert bencés apát szokásaival,3 melyek clunyi eredetűek.
A „Surrexit dominus de sepulchro" fogalmazást Lange4 német formának mondja. Bármennyire is kecsegtető volna ez alapon megálla-pítani misztériumunk német eredetét, ezt föltétlenül mégsem akarjuk ki-mondani, mert még az egész liturgia területe ebben a tekintetben nincs átkutatva. Nagy valószínűsége van azonban német eredetnek.
A föltámadási misztériumdrámák eredetére vonatkozólag háromféle véleményt nyilvánítottak. Első fejtegetőjiik Milchsack5 egyetlen szerzőnek tulajdonítja a dráma kialakítását Márk (16) és Máté (28) evangéliumából és szerinte ezen ősforma később bővült, változott. Ő azonban nem tudja megmagyarázni, hogy került az istentiszteletbe egy a hivatalos liturgiához nem tartozó dráma. Ezért véleményét el is vetette az irodalomtörténet.6
1 Lange: i. m. 18., 79., 136. 1.
2 Albers : Consuetudines Monasticae : II. 105 (Sigibert apát szokásai); IV. 75.
(Fructuaria); V. 39 (Német szokások).
3 Alb er s : Consuet. Mon. II. 105. — * Id. m. 78.
5 Die Oster- und Passionspiele. Wolfenbüttel. 1880.
6 Schönbach: Anzeiger für deutsches Altertum VI. 312 okk. Bechstein : Literatur-blatt 1881. No. 6. 199—202.
Lange a húsvéti játék eredetét abból a drámai magból magyarázza, amelyet a husvétnapi szertartások magukban rejtenek. Ezen játékok pri-mitiv formái, az első fok, ugyanazon mondatokat tartalmazzák, melyeket a húsvéti antifonarium- és troparium-részletek. Ezen antifonariumok bizonyos ünnepekre olyan énekeket jeleznek, melyek nagyrészt párbeszé-des formájúak. A két részre osztott kórus válaszolt egymásnak. A drá-mához ez volt az első lépés. A második az volt, hogy nem az egész kórus énekelte ezen részeket, hanem csak néhány kiválasztott alkalmasabb jobbhangu kórustag. Később ezen immár dialogikus formában szereplő egyéneknek az énekelt részek tartalmának megfelelően nevet adtak (angyal, Mária) és azok a fejlődés további folyamán a cselekvényt úgy játszották el. így meg volna magyarázva, hogyan került bele a dráma a liturgiába és miért azonos a szövege az antifonáriumokéval.1
Legújabban Klapper'2, egy nagyon tetszetős és meggondolandó elmélettel magyarázza a húsvéti játék eredetét. Szerinte az azonos szövegű drámák nem fejlődhettek egyszerre több helyen, mert valószínűtlen, hogy egy időben több helyen azonos szövegű dráma kifejlődhessék a breviá-riumból vagy más részekből. Meggondolandó az is, hogy a római liturgiába ezek a drámák sohasem kerültek hivatalosan bele ; gyakorlatuk majdnem tisztán kizárólag kolostorokra szorítkozott és elterjedési helyük elsősofban Franciaország és Németország. Az alapszöveg eredetét egy XII. századi boroszlói kézirattal magyarázza, mely a jeruzsálemi szent sírnál tartott misztériumot és körmenetet tartalmazza, melyeket a kézirat jeruzsálemi
„consuetudo antiqua"-nak mond.3 Fejtegetésének végső eredménye az, hogy ez a drámatipus a jeruzsálemi föltámadási szertartásokból került bele a nyugati liturgiába éppen úgy, ahogyan a jeruzsálemi breviárium hatással volt a nyugatira. A dráma keletkezése szerinte a VI—VIII. század közé esik, átvétele pedig a galliai bencés-római szokásokba a Karolingok centralizáló törekvései előtt történt. Innen terjedt el Németországba és innen van az, hogy a régi szerzetes szokásokban már korán szerepel.
Hazánk liturgiatörténete a vitához, sajnos, csak egy adattal járulhat hozzá és az sem tud fölvilágosítást adni. De ez az egy adat és a kül-földi bencés szokások is megerősítik, hogy ezek a drámák nálunk is szokásosak voltak, különösen a szerzeteseknél.
1 Lange i. m. 19—21. 1.
2 Zeitschrift für deutsche Philologie V. 50. (1923) 46—58. 1.
3 Ezen szertartások leírása : Schönfelder: Historisches Jahrbuch. 1911. 587—597.1.