• Nem Talált Eredményt

PERU A CSENDES-ÓCEÁNI HÁBORÚ UTÁN

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 55-62)

ANDERLE ÁDÁM

Indiánkérdés — nemzetté válás

sémái élnek e szóhasználatban tovább, kemény gazdasági viszonyokat kifejezve: a z i n d i á n személyi adó — k ü l ö n b ö z ő elnevezésekkel — 1854-ig f e n n m a r a d t .

A X I X . századi kreol u r a l k o d ó osztály (nagybirtokosok, egyház, m i l i t a r i z m u s ) nemzettudatában az i n d i á n és a mesztic nem kapott helyet. A z e században jelent-kező ú j ideológiai áramlatok sem jelentettek e tekintetben változást. A p e r u i libe-ralizmus (néhány kivételtől — pl. M . L . Vidaurre, P. Gonzalez V i g i l — eltekintve) politikai céljait, eszméit tekintve (pl. az indián megítélésében) semmivel sem hala-dóbb, m i n t a perui egyház. A m á s i k ideológiai á r a m l a t , a p á n h i s p a n i z m u s — „his-p a n i s m o " — angolszászellenessége mellett a g y a r m a t i m ú l t dicsőítésével, a k a t o l i k u s egyház támogatásával („az egyház a perui nemzet pillére") együtt jelentkezik, s a kreol uralkodó osztály ideológiáját fejleszti tovább, kelléktárul h a s z n á l v a fel most m á r a történelmi múltat is.

Változás a század közepétől a „guano-korszakkal" kezdődik: a p a r t v i d é k e n a tőkés ipar megjelenése a városokban, a meginduló vasútépítés az ország szellemi arculatában is változásokat hoz. Folyóiratok, k u l t u r á l i s társaságok a l a k u l n a k , a tár-sadalom- és természettudományok művelése (elsősorban az á s v á n y t a n jelentős) kez-dődik meg, etnológusok, archeológusok kezdik t a n u l m á n y o z n i a perui vidéket, az indiánokat.

E folyamattal párhuzamosan születik meg az i n d i á n oktatásának, az elemi és általános oktatás bevezetésének gondolata Pardo elnöksége alatt (1872—76). P a r d o maga is szorgalmazza e tevékenységet, de célja az i n d i á n o k asszimilálása.

Ezt a folyamatot szakítja meg a csendes-óceáni h á b o r ú (1879—1883), s a C h i l é t ő l elszenvedett vereség következtében jelentkező társadalmi-gazdasági krízis j ó t a l a j a lesz az ú j eszméknek.

A csendes-óceáni háború megbénította az ország születő termelőerőit; a ter-melés és kereskedelem általános depressziója következett be; a p é n z leértékelése, a külső hitelek megszűnése mélyíti el a válságot. A hatalom, a civilista periódus után, ismét a katonák kezébe került. Ez a h á b o r ú világít rá először az u r a l k o d ó osztály gazdaság- és társadalompolitikájának h i b á i r a , és tudatosítja azokat. E b b e n a vereségben gyökerezik a társadalom egyes, főleg értelmiségi rétegeinek elidegene-dése az uralkodó osztálytól, s kezdődik meg a radikális eszmék behatolása Peruba.

A z ideológiai viták a vereség légkörében éleződnek és bontakoznak ki.

A háborús vereség okait keresve, először katonapolitikai oldalról v e t ő d i k fel az indiánkérdés: ha tanították volna, ha asszimilálták volna az i n d i á n t , az képes lett volna hozzájárulni a háborús erőfeszítésekhez: méltósága és j o b b t á r s a d a l m i stá-tusza hozzásegített volna a győzelemhez — h a n g z i k az érv.

A neoliberálisoknak nevezett értelmiségi i r á n y z a t (lényegében a pozitivizmushoz kapcsolódnak), mely a k ü l f ö l d i tőkebefektetéseket s Peru rekonstrukcióját szorgal-mazta, hasonló módon gondolkodik. Carlos Lisson (szociológus) ebben a gondolat-körben számol az i n d i á n n a l , s b á r elismeri a n n a k tudatlanságát, „tehetetlenségét", ezt nem faji alsóbbrendűségből gyökerezteti, h a n e m abból, hogy az i n d i á n szűk, korlátozott világban él, ahol n e m tud kibontakozni.

Ebben az irányzatban közös a jövőt illető optimizmus, hisznek a h a l a d á s b a n , a kapitalista fejlődésben, s Peru eljövendő nagyságának a l a p j á t az oktatásban l á t j á k . Javier Prado í r j a : „A tanítás szükséges, és t a n í t a n i kell a m u n k á n , az i p a r o n ke-resztül, mely az erkölcsi nevelés legfontosabb eszköze. Nincs semmi, a m i j o b b a n erősíti a m a i ember jellemét, semmi sem teszi j o b b a n érdekeltté az ország j ö v ő j é t illetően, m i n t ha t a n í t j á k őt, hogy legyen gyakorlatias és körültekintő, és hogy akarjon gazdag lenni személyes erőfeszítésein k e r e s z t ü l . . . "

Ez irányzat törekvéseit akkor értékeljük helyesen, h a l á t j u k : a megoldást úgy képzelik, hogy fehér telepesek bevándorlásának növelésével k í v á n j á k keresztezni „az i n d i á n vért". Ebből az is következik, hogy a neoliberálisok o p t i m i z m u s a összekap-csolódik egyfajta „faji pesszimizmussal", az i n d i á n lebecsülésével. Prado ezért java-solja a fehér bevándorlás fokozását. Mariano Cornejo ugyancsak az oktatás

fejlesz-tését javasolja, és sürgeti Peru uralkodó osztályát, tegyen többet az indiánért.

Capelo, aki J u n i n szenátora, kormányakciót sürget, hogy a földbirtokosokat h u m á -nusabb magatartásra kényszerítsék az i n d i á n n a l szemben. Villaran hasonlóan véle-k e d i véle-k ; vitatvéle-kozivéle-k azovéle-kvéle-kal is, a véle-k i véle-k az i n d i á n t degeneráltnavéle-k tartjávéle-k. Ezt történeti eredménynek tekinti: az inka korszákban az i n d i á n erős és egészséges volt, m o n d j a .

Ezek a modern kapitalizmus fejlődését és a n n a k érdekeit képviselő gondolko-d ó k nagy hatással voltak a perui értelmiségre. A legfontosabb tevékenységükben az, hogy az i n d i á n f a j i alsóbbrendűségéről alkotott nézeteket vették célba. A z indiánok asszimilálása, a fehérek bevándorlásának fokozása problematikus, s ugyanígy az oktatás, morális nevelés túlhangsúlyozása is az; m i n t a kortárs M a n u e l Gonzalez Prada bebizonyítja, „irreális és álszent álláspont" ez, s egyáltalán n e m az i n d i á n o k érdekeit védi. Ez a n é h á n y , jelentős hatású gondolkodó megpróbálja a modern, ipari k a p i t a l i z m u s n a k megfelelő viszonyok felé irányítani Peru fejlődését, de tevé-kenységük — következetlenségeik, negatívumaik, f i l a n t r ó p i á j u k m i a t t — n e m töri szét a konzervatív, kreol gondolatkört.

A m i k o r a radikális M a n u e l Gonzalez Prada hétévi európai t a n u l m á n y ú t után, 1898-ban hazatér Peruba, ő fogalmazza meg ennek az általa indofilnek nevezett i r á n y z a t n a k a kritikáját. A fő célpontot Gonzalez P r a d á n á l természetesen a rasszista nézetek jelentik, de k r i t i k á j a a gyarmati korszakot és a X I X . századi perui ural-k o d ó osztályt sem ural-kíméli. A gyarmati ural-korszaural-król í r j a : a m i ural-k o r a K o r o n a álszent m ó d o n i n d i á n v é d ő törvényeket adott ki, a valóságban . . . hivatalosan megengedték a legyőzöttek kizsákmányolását, és egyidejűleg a kizsákmányolóktól h u m a n i z m u s t és igazságosságot követeltek; arra törekedtek, hogy h u m á n u s a n h a j t s á k végre a bűntényt, hogy igazságosan az elkövetett igazságtalanságot. S a köztársaság foly-tatta a gyarmati tradíciókat" — m o n d j a Gonzalez Prada. Ügy látja, hogy az ember-szeretét eszméit felhasználva, az elnyomók azért közeledtek az indiánhoz, hogy be-csapva leigázzák és lezüllesszék őket. Ez jellemzi a modern, k ü l f ö l d i kapitalistákat is, akik a kizsákmányolás terén versenyezhetnek a gyarmati encomenderókkal. To-v á b b folytatódott a kényszermunka, az erőszakos toborzás, az enganche. Az indián-n a k indián-niindián-ncseindián-nek jogai, m o indián-n d j a Goindián-nzalez Prada, s hozzáteszi: „ A m i k o r az i indián-n d i á indián-n jog-talanság m i a t t protestál, engedetlenséggel vádolják, amikor pedig kollektív formá-b a n tiltakozik, ezt lázadásnak minősítik." „A m i k o r m á n y f o r m á n k egy nagy csalást jelent, s n e m lehet demokratikus köztársaságnak nevezni azt az államot, amelyben két- vagy h á r o m m i l l i ó embert ténylegesen megfosztanak polgári jogaitól."

J ó l l á t j a a X I X . század végén kibontakozó földbirtok-koncentrációt, mely az i n d i á n földek elrablását jelenti. Vitatkozva azokkal, a k i k a k u l t ú r a kiterjesztéséért fáradoznak, hangsúlyozza: „Nemcsak a tudományt, művészetet szükséges kiterjesz-teni a világon, h a n e m a jólétet is." S bár az indián, ma, morális szintjét tekintve, lehet, hogy alacsony fokon áll, de ez n e m lehet érv a f a j i nézetek számára, m o n d j a . P é l d á k a t hoz arra, hogy a m i k o r az indiánokat iskolázzák és azok kapcsolatba ke-r ü l n e k az embeke-ri civilizáció kincseivel, ők éppoly k u l t u ke-r á l t a k lesznek, m i n t a spa-nyolok ivadékai. S megjegyzi: mégha szőke hajat visel és kék szeme is van, Peru-b a n senki n e m nevezheti m a g á t fehérnek, hiszen a négy évszázad alatt hatalmas v o l t a keveredés.

A z oktatás n e m oldja meg a problémákat, szögezi le Gonzalez Prada. A h o l h a t a l m a s földbirtokok és föld n é l k ü l i szolgák vannak, ott a nemzet szükségszerűen kettészakad. A z o k n a k tehát, a k i k azt követelik: „Iskolát!", azt kell felelni: „Iskolát és kenyeret!" A z sem j á r h a t ó út, h a az inka birodalom újjáélesztésének romantikus és irreális á b r á n d j á t vetik fel: „Az i n k a birodalom feltámasztása szánalmas kísér-letet jelent a dicső m ú l t u t á n z á s á r a . . . " A z ú t n e m ez.

Gonzalez P r a d a lényegében minden, i n d i á n o k k a l kapcsolatos álláspontot vizs-g á l a t és kritika tárvizs-gyává tesz, s ez a kritika jovizs-gos — s hozzá kell t e n n ü n k , evizs-gyedül- egyedül-á l l ó a n kemény, erőteljes. P e r u b a n a legmesszebbre j u t el a m a r x i s t egyedül-á k előtt az indiánkérdés megítélésében. A megoldást egy anarchista válaszban fogalmazza meg:

m e g kell büntetni az elnyomókat! A z t a pénzt, a m i t az i n d i á n eddig alkoholra köl-t ö köl-t köl-t , puskára és paköl-tronra kell fordíköl-tania; erőszakra erőszakkal kell válaszolnia!

55

Ez az erőszak, bár a gondolatig egyértelműen n e m j u t el, a földtulajdonviszo-nyok megváltoztatását célozza: „Létezik egy kétségtelen t é n y : azokban a körzetek-ben tapasztalható nagyobb jólét, ahol eltávolították a nagybirtokosokat; n a g y o b b rend és nyugalom uralkodik azokon a településeken, ahol r i t k á n v a n jelen a köz-ponti hatalom képviselője." S a végső k o n k l ú z i ó j a : „ . . . a z i n d i á n o k n a k saját erej ü k b ő l kell a szabadságot megszerezni, n e m várakozva addig, a m í g e l n y o m ó i k h u m a -nistákká v á l n a k ! " A Gonzalez P r a d a javasolta megoldás, m i n d e n emberi j ó s z á n d é k mellett sem a reális és eredményes megoldás felé m u t a t ; anarchista megoldást javasol. Jelentősége ezért i n k á b b a k r i t i k a i ' v i s z o n y l a t b a n v a n : a f e n n á l l ó társa-d a l m i viszonyok bírálatában.

M a n u e l Gonzalez P r a d a a X I X . század végén, e század elején egy h a l a d ó gon-dolatmenet csúcsát jelenti, egy olyanfajta tudat k i f o r m á l ó d á s á n a k kezdetét, m e l y szakít a gyarmati m ú l t t a l , m i n t örökséggel. Mariátegui, a k i először v á z o l j a fel a perui irodalom marxista felfogású történetét, Gonzalez P r a d á b a n l á t j a az első perui írót. Szerinte Gonzalez P r a d a előtt a perui irodalom g y a r m a t i és s p a n y o l ' j e l l e g ű : f o r m á b a n és tartalomban egyaránt. Mariátegui helyesen emeli k i P r a d a jelentősé-gét: Gonzalez P r a d a egy új nemzettudat kialakulásának első fázisát jelenti. Gon-zalez P r a d a még 1888-ban í r j a : „Az igazi Perut n e m a l k o t h a t j á k kreolok és kül-földiek csoportjai, a k i k a Sierra és a Csendes-óceán közti földsávon é l n e k ; a nem-zetet az i n d i á n o k tömegei alkotják, akik a Cordillerák keleti lejtőin élnek."

A Gonzalez Prada-i gondolat i r o d a l m i megfogalmazását jelenti Mariano, a k i a perui irodalomban először fejez k i „indigena" ( = bennszülött) érzelmeket, s b á r fiatalon hal meg, romantikus szemléletű, forradalmi írásai először hozzák az iro-dalomba a rurális, i n d i á n tematikát. Matto de Turner Aves sin m i d o ( M a d a r a k fészek nélkül) c í m ű könyve (1889) a századvégi indigenista t a r t a l m ú ( = népies, indiánista) irodalom talán legkiemelkedőbb alkotása, mely az i n d i á n o k szenvedéseit, kizsákmányolását gazdag tárgyi anyaggal teszi konkréttá. G o n d o l a t a Gonzalez Pra-dát idézi: az i n d i á n tömegek a nemzet részét jelentik. K ö n y v e nagy b o t r á n y t oko-zott, hiszen a földesúri terrort m u t a t t a be. Turner regényének nagy része v a n abban, hogy az indiánkérdés konkrétabb, gyakorlatiasabb, m a j d f o r r a d a l m i m ó d o n vetődött fel a X X . században.

A z i n d i á n tematika i r o d a l m i jelentkezése mellett a politika területén is jelent-kezett egyfajta „indigenismo". 1908—10 után jogászok, szociológusok, n é h á n y poli-tikus — keresztényszocialista és szocialista eszmék hatására a vidék felé f o r d u l n a k . Különösen jelentős egy arequipai értelmiségi csoport m u n k á j a , ahol p é l d á u l a taní-tók Első Regionális Kongresszusa az indiánok oktatásának kérdéseit v i t a t j a m e g (1911). Egyre több jogász v á l l a l j a i n d i á n o k védelmét f ö l d j ü k védelmében, m e l y föl-dek elleni t á m a d á s különösen P u n o és a Titicaca-tó körzetében fokozódott. E z a z i n d i á n b a r á t értelmiség arra a következtetésre j u t (itt az orosz és m e x i k ó i h a t á s jelentős!), hogy az i n d i á n érdekeit legjobban a közösség, a comunidad t u d j a meg-védeni, mert ez az i n d i á n életének kerete. 1915-ben az arequipai Colegio de Abo-gados (Ügyvédek Kollégiuma) javasolja „indiánvédő törvényhozás" megteremtését.

Ezt egyes szenátorok felkarolják, s felvetik parlamenti bizottság kiküldését e célból.

P u n ó b a n megszületnek ez időben az első t a n u l m á n y o k az indián- és földkérdésről.

N e m véletlenül lett P u n o a X X . század elején az ilyen i r á n y ú felvetések kez-deményezője. E körzetben a legnagyobb az i n d i á n o k közt a nyugtalanság, s z á m o s i n d i á n felkelés innen i n d u l k i : ezért fordul e körzetben a figyelem az i n d i á n o k felé.

Ezzel függ össze, hogy 1912-ben Billinghurst elnök személyes megbízottat k ü l d k i az.

indiánkérdés tanulmányozására T. Gutiérrez Cueva őrnagy személyében, a k i m á r 1904—5-ben, m i n t C h u q u í t o katonai parancsnoka, fellépett az i n d i á n o k v é d e l m é b e n . Cueva 1912-ben Canas körzetének katonai parancsnokaként könyvet írt a z i n d i á n o k problémáiról, s elküldte az elnöknek. 1913-ban C h u q u í t ó b ó l számos panasz érkezik m á r Cueva ellen. Azzal vádolják, hogy Cueva segíti és felkelésre b u z d í t j a a z indiánokat, s az indiánok haciendákat fosztanak ki, s elterjedt a „bandolerismo".

56

A m i k o r azután a haladó Billinghurst katonai államcsíny áldozata lett, Cueva őrnagy v a l ó b a n felkelést szervezett, az i n d i á n o k élére állt, s felvette a Rumi Maqui nevet.

Ez a perui gondolkodásban, politikai életben jelentkező progresszív vonulat m é g kevéssé feltárt. A z e korszakról készült irodalom- és eszmetörténeti m u n k á k a l a p j á n hajlamosak vagyunk ez irányzat hatásának, jelentőségének lebecsülésére, de u g y a n a k k o r az is nyilvánvaló, hogy Peru p r o b l é m á i n a k megoldására történő vála-szok, a megoldás alternatívái, elsősorban „kreol" oldalról jöttek a századforduló t á j á n , ez a „kreol" irányzat az erőteljesebb.

Ezt a „kreol" jelzővel ellátott irányzatot azonban n e m szabad egynemű, homo-g é n á r a m l a t n a k képzelnünk. Ricardo Palma esetében a „colonalismo", a homo-g y a r m a t i m ú l t m i n t tematika a l i m a i kreol középrétegek szemléletét fejezi ki, akiknél n e m h i á n y z i k az arisztokrácia elleni gúny és v á d sem; tehát n e m egyszerűen a g y a r m a t i korszak apológiájáról van szó P a l m a esetében. N e m véletlenül látott a katolikus egyház P a l m a életművében ellenséget. Ricardo P a l m a a kreol középrétegek demok-ratikus részét képviseli, a l i m a i „demos" hangját, egy olyan kreol középréteg gon-dolatait és érzelmeit fejezi ki, mely — Mariátegui szerint — a történelmi körül-m é n y e k folytán n e körül-m tudott burzsoáziává válni, fokozatosan elvesztette pozícióit, be-folyását, s ezért a régi arisztokrácia elleni érzelmei is növekvő jelentőségre tet-tek szert.

H a P a l m a a l i m a i kreol középrétegeket, Abelardo Gamarra a Sierra criollo-j á n a k , k r e o l criollo-j á n a k véleményét fecriollo-jezi ki. G a m a r r a fiatalkorában radikális, aki sacriollo-ját bőrén tapasztalta az encomenderók és k l i e n t ú r á j u k hatalmát. Megértette: ezek az emberek n e m képviselhetik és n e m képviselik Perut.

G a m a r r a azt is j ó l látja, hogy a „95-ös forradalom" nem egy demokratikus köztársaságot hozott létre, m i n t azt a propaganda állítja, h a n e m egy civilista res-taurációt csupán. Chocano, akinél a m ú l t h o z kapcsolódás igen erős, n e m a Colonia-hoz h a n e m a ConquistáColonia-hoz kapcsolódik. Chocano hangsúlyozza a különbséget: szá-m á r a a Conquista hősi kaland, a nagy szeszá-mélyiségek korszaka, a Colonia pedig egy bürokratikus, despotikus vállalkozás. Chocano anarchista módon tiltakozik s á l l szemben a 95-ös „forradalommal", de később elfogadja azt, integrálódik az arisz-tokrácia értelmiségi bázisába.

A z említett példák, melyek egyébként a perui századforduló legfontosabb sze-mélyiségeit, legtipikusabb gondolkodóit is jelentik, illusztrációként szolgálnak arra, hogy lássuk: a hagyományos (a coloniától örökölt, a X I X . században ú j elemekkel gazdagodó) „kreol tudat", mely viszonylag homogén, egységes és erős k o m p l e x u m o t jelentett, a csendes-óceáni háború u t á n i korszakban m i n d „indigenista", m i n d „kreol"

oldalról k r i t i k a alá került. A z említett gondolkodók tevékenysége ideológiai moz-gást, változást jelez, jelzi azt, hogy megkezdődött egy modernebb társadalomfogalom, nemzetfogalom kialakulása Peruban.

A csendes-óceáni háború u t á n — egy militarista periódust kivéve — az első világháborúig terjedő időszakban — civilista korszak van Peruban. E civilista kor-szak 1895-ben Pierola „ f o r r a d a l m á v a l " kezdődött, s a X X . században m á r egy viszonylag felgyorsult kapitalista fejlődés következtében megjelenő ú j gazdasági erőt fejez k i : a partvidék, a Costa ültetvényes, külkereskedő tőkéseit, a Sierrában a bányászatban érdekelt tőkét; s mindezzel egy olyan tőkés érdekeltséget és poli-t i k á poli-t is kifejez, melynek erősek a k ü l f ö l d i poli-tőkés kapcsolapoli-tai. Ez a civilispoli-ta polipoli-tika g y a k r a n került ellentétbe a Sierra latifundistáival és a militaristák ókonzervatív csoportjaival. M i u t á n ez a kapitalista szektor a partvidéken erősödött meg, az ural-k o d ó osztály ural-k ü l ö n b ö z ő csoportjai ural-közti ellentéteural-k a Costa—Sierra ellentéteural-ként fogalmazódtak meg, úgy, m i n t a centralisztikus, L i m a vezette, és a föderalisztikus elképzeléseket támogató Sierra ellentéte. Mindez persze lehetővé tette az uralkodó osztály számára az ellentétek lényegének elleplezését.

Ez a civilista politika, összefüggésben a lakosság növekedésével, a gyári mun-kásság megjelenésével a partvidék nagyvárosaiban, a kezdődő m u n k á s m o z g a l o m m a l , a tömegek problémáit elsősorban a Costán érzékeli, s a századforduló t á j á n s u t á n

57

a szociális törvényhozás óvatos bevezetésével igyekszik e városi tömegeket meg-n y e r meg-n i (egészségügy, oktatás fejlesztése, társadalombiztosítás stb.).

Hogy a civilista, tőkés politika és a Sierra l a t i f u n d i s t á i n a k ellentétei m e n n y i r e n e m voltak alapvetőek, jól m u t a t j a a civilismo ú j ideológiáját m e g f o g a l m a z ó

gene-ráció, a „900-as nemzedék", a „futuristák", a k i k e két csoport közötti h a r m ó n i á t igyekeznek az ideológia segítségével s az ideológiában megteremteni.

Ez az irányzat, csoport a régi civilista garnitúra („neoliberálisok") helyébe l é p v e igyekszik a megváltozott feltételek között felvenni a harcot a „radikális" i d e o l ó g i á k behatolása ellen.

E csoport szellemi atyja Alejandro O. Deustua (1849—1945), a k i a régi és az

„ i f j ú " civilismo közt jelent kapcsot, de akinek nézetei m á r n e m a neoliberálisok racionális, utilitárius vonalát jelentik, hanem egy dekadens, irracionalista a l a p ú idealista, teljesen retrográd filozófiát. A pozitivistákkal szemben az i n t u í c i ó fontos-ságát hangsúlyozza, az értékek hierarchikus rendjét vezeti be, ahol a t u d o m á n y o s értékek a morál, az istenképzet értékei mögött helyezkednek el. A civilista p o l i t i k a hagyományos vonalát elutasítva, mely a városi alsóbb rétegek felé tett engedmé-nyeket, egy kis elit kialakítását és képzésének szükségességét hirdeti, mert szerinte az i n d i á n tömegek természettől képtelenek többre, m i n t létfenntartási j a v a i k meg-termelésére. Eszméiből következik, hogy a „neoliberálisokkal" szemben, a k i k a köz-oktatás fontosságáról beszéltek, ő az egyetemre fordít figyelmet — ennek k e l l az u r a l k o d ó elitet kitermelnie.

Deustua filozófiájához kapcsolódik a fiatal „futurista" irányzat, m e l y n e k kép-viselői a perui arisztokrácia fiai. A z t v a l l j á k : a materialista nézetek a középszerű-séget teremtik meg, s megsemmisítik a kultúrát. N y í l t a n m e g f o g a l m a z z á k : csak a felső osztály tagjai képesek uralkodásra. Ez a szemlélet a pozitivistákhoz képest n a g y visszalépés; azok a nevelés révén . elérhetőnek tartották, hogy á n é p — az i n d i á n — képessé v á l j é k a demokrácia gyakorlására. A polgári t ö r t é n e t t u d o m á n y és filozófiatörténet (Salazar Bondy) hangsúlyozza e csoporttal kapcsolatban: a m i k o r a m ú l t h o z fordulnak, az i n d i á n és gyarmati m ú l t értékeit egyaránt kiemelik. Fon-tos azonban hangsúlyoznunk: m í g az indigenisták az i n d i á n m ú l t b ó l a közösséget e m e l i k ki, itt az inka birodalom despotizmusa k a p hangsúlyt, e csoport az inka elitet csodálja, mely egy hatalmas birodalmat képes volt k o r m á n y o z n i .

E csoport legfontosabb jellemzője a „pasadismo", a m ú l t h o z fordulás.

A z arisztokrata Riva-Agüero a Coloniában a nagy b i r o d a l m a t dicsőíti. Ez a m ú l t a jelen problémáinak fényében v á l i k még fényesebbé, s igen erős antikapi-talista magatartásának ad ideológiai érveket. Erős történeti érdeklődése ezzel függ össze, a történelem politikai konzervativizmusának eszköztárát jelenti. A m ú l t nagy-sága ad alapot visszautasítani a kapitalista „materializmust", mely megöli a "lel-kesedést, s mindent, a m i nemes — m o n d j a Riva-Agüero — degradál. Riva-Agüeró-n á l Riva-Agüeró-nagy haRiva-Agüeró-ngsúllyal jeleRiva-Agüeró-nik meg az iRiva-Agüeró-ndiáRiva-Agüeró-nkérdés megoldásáRiva-Agüeró-nak asszimilációs változata.

E politikai-ideológiai irányzat kreol „középosztálybeli" változatát jelenti Victor Andrés Belaúnde, aki deklasszálódott arisztokrata családból származik. A p e r u i kreol középosztály növekvő szerepét v a l l j a és követeli Peru politikai életében. Esz-meileg a Deustua—Riva-Agüero vonalhoz tartozik, de az a véleménye, hogy a fel-sőbbrendű, alkotóerővel rendelkező emberek egyre i n k á b b a kreol középosztályból fognak jönni.

Francisco és Ventura Garda Calderón az indiánkérdés megoldását a mestizaje ( = meszticcé válás) gondolatban fogalmazza meg. V e n t u r a G . Calderón í r j a : „Mesz-tic n é p vagyunk, melyben fehér, i n d i á n és néger egyaránt jelen v a n történeti szem-pontból . . . Semmisítsük meg végre a faji komplexust, mely még itt van k ö z ö t t ü n k . F o g a d j u k el . . . a h á r o m f a j b ó l álló ország tényét, mely m a j d egy n a p o n egyesül.

A z emberek szívükben érzik, hogy egyazon néphez tartoznak, a m i k o r . . . közös eszméik, emlékeik, reményeik v a n n a k . S ez az, a m i a nemzetet jelenti." E mesti-zajet hosszú történeti folyamatként f o g j á k fel. A d d i g azonban, m í g a z indián-kérdést a neoliberálisok a kapitalista fejlődés érdekében k í v á n t á k — oktatással — 58

megoldani, e „futuristák'- az „erkölcsi értékek" felől vetik fel a kérdést, „remélve", hogy az i n d i á n m a j d részesedhetik a kulturális és erkölcsi értékekből. Ehhez azon-b a n szükségesnek l á t n a k az i n d i á n számára egy hosszú „gyámsági" periódust.

A mestizaje p r o b l é m a egy valóságos folyamatra, a „keveredés" folyamatára h í v j a fel a figyelmet — ezt a folyamatot azonban a „futuristák" irracionális oldal-ról, idealista megközelítésből szemlélik.

E csoport m ú l t h o z fordulásából következik, hogy megfogalmazzák azt is: a katolicizmus része a perui nacionalizmusnak, nemzetnek, m o r á l n a k . E csoport kez-deményezésére j ö n létre 1917-ben a l i m a i Katolikus Egyetem, melynek vallott fel-a d fel-a t fel-a fel-az „ ú j elit" k i fel-a l fel-a k í t á s á n fel-a k elősegítése lett.

B á r ez a perui értelmiségi csoport egy nagyon határozott k ö r v o n a l ú ideológiát dolgozott ki, tevékenységüket és hatásukat tekintve n e m t u d t a k olyan tömegbázist kialakítani, m i n t ez a „neoliberálisoknak" sikerült, s n e m t u d t a k olyan támaszt a d n i a kormányzatnak, m i n t a n n a k idején a Pierola-rezsim kapott a „neoliberá-lisoktól".

E két csoport — a „neoliberálisok" és „futuristák" — ideológiája közötti kü-lönbség jól tükrözi a perui gazdaság- és társadalomfejlődésben végbement változá-sokat. A „neoliberálisok" a perui gazdaság történetének egy válságos szakaszán a kapitalizmus felé fejlődésben l á t t á k a kiutat. A X X . század első éveiben, éppen e vágyott kapitalista fejlődés következtében egy sor ellentmondás jelentkezik, vagy m é l y ü l el, illetve kerül felszínre. A kapitalizálódás következtében gyorsul meg az i n d i á n földek elvételének évszázada tartó folyamata, mely az i n d i á n o k mozgalmait, felkeléseit v á l t j a k i ; a partvidéken megjelenik a szervezkedő és a X X . század első éveiben m á r sikeres sztrájkokat folytató munkásosztály; felgyorsul a kreol közép-rétegek és az arisztokrácia egy részének deklasszálódása, melynek pozícióit egy alul-r ó l jött középalul-réteg is veszélyezteti. A k ü l f ö l d i tőkebehatolás következtében létalul-rejött exportkultúrák az ország gazdasági érzékenységét fokozzák, s a század elején ennek következtében Peruban gazdasági válságok jelentkeznek. Ilyen tények a l a p j á n az u r a l k o d ó osztály egyes rétegeiben az addig statikusnak hitt és látott perui társa-d a l o m vizsgálata az anarchia, a szétesés képzeteit alakította ki. Ezért keztársa-dőtársa-dik a civilista (kereskedőtőkés, ültetvényes, és a bányászatban érdekelt tőkéscsoportok), v a l a m i n t a Sierra feudálisainak közeledése, s kezdődik meg egy közös elitista kon-cepció kialakítása, melynek célja az osztáíyuralom igazolása és stabilizálása. Ebben az ideológiában a z u t á n a kreol ideológiai örökség egy irracionális, idealista filozó-fiai alapot nyer, mely érveit a perui múltból, a gyarmati örökségből meríti, illetve ehhez az örökséghez visszanyúlva alakít k i elitista történetkoncepciót.

A „neoliberális" és „futurista" ideológia közötti különbségek tehát egy átala-k u l ó b a n levő, illetve ezt az átalaátala-kulást megátala-kezdő társadalom változásait tüátala-kröziátala-k.

E z a folyamat a burzsoá filozófia X X . század eleji fejlődésétől természetesen nem választható el, hiszen eszmei sémákat innen szerez a perui 900-as nemzedék (pl.

Bergson).

Ez a csendes-óceáni h á b o r ú u t á n i szakasz, mely az első v i l á g h á b o r ú végéig tart, ideológiatörténeti szempontból igen fontos periódus. Tulajdonképpen ebben a kor-szakban jelentkeznek — h a l a d ó vagy reakciós módon — a társadalom fejlődésével, problémáival kapcsolatos kérdésfelvetések. Megkezdődik az eddig m o z d u l a t l a n tár-sadalmi szerkezet b o m l á s a : ezt tükrözi az asszimiláció és a mestizaje gondolata, melyben a nemzetté válás kérdése, ennek lehetséges útjai fogalmazódnak meg.

E korszakban a kreol archaikus „nemzettudat", mely kizárta a társadalom n e m kreol csoportjait, modernizálódik: ezt az asszimiláció gondolata és a mestizaje fo-g a l o m beépítése a kreol fo-gondolatrendszerbe, efo-gyaránt jelzi; m i n d k e t t ő — b á r más-más hangsúllyal — az i n d i á n beolvasztását jelenti és követeli. A legerősebben Gon-zález P r a d a által megfogalmazott koncepció egy indián alapú nemzetfogalom kiala-k u l á s á n a kiala-k kiala-kezdetét jelenti, s a comunidad „felfedezése" a század elején ezt az irányt erősíti. E korszakban lényegében a nemzetté válás p r o b l é m á i n a k kapcsán vetődik fel az indiánkérdés, s a l a k u l k i az i n d i á n tematika, indiánszimpátia, az „indige-nismo". A gazdaságfejlődés eredményeként, ahogy a piaci kapcsolatok — ha ná-59

gyon lassan is — egyre i n k á b b bekapcsolják a perui vidéket a gazdaság vérkerin-gésébe, ez az integráció társadalmi problémaként jelentkezik, s csapódik le a z ideológiában is. A megoldást a kreol „látószög'' az asszimiláció vagy mestizaje révénr

tehát kreol vezetéssel képzeli el, a gyarmati korszakból örökölt, átmentett h a t a l o m konzerválásával. A z indigenista vonal indián prioritást követel, s a m i ezzel e g y ü t t jár, a l a t i f u n d i u m o k széttörését — végső következményében egy polgári demok-ratikus forradalmi átalakulást követel és hirdet.

A z 1884—1918 közötti időszak vitáiban tehát lényegében arról v a n szó, hogy a z integráció k i n e k a vezetésével, milyen értékek és pozíciók megőrzésével j ö j j ö n létre, arról, hogy ebben az á t a l a k u l ó társadalomban m i l y e n helyet foglaljon el az i n d i á n . Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ezek a p r o b l é m á k i n k á b b csak körvonalazód-nak. A mexikói forradalom, a Nagy Októberi Szocialista F o r r d a l o m hatása, a mar-xizmus latin-amerikai térhódítása révén az 1920-as években fognak e kérdések — s ezekről a v i t á k — kibomlani. Ezek a világtörténeti jelentőségű változások j e l e n t i k azt a katalizátort, mely a nagy ideológiai irányzatok (aprismo, m a r x i z m u s , hispani-dad) kialakulását meggyorsítják. A z indiánkérdés — s a v i t a magasabb szinten — ezekben az áramlatokban, irányzatokban válik egyik kulcskérdéssé.

DÉNES IVÁN ZOLTÁN

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 55-62)