• Nem Talált Eredményt

Hora panaszos éneke

1. Rogutye tu na rogule Cu aripty z bure dorule Csepan greszit ase more Kemaj leszat ase tore.

5 Kemáj leszat ase tore.

2. Álnok szerencse, szárnyakkal Mely repülsz igen gyorsakkal, Ó, kérlek, mit cselekedtem, Hogy elhagyál, mit vétettem,

10 Hogy elhagyál, mit vétettem?

3. Multyetsele fogaduit, Dare tetye tagoduit, Batutye Dumnyezo jeste, Tsinye hutyi nyeszor nyeste,

15 Tsinye hutyi nyeszor nyeste.

I_C_Politikai közköltészet_új.indd 64 2013. 11. 06. 9:18:14

4. Sokat ígértél, nem adtál, Minden tőlem megtagadtál.

Látom, hogy már mind átkozott, Valaki veled utazott,

20 Valaki veled utazott.

5. Viseltem selyemruhákat Felvervén sok palotákat, Ily dolgokat ha nem láttak, A nagy urak tanácskoztak,

25 A nagy urak tanácskoztak.

6. Mint József császár második, Ki Erdélyben uralkodik, Eddig itten is nyugodtam, Bánat miatt nem búsultam,

30 Bánat miatt nem búsultam.

7. Királyságomért fizetnek, Mert Fejérvárra vezetnek, Hol tüzes vas régen készül, Melyben majd testem beléül,

35 Melyben majd testem beléül.

8. Hóhérral koronáztatnak, Víz helyett vassal áztatnak, Tüzes koronám feltészik, Mellyel életem elvészik,

40 Mellyel életem elvészik.

9. Ti, barátim, vigyázzatok, Magyar kézre ne jussatok, Mert itt ilyennel fizetnek, S ily szörnyű kínra vezetnek,

45 S ily szörnyű kínra vezetnek.

10. Ha érdemlek is büntetést, Várok tőletek kedvezést, Ó, egek, hát most nyíljatok, Nékem is fenn helyt adjatok,

50 Nekem is fenn helyt adjatok!

66 II.

1. Álnok szerencse, szárnyakkal Mely repülsz igen gyorsakkal, Ó, kérlek, mit cselekedtem, Hogy elhagyál, mit vétettem?

5 2. Előbb nékem királyságot Ígértél – adál rabságot, Nem koronát a fejemre, Hanem rabláncot testemre.

3. Viseltem selyemruhákat

10 Felvervén sok palotákat, Ily dolgokat hogy láttanak, A nagy urak tanácslának.

4. Mint József császár második, Ki Erdélyben uralkodik,

15 Oly ruhákban öltöztettem, De most vasba verettettem.

5. Erdőn szabadon járhattam, De most tömlöcbe zárattam, Eddig őrzöttek, ne féljek,

20 Most estrázsálnak, ne éljek.

6. Eddig ittam és nyugadtam, Bánat miatt nem aggódtam, Most mérve adják vizemet, Jaj, úgy enyhítem ínyemet!

25 7. Magyarnak napot én adtam, De most kezekben akadtam, Erdély örvendi könyveim, Melyekkel áznak szemeim.

8. Álnok szerencse, megcsalál,

30 Mindent tőlem elragadtál.

Hog yha én azt tudtam volna, Kínnal testem nem sokolna.

7 koronát fejemre [szótagszám]

20 [bizonytalan olvasat]

30 meg [értelem, vö. más vált.]

31 Ha [szótagszám]

I_C_Politikai közköltészet_új.indd 66 2013. 11. 06. 9:18:14

9. Sokat ígértél, nem adtál, Mindent tőlem megtagadtál.

35 Látom, hogy már mind átkozott, Valaki veled utazott.

23.

1. Jaj, nyomorult, árva magyar nemzet, Kit a balszerencse így kiszemzet:

Hogy a mérés dolga, nehézkes igája Szokatlan nyakadat ily súlyosan állja.

5 2. Hajdani jó kedved, hová lettél A hazai kedves szeretettel?

Ím, minket is mocskol mindeneknek szája, Ki ránk néz, szívét az epe majd megszállja.

3. Hogy nem gondolkozunk jó eleve,

10 Rabok lőnk, a mérés arra teve,

Minden talpunk nyoma láncra vagyon verve, Víg szabadságunk is azzal eltemetve.

4. Már négy esztendeje ide s tova, Hogy a föld fel vagyon mérve s írva,

15 Mely munkának nyakunk hogy aláereszténk, Hazánk szeretetét egészen elveszténk.

5. De nem is ok nélkül gyűlöltetünk, Mert kéntelen oly dolgot követünk, Mellyel koporsóban tésszük szabadságunk,

20 S várjuk, hogy jutalmaztassék fáradságunk.

6. De még ez nem elég kínainkhoz, Sőt, ha elfordulunk rokoninkhoz, Azok is gyűlölnek, ha látják színünket, Keresztülspékelik elalélt szívünket.

11 vetve [értelem]

15 aláereszték [értelem]

20 jutalmaztassak [értelem]

68

25 7. Ne gyűlölj, szerelmes, édes hazánk, Engesztelődjél meg újra hozzánk!

Tegyük öszve inkább együtt bánatinkat, Talám úgy meggyőzzük szomorúságinkat.

8. Vagy ha nem könyörülsz, ne keseríts,

30 Több szomorúságban, jaj, ne meríts!

Csak nevünk is elég a megpirításra,

Ne hordj hát több földet ily nagy halmozásra!

24.

I.

1. Boldogtalan sorsra jutott Magyarország, Elkelt már kezedtűl mindenféle jószág, Környülvett egészlen szörnyő nyomoróság, Vérrel virágzik már az régi boldogság.

5 2. Hol volt ez világon te hozzád hasonló?

Ó, én édes hazám, ollan bosszúálló, Jó híred-nevedért te mindenkor haló, Víredet ontottad nemzetedért, való.

3. Ha az szükség hozta, szültél Cicerókat,

10 Az törvényre pedig törvényes Catókat, Mezőkre nemzettél erős Scipiókat, Vitézlő, vérontó, bátor magyarakat.

4. Zöldelett mindenkor meződ virágokkal, Kiterjedett mindenféli jószágokkal,

15 Tündöklett terméken keresztes búzákkal, Bűvelkedett vized számos sok halakkal.

5. Hol Szent István király, hitünk terjesztője?

Szent László királyunk, népünk vezérlője?

András, Mátyás király, ellenség verője?

20 Országunknak elmúlt minden szeretője.

4 virágzig [értelem]

7 [hiányzó sor, vö. II.]

8 nemzedért [értelem]

14 jóságokkal [értelem]

I_C_Politikai közköltészet_új.indd 68 2013. 11. 06. 9:18:14

6. Gyönge Lajos király Mohácsnál elveszett, Midőn Solimantúl ő megverettetett, Akkor az országunk nagy rabságra esett, Zápolya, Ferdinánd miatt majd elveszett.

25 7. Hogy Zápolya János királyunkká lévén, Az Sándor Bátori ellenkezést tévén, A német Ferdinánd sem iva, sem evén, Még mag yar koronát fejire nem tévén.

8. És így, jaj, országunk német kézre jutott;

30 Addig hízelkedett, méglen meg nem fosztott, Egy kis titulussal magyart bolondított, Ráncos bugyogója már föl is húzatott.

9. Mast mint olasz medvét, úgy parázon vezet, Zablán tart tégedet, ver, kínoz, mind veszet,

35 Sok sebbel blundráján már téged megkíbzett, Nevet, mint bolondot, véredben förtözött.

10. Elszarta tenéked szép szabadságodat, Dücsőséggel szerzett praerogativádat, Mindenféle bűves te szép országidat,

40 Addig hízelkedett, mast már ront magadat.

11. Kifosztott mindenbűl, mint sérva kípzelem, Zokogó szívembűl keservesen néztem, Sér’, kesereg’ vélem, szép magyar nemzetem, Német rabságára véled hogy így estem.

45 12. Ó, bizony rabságra – ha jól meggondolom, Régi eleinket midőn megfontolom, Rákotzi, Bertsényi dolgait számlálom, De azok elmúltak, nyilván tapasztalom.

27 itén [értelem]

28 a magyar [szótagszám]

29 országung [értelem]

31 Magyar [értelem]

33 mind [értelem]; parásznon [értelem]

36 mind Bolond [értelem, szótagszám]

38 szép praerogativádot [szótagszám, rím]

41 mind [értelem]; kibzetem [értelem]

47 számlálnám [értelem, rím]

70

13. Vajha vitéz Zrinyi mast lábra állhatna,

50 Rákótzi, Bertsényi, Bezeredi látna, Tudom, bizonyára keservesen sérna, Látván kínainkat, bizon kardot fogna.

14. Mert mind elfottak már az régi magyarok, Noha szemmel látjuk, hogy őnékik károk

55 Árod naprúl napra, nincs nékik határok, Elmúlt az böcsület, más fogja kantárok.

15. Élnek Bottyániok és vitéz Pálfiak, Héres Kárólyiak, bátor Nádosdiak, Erdödi, Barkótzi és más gróf ifiak,

60 Régi szabadságrúl nem is gondolkodnak.

16. Nem csudálom én, hogy ők mindent felejtnek, Mindennap némettel kávét hörpegetnek, Ellene mondottak már az magyar vérnek, Német complementnek mert ők is örülnek.

65 17. Mi végső romlásunk noha szemmel látják, Kedves nemzetségünk hogyan nyomargatják, Csudálkozam rajta, hogyan hallgathatják Sűrű ohajtásink, hogy mind meg nem szánják.

18. Most Isten országunk egy kicsint áldotta,

70 Borunkat, búzánkat áldásával adta.

Az átkozott tokos mihelt meghallotta, Azontúl, mint sáska, bennünket buríta.

19. Majd íhen halálra miattok juthatunk, Minden jovainkbúl ki is pusztulhatunk,

75 Már majd országunkban meg nem maradhatunk, Ha csak az Úristen nem segít mirajtunk.

50 Barkótzi [értelem]

59 Ifjak [szótagszám]

62 némettül [értelem]

65 Rombásunk [értelem]; látyuk [értelem, vö. II.]

66 nyomagatyúk [értelem, vö. II.]

67 halgatthatyuk [értelem, vö. II.]

68 minK [értelem]; szányuk [értelem, vö. II.]

72 mind [értelem]

73 miháttok [értelem]

74 jovainkbül [értelem]

I_C_Politikai közköltészet_új.indd 70 2013. 11. 06. 9:18:14

II.