A látszólagos nyereség adómentességének előfeltétele a társulati adó szempontjából az, hogy adóköteles az 1927. évi 400. P. M . számú T. H. Ö. 43. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfeleljen.
(Közigazgatási Bíróság 3.213/1930. P. sz.) Panaszos vállalat azt kifogá-solja, hogy úgy az 1926. évi, valamint az 1927. évi társulati adó állapításánál a kimutatott látszólagos nyereség érvényesítését meg-tagadták azért, mert az előírt kimutatást a vállalat hiányosan adta be.
A. látszólagos nyereség figyelembevételére vonatkozó igényét tartozott a vállalat az 1926. évi 700. P. M. számú pénzügyminiszteri írendelet 2. §-ának 4. bekezdése szerint a megnyitó mérleget követó első bevallásának benyújtásától számított 60 napon beiül bejelenteni.
Üzen bejelentés kötelezettségének panaszos vállalat egy napi kése-delemmel tett eleget. Ezt a mulasztását a magyar királyi
pénzügy-minisztérium a 27.836/1927. számú rendelettel igazoltnak találta, tehát a bejelentést kellő időben beadottnak kell tekinteni.
A z 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 1927. évi 40.000. számú kisérö rendeletének 4. pontja alapján köteles volt panaszos vállalat 1927. évi augusztus hó végéig a H. Ö. 43. §-ának (2.) bekezdéséhez iüzött utasítás (15.) bekezdésében foglaltaknak megfelelően készített új jegyzéket legkésőbb 1927. évi augusztus hó végéig beterjeszteni.
Ezt a jegyzéket panaszos vállalat 1927. augusztus 30-án — tehát az előírt határidőn belül —• beterjesztette és abban a vagyontárgyait négy csoportban sorolta fel, ú. m. 1. ingatlanok, gépek és felszerelé-sek, 2. anyag- és árúkészlet, 3. értékpapírok és 4. adósok. A vagyon-tárgyak ezen négy csoportját illetőleg beterjesztett bejelentés azon-ban csak az értékpapírokra nézve felel meg-a-H. Ö. 43. §-ának (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (15.) bekezdésében foglalt rendelkezé-seknek, — a vagyontárgyak többi három csoportjára nézve a beje-lentés is elismeri a hiányokat és azoknak pótlására hat havi halasz-tást kér. A pénzügyminisztérium a 180.377/1927. számú rendelettel a
"bejelentésben megjelölt adatok benyújtására 1927. évi december 15-íg
"halasztást adott, amely határidőig a vállalat a hiányokat nem pótolta, hanem újabb halasztást kért. Ezt a kérelmét a pénzügyminisztérium -a 157.464/1927. sz. rendelettel elutasította. Erről az elutasításról
pa-naszos vállalatot a székesfővárosi magyar.királyi pénzügyigazgatóság az 1928. évi január hó 14-én kézbesített 11.692/1928. sz. végzéssel -értesítette, amelyre a vállalat nem válaszolt, illetőleg a bejelentés
hiányait nem pótolta.
A z 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 43. §-ának (2.) bekezdése szerint a látszólagos nyereség érvényesítésének végrehajtására vo-natkozó részletes szabályokat a,pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Ezen törvényes rendelkezésben foglalt felhatalmazáson alapszik tehát, az 1927. évi 40.000. számú pénzügyminiszteri rendelet 4. pont-jában foglalt bejelentési kötelezettség előírása, valamint a felhívott TI. Ö. 43. §-ának (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (15.) bekezdésében
foglalt rendelkezések. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen rendelkezések-nek elmulasztását olykép kell tekinteni, mintha a vállalat a látszóla-gos nyereséget figyelembe venni nem kívánná, mert erre csak abban az esetben tarthat jogosan igényt, ha a törvényes felhatalmazás alap-ján kiadott rendelkezéseiben foglaltaknak eleget tesz.
A z 1927. évi 40.000. számú rendelet 4. pontjában előírt jegyzé-ket csak akkor lehet figyelembe venni, ha kitűzött határidőn belül adatott be és a kellő időben benyújtott jegyzéket csakis azon vagyon-tárgyakra nézve szabad figyelembe venni, amelyekre vonatkozólag az a 43. §. (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (15.) bekezdésében fog-laltaknak megfelel.
A fentebb ismertetett tényállás szerint panaszos vállalat kellő Időben beterjesztett jegyzéke csak az értékpapírokra nézve foglalja -magában mindazokat az adatokat, amelyeket a T. H. Ö. felhívott rendelkezése' előír. Ezért-panaszos* vállalat az értékpapírok után a látszólagos nyereség figyelembevételét jogosan igényelheti majd
azok-ban az években, amelyekben az értékpapirok értékesítésekor látszó-lagos nyereség mutatkozni fog. A bejelentésben felsorolt többi va-gyontárgyakra nézve azonban panaszos a 43. §. (2.) bekezdésében
meghatározott kedvezményre nem tarthat igényt, mert az utasítás (15.) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek nem tett eleget. Miután úgy az 1926., valamint az 1927. évi társulati adó mérvét illetőleg az értékpapíroknál elért látszólagos nyereség figyelembevételét panaszos nem igényli, — ezen adók mérve ellen irányuló panasznak a bíróság nem adhatott helyet.
Jogerős határozattal megadott ideiglenes házadó mentességet újabb, határozattal hatélyon kívül helyezni nem iéhet. (Közigazgatási Bíróság" 151295/ 1929.P. sz.) Bár a kir. pénzügyigazgatóság 62.493/925.
sz. végzése nincs az iratok közt, mert az a kir. pénzügyigazgatóság 32.087/926. sz. alatti jelentése szerint fel nem található,
mégis a kir. pénzügyigazgatóság 16.438/1926. sz! alatti végzése .indokolásában, valamint a kir. pénzügyigazgatóságnak a m. kir.
Pénz-18
ügyminiszterhez tett jelentéseiben foglaltakból és a félnek, azzal", egyező előadásából megállapítható,
hogy a kir. pénzügyigazgaióság a 62.493/1925. sz. végzésével adózó fél részére a kérdéses épületre nézve 30 évi ideiglenes adó-mentességet adott,
s hogy a kir. pénzügyigazgatóságnak ez a végzése jogerőre emelkedettt.
Később a kir. pénzügyigazgatóság a kir. adóhivatalt arra utasí-totta, hogy a kir. pénzügyigazgatóságnak az ideiglenes adómentességet, megadó végzését helyezze hatályon kívül és az adómentesség kérdé-sében hozzon új határozatot.
Erre az utasításra a kir. adóhivatal a kir. pénzügyigazgatóságnak az ideiglenes házadómentességet megadó végzését hatályon kívül helyezte s adózó felet a mentesség iránt előterjesztett kérelmével elutasította; a kir. pénzügyigazgatóság pedig a most megtámadott végzésével az adózó fél fellebbezését elutasította, s a házadómentes-séget megvonta.
Az ez ellen benyújtott panaszt a kir. közigazgatási bíróság ala-posnak találta, mert:
A pénzügyigazgatóság intézkedéseinek meghozatala után alko-tott 1929. XXIII. t.-c.-nek a. 14. §-a is csak az iránt intézkedik, hogy a kir. pénzügyigazgatóságot a határozatának meghozatalában a fel-lebbezési kérelem nem korlátozza, hanem, ha a fellebbezés tárgya-lása során kitűnik, hogy az elsőfokú határozat helytelen ténybeli vagy jogi megítélésen alapul, az ideiglenes házadómentesség tartamát ön-állóan állapítja meg.
Tehát ennek a rendelkezésnek az alapján is a kir. pénzügyigaz-gatóság csupán fellebbezési kérelem esetén és a fellebbezés tárgya-lása kapcsán intézkedhet,
de arra nincs törvényes rendelkezés, hogy a kir. pénzügyigaz-gatóság oly esetben mikor a határozata ellen fellebbezés nem adatott be s így az jogerőre emelkedett, csupán hivatalból és a határozata, hozatala utáni tényadatok vagy az adókötelezettnek a megelőző határozat . hozatalára befolyással bíró valótlan előadása fenforgása nélkül —• akár a saját, akár az alsóbbfoku hatóság határozatát lyon kívül helyezhesse, vagy helyeztesse, és azután a jogerős hatá-rozattal teljesen ellentétes határozatot hozzanak.
Ilyen eljárás ellenkezik a hatóságok eljárásának általános sza-bályaival, s annak megengedése megdöntené a határozatok jogere-jének az elvét.
Ezért a kir. közigazgatási bíróság a kir. adóhivatalnak és a pénzügyigazgatóságnak szabályellenesen hozott határozatait hatályon kívül helyezte s a korábban megadott adómentesség fenntartását elrendelte.
Cukorrépa termelőnek járó nyers cukorrépa szeletnek a cukor-gyár által ellenérték fejében való kiszárítása, mint
munkateljesít-rmény általános forgalmi adó alá esik. (Közigazgatási Bíróság 6.625/
1930. P. sz.) Panaszos maga adja elő, hogy a cukorrépatermelőkkel fennálló szerződései érteiméhen a beszolgáltatott cukorrépa ellenér-téke egy része fejében bizonyos mennyiségű kilúgozott friss vagyis nyers cukorrépa szeletet tartozik a répatermelőknek kiszolgáltatni, azonban ezek kérelmére a kiszolgáltatni köteles nyers répaszeleteket kiszárítja, és így szárított állapotban szolgáltatja ki a termelöknek, ezért azonban, a szárítás költségeit a termelőknek íelszárr.ítja és tőlük meg is kapja.
Ebből kétségtelen, hogy itt nem kiszárított répa szeletek eladása forog fenn, hanem a termelőket friss állapotban megillető répaszele-tek kiszárítása és a szárítási költségek bevétele, vagyis ellepérték fejében teljesített munkateljesítmény.
Minthogy pedig a 126.000/1C28. P. M. számú rendelet értelmé-ben nem esik általános forgalmi adó csakis a kilúgozott répaszeletek friss vagy szárított állapotban való eladásából származó jövedelem, ez a kedvezmény pedig kiterjesztőleg nem magyarázható, ennélfogva a panasznak helyet adni nem lehetett.
A bizományos által a megbízóra áthárítható szavafosság fejében - szedett — kártalanítási célokat szolgáló — kockázati díj, általános
forgalmi adó alá esik. (Közigazgatási Bíróság 342/1930. P. sz.) Az 1923. évi 10. t.-c. 1. és 2. §--a megállapítja az ott felsorolt álla-toknál az eladó szavatosságát a vevővel szemben.
Ez a szavatosság elsősorban és a vevőkkel szemben közvetlenül panaszost terheli, mint bizományost, akinek azonban visszkereseti ioga lenne az öt megbízó eladókkal szemben. Panaszos azonban ezen visszkereseti jogáról az őt megbízókkal szemben lemondván, ennek fejében kapja panaszos az egyébként az őt megbízókat illető vétel-árból a kikötött 1%-ot. Hogy ez áz 1% kockázati díj a panaszos
• bevétele, amellyel senkinek elszámolni nem tartozik, az kitűnik, á vizsgálati iratokból, de magából a panaszból is, mely szerint pana-szos az 1%-os kockázati díjat az egyébként általa a megbízóra át-hárítható szavatosság fejében szedi, és szavatosság fennforgása ese-tén az őt megbízó eladókra át nem hárítja, hanem az végleg az ő terhén marad, és panaszos épen azt akarja bizonyítani, hogy ebből az 1% kockázati díjból neki tiszta haszonként semmi, vagy legfeljebb sokkal kisebb összeg marad, mert ha sok esetben az általa vállalt sza-vatosság folytán kártalanítást fizetnie nem kell is, igen sok esetben azonban több kártalanítást kell fizetnie, mint amennyit kockázati díj fejében bevett.
Kétségtelen ebből, hogy a szavatosságnak ily mó'don díjazás el-leniében a megbízók mentesítése mellett magára vállalása önálló ke-reseti tevékenység, jtmelynek nyers, bevétele, tehát_a—kockázati—díj-teljes összege — az 1921. évi 39. t.-c. 29. és 30. §§-ai értelmében általános forgalmi adó alá esik. Az, hogy a beszedett kockázati díj -hóll tiszta haszonként mennyi marad. meg. a panaszosnak, az idézett
20
törvénycikk 31. §-a értelmében nincs befolyással az általános for-galmi adóra.
Panaszos ezen kockázati díj bevétele ép azon elbírálás alá esik, mint a bizományi díj bevétele, a kockázati díjból épen úgy nem von-hatja le a netáni kiadásokat, mint a bizományi díjból és a kockázati díjból való bevétele épen úgy teljes összegében általános forgalmi adó-alá esik, mint a bizományi díjból való bevétel.
Minélfogva a pansznak hely adható nem volt.
Az értékpapír forgalmi adó ügyletekkel iparszerűen foglalkozók terhére értékpapír forgalmi adót az üzlet keletkezését követő három év letelte után nem lehet kiszabni azon a címen, hogy az adólero-vásra kötelezett az értékpapír forgalmi adó lerovását a vonatkozó lajstromok bemutatásával nem tudja igazolni. (Közigazgatási Bíróság 18.568/1930. P. sz.) A rendelkező rész értelmében kellett határozni, mert a panaszosnak fellebbezésében előadott ama védekezésével szem-ben, hogy a D. Bank részvénytársasággal kötött értékpapír ügyletek-ről külön lajstromkönyvet vezetett és abban az értékpapirforgalmi adót is lerótta, az ennek igazolásául szolgáló könyvek azonban a p a -naszolt értékpapirforgalmi adó kirovásának alapjául szolgáló hivata-los lelet felvétele alkalmával, az 1928. évi április hó 28-án már fel-találhatók nem voltak, sem a megtámadott határozatban, sem a felter-jesztett iratokban hitelt érdemlő, ellenkező adatok rendelkezésre nem állanak. A kiszabás alapjául szolgált hivatalos lelet tanúsága sze-rint is az 1923. évi december hó 20-tól kezdödőleg 1924. évi május hó 28-ig kötött ügyletek a tárgyai a panaszlott értékpapirforgalmi adó-nak. Az 1900. évi XI. t.-c. 32. §-a értelmében az értékpapirforgalmi.
ügyletekkel iparszerűen foglalkozók az általuk kötelezőleg vezetendő naplókat és lajstromokat három éven át kötelesek csupán megőrizni, amiből nyilván következik, hogy a panaszos a panaszolt
értékpipar-forgalmi adó kirovásának alapjául szolgált 1928. évi április hó 28-án felvett hivatalos lelet felvétele alkalmából már többé az 1923. évi de-cember hó 20-tól 1924. évi május hó végéig kötött ügyletekről veze-tett lajstromokat a törvény alapján sem volt köteles megőrizni és így abból a körülményből, hogy ezekre az ügyletekre nézve a lajstromok felmondását és az értékpapirforgalmi adó lerovását a lajstromok felmutatásával igazolni nem tudta, semmiféle joghátrány sem kelet-kezhetik, tehát ez ügyletek után a felvett hivatalos lelet alapján ér-tékpapirforgalmi adó fizetésére sem kötelezhető és pedig annál ke-vésbbé, mert a könyvek vagy lajstromok felmutatásának elmulasztásá-ból eredő joghátrány csak addig terhelheti a kötelezett feleket, amig"
a törvény szerint a megőrzési és felmutatási kötelezettség fennáll.
A tudományos, művészeti, gazdasági, kegyeleti és jótékony egy-leteket amennyiben céljuk nem irányul pénzbeli nyereségre, a bélyeg-mentesség az örökösödési eljárásban is megilleti. (Közigazgatási Bí-róság 17.719/1930. P. sz.) Az 1869: XVI. t.-c. 3. §-ának az ill. díjj.
89. tétel X I I . a) pontjába foglalt rendelkezése szerint a tudományos,.
stb. egyletek, • amennyiben céljuk nem pénzbeli nyereségre van irá-nyozva, a közhatóságokhoz és hivatalokhoz intézendő beadványaikra és irataikra nézve, a peres eljárás kivételével, bélyegmentesek.
A jogszabály idézett szövegéből kitűnik, hogy a törvényhozó az említett „egyletek" személyes illetékmentességét a peres eljárás kivételével minden egyéb hatósági eljárásra megállapította, tehát a polgári bíróságok hatáskörébe utalt, de nem peres eljárásokra is.
Az örökösödési eljárás szintén a perenkívüli eljárások közé tartozik, mert abban a polgári bíróság csak jogrendező tevékenységet fejt ki, az annak rendjén felmerült jogi viták eldöntésére azonban nincs hatásköre s ha ilyen vita támad az örökösödési eljárás során, annak ledöntése végett a feleket perre utasítja.
A panaszost, mint olyan egyletet, melynek célja nincs, pénzbeli nyereségre irányozva, az előrebocsátottak következményeként az örö-kösödési eljárásban a már idézett jogszabály szerinti személyes ille-tékmentesség megilleti.
Ezért és arra tekintettel, hogy a tárgyiratokban nincs adat a le:
rótt illeték összegére — a rendelkező rész értelmében kellett hatá-rozni.
Az előzetes befizetés alá eső illetékre nézve a késedéimi kamat-fizetési kötelezettség az illeték előzetes befizetésére megszabott ha-táridővel veszi kezdetét. (Közigazgatási Bíróság 8.618/1930. P. sz.) Az 1920: X X X I V . t.-c. 50. §. (1) bekezdésében foglalt jogszabály sze-rint, ha a fél illetéktartozását a megállapított határidőben még nem fizeti, a határidő utolsó napjától a befizetés napjáig késedelmi ka-matot köteles fizetni. A késedelmi kamat mértékét az 1924: IV. t.-c.
2. §-ának kiegészítő részeként a törvényhez csatolt a) melléklet B:
I pontjában foglalt törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 1924.
évi 5001. P. M. sz. rendelet 20. §. (1) bekezdése 12%-ban állapította meg.
Az előrebocsájtott törvényes rendelkezések alkalmazása szem-pontjából a most felülvizsgált ügyben azt a kérdést kell eldönteni, hogy az illeték fizetési határidejének melyik időpontot kell tekinteni, az 1920; X X X I V . t.-c. 48. §. (1) bekezdésének meghatározott, vagy pedig az 1923: X X X I I . t.-c. 8. .§. c) pontjában a szerződésben kitün-tetett vételár után járó vagyonátruházási illeték előzetes befizeté-sére megszabott határidőt.
A m. kir. közigazgatási bíróság az előzétes befizetés- alá eső illetékre nézve az utóbb idézett törvényhelyben foglalt határidőt álla-pítja meg a befizetés határidejéül.
Ez a törvényes rendelkezés ugyanis a szerződésben kitűntetett vételár után járó illeték- befizetését a jogügylet bejelentésére kitűzött határidőn bélül az ennek fizetésére kötelezett fél feltétlen kötelessé-gévé teszi. Ennek a rendelkezésnek pedig az az okszerű következ-ménye, hogy á kötelesség elmulasztása a mulasztáshoz kapcsolt
tör-22
vényes i következményeket vonja maga után, vagyis a késedelmi 'ka-matok fizetésének kötelezettségét a fizetési határidő lejárta után.
- Az 1920: X X X I V . t.-c. 48. §. (1) bekezdésében és az 1923: X X X I I . t.-c. 8. §. c) pontjában foglalt rendelkezések egymással nem ellenté-tesek. Az utóbbi a szerződés adatai szerint fel tétlenül járó illeték haladéktalan befizetését biztosítja. A z első intézkedés pedig a sza-bályszerűen kiszabott illeték befizetéséről intézkedik, s a gyakorlat-ban akkor nyer alkalmazást, ha a kiszabás alapja nem a szerződés szerinti vételár vagy érték, hanem ezeknél nagyobb" összeg. Ebben az esetben a befizetési határidő s az annak elmulasztásával kapcso-latos kamatfizetési kötelezettség csak a szerződési vételárat (vagv értéket) meghaladó érték után kiszabott illeték összeg után jár.
Ezért s egyebekben a m. kir,. pénzügyigazgatóság megtámadott határozatában kifejtett okoknál fogva a panasznak nem lehetett he-lyet adni?- •-•'•• -.-y "-,. .
- • ' i ^ J -' • .
Kényszeregyességi eljárásban adós és kezes kezességi nyilatko-zata, hitelező; elfogadási nyilatkozata nélkül, nem esik'a kezességekre megállapított illeték alá. (Közigazgatási Bíróság 1.288/1930. P. sz.) Illatékezés tárgyát-a Sch. M. által 1926." "február 17-éíi kiállított ke-zességi nyilatkozat, képezte,
amelyben, az azt kiállító az iránt tesz nyilatkozatot, hogy a M.
és Sch. k.-i cég ellen folyamatban levő kényszeregyességi ügyben, az eljárás folyamán bejelentett és valódinak elismert.követelések, adó-sok és hitelezők által .megállapított egyességi kvótájának megfizeté-sére, hitelezőkkel szemben, kezességet vállal és amennyiben áz adó-sok a fizetési kötelességüknek eleget nem tennének, úgy kötelezi magát, hogy az esedékessé vált tartozást megfizeti.
Azonban abból" a "körülményből, hogy a M. 'és Sch. cég ellen a ny.-i törvényszéknél Ke,'; 54/1926,. sz. a. folytatott kényszeregyes-ségi eljárás irátai közt- 37. alszám alatt levő jegyzőkönyvből ineg-állapíthatólag az első tárgyalást éppen 1926. február 18-án — tehát az illetékezés alá vont kezességi nyilatkozat kiállítása utáni napon — tartották, t . . . . . . .
s hogy ezen a tárgyaláson.az adósok tekintettel arra, hogy a z ' egyesség létrejöttéhez már csak csekély áldozatra van szükségük", a tárgyalás ¡elhalasztását kérték;
s-végre, hogy az- ezután-1926., március 11-én megtartott tárgyalá-son más- személyek által kiállított kezességi nyilatkozatot" csatoltak be, -s: a Ke. 54/1926/42. sz, „alatti .végzésből kitetszöleg hitelezők ezt a kezességi nyilatkozatot fogadták el és annak alapján jött létre az egyesség;
a 'kir. közigazgatási bíróság valónak fogadja el panaszosoknak azt az előadását, hogy a Sch. M. által kiállított s most illetékezés alá vett kezességi nyilatkozatot a hitelezők nem fogadták el.
Minthogy pedig a magánjog szabályai szerint a kezességi
szer-létre,
. . ugyanis a szerződés csak akkor létesül, aínikor a hitelező a 'ke-zességi nyilatkozatot elfogadja,
s' ugyancsak ezen elfogadás után keletkezik az adós és a kezes közt is jogviszony; •
a fenti tényállásból nyilvánvaló, hogy a kényszeregyességi ügy-ben szerepelt hitelezők visszautasítása miatt,, .ezzel- az okirattal,
ke-zességi szerződés létre nem jött, . . . ,
amiért is arra illetékkiszabásnak helye nincs. , . Ennélfogva'á kis'zajbott-illeték, törlését . el kellett rendelni.
Városnak szerződés alapján szállított villamos áram fejében'ki-- űzetett összeg, után, a kincstár jogosult szerződési illetéket'követelni.
(Közigazgatási Bíróság 15.018/19281 P. sz.) 'A pariászos és,f>M) város -között létrejött szerződés szerint, annak alapján "veszi' a Villanyáramot i:a város,-a- panaszostól. A szerződés IX. fejezeté még külön
kedvez-ményt is biztosít a.,város számára a.város hivatalos helyiségeiben, az összes; középületekben, és. a színházban fogyasztott villanyárain útán.
Az 1920; X X I V . t,-c.. 3. §-a alapján" téhát a "nyiigta illetéken felül a I I I . fokozatú illeték is jár a jelen esetben,'Is a helyesen lerótt illeték visszatérítésének helye- nincsen..
Téves panaszosnak a 119. sz. jogegységi határozatra való hi-vatkozása, mert ebben az esetben a szf. elektromos művei egyszerű megrendelésre, külön szerződéses megállapodás nélkül mint bármely magánfogyasztónak szállították az állam részére a villamos áramot.
Ezek szerint a panasz alaptalan lévén, annak hely adható, nem volt.
Zárgondnoki számadásokra vonatkozólag 'adott észrevételek folytán megindult eljárásban felvett jegyzőkönyvek illetékeért a zár-gondnokot felelőssé tenni nem leheti (Közigazgatási "Bíróság 9.934/
1930. P..,sz.) A megleletezett, jegyzőkönyvek az 1881.e évi LX. t.-c.
249. §-a alapján a zárgondnoki számadásokra vonatkozólag végre-hajtást szenvedő fél által beadott észrevételek folytán lefolytatott el-járás folyamán vétettek fel és ezek illetékéért, a megtámadott határo-zat az 1914. évi XLIII. t.-c. 50. §-ára hivatkozással, áz együttesen ."•«1 járó; és ugyanazon ügyvéd,útján képviselt végrehajtató és zárgondnok
ügyvédjét teszi felelőssé.
A z ezt megtámadó panaszt a bíróság, mellőzve annak a. fel nem vetett kérdésnek vizsgálatát, hogy az 1914. évi XLIII. t.-c. 54. §-ában a perbeli képviselő első sorbani illetékfelelősségének törvényes elő-feltételei fennforognak-e, alaptalannak találja, mért az ily eljárás a_z_ _.
észrevételt tevö fél kérelmére-megindítottnak "veendő és így ép a hivatkozott 50. §1 alapján a felvett jegyzőkönyv ílletékeért az észre-vételt, kifogást előterjesztő felet terheli a kötelezettség.
A z 1881. évi LX. t.-c. 249. §-ban foglalt eljárás ugyanis amint a miniszteri indokolásból és törvénymagyarázatból kitűnik, egy neme
24
volt az 1881. évi LIX. t.-c. 85., 88. §-ai értelmében indított számadási pernek, azzal az ide vonatkozó eltéréssel, hogy a számadás elleni észrevételek nem kereset alakjában adatnak be, tehát lényegében az észrevétel a keresetet helyettesíti és a lényeg, — hogy ez az eljárás az észrevételekkel indul meg, — megmarad és az eljárásba az ész-revételek beadása folytán vonatik be úgy a zárlatot kérő fél, mint a zárgondnok.
Ha a volt szőlőbirtokot a vagyonátruházási jogügylet megköté-sekor szántóföldnek használják, akkor az illetékalap megállapítása végett a törvényszerű legkisebb értékkiszámítást mellőzni nem lehet.
(Közigazgatási Bíróság 11.089/1929. P. sz.) A vétel tárgyát képezett in-gatlanok, az adásvételi ügylet megkötése idején ugyan már szölőbir-tokot nem képeztek, de mint szántóföldek használtattak és mint ilyenek lettek a panaszosnak eladva,
minthogy pedig A minimális értékelésre vonatkozó rendelkezések csak az olyan szőlőbirtokok átruházásánál nem nyernek alkalmazást, amelyek művelése teljesen megszűnvén, parlagon hevernek és más művelési ág szerint sem használhatók (1920: X X X I V . t.-c. 28. §-a) ez az eset pedig a jelenben fenn nem forog.
s minthogy ezek szerint az illeték alapja ezúttal a hivatkozott törvény 27. §-ának rendelkezéséhez képest a törvényszerű legkisebb érték számbavétele mellett, helyesen lett megállapítva,
a panasznak ezen és a királyi pénzügyigazgatóság határozatá-ban felhozott indokokból helyet adni nem lehetett.
A z alperesként perbe vont csődtömeggondnokot megilleti az illetékmentesség. (Közigazgatási Bíróság 4.209/1930. P. sz.) A z iratok adatai szerint a sérelmezett ítéleti illeték kiszabása alapjául szolgált ítélet a P. V. gőzmalom felperesnek a panaszos ügyvéd, mint vagyon-bukott F. L. csődtömegének gondnoka ellen 5708 P. 84 fillér tőke s járulékaiból álló követelés megállapítása és sorozása iránt indított perben hozatott.
A csőddel kapcsolatos perekre az 1914. 43. t.-c. 81. §-a ki-mondja ugyan, hogy ezekre a polgári perrendtartás által szabályozott eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, de csak az illeték mértékét illetően, de ezen rendelkezés a csődtömeg ellen in-dított perekre az illetéki díjjegyzék 85. tétel 10. pontjában biztosított illetékmentességet nem szünteti meg.
A jelen esetben tehát alperesként perbevont és a perköltségben marasztalt csődtömeggondnok ellen az illeték jogosan kiszabható nem volt.
A királyi pénzügyigazgatóság által .felhívott K. K. H. ö . 86. §.
4. pontja nem alkalmazható, mert ezen jogszabály a csőd tartama alatt keletkezett jogügyletek után járó illetékre vonatkozik.