Oroszország iparáról

Az orosz világ bőven rendelkezik mindazon tényezőkkel, melyek virágzó ipar kifejlesztéséhez szükségesek, csak egynek van híjával: az orosz nemzeti elemnek nincs nyugat-európai értelem-ben értelmezhető iparos-képzettsége, Nagy-Péter német, angol, franczia, hollandus mestereket hívott be; azok czéheket szervez-tek, a X I X . században idegen tőke, idegen munkaerő virágzó ipartelepeket alkot; de ez tulaj donkép csak pénzügyileg előnyös oldala a dolognak s nem orosz nemzeti gyarapodás. Az orosz-ős-termelő, s ilyen szempontból kell iparát is megítélnünk. Mező-gazdasági fejlődése szoros összefüggésben áll iparának előre-haladásával.

Párhuzamot vonva az osztrák s magyar meg az orosz ipar között, bár productio s extensivitás tekintetében ez utóbbi jóval túlszárnyalta a mienket, az osztrák ipar fejlettebb, európaiasabb volta kétségbe nem vonható. Csakhogy van az orosz iparnak egy speciális ágazata, mely a nemzeti közvagyonosodásban, kivált a paraszti osztálynál bizonyos szerepet játszik s ez a nép-ipar, vagy divatos nyelven házi-ipar. Míg nálunk állam s társadalom a haj-danta virágzó népipart egyes vidékeken, a fejlődő európai indu-stria térfoglalása mellett is, jövedelmi forrássá igyekszik tenni:

Oroszországban egész vidékek élnek belőle, de nemcsak élnek, hanem minden különösebb protectio nélkül is fejlesztik. *)

A fában bővelkedő vidékek dobozokat, apróbb csecse-becsé-ket, játékokat, pipákat faragnak, Tulában nép iparhói fejlődött ki a bádogipar, másutt szent kép és fárafestéssel foglalkoznak, téli estéken a guzsajosban fonnak, szőnek, orosz parasztasszonyok — kivált hol kevés a termő föld — nagyban állítanak elő

fehérné-*) JTapojwoc xo3oSctbo Pocciir. P>. Jí. JícaoGpacoin.. T. II. k. Péter-vár, 1882.

I)R. TÏIATJTVOCZY RAJOS.

műt. Mindez nálunk is, talán jobb minőségben is megvan, csak-hogy csekély lakosságunkhoz képest mind a maga szükségletére dolgozik, részint az olcsóbb osztrák ipar színes kendői, olcsó rokolyaszövetei kiszoríták a szőttest. Oroszországban a productio rendkívül nagy, s egyideig ellensúlyozta azt a körülményt, hogy a gyáripar űzői külföldiek, s orosz nagyiparról alig lehet szó.

A moszkvai kormányzóság középpontja, szíve az orosz ipar-nak. Ennek megint m-a Moszkva városa, melynek egyik része valóságos nagy ipartelep, melyen kattunnyomó-gyárak, veresfestő-gyárak s kézmütelepek egész serege működik. Csakis Moszkvá-ban, e népes, gyáriparos városban lehetett megtartani az 1881-ki kiállítást, mely az orosz iparnak egyik igen szép lapját képezi. *) Bebizonyító e kiállítás, hogy a kézműipar, bőripar, az aranymű-vesség, mezőgazdaság terén Oroszország szépet,' jót produkál s bír a nyersterményeknek oly bőségével, melyek ipari fejlődésére mérhetlen hatással lesznek a jövőben.

A gyáriparnak rohamos fejlődése, kivált az utóbbi évtized-ben, párhuzamos a munkás osztályéval. A kisiparos paraszt, ki a gyárakban rendes és állandóan fizetett munkát kapott, ezrével állott be, s immár elég jó úton van, hogy oly elemmé tömörüljön, mint a német és franczia gyármunkások. Egyhamar nem nyilat-kozik még a sociális kérdés élessége, mert a munkások nagy. része földdel biró, faluközösségbe tartozó paraszt lévén, évenként — húsvét táján — egy-két havi szabadságra haza megyen s a falun kiheveri a gőzös légkör bántalmait, s ki az eloroszodott idegen munkások osztogatta brochureok eszméit. Az orosz gyárosok nagy része életbeléptette a bennlakás rendszerét. A gyár mellé

" ~ külön munkáslakokat építenek, külön a férfiak, külön a nők, kü-lön á gyermekek részére, ott kapnak élelmet, van kórházuk, tár-salgó termők, iskoláik, melyeknek költségét a gyár fedezi.

Az orosz gyármunkás szigorú fenyíték mellett, kevéssel be-érő, ügyes, szófogadó és türelmes. Leleményessége nem sok, nagy tökélyre általában nem viszi, jobban tud engedelmeskedni, mint parancsolni. A munkásvezetők ez okbúl jobbadán külföldiek. Az

") J e l e n t é s e k : az » Ausztria 3 czímű folyóiratban, B u r i á n I. consul jelentése a N a c h r i c h t e n f ü r I n d u s t r i e u. H a n d e l , m a g y a r u l Rátli K.. oroszul llafolovicli jelentéseik.

-OROSZORSZÁG IPARÁRÓL. 159 orosz parasztiparos kézügyessége bámulatos, a maga kicsi körében néha minden mustra nélkül remekeket készít, de nem kitartó.

Üzleti szellemét tunyasága lankasztja meg. ' Mint említők, a czékeknek nem sok hatások volt a nemzeti

iparra. Nem volt azért, mert az orosz kézimunkás inkább a ván-dorkeresetre hajlandó — mi az előbbi jobbágyrendszerből fejlő-dött — mint zárt városokban megtelepedésre. Van az orosz mun-kástársadalomban egy kitűnő intézmény, az artelj, a szövetség.

Bármilyen vállalatra összeáll bizonyos számú munkás, ezek kö-zös akarattal egy tekintélyesebbet főnöknek tesznek meg, ki a pénzt beveszi s élelmezi a társakat. Mindenkinek egyforma joga van közös nyereséghez, s egy mindegyikért, s mindenki egyért fe-lelős. A társak főnöküknek, ahoz képest, a mint munkát kerít, bizonyos jutalmakat adnak. A főnök társaiért s a munkáért a munkaadónál felelősséget vállal. *)

Vannak ezenkívül ideiglenesen összeálló munkásszövetkeze-tek, ezek kevesebb biztosítékot nyújtanak az arteljeknél.

A kormány, a mennyit kormány iparért tehet, megtett.

Védvámjával Oroszország az orosz ipart hozzászoktatta a gyám-sághoz. Nagy-Péter óta következetes az orosz vámpolitika. Nagy vámot vetett minden oly árúra, mely a belföldi gyártmánynyal ver-senyezhetne, s mihelyt egy versenyképes külföldi árú felmerül, azonnal kész a vámemelés. Az 1822-iki vámtarifa a szigorú véd-vámnak mintegy megtestesülése; a beviteli árúk közül 301-et nem volt szabad bevinni, a kiviteliek között 22 vala tilalom alatt.

Az 1882. júl. 1-én életbe léptetett legújabb tarifa ugyancsak 11 tilalmas beviteli árút sorol föl, de sok árúra nézve még inkább

emelte a rá rovott vámokat. 1877. jan. 1. óta aranyban fizetendők a vámdíjak, 1881 óta 10%, vámilletéket vesznek s így a védvámos irányzat még financzvámokká is minősíti a tarifát. A nagy tarifák következtében a külföldi tőke elkerülendő a nagy beviteli vámo-kat Oroszország területén állított fel gyáravámo-kat s mint belföldi tőke helyezkedett el.

Leginkább mutatkozik ez a monarchiánkkal szomszédos kormányzóságokban, a délkeleten. Finom angol, franczia s német

*) E d e m o w M. közlései az a r t e l j e k r ö l és T h u n A. Staats- u n d social-wissenschaftliche F o r s c h u n g e n . I I I . 1. 190. 1.

DR. THALLÓCZV LAJOS,.

iparczikkeknek mindenesetre van keletjük, az osztrák iparczikkek pedig nem minden tekintetben állják meg az összehasonlítást velők. Ruházati czikkek, kocsik, apró árúk, sarlók Ausztriából hozatnak, Magyarországnak alig van egy kis vason kívül része a forgalomban. Mindamellett az orosz ipar nem tudott emanezipá-lódni. Nagyon drága a productio. Odessába például 1880-ban majdnem 700,000 vászon és jute zsákot importáltak Angliából, a belföldiek nem versenyezhettek e jó és olcsó czikkel. Az új vám-tarifa e zsákok pudjának vámját 33 kopekről 2 rubelre szöktette fel, s az angolok mégis eredménynyel versenyeznek az oroszokkal.

Baja különben a vámpolitikának, hogy nagyon gyakran változtatgatja tételeit s az iparos alig szokik ehhez az árhoz, már más tarifával lepik meg. A hitelviszonyok sem kielégítők;

pénzt gyorsan, de drágán kap vállalkozó, a paraszt csak kevés helyen jut könnyen kölcsönhöz.

Oroszország ipara a miénktől s a nyugatétól abban külön-bözik, hogy 90 millió embernek szükségletét kell fedeznie, s ha csak belfogyasztási területét meghódította s azon uralkodik, nem szorúl exportra. A védvám az orosz iparnak biztosította a megél-hetést, de nem tette függetlenné az importtól. Például csak 1880-ban 323.732,598 rubel értékű külföldi árút hoztak Oroszor-szágba. Ha a gépek, géprészek s félnyers anyagok külföldi bevi-tele megakadna: az orosz ipar teljesen megszűnnék. S növekedik fontosságban az előbb említett tétel, ha meggondoljuk, hogy az oroszországi 27,927 ipartelep összes productiója 909.000,000 ru-belt tett (689,000 munkás) tehát az appretura bevitel a produc-tiónak mintegy 33% képezi.*)