A Nihil és az Otthon állama

Jókai világpolitikai jóslatai kísérteties hasonlóságot mutatnak a 20. század valós eseményeivel. Ahogy Szegedy-Maszák Mihály a regény 1993-as kiadásához írott utószavában megjegyzi: a regény „utólag a huszadik század csúfondáros tükörképének bizonyult. A történelem az irodalmat látszott utánozni.”³⁶² Az író már az 1870-es évek elején félelmetes pontossággal vázolta fel Amerika világhatalmi felemelkedését, amelynek gyökerét gazdasági tényezőkben látta, egyenesen a 20. század gazdasági nagyhatalmaként írta le az Államokat. A másik világhatalom Jókai víziójában a cárizmust megbuktató Oroszország lesz, amely szövetkezik Amerikával, és a két állam közös akarata irányítja a világpolitikát.

Amerika és Oroszország barátsága két pilléren nyugszik: eszmei és gyakorlati alapokon. A szellemi alapot az Oroszországot uraló nihilista és kommunisztikus eszmék szolgáltatják, mivel a Nihil országának hosszú távú célja „Azt csinálni Európából, ami Amerikában van;

egyetlen nagy köztársaságot. Elűzni a fejedelmeket; eltörölni az országok határait;

megszüntetni minden speciális hazáról való fogalmat; lefegyverezni erőszakkal minden ország hadseregeit; elpusztítani minden arisztokráciát; lomtárba űzni minden külön alkotmány; simára taposni minden vallást; és egy keresztvonással kvitté tenni minden államadósságot. És akkor aztán megkezdeni az „új-világot” az „ó-világban”.”³⁶³ És itt gyakorlati szinten találkozik az orosz és az amerikai érdek, hiszen a megsemmisített régi Európa megszűnne gazdasági versenytársként működni, helyette maga is piacot

361 „A gyors közlekedés, a kereskedelmi összeköttetések úgy amalgamázták az emberiséget, hogy a térképre festett határok nem határai többé a jó barátságnak, minden nemzet minden országban keresi érdekeit, kénytelen meghonosulni ott, ahol azt megtalálta […]. Iparkodik tanulni egymástól, keres helyet fölösleges pénzének, vagy pénzt az új vállalatainak; minden nép hitelezője is, adósa is a másiknak; háborúja nincsen, mert az „nem üzlet”.” II./290.

362 In: Jókai Mór: A jövő század regénye, Pozsony, Kalligram, 1993, sajtó alá rendezte és az utószót írta Szegedy-Maszák Mihály, 697.

363 In: JM: A jövő század regénye, I./336.

160 szolgáltatna a gyáriparát és termelését felvirágozató Amerikának mindaddig, „amíg a dolgok új rendjébe beleszoknék (ha valaha beleszoknék, hogy egyetlen országot képezzen).”³⁶⁴ Ezen a ponton Jókai regényében felbukkan a regény írásával egy időben a köztársasági eszméről mondott képviselőházi felszólalásának alapgondolata is. Esszerint azáltal lehet csak köztársasággá alakítani a sokszínű és államformájú Európát, s benne Magyarországot, ha előbb teljesen új feltételeket teremtve, minden régit felszámolva, egyfajta ’tabula rasává’ alakítják.

Európában a kommunisztikus és nihilista eszmék alapján tabula rasat teremteni Jókai szerint csak Oroszország kísérelhet meg. Minden más nemzetnél hiányoznak hozzá a táptalajt adó szerencsétlen társadalmi és politikai körülmények. Oroszországban azonban az elnyomás alatt álló roppant néptömegek munkát és foglalkozást keresve könnyen szervezhetők a fennálló társadalmi rendszert támadó eszmék által. Könnyen hozható létre a legnagyobb fegyveres haderő és fordítható a gyengülő és hanyatló Európa ellen. Az orosz népnél hiányzik a szuverenitás, a hit a magasabb erkölcsi eszmékben, a társadalmi értékek elismerése. Az oroszok ráadásul könnyen vezethetőek egyszemélyi hatalom által, mivel ismeretlen előttük az individualitás fogalma. Hogy hová fejlődik, és mire készül Oroszország, azt Jókai szerint nem lehet pontosan tudni és megjósolni sem, mivel a Nihil országa, ahol „a forradalom viszi az ellenőrzést”, ködbe burkolózik, nem lehet belelátni. A titkos rendőrség, csakúgy, mint a titkos belső kommunisztikus szervezetek behálózzák az országot. ³⁶⁵ A jövő század regényét megelőző kisregényében, A csigák regényében Jókai ugyanezért láttatta veszélyesnek Oroszországot. Veszélyességét tovább növeli, hogy mindenütt vannak követői „Minden elem, mely a forradalmat, mint célt látja maga előtt, titkos és önkénytes szövetségesük.” ³⁶⁶ Mellettük a sajtó is megvehető, hogy minél szebb képet fessen a nihil eszméit megvalósító országról.

A cárizmust megdöntő köztársaság „a szabadságot átviszi egyszerre minden térre. Szabad a föld a dézsma alul, szabad a jobbágy a robot alul, szabad a nő a családi kötelékből, a társadalmi nyűgből; lehet ki-ki, ami akar. A leány lehet kereskedő, vagy kézmíves, vagy

364 In: JM: A jövő század regénye, I./337.

365 „Ahol a forradalom viszi az ellenőrzést, ott utazni nem lehet: aki az útlevelével az egyik falu határán áthatol, fennakad a másik faluban, s vagy ott ragad valahol, vagy visszatoloncozzák a határra. […] A hajdani orosz rendőrség is félelmetes volt, de a nép rendőrsége még furfangosabb, és ez megvesztegethetetlen.” In:

JM: A jövő század regénye, I./336.

366 „Eladó toll mindenütt van a világon. Az európai sajtónak egyharmad része az orosz köztársaság magasztalásával foglalkozi. Azonkívül egy egész ligája becsületes, jóhiszemű doctrinér-szocialistáknak ingyen, a maga kenyerén fárad a propagandájukban. […] A bérenc toll szándékos túlzással, a rajongó pedig fantáziája után, paradicsomi színekkel festi ki az oroszországi állapotokat.” In: JM: A jövő század regénye, I./336-337.

161 békebíró, vagy szerető: senkitől sem kérdi. Papra, templomra semmi szükség többé, szabad nem hinni semmit. Nincs többé ördög! Nem vétek, amit az ember magának megbocsát.”³⁶⁷ Ezen a ponton Jókai a klasszikus tocqueville-i liberalizmus álláspontját jeleníti meg, érzékeltetve véleményét, hogy a túlzott és fékek nélküli szabadság ártalmas a társadalmi fejlődésre.³⁶⁸ A roppant számú orosz lakosság felfegyverzése jelenti a legnagyobb fenyegetést, és Jókai jövőképében nincs hatalom, amely megállítsa ezt az egynyelvű, egy vallású, jég hátán is megélő katonaságot, csak az a mindent elpusztító fegyver, amelyet az Otthon lakosai birtokolnak.

A Nihil országának ellenpontját a regényben a tabula rasat teremtő, szigeten felépített ideális Otthon szabad köztársasága szolgáltatja. Hogyan működik Jókai utópikusan ideális társadalma? A központi jelentőségű társadalomszervező erő, amely a fegyveres hadsereg, rendőrség, jogszabályok nélküli államot összetartja, „a szokássá vált becsületérzés az, amely államunk egész alkotmányát képezi.”³⁶⁹ Ebben az államban átlátják, hogy mennyire fontos az állami vezetők példamutatása, amely nélkül az egész alkotmány, államuk alapja összeomlana. „Ahol a kormány meglopja a polgárt, a polgár meglopja az államot.”³⁷⁰ Rendőrségre nincs szükség, megmaradt szerepét és feladatát a békebíróságok látják el.

A jövőbeni államban fontos szerepet tölt be a tudomány, amely, legalább is részben átveszi a vallás szerepét, és lehetővé teszi az egyre magasabb szintű emberi élethez szükséges feltételek folytonos javítását. Ugyanakkor a papság feladata lesz a köznép erkölcseinek emelése és az ismeretterjesztés. A legdíszesebb épületek a tudomány

’templomai’ lesznek, ezzel is kifejezve fontosságát. Az emberek akkor lehetnek az Otthon állampolgárává, ’részvényesévé’, ha aláírják annak alaptörvényeit, amelyek az előbbi alapelveken kívül kimondják, hogy mindenki egyenlő, nincs rangbeli vagy nembeli különbség. A nők szabadon választhatnak foglalkozást beleértve az addig csak férfiaknak nyitott pályákat is. Ez pedig előnyösen hat a női erkölcsökre, mert az önállósodó, felelősségvállaló nők helyzete jelentősen javul, biztos helyük van, nem szorulnak többé kegyelemkenyérre. Az Otthon társadalma felismerte a gyermeknevelés fontosságát: a kultúra és a társadalom megtartó erejét látja benne. Mivel az államban mindenki dolgozik, vagy tanul, a gyermekeket nevelő intézmények, az óvoda, iskola is fontos helyet kapnak

367 In: JM: A jövő század regénye, I./333.

368 Vö: Gángó Gábor: Jókai Mór és Rudolf trónörökös barátsága, Irodalomtörténet 84./2003/3./380-395.

369„Az a szokás, hogy elég a kötelességet annak tudni, akinek terhe, hogy teljesítse azt, mielőtt az sürgetné a teljesítésre, a kinek az ő kötelességéből haszna van. Ez a mi kormányzásunk titka, ez a társadalmi együttlétünk életereje.” In: JM: A jövő század regénye, II./96. Az idézetet kiemeli és magyarázza: Fábri, Anna: Jókai Mór, 179-181.

370 Uo.

162 és mindenki számára szabadon igénybe vehetőek. Szociális ellátások egész köre áll a polgárok rendelkezésére, igen elterjedtek például a közös étkezdék.

Az állam befolyásának fontos alapköve, küldetése betöltésének legfontosabb eszköze a hiteles és gyors információ. A közlekedés megújulása és a világot behálózó kereskedelemi kapcsolatok révén az Otthon békés, virágzó társadalmának mintáját terjeszti az egész világon, de legnagyobb segítsége ebben éppen a sajtó, a nyomda.

Az állami hierarchia mentes a kiterjedt bürokratikus apparátusoktól. A megválasztott ezer tagú képviselőtestület évente (újra)választja az állam élén álló harminc fős igazgatótanácsot és ellenőrzi annak három elnökét is. A három (különböző állami feladatokért felelős) elnököt az összes részvényes választja, tíz évre.

Jókainak e regényben felvázolt jövőképében nemcsak a Nihil és a vele szemben álló Otthon utópikus rajza érdemel figyelmet, hanem a Monarchia és Magyarország viszonyának alakulása is. Az utópia és szatíra között egyensúlyozó regényben az író Magyarország fennmaradását egyértelműen a Monarchia kereteiben képzeli el.

Ugyanakkor persze, minthogy egyfajta 19. századi politikai sci-fit ír, s mert a gondolat a jelenben is sokakat foglalkoztat: a hatalom súlypontját a magyar birodalomfélbe helyezi át. Másfelől azonban mint realitást hangsúlyozza, hogy a Monarchia sorsa szorosan összefügg a dinasztia sorsával. Ahogy Jókainak az önálló hadseregre vonatkozó követelése átformálódik, mondhatni elhalkul az 1870-71-es események kapcsán, ugyanez, ugyanez okból történik Magyarország Monarchiabeli helyéről, illetve a két birodalomfél viszonyára vonatkozó álláspontjával is. Az már más kérdés, hogy a nagy államalakulatokkal szembeállított, pozitív köztársasági Otthon állam megjelenítésében az alkotmányos monarchia államformájának kritikája is felfedezhető.³⁷¹ A háború és béke kérdését illetően Jókai regénybeli álláspontja tiszta és egyértelmű: a hadifegyverek rohamos fejlődése révén az állandóan megújuló fegyverek kiszorítják a korábbiakat és a fegyverkezési versenyt csak a mindent legyőző, korlátlan és teljes pusztításra képes fegyver állíthatja meg. Mindeközben pedig nem célra vezető, sőt veszélyes is lehet, ha a nemzet harci erejét meggyengítik a békeeszmék, mert akkor elkerülhetetlen (a birodalom és) az ország részekre hullása.

371 Vö: Fábri, Anna: Jókai Mór, 9-23.

163