VI. A Modus vivendi egyezmény a Vatikán és Csehszlovákia között
VI. 2. A Modus vivendi jelent ı sége
elıkészítése végett az érdekelt egyházmegyék képviselıibıl két bizottságot állítanak fel.
A II. cikk kimondta, hogy a zár alatt levı egyházi ingatlanok igazgatása az I.
cikkben említett megegyezés létrejöttéig a szlovákiai püspöki kar elnöklete alatt mőködı bizottságra lesz bízva.
A III. cikk rendelkezése szerint a csehszlovákiai szerzetesrendek és kongregációk nem lesznek alávetve külföldön székelı tartományi elöljáróknak. Ha nem lehetséges külön rendtartományt létesíteni valamely rend vagy kongregáció részére Csehszlovákiában, akkor az közvetlenül a római anyaháznak lesz alárendelve.
A IV. cikk szabályozta a csehszlovák kormány vétójogát a fıpapi kinevezéseknél.
Az V. cikk az egyházi méltóságok állami hőségesküjének szövegét állapította meg.394
jurisdictióra.“397
Beneš önmagával is elégedett lehetett, hiszen a sikert lényegében ı hozta tetı alá.
Míg a magyar egyház és kormány szorosan együttmőködött az egyházat érintı külpolitikai kérdésekben, addig Beneš mellett a Modus vivendi kidolgozásában, annak tárgyalásain nem vettek részt sem a csehszlovák katolikus pártok, sem az ország egyházának képviselıi. F. X. Halas, cseh történész errıl a sajátos jelenségrıl a következıket írta: „Csehszlovákiában jelentıs szava és súlya volt a katolikus pártoknak, s ez pozitívan hatott a Szentszékkel való tárgyalásokra is. A szerzıdésre magára viszont nem voltak különösebb hatással, ami Csehszlovákia külpolitikai tevékenységének sajátosságaiból fakadt. Az ugyanis teljes mértékben egyetlen kézben, Eduard Beneš külügyminiszter kezében összpontosult. Csupán a köztársasági elnök véleményére kellett tekintettel lennie. Lényegében diktátori pozícióból vitte a külpolitikai ügyeket. Az egyházi egyezmény tárgyalásai is közte és a Vatikán között folytak, harmadik tényezı abba nem folyhatott bele.“398
A szlovák sajtó szerint az egyezmény legnagyobb vívmánya az volt, hogy végre egyházi téren is megtörtént az elszakadás Magyarországtól, és hogy a papság Nagyszombat körül fog összpontosulni. A „Slovák” a „Türelem jutalma” címő cikkében így fogalmazott: „Serédi kinevezésével a magyar politika nagy vereséget szenvedett a Vatikánnal szemben,399 de még nagyobbat most, mikor Beneš a Modus vivendit megkötötte. Ez a vereség a legrövidebben és legvelısebben ebben a két szóban fejezhetı ki: Trianon elismerése.”400
A szlovákiai magyarok elsısorban a hat pontból álló egyezmény hiányosságait kifogásolták: nem ölelte fel az állam és az egyház közötti összes fontos ügyet, így nem volt benne szó arról, hogy a kisebbségek nyelvi jogai az egyházi életben biztosíttassanak, s a katolikus iskolákról sem tett említést.401
A prágai magyar követ, Masirevich Szilárd értékelése szerint a tárgyalások során a Szentszék lépésrıl-lépésre visszavonult, míg Beneš mindent elért, amit régóta óhajtott: az egyházmegyék országhatárok szerinti rendezésének elvi leszögezését és beleszólást a püspöki kinevezésekbe. A viszony rendezéséhez főzıdı vatikáni érdekeket két körülményben foglalta össze: 1. A csehszlovák egyházellenes törekvések feléledésének
397 AMZV PZ, Vatikán č. 19. 587. 1928.
398 F. X. Halas: Fenomén Vatikán. Brno, 2004. 557. p.
399 A magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket, vagy Glattfelder Gyula csanádi püspököt akarta a prímási székbe, de a Szentszék hajthatatlan volt, és Gasparri jelöltjét, Serédi Jusztiniánt nevezte ki.
400 MOL K 63 1935 – 7/3, 54. cs. 33/pol. 1921. Csehszlovákiai sajtóhangok.
401 Noszkay: i. m. 11. p.
elkerülése, 2. az egyház keleti érdekei, tekintettel a keleti egyháznak a római egyházzal való unifikációját célzó mozgalomra, melynek központja a Csehországban található velehradi kongresszusokban volt, ahol a római katolikus és a görögkeleti egyházfiak periodikusan összejöveteleket tartottak a kérdés megbeszélése céljából. „A Szentszék Csehszlovákiát hídnak tekinti kelet felé, s ennélfogva nagy súlyt helyez arra, hogy itt a katolicizmus megerısödjék.”402
Barcza vatikáni követ határozottan indulatos volt. Különösen a Vatikán tárgyalások alatti ködösítı, titkolózó magatartása miatt. Mikor Gasparri az egyezmény megszületése után tudomására hozta, hogy a Vatikánnak a Modus vivendi végrehajtása során nincs oka Csehszlovákiát jobb elbánásban részesíteni mint Magyarországot, visszatromfolt: „Ha azon messzemenı erkölcsi és anyagi támogatást tekintjük, amelyben az egyházat Magyarország részesítette, a Szentszéknek minden oka megvolna arra, hogy velünk sokkal jobban bánjon mint Csehországgal.“403 Felrótta azt is, hogy Magyarország az egyezmény hiteles szövegérıl csak az Osservatore Romano 1928. február 3-i közlésébıl szerzett tudomást. „Ezzel az eljárással – észrevételezte jelentésében – nyilván azt akarták már elıre dokumentálni, hogy a Modus vivendi tisztán szentszéki-csehszlovák kérdés, és így elejét kívánta venni annak, hogy más kormányok, még ha érdekeltek is, maguknak jogcímet arrogálhassanak az e kérdésbe való beavatkozásra.“404 Gasparri megjegyezte a követ felé, hogy a tárgyalások folyamatáról a szintén érdekelt német kormányt sem tájékoztatták, és hogy a Szentszék, semleges hatalom lévén kénytelen a de facto politikai helyzeteket, jelen esetben az államhatárokat elismerni. Ez ellen kifogást Magyarország nem emelhet, hiszen a békeszerzıdés aláírásával azokat maga is elismerte.
A Vatikán viszont nyolc évet várt erre. Eddig elsısorban Magyarország kedvéért húzták-halasztották a végleges rendezést, noha a halogatás nem vált a hívek javára.
Adminisztrátorokkal a végtelenségig kormányozni nem lehet.405
Barcza erre érdemben nem reflektált, Budapest felé azonban nem tartóztatta magát. Kijelentette, hogy az a beállítás, mintha a Szentszék csakis Magyarország kedvéért várt volna mindeddig a szelt egyházmegyék határainak megállapításával, csupán üres frázis, mely csak olyan hívık elıtt találhat hitelre, akik nem ismerik a Vatikán teljesen önzı politikáját. A pápa és Gasparri bíbornok minden törekvése oda irányul, hogy egyházi és egyházpolitikai ügyekben semmiféle idegen befolyás ne érvényesülhessen. A
402 MOL K 63 1935 – 7/3, 54. cs. 27/pol. 1928. Masirevich jelentése, 1928. február 12.
403 MOL K 63 1935 7/3, 5306. sz. Követi jelentés, 1928. február 18.
404 MOL K 105 1921-28, 78 pol. Követi jelentés, 1928. március 5.
405 Uo.
cél elérése érdekében minden kérdést a legnagyobb titokban készítenek elı, és a külföldi kormányok képviselıinek vagy semmiféle információt nem adnak, vagy tudatosan félrevezetik ıket. Mikor valamely kérdés döntésre érett, akkor egyszerő fait accompli megteremtésével olyan helyzetbe hozzák az érdekelt kormányt, melyben nem marad más hátra számára, mint a teljesen hatástalan tiltakozás. A Modus vivendi keresztülvitelét illetıen szkeptikusan tekintett a jövıbe. A Szentszék szerinte azoknak az államoknak kedvez, ahol helyzetét és befolyását meg akarja erısíteni, ahol érdekei veszélyeknek vannak kitéve. Azon államokkal szemben, ahol az egyház helyzete erıs, ahol nem kell tartania semmitıl sem, és amely államok a nemzetközi életben gyengék, nem ennyire elızékeny. A Modus vivendi esetében a Vatikán érdeke megkívánta, hogy Csehszlovákiában erısen megingott hatalmát megerısítse, veszélyeztetett érdekeit megvédje. Keresik az erısek barátságát, ha kell, a gyengék érdekeinek rovására is. XI.
Pius semmi súlyt nem helyez a mellette akkreditált diplomata karra, azt sem bánná, ha az összes követ elutazna Rómából, mert akkor legalább senki sem beszélne bele az egyházi ügyekbe, és nem intrikálna oly dolgokban, melyekhez semmi köze. Politikai felfogása egyházi ügyekben a legintranzigensebb autokratizmusból, szigorú megközelíthetetlenségbıl és minden befolyásnak elutasításából áll. Magyarország csupán annyit várhat el ebben a helyzetben, hogy az esztergomi érsek anyagi jogai és érdekei némi méltánylásra találnak.406 Barcza érezhette, hogy fogalmazása még a bizalmas diplomáciai jelentések keretei között is erıs egy kicsit, ezért hozzátette, hogy a tapintatos megfogalmazás kritikus helyzetekben nem helyénvaló, hiszen egy külföldi kormányképviselı legelsı feladata az, hogy kormányát, melynek bizalmát bírja, a legnagyobb nyíltsággal és legjobb tudása szerint tájékoztassa.407 A Vatikántól közelrıl sem volt meghatva, s keményen a magyar állami politikát képviselte. Jelentéseiben rendszeresen rámutatott a tapasztalt visszásságokra.408
Gasparri egészségi állapotát látva a Vatikánhoz akkreditált diplomaták 1928-ban már tényként kezelték közeli lemondását, és folyt a találgatás, ki lesz az utóda. Barcza két jelöltet tartott esélyesnek: Pacelli berlini követet, és Cerretti volt párizsi nunciust.
Magyarországra nézve Pacellit vélte megfelelıbbnek, mivel hosszú berlini mőködése alatt mentesíteni tudta magát a Vatikánban „már tradícióvá vált franciabarát orientáció” alól.
Várakozásai szerint „külügyminiszteri” székbe kerülése politikai irányváltást is
406 Uo.
407 Uo.
408 Gergely: A katolikus egyház ... I. m. 62. p.
jelenthetne, míg Cerrettivel a Szentszék frankofil politikája erısödne tovább.409
A Modus vivendivel a német érdekek is érintve voltak, ezért a magyar követek felvették a kapcsolatot Németország szentszéki és prágai kiküldötteivel. Von Bergen, szentszéki német követ elmondta, hogy a kérdést megtárgyalták az érdekelt egyházmegye, Breslau vezetıjével, és álláspontjukat a status quo elve mentén alakították ki. Ez az álláspont azonban csak elvi jelentıséggel bírt, és úgy vélte, hogy a Szentszék által honorálva valószínőleg nem lesz.410 Bergen báró szerint nem mellékes körülmény, hogy az érintett egyházmegyék élén ki áll. Ebbıl a szempontból ık hátrányban vannak, mert a breslaui érsek idıs és nem valami harcra termett fıpap, akinek Rómában igen kevés befolyása van, míg a magyar érdekek Serédi hercegprímás személyében befolyásos szószólóval bírnak.411 A német kormány egyelıre csak arra törekszik, hogy a breslaui érsekség tulajdonát képezı, csehszlovák területen fekvı erdıségeinek földreform általi kisajátítását megakadályozza. Koch prágai követ ıszintén megmondta, hogy ık az egyházmegyék körülhatárolására német-cseh viszonylatban egyelıre nem számítanak. Az egész egyezmény a magyar viszonylatra van szánva, általános formában csak azért fogalmazták, mert a Vatikán el akarta kerülni annak látszatát, hogy egyoldalúan Magyarország érdekeit sértı megállapodásba ment volna bele.412 A magyar követek a kapott információk alapján a német támogatás lehetıségét szkeptikusan ítélték meg.
Serédi hercegprímás 1928. május 4-én találkozott Gasparri államtitkárral, aki figyelemreméltó megjegyzést tett: a diszmembrált egyházmegyék korrektúrája – vagyis visszaállítása – revízió esetén azonnal (immediatemente) meg fog történni. Nem annyira a természetesnek tartott intézkedés ígérete miatt volt lényeges ez a megjegyzés, hanem mert kifejezte, hogy a Szentszék nem kívánja sokáig halogatni a diszmembrációt. Egyre kényelmetlenebb volt számára, hogy az egyházkormányzat ügye régóta mint politikai eszköz szerepelt.413
409 MOL K 105 – 1920-32 – S – I – 17, 93. sz. Követi jelentés, 1928. november 7.
410 MOL K 63 1935 – 7/3 54. cs. 1/pol. Követi jelentés, 1928. március 1.
411 Serédit a pápa, mint bíborost a Rendkívüli Ügyek Kongregációjába osztotta be, ami elınyös volt, hiszen a magyar hercegprímás így éppen azokba az egyházpolitikai ügyekbe tudott közvetlenül betekinteni, melyek ıt leginkább érintették.
412 MOL K 63 1935 – 7/3 54. cs. 52/pol. A prágai követ jelentése, 1928. március 23.
413 MOL K 105 1921-28-34İpol. Sz. Követségi jelentés a Vatikánból, 1928. május 9.