kell, hogy verssel, zenével, fénnyel, szerelemmel megszenteltessék.
MÁRCIUS (1937)
K
ASSJ
ÁNOSAttila József: „Gut war er, heiter…”
JÓZSEF ATTILA NÉMETÜL
Ezerkilencszázhatvanban még magyar útlevéllel át lehetett menni Nyugat-Berlinbe, akár az U-Bahnon, akár gyalog is. Hatvanegy augusztusában azonban egyetlen éjszaka lezárták a határt, egy légy se ki, se be! Kelet-Berlin, akár egy magányos sziget, kafkai körülmények között kezdte élni az életét.
A „FAL” megépítése, a zónák lezárása és kicsinosítása drótakadályokkal, géppuska-fészkekkel, őrtornyokkal 1989-ig tartott. Honecker fő műve volt, és évtizedekig forró pontja az európai történelemnek.
A fal építése idején Lipcsében éltem és tanultam. Követni akartam azt az utat, amit annak idején Kner Imre bejárt az 1900-as évek elején. A magyar könyvművészet hagyo-mányait kerestem Lipcsében és Weimarban. Frankfurt és a több nyugati nagyváros a fal után már nem jöhetett számításba, érthető okok miatt.
Az ötvenes évek rettenetes szegénysége, anyaghiánya után a német tradíciókhoz kö-tődő magyar könyvművészet számára innen reméltem erőt az újrainduláshoz. A nagy hírű lipcsei iskola, a Hochschule für Buchkunst fogadta be Kner Imrét is, és én is, mint minden valcoló diák, hajdani mesterlegény, be kellett, hogy bizonyítsam képességeimet s a tanul-takat. József Attilát választottam mestermunkám tárgyaként. Hihetetlenül inspirált „Szü-letésnapomra” c. költeménye, hiszen akkor körülbelül annyi idős voltam, mint az említett verset író költő.
Nun bin ich zweiunddreissig Jahr - Und überrasch mich ganz und gar Mit dem
Poem:
Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse
becse:
Külön tettre késztetett a vers szegedi vonatkozása:
Und wurd es nicht, denn in Szeged Verwies mich von der Fakultat Ein Mann.
Ders kann.
De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura
ura.
(Günther Deicke fordítása)
Az illusztrálandó verseket, s azok sorrendjét hosszú töprengés után választottam ki, Stephan Hermlin és Günther Deicke fordításai közül. A „Thomas Mann köszöntése” indí-totta a kötetet, hallatlan aktualitása miatt. Ezt követték a következő versek: A tőkések hasznáról, Éhség, Anyám, Születésnapomra, Állás nélkül élek, akár a madár (töredék), Március. Huszonöt példányban nyomtattam ki a könyvet, hét eredeti rézkarccal illuszt-rálva. A betűtípus Albert Kapr professzor Faust antikvája volt.
Bár ebben az időben csak a munkára összpontosítottam, megdöbbenve láttam, hogy egy egész ország menekül nyugatra, a kórházak orvosok nélkül maradtak, a mozdonyok mozdonyvezetők nélkül… Karinthy Ferenc „Epepe” c. műve adja a tökéletes leírását annak a szituációnak, ami akkor az NDK-ban uralkodott: káosz és bizonytalanság. A József At-tila-kötet sorsa is megpecsételődött, mert terveztem, hogy magyar–német koprodukcióban megjelentetjük, bibliofil kiadásban. Ebből sajnos nem lett semmi.
Azóta is nosztalgiával gondolok arra a munkafolyamatra, amiben részem volt, mert soha olyan koncentráltan nem dolgoztam azóta sem, mint akkor. Nemcsak méltó akartam lenni a feladathoz, hanem hittem és reméltem, mint azóta annyiszor, hogy jó ügyet szol-gálok, s ennek a könyvnek a remélt, nagy példányszámban tervezett megjelenése József Attilát eljuttatja a német versolvasókhoz.
S
ZŐKEFALVI-N
AGYE
RZSÉBET„Munka nélkül?” – avagy: nyomozás a versek eredetije után
Kass János megtisztelt azzal a kérdéssel, meg tudnám-e mondani, melyik József Attila-vers rejtőzik a Ballade vom Profit és az Arbeitslos címek mögött. A német címek egyszerű
’visszafordítása’ alapján nem tudtam azonnal választ adni. Szerencsére, az a kiadás, ame-lyet Kass János annak idején használhatott [egy Stephan Hermlin szerkesztésében 1960-ban megjelent, német válogatás] megvan a Somogyi-könyvtár gyűjteményében. [József Attila: Gedichte. Herausgegeben von Stephan Hermlin. Verlag Volk und Welt, Berlin – Verlag Corvina, Budapest, 1960] A karcsú kötet, melynek ízléses, fehér vászon kötésének előtábláján a Tiszta szívvel című vers kéziratának vörös nyomdafestékkel nyomott facsi-miléje olvasható, mindössze 37 József Attila-verset tartalmaz Günther Deicke, Franz Füh-mann, Peter Hacks, Stepan Hermlin, Hainz Kahlau és Max Zimmering, ismert NDK-s szer-zők fordításában. A kiadás meglepő érdekessége, hogy nem közli a versek eredeti címét.
A tartalomjegyzéket átfutva megtaláltam a keresett két verset. Bevallom, németül ol-vasva, nemigen tűnt ismerősnek egyik sem.
A Ballade vom Profit megoldása mégis aránylag könnyű volt, mert a Hermlin fordí-totta vers szövege alatt ott állt a keletkezés éve: 1933. Gyorsan felütöttem két József Attila
’minden verse’ kiadást, ’a profitról szóló balladát’ ugyan nem találtam a tartalomjegyzék-ben, de az 1933-as évben született versek között rábukkantam A tőkések hasznáról cí-műre. [Más kiadásokban Haszon címmel szerepel a vers.] Érdekes jellemző a műfordítói szabadságra, hogy a vers utolsó versszakában, az Ajánlásban eredetileg: „Proletár, folytat-nám, de unnád,...” szerepel, Hermlin a megszólított ’proletárt’ József Attilával azonosítja, mert nála ez a sor így olvasható: „Noch mehr gäbs, Attila ... Schluß mit dem Lied!” [Több is lenne vagy folytathatnám, Attila ... Félre a dallal!]
Az Arbeitslos vagyis ’munkanélküli’ című vers, amelyet szintén Hermlin fordított, több munkát adott. Ilyen című vers nincs. Itt évszám sem szolgált segítségül. Élve a szabad fordítás lehetőségeivel sem találtam a Hermlin fordításnak megfelelő verset, melynek kezdősora így hangzik: „Ich bin ein Vogel, dem die Schwingen fehlen.” [’Madár vagyok, melynek hiányoznak a szárnyai.’ egyszerűbben: ’egy szárnya vesztett madár vagyok’ vagy
’madár vagyok szárnyak nélkül’, etc] A kezdősorok közti tallózás eredményre vezetett. Így találtam meg az ’Állás nélkül’ kezdősort. A kikeresett vers első sorának teljes szövege:
„Állás nélkül élek, akár a madár, ..” már azonosította a verset. A sorkezdetből kiemelt, zá-rójeles ’cím’ vált a német fordításban valódi címmé. Az eredeti verset egyébként a Töredé-kek között szerepeltetik a kiadások.
Megtisztelő és köszönöm, hogy Kass János egy könyvtároshoz fordult, örülök, hogy si-került megtalálni a keresett, eredeti József Attila-verseket.