• Nem Talált Eredményt

Metafora és vallástudomány. A testesültség filozófiája a vallástudományban

I. A kognitív metaforaelmélet

I.7. Metafora és vallástudomány. A testesültség filozófiája a vallástudományban

test-lélek-hit hármasságának problematikáját. A testesültség filozófiája, ahogyan azt a fejezet elején is láttuk, elutasítja az egymástól független test és lélek elméletét, és éppen a két komponens szoros összetartozására, kölcsönös függésére helyezi a hangsúlyt.

Ezen elképzelés mentén végighaladva arra a következtetésre jutunk, hogy nem létezik test nélküli elme/lélek:75 valójában az történik, hogy az agy önmagát gyakran autonóm entitásként érzékeli, és ennek nyomán olyan metaforákat hoz létre, amelyekben az elme a testtől valamennyire vagy teljesen független módon létezik. Ezeket nevezi Lakoff és Johnson „megtévesztő” metaforáknak. Az autonóm lélek koncepciója teremti meg azt az érzést, hogy az ember az univerzális egy részeként, a testből kilépve kapcsolatba tud kerülni a transzcendens szférával. Rámutatnak, hogy értelmezési keretükben ez a gondolat paradox helyzethez vezet, hiszen a korporalitás konfigurálja a vallásos reprezentációkat (például, a fizikai seb a penitenciát szimbolizálja) és a vallásos tapasztalatot (a testtel kapcsolatos vallásos nézetek) is. Ahogyan a megismerés minden más területén, a test a vallási identitás megteremtésében, a hit megtapasztalásában is elsődleges szerepet tölt be.

A megtestesült elme ugyan logikus és átfogó magyarázattal szolgál az emberi gondolkodás működésére, de teológiai szempontból alapfeltevései problematikusnak bizonyulhatnak, mivel a vallást tisztán fogalmi természetűvé redukálja. A feszültség feloldására talán célszerűbb lenne ezt az olvasatot a katalán filozófus, Raimon Panikkar hármas felosztásának egyikében elhelyezni. Panikkar a vallás tudományos megközelítését három szempont köré rendezi:

(1) a vallás intellektuális aspektusainak tanulmányozása;

(2) a vallás társadalmi vonzatainak, és

(3) a vallás antropológiai dimenzióinak vizsgálata.76

74 Rosenberg Alape VERGARA, Cuerpo, metáforas conceptuales y religión. Ideas y Valores 65. szám, 2016/2. 63-78.

75 A két fogalom ebben a keretben szinonimaként működik.

76 E szempontok az angol religiology (religiología), religiosidad (religiosity), és religionism (religionismo) terminusoknak felelnek meg. Panikkar munkájából idézi VERGARA, i.m. 72-74. PANIKKAR, Raimón, “Religión y cuerpo.” Estética y religión El discurso del cuerpo y los sentidos. Szerk. Vega, Amador, Rodríguez, Juan A., Bouso, Raquel. Barcelona, Revista de Filosofía, 1998. 11-48.

32

A megtestesült elme érzelmezési kerete az első kategóriába sorolható: a mentális folyamatokból kiindulva próbálja megérteni a vallás és a hit működését, és kiemelt szerepet tulajdonít a nyelvi jelentésnek. Vergara egyetért Panikarral abban, hogy a fogalmi metaforák és azok nyelvi manifesztációi (a vallásos nyelv szimbolizmusa, parabolák) a vallásos tapasztalás fontos elemét képezik, de azt is hangsúlyozza, hogy ezek egyben a kontextus által meghatározott aktusok, performatív nyelvi jelentések, amelyek hatással vannak az értelmező közösségre. Kiemeli továbbá, hogy a kognitív tudományok eredményei jelentősen hozzájárulhatnak a vallás és a hit bonyolult összefüggés-rendszerének megértéséhez, és adott esetben releváns valláskritikai értékkel is bírhatnak, ám ebben a kérdésben van néhány olyan alapelv, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen például, hogy a vallás, Vergarát idézve „nem követeli meg az empirikusságot”,77 vagyis a hit nem tudományos bizonyíték függvénye.

A korporalitás, pontosabban: a test mint forrástartomány a vallásos retorikára irányuló metaforaelméleti kutatások egyik központi témája. A test a vallásos témájú irodalomnak, valamint a művészeti, ikonográfiai alkotásoknak is alapvető eleme. Az itt bemutatott tanulmányok a metaforát a jezsuita diskurzus vonatkozásában vizsgálják.

Montiel és Córdoba kutatási hipotézisként azt állították fel, hogy az általuk vizsgált jezsuita szövegekben a szándékolt affektív hatást olyan fogalmi metaforákon keresztül érik el, amelyek vagy nagyon erős képiességgel bírnak, vagy az emberi test meghatározott funkcióit használják forrástartományként.78 Utóbbira példa az evangelizáció, amelyet gyógyító és tápláló folyamatként jelenítenek meg. Fogalmi keretekben gondolkodva tehát azt mondhatjuk, hogy a keresztény hit nélküli élet betegség, amelyet a misszionáriusok az Evangélium elhozatalával gyógyítanak. A

BETEGSÉG-EGÉSZSÉG oppozíciójának mentén gondolkodva a jezsuita rend megteremti misszióinak létjogosultságát. Montiel és Cordóba a testet „a társadalom kulturális hordozójaként”79 definiálják. A társadalmi gyakorlatok, értékek és normák egy életen át formálják a testet és a testhez való viszonyunkat. Ezek a gyakran kultúra-, illetve közösség-specifikus tapasztalatok kivetülnek a metaforák értelmezésére is. Az emberek tartanak a betegségektől, és elfogadják a kínált gyógymódot, kiváltképp, ha azt egy

77 „La religión […] no es empíricamente responsable”

78 Carlos-Urani MONT IEL,Shiddarta Vásquez CÓRDOBA, Metáfora conceptual y dominio corporal en la predicación jesuita. Artificium: Revista Iberoamericana de Estudios Culturales y Análisis Conceptual 1.évf. 2010/1. 171-81.

79 „bagaje cultural de la sociedad”, MONT IEL,CÓRDOBA, i.m. 173.

33

intellektusban felettük álló személytől kapják. Ez a metafora arra is jó példa, hogy megfelelő keretezéssel hatékonyan érvényesíthető a retorikai szándék.80

Szintén Montiel és Córdoba nevéhez fűződik egy nemrégiben megjelent tanulmány, amelyben a HITSZÓNOK TÁPLÁL és a PRÉDIKÁCIÓ MEGNYUGTAT metaforákat elemzik a XVII. század közepéből és második harmadából származó ecuadori jezsuita prédikációkban.81 A két vizsgált metafora forrástartományai ez esetben is alapvető testi funkciókat idéznek. Az egészséghez hasonlóan a táplálkozás és a lelki béke elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez. Az EVÉS és a GYÓGYÍTÁS/GONDOSKODÁS

univerzális fogalmi keretei egyrészt sokkal hozzáférhetőbbé teszik az Evangéliumot, másrészt pedig megerősítik a közösségi identitást. A szerzők utalnak arra, hogy az

EVÉS-metafora már a jezsuita rend kezdetei óta szerves részét képezte a retorikának.

E rövid fejezettel arra kívántam rámutatni, hogy a metaforaelméletben a test több szinten is jelen van az értelmezési keretben. Először magában a testesültség filozófiájában, amely elválaszthatatlan köteléket feltételez az agy szenzomotoros és fogalmi régiói között. Másodsorban a vallás kulturális antropológiai aspektusában, ahol a testet a társadalmi tapasztalat hordozójaként látja. Harmadsorban pedig – az első kettő folyományaként – a vallásos relevanciájú fogalmi metaforák gyakori forrástartományaként, aminek retorikai funkcióján felül identitás-teremtő szerepet is tulajdonít. Az ismertetett tanulmányok kortárs filozófusokra hivatkozva bizonyítják, hogy a metaforaelmélet harmonikusan illeszkedik napjaink humántudományi kutatásaihoz. Disszertációmban, tekintettel a téma hasonlóságára, központi szerepet kapnak a TEST-metaforák és ezek kulturális aspektusai.

80 Tertullianus nyomán az eretnekséget általánosságban szokás betegségként, és ennek megfelelően az inkvizítort orvosként értelmezni.

81 Carlos-Urani MONT IEL,Shiddarta Vásquez CÓRDOBA,„The Preacher Feeds and the Sermon Soothes:

Body and Metaphor in Jesuit Preaching”. In. The Transatlantic Hispanic Baroque, szerk. BRAUN,Harold y PÉREZ-MAGALLÓN, Jesús, Farnham. Ashgate, 2014. 151-70.

34